Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)
1974-09-18 / 256. szám
6 OUNANTOLI NAPLÓ 1974. szeptember 18» Hol vannak a korszerű középüzemek? Közismert és sokszor hangoztatott tény: Baranya iparszerkezete előnytelen. Izgalmas kérdés, tulajdonképpen mire is lenne szükség, milyen fejlesztésekkel hozhatnánk be hátrányunkatf , Szerzőnk, a Megyei Tanács közgazdásza, a legnagyobb fékezö- erőt a korszerű középüzemek ■ hiányában látja. Vannak nagy- vállalataink, szép számmal találhatunk kisüzemeket, s talán a szükségesnél több iparteleppel is rendelkezünk, ám a településhálózati sajátosságoknak legjobban megfelelő középüzemek aránya kicsi. A cikkíró a baranyai ipar centralizációjának és koncentrációjának helyzetét elemzi, s levonja a maga következtetéseit Ez történt Az ipari centralizáció folyamata nálunk különösen két időszakban volt igen erőteljes: oz államosítás időszakában és a hatvanas évek elején hozott adminisztratív intézkedések következtében. Ekkor jöttek létre a többségükben m<j j$ változatlan formában működő — sokszor egész iparágat felölelő — országos szervezetek, melyek kialakításánál döntő szempont volt az erők összpontosítása, a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a jobb szervezeti, irányítási feltételek megteremtése. A cél érdekében igen sok — Korábban önálló — kis- és középüzem összevonására, illetve megszüntetésére került sor. így és ennek következtében szerveződött át a hatvanas évek elején a baranyai középüzemek jelentős hányada, s így vált valamely — többségében budapesti — vállalat vidéki gyáregységévé. S bár a centralizálási törekvések több szempontból is kedvezőtlenül érintették Baranyát — a megyei székhelyű vállalatok száma felére esett visz- sza — ma mégis úgy értékelhetjük, a központosítással járó intézkedések jelentős része oz átszervezést követően gyorsító- lag hatott a megye fejlődési ütemére. Kedvezőtlen viszont, hogy a szervezeti struktúra adminisztratív átalakulása nem, vagy csak részben eredményezte a vállalatok valóságos belső koncentrálódását, szervezeti átalakulását A nagyvállalatok zöme ugyanis csak sok középüzem halmazaként jött létre, s miközben a vállalati méretek többszörösére növekedtek, a tagoltság — az újonnan kialakított korszerű üzemektől eltekintve — alia változott, A gyáregységek közötti termelési kooperáció továbbra is alacsony színvonalú, a különálló üzemek többségükben változatlanul önálló termékkibocsátók. A döntően vállalati szemléletű ipar- fejlesztési qyakorlat következményeként pedig — a koncentrációs törekvésekkel ellentétben — újból nőtt az iparvállalati telephelyek száma. Ez Baranyára fokozottan érvényes és elsősorban a nem megyei székhelyű vállalatokra jellemző, Következményeként egyes iparágak ma már csak telephelyi formában lelhetők fel megyénkben. Szembetűnő változás, hogy miközben a tanácsi és a szövetkezeti ipartelepek száma egy évtized alatt közel 20 százalékkal csökkent, addig a minisztériumi telephelyek száma az előbbivel csaknem megegyező ütemben növekedett. S ezzel együtt jelentősen visszaesett az eqy munkahelyre jutó átlagos munkáslétszám. (Pécsett például alig egy évtized alatt közel 20 százalékkal!) Vagyis az irányítás központosítását néhány területen a termelés gyors dekoncentrációja követte. A nagyvállalatok nem minden esetben törekedtek arra, hogy a termelésbővítést egyetlen korszerű üzemben hozzák létre. Gyakran ugyanaz a vállalat eqész sor telepet léte- . íített, s mindezt nem egyszer Baranya ipara ugyanabban a városban. Ez a szétaprózódás pedig különösen azokban a nagyobb megyei településekben káros, ahol egyébként a korszerű nagyipar kialakításának feltételei minden szempontból biztosítottak. Kevesebb több volna A koncentráció és a centralizáció helyzetét megyei szinten vizsgálva igen ellentmondásos képet kapunk. Sok iparágban — például a nehézipar vagy a könnyűipar — 0 centralizáció első látásra is igen magas. Ugyanakkor más területeken méq mindig sok az azonos tevékenységet folytató, önfejlesztésre képtelen, korszerűtlenül felszerelt kisüzemekből álló önálló vállalat, illetve szövetkezet. Az előbbi a jelenlegi vállalati szerveződés és a további decentralizálás lehetőségeinek vizsgálatát igényli, az utóbbi pedig annak szükségességét veti fel, hogy a termelési szerkezet egyszerűsítésével (profiltisztítással) elő kellene készíteni a korszerűtlen kisüzemek összevonását. Az elavult technikai színvonal természetesen egy összevonással nem szüntethető meg. De az erők koncentrálása az előrelépés lehetőségét teremti meq. A kevesebb, de korszerűbb középüzem pedig később mindenkinek többet ad. A koncentrációval kapcsolatos kérdések is bőven tartalmaznak ellentmondást. Baranyában egyidőben jelent gondot a túlzott területi és ágazati koncentráció, valamint az iparilag fejletlen, még ma is foglalkoztatási gondokkal küzdő mezőgazdasági területek magas aránya. Az előbbi a gazdasági (vállalati) struktúra korszerűsítését, az utóbbi pediq •— a koncentrációs törekvésekkel ellentétben — újabb helyi munkalehetőséget biztosító kisüzemek telepítését igényli. Az egyoldalú ágazati koncentrációt változatlanul a nehézipar túlsúlya, a térbeli aránytalanságot pedig a foglalkoztatott létszám megoszlása mutatja. Méq ma is a nehéziparban dolgozik az ipari keresők több mint fele, s az ipari munkahelyek több mint két» harmada található a pécsi— komlói ipari koncentrációban. A területileg és ágazatonként is ellentmondásos helyzetet tovább bonyolítja az a körülmény, hogy azokon a területeken, ahol viszonylaq erős koncentráció figyelhető meg, ott is csak o létszámra korlátozódik és nem párosul a hatékonyságot biztosító specializációval és optimális üzemnagysággal. Még azt is megkockáztathatjuk, hogy míq a mezőgazdaságban egyidőben ment Végbe az irányítás centralizációja és a termelés koncentrálódása, addig az iparban — legalábbis megyénkben — jelentős az elmaradás. Csak néhány gond a sok közül. A megyei székhelyű iparvállalatok termelési tevékenysége általában 7—8 ipartelep munkájának eredménye. Alapvető problémát jelent, hogy a különálló üzemek között nincs, vagy csak nagyon mérsékelt a termelési együttműködés, a munkamegosztás. így a munkaszervezés lehetőségei eléggé korlátozottak. Az ipartelepek jelentős része ma is korszerűtlen, s mintegy kétharmadának átlagos munkáslétszáma nem érj el az 50 főt. A sok telep indokolatlanul növeli a helyi vezetők számát, az adminisztrációt és q termelési költségeket, s ennek hatására a termelés qazdaságossága romlik. A rendkívül széles és sok esetben gazdaságtalan termelési struktúra pedig gátat szab az ésszerű termelési koncentrációnak. Mire van szükség? A központosítás optimális mértéke igen sok körülménytől függ — többek között a termelési volumentől, a foglalkoztatott létszámtól, g műszaki fejlettség színvonalától, a kooperáció mértékétől és természetszerűen a gazdasáq szerkezetétől, Egyes ágazatokra — például a bányászatra — eleve a nagyvállalati forma jellemző. S ha az ilyen jellegű ágazatok aránya nagy — márpedig Baranyában az — akkor ez szükségszerűen növel; a centralizáció mértékét. Pedig Baranya ebből a szempontból már korábban is előkelő helyen állt. (Megyénkben az ipari foglalkoztatottak közel fele jut néhány nagyvállalatra!) A rendelkezésre álló — bizonyos szempontokból hiányos — statisztikai adatok alapján úgy tűnik, q centralizáció mértéke meghaladja az optimális szintet, illetve a korábbi centralizációs intézkedéseket nem mindenütt követte a termelés valóságos koncentrálódása. S mivei a termelési koncentráció szorosan összefügq az optimális üzemnagyság kérdésével, levonhatjuk a következtetést: a korszerű középüzemek hiánya jelenti a legnagyobb gondot, a legnagyobb fékezőerőt. Vannak nagyvállalataink, szép számmal találhatunk kisüzemeket, s talán a szükségesnél több iparteleppel is rendelkezünk, de a település hálózati sajátosságoknak legjobban megfelelő középüzemek aránya kicsi. S ezt az elmaradást csak új, optimálisnak tekinthető üzemnagyságok telepítésével pótolhatjuk. Ez viszont nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az iparilag fejletlen, helyi foglalkoztatási gondokkal küszködő területeken újabb kisüzemek létesüljenek. Míg ugyanis a nagyobb településeken gazdaságtalannak kell megítélnünk a kis létszámot foglalkoztató, korszerűtlen ipartelepek számának további növekedését, addiq egy kisebb, iparilag elmaradott körzetben ezt a fejlődés újabb lehetőségeként kell értékelnünk. összességében úgy fogalmazhatunk: erőteljesebben differenciált vállalati típusokra, a területi sajátosságokat jobban figyelembe vevő szervezeti formákra van szükség, A meglévő gondok jelentős része annak tudható be, hogy a korábbi években nem fordítottunk és gazdasági erőforrások hiányában nem is fordíthattunk kellő figyelmet az ipar és az iparvállalatok szerveződési folyamatának irányítására. A fejlesztésekben így kiemelkedő szerep jutott a saját erőforrásoknak, illetve a meglévő épületek és egyéb adottságok fel- használásának. A következő évek feladata, hogy az alapelvek tisztázása után meginduljon az egyes területek, települések ipari szerkezetének a mainál részletesebb vizsgálata, majd az eredmények ismeretében a gazdasági struktúra területi adottságokhoz jobban igazodó korszerűsítése. Piti Zoltán Vizsgáztatók — Hagyd abba, új könyvet Írunk! Negyedszázad diákhumora! A budapesti Mar* Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, fennállásának 25. évfordulója alkalmából az egyetem lapjában, a Közgazdászban megjelent humoros írásokból és karikatúrákból GÖZGAZDASZ címmel könyvecskét jelentetett meg. Ebből választottuk ki a Vizsgáztatók című írást f. A VICCES ■— Szóval, vizsgázni jött... — Igen, szeretnék ... — Hát akkor mondja meg, miről nevezetes Jászszentand- rás? — A negyedik ötéves tervben ott építik a könnyűipar legújabb fellegvárát, a hazai hó- zentróger-ellátásban döntő szerepet játszó hózentróger- és harisnyakötőgyárat, amelynek a hazai fogyasztói igények — implicite és explicite kielégítésében kiemelkedő helye lesz... — Es még? — Más nem volt a könyvben. — Az lehet, de ott születtem én ... ezt tudnia kellene ... hehe ... 2- A GYORS. — Jászszentandra.5 — Hózentróger-gyái. — Fogyasztói igénye — Teljesen ... — Kapacitás? — Kihasználva — Jeles. — Kösz. 3. A KÖRÜLTEKINTŐ — Miről híres Jászszentand rás? — Ott épül a negyedik ötéves terv egyik kiemel... — Várjon, mettől meddig tart a negyedik ötéves terv? — 1970-től 1975-ig. — Jó, folytassa. — ... kedő beruházása... — Mit szál a hazai beruházási piac feszültségeihez? — A feszültségek a hazai beruházási piacon az építőipari kapacitások alacsony volta és a megkezdett beru ... — Vajon mit gondol, menynyiben befolyásolja az építőUtóhangok o belső ellenőrzési konferenciáról Jelentős, országos konferencia színhelye volt nemrégen Pécs, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, a Gépipari Tudományos Egyesület és az SZVT pécsi szervezete itt rendezte meg a II. belső ellenőrzési konferenciát Szerzőnk, a Bevételi Főigazgatóság pécsi területi igazgatóságának osztályvezetője, aki a szóbanforgó témával évek óta foglalkozik, s végighallgatta a konferencia szekcióüléseit, most, a Közgazdasági élet hasábjain visszatér és megjegyzéseket fűz a konferencián elhangzottakhoz, az előadásokhoz és a vitákhoz. Mindenekelőtt foglaljuk ösz- sze az előadások és a hozzászólások lényegesebb és általánosítható mondanivalóját. I Több előadó is hangoztatta: + A belső ellenőrzés függetlenített apparátusa a szükségesnél többet foglalkozik számviteli kérdésekkel, elhanyagolva a vállalati gazdálkodás ténylegesen problematikus területeit. ♦ A gazdálkodó szervezetek tekintélyes része nem rendelkezik függetlenített belső ellenőri apparátussal. ♦ Egyes előadók hangsúlyozták, amíg a felügyeleti ellenőrzés tekintélyét és színvonalát nem állítjuk helyre, addig a belső ellenőrzés színvonalával szembeni igények jelentős növekedésével sem lehet számolni. Szinte kivétel nélkül mindegyik előadó szólt az ellenőrképzés hiányáról. Ez hazánkban megoldatlan. Nincs egyetlen olyan képzési rendszer, amely lehetővé tenné az ismeretek megfelelő szinten való elsajátítását Ugyancsak általános volt a vélemény — nyilvánvalóan ösz- szefüggésben az előbbiekkel —, hogy a belső ellenőr képzettségi színvonala a legtöbbször nem teszi lehetővé az alapvető és a vállalatvezetést ténylegesen segítő vizsgálatok lefolytatását. A belső ellenőrzés éppen emiatt sokszor apró, napi kérdésekkel foglalkozik, á tényleges feladatok elhanyagolása mellett A hozzászólók többsége főként a következő kérdésekkel foglalkozott Általában nagyon élesen fogalmaztak az ellenőrzés rangját, tekintélyét megbecsülését illetően, és arra céloztak, hogy nálunk az ellenőrzést sokszor szégyelljük és valahogy bocsánatkérések közepette akarjuk megvalósítani. Az ellenőrzésben dolgozók határozottabb fellépését gátolja a gyakran hiányos végrehajtás is. A megállapítás, ha nem realizáljuk, önmagában nem sokat ér és legfeljebb azt eredményezi, hogy az ellenőr a következőkben nem fog hasonló elmarasztaló megállapításokat tenni. Az előadások többsége az ellenőrzési osztályok olyan kibővítését szorgalmazta, amely a termelési folyamat különböző területeinek szakszerű belső vizsgálatát is lehetővé teszi. Több hozzászóló viszont megjegyezte, ennek megoldása nehéz, mivel ez alkotó tevékenységhez szokott szakemberek Ipari árak emelkedése a hazai feszültséget? Negyedóra múlva.'.. — Vajon ön szerint Adóm volt az első ember, vagy Éva? T. A SEGÍTŐKÉSZ. — Mit tud Jászszentandrás:ól? — Hát mi épül ott? — Perzsabundagyár. — Nem egészen, ugye, ott épül a hazai hózentrógergyár- tás fellegvára, ugye, amely stb ... ugye ... stb. — Igen ... — Köszönöm, kis segítséggel, ugye... négyes. 5. A LOKÁLPATRIÓTA — Te Is jászszentandrási vagy? — Nem, jászszentmiháíyi, de suliba Szentandrásra jártam. — Emlékszel, a büdös partján, arra a kis csárdára? — Hogyne, a Szegő Guszti bácsi még most is ott főzi a halászlevet... — Na jó, jeles. Ha hazamész, add át üdvözletem az öregnek. nem szívesen vállalják az általuk „spicliskedésnek" minősített ellenőrzési munkát. , Az előadások részletesen taglalták az ellenőrökkel szemben támasztott követelményeket Nemcsak arról van szó, hogy egy revizornak szinte már polihisztornak kell lennie, hanem arról, hogy vele szemben az erkölcsi, politikai magatartást, az emberi viselkedést illetően is magas szintű igényeink vannak. A hozzászólók véleménye szerint viszont ezzel nincs összhangban az ellenőri apparátus anyagi-erkölcsi megbecsülése. A fentiekhez néhány megjegyzést fűznék. Egyrészt azzal foglalkozom, ami szerintem az előadásokon nem kapott megfelelő hangsúlyt, másrészt azokkal a félreértésekkel, amelyekre a szünetekbeni beszélgetésekből következtettem. Itt van a szómvitelcentrikus- ság kérdése! Említettem, ezt többen is, mind az előadók, mind pedig a hozzászólók felvetették. Véleményem szerint azonban a hallgatóság többségében itt félreértések adódlak. A magam részéről ugyan egyetértek az előadók által elmondottakkal, szeretném azonban hangsúlyozni, hogy itt nem arról van szó — amint azt sokan értelmezték —, hogy az ellenőrök számviteli felkészültsége elhanyagolható. A vállalati tevékenységnek ugyanis minden mozzanata valamilyen számviteli rögzítést nyer. Bármilyen témával is foglalkozzanak az ellenőrök, tevékenységük során a számvitel különböző ágait használják fel. Ha ez nem így történik, hanem például bemondásra — amire sajnos gyakori a példa a számvitelhez nem értő műszaki ellenőrök kőiében —, akkor e tevékenység nem ellenőrzés, hanem csupán in- formálódás. Azt azonban valóban ki kel! hangsúlyozni, hogy a függetlenített ellenőrzésnek sokkal többet kellene foglalkoznia a nem számviteli rendet érintő problémákkal is. Éppen ezért kell a műszaki szakembereket az ellenőrzési osztályokba bevonni. Véleményem szerint elszomorítóak voltak azok a megállapítások, amelyek arra utaltak, hogy a vállalatvezetők egy része vaqy nem érzékeli, hogy szüksége lenne eqy jól funkcionáló, a vezetést segítő ellenőrző apparátusra, vagy ha rendelkezésre áll, nem tud mit kezdeni vele. Röviden úgy fogalmaznám véleményemet, hogy a vezetést segítő belső ellenőrzés hatékony felhasználása a napi, a termeléssel összefüggő problémák megoldásán túlmenő, magasabb szintű vezetői készséget feltételez. Éppen ezért nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: „Nézd meg a vállalati belső ellenőrzés színvonalát és megvan .a véleményed a vállalatvezetés színvonaláról is." Végezetül még annyit o j pénzügyi ellenőrzés vállalatokat elmarasztaló megállapításai az évek során egyre sokasodnok. A megállapításokhoz növekvő bírságok kapcsolódnak. Ezt mint tényt kell elfogadnunk. Ezzel összefüggésben a kérdés úgy is feltehető, vajon az a vállalatvezető, amelyik oz ilyen súlyos, esetenként a vállalati eredményt is érintő megállapításoknak nem kívánja elejét venni, valóban komolyan gondolja-e a belső ellenőrzést? Ha komolyan gondolja — amint ezt vállalataink többségénél tapasztaljuk is —, akkor pedig olyan ellenőrzési apparátust igyekszik létrehozni, amely meg tudja előzni a pénzügyi ellenőrzések vállalatot sújtó megállapításait. Megítélésem szerint a konferencia megrendezése nagyon időszerű volt, jó lenne az ott szerepelt témákban előbbre lépni. Saséért Bélé I
