Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)

1974-09-18 / 256. szám

1974. szeptember 18. DUNANTOll NAPLÓ 3 Két hét művészet Az üzemi munkások mű­velődésének gyarapítására érdekes akciót szerveznek Komárom megyében. No- i vembertől a jövő év márciu­sáig hat nagyüzemben „Két hét művészet” címmel ren­deznek eseménysorozatot Az akciót falusi mintára szervezik meg. Két évvel ez­előtt ugyanis a községekben indították útjára a „Két hét művészet” elnevezésű ak­ciót Az ötletes kezdeménye­zés folytatásaként novem­bertől hat nagyüzemben — többek között a Lábotlani Vékonypapírgyárban, a Nyergesújfalui Magyar Vis- cosagyórban, a? Almásfüzi­tői Timföldgyárban rendezik meg az akciót Milyen lesz a pécsi fogorvosi szak? • Új épületet kap a klinika • Külön magnó és diavetítő minden hallgatónak • A fogorvosképzés jövője Egy orvosi szak ismét előbb­re lép. Az egykori borbély-fo- gász-kirurgus helyett o század- fordulón már önálló fogorvo­sok és fogászod húzták-kezel- ték fogainkat. De ez a szak mégiscsak nagyon fiatal, nincs száz esztendeje, hogy orvosok művelik Azóta persze az orvo­si ágazatok között jelentős részt foglal el: Magyarországon az orvosok 14 százaléka műve­li, a Német Szövetségi Köztár­Kortárs irodalom — vidékre... Terülj asztalkám 2500 négyzetméteren BNV, 1974 - Korszerű táplálkozás A bemutató teljes keresztmet­szetét adja a hazai élelmiszer- ipari üzemek termékskálájának. Különösen megragadja a láto­gatók figyelmét a kiállítás köz­ponti fogadórésze, ahol a kor­szerű táplálkozás termékeit, a félkész- és készételeket állítot­ták ki, itt tekinthetők meg azok az árucikkek is, amelyek az őszi BNV díjait nyerték, illetve elér­ték a kiváló áru minősítést Az élelmiszeripari üzemek egyéb­ként két nagydíjat, valamint tíz vásárdíjat nyertek. Az Allatforgalmi és Húsipari Tröszt szobányi hűtövitrínjeiben több mint hatvan húskészítményt mutatnak be a látogatóknak. A korábbi kiállításokkal szemben eltűnt a vitrinekből a tőkehús, a félsertés és a negyedelt mar­ha: tőkehúst csak fél, illetve egykilós csomagolásban mutat­nak be. De mellettük már ott láthatók a szeletelt töltelékáruk is, amelyek szintén fóliával be­vont tálcán kelletik magukat. Kár, hogy az előre csomagolt készítmények egyelőre csak a főváros alig harminc üzletében kaphatók, s a baranyai hús- és élelmiszerboltok pultjairól még hiányoznak. A Tejipari Vállalatok Trösztje kétszer annyi terméket hozott oz őszi BNV-re, mint a húsipari üzemek. Már a kiállítási terület is sejteti, hogy jóval több korsze­rűen csomagolt és új termék­kel lepte meg a tejipar a láto­gatókat: háromszor akkora a bemutató alapterülete, mint ko­rábban volt A tröszt megyei vállalatai eb­ben az esztendőben 15 új ter­mék forgalomba hozatalát ter­vezték: ebből a kiállításon nyol­cat láthatnak a látogatók. Új készítményeik — s kezdjük a Baranya megyei Tejipari Válla­lattal — a kapros Boci sajt, o Mini Gouda, a Szigetközi Cse­mege, s négyféle ízesítésű Bor­sod sajtok. Megjelent és nagy népszerűségnek örvend az ana- nászos, a málnás, az epres, va­lamint a meggyes joghurt: utób­biak állandóan csak Budapes­ten kaphatók. Szintén új készítmény a cso­koládés tejital, a kakaós tejpor, s még ebben az esztendőben az üzletekbe kerül a kávés tej­por is. A BNV-n 12 vállalat képviseli a sütőipart: tizenegy féle kenye­ret és több mint 180 féle pék­süteményt gyártanak. A külön­féle kalácsok és töltött péksüte­mények választéka gazdag, de a háziasszonyok még mindig ke­vésnek tartják a félkész termé­keket, amelyekkel otthoni mun­kájukat könnyithetnék meg. A Magyar Édességipar bemutató­jából kitűnik, hogy többet tesz az otthoni sütés fáradalmainak csökkentése érdekében; süte­ményporainak két új tagja a palacsinta, valamint a lángos- por. Gondoltak arra is, hogy legújabb termékeiket meg'ked vehessék a fogyasztókkal: a lá­togatók megkóstolhatják készít­ményeiket A Magyar Hűtőipar a hazai élelmiszergazdaság legfiatalabb s egyben a legdinamikusabban fejlődő ágazata: ebben az esz­tendőben a belföldi ellátás har­minc százalékos növelését irá­nyozták elő. A hűtőipar csepeli és békéscsabai gyára a közö­sen készített gyorsfagyasztott „leves családjáért” elnyerte a vásár nagydíját. A Konzervipari Vállalatok Trösztje az elmúlt BNV óta több mint 60 új termékkel jelent meg a piacon, s ma már 450 féle konzervet állít elő. Elisme­résre méltó, hogy a gyárak ka­lóriaszegény befőtteket, új ösz- szetételű bébiételeket is bemu­tatnak. Az új készítmények ko­nzul eddig a legnagyobb sikert a nyíregyházi konzervgyár gom- bakonzervei aratták. S. 6*. saságban 34, Jugoszláviában 21, Romániában 10 százalékuk. A legjobb helyzetben a svédek vannak, ahol 1310 lakosra jut egy fogorvos, Magyarországon pedig 4700-ra. Kell tehát a fogorvos, ezért a képzésük régi formája ma már nem elég gyors. Régen ugyanis először általános or­vosnak kellett lenniük, majd utána szakosíthattak, s ez ösz- szesen kilencéves tanulmányo­kat jelentett. Ezért az Egyesült Államokban és Angliában már a harmincas évek végén be­vezették az újszerű képzést. Igoz, ott nem orvosokat, hanem fogászokat képeztek ki. Ma­gyarországon 1951-ben indult meg az ilyen újszerű, s négy évet megtakarító oktatás. Az- óta a hallgatók öt év alatt kész fogorvosok lesznek. Nagyjából ez idő tájt szervezték meg ha­sonló módon a szocialista or­szágok fogorvosképzését is. Csakhogy Pesten az ország egyetlen fogorvosi kara műkö­dött, évfolyamonként igen sok, 160 növendékkel. Ezekkel az­után lassan megtelt a főváros, s a hallgatók, akiknek zöme eredetileg is pesti lakos volt, nem mentek szívesen vidékre. Így a fogorvos-ellátottság vi­déken nem javult. Ma a fővá­rosban 3345 lakosnak van egy fogorvosa, vidéken pedig 5311- nek. Ezért Szegeden is meg­kezdődött tehát a fogorvos­nevelés, még 1962-ben. Tavaly indult Pécsett és 1980-ban Deb­recenben kezdődik meg. Mivel a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem általában is élen­jár a felsőoktatási reformban, most a fogorvos-képzésben is új utakat keresnek. A Pécsi Or­vostudományi Egyetem Fogá­szati Klinikáján képezik majd a növendékeket, az idén össze­sen huszonöt hallgatót Peda­gógiai elképzelésük lényege: a hallgatókkal való intenzív fog­A Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat jó ütemben építi a Dischka Győző utcai új fogászati klinikát. j ialkózás. Otthoni tanulás he- lyett a klinikán tanulnak maid. | Ehhez igen korszerű és gazdag technikai lehetőséget biztosíta­nak a számukra. Lényegében audiovizuális módszerrel sajá­títhatják el a tananyagot. A jegyzeten kívül minden egyes hallgató kap egy magnetofont, és ugyancsak tejenként egy színes dianézőt, amelyen a szemléltető anyagot kísérhetik figyelemmel. Mindezeket az Egészségügyi Minisztérium biz­tosítja majd a pécsi fogorvos szak számára. Másik újdonság: a fogásza­tot eddig tantárgyak keretében oktatták, tehát a szájsebészet, a konzerváló fogászat, a fog­pótlástan. a gyermekfogászat, a fogszabályozás keretében. Pécsett elhagyják ezt a formát. Helyette először fejlődéstani ismereteket nyújtanak nekik, persze a fogakra, a szájra vo­natkozóan, annak klinikumát es therápiáját. Ez a módszer ta- nulhatóbbá teszi az ismeret- anyagot. Ilyen csoportosításban az orvosi társszakmák is alkal­masabb módon kapcsolódhat­nak az oktatásba. Például a bőrgyógyászati megbetegedé­sek szájbetegségek ismertetésé­vel. Eddig ugyanis a bőrgyó­gyászat és a szájsebészet nem­igen kapcsolódott egymáshoz az oktatás folyamán. így aztán a pécsi fogászati klinika — 1976-ig folyamatosan fejlődve igazi nagy klinika lesz. Ez annyit jelent, hogy a régebbi tizenkettő helyett több mint húsz orvossal dolgozik majd, és a dolgozói létszáma is hetven felett lesz. Az eddigi kis épü­let helyett pedig egy teljesen új klinikai épületet kapnak, mintegy 3000 négyzetméteres alapterülettel a Dischka Győző utcában, F. D. F ontos és égető kérdést vet fel a Valóság 8. szá­mában Erdős István, amikor azt kutatja: hol és ho­gyan találkozik a ma embere a kortárs irodalommal? A tanul­mány középpontjában a Nág- rád című megyei lap áll, illetve az o megállapítás, hogy az élő irodalom a megyei lapok iro­dalmi mellékletei által jut el legnagyobb tömegekhez vidé­ken. A magyar napilapok régi és nemes hagyománya, hogy rendszeresen közölnek irodalmi alkotásokat. Ez o hagyomány a kölcsönös érdekeken alapul im­már több mint egy évszázada, hisz az írók és költők jelenléte a lapokban olyan pluszt jelent a szerkesztés számára, amit a legjobb újságírók sem pótolhat­nak, az írók számára pedig a napilapokban való megjelenés egyrészt o közönséggel való „mindennapos”, közvetlen kap­csolatot teszi lehetővé, másrészt pedig olyan tömegű olvasót ígér, amit gyakorlatilag a leg­sikeresebb kötet, vagy folyóirat sem biztosíthat. A több tízezres nagyságú ol­vasótábor természetesen mind az irodalom, mind pedig a la­pok számára óriási felelősséget jelent. Erdős István Kortárs iro­dalom — vidékre című tanulmá­nyában a lapok felelőssége ol­daláról közelíti a kérdést, mint említettük, a Nógrád irodalmi anyagát és olvasói körét vizs­gálva. A tanulmány leglénye­gesebb megállapításai azonban túlmutatnak a vizsgált lap és megye határain: az elmarasz­talás summás és valamennyi megyei lapot érinti: „A Központi Sajtó Ellátó által a megyei lapokra zúdított szép- irodalmi anyag többsége még- csak nem is tisztes rutinmunka, vagy elfogadható újságírói tel­jesítmény" — mondja. Mpjd nem sokkal később még azt is hozzáteszi: „ .. .Egy Ellátó nevű szerkezet mommut-termelő gé­pezete kényelmes-laposra nyomja a megyei lapokat' Erdős Istvánnak igaza van abban, hogy lapjaink irodalmi mellékletei meglehetősen hul­lámzó színvonalon jelennek meg, sok egészen gyenge alko­tásnak is helyet adva. Tanulmá­nya mégis vitára késztet, sőt bizonyos megállapításait vissza kell utasítani. Kezdjük talán a Központi Sajtószolgálat (és nem Központi Sajtó Ellátó!) kérdésé­vel. A KS nem ellát, hanem szolgáltat, tehát nem nyom kényelmes-laposra, hanem kise­gít, választékot, pótlást biztosit. Minden valamirevaló lap Iro­dalmi mellékletének alapját ugyanis azoknak az íróknak, költőknek alkotásai képezik, akik szoros szálakkal kötődnek az illető laphoz, illetve - vidé­ki lapok esetében -, akik az adott megyében, városban él­nek. A Központi Sajtószolgálat hetente két-három verset és két tárcát bocsát a lapok rendel- | kezésére. Ezek az írások két- I ségtelenül változó színvonalat képviselnek, mint ahogy a szer- : zök névsora is rendkívül válto­zatos. De azt mondani: az anyagok többsége mégcsak : nem is tisztes rutinmunka — több mint igazságtalanság: íme néhány név a KS szerzői' gár­dájából: Örkény István, Ráko- sy Gergely, Gyurkovics Tibor, Rideg Sándor, Ralfai Sarolta, : Lázár Ervin, Hallania Erzsébet, Sólyom László, Bajor Nagy Er­nő, Sz. Lukács Imre, Hunyadi István, Urbán Ernő, Bihari Klá­ra, Hegedűs Géza, Kolozsvári Grandpierre Emil, Baráth La­jos ... A költői termés még egyértelműbb — igaz, a versek színvonalát Erdős István is el­fogadhatónak találja. Miért tehát e summás ítélke­zés, vagdalkozós? Jó ügyet szol­gál Erdős István, tényleg maga­sabbra kell emelni a lapok iro­dalmi mellékleteinek színvona­lát — de ennek nem a bics­kázás a módja. A magyar no­vella és általában a próza át­élt már fényesebb korszakokat: a szépprózai rovatok megtöltése rangos folyóirataink számára is nagy gond, nincs értelme tehát részletkérdéseket kiragadva a spanyolviaszt újra feltalálni- A kérdés lényege nem az, hogy mit ad ki a Központi Sajtószol­gálat, hanem: mit írnak az írók? Mívesen megírt, igaz, cél­tudatos, közéleti érdeklődésű, valós gondjainkra őszinte és felelős választ kereső novellákat szeretne látni Erdős István a megyei lapok hasábjain - ami­hez csak annyit tehetünk hoz­zá: mi is. D' e ez — ha valóban őszin­ték akarunk lenni —, nem KS-probléma. Szép­prózánk helyzetéről kell őszintén beszélni, s ezen belül természe­tesen arról is, miképpen lehet­ne az élő irodalom és a napi­sajtó kapcsolatait szorosabbra vonni és termékenyebbé tenni. Mert minden ezen múlik. Még az is, miképpen végzi munká- ; ját Erdős István kényszerképze­te: a „Központi Sajtó Ellátó” nevű mammutgépezet,. . Békés Sándor Taps nélküli hangverseny A muzsikusok ingujjban ül­nek a kottaállványok előtt, huszonnyolc fokos szeptem­beri júliusban, hétköznapi egyszerűségben. Pedig az al­kalom ünnepi: a Pécsi Filhar­monikus Zenekarról először készül hanglemezfelvétel. A pécsi Leőwey Gimnázium dísz­termét befogták a mikrofo­nok. Legalább nyolc ágasko­dik, lóg, alulról, felülről, ol­dalról, míndenünnét szívja magába az iskolai díszterem minden neszét Megszólal egy hang: — Kezdünk! A hang tulajdonosa látha­tatlan, valahol az alagsori ter­mek egyikében ül. Ládányi gépek és tekercsek mutatják, hogy ott a stúdió, ahol Szé­kely András rendező és Csin­talan László hangmérnök fi­gyelik ennek a taps nélküli koncertnek minden rezzenő sét. Odafent pedig kék kötött ingben felemeli dirigens pál­cáját Breitner Tamás és meg­szólal Schumann muzsikája. Egyszer, kétszer, ötször. De a pécsi muzsikusok nagy örö­mére igen sokszor elmarad az ismétlés, „egyből veszik” a produkciót Most, hogy a Tóvárosi, győri és miskolci zenekarok után a pécsiről is készül hanglemez, új vitatéma jelentkezett: me­lyik a nehezebb? Közönség előtt játszani, vagy csak így ingujjban, közönség nélkül, ám lemezre rögzített hango­kat teremtve. A vélemények némi ingadozás utón lassan így alakulnak: — Egy hangverseny nehe­zebb, mert ott nem lehet is­mételni. —- De mindent ki tudunk javítani! A közönség ezt itt nem hallja, csak majd a kész lemezt, amely — reméljük —- tökéletes lesz! Nyolc előkészítő próbával készültek és utána hat napon át négy—négy óráig tartott a két zenemű felvétele. Ügy születik meg az a negyven két perces lemez, amelyen Breitner Tamás vezényli o Pécsi Filharmonikus Zenekart. — Schumann lemez lesz — mondja a karmester, — rajta az I. szimfónia és a Geno véva nyitány. Azért választot­tuk ezt a műsort, mert a két zenemű szép is, és azt hiszem, piacképes is, mivel viszonylag ritkábban hangzik el. Igen ta­nulságos egy ilyen munka, mert pontosságot igényel és az előkészületei a hangver senyre való készülődés mér tékét is meghaladják. A felvétel mindenkori alap- követelménye persze a jó akusztikájú terem. Szerencsé­ié a pécsi zenei életben szin­te mindentudó Várnagy Vik­tor a Leöwey Gimnázium dísztermét ajánlotta és való­ban, az akusztika itt kiváló. A felvétel tehát elkészült itt a Leöwey Gimnázium dísztér mében, ami hazai és külföldi népszerűséget is ígér. Székely András szerint — ha elkészül a lemez — bel- és külkeres­kedelmi szakemberekkel közö­sen döntik el a példányszá­mot, amely első alkalommal általában 4—5 ezer. Ebből a tapasztalatok szerint mintegy ezer kerül ki külföldre. De lehetséges második kiadás is. Egy-eqy hanglemez általá­ban tíz—tizenöt évig van.for­galomban, eddig él tehát a múlt héten olyan gonddal elmuzsikált két Schumann-mű. I pécsi előadásban. Földessy Dénes I

Next

/
Thumbnails
Contents