Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)
1974-09-16 / 254. szám
Újpesti mozaik Sötétség a stadionban Rapp a mezőny legjobbja Ünnepség az öltözőben Játszhat-e Kiss? Legutóbb — április 3-án — 0:0-ra végződött a Megyeri úton az Újpest—PMSC-mérkő- zés. Ezzel az eredménnyel szóm- baton is elégedettek letlek volna a piros-feketék. Dr. Dunai János úgy igyekezett ösz- szeállítani a csapatot, hogy felkészülten fogadhassák a lila-fehérek várható rohamait. A sérült Kincses helyét Iványi foglalta el, míg a középpályás sorba bekerült Cserneczki. Elől Bálint, Schulteisz és Zombori próbálkozott bevenni az ellenfél kapuját. Juhász és Bencsik, csak cserék voltak. Az újpestieknél Rothermel Ádám a többszörös válogatott kapus készülődött, utoljára 1972 márciusában védett NB l-es bajnoki mérkőzésen, akkor még tatabányai színekben. + A bajnokcsapat gyors gólja után nem esett kétségbe a PMSC. Előbb Maurer, majd Zombori előtt kínálkozott lehetőség, de mindkét alkalommal baj volt az irányzékkal. Az első félidő utolsó negyed órájában azonban óriási nyomás nehezedett a pécsi kapura. A 36. percben Fekete az alapvonalon túlról ívelt be középre. Rapp felemelte a kezét és így kiáltott: — Kint voltl Emsberger viszont intett, jelezvén, hogy szerinte nem volt pályán kívül a labda. Mindez másodpercek alatt zajlott, közben a jó ütemben érkező Nagy kapura fejelt. A közönség mór gólt kiáltott, hisz Rapp az ellenkező sarokban vitatta magában a történteket. Aztán gondolt egyet és csodálatos vetődéssel szögletre ütötte a labdát. ■f A szünetben Dunoi János taktikai eligazítást tartott, mert a hátralévő percekben kedves jelenetnek lehettünk szemtanúi o pécsi öltözőben. Rózsa András a Népsport főmunkatársa átadta Kocsis Istvánnak az 1973/74-es bajnoki év legjobbjának a tiszteletdíjat. A ferencvárosi Juhász után Kocsis aeve került a díszes serlegie. ♦ Elkezdődött a második félidő, aztán egy tompa puffanás, és sötétségbe borult a Megyeri úti stadion. Az újpesti rendezők közölték, hogy nincs ok aggodalomra, pillanatok alatt rendben lesz minden, valószínűleg áramszünet van. Tíz perc eltelte után Farsang Endre, a Dózsa technikai vezetője közölte, hogy megállapították a hibát, a transzformátor szekunder tekercse leégett, kijavítása a szakemberek szerint negyedóra. Eltelt 20 perc, újabb hírnök érkezett. Valóban 15 perc a javítás, Je a pályán nincs tartalék szekunder tekercs. Emsberger játékvezető reménykedik, hátha sikerül. — A sportszerűség megkívánja, hogy várjunk, amíg lehet — mondja, majd egy történetbe kezd. — Évekkel ezelőtt egy nemzetközi mérkőzésen hasonló eset történt. Ott áramfejlesztő agregálor segítségével hamarosan lényre derült a stadion. Újból hírnök érkezik és közli, nincs sok remény. Emsberger gyufát kér, meggyújtja és fényénél megnézi óráját, magához kéri Bene és Konrád csapatkapitányokat. — Vártunk 38 percet, sajnos egyelőre semmi se biztositia, hogy folytathatjuk a mérkőzést. Kérem, menjenek a csapatok középre, köszöntsék a nézőket, a mérkőzést beíejezettnek tekintem. + Az már biztos, hogy a talál- kozót újra játsszák és kezdődik minden elölről. Kérdéses azonban, hogy az eltiltott Kissnek mérkőzésnek számít-e a félbeszakadt találkozó. Nyitott kérdés az is, hogy a megismétlésre kerülő mérkőzésen játszhat-e Kiss. A kérdésekre a választ hétfőn reggel adia men az MLSZ. Lázár Lajos Meghalt Gulyás Gyula Súlyos gyász, nagy veszteség érte a magyar sportújságírói és riporteri társadalmat. Gulyás Gyula, a Magvar Rádió munkatársa 52 éves korában, szívroham következtében elhunvt. Gulyás Gyula több mint negyed évszázadon keresztül volt a rádió munkatársa, és elsősorban sportrioorterként szerzett maaának elismerést. Több olimpián, több tucatnyi világversenyen vett részt mikronénál a kezében és megszámlálhatatlan azoknak a 'abdarúgó-mér'-őzé'eknek a száma, amelvröl helyszíni tudósítást adott. Szombaton méa vezető riportere volt a rááió esti sportműsorának és vasárnapra virradá-a S’ívo- hnm Mobattn az életé*. Gulyás Gvidát a Maavar Rádió saját halottjának tekinti. a monitor ellöl Erről is — arról is Olimpiai dobogó és cirkuszporond Anikó nehéz percei XX. nyári otimipai Játékok, München, 1972, Hat boldog kislány mosolyog a dobogó harmadik fokán: Békési Ilona, Császár Mónika, Kéry Anikó, Kelemen Márta, Medveczky Krisztina és Nagy Zsuzsa. Tervek az eredményhirdetés felemelő pillanatai után... Hogyan lesz tovább, mit, milyen sikereket hoz a jövő? Aeros cirkusz, 1974 szeptember. Fényfüzérek, viliódzó neonreklám, csillogó világ, taps. A Tihanyi nyújtócsoport tagjaként estéről estére meghajol a kö- zönséq előtt Kéry Anikó — az olimpiai bronzérmes. A konzílium döntött Thököly úti bérház, c második emeleten laknak Kéryék. Az ajtó zárva, a szülők dolgoznak, a gyerekek ...? , — Elrepültek... — mondja a szomszéd, aztán megadja Kéry Gyuláné munkahelyének címét. Az olimpiai bronzérmes tornásznő édesanyja büszke a kislányára. .Utazik, világot lát Anikó — mondja, — érdekesen szépen él, jól keres.” — Míg tornászott, szintén sokat utazott — vetem közbe. — Sajnos — mondja, — Anikó egészségi okokból kénytelen volt visszavonulni az aktív versenyzéstől. Az olimpia után egyre többet panaszkodott, nagyon sokat szenvedett A sportkórházban qerinckopást állapítottak meg, s az orvosi konzílium úgy döntött, nem folytathatja a tornát. Anikó visszavonulása nagy visszhangot keltett. Sokan saj- i nálták, mások szerint ezzel a betegséggel — ha rendszere- ' sen kezelteti — még sokáig versenyezhetett volna. Hallottam olyan véleményt is, miszerint „Anikónak inkább lelki sérülései voltak, megcsöijiörlött a sok edzéstől, képtelen volt vállalni a rengeteg munkát”. Egy biztos: Kéry Anikó beteg volt, s az is tény, hogy — kinőve a Központi Sportiskolából — más egyesületbe nem akart elmenni. A 18 éves kislány általános iskolát végzett, majd gyors- és gépírónői tanfolya-' mot, a Budapesti Közlekedési Vállalatnál dolgozott, és sokat töprengett a jövőn. Taps és nosztalgia Egy éli napon csöngettek a Thököly úti lakás ajtaján. Molnár László jött, a fiatalember nemrég szintén válogatott, nagy jövő előtt álló tornász volt, s aztán elszerződött a cirkuszhoz. Hallotta, hogy Anikó visszavonult, s felajánlotta, szerződjék hozzájuk, a Tihanyi nyújtócsoportba. Anikó huszonnégy órai töprengés után igent mondott. — A csoport nyolc hónapra az NDK-ba, az Aeros cirkuszhoz szerződött, novemberben jönnek haza, aztán Spanyol- ország vagy Anglia következik — mondta Kéry Gyuláné. — Nemrég jártam Ancsánál, szép sikerük van. Négyzetalakú, négyes nyújtón dolgoznak, fent a magasban van egy fogóemberük. Látványos szám, szaltó, váltóugrások, Brahms muzsikára... Persze, ez nem torna, a gyakorlat sportbeli pontértéke tulajdonképpen nulla. Azért egy artistaszám sem olyan egyszerű ... És ha g súlyosan beteg gerinc bírja, talán nem kellett volna Anikónak elbúcsúznia a versenyzéstől. Már csak azért sem, mert a sportban lehetnek kihagyások, lemondhat valaki egy versenyt, óm a cirkuszban estéről estére a közönség elé kell állni I És a siker, az élmény is más...l — Tegnap kaptam levelet Ancsától — mondja az édesanya, — azt írja, nagyon hiányzik a torna. Az NDK-ban rengeteg versenyt lát, fáj, hogy ő annak a világnak, a versenyzésnek hátat fordított. Más — írja — meghajolni a cirkuszporondon és más átvenni az érmet, hallgatni a himnuszt, győztesként, helyezettként dobogóra állni. Vándor élet, vándorévek \ Anikót visszahúzza a szíve, de — nincs visszaút! Legföljebb tanácsot adhat: ne kövessék ... A porondon ő nem „az olimpiai bronzérmes”, hanem egy az öt közül, Nem Kéry Anikó, hanem az öt Tihanyi egyike. — Meddig dolgozhat valaki a porondon? — Alkati kérdés — mondja Karsai Antal, a Cirkusz és Varieté Vállalat művészeti instruktora. — Nekünk volt egy trapéz-számunk, a főnök, Balázs Ernő bácsi hatvankét évesen is dolgozott. A másik véglet: a vállalat egyik bérelszámoló kislánya az artistaiskola elvégzése után egy évvel kénytelen volt visszavonulni, nem bírta a munkát. Vándorélet, vándorévek. Szerződések, utazás, csillogás. De — biztos, hogy Anikó nagyon nehéz perceket él át a csillogó világban. Kezébe kerül egy újság, arról olvas, hogy a vi- láq legjobb tornásznői a várnai VB-re készülnek, s elfutja szemét a könny. Vincze Jenő ! Bolgár barátaink a napokban ünnepelték felszabadulásuk 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból megszavaztatták sportújság- íróikat, kiket tartanak e három évtized legkiemelkedőbb, legeredményesebb sportolójának. Bizonyára sok érdekességet rejteget egy ilyen szavazás. Po- i rosodó, elfelejtett nevek kerül- | nek ismét reflektorfénybe. Érdemes lenne nekünk Is végignézni a saját portánk körül, hiszen 1975 nálunk is jubileumi esztendő. Miért ne lehetne Magyarországon is megemlékezni a felszabadulás óta eltelt időszak sportegyéniségeiről. Papp Lászlóról, Elek Ilonáról, Takács Károlyról, Székely Éváról és a többiekről. Folytathatnánk a bolgár kezdeményezést, biztos vagyok benne, hogy megérné a fáradságot. A múlt héten Szombathelyen jártam. Nagyszerű látványt nyújt a Haladás épülő, még nem teljesen kész sporttelepe és örömmel hallottam gz egyesület vezetőitől a távlati terveket a játékcsarnokról, az uszodáról, és az atlétikai pálya rendbehozataláról, korszerűsítéséről. A már kész klubház egyik ékessége a ragyogó súlyemelőterem, nemhiába hallatnak magukról egyre többet a Vas megyei súlyemelők. Kitűnő lehetőségeik vannak, és egy lelkes sportember, Tóth Géza világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmesünk, irányításával szorgalmasan készülnek az egyre nehezebb súlyok meghódítására. A versenyzést, a súlyoktatást már az általános iskolákban elkezdik. Bizonyára sokan emlékeznek a tévé által is közvetített szombathelyi OSN megnyitóra, amikor mindezt be is mutatták a ma 42 éves mester tanítványai. öröm nézni ezeknek a gyerekeknek a lelkesedését, sportszeretetét. Két-három éven belül beérik az új termés, egész biztos sok nagyszerű eredménynyel! Ha már a súlyemelésnél tartunk, szeretnék válogatottjainkról is néhány szót szólni. Hosz- szú évek óta most először nem tudtunk teljes csapatot kiállítani a manilai világbajnokságra. Szomorú leírni, de sajnos így van! Nincs jelenleg kilenc olyan versenyzőnk, aki az első hat helyen végezhetne, ráadásul egy olyan sportágról van szó, amely tíz évvel ezelőtt a müncheni olimpián a pontok egész sorát szállította. Azóta egyenesen haladunk visszafelé. A szakvezetés a nyomás eltörlése után kialakult új helyzethez még nem tudott alkalmazkodni. Ahelyett, hogy igényelnék a szakemberek öíszefogásót, véleményét, és együttesen húznák ki a sportág beragadt szekerét a kátyúból, nem igen enqednek lapjaik közé nézni. Pedig lennének szak emberek, akik szívesen segítenének. Olyanok, akik letettek már valamit a dobogóra, például Tóth Géza, aki elkeseredve mesélte, mennyire nincs szükség a fővárosban a segítségére. Valamikor minden súlycsoport, ban volt ütőképes versenyző. Ma már csak a legkönnyebbek között kereshetünk valakit. A nézeteltérések elsimítására és az erők összefogására van szükség ahhoz, hogy az egykori siker- sportág újra a régi fényében ragyogjon. És ezt addig tegyék meg az illetékesek, ameddig nem lesz túlságosan késő, mert félő, hogy lemaradásunkat Montreálig nem tudjuk majd behozni. Szőnyi János Sikeres rajt az asztalitenisz VVK-ban PMSC—Hamburg 5:2 (Tudósitónk telelonjelentése) Igen viszontagságos utazás után érkezett meg a csapat Hamburgba. Az NDK-ban a vonatunk előtt kisiklott egy tehervonat, így a repülő 5 órás és a vonat 3 órás késéssel fárasztotta ki a versenyzőket. A PMSC asztaliteniszezői az Liberalster Hamburg WFV ellen játszották az asztalitenisz Vásárvárosok Kupájának első mérkőzését. A szabályok szerint 3—3 fős csapatok mérkőztek. A PMSC-ből Balázs Árpád, Arató Csaba és dr. Horváth Attila áll asztalhoz szeptember 14-én du. 4 órakor a ragyogóan felszerelt hamburgi Oberalster sportcsarnokban. Hamburgot a németek az asztalitenisz városának nevezik. A A Pécsi Szolgáltatóipari Vállalat a Kertvárosban órás szaküzt nyitott a Varsány u. 14. sz. alatt, ahol garanciális órajavítással, óra vétel és eladással, kiváló szakemberek várják kedves megrendelőiket. kikötővárosban 128 asztalitenisz klub működik, ezek közül a PMSC VVK-beli ellenfele a legerősebb. A klubban közel 150-en asztaliteniszeznek. Hat felnőtt férfi, 6 felnőtt női és 14 ifjúsági és női csapat szerepel az NSZK különböző szintű bajnokságaiban. Az Oberalster csapatának a felállása a következő volt: Dieter Schnoor, Klauss Scheven, Holger WiII- höft. Mind a három PMSC-já- tékos ragyogó formában küzdött. A hamburgiak igen nagy becsvággyal játszottak és ezt még a közönség fanatikus buzdítása is fokozta. Egy-egy kontracsapós vagy védés után tapsviharral értékelte a magas szintű játékot a hozzáértő közönség. A játszmaarányok a következők voltak: Balázs— Scheven 2:1 (14, —19, 14), Arató—Schnoor 2:1 (14, —18, 12), Wilheft—Dr. Horváth 2:1, (—14, 18, 16), Balázs—Schnoor 2:1 (17, —15, 16), Scheven—Dr. Horváth 2:0, (16, 17), Arató— Wilheft 2:0, (13, 14), Dr. Horváth—Schnor 2:0 (17, 12). Balázs Árpád látványos iá- téka, Arató Csaba magabiztos és kiváló taktikája osztatlan sikert aratott. A továbbjutást jelentő utolsó mérkőzést dr. Horváth Attila nagy küzdelemben, rutinos, nyugodt játékkal nyerte, játszma-veszteség nélkül. A találkozó után a két csapot tartalékjátékosa barátságos mérkőzést játszott. Az igen tehetséges Berta Zoltán 2:1 arányban nyerte Frank Scharlav ellen a mérkőzést. Végeredményben az 5:2 arányú győzelem reális, és megérdemelten jutott tovább a PMSC asztaliten isz csapata, a Vásárvárosok Kupájában. A következő ellenfél a Vojvodina Novisad együttese lesz. A csapat az eredeti tervek szerint, 17-én 11 órakor érkezik a Ferihegyi repülőtérre. Csethe István t
