Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)

1974-08-10 / 218. szám

I ( s Révbe ér a Feszty-körkép A múlt szazad kilencvenes ] éveiben, Párizs egyik kiál­lítási csarnokában látta meg Fesrty Árpád a két francia festő, Detaille és Neuville óriási vásznát, amely Napó­leon számos ütközeteinek egyikét ábrázolta. Fesztyre olyan nagy hatással volt a kép lenyűgöző mérete, hogy elhatározta: ő is fest ha­sonlót. Témának a vízözönt választotta. Itthon, családi körben megvitatták a nem minden­napos művészi elgondolást A feleség, Jókai Róza mér­sékelt lelkesedéssel fogadta c merész tervet, Jókai Mór azonban — akinek Róza ne­velt lánya volt — csak a témaválasztással nem értett egyet, különben tetszett a gondolat. — Szép, szép ez Árpád, de gondold meg: pár év múlva Milléniumot ünnep­iünk. Azt tanácsolom, hogy az évfordulóra fesd inkább meg a „Magyarok bejövete­lét". Feszty őrömmel fogadta az ötletet. A kivitelezésbe pedig bevonta Mednyánszky Lászlót Üjváry Ignácot, Spá- nyi Bélát, Olgyay Ferencet, akik a háttér tájainak meg­festését vállalták. Pállva Celesztin a táborozási, sá- torverési jeleneteket, Vágó Pál a lovakat vetette vászon­ra. A vezérek lovait Feszty festette, ugyancsak az 6 munkája a gyönyörű felhők­kel ékes égbolt, s az előtér­ben levő nagy alakok so­kasága. A 126 méter hosszú, 15 méter széles egybeszőtt vásznat egy belga gyár ké­szítette. A három éves mun­ka anyagi fedezetét egy ke- ! reskedelmi társulás adta, s ennek ellenében jogot ka­pott arra, hogy a mai Szép- művészeti Múzeum helyén épült ideiglenes csarnokban a kész képet belépődíj el­lenében bemutassa. A gigantikus alkotás fél évvel a szerződésben kikö­tött idő utón készült el. A társaság, amely óriási ösz- szegeket szedett be a kör­kép nézőseregétől, nem vál­lalta a többletköltséget Ezt Feszty saját zsebéből fizette ki, s így a munkába bele- rokkqnva, tízezer korona adósság is terhelte a „Ma­gyarok bejövetele” miatt Egy másik pénzügyi vál­lalkozás viszont csaknem jó­vátehetetlen fordulatot ho­zott a kép sorsában. Az ere­deti vállalkozók ugyanis a századforduló körül eladták a körképet egy londoni ki­állítónak, s azt csak 1910- ben vásárolta vissza az ak­kor erre a célra alakult rész­vénytársaság. Az RT. az egy­kori plasztikum melletti té­ren építette fel az újabb kör­csarnokot a „Magyarok be­jövetele" bemutatására. Ami­kor a második világháború bombázásai miatt a mű ott veszélybe került, a főváros felajánlotta, hogy 200 000 pengőért megveszi és a Ci­tadellában biztonságosan elhelyezi. Az RT. azonban ragaszkodott a negyedmil­liós vételárhoz, s az elhú­zódó alkudozások alatt amerikai szőnyegbombázás érte a körképet a Városli­getben. A súlyosan megsérült vá­szonban a háború alatti és utáni nehéz raktározási vi­szonyok további károkat okoztak. Végül a Nemzeti Galéria vette pártfogásba. Egy kisebb részletét — Mednyánszky aranyszínek- ben pompázó Verecke-kör- nyéki domboldalát — azóta helyreállították e Galéria restaurátorai. A hányatott sorsú alkotás most végre révbe ér: a Pusz­taszeri Országos Emlékbi­zottság úgy határozott, hogy történelmünk első ország- gyűlésének, továbbá a fel­szabadulás utáni sorsfordí­tó eseménynek, a földosz- | tósnak a színhelyén, a Pusz- j 'aszeri Nemzeti Emlékpark­ban állítják ki teljes restau- , rélós utón a „Magyarok be- i 'zvetelét'’ i Csorna Béla OUVANTOll NAPIO / 1974. augusztus Ifl. Mesebeli kincsekért adták-vették Univeizál-iecept Nem sok példány lehet már belőle. Hiánycikk lett, mint a mammutagyar. Pedig másfél századdal ezelőtt legalább tíz pécsi família mondhatta ma­gáénak e minden betegséget zsongító gyógystermixtura egy- egy előiratát Ezeknél ■ a jeles családoknál rendszerint o kész orvosság maga is ott állt külön­leges üvegében a kulcsos kre- denc mélyén, hogy valamelyik családtag vagy a titkot tartani tudó bizalmas szomszéd azon­nal kaphasson belőle, ha rá­szorul. Nem fogyhatott ki soha, hiszen a Család egészségének biztosítéka, szinte szimbóluma volt. Ha a tiszteletre méltó, féltett fluidum az üveg alján utolsót sóhajtani készült, a családfő azonnal az öregpati­kába sietett, hogy újból elké­szíttesse a százszorjó csoda­szert. Pedig nem volt olcsó mulatság, de nobile officiumnak számított. Megfizethetetlen jám­bor kegyességnek, hogy mint első segély, díjtalan védőangyal legyen a szenvedés ágya mel­lett. Még megköszönni sem le­hetett, mert akkor nem hasz­nált Ezer év drogjai Túlságosan egyszerű lenne azt mondani: kit érdekel ez manapság? A receptszöveg, a bonyolult készítési mód s az előirat egyszerű vagy összetett gyógyszeranyagai? Kit érdekel az elsüllyedt kincses hajó a ten­gerfenéken vagy a 2000 méter mélységbe rejtett olajmező? A pókhálós, rozsdás recipe, amelyből már első pillantásra a gyógyulás illata száll, ezer év orvoslásának drogjairól mesel. Sokszínű, gazdag, homályos múltról. Távol- és Közel-Kelet medicinális örökségét erre a zeneműre gyúrta egyetlen masz- szába a hajdani magiszter, hogy mindent meggyógyítson, ami fájt. Vegyük szemügyre ezt az ősi postát, e vén „univerzál receptet", amit Karpolai-Kilius Gyula prezentált nekem, hogy okosodjam rajta. Kétlapú, hatalmas ív, enyhet ígérő Veronika-kendő. Merev, akár a pergament s elborítja az asztallap felét. Barnálló, merített, legtisztább papirosmatéria, a hajtogatás mentén másszínű papírral pán­tolva. Az árkus éle csaknem ép. Világosságnak tartva fölsejlik a patinás papír koronás címerű vízjele. Ez árulja el a szakértő­nek, hogy legalább 1820-ban vagy ennél korábban készítet­ték a Felvidéken. De hadd szólaljon meg a Kópia maga! Kópia, mert ez az írás csak másolat egy sokkal régebbi, legalább háromszáz esztendős, eredeti ereklyéről. Kitűnő toll rótta, ma is friss­nek ható növényi tintával. Jól olvasható a német szöveg, a gótikus német betűk: „Be­schreibung von einer Elixir”. Doctor Irrent Megtudjuk, hogy a sokhasz­nú gyógyszerkeverék előirata nemzedékek során egy svéd csa­lád birtokában rejtőzködött, míg Doctor Irrent, aki jussként jutott hozzá, világra nem tárta, hogy nagyatyja a 130, atyja pedig a 120 életévét ennek az elixirnek köszönhette. Maga a doktor, aki 117 éves korában halt meg, ugyancsak ezt fo­gyasztotta. Reggel és este 12 cseppjével, levesben vagy cuk­rozott teában. A medicina hasznát 33 beteg­ség felsorolása illusztrálja: „Reiniget den Magen von Schleim", vagyis megtisztítja a gyomrot a nyalkától. — Aztán: gyógyítja a szívdobogást, az idegek reszketését, a testtagok gyengeségét. — Podagra ellen. — Kisepri a salakot a testből, a vért frissíti. — Megöli a gi­lisztákat, kihajt homokot és kö­vet, elirtja a fejtetűt, gyógyítja a skorbutot és a fülzúgást (lágy gyolcsra cseppentve a fülbe vezetni). — Régi és új sebekre gyorsan hat. — Az asszonyi nemnek meghozza a tisztulását. — Néhány percen belül szünteti a gyomor és a bél kólikáját. — Tisztítja a mel­let és gyógyítja a tüdőbajt. — A könnyű légzést biztosítja. — Elfolyósítja a nyálkát és előse­gíti a kiköpését. — Hajtja az epét és vizeletet. — Daganatot lohaszt, egészséges arcszínt ad. — Kúrál minden lázat és min­den öröklött bajt. — Fogfájós ellen külsőleg. — A gyógyszert megelőzés céljából fogyasztva az ember friss és egészséges ma­rad s vigasztalhatja magát a szilárd öregség állapotával. Az előirat közli ezután a más-más panaszoknál való ki­vételes adagolást, majd maga a recipe-szöveg következik né­met nyelven. Az anyagok neve és mennyisége lat, könti.ng, drachma és grán súlyegység­ben. így sorolja egymás alatt a 13 anyagot, a hódpézsmót, vérontó-gyökeret, kurkumót, áloét, enciánt és rabarbarót, fehér cserfataplót, sáfrányt, citromot, angyélikát, mirrhát, borkősavat és a Theriakot. A Theriak külön egyéniség itt, ágyúhang a lélekharangok csengésében. Maga is keveiék s magyarázatot kíván. A nagyeszű poniusi király VI. Mithridates Eurpator ,a nagyeszű pontusi király (i. e. 132—63) Róma esküdt ellen­sége és hatalmas vetélytársa, lelkesen művelte a gyógyító tu­dományt, fél életét erre áldoz­ta. A családi és udvari intrikák s külföldi kémek miatt mindig attól rettegett, hogy elteszik láb alól. Ezért akart egyre többet tudni a mérgekről és ellenmér­gekről. Folyton emelkedő ada­gokban heroikus szereket sze­dett, hogy szervezetét a méreg hatásával szemben ellenállóvá tegye. Hozzá is edződött, állítólag annyira hogy mikor az utolsó csatában országát elvesztette s öngyilkos akart lenni, a méreg már nem fogott rajta. Ez u Mithridates gondolta ki, ő állí­totta elő a később olyan nagy hírű theriakot, az Antidotum Mithridaticum-ot, mely 64 anyagból készült és jócskán tar­talmazott ópiumot, illetve mák- fej-kivonatot is. A mithridat hírére, népszerűségére jellemző, hogy a XVIII. sz. német gyógy­szerkönyveiben is szerepelt. Minthogy hamisították, hatóság előtt, ünnepi formák között, nyil­vánosan kellett összekeverni. A leghíresebb theriak Velencében készült, a keleti medicinák drá­ga piacán. Ide igyekeztek a ki­rályi és főúri udvarok rangrej­tett követei (a magyarok is), akik 100—200 aranyforintért „valódi velencei terjék"-et hoz­tak a Silvestrini patikából. Maga az előirat nem volt se­hol, emberi szemnek láthatat­lanul bújt meg egy biblia titkos írású szövegében vagy az al- kémisták csillagjelei között. Nagy varázslók, gazdag ural­kodók mesebeli kincsekért ad­ták-vették vagy ajándékozták, akár a felséges budoárok leg­újabb vagy legrégibb illatszer­vényeit a felséges feleségek vagy szeretők. A theriak javított formája, az Orvietán — elektuárium, a XVII. században jelent meg. Orvieto városáról nevezték el, ahonnét Christophe«© Contugi hozta divatba. Állítólag Moliére is segített a hírverésben, mikor vígjátéka egyik jelenetében a szatírpofájú sarlatán felsorolja a „grande puissance de l’Orvietan” csodába illő erejét Univerzális Elixir A pépállományú theriakhoz a mi univerzális elixirünk növé­nyi anyagainak főzetét keverték, így lehetett cseppenként, ka­nalanként vagy ^borogatónak használni, Készítésé napokat igényelt, de akkoriban még volt ideje bőven orvosnak, patikus­nak meg a betegnek is. A ke­letiek bölcs türelmét csak ké­sőbb varázsolta hajszává a Nyugat A beteg emberi szervezet kí­vánságait ma sem lehetne hí­vebben, sokrétűbben ábrázolni, mint ahogyan azt az Univerzál Recept tükrözi. Az Elixir úgy tündöklik benne, mint az egész­ség uralkodója, mint egy női szoprán-szóló a klasszikus kö­rű sműben. Hadd tegyem ezt az ősi, rit­ka és drága éneket a születen­dő Baranyai Gyógyszerész Mú­zeum márvány asztalára. Baranyai Aurél így látja a pszichológusi Nyári veszélyek Mi a „túlvezetés" ? Vigyázat: úthipnózis Ha szembe süt a nap... A közlekedési szakírók álta­lában többet foglalkoznak a gépjárművezetés téli veszélyei­vel, mint a nyári problémákkal. Feltehetően azért, mert az út- ; viszonyok és az időjárási felté- ! telek télen lényegesen kedve­zőtlenebbek. A balesetek több­sége viszont mégis nyáron tör­ténik ... Ne csak vezessen, pihenjen is! ! A nyári autós kirándulások, i túrák egyik legnagyobb veszé- I lye a „túlvezetés”. Sokan j órákig vezetnek, megállás nél­kül, mert csak az úticél elérése [ lebeg előttük. Súlyos hiba. j Szakértők szerint minden veze- j tési óra után öt perces, két ; óránként 10—15 perces aktív I pihenőt kellene tartania a gépkocsivezetőnek, hogy fenn­tartsa teljesítőképességét. Soj- nos, az a tapasztalat is csak szakmai körökben ismeretes, hogy az autóbalesetek ötven százaléka a fáradtság miatti fi­gyelmetlenség következménye. A közfelfogás figyelmetienség- í nek tulajdonítja a baleseteket, ! pedig a figyelmetlenség csupán magatartási tünet, amely a : fáradtságállapot következmé- | nye. Mit tegyen tehát a jármű­vezető? Útközben, legalább 2—3 óránként tartson 10—15 perces pihenőszűneteket, s köz­ben végezzen lazító mozgást. Fogyaszthat frissítő italokat, — ] természetesen, nem szeszes­italt . .. Hasznos tehát, ha ter­moszban tejet, üdítőitalt visz magával az útra. A kocsi belse- , jében legyen mindig friss le- I vegőáramlás, mert a bőséges, j friss oxigén biztosítja az inten- | zív figyelmet. Ha az úthipnóz'S- j nak a legkisebb jele is megmu- j tatkozik — azonnal pihenőt kell I tartani. (Úthipnózis az a jelen- [ ség, amikor a hosszú, egyhan- I gú menetnél a vezető már csak I az útszakasz egy pontját látja, I s az oldalsó mozgásokat nem j észleli.) Hőártalom — vér­j sűrűség A nyári hőség fokozottan | igénybe veszi a vezető szerve­zetét Tudjuk, hogy a 18—26 j Celsius fok közötti hőmérsék- ; let jelenti a gépjárművezető- | nek a kényelmes hőmérsék'eti zónát, mert ha magasabb vagy I alacsonyabb, már zavarja a ■ szervezet hőszabályozásának működését. A szervezet saját 1 hőmérsékletét a környezet hő­fokának változásai ellenére Is megtartja, de ez nagy megter­helést jelent. A gépjárműveze­tő hőtermelése vezetés közben óránként 2—300 kilokalória. Ugyanennyi hőt a szervezetnek le kell adnia, különben felme­legszik. A gépjármű belsejében a külső hőmérsékletnél 5—10 Celsius fokkal magasabb hő­mérséklet is előfordul. A ked­vező légáramlás a kocsiban, a vezetőn pedig a könnyű, nyári öltözék ezért rendkívül fontos. Porréteg a szélvédőn Gyakori nyári veszély _ a tűző nappal szembeni vezetés. Ilyenkor a kocsiból való kilátás korlátozott, főként ha a szél­védőt enyhe porréteg is takarja. (Ilyenkor tűnik fel hirtelen, „szinte a semmiből" előttünk a másik kocsi...) Használjuk te­hát a kocsiban lévő napellenzőt, mert megvéd, hogy közvetlenül az izzó napkorongba kelljen néznünk. Az útfelületen és a szélvédőn keletkezett, vissza­tükröződő napsugárzástól máf nem. Ettől — pontosabban a balesetveszélytől — csupán az óvatosság védi a vezetőt. És a nagyobb megértés — a másik iránt. Ha a naptűzésnek háttal vezetnek, gondoljanak arra is, hogy aki szembe jön, azt elva­kítja a fény. Nekem kell tehát jobban vigyáznom ... Dr. Réti László pszichológus Röviden | Felülvizsgálja a KPM Pécsi Közúti Igazgatósága a me­gye útjain az útburkolati je­leket, s ahol szükséges, új­jáfesti. Pécs városa, a 6-os út városi átkelőszakasza a jövő héten kerül sorra. A festőbrigád vállalta, hogy a I munkát éjszaka végzi, a for­galom zavarása nélkül. ♦ Év vége, az eredeti ha­táridő előtt jóval korábban, augusztus 20. tiszteletére át­adják az erdősmároki bekö­tőutat. A műszaki átadás augusztus 17-én lesz, az ün­nepélyes útavató pedig 1 24-én. Komolytalan rovat Csoda-káderek Csodakáder nem lesz, hanem születik. Na már most az em­ber vagy elviseli, vagy eladja. Elküldeni ebben az országban soha senkit nem küldenek e(. A csodakáder különleges ta­lálmány. Mindent tud, ami ott és akkor felesleges. Tehát mű­velt De minek? Dolgozni nem tud. Az országot én minden­esetre elláttam velük.' Vegyük őket sorra. Az első mélylélek volt. Kicsi volt szemüveges és vállalkozó kedvű. Tudott franciául, törökül, eszperantóul és lengyelül. Ma­gyarul nem. Nem volt olyan tanulmányi verseny, ahol első ne lett vol­na, de három cédulát nem tu­dott sorbá rakni. Ha erre sor került, rémülten maga elé né­zett és elment panaszra. Ha nem panaszra ment akkor más­hová. Mindegy, hogy hová, va­lahová, ahol bemutatkozhatott, hogy honnan jött. ő soha nem rühellte anyaegyesületét Ez utóbbi már igen, de ez nem változtatott semmit a dolgon. Ajándékként kaptuk, tehát maradt az elajándékozás ra­vasz formája. Egyszer az egyik nagy intéz­mény vezetője Pesten azt mondja: — Elvtársi Bajban vagyok! Egy állás megüresedett és nem tudom betölteni. Pedig igen sokirányú érdeklődő ember kel­lene. Itt az isten ujja! — futott át rajtam. Mindenesetre megkér­deztem: — Azt akarja, hogy segítsek? — Igen! Azért szóltam! — Nehéz lesz! Maga mihez ragaszkodik, hogy szép fiú le­gyen, vagy érdeklődő? — Az utóbbihoz! — Na, akkor szerencséje van. Akit én ismerek, az nem valami előnyös külsejű, (ez egyébként igaz volt) de minden iránt érdeklődik. (Ez is igaz volt, hajajj I). — Hogy hívják? — A név nem mond sokat az értékről, de tessék. És meg­mondtam. Felsivalkodott: — Az hülyéi — Ja, ha így viszonylik ehhez a fontos kérdéshez! Szóval járt már itt? Akkor tárgytalan. Kicsit csúnyán nézett rám, de mit tehettem? Én is úgy kap­tam. Ajándékot nem illik meg­őrizni. Azt tovább kell adni! Legközelebb már az egyete­mi tanárjánál próbálkoztam. Nem lehetett panasza, kiváló tanuló volt Egy zavart mind­össze. Az egyetemi tanár feltű­nően okos fickó volt és az ilye­nektől félek. Mindenesetre a levelet megírtam. „Kedves Barátom! Itt van ez és ez. Te tanítottad, tehát tudod, hogy nem akarok sen­kit a nyakadra lőcsölni. Te, az I emberi lélek mély ismerője, í belátsz az emberekbe. (Adja meg az a nagy űristeni Épp ez hiányzik!). Ez az ember nősül­ni akar. Ott a menyasszonya I Nekem itt megszakad a szívem. Ami egyébként mindenhogyan megszakad. Ha nem lehet a menyasszonyáé, akkor azért, ha elviszik tőlünk, akkor azért. De az ember elsősorban humanis­ta! Terajtad ugyan segítünk, mi meg bennmaradunk a baj­ban. De mit tehetünk?! A ne­ve egyébként ez meg ez. Se­gíts rajta I” Nem segített! Mégcsajr nem is válaszolt. Sejtettem, hogy az okos fickóval baj lesz. Az isten nem ver bottal. Va­lami csoda folytán az okos fickó vállalata írt egy érdeklő­dő levelet, hogy a mélylelket alkalmazni kívánja. De a mi vé­leményünktől teszi függővé. A mi véleményünket simán megkapta. Köszönő levelet nem írtak, de őszintén szólva, nem is vártunk. Mindenesetre a proffal talál­koztam. Szemrehányást tettem: — öregem, Te egy ilyen és ilyen vagy! Én itt a lelkem kiíe- szem, hogy segítsek egy embe­ren, Te meg mégcsak nem is válaszolsz. A szemembe röhögött. Mikor kivigyorogta magát, azt mond­ta: — Na, sikerült ellőcsölnöd? Méltóságteljes lettem: — Mi embereket nem lőcsö­lünk el! Ha egy emberi sorsát egyenesbe akarja igazítani, ak­kor segítünk. — Szóval eladtad! Hová? — Hozzátok! — Szentisten! Ez nem lehet igaz! Hát mi azt nem vehetjük meg! — De igen. Csak Te éppen szabadságon voltál. Levélre nem válaszolni, egyébként is disznóság! Ez az utóbbi kérdés látható­lag hidegen hagyta, minden érdeklődését az eladás tényére fordította, hogy mikor, hogy nem lehetne-e ' visszacsinálni, meg más ilyen reménytelensé­gekbe bonyolódott. Alig tudtam megvigasztalni. Kénytelen voltam valami égé* szén jó vörösbort beletöltení, amíg használható állapotba került Nem volt módom komolyab­ban megsajnálni. Ki sajnált engem? Szőllősy Kálmán t

Next

/
Thumbnails
Contents