Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)
1974-08-08 / 216. szám
é OUNANTOtl NAPLÓ 1974. augusztus 8. t Rácváros. A hatos út mellett furcsán-rendeílen |<ép fogadja a bámészkodót. A régi Rácvárosbán aprócska, hajdanmódi házacskák, foszladozó kapufélfák vannak, ülnek a nagyranőtt templomtorony körül, mint kotlós körül a kiscsibék. De aztán , . . Kijjebb, az út mellett valóságos paloták emelkednek. Két- és többszintes épületcsodák, bepucoltak és bepucolatlanok, félkészek és régóta lakottak egyaránt. Rácváros 57 — a névtábla szerint itt Molnár Tibor lakik. Este hét órakor nézem a házat, o kiírást, amely szerint bugáskor meg kell löknöm a vasrácsot. De hiába nyomom, nem búg. Még nincsenek itthon. Vasárnap van, biztosan kirándultak. Addig kívülről veszem szemügyre a házat. Az új házsor közepetáján van, ezért is esett rá g választás. Meg aztán — valahogy elüt a többitől. Lapostetős, teraszos, kétszintes ház, modern formája cseppet sem szokványos. A kerítés alacsony vasrács, oldal- záras, elektromágneses. Beton- Icookba ágyazva. Mindjárt arra gondolok, hogy valamennyi közül ezt venném meg szívesen. És azon tűnődöm, hogy mennyi pénz kellene hozzá? Polski-Fiat kanyarodik a ház elé, megáll egy méternyire tőlem. Megjöttek. * Gyorsan tisztázzuk jövetelem célját, aztán betessékelnek. A ház „ura” fiatal ember, nem is gondolja, hogy mennyire. Harmincegy éves. Volt gépkocsivezető-oktató, később saját teherautójvai dolgozott a fuvarozó szövetkezetnél, majd gépkocsi-előadó lett egy vállalatnál — nem lehet azt mondani róla, hogy magas, azt sem, hogy alacsony. Zömök? Inkább csu; pa-izom ember', jó kedélyű, af féle merészen élő polgár, aki megpróbál mindent, nem riado- zik semmiféle nehézségtől. De- hát csak bátran lehet élni. — A fene akart kétszintes palotát építeni — mondja — amikor megvettük a telket, az éoí ési engedély kiadásakor derült ki, hogy a rendezési terv szerint csak kétszintes házakat lehet ide építeni. Hát muszáj volt palotát építeni, nemcsak nekem, a többieknek is. A szomszédom háromgyerekes uránbányász, az is sokat kínlódik emiatt. De már majdnem kész. Egyszerű történetük van, egy ideig szokványos is: tíz esztendeje házasodjak össze, albérletből albérletbe hányódtak, kérvény a tanácsnak, hitegetés, majd kapnak, szövetkezeti is jó — ez öt évig tartott. Akkor Molnár Tibor házhelyet vett. Ott kinn, Rácvároson, száz forintért ölenként. Spórolt pénzük is volt, el kellett adni a motorkerékpárt — valahogyan összejött a negyvenezer forint, aztán az átírásra a tizenkettő, aztán építőanyag-vételre mind több . . . — Hat évvel ezelőtt kezdtük meg az építkezést — meséli — a legelső az volt, hogy felhúz- icm egy vityillót, és odaköltöztünk a feleségemmel. Itt laktunk, s amikor tíz percnyi időm volt, bevertem egy szöget, odébb tettem egy téglát. így épült meg ez, amit itt lát. A földmunkát maguk végezték. A terveket eay „haver" készítette. Megvásárolta a Madách üteg 1. számú házat, bontásra, lebontotta, az anyagot odaszállította. Közben egész nap fuvarozott az öreg IFA-val, egy vállalatnál volt bérfuvarban. — Hg azt akartam, hogy másnap mehessek, sokszor fél éjszaka szereltem a kocsit. Biztosan jó pénz volt benne, dehát azért ehhez különös elszántság kellett, végincsinálni. Hat éve! És még mindig nincs készen. — A vízvezetéket eav barátom építette, a víz egyébként is külön téma lehelne... — Miért? — Azon kívül, hogy egy-egy papírért hónapokig kellett szaladgálnom, csak a büntetésről szóló értesítés érkezett meg igen hamar, azon kívül, I egy nem engedtek egyszerű, szokásos családi házat építeni, amilyenre vágytunk, nem engedték, hogy a vizet bekössük. Na, most paff vagyok. Igen, meséli tovább, nem gyűlölettel, de nem is indulat nélkül, vizet nem adtak. Végül a Televízióhoz fordultak valamennyien, lent is járt a Balogh Mari, aztán látványos gyorsasággal megkapták a vízbekötési engedélyt. A gerincvezeték az úttest másik oldalán húzódik, azért nem engedték. És igen hosszú ideig víz nélkül építkeztek, laktak. Óh, bölcsen tervező atyáink! — Sok a kőanyag ebben a házban. Azt sem csinálnák sokan utánam, hogy tízforintos gyűjtőjeggvel köveket szedjenek, kocsiszámra, és maguk fuvarozzák haza, az építkezéshez. Biztosan. Én például nem csinálnám. A harmadik kő után elkeserednék. Gyorsan körülnézünk a házban. Odafent két szoba — egyikben a gyerek lakik, az még üres. Bútorra egyelőre nem futotta. Televízió sincs, A másikban maguk laknak, az be van rendezve. Az ablakok alatt radiátorok, A központi fűtést, villanyt, lefolyórendszert soksok baráti segítséggel, vállalati segítséggel szintén maguk építették be. A fürdőszoba volt az első helyiség az emeleten, amit használható állapotba hoztak. Idefent, az emeleten albérlők is laktak egy ideig — az a pénz is kellett. A földszinten van az előszoba, konyha, étkezőfülke, meg eqy nagyméretű nappali szoba, amelyből ízléses fagródics visz fel az emeletre. Itt még a beton az úr, parketta méq nincs ... Majd lesz. A szuterinban csipogás: japán fürjek csipognak. Tojnak, híznak — hozzák a forintokat, pontosabban hozták, mert lassan felszámolja az állományt a házigazda. Lassan készen lesz a ház, ami hat éve épül, s igazán elhiszem azt, amit mondott: — Az utolsó téglákat átdobáltam a szomszédba, hogy ne is lássam ... Elfáradt. Minden idejét, szabadságát felemésztette hat éve ez a vállalkozás. Télen, pihenés helyett maga készítette a kerítés betonlapjait. Belekerült a nyolcszáz darab talán kétezer forintba. Hivatalosan húsz forint darabja, örökös számítga- tás, spórolás, pénzszerzés — ebbe. ha méa egy kis robot is hozzájárul, csakugyan bele lehet fáradni. De a legjoban a magaviseletbe. A hivatalok és a többi ember magaviseletébe. Évekig szenvedtek a víz miatt, protekcióval intézték el a villanyt, mutogat, hogy nézzem meg az oszlopo': ferde, eqyszer már ki is dőlt. Árok az út mentén nincs, annak nincs gazdája. Járda nincs, közvilágításról nem lehet beszélni, no, de majd lesz valahogy. Tán két év múlva lesz kész. ráment nyolc éve, mégis irigylik az emberek. Kesernyésen mosolyodik el: — Csinálják utánam . . . * A doktornő kékszínű klepe- tusban, hidegzöld gumikesztyűkkel a kezén fogad — a főorvos úr is előkerül valahonnan, öltözéke egy szál ga'ya, csám- pásra tiport ócska cipő, és a cementpor. Építkeznek. Az alsó szinten munkálkodnak jelenleq, üveget raknak a vaskeretbe. Kittéinek. Szép, nagy ház, bentebb van mint a rácvárosi, a telek itt már drágább volt. Amikor megkérdeztem, hosszú csönd támadt. Elmondtam, hogy Rácvároson négyszáz ölet vettek negyvenezerért, ők végre kibökték, hogy itt száznyolcvan ölet vettek száznegyvenezerért. Dehát szép hely. Az utca szintjén lesz az előszoba, meg egy kis helyiség — nem, nem garázs, talán rendelő. Hiszen mindketten orvosok. Fent kétoldalt két kis dolgozó- szoba-szerűséq. hálószobák, közös, nagy erkély, ami dél felé néz. A kert pici, barátságos, ott marad a szőlő, meg majd, ami odakívánkozik. — Albérletben kezdtük mi is, mint a többiek — mondják a hevenyészve berendezett „főhadiszálláson”, aztán az életpályákról beszélgetünk. Hórom szakvizsga van a tarsolyukban, rengeteg megalázkodás, szenvedés, ami a becsülettel velejár. Amikor a házigazda a hivatásáról kezd beszélni — és valahogyan folyton odakanyarodik a mondóka fonala — izgatott és indulatos lesz, jogos sérelmek maradtak itt orvoso- latlanul. — Dühében építette ezt a házat — mondom nevetve. Igazat is ad. Nagyok már a gyerekek, idősödnek a szülők — korábban is gondoltak mór un ra, hogy terjeszkedjenek. A Kodály Zoltán utcában vehettek volna egy kétszobás és egy másfélszobás lakást, meg egy garázst is — hatszázezer forintért ... — Akkor merült fel az építkezés gondolata., Ezért a pénzért biztosan lehet valamit kezdeni. HÁZÉPÍTŐK Három éve vásárolták a telket, mert családi ház elfogadható méretű és áron nem volt. Megvették mindjárt a téglát is. Májusban meqásták az alapot — egyszóval megindult a kocsi. — Apámék házát, hétszáz öl- nyi gyümölcsöst adtunk el. volt némi összespórolt pénzünk is, tizenkét év alatt, a család többi tagia is segített, és eladtuk már a szövetkezeti lakást is, amelyben ielenleq lakunk. így qyűlt össze a pénz. amit felemészt egy ilyen méretű építkezés, Jöttek az iparosok — csak azokkal ne kezdjen az ember! — és „dolgoztak". A kőműves fiatal volt, agilis, és nemrég kezdje az ipart. Gyorsan dolgozott, viszonylaq olcsón. A nyár végére felhúzta a falakat, őszre fent volt a tető. Igen ám, de kiderült, hogy a közmondás nem hazudik: hamar munka ritkán jó . . . A ház falai nem állnak derékszögben, az erkély egyik fele mintegy tíz centit lógott.. . A korrekció már sokba került. És — lelassították a kívánatos tempóban induló építkezést. — Volt itt iparos, akit egész egyszerűen elzavartam — mondta az építtető, — amikor elkezdtük, fogalmam sem volt semmiről, mostanra viszont szakember lettem. A villanyszerelést már magunk csináltuk, sokat spóroltunk ezzel is. Vizet, csatornát szintén, jöttek ismerősök, barátok, rokonok. Épülünk. Minden nap reggel öttől háromnegyed nyolcig itt dolgozunk, akkor megyünk a munkahelyünkre, délután ötkor mór itt vagyunk, estig csinálhatjuk. Magad uram, ha szolgád nincs. Megjön az iparos „papa” is, gyanakvóan méreget. Látszik rajta, hogy nem nagyon hiszi el jó szándékomat, azt, hogy azt szeretném bizonyítani; nem minden új házat épí-' tenek lopásból, csalásból, nem jogtalanul szerzett forintok kötik bennük a habarcsot. — Nem kell az újságba — mondja. Nem kell ennek ilyen nagy feneket keríteni. Meq kell építeni és kész. Igaza is van. Még megcsodálom az újítást, központi porelszívó berendezés van ebben a házban: egy lyuk a szekrény lábánál ahová csak be kell csatlakoztatni a porszívó gégecsövét és már lehet is takarítani. Minden szobában van egy ilyen lyuk, a porszívó pedig valahol egy kamrában zörög. Szellemes megoldás, elég lesz egy porszívó az eqész házban. Csak ne egyszerre kezdjenek takarítani. Szeretném a feltalálót megemlíteni, de szerény és aggodalmas — fél a véleményektől, a nyilvánosságtól. Megírhatom, mondja, de a neve ne szerepeljen. Ebben maradtunk. Kampfe Péter A repülés századai (6.) A repülőgép előfutárai Charles Manly motorja az első csillagmotor a világon (1902.) Fanatikus feltalálókban a ' múlt század közepe táján sem volt hiány. A gőzgép és a vas- I út, a gőzzel hajtott hajó utat nyitott sok más felfedezés se- ] gítségével — a technika fejlődésének. Jó és kevésbé jó ötletek születtek. A szabadalmi hivatalok előszobáiban ülő keménykalapos urak közül minden harmadik repülőgép-szabadalommal várakozott. Csakhogy ezeknek a gépeknek egyike sem repült még. Cayley sárkánya A sok komolytalan repülőfeltaláló között azonban igazi koponyák is töprengtek a repülőgép megteremtésén. A többi között ilyen volt Georoe Cayley (1773—1857). O volt az, aki a mai értelemben vett repülőgéptestet — az úgynevezett sárkányt — megkonstruálta és felépítette, igaz, csak modell formájában. Cayley legnagyobb modelljének felülete hozzávetőlegesen 30 négyzetmétert tett ki és szépen siklott. Siklás közben kiváló repülési stabilitást mutatott. A modell nagyméretű volt, és Cayley azt tapasztalta, hogy amikor szembeszélben előreszaladt a géppel, a szárnyakon keletkezett emelőerő fölkapta és hosszú métereken keresztül szinte repült a modellel. Tulajdonképpen 5 volt az első, aki a repüléssel kora legalaposabb tudományos ismereteinek felhasználásával foglalkozott. Mélységesen hitt abban,, hogy idő és megfelelő hajtóerő (motor) kérdése csupán, és az ember repülni fog: repülő gépen. Számtalan találmánya és szabadalma volt: a hernyótalpas jármű, a lőporgáz hajtotta motor stb. Még mindig csak modellek A különböző nemzetek fiai nagy intenzitással foglalkoztak repülőgép tervezésével és megépítésével. A lecke adott volt: elvileg lehet repülni, és ezt kellene a gyakorlatban is megvalósítani. A fejlett országokban sorra alakultak a repüléssel kapcsolatos társaságok a gépi repülés megteremtésere. Sőt, 1873-ban, a londoni Kristály Palotában megrendezték az első repülés! kiállítást is, ahol bemutatkozott ugyan 77- modell — de még egyik sem repült, csak a léghajók. 1868-ban Boulton szabadalmaztatta a csűrőkormányt, amely máig is a repülőgép egyik fontos kormányszerve (magassági kormány, oldalkormány és csürőkormány, ezek a fő kormányszervek). A francia Pénaud (1850— 1880) már olyan gumihajtású modellekkel kísérletezett, mint a mai repülőmodellek; természetesen kezdeti szinten. Pénaud 1876-ban megkapta repülőgépére a francia szabadalmat. Gépe már repülőképes konstrukció lett volna, de a tervezett és lehetséges motorteljesítmény — 20—30 lóerő — kevés volt a felszálláshoz. Az első bem inmotoros gép Ugyancsak érdekes modellt épített az orosz Mozsajszkij (1825—1890), de felépült két gőzgépes repülőgépének felszállásáról nincs adat. Nagyobb teljesítményű motorok építése közben érte a halál. Hiram Stewens Maxim (1840 —1916) az a hirhedt feltaláló, akinek a gépfegyvert „köszönhetjük”. Egész vagyonát hiábavaló kísérletekbe ölte, hogy felépítsen egy motoros repülőgépet. Tevékenységének mégis volt egy rendkívüli haszna: olyan, önsúlyához képest nagyteljesítményű gőzgépet konstruált, amelyhez foghatót azelőtt még senki. Motoros repülőgépével 1894-ben több kísérletet végzett. Az első, tulajdonképpeni benzinmotoros repülőgépet az osztrák Wilhelm Kress (1836— 1913) építette 1901-ben. Tőke hiányában azonban a sikertelen kísérleteket nem tudta folytatni, nem tudott eredményt elérni. Elkészült 1902-ben az első csillagmotor (ma is a legelterjedtebb dugattyús repülőgépmotor konstrukció). Ez Charles Manly nevéhez fűződik. Hosszú listát lehetne megtölteni azoknak a nevével és tevékenységük akárcsak hézagos leírásával is, akik a Wriqth fivérek 1903. évi valódi repüléséig sokat tettek, néha az életüket is feláldozták a motoros repülőgép megteremtéséért. (Folytatás a keddi számunkban) t < t * Jó ízlés — harmónia Családi házak Pécsett a Bittner Alajos utcában. — Szokelai felv. —
