Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)

1974-08-07 / 215. szám

1*74, augusztus 7. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A nagymérvű alapanyaghiány o Magyar Selyemipari Vállalat gyárai, üzemei közül legjobban a mohácsi gyárat sújtotta. A lánc. és vetülékhiány miatt az első félévben 43 422 gépóra esett ki a termelésből. A dol­gozók egyrészét kényszersza­badságra kellett küldeni. Túl­zás lenne azt állítani, hogy je­len pillanatban már gond nél­kül dolgoznak Mohácson, tény azonban, hogy a második ne­gyedévben lényeges javulás volt tapasztalható, a kieső idők felé­re csökkentek. Nos, a kongresszusi munka­versenyben, a nehézségek elle­nére feltámadt a munkások ter­melőkedve: a szocialista brigá­dok közül a szövődéi „Április 4" brigád az első versenysza­kasz győztese, éppen a gépállá- sok csökkenése, a minőség javí­tása terén ért el kiemelkedő eredményeket. Nehéz félév ufón A kongresszusi munkaversenynek köszönhetően felfelé kapaszkodik a lejtőn a Mohácsi Selyemgyár A fűző-kötözőben dolgozó ezüst piakettes brigád ugyan­csak az elsők között végzett, ők voltak a kongresszusi munka­verseny kezdeményezői a mo­hácsi gyárban. Ha kellett, éj­szakai műszakot is vállaltak, hogy a szövődét lánccal ellát­hassák. A dolgozók egyénileg is tet­tek vállalásokat^ Fóris Józsefné, Sztárcsevics Istvánné, Lovász Antolné szövők, Dömötör <á- rolyné csévélő, a fiatalok közül Benczik Éva, Király Józsefné szövők dolgoztak a legjobban. A gyár műszaki osztályának dolgozói külön vállalást teltek o kongresszus tiszteletére. Vál­lalták, hogy egy üvegszövetet mérő-tisztító gépet szerkeszte­nek, valamint a programozás könnyebb áttekintéséhez egy mógnestáblát készítenek. Mind­két berendezés elkészült Az első félesztendőben na­gyon nehéz helyzetben voltak a mohácsiak, s várhatóan a má- I sodik félév sem lesz könnyeob. I Kommunista műszakok szerve­zésével, a munka hatékonyságá­nak növelésével, a dolgozók kezdeményezéséből fakadó, a versenyt segítő javaslatok meg­valósításával kívánnak a nehéz­ségeken úrrá lenni. Idegenforgalmi csúcs Soha ennyi turista nem járt még az országban, mint az idén: a Központi Statisztikai Hi­vatal első félévi összesített ia’e- genforgalmi adatai szerint 2 521 000 külföldi fordult meg január 1-e és június 30. között hazánkban, csaknem kétszer annyi, mint egy évvel korábban. Rekordszámban utaztak kül­földre a magyar turisták is, hat hónap alatt összesen 1 139 000- en keltek útra a szomszédos, vagy távolabbi országokba, két­szer többen, mint 1973 első fe­lében. Legtöbben Csehszlovákiából érkeztek, összesen 899 ezren; Jugoszláviából 472 ezren, Len­gyelországból 208 ezren, Auszt­riából pedig 150 ezer vendé­günk volt. Ugrásszerűen növe­kedett a szovjet turisták száma, közülük 104 ezren ismerkedhet­tek hazánk tájaival. Aszfaltszőnyeg a 6-osra Pihenőpark, szabadtéri színpad, lőtér Síülők, diákok iskolaszéphő akciója A szünidőben nagyon sok pécsi középiskolás áldozott sza­badidejéből iskolája, kollégiu­ma szépítésére. A velük együtt serénykedő szülők társadalmi munkájának oz értéke megkö­zelíti a negyed millió forintot. Pihenő parkot alakít ki a kollégium udvarán az Asztalos János fiúkollégium több mint háromszáz lakója. Tavasztól július végéig, a nyári szünidő közepéig dolgoztak a Nagy Lajosba, a Széchenyibe, Koma- rovba, Radnótiba, Leöweybe és a Művészeti Szakközépiskolába járó kollégista diákok. Hétvé­geken, szobád napokon többek között Hidasról, Berémendről, Sásáról és Szigetvárról jártak be a szülők és elvégezték a kő­műves, asztalos és bontási műn- kákát,' A hajdani felvonulás^ épület helyére egy új, korszerű zöldségtároló került. Létreho­zásában nagy részt vállalt a Mecseki Ércbányászati Vállalat 24. számú szocialista brigádja. Több méter vastagon eltávolí­tották a törmelékes, terméketlen talajt. A friss mezei és erdei humuszt a Baranya megyei Ál­lami Éoítőipari Vállalat dolgo­zói szállították gépeiken. Kőből készült a 10x4 méteres szabad­téri színpad, amely lehetőséget nyújt különféle kultúrműsorok megtartására. Közelében talál­ható a tágas tánctér. A beton­lapos és kavicsos sétányok men­tén már elhelyezték a padokat. Még tavasszal díszcserjéket és fákat ültettek el, valamint füve- \ sítettek. A tervek szerint a fü­ves részek ágyásaiba 240 ró- j zsatövet telepítenek majd. Az i eddigi közös társadalmi munka értéke 231 ezer forint. A ayere- , kék részaránya ebből 70—80 j ezer forint. A nagymérvű oarko- sífáshoz a Pécs Városi Tanács 160 ezer forinttal járult hozzá. Az elkövetkező terveket is jórészt társadalmi munka való- | sítja meg. A DÉDÁSZ, amely- lyel most kötöttek egy szocia­lista szerződést, augusztus 20-a utón felszereli a világító teste­ket és a zenekart segítő erősí­tőket. Körben neonvilágítást kap a majdnem 700 négyzet- méteres udvar. Külön reflektor- fény ragyogja be majd a szín­padot, a most még csak félig- kész szökőkutat és a hamarosan idekerülő Asztalos János mell­szobrot. A névadóról, az 1956- os ellenforradalomban meqhalt mártír-hős, vezérőrnagyról Fritz Ionos budapesti művész készít titttői kőből szobrot. Az alkotást Esze Tamás utca, Nagy Flórián utca p Újabb pinceleszakadások Zengővárkony fölött dolgozik az útépítő gépsor. Erb János felvétele Útépítők Hétfőn váratlanul lezárták a forgalom elől Pécsett az Esze Tamás utcát, ahol azonban sem­mi sem jelzi az intézkedés in­dokoltságát. Érdeklődésünkre elmondták, hogy az utca lezá­rását azért kellett elrendelni, mert a 3-as számú háznak az 5-ös számú ház alá nyúló pin­céjében leszakadás történt az utcai főfal alatt, s félő volt, hogy a járműforgalom-okozta rázkódástól az épület összedől. Az épület egyetlen lakóját ki­költöztették, az omlásos pince helyreállítását rövidesen meg­kezdik. Tegnap újabb pinceleszaka­dásról kaptunk értesítést. A Nagy Flórián utca 1. számú ház udvari részében, ahol néhány éve már volt részleges bontás, történt a leszakadás. A nyom­ban megejtett helyszíni szemlén megállapították, hogy eddig is­meretlen pinceágról van szó. Az érintett lakosok kiköltözteté­se folyamatban van, a további intézkedések megtételére a pin­ce szokásos vizsgálata után ke­rül sor. Halállal végződött az orvvadászat Amint korábban megírtuk, Bakó Béla szekszárdi fiatalem­ber ez év januárjában egy kis­puskát és hozzávaló lőszert ta­lált. A fegyvert átadta barátjá­nak, Biczi György 28 éves szek­szárdi lakosnak. A két fiatalem­ber Bakó Béla személyautóján február 7-én ezzel a fegyverrel ment a Harc és Kölesd közötti határrészbe, hogy fácánra va- | dásszon. A kocsit Bakó vezette. I Egy fácáncsoport láttán meg- • állt, Biczi pedig a két első ülés között elhelyezett töltött fegyver után nyúlt. A puska csöve éppen Bakó feje fölé irányult, amikor a fegyver elsült. A lövedék Bakó Bélát a halántékán halálosan megsebesítette. A baleset utón Biczi elhárította az autóval oda­érkező Hadsz Adóm pécsi la­kos segítségét, ezután a fegy­vert elrejtette. A Siót átúszva, Sióagárdon át Szekszárdra sietett és több szórakozóhelyen mutatkozott. Tegnap délelőtt hirdetett az ügyben ítéletet a Szekszárdi Já­rásbíróság 7. B. számú Taná­csa. A bíróság Biczi Györgyöt 3 évi börtönre ítélte és két évre eltiltotta a közügyektől. A ta­nácsvezető bíró az ítélet indo­kolásában kifejtette, hogy a ha­lálos balesethez a vadászati előírásgk sorozatos megszegése vezetett és ezekben az elhaltnak is jelentős része volt. a Honvédelmi Minisztérium po­litikai főcsoportvezetősége aján­dékozza a kollégiumnak. A fel­újított udvart méq ebben az évben, október 30-án adják át végleges formájában és Aszta­los János tiszteletére emlék­parkká nyilvánítják. A Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola udvarán még július első felében is több mint félszáz tanuló serénykedett. Az olajtartály helyét ásták ki hat méter hosszan és három méter szélesen. Üj járdaszakasszal kö­tötték össze a gyakorlati mű­helyt és az iskola épületét. Ki­kövezték a műhely környékét, ahol a gyakorlati oktatás szem­léltetésére használatos kocsik, gépek parkolhatnak. Iskolájuk pincéjében az ősszel átadandó lőtér kialakítását is megkezdték. Nyári társadalmi munkájuk ér­téke meghaladja a tízezer fo­rintot. Elől a finischer, a terítőgép hatalmas torka teherautószám nyeli és gyúrja maga alá az aszfaltot. Mögötte csatárlánc­ban úthengerek haladnak. Mun­kájuk eredményeképp tükörsi­ma aszfaltszőnyeg borul a 6-os út töredezett, megsüllyedt be­tontábláira. Most Zengővár- konynál dolgoznak. Nyár van, ez az útépítők ideje. — Nekünk alul, felül fűte- nek — mondja Visnyei József művezető. — A forró aszfalt 140—150 fokos, de itt a gép­nél is van vagy 50 fokos a le­vegő. Méqis azt mondom, le­gyen inkább kánikula, az eső nekünk nem hiányzik. Most vi­szont nem az eső miatt ülnek az emberek: akadozik a szállí­tás. Nyolc-kilenc teherautóra lenne szükség a folyamatos anyagellátásra, de a Volán — akikkel szerződésben vagyunk — csak ötöt tudott mára kiállí­tani. — Sok múlik tehát a szerve­zésen, — így van. A keverőtelep Pécs határában dolgozik, mi pedig attól 30 kilométerre. Pe­dig anyag lenne elegendő, s jó a finischer étvágya is. A gép óránként 40 tonna aszfaltot ké­pes bedolqozni, a keverőtelep viszont csak 30—32 tonnát tud előállítani. Ezért építettek a te­lepen egy 300 tonna befogadó- képességű bunkert, s az éjjél gyártott anyagot ebben tárol­ják. így az üzem folyamatos munkával elegendőt gyárt. Csakhát. mondom a szállítás . . . Egyébként naponta átlag 350 tonna aszfaltot dolgozunk fel. — Mennyi ez terítve? — Durván kétezer négyzetmé­ter. Az annyi, mint, ha a hegy­menetet is számolom, meq azt hoqy helyenként kilenc, másutt nyolc méter széles az út, szóval 150—200 métert haladunk előre naponta. — Hol kezdték? — Méq a tavasszal, a me- cseknádasdi kápolna előtt. In­nen haladtunk Pécs felé. Köz­ben abbahagytuk, mert Dráva- szabolcsra szólítottak bennün­ket, befejezni a határállomás­hoz vezető utat, s most újra itt dolgozik a brigád. Szeptember B-iq terítjük a 6-ost, majd a pécsj felüljáró következik, s csak aztán jövünk ide vissza, hogy Pécsiq befejezzük a sző­nyeget. 1 — Meddig bírja majd az új burkolat? — Sokáig, Három réteget húzunk a jó alapnak bizonyuló betonpálvára. Az 5 centi vas­tag vinder réteget követi az ugyancsak 5 centis alapozó ré­teg, s erre kerül az 5 centis zá­róréteg. összesen tehát 15 cen­ti vastag a szőnyeg, s ez kibír­ja a 10—12 tonnás tengelynyo­mású járműveket is, Az persze más kérdés, hogy a 9 tonna tengelynyomás feletti járművek tulajdonosaival megfizetteti a KPM az út használatát. Ismét áll a Csiszner-brigád, nem jön újabb billencs a forró anyaggal, Annál nagyobb vi­szont a forgalom, nagyon kell vigyázni, ki ne lépjenek a ko­csik közé. — Mindig forgalom mellett dolgoznak? — Ha csak nem teljesen új utat építünk, mindiq. Sajnos éppen ezért kézzel is kell terí­teni az aszfaltot, mert a gé­pünk csak 3,30 méter széles szőnyeget produkál, s ha az út nyolc méter széles, a különbsé­gei kézzel terítjük. Csak az len­ne a megoldás, ha két sáv he­lyett háromban terítenénk, ak­kor viszont nem tudnánk bizto­sítani a forgalmat. — Hányán vannak a brigád­ban? — A keverőtelepiekkel közös a brigádunk, velük eqvütt hu­szonegyen, itt kinn tizenhármon. — Messziből járnak? — A gépészek az ország min­den részéből. *a többiek Pécs körnwákiek. Mv^nkor nvéron ti­zenkét órát dolgozunk naponta, 'élen mea szabadságra mű­helymunkára mennek az embe­rek. —— Hol <nhé'^'*'nek? — Az A«*ah,'|*ér>,tf5 Vállalat '"’hozza ide az ebéde* meg vé­dőitalként a szódavizet. Visnvei József huszonhét éve építi Baranya útjait. Hoqy csak a lenfriss^bhr>kf,t említsük: ta­valy ők - k^szfts.tz-k g déli ioari utat a N’aovhírfi utat. a Fürst Sándor és a Zsolnay u*cát, 'dén a Szigeti utat, a Doktor Sándor utcát, Drávaszabolcsot, most a 6-ost. Kilométerek szá­zain terítik a forró anyagot. Sok helyen váriák őket. mert a vénet nem érő fekete nszf-dtszo- laara ma nagyon nagy szükség van. Panics György Török művésztelep a siklósi mintájára... Hamiye CoSakoglu Ősi — Törökországban köz­ismert — művészcsalád sorja Hamiye Colakoglu, a siklósi nemzetközi kerámia-művészte- lep vendége. Az egyik testvére zeneszerző, a másik opera­énekes, az Ankarai Opera tag­ja. Édesanyja kerámikus és költő. Hamiye gyermekkorában rajzolni tanult Isztambulban. 20 évvel ezelőtt kezdett komolyab­ban foglalkozni a kerámiával. A mesterséget Firenzében sajá­tította el. Később bejárta szin­te az egész világot. Hispániától Izraelig — nemcsak a modern, az antik európai kerámia ava­tott ismerője. Több nyelven be­szél. Számos nagy európai ki­állításon részt vett. Nagy egyé­ni kiállítása volt 1955-ben Isz­tambulban, majd 1961-ben Ró­mában. 1957-ben Ankarában saját galériája nyílt. Siklósra a franciaországi Vichy-ből érke­zett, ahol a Nemzetközi Nőszö­vetség 1974-es pályázatának aranyérmét vette át. A pályáza­ton 28 ország legjobb kerámi- kusnői vettek részt. Kerámiái­ban az etnografikus és folklo- ásztikus elemek jelennek meg modern kompozícióba foglalva. Munkáiban az ősi kézművesség fogásai és a legújabb techno­lógia egyaránt érvényesülnek. — A közelmúltban Törökor­szágban több állami megbízás­nak tettem eleget. Három nagy moziba csináltam kerámia re­liefeket. Az utóbbi időben — több nyitott tűzhely kerámia­burkolatát készítettem el. 1965- ben izraeli megbízást kaptam, Az ottani parlament homlokza­tára az én reliefemet fogadták el. Mikor Izraelben jártam, ott tartózkodott Marc Chagall is. Megnézte a reliefemet és azt mondta: Te — korodat tekintve — nem vagy olyan öreg, mint én, valahol azonban valamiben mégis egyidős vagy velem. A szellemet értette ezen Chagall... Mielőtt odamentem, rengeteg könyvet olvastam Izraelről, a prófétákról. Ősi fo- és kő-ele­meket próbáltam belevinni a mű szerkezetébe. Persze figye­lembe vettem az ottani termé­szeti anyagokat is. A mi szak­mánk egyik legszebb vonása az, hogy a kerámiának minden anyaga megtalálható minden országban a föld alatt. Nekünk olykor úgy kell néznünk ezeket az anyagokat, mint a gyerme­keknek — mintha nem is tud­nánk, ez és ez az anyag mire való ... És játszani kell velük. Én otthon anyagkutatással is foglalkozom. Nem elég szép és jó dolgokat csinálni. A művész­nek elméletileg is folytonosan képeznie kell magát. A közel­múltban tanulmányaim jelentek meg Utrillóról, H. T. Lautrecről, Lakásomban minden hónapban egy-egy este összejönnek a tö­rök művészek. Az Ankarában tartózkodó diplomaták, külföl­diek közül is sokan eljönnek . . . Ilyenkor csak a művészetről be­szélgetünk. Mi művészek kü­lönbözőképpen gondolkodunk, és adunk műveinkben számot ugyanazokról a dolgokról, de valamiben mégis azonosak va­gyunk. Közös az útunk, és egyek vagyunk abban, hogy valamennyien gyermekként hor­dozzuk magunkban a megszü­letendő művet. Azonosak a problémáink is, Nem vagyunk i gazdag emberek, de a szívünk­ben azok vagyunk . . . — Ügy hallottuk, Törökor­szágban is létesitenek a közel­jövőben egy nemzetközi mű­vésztelepet, és Hamiye Cola- koglunak éppen ezért siklósi tartózkodása egyben tapaszta­latszerző út is, amelyre a tö­rök kormánytól kapott megbíza­tást. Mik a tapasztalatai? — A siklósi művésztelep min­den tekintetben mintául szol­gálhat bármelyik országnak — így nekünk is. Külön megemlíte­ném a táj szépségét, ami en­gem személy szerint is megra­gadott. Nagyon tetszenek Ben- kő Ilona és Schrammel Imre munkái, amelyeket itt láttam. Egyetlen problémám van csak, a megértést nyelvi nehézségek akadályozzák. — A majdani török művész­telepre magyarokat is meghív­nának? — Természetesen. — A világotjárt Hamiye Co- lakoglu most elsöizben vesz részt a kerámia szimpozion munkájában — tegyük hozzá — igen magas színvonalú al­kotásokkal. Ha jövőre is meg­hívnák, visszajönne? — Boldogan. B. K,

Next

/
Thumbnails
Contents