Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)
1974-08-04 / 212. szám
Wflus 22-én nyílt meg Pécsett az országot pedagógus művésztelep. Filctollal, ecsettel, ceruzával Járták városunk atcáit rajztanár vendégeink. Milyennek látták? fane, három rajz m tok közül. Kitt József (Dunaújváros): Öreg utca. Daday Kálmán (Siófok): Tornyok, Permay Éva (Budapest): Palota j. Haller Gábor: At küldetése Ugyanúgy született, mint bárki más. Mikor a kicsiny gyermek végre felnyitotta szürkéskék szemét, vékony rózsaszínű lepellel takarták le törékeny testét Anyja gyöngéden karjaiba vette és kebléhez szorítva az apa mellett óvatosan lépdelve elindult a Gu- lahegy felé. Az Asszisztensekhez Igyekeztek. A gyermek aludt csendesen, a szülék maguk elé nézve gondolataikba merültek. A Gulahegy a síkság közepén magasodott, csúcsa a felhőkbe veszett A szülők a meredek lépcsőkén felkapaszkodva hirtelen egy alo- csony fekete fémajtó előtt találták magukat Pár pillanat múlva az ajtó hangtalanul félresiklott, és egy mozdulatlan, ezüstösen csillogó ruhába öltözött alakot pillantottak meg. Az ezüstruhás szótlanul végigmérte őket Amikor a rózsaszínű leplet észrevette, intett kezével, megfordult és a szülőket hosszú, egyenes folyosón keresztül egy sejtelmes megvilágítású kör alakú terembe vezette. A terem magasságát nem lehetett pontosan megállapítani. Középen egy hatalmas sötét test állott, az előtte lévő vakító fényoszlop egy különös fehér bölcsőt világított meg. A terem közepére érve az apa vigyázva átvette a mezítelen kisdedet, a Fény sugarai alá tartotta és óvatoson belefektette a fehér bölcsőbe. A gyermek felsírt, mert szemét bántotta az erős fény, de a hipnotizáló sugarak hamar megnyugtatták. Az anya ekkor felemelte fejét és megszólalt: —• Eljöttünk hozzátok, elhoztuk fiunkat, akit ml Atnak neveztünk el. Kérünk titeket, határozzátok meg neki a Célt, aminek életét szentelni fogja. A bölcső lassan lebegve felemelkedett és a magasban két kinyúló kor az Agy mérőlapjára helyezte. A bölcső köré fluoreszkáló kék köd ereszkedett és a kisfiút egyre gyorsabban vibráló sárga fény világította meg. Az Agy erősödő zúgása lassan betöltötte az egész termet. Aztán hirtelen csend lett A kék köd eloszlott, a sárga fény kialudt, és a fehér bölcső lebegve leereszkedett Ekkor felhangzott az Agy rekedtes hangja: — Kicsi At! Célod legyen a Küldetés. Küldetés a GL—8 rendszer HZT— 842-es sárga csillagjának 3. bolygójára. A Kék Bolygóra, amelyet lakói Főidnek neveznek. Hat esztendős korában a kis At befejezte életének első szakaszát Ez a gondtalan álmok, a boldogság, a nagy örömök, a végtelen játékok, az örök A DN hagyományaihoz híven időről Időre helyt adunk a legfiatalabbak Irodalmi-művészeti próbálkozásainak. Mostani irodalmi oldalunk két szerzője két, eqészen pályája elején álló fiatal. Halter Gábor a Magyar Ifjúságban debütált — tudományos-fantasztikus novellával. Mostani írása ugyancsak a sci-fi világába tett kísérlet. Nagy Gyula szintén Pécsett él, 20 éves, faszobrász. VASÄH iM API M E l l ( K L E T tavasz, a finom falótok, a nyugodt éjszakák, a homokvárak, a meleg napok, a hús esők, a mosolyok korszaka volt A Gyermekkor végétért számáraEgyetlen igazán fontos dologra tanították meg: a szeretetre. Hogy szeresse embertársait és bízzon bennük. Most a kemény munka, a felkészülés évei következtek. Ahhoz, hogy Célját teljesíthess®, sok mindent tudnia kellett A Küldetés nehéz feladatnak ígérkezett At kitartóan és szorgalmasan tanult: megismerte a matematika, a bölcsészet, a technika, a nyelvek, és a gyógyítás tudományát szívósan fejlesztette testét Végre elérkezett a Nagy Nap. Atot az Asszisztensek a nagy kör alakú terem egyik kis mellékajtaján egy kocka belsejébe vezették és egy, a kocka közepén lebegő négyzetlapra helyezték. A gépek hipnózissugárral elaltatták, majd különböző porokkal és folyadékokkal permetezték be testét A kocka falai íassan közeledtek a lebegő lapon fekvő test felé. At megkezdhette a Küldetését. Kis fdő múlva a Kék Ajtón kilépett At első prezesztopja. At űrhajójával óvatoson közeltett® meg a GL—8 rendszer H2T—842-es sárga csillagjának 3. bolygóját, a Kék Bolygót Végre itt voltl Úgy érezte, mindent tud a Földről, amit tudnia kelL Hosszasa® figyelte a felhők alatt kibontakozó szárazföldek szabálytalan vonulatait végül sikerűit kiválasztania a megfelelő helyet a leereszkedéshez. Minden a terv szerint történt: felhúzta védóöltőzékót ós kilépett az űrbe. Rádión visszairányította űrhajóját a starthelyre, azután egy kis kézirakétával elindult a Föld felszíne felé. Szerencsésen ért földet egy hatalmas folyam bal partján. Gondosan megsemmisítette eszközeit és védőruháját Ezekre nem volt szüksége. Sem közel, sem távol nem látott semmiféle élőlényt Rövid töprengés után elindult a folyó folyásának Irányába. Nem tudhatta, hogy a folyó neve Nílus. Elég nagy utat tett meg, bár ruhátlan volt mégsem fázott Amikor körülnézett, észrevette, hogy tíz emberből álló kis csoport követi. Elhatározta, hogy bevárja az embereket akik külsőre semmiben sem különböztek tőle. Amikor a csoport hallótávolságba került At kitárta feléjük két karját és örömmel kiáltotta: — üdvözöllek titeket Föld emberei! Én At vagyok. Egy másik, távoli bolygóról jöttem korzótok. Az emberek felordítettak. Az egyik kivált közülük és rohanni kezdett feléje. Amikor a közelébe ért, lándzsáját teljes erejéből At mellébe döfte. Az csodálkozva nézett kicsorduló vérére és összeesett A fiatal katona diadalmasan emelte fel véres fegyverét. Boldog volt, mert ő ölhette meg a szökött rabszolgát, akit már négy napja kerestek a sivatagban... A Kék Ajtó hangtalanul újra kitárult és kilépett rajté At második pre- zesztopja. At most elővigyázatosabb volt Durva anyagból készült fekete színű csuklyás ruhát hozott magával. A nagy szárazföld középső félszigetére ereszkedett le. Reggel volt A fák tevéiéin harmat csillogott. Mikor kiért az erdőből, egy szekér közeledett felé az úton. Egy öreg házaspár szekere volt Sebesült fiúkat vitték a közeli városba. At hangosan kiáltott nekik: — Emberek I En At vagyok. Egy másik, távoli bolygóról jöttem hozzátok. — Szegény bolond — szólt nevetve a férfi a mellette ülő asszonynak, aki lekiáltott Atnak* — Na fiú, ugorj fel gyorson! At egy pillanatig csodálkozva áltt, majd gyorsan felmászott a szekérre. — De én egy másik bolygóról jöttem! — kezdte újra, de az asszony gyorsan rászólt: — Tudjuk, fiam, de maradj csak csendben I — és hümmőgve odabő- llntott az urának. At elhallgatott. Agyában lázasan csapkodtak a gondolatok. Nem hiszik el neki az Igazságot, tehát be kell bizonyítania. Ránézett a mellette fekvő eszméletlen fiúra. A fiú kezeit vo- lomi teljesen összeroncsolta. At izgatottan kérdezte az asszonyt* — Mikor történt a sebesülés? — Egy órája sincs még — felelte sírva az anya. A férfi meglepődve terduft hátra megnézni, vajon mit csinál a bolond a fiávaL At hipnózissal megnyugtatta ét ef- aItatta a fiút majd minden akaratát megfeszítve kényszerítette az elhalt sejteket az újraképződésre. Az apa látta, hogy fia keze rövtd Idő alatt újra a régi lesz. Ráncos arca eltorzult teljes erejéből a lovak közé csapott A két lő felnyerftett és nagy erővel ragadta magával a rozoga szekeret At nem figyelt semmire, betege teljesen lefoglalta. Hamarosan beérkeztek e város piacterére. A szekér zökkenve megállt c férfi a habzó szájú lovak közé dobta a gyeplőt és elrohant At végre befejezte a gyógyítást és kimerültén, de boldogan dőlt hátra. Ebbe« a pillanatban vezényszó harsont mögötte, és három páncélos katona rándgál- ta le a szekérről — Boszorkány! — ordította e férfi —. Megrontotta a fiamat — ét szembeköpte Atot — Emberek I — akart kiáltani At de az egyik katona durván befogta a száját — Gyítkosl Boszorkány! Máglyára vele! — üvöltötte az oda csőd ülő tömeg. At nem ellenkezett. Most mér végképp összekavarodott benne minden. A boszorkányt másnap délben a város főterén elevenen megégették. A lángok elnyelték At fekete alakját A Kék Ajtó kicsit csikorogva, de újra kinyílott, kilépett rajta At harmadik prezesztopja és elindult a Föld felé. At a harmadik úton Igyekezett minden tudását felhasználni. Mielőtt teereszkedett volna, űrhajójával 86 fordulatot tett meg és az irányt ezalatt rendszertelenül változtatta. Amikor már úgy vélte, biztosan felfigyeltek rá, végre leereszkedett a hosszú kontinens felső részén. Egy széles betonút mellett! erdősávban ért főidet. Itt eszközeinek megsemmisítése után felhúzta azt a rikító mintás bő inget és nadrágot, amit figyelemfelkeltés céljából hozott magával. Mezítláb kiállt az országút közepére és amikor az első autó a közelébe ért, integetni kezdett. — Emberek! En At vagyok. Egy másik, távoli bolygóról jöttem hozzá- tok ... Hanem az autó még csak nem b lassított A második, a harmadik, sőt a haszonhetedik kocsi sem állt meg. At szívébe valami furcsa szomorúság költözött Leült az út szélére és várt Végre megállt mellette egy nyitott piros kocsi. A volánnál egy fiatal fiú, mellette egy hosszúhajú lány. Atnak leesett az álla, mert a fiú és a lány ruhája pontosan olyan volt mint az övé. Beszállt a kocsiba és amikor elindultok, csendesen megszólalt — Tudjátok emberek, én egy másik, távoli bolygóról jöttem ... — Elég ócska a módszered —szakította félbe a lány nevetve. — Pocsék. At magábaroskadva Oft a hátsó ülésen. Amikor a városba érve megálltak, At meglátott a járdán egy sötétbőrű embert Mozdulatlanul feküdt bal oldalán nagy folt vöröslött. Mellette egy kigombolt Ingű ember állt A ház falának támaszkodva, zsebre- tett kézzel bámulta a lábainál fekvő alakot és Időnként megrugdosta. At érezte, hogy elérkezett számára ez utolsó alkalom a bizonyításra. Kiugrott a kocsiból — Ember, nézd! En gyorson meggyógyítom őt — Sietve letérdelt hogy megkezdhesse a hipnózist — Atkozott hippi négerbarátf — üvöltötte a fehér és két lövéssel teterítette a térdelő alakot A fegyver dőrdülésére csak néhányon néztek oda, de senki sem állt meg ... A kis terem négy fala lassan visz- szatért eredeti helyére. Fehér fény gyulladt ki, tiszta levegő áramlott be. At felébredt Nyugodtan feküdt mindenre emlékezett. Várt Amikor nem történt semmi, felállt, odament az ajtóhoz és kinyitotta. A nagy körteremben sötét volt csak a kis teremből kiáramló fény világította meg kissé. At körülnézett A terem üres volt és hideg, a padlót vastagon lepte be a por, itt-ott rombolás nyomai látszottak. Megborzongott. Megérezte, hogy itt már nincs semmi keresnivalója. Átvágott a nagy termen, elhaladt az élettelen Agy mellett és végigment a folyosón. Az ajtó csukva volt At neki- ' feküdt és minden erejét beleadva végre nagy nehezen kinyitotta, any- nylra, hogy kipréselhesse magát rajta. Szemét elvakította az erős fény. A Gulahegyen állt Megérezte a síkság friss virágainak illatát Szeme megtelt könnyel. A lelke mélyén tudta, hogy Küldetése eredménytelen volt Nem értette és nem Ismerte a Föld embereit Elgondolkozva nézte az előtte elterülő tájat, mely nem az voK, amit Itthagyott Minden megváltozott Félelem költözött szívébe. Megértette, hogy az igazi küldetés csak most kezdődik. A gyenge szélben botladozva elindult lefelé, hogy megtegye azt amit eddig elmulasztott Elindult hogy megismerje megváltozott szülőbolygóját és az embereket akik talán már azt Is birtokukba vették. A síkság mór várta őt Nagy Gyula: PÉCSETT a Dóm-tér fehér lapockáin szívveréseméi mérete ritmustalan vérköröm szétfolyik az égen még fiatalon rendezem amit lehet könyvek arcok folyondár szép szobor-—reg úgyis csorog az éjszaka nedvek lebegteti de óriás a város köpenyt varrók neki és az ű] seregben érdes szavakat élezek csikorog s jé köszörű mint havas telek medália nélkül utcákon vágok át úgyis bordáim őrzik a Aszta medáliái meg a társak és a belesebbek arcomon gyolcsból hészínű zászló leng úgyis csorog az éjszaka feszítsünk lámpát alá mintha a város szépen maga mondaná t Á
