Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)

1974-08-30 / 237. szám

Í974. augusztus 30, DUNANTOLI NAPLÓ Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról A vita határai Demokrácia és fegyelem: édestestvérek. Am testvérek között Sem ritka a harag, a hangos szó, a félreértés. Ezért szükséges a munkahelyeken is a két testvér, demokrácia és fegyelem moz­gásának, hatósugarának határait megjelölni. Eddig és ne to­vább. A munkahely: szervezet. Létezése, működése elválasztha­tatlan sokféle előírástól, utasítástól, szabálytól. Amiket — éppen közérdekből, a munkahely zavartalan tevékenségét elősegítve — be kell tartani. Alapvető kérdés tehát: miről lehet és szükséges, miről nem szabad vitatkozni? Téves tilalmi táblák Eléggé elterjedt nézet, főként a gazdasági vezetők vallják: termelési kérdésekben nincs helye a demokratikus fórumok­nak, ezekben a felelős poszt betöltője dönt, utasít, s a töb- biekrek marad a végrehajtás. E vélekedés gyengéje általá­nosságában rejlik. Mert mit ért­sünk „termelési kérdések” alatt? A napi tervfeladatot? A technológiát? Ha a huzakodók érre gondolnak, akkor igazuk van. Ám ha e tilalmi tábla mö­gé azt a felfogást rejtik, hogy a munkahelyi fórumok vitatkoz­zanak csak szociális, munkás­ellátási, esetleg bérezési, jutal­mazási ügyekről, de a gazda­sági tevékenység lényegét ne érintsék, akkor tévednek. Ahogy azok szintén, akik — a munkások soraiból — azt szeretnék, hogy tőlük minden­ről véleményt kérjenek. Addig nincs demokrácia, míg velünk meg nem beszélnek mindent, míg a főnökök maguk között döntenek — így hangzik az „érvelés”. Jól néznék ki, ha a termelés folyamatát újra meg újra gyűlésezéssel akasztanák meg, mondván, most megvitat­juk a dekádtervet, most meg a technológiai előírást... Egészséges arányokra van szükség. Annak tisztázására, mit érdemes a gazdasági té­mák közül megvitatásra a de­mokratikus fórumok elé terjesz­teni. Igen, de kit illessen e ki­választás joga? Félreérthetet­len feleletet ad erre az a ha­tározat, amelyet a Miniszterta­nács 1973. június 27-1 ülésén hozott az üzemi demokrácia fejlesztéséről, s amelyben több más mellett ezt olvashatjuk: „. .. a központi irányelvekből kiindulva és az érvényben levő jogszabályok keretei között a vállalatok maguk alakítsák, fejlesszék tovább a helyi kö­rülményeknek legjobban meg­felelő formákat és azon belül a tartalmi megoldásokat”. Semmiféle központi akarat nem fogja kézen a munkahe­lyek közösségeit, s nem okítja részletekbe menően őket, mit szabad, mit nem. Érdemben csakis helyben lehet dönteni arról, hol húzódjanak demok­ratikus vita és fegyelmezett végrehajtás határai. Amihez segítséget adnak a központi — a szakszervezetek és a kor­mányzat közös álláspontját megfogalmazó — irányelvek, a különböző jogszabályok, de c konkrétumokat a helyi körülmé­nyek szabják meg. Nem elég megmondani Tegyük fel: a vállalati párt­ós szakszervezeti, ifjúsági tes­tületek, a gazdasági vezetők véleményét is kikérve, meghúz­ták a határokat. Világossá tet­ték minden érdekelt előtt, hogy meddig és miről tart a vita, s i hol adja át helyét a fegyelem­nek. Tegyük fel azt is, hogy jól sikerült a határvonal kijelö­lése, élesen elválnak egymás­tól az utasításokkal és a viták­kal eldöntendő kérdések. Ak­kor már biztos az eredmény, a vonzó munkahelyi légkör, a közös gondolkozás? Hiba lenne ezt hinni. Egy valami még nagyon hiányzik. Nevezetesen a mindenkit ösz- szefogó, az erőket egy irány­ba terelő cselekvés. S talán furcsán hangzik, de igaz: a demokratikus fórumok sem ak­kor élnek, hatnak teljes való­ságukban, ha ott az emberek bátran elmondhatják vélemé­nyüket, hanem ha ezt a közö­sen kialakított teendők fegyel­mezett végrehajtása követi. Fo­galmazhatunk úgy is: a szavak demokráciája a cselekvés de­mokráciájába nőtt át, hogy az­után — a számonkéréskor, az ellenőrzéskor — ismét az együttes megfontolás, értékelés szavai vegyék vissza a főszere­pet Sértetlen sorrend Az egészséges arányok mel­lett ezért elengedhetetlen a dolgok sorrendjének sérthetet­lensége. A bajok abból szár­maznak, ha a munkahelyeken föl sem állítják a sorrendet, vagy ha igen, akkor unos, un- talan fölborítják. Ilyenkor el­mosódnak a határok, hol min­denre parancsok érkeznek, hol fölösleges vitákkal telik az idő, s csak akkor kapnak észbe, amikor már kátyúba ragadt a szekerük, se előre, se hátra. Ki kemény kéz, ki nagyobb de­mokratizmus után sóhajtozik, esetleg kiabál ebben a hely­zetben, holott nem ezek segíte­nek. Hanem a logikus sorrend becsületének megteremtése! Az, hogy ne a munka, a cse­lekvés helyett vitatkozzanak, hanem a munka, a cselekvés hogyanjáról, céljáról. M. O. A végzés: kényszer felszámolás Sellyéi remények A Szigetvári Építőipari Szövetkezet és a. Pécsi Faipari Szövetkezet vette át a csődbe ment Sellyéi Építőipari Szövetkezet tagjait Elrendelték a Sellyéi Építőipari Szövetkezet kényszer felszá­molását, miután nem volt remény arra, hogy saját erőből talpra áll. A szövetkezet tavaly egymillió-nyolcszázezer forint veszteség­gel zárt, szanálták, majd az elmúlt fél évben újabb egymillió­nyolcszázezer forint veszteség jött össze. Most leltároznak, elad­ják a szövetkezet vagyonát, hogy kifizethessék a hitelezőket. A kö­rülbelül hatmillió forintnyi vagyon fedezi a veszteségeket. Ezzel a csőd annak rendje s módja szerint rendeződik. A sellyei mér­leg számai mögött azonban emberek vannak. Mi lesz a szövetke­zet tagjaival? Visszatekintve Annak, hogy csődbe ment és fel kell számolni egy építőipari szövetkezetét, mindenképpen vannak tollhegyre kívánkozó tanulságai. Ha csak arra gon dőlünk, a szanálás még nem kényszer felszámolás, ha a lej­tőre került szövetkezet még időben képes a teljes tisztújí­tásra, egy hozzáértő vezetőség másként is alakíthatta volna a dolgokat. Ezzel azonban, mi­után megjött a végzés a kény­szer felszámolásról, nem sokra mennénk, főként nem a sellyei építők, akiknek elfogyott mór a türelmük, elegük van a bi­zonytalanságból, új, hosszú tá­von is virágzó és jó megélhe­tést biztosító munkohelyről áhí­toznak, inkább erről szeretné­nek hallani. Ennek ellenére né­hány megjegyzés oda kívánko­zik a sellyei végzés margójára, hiszen mégsem mehetünk el szó nélkül egy nagy múltú ipari szövetkezet kimúlása mellett. Mit állapíthat meg a kívülálló? Szétment egy veszteségesen gazdálkodó építőipari vállalko­zás. Tagjai más, nagyobb ter­melékenységgel és nyereséggel dolgozó ipari munkahelyeken helyezkednek el. Ez közgazdasá­gilag kedvező is. Emberi vonat­kozásaiban azonban sajnálatos az eset. Felszámoltak egy nagy múltú, egy időben virágzásnak indult, igazán jobb sorsra ér­demes építőipari vállalkozást, amelynek alapítói annak idején önkéntes elhatározásból szö­vetkeztek, szövetkezetükben j munkát és megélhetést talál­tak, jóban és rosszban — már akik végig kitartottak — együtt voltak. Ez sajnálatos. De jó volt a séllyei székhelyű építő­ipari szövetkezet az egyre na gyobb építkezések elébe néző Sellye nagyközségnek is, hiszen helyben a vállalkozó. S még úgy is, hogy a tanács a szö­vetkezet fejlesztési alapjaiból alkalomadtán támogatásra is számíthatott a községfejlesztés céljaira. Ennyit talán, visszate­kintve a történtekre. A szósza­porításnak azonban helye nincs, a felszámolást kimond­ták. Mi lesz a sellyei építőkkel, ez most a legfontosabb kérdés Jubileum Magyarteleken Augusztus 20-án, alkotmá­nyunk és az új kenyér ünne­pén, a szépen felújított egyko­ri földbirtokos kúria kivilágított termeiben és a szépen gondo­zott parkjában, fővárosi éneke­sek, Páyer András, Máté Péter és Korda György műsorának tapsolt négy falu, Magyartelek, Magyarmecske, Gilvánfa, Kis­asszonyfa termelőszövetkezeti togsága. Utána bál volt hajna­lig, ahol a szövetkezet fiatalsá­ga önfeledten táncolt, — szó­rakozott — az aktív tagság egyharmada 30 év alatti, s nagy szó ez egy ormánysági gazdaságban. Ők talán át sem érezték a jubileumi ünnep iga­zi súlyát, sokuk még a világon sem volt akkor. Csak azt látták az egészből, hogy az új NYI- VA-kombájnokkal 10 nap alatt betakarították a búzát, ami 40,3 mázsát adott hektáronként összesen 232 vagonnal új re­kordot állítottak be, s ez' szép kilátásokkal kecsegtet az év vé­gi nyereség, jutalmakat meg a szövetkezet egész jövőjét ille­tően. A padsorokban ülő alapító­tagok — az a tizenöt idős em­ber —, akik eljöttek, hogy át­vegyék a TOT és a minisztérium jubileumi oklevelét, és a kö­zösségtől kapott 22 500 forint pénzjutalmat, ők az alapítók tudják csak igazán értékelni az elmúlt évtizedek munkáját, küz­delmeit. Itt az Ormányság szé­lén, ahol a földbirtokos mellett három úr volt, a víz, az elma­radottság és az egyke, s ezt a hármat a nagybirtoknál is sokkal nehezebb volt felszámol­ni. Mégis megtették, igaz, hogy egy negyedszázad kellett hoz­zá. Az öregek úgy emlegették a vizet, mint valami elkerülhetet­len sorsszerűséget. Belvíz min­dig is volt, van és lesz. A terü­let egy része mélyebben fekszik a befogadóknál, a talajvíz ma­gas, s az esők után feltör. Tóth Dezsőné szövetkezeti tag me­séli, hogy annak idején aratás­kor nem is egyszer térdig érő vízből hordták ki a kévéket. t 1967-ben megkezdték a vízren­| dezést. Az első években nagyon las­san ment a munka, és az ered­mény is elmaradt, 1970-ben olyan nagy belvizet kaptak, amibe belerendült az egész gazdaság. A víz 6 millió forint kárt okozott és elvitte a beru­házásokra tartalékolt 4,5 millió forintos biztonsági tartalékot is. Közben az építkezést már nem lehetett abbahagyni, hisz a fa­lak félig álltak. Nem léphettek ki a vajszlói társulási sertés­kombinátból, nem hagyhatták félbe a 11 milliós baromfitele­pet sem. A víz meg a beruhá­zások miatt 1971-ben a szövet­kezet — nagy alaphiánnyal — veszteséges lett és szanálták. Ez volt az első szanált tsz Ba­ranyában, ahol a vezetőséget nem váltották le, hanem újból megválasztották. Nagyváradi János elnök közben már elment a faluból. A magyarteleki szö­vetkezeti tagok több mint szá­zan írták alá azt a miniszté­riumba írt levelet, amiben kér­ték vissza az elnököt, a történ­tek ellenére bíztak benne és nem is csalatkoztak. A fiatal, tehetséges és tiszta kezű agrár­mérnök akkor már 9 éve irá­nyította a szövetkezetét, — ő- előtte 13 év alatt 13 elnöke volt a magyarteleki Vörös Október­nek. Élete nehéz napjait élte akkor, de jól látta a megoldá­sokat, s a tagok tudták, hogy egyedül ő tudja a bajból kikor­mányozni a tsz-t. így is lett, fel­számolták a veszteséges ága­zatokat és 100 százalékos álla­mi támogatással folytatták a vízrendezést, mint a termelés­biztonság megteremtésének legfontosabb feltételét. Eddig 25 millióba került a vízrende­zés. A munka még nem ért vé­get, de 4950 holdas terület '80 százaléka ma már vízrendezett. De nemcsak a vízzel folytatott csatában győztek, leküzdötték az örökölt elmaradottságot is. A Vörös Október földjén ma a legkorszerűbb nyugati és szov­jet gépek dolgoznak. Bábolnai rendszerű baromfitelepükön eb­A termelőszövetkezet baromfitelepe ben az évben 9,5 millió darab tojást állítanak elő. Tíz évvel ezelőtt 455 hízott sertést nevel­tek, most a vajszlói társulat- kombinát egynegyed része a Vörös Október Tsz-é, ahol éven­te 2500 hízott sertést állítanak elő, ennyi a rójuk eső rész. Tíz éve 54 vagon búzát termeltek, most 232 vagonnal. Akkor 15,3 _ milliós volt a közös tiszta Va­gyonuk, most 33 millió, akkor az éves termelésük értéke alig haladta meg a 18 milliót, az idén 40 millió forint lesz. Az egy dolgozótag éves keresete — a közösből — 8300 forint volt 10 évvel ezelőtt, most el- 'éri, sőt meghaladja a 21 ezer forintot. Pedig közben volt a szanálás is. A szövetkezet tehát nemcsak talpra állt, de gyors fejlődésnek is indult, amelynek ma mór egyetlen akadálya a viszonylag kis üzemméret lehet Nem titok a szövetkezetben, hogy megkezdődtek a tárgya­lások a szomszédokkal, 1975. január 1-ével egyesülés lesz itt, még nem tudják kivel és hogy, de az elképzelés megvan. Az egész társaság érdekét szol­gálná, ha négy helyett egy szö­vetkezet tulajdonában lenne a vajszlói sertéskombinát, ha itt tért hódítanának a zárt terme­lési rendszerek. A gazdasági felemelkedés nyomai a községek külső ké­pén is egyre inkább lemérhe- tők. Magyartelek két új házso­ra jelzi elsőként az itt élők anyagi gyarapodását A négy kis faluban 378 tsz-tag él, 40 személyautót tartanak számon, 90 motorkerékpár-, 210 tv-tulaj- donost. A közösből származó jövedelem mellett évi 5 millió a háztáji gazdaságok árbevé­tele. A takarékbetét-állomány megközelíti a 6 millió forintot. És, hogy az anyagi biztonság, az állami szociális juttatások a megváltozott életkörülmények mennyire átformálják az embe­rek tudatát, azt jelzi, a végét­ért egyke korszak is. Nagy Gyula többszörösen kitüntetett szövetkezeti tag — korábban brigád-, most üzemegység-ve­zető derűlátóan ítéli meg a tsz jövőjét. Jó érzés látni, hogy van és egyre inkább megmarad a fiatalság a tsz-ben. Mostaná­ban átlag 3 gyermek születik, egy családban, de akad jócs­kán 4—5 gyermekes család >s. 1949 októberében 14 család 100 hold földön, négy lóval, 18 ezer forintos közös vagyonnal kezdte meg Magyarteleken a közös gazdálkodást, úgy, hogy az őszi gabonákat már együtt vetették el. Ez a lépésük nyi­totta meg az utat a külső Or­mányság fejlődése, felzárkózá­sa előtt Az ó generációjuk mentette meg 1956-ban is a szétbomlani készülő tsz-t, ók küzdöttek meg a vízzel, az egyéb bajokkal. Ők fordították meg itt negyedszázad alatt a világot, s teremtették meg a feltételét annak, hogy a fiatal generáció a következő 25 esz­tendőt már jobb adottságú üze­mekkel azonos vagy közel azo­nos pozícióból kezdhesse meg. — Rné — Segítenek a szövetkezetek Miután megkapták a papírt, nincs tovább munka, hogy ne kerüljenek az utcára, a Szi­getvári Építőipari Szövetkezet és a Pécsi Faipari Szövetkezet sietett a sellyei építők segítsé­gére, munkát ajánlott vala­mennyiüknek. Nem jogutódlás­ról van szó, hanem arról, és ezt saját tagságuk megnyug­tatására is mondjuk, hogy a két szövetkezet hajlandó tag­jai közé felvenni az önként elhatározásból jelentkezőket és hajlandó megvásárolni és át­venni a volt sellyei szövetkezet felszámolt munkahelyeit és mű­helyeit E szándékukat már ko­rábban kinyilvánították, ám akárcsak egy héttel ezelőtt is, csupa bizonytalanságról szá­molhattunk volna be. Aztán három nap alatt több minden történt, mint az azt megelőző három hét alatt. De ehhez is­merni kell az utóbbi hetek hu­zavonáit. A leltározás és a vagyonfel­mérés lassan haladt, közben a felszámolóbiztos a kórházba került, nem volt aki intézked­jen, s végül kiment a papír a tagoknak, nincs tovább munka. Szigetvár ugyan kérte, ne kell­jen megvárni a teljes leltárt és vagyonfelmérést, azzal csak az idő megy, hadd vehessék át menet közben az egyés rész­legeket és munkahelyeket, hogy munkát tudjanak adni a tengő-lengő sellyeieknek, de erre csak most nyílt lehetőség. Sokat vívódott a nem kellően tájékoztatott és a szövetkezet jövőjét illetően sokféle variá­cióról halló sellyei tagság is, legelőször is amiatt, hogy ketté kell válni az egyébként össze­tartó kollektívának. Húzódoz­tak leendő munkalyeiktől, az épületasztalosok eleinte halla­ni sem akartak a Faipari Szö­vetkezet sellyei butorüzeméről, ahol betanított munkát kell vé­gezniük és a korábbinál keve­sebb pénzért. Végül- is minden tisztázódott. Deák Károly, a Szigetvári Építőipari Szövetke­zet elnöke és Klement László ipari tanulókkal együtt a,z épü­letasztalosokat vette ót. Mit ígérhetnek nekik? Egyelőre be kell fejezniük korábbi munkái­kat — ez eltarthat még egy hónapig —, majd bekapcso­lódnak a bútorgyártásbo. A pé­csi szövetkezetnek Sellyén negyven fős kisüzeme van, ahol naponta 2—3 vagon bútor ké­szül. Ha átveszik a sellyei épí­tők központi telephelyét — a részleteket illetően még egyez­kednek a szigetváriakkal —, berendezkednek és bővítik o termelést. Később igényesebb munkákra, a külföldi piacokon nagy keresletnek örvendő stíl­bútorok gyártására térnek rá. Ezzel sínen is lesz a sellyei bú­torgyár ügye. Hosszú távra biztos munka és kereset. A sellyei épületasztalosok ki­fogásával kapcsolatban, hogy betanított munkát kell végez, niük és kevesebb pénzért, a faipari szövetkezet elnöke meg jegyzi, a sellyeiek hozzászoktak a jó keresethez. Az épületasz­talosok korábban kevesebb é» gyengébb minőségű munkáéit több pénzt kaptak. De hiszen ezért, ilyesmikért ment tönkr* a sellyei szövetkezet! A sellyei bútorüzemben szervezett, fe­gyelmezett munka folyik, a pénzért meg kell dolgozni. A jövevények hozzáállásától függ. megtalálják-e boldogulásukat A Faipari Szövetkezetben egyébként 2300 forint az áfc lagbér, a szakmunkások köré­ben nem ritka a 4000—5000 fo­rintos kereset Szigetvár tervei A Szigetvári Építőipari Szö­vetkezetbe ötvenötén jelentkez tek, őket egyelőre megbízták a leltározásban való közremű­ködéssel, órabért kapnak, tptj hát már fizetésért dolgoznak, nagy szó. Amint a leltárral vé­geznek, fokozatosan munkába állhatnak. Az asztalosok a jövő hétfőn már kezdhetnek. A szi­getváriak átveszik a sellyei építőrészleget, a műszaki be­csüs által felértékelt áron a műhelyeket és az eszközöket, valamint a sellyeiek által abba hagyott építkezéseket — a be­ruházó megbízása esetén —, amelyekre az építtetőkkel új szerződést kötnek új feltételek­kel. Vajszlón és Sellyén össze­sen 10 épülő társasházról van szó, ha sikerül tető alá hozni, téliesíthetnek, tavaszig lesz munka. Ennél jóval messzebbre me­nő terveik is születtek a szi­getváriaknak: építésvezetősé­get szeretnének létrehozni Sellyén. Erre az ad alapot, hogy jövőre a nagyközségben megkezdik a csatornázást, s ezzel párhuzamosan hatvan társasház épül. A szigetváriak, amennyiben elnyerik a megbí­zást — a csatornázás 20 millió forintos munka -—, átirányítják Sellyére negyven felsőszentmár- toni munkásukat Ez a dolgos társaság lenne a sellyei építés- vezetőség . magja, velük dol­goznának a sellyeiek. Egy éven belül akár 100—150 főre is felszaporodhatna az építésve­zetőség létszáma. Helyben a munka, nem kellene ingázni. Mentőöv? Van még egy kellemetlen­ség, de ez már nem a két szö­vetkezet ügye. Márciusban — mintegy mentőövül — pótrész­jegyet jegyeztettek a Sellyei a Pécsi Faipari Szövetkezet el- Építőipari Szövetkezet tagjai­nöke most már biztató dolgok­ról számolhat be, formát öltött az elképzelés, mi lesz a volt Sellyei Építőipari Szövetkezet megmaradt tagjaival Százan jelentkeztek A létszám egy időben a há­romszázat is meghaladta, ez most a harmadára csappant. Akik kiléptek, itt-ott elhelyez­kedtek, a helyi költségvetési üzemnél, állami vállalatoknál és másutt. Végül is százan kér­ték felvételüket a pécsi és a szigetvári szövetkezetbe, negy­venötén ide, ötvenötén oda, A Pécsi Faipari Szövetkezet az val. Ez most mint tartozás je­lentkezik, kinek-kinek rávezetik a mill-lapjára. ki kell fizetni. Egy havi fizetés. A hírre, érthe­tően, palotaforradalom tört ki a felszámolás alatt álló szövet­kezetben, belépéskor mór meg­fizették a részjegyet, miért kell a bukott szövetkezetért még egyszer fizetni? Együtt ér­zünk velük. Amint mond­tuk, a vagyon fedezi majd a veszteségeket. Ami marad, ab­ból remélhetőleg futja majd a részjegyek átvállalására is. De ha nem, a sellyei építők azokat hibáztathatják, akik a „men­tőövet” annak idején a nya­kukba dobták. Miklósvári Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents