Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)
1974-08-25 / 232. szám
Keresztury Dezső: Meghajtott fővel Jártam csillagos házban, menekülttáborokban, mivel ez volt a dolgom s nem hogy valami zsold üsse markom. Ki elbotiott, feltámogattam, mert fájdalma nekem fájt, rajtam égett a folt Nem gőgből, virtusból láboltam a csatokban; valami parancs hajtott, megfoghatatlan sors, nem hagyott nyugton, hogy csendben segítsek ottan, ahol az iszonyatban minden remény kiholt; új s újabb farkascsorda marcangolt, fordítottan üvöltve s tizedelve a felbolydúlt akolt, ami még megmaradt. Eközben óhatatlan: kezemre is tapadt a szennyből némi folt, főként a munkától s naivságtól; hisz tudtam régtől: a megtorlás, bár másért, indokolt így éltem infámis korszakokba szorulton; magamnak s ki velem járt találva eget pokolt; ha sokszor tévedtem, ma is csak az vigasztal, hogy, mig köröttem vad történelem dobolt üvöltött, vért ivott, nem törődtem a sarccal, mellyel más épített, kincstárakat zsúfolt vagy ellenségként jött rám megcserélt arculattal, mint tündér-szörnyeteg, lápba-csaló kobold; vacogva bár, megálltam kivédhetetlen sakkban, ha láttam, az igazság soknak csak játszma, sport, s mikor az ünnepek görög-tüze kilobban, a világ díszruhája toprongy: folt hátán folt; az üdv-tan visszaélés csak ama hatalommal, mit Istenként bízott ránk, ki az ember fia volt Évszakra évszak jön, de mindig kiforrotton újul az élet, a vér, amit kiont a colt nyomor, kínzás, csömörlet, vagy öngyilkosság folyton lüktetni kezd a testben, mit a feldarabolt tetemből egybeilleszt vágyunk bűvhatalommal, és lesz, mire nem is gondolt, hős vértanú a holt; kinyílnak virágos fák gyümölcsöző csokorban. Élek, Túléltem. Talán a Végzet pártfogolt, félrecsuszott parancsok lehettek programmomban, vagy valami cél felé visz a rajtam-túli komp, de örülök a vígakkal, sirok a bánkódókkal, embertársakkal, kiket nem rontott meg a gond, kik helyett, között állok, én is csak egy a sorban: övék szivem, fejem meg ő előttük hajolt Beszélgetések Bittó János: Balatoni kikötő. Fotó: Nádor Katalin A JELENKOR SZEPTEMBERI SZÁMA Gazdag, változatos tartalommal» értékes szépirodairm és tanulmány- unyjgga. je.entkezik a ••‘ácsi folyóirat új szama. A lírai rovatban többek között Bede Anna, Békési Gyula, Kerék Imre és Keresi* túry Dezső verseit olvashatjuk. Amellett Bulgaria felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából A tanai: Dalcsev, Ljubomir Levese v, Nino Nikolovés Nikola Vapcaroi költeményeiből közöl összeállítást a fo* lyóirat Majtényi Zoltán és Nagy László fordításában. Ehhez kapcsolódik Sztaniszlav S z i v r i e vnek, a hazánk felszabadításában is részt vett bolgár írónak „Miniatűrök" c. prózai írása. A prózai írások sorában találjuk még Bertha Bulcsu új regényének második részletét, valamint Sziládi János „Az agronó- mus" c. elbeszélését. Miklós Pál képzőművészeti krónikája jelentős fővárosi kiállításokról — többek között Rétfalvi Sándor és Fürtös Ilona budapesti bemutatkozásáról — számol be. Üj képzőművészeti sorozat is indul emellett a szeptemberi számban: Tüskés Tibor „Képzőművészek műhelyében" elmen Pécsett, Baranyában és a Dél- Dunántúlon élő művészekhez látogat. A most közölt első írásban B I- zse János és Zs. Kovács Diana személyével és művészetével ismerkedhetünk. Sztaniszlav Szivriev: A. : B. : A. : B. : i A. A.: Mi vagy? Nem magadnak: a többieknekI Tudom, vannak, kik becsülnek, szeretnek, s juthat-e embernek több, ki magát mint jó eső kerteknek adta át? A hitványnak, jónak egyaránt? Mindegy. Kerülőkkel, toronyirányt velük kell élnem. Főként nyilván, hogy ismerjem magam s hogy munkám hasznossá váljék. Egyetértés, erkölcs súgja: időt csak emberségesen tölt*. Kafka hőse azért változhatott féreggé, mert Kafka hiába várta, hegy igazsága lesz; végigjárva sok térj-meg utcát: sikoltott s lerogyott. Ady is érezte: pók ő, agyon, hajszolt menekülő, acél-karom tépi; de tudta: lesz még valahol nép felkelni s kitörni szilajon. A gondolat, ököl, mely visszavág: hol a jó költők, honvédő bakák, hol az a megújuló tisztaság, s a nép, mely híven megőrzi magát? Oh komp-országok, vihardúlt hazák, népek, egymásba marva mint a rák, emelve egymásra fejszét, kaszát; — jók, kiknek szive nyilt seb, néma vádi Nincs szavunkban szines kép, édes dallam, csak lélek, mely vonaglik véres habban, szijjból font ostor, mely a végén csattan. Holtak, csonkák közt ép hogy is maradtam?! Néhány szó ismerkedésül Miniatűrök Emlékszem, három éves lehettem, egy bádog, ládában ültem az öszvér nyergében. A nyereg másik oldalára egy követ kötöttek, ellensúlynak. Ez az intézkedés apám körültekintő természetéről tanúskodott. Tatárékhoz mentünk, a kunyhójuk mellett lugas volt, följebb meg egy bükkfa. Hintát kötöttek az ágára. Ráültem, és a kis Tatár, aki velem egyidős volt, lökte a hintát Odajött az apja, éreztem, milyen erős lendületet ad a keze, a bükk zöld lombja felől hűvösség csapott meg. Csodálkozva szálltam le a hintáról. Miért van az, hogy ha nagy ember hintóztat, magasabbra repülök? Akkor kezdtem ismerkedni a világgal. Zlatograd, ahol 1924-ben születtem, fehér volt, mint az álom. Fehérek a házak, a Szöjütlijka folyó forró augusztusi fövenye, fehérek a pornók lakodalmak ernyői, amelyek a babicseteni híd hátán billeqtek. Tavasszal tevekaravánok jöttek, vitték a dohányt. Baktató lépteik egy más, elérhetetlen világ varázsával töltötték be a szűk utcákat. Minden évben vártuk az Illés- napot, kimentünk a határra, xanthéi görög lányok hozták a tenger illatát. A Nagy Bajrám- ünnepkor a babonák titokzatosságával szállt le a városra az este, éjfélkor a dobok baljós morajára ébredtünk, s tisztán, csodálatos könnyűség érzésével virradtunk. Rozsdás páfrányok ringtak az őszi napsütésben, gyöngyházfénnyel derengett a déli ég a sárguló Jurt felett. Emlékszem a telekre - azok voltak az igazi teleki —, a vastag hóra, új sárcipőink nyomára, amelyeket felváltva hordtunk, s amelyekre olyan büszkék voltunk gyermekkorunkban. Biise János: Ütiélmény. Fotó: Nádor Katalin Tizenegy éves fővel írtam egy verset, s a kockázattal nem számolva, elküldtem a „Keresztény Gyermek” című folyóiratnak. Később jóvá akartam tenni ideológiai ballépésemet, de Cano Uzunov, a tanító, megvert isten- ká romlásért. Anyám felfedezte, hogy titokban írok, gyanút fogott, és megkérdezte:- Tán csak nem írónak készülsz, te?- De biz annak - feleltem. Összegörnyedt a nevetéstől, még a könnye is kicsordult.- Menj már, buta kölyök I Nézd csak meg az olvasókönyvbe, micsoda fejük van az íróknak, a te homlokod meg legfeljebb két ujjnyi .. . Belenéztem a tükörbe — ha nem is két ujjnyi volt, de nem sokkal több ... Végiglapoztam az olvasókönyvet. Ami igaz, az igaz, meg lehetett nézni az írók fejét. Csak Vazov csapott homloka öntött belém némi halvány reményt. Később megkopaszodtam, akkora homlokom lett, hogy egyetlen olvasókönyv se vallana szégyent vele. Csakhogy anyám addigra meghalt, nem diadalmaskodhattam fölötte ... Az éveleji ájtatosságon a raj- kovói gimnáziumban úgy ragyogtam, mint a frissen hámozott tojás. Az iskolai egyenzub- bonyban éreztem először valakinek magam. A vécé, amelyből a tízpercekben kékes füst kanyargóit, szenvedélyes politikai összecsapások színtere volt. Falai között hol égig magasztaltuk, hol a sárba tiportuk a Nemzeti Légiók Szövetségét. Akkor még nem jött divatba a titokzatos „pubertás” szó, de ettől függetlenül fülig vőrösödtünk, ha természetrajzórán ránk nézett o fiatal Joszifova tanárnő... és így folytatódhatott volna minden tovább, az álom és valóság mezsgyéjén, de egyszer kivezényeltek bennünket makkot gyűjteni Varadli erdeibe. Egy Szmirnenszkl-kötettel a táskámban tértem vissza. Kedves arcú, álmodozó tekintetű költő, nekem mégis meggyűlt a bajom miatta. Fellázadtam Koszta Kuklev bátya házának ólmosító nyugalma ellen, 5 ez oda vezetett, hogy 1941 fagyos decemberében Amuzska, a falusi rendőr bekísért a szmoljani Járási kapitányságra. Csikorgóit a csizmája mögöttem, a fagyos havon, fennhangon töprengett a világ furcsaságain:- ök avatkoznak a cár dolgába, mégis engem csíp a fagy miattuk az utakon ... Xanthéból a gitárok hangjára emlékszem, meg a Momcsil- erőd csorba falaira. Emlékszem az elhagyott „Szent Kirik” monostor poros folyosóira: Kirik Madzsarov költőre, ahogy ott ült diákszobámban, katonaköpenyére, meleq pillantására: emlékszem a bűbájos görög lány, Ef- hari althangú csicsergésére; Bo- loustra fenér fövenyére: első verseimre a „Bolgár Szó" hasábjain, a boldogságra, amely valósáqqal kilőtt a gimnázium fehér falai közül, úgy kószáltam 0 városbon, mint egy holdkóros. Az ifjú ember mindig forrófejű. A gimnázium pártfogójának, Szimeon Tarnovszki fejedelemnek születésnapja előtt röpcédulákat szórtunk, az írott szó erejébe vetett ártatlan bizakodással. Vége lett xanthéi álmomnak. Az ábrándok világába süly- lyedt Tasszosz szigetének zöld dzsungele is, meg kira Pénelopé udvara, 0 gazdaasszonyuk bájától szédült puszpángbokrok- kal... Magnófelvétel A magnetofon készen áll, rajta vadonatúj szalag. A rendező belefúj a mikrofonba, ifjú kar- társnője a fehér kábeleket igazgatja. Mia anyó úgy kuporog a párnán, mint egy kotlóstyúk. Most először dugnak az orra alá ilyen fényes gombos ládikót A ládikó zöld szemmel hunyorog, Mia anyó szeme fekete. Úgy ragyog a ráncok közül, mint két bodzaszem - a rendező sötét szemüveggel védekezik ellene. Hosszú ujjú, fehér keze van. Mia anyó ugyan száz évet számlál, de még tudja, milyen egy férfi, milyen a férfikéz. Ilyen ujjakkal legfeljebb rétestésztát lehet nyújtani. A fiatal nő egyre a szoknyáját huzigálja, hogy elfedje a térdét. Ugyan, hagyd, te lány! A piros, reszelt körmöd nem segít rajtad, ha pucér combokkal ve- szejted a férfinépet! A fiatal nő nyugtatgatja Mia anyát: minden a legnagyobb rendben lesz. Kinyújtja a kezét, lesimítja az öregasszony ruháját.- így nil... No, most mi leszünk az unokáid, mesélj ... Unokák! Térden fölül érő szoknyában, vörös körmökkel! Hogy nyugtatják, az is csak huncutság. Magukhoz akarják édesgetni. Most megveszik, aztán eladják! A rendező meg a fiatalka lapos pillantásokkal noszogatják egymást Az öregasszony lesi őket. Azt mondják, Szófiából jöttek. Aki Szófiából jön, azt a téeszbe viszik .. .Ezek meg azt akarják, hogy a török rabságról meséljen. A török időkre emlékszik, de rabságra? ... A török idők I... Akkor volt fiatal. Minek Idézik vissza? Nem vezetheti jó szándék azt, aki a megkopott, elhomályosult múltban vájkál — csak azért, mert nincs más, aki emlékezne rá... Még pénzt is ígértek! Mia anyó hátratámaszkodik, mintha fel akarna állni:- Pénz... Az ördög mérgezi az embereket a pénzzel I A magnetofon bámul a zöld szemével, a tarka szőttesen fehér kábelek tekeregnek, Mia anyó kuporog, mint a kotlós: mi sül ki ebből? Belép a Malom-gyerek a kom- szomolísták onbasi-ja. Összekulcsolt ujjait ropogtatja, elereszti, megint összekulcsolla. Odamegy az anyához, sandán nézi, Vigyorog.- Ne hagyd magad, Mia anyái Egész Bulgária hallani fog! A faluban nincs, aki meghallgatná, ez meg egész Bulgáriáról papol I Ez a Malom-gyerek Is kígyó* fajzat, de legalább a mieink közül való. Kora reggel már itt sündörgött, be nem állt a szája, hogy eszébe idézze, hogyan gyilkolt le Kara Oszmán két inog lövői pásztort, s hogyan találták meg később levágott karokkal, fekete volt körülötte a föld az alvadt vértől. . Ö tán nem emlékszik Kara Oszmánra, ennek a zöldfülűnek, ennek a taknyosnak kell emlékeztetnie?... A fiatalka kinyújtja a kezét, újra végigsimítja az öregasszony szoknyáját: — No, rajta, Mia anyó! Hallgatjuk ... Csak hallgatnátok, de egy szó nem sok, annyit sem fogtok kicsikarni a Mia anyátokból .., A hosszú ujjú megnyom egy gombot, a ládikóban valami kattan, Két kis pléhtányér forogni kezd. Forognak, forognak, barna paszományzsinórt gombolyítanak. A török idők! Tán igaz se volt... Valóban hordta azt a piros bársonyruhát, valóban épek voltak a fogai? Micsoda körtáncokat roptak! Ringott körülöttük az egész falu, a kápolnák a hegy hajlataiban, fenyők suhogtak, hajladoztak ... Brum- mogtak a dudák, Mia volt o legelső, pörgette-forgatta az egész falu lányait, melléről felszökkent a két sor aranypénz - a nap is úgy gurult tova az égen, mint az ötlírás arany .,. Nappal a duda szól, éjjel a Cankaliva-erdő zendít csermely- csobogásos dalára: nappal a fenyves orma világlik, akár a zsarátnok a bocskovói kolostor füstölőiben, éjszaka bűn lopódzik az álomba, a lüktető vér szinte fojtogat, férfikéz kúszik a lányok derekán ... Török idők ... Hozzátok visz- sza a török időket!... Hozzátok vissza az uramat, hadd küldjön megint mazsolát Drámából... S hadd fussak elébe egy lélegzetre a kardzsalii szikláig ,.. Hol vannak már azok az ölelő karok! Most ez a kis kígyó, ez a tak- nyos komszomol-basa faggatja a török időkről, hogy felvérezze a szívét. Ennek a kurtaszoknyásnak meséljen Kara Oszmánról? Ennek beszélje el, ki volt Stono Kehaja, aki több iszák Mahmud- arannyal szökött meg Szaid karmai közül, végül aztán elkapta Szaid, olvasztott aranyat öntött a szájába, úgy pusztította el... S akkor még nem feledkezhetne meg a bolgárokról sem, akik Hajdar bejtől asszonyaikat kérték szómon. Micsoda lövöldözés, puskaropogás volt A férfiak — a mieink, meg a gonosztevők ... Hol vannak már a gonosz lelkek - hol vannak a férfiak! Elsodort az idő mindent: 0 fiatalságot Is, a kacagást Is. Mert milyen nevetés is az, csorba szájjal? Hogy is nyithatná ezt a szájat szóra, elmúlt dolgok felemlegetésére! Nem az ő szája már ez, ő sem a régi Mia! A tört fényű szemek szinte eltűnnek a barádólt arcban, Mia anyó a magnetofon zöld szemébe mered, a múltba fülel, mintha saját elfelejtett kacagását keresné. Foroq, foroq a két pléhtányér - gombolyítják a barna paszományt. Paszomány!... Egy hártya. Süket, üres hártya. Csíkhelyi Lenke fordítása
