Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)

1974-08-25 / 232. szám

Keresztury Dezső: Meghajtott fővel Jártam csillagos házban, menekülttáborokban, mivel ez volt a dolgom s nem hogy valami zsold üsse markom. Ki elbotiott, feltámogattam, mert fájdalma nekem fájt, rajtam égett a folt Nem gőgből, virtusból láboltam a csatokban; valami parancs hajtott, megfoghatatlan sors, nem hagyott nyugton, hogy csendben segítsek ottan, ahol az iszonyatban minden remény kiholt; új s újabb farkascsorda marcangolt, fordítottan üvöltve s tizedelve a felbolydúlt akolt, ami még megmaradt. Eközben óhatatlan: kezemre is tapadt a szennyből némi folt, főként a munkától s naivságtól; hisz tudtam régtől: a megtorlás, bár másért, indokolt így éltem infámis korszakokba szorulton; magamnak s ki velem járt találva eget pokolt; ha sokszor tévedtem, ma is csak az vigasztal, hogy, mig köröttem vad történelem dobolt üvöltött, vért ivott, nem törődtem a sarccal, mellyel más épített, kincstárakat zsúfolt vagy ellenségként jött rám megcserélt arculattal, mint tündér-szörnyeteg, lápba-csaló kobold; vacogva bár, megálltam kivédhetetlen sakkban, ha láttam, az igazság soknak csak játszma, sport, s mikor az ünnepek görög-tüze kilobban, a világ díszruhája toprongy: folt hátán folt; az üdv-tan visszaélés csak ama hatalommal, mit Istenként bízott ránk, ki az ember fia volt Évszakra évszak jön, de mindig kiforrotton újul az élet, a vér, amit kiont a colt nyomor, kínzás, csömörlet, vagy öngyilkosság folyton lüktetni kezd a testben, mit a feldarabolt tetemből egybeilleszt vágyunk bűvhatalommal, és lesz, mire nem is gondolt, hős vértanú a holt; kinyílnak virágos fák gyümölcsöző csokorban. Élek, Túléltem. Talán a Végzet pártfogolt, félrecsuszott parancsok lehettek programmomban, vagy valami cél felé visz a rajtam-túli komp, de örülök a vígakkal, sirok a bánkódókkal, embertársakkal, kiket nem rontott meg a gond, kik helyett, között állok, én is csak egy a sorban: övék szivem, fejem meg ő előttük hajolt Beszélgetések Bittó János: Balatoni kikötő. Fotó: Nádor Katalin A JELENKOR SZEPTEMBERI SZÁMA Gazdag, változatos tartalommal» értékes szépirodairm és tanulmány- unyjgga. je.entkezik a ••‘ácsi folyó­irat új szama. A lírai rovatban többek között Bede Anna, Békési Gyu­la, Kerék Imre és Keresi* túry Dezső verseit olvashatjuk. Amellett Bulgaria felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából A ta­nai: Dalcsev, Ljubomir Levese v, Nino Nikolovés Nikola Vapcaroi költemé­nyeiből közöl összeállítást a fo* lyóirat Majtényi Zoltán és Nagy László fordításában. Eh­hez kapcsolódik Sztaniszlav S z i v r i e vnek, a hazánk felsza­badításában is részt vett bolgár írónak „Miniatűrök" c. prózai írása. A prózai írások sorában találjuk még Bertha Bulcsu új regé­nyének második részletét, valamint Sziládi János „Az agronó- mus" c. elbeszélését. Miklós Pál képzőművészeti krónikája jelentős fővárosi kiállítá­sokról — többek között Rétfalvi Sándor és Fürtös Ilona budapesti bemutatkozásáról — szá­mol be. Üj képzőművészeti sorozat is indul emellett a szeptemberi számban: Tüskés Tibor „Képzőművészek műhelyében" el­men Pécsett, Baranyában és a Dél- Dunántúlon élő művészekhez láto­gat. A most közölt első írásban B I- zse János és Zs. Kovács Diana személyével és művésze­tével ismerkedhetünk. Sztaniszlav Szivriev: A. : B. : A. : B. : i A. A.: Mi vagy? Nem magadnak: a többieknekI Tudom, vannak, kik becsülnek, szeretnek, s juthat-e embernek több, ki magát mint jó eső kerteknek adta át? A hitványnak, jónak egyaránt? Mindegy. Kerülőkkel, toronyirányt velük kell élnem. Főként nyilván, hogy ismerjem magam s hogy munkám hasznossá váljék. Egyetértés, erkölcs súgja: időt csak emberségesen tölt*. Kafka hőse azért változhatott féreggé, mert Kafka hiába várta, hegy igazsága lesz; végigjárva sok térj-meg utcát: sikoltott s lerogyott. Ady is érezte: pók ő, agyon, hajszolt menekülő, acél-karom tépi; de tudta: lesz még valahol nép felkelni s kitörni szilajon. A gondolat, ököl, mely visszavág: hol a jó költők, honvédő bakák, hol az a megújuló tisztaság, s a nép, mely híven megőrzi magát? Oh komp-országok, vihardúlt hazák, népek, egymásba marva mint a rák, emelve egymásra fejszét, kaszát; — jók, kiknek szive nyilt seb, néma vádi Nincs szavunkban szines kép, édes dallam, csak lélek, mely vonaglik véres habban, szijjból font ostor, mely a végén csattan. Holtak, csonkák közt ép hogy is maradtam?! Néhány szó ismerkedésül Miniatűrök Emlékszem, három éves lehet­tem, egy bádog, ládában ültem az öszvér nyergében. A nyereg másik oldalára egy követ kötöt­tek, ellensúlynak. Ez az intéz­kedés apám körültekintő termé­szetéről tanúskodott. Tatárékhoz mentünk, a kunyhójuk mellett lugas volt, följebb meg egy bükkfa. Hintát kötöttek az ágá­ra. Ráültem, és a kis Tatár, aki velem egyidős volt, lökte a hin­tát Odajött az apja, éreztem, milyen erős lendületet ad a ke­ze, a bükk zöld lombja felől hűvösség csapott meg. Csodál­kozva szálltam le a hintáról. Miért van az, hogy ha nagy em­ber hintóztat, magasabbra repü­lök? Akkor kezdtem ismerkedni a világgal. Zlatograd, ahol 1924-ben szü­lettem, fehér volt, mint az álom. Fehérek a házak, a Szöjütlijka folyó forró augusztusi fövenye, fehérek a pornók lakodalmak ernyői, amelyek a babicseteni híd hátán billeqtek. Tavasszal tevekaravánok jöttek, vitték a dohányt. Baktató lépteik egy más, elérhetetlen világ varázsá­val töltötték be a szűk utcákat. Minden évben vártuk az Illés- napot, kimentünk a határra, xanthéi görög lányok hozták a tenger illatát. A Nagy Bajrám- ünnepkor a babonák titokzatos­ságával szállt le a városra az este, éjfélkor a dobok baljós morajára ébredtünk, s tisztán, csodálatos könnyűség érzésével virradtunk. Rozsdás páfrányok ringtak az őszi napsütésben, gyöngyházfénnyel derengett a déli ég a sárguló Jurt felett. Emlékszem a telekre - azok vol­tak az igazi teleki —, a vastag hóra, új sárcipőink nyomára, amelyeket felváltva hordtunk, s amelyekre olyan büszkék voltunk gyermekkorunkban. Biise János: Ütiélmény. Fotó: Nádor Katalin Tizenegy éves fővel írtam egy verset, s a kockázattal nem szá­molva, elküldtem a „Keresztény Gyermek” című folyóiratnak. Ké­sőbb jóvá akartam tenni ideoló­giai ballépésemet, de Cano Uzunov, a tanító, megvert isten- ká romlásért. Anyám felfedezte, hogy titok­ban írok, gyanút fogott, és meg­kérdezte:- Tán csak nem írónak ké­szülsz, te?- De biz annak - feleltem. Összegörnyedt a nevetéstől, még a könnye is kicsordult.- Menj már, buta kölyök I Nézd csak meg az olvasókönyv­be, micsoda fejük van az írók­nak, a te homlokod meg legfel­jebb két ujjnyi .. . Belenéztem a tükörbe — ha nem is két ujjnyi volt, de nem sokkal több ... Végiglapoztam az olvasókönyvet. Ami igaz, az igaz, meg lehetett nézni az írók fejét. Csak Vazov csapott hom­loka öntött belém némi halvány reményt. Később megkopaszodtam, ak­kora homlokom lett, hogy egyet­len olvasókönyv se vallana szé­gyent vele. Csakhogy anyám ad­digra meghalt, nem diadalmas­kodhattam fölötte ... Az éveleji ájtatosságon a raj- kovói gimnáziumban úgy ra­gyogtam, mint a frissen hámo­zott tojás. Az iskolai egyenzub- bonyban éreztem először vala­kinek magam. A vécé, amelyből a tízpercekben kékes füst ka­nyargóit, szenvedélyes politikai összecsapások színtere volt. Fa­lai között hol égig magasztal­tuk, hol a sárba tiportuk a Nem­zeti Légiók Szövetségét. Akkor még nem jött divatba a titokza­tos „pubertás” szó, de ettől füg­getlenül fülig vőrösödtünk, ha természetrajzórán ránk nézett o fiatal Joszifova tanárnő... és így folytatódhatott volna minden tovább, az álom és va­lóság mezsgyéjén, de egyszer ki­vezényeltek bennünket makkot gyűjteni Varadli erdeibe. Egy Szmirnenszkl-kötettel a táskám­ban tértem vissza. Kedves arcú, álmodozó tekintetű költő, nekem mégis meggyűlt a bajom miatta. Fellázadtam Koszta Kuklev bá­tya házának ólmosító nyugalma ellen, 5 ez oda vezetett, hogy 1941 fagyos decemberében Amuzska, a falusi rendőr bekí­sért a szmoljani Járási kapitány­ságra. Csikorgóit a csizmája mögöttem, a fagyos havon, fennhangon töprengett a világ furcsaságain:- ök avatkoznak a cár dol­gába, mégis engem csíp a fagy miattuk az utakon ... Xanthéból a gitárok hangjára emlékszem, meg a Momcsil- erőd csorba falaira. Emlékszem az elhagyott „Szent Kirik” mo­nostor poros folyosóira: Kirik Madzsarov költőre, ahogy ott ült diákszobámban, katonaköpenyé­re, meleq pillantására: emlék­szem a bűbájos görög lány, Ef- hari althangú csicsergésére; Bo- loustra fenér fövenyére: első verseimre a „Bolgár Szó" ha­sábjain, a boldogságra, amely valósáqqal kilőtt a gimnázium fehér falai közül, úgy kószáltam 0 városbon, mint egy holdkóros. Az ifjú ember mindig forró­fejű. A gimnázium pártfogójá­nak, Szimeon Tarnovszki fejede­lemnek születésnapja előtt röp­cédulákat szórtunk, az írott szó erejébe vetett ártatlan bizako­dással. Vége lett xanthéi álmom­nak. Az ábrándok világába süly- lyedt Tasszosz szigetének zöld dzsungele is, meg kira Pénelo­pé udvara, 0 gazdaasszonyuk bájától szédült puszpángbokrok- kal... Magnófelvétel A magnetofon készen áll, raj­ta vadonatúj szalag. A rendező belefúj a mikrofonba, ifjú kar- társnője a fehér kábeleket igaz­gatja. Mia anyó úgy kuporog a pár­nán, mint egy kotlóstyúk. Most először dugnak az orra alá ilyen fényes gombos ládikót A ládikó zöld szemmel hunyorog, Mia anyó szeme fekete. Úgy ragyog a ráncok közül, mint két bodza­szem - a rendező sötét szem­üveggel védekezik ellene. Hosszú ujjú, fehér keze van. Mia anyó ugyan száz évet szám­lál, de még tudja, milyen egy férfi, milyen a férfikéz. Ilyen uj­jakkal legfeljebb rétestésztát le­het nyújtani. A fiatal nő egyre a szoknyá­ját huzigálja, hogy elfedje a tér­dét. Ugyan, hagyd, te lány! A piros, reszelt körmöd nem segít rajtad, ha pucér combokkal ve- szejted a férfinépet! A fiatal nő nyugtatgatja Mia anyát: minden a legnagyobb rendben lesz. Kinyújtja a kezét, lesimítja az öregasszony ruhá­ját.- így nil... No, most mi le­szünk az unokáid, mesélj ... Unokák! Térden fölül érő szoknyában, vörös körmökkel! Hogy nyugtatják, az is csak huncutság. Magukhoz akarják édesgetni. Most megveszik, az­tán eladják! A rendező meg a fiatalka la­pos pillantásokkal noszogatják egymást Az öregasszony lesi őket. Azt mondják, Szófiából jöttek. Aki Szófiából jön, azt a téeszbe viszik .. .Ezek meg azt akarják, hogy a török rabságról meséljen. A török időkre emlékszik, de rabságra? ... A török idők I... Akkor volt fiatal. Minek Idézik vissza? Nem vezetheti jó szándék azt, aki a megkopott, elhomályosult múlt­ban vájkál — csak azért, mert nincs más, aki emlékezne rá... Még pénzt is ígértek! Mia anyó hátratámaszkodik, mintha fel akarna állni:- Pénz... Az ördög mérgezi az embereket a pénzzel I A magnetofon bámul a zöld szemével, a tarka szőttesen fe­hér kábelek tekeregnek, Mia anyó kuporog, mint a kotlós: mi sül ki ebből? Belép a Malom-gyerek a kom- szomolísták onbasi-ja. Összekul­csolt ujjait ropogtatja, elereszti, megint összekulcsolla. Odamegy az anyához, sandán nézi, Vi­gyorog.- Ne hagyd magad, Mia anyái Egész Bulgária hallani fog! A faluban nincs, aki meghall­gatná, ez meg egész Bulgáriá­ról papol I Ez a Malom-gyerek Is kígyó* fajzat, de legalább a mieink kö­zül való. Kora reggel már itt sündörgött, be nem állt a szá­ja, hogy eszébe idézze, hogyan gyilkolt le Kara Oszmán két inog lövői pásztort, s hogyan ta­lálták meg később levágott ka­rokkal, fekete volt körülötte a föld az alvadt vértől. . Ö tán nem emlékszik Kara Oszmánra, ennek a zöldfülűnek, ennek a taknyosnak kell emlékeztetnie?... A fiatalka kinyújtja a kezét, újra végigsimítja az öregasszony szoknyáját: — No, rajta, Mia anyó! Hall­gatjuk ... Csak hallgatnátok, de egy szó nem sok, annyit sem fogtok kicsikarni a Mia anyátokból .., A hosszú ujjú megnyom egy gombot, a ládikóban valami kat­tan, Két kis pléhtányér forogni kezd. Forognak, forognak, barna paszományzsinórt gombolyíta­nak. A török idők! Tán igaz se volt... Valóban hordta azt a piros bársonyruhát, valóban épek voltak a fogai? Micsoda körtáncokat roptak! Ringott kö­rülöttük az egész falu, a kápol­nák a hegy hajlataiban, fenyők suhogtak, hajladoztak ... Brum- mogtak a dudák, Mia volt o legelső, pörgette-forgatta az egész falu lányait, melléről fel­szökkent a két sor aranypénz - a nap is úgy gurult tova az égen, mint az ötlírás arany .,. Nappal a duda szól, éjjel a Cankaliva-erdő zendít csermely- csobogásos dalára: nappal a fenyves orma világlik, akár a zsarátnok a bocskovói kolostor füstölőiben, éjszaka bűn lopód­zik az álomba, a lüktető vér szinte fojtogat, férfikéz kúszik a lányok derekán ... Török idők ... Hozzátok visz- sza a török időket!... Hozzá­tok vissza az uramat, hadd küld­jön megint mazsolát Drámából... S hadd fussak elébe egy léleg­zetre a kardzsalii szikláig ,.. Hol vannak már azok az ölelő karok! Most ez a kis kígyó, ez a tak- nyos komszomol-basa faggatja a török időkről, hogy felvérezze a szívét. Ennek a kurtaszoknyásnak meséljen Kara Oszmánról? En­nek beszélje el, ki volt Stono Kehaja, aki több iszák Mahmud- arannyal szökött meg Szaid kar­mai közül, végül aztán elkapta Szaid, olvasztott aranyat öntött a szájába, úgy pusztította el... S akkor még nem feledkezhetne meg a bolgárokról sem, akik Hajdar bejtől asszonyaikat kér­ték szómon. Micsoda lövöldözés, puskaropogás volt A férfiak — a mieink, meg a gonosztevők ... Hol vannak már a gonosz lelkek - hol vannak a férfiak! Elsodort az idő mindent: 0 fiatalságot Is, a kacagást Is. Mert milyen nevetés is az, csor­ba szájjal? Hogy is nyithatná ezt a szájat szóra, elmúlt dol­gok felemlegetésére! Nem az ő szája már ez, ő sem a régi Mia! A tört fényű szemek szinte el­tűnnek a barádólt arcban, Mia anyó a magnetofon zöld szemé­be mered, a múltba fülel, mint­ha saját elfelejtett kacagását keresné. Foroq, foroq a két pléhtányér - gombolyítják a barna paszo­mányt. Paszomány!... Egy hár­tya. Süket, üres hártya. Csíkhelyi Lenke fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents