Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)
1974-08-15 / 223. szám
DUNÁMTÓL! NAPLÓ 1974. augusztus IS. Népi műemlékeink 1. Mecsekrákosi parasztház. 2. A hitnesházi kálvária. 3. Talpasház Nagydobszán. — Szokolai felv. — \ A repülés századai flz első csoda Eredeti felvétel Wrighték első motoros repülésének startjáról 1903. december 17-rol ŐCvaátuÁ. BMmmww&miéiL ' ____j A Petőfi rádió Űtikaiauz j címmel augusztus 5-én közvetített műsort az üdülőknek. Harkányban járt a riporter, ahol öt medence várja az üdülőket, turistákat. A fürdőhely látogatottsága ma már túlnő a befogadó- képességen, * Müller Mária pécsi lakos a tv-szerelők védelmében emel szót a Rádió- és Tv-új- ) ság július 31-i számában, i Szerinte azokról a tv-tulaj- donosokról is írni kellene, akik kihívják a szerelőt és elmennek hazulról, akik több hetes port nem törölnek le a szerelő kezeügyé- ből, akik többszöri kérés el- lénére sem rendeltetésszerűen használják a tv-készü- lékeket, akik teljes műszaki analfabétizmusuk ellenére kimerítő és részletes magyarázatot követelnek a készü- lékhibo okairól, a javítás módjáról, akik alkalmanként egy forintot fizettetnek gyermekeikkel a tv-nézésért, s ebből az aprópénzből fizetik ki családi megállapodás szerint a szerelőt, akik pénzükért azonnal és rögtön akarják a szerelőt, késő este és vasárnap kora délután, mert teljesen szétmennek az unalomtól, s mert tíz percre sem tudnak magukkal és családjukkal mit kezdeni, ha nincs tv, * Pécsi lányok Romániában. I Ezzel a címmel olvastunk I cikket a Szövetkezet című J újságban, A második évti- | zedet kezdő Kiváló együttes I címmel kitüntetett pécsi ÁFÉSZ Janus Pannonius leány kamarakórus már 11. alkalommal rendezi meg nyári táborát ezúttal Erdélyben a világhírű Szovéta'ür- dőn. E táborozás tulajdonképpen edzőtábor jellegű. Itt kezdik meg a felkészülést a következő munkaév feladatainak teljesítésére. Az Ivasivka Mátyás karnagy vezette táborozás augusztus 15-től 22-iq tart. A oécsi szövetkezeti kórussal táboro- .zik a Nagy Lajos Gimnázium veqyeskarának és kamarakórusának több tagja is. * A Népszabadsáq augusztus 7-1 számában Kolbe Mihály festőművész kiállításáról olvashatunk, aki közel 40 esztendeje él a mohácsi Duna-oarton uayanabban az őreq házban. Székely András elismeréssel ír Kolbe Mikái« nvnkóiáróL maid azt a ‘--’.'-áeot szűri le a ki- ált' •- '.I hoey a v’ríálren- lakár n°m :e!qnt ..vidékés- sá-ie*" 'A ha néha oda- fiave1"-'1'. rni vészül a „világtól e'zá-t" helyeken. Lipóczki Józsefv Az eddigiekben figyelemmel kísérhettük az emberisóq próbálkozásait, kudarcait és eredményeit, amelyeket mind egyetlen célért: a repülés megvalósításáért folytattak. A nagy kék országút megismerésének útjai különbözők voltak, és ahogy elérkeztünk a századfordulóig, az 1900-as évekhez, méq mindig nem oldódott meg az iga- zi, a megkívánt követelményeknek valóban megfelelő repülő szerkezet. Léggömbbel már több mint eqy évszázada eredményesen és kudarcokkal tarkítva repültek, s mindez felbecsülhetetlen tapasztalatokat nyújtott a repülés bizonyos elemeinek megismeréséhez. Az alap a siklórepülés volt Lilienthol és követői o kezdeti lépések szintjén megvalósították a földről való elemelkedési, és néhány száz méteres repülési távolságot, 15—20 méteres magasságban. Ezek a motornélküli siklórepülések megalapozták a nagy cél qi- éiését: a motoros repülést Az eddigi elméleti és gyakorlati vizsgálódások során, amelyeket a legkülönbözőbb nemzetek fiai nem egy esetben életük árán végeztek, csaknem valamennyi, a repüléssel kapcsolatos fontos megoldást megtalálták. Ebben az időben már. tudták a repüléssel foglalkozó szakemberek, hogy a szárny ívelt felületén és a vízsziríes vezérsík felületén * (a repülőgép farkán) a levegőben való előrehaladáskor úgynevezett felhajtóerő keletkezik. A többi között ez a fel- hatjóerő teszi lehetővé, hogy a madarak kiterjesztett szárnnyal, csapkodás nélkül vitorlázzanak. Ahhoz viszont, hogy egy levegőnél nehezebb tárgy — tehát egy repülő szerkezet — szárnyán felhajtóerő keletkezzék, a repülő szerkezetet olyan sebességre kell felgyorsítani, hogy a földről felemelkedhessen. A sebességet a levegőben is fenn kell tartani. Erre a célra szolgál a légcsavar. Az ed- diqi repülési kísérletek achille- sz; pontja viszont éppen ennek a sebességet előidéző «érkezetnek, a motornak — a megfelelő motornak — a hiánya volt Motort, motort, motort 1 A megfelelő motor tulajdonképpen már létezett, hiszen Nikolaus August Otto, 1877. augusztus 4-én szabadalmaztatta a később róla elnevezett négyütemű Otto-motort, a mai autó és repülő, valamint egyéb négyütemű dugattyús motorok ősét. Az első Otto-motorok számításba sem jöhettek repülőgép hajtására, hiszen egy lóerő teljesítményre 600 kiló motorsúly jutott. G. Daimler (1834—1900) továbbfejlesztette az Otto-motort, megvalósította az elektromos gyújtást, megnövelte o fordulatszámot. Daimler motorja percenként 900-as fordulattal dolgozott, és egy lóerőre mór csak 40 kilogramm motorsúly jutott. Ebben az időben alkotják meq az első motorkerékpárt és autót A repülőgép számára azonban még ez a motorsúly-telje- sítmény sem felelt meg, de a lecke már adott volt: a motoros repülés könnyebb és nagyobb teljesítményű motorral teljesén reális dolog. Amíg a német és más európai feltalálók a helyi bürokráciával viaskodtak, addig Amerikában minden zárat nyitott oz a kulcs, amit egyszerűen csak pénznek neveznek. Tanulva Lilienthal és g többiek eredményeiből, továbbfejlesztették az elért eredményeket. E továbbfejlesztésből jutott történelmi szerep a Wright testvéreknek. Wilbur Wright (1867—1912) és Orville Wright (1871—1948) már gyermekkorukban bolondultak a sárkánykészítésért és -eregetésért. Szenvedélyükké vált a repülés. Lassú és kitartó aprómunkával készültek repülőgépük felépítésére. Az észak-karolinai Kitty Hawkban — a tengerparton — az Ördög ölő Dombon kezdték meg siklógépeikkel a mind sikeresebb repüléseket. Ezzel szerezték meg a manuális repülési gyakorlatot, összekapcsolták a csűrő és oldalkormány működését, és gyakor- I latilgq a repülőgép mindhárom ' tengelye körül tudtak kormányozni (oldalkormány, magassági kormány és csűrőkormány). Sikerűit 1 A Wright testvérek — immár tökéletesen kormányozható siklógépükkel —- 1902-ben mintegy ezer siklórepülést végeztek. s egy-egy repülés majd kétszáz méternyire sikerült. Következett a motor. Saját maguk Szerkesztettek egy 100 kg súlyú, mindössze 12 lóerős „szörnyszülöttet”, amelyhez légcsavarokat is készítettek, A motoros gép természetesen Új, nagyméretű repülőgéptestet is kapott amely úgynevezett „kacsa” elrendezésű volt, tehát a magassági kormány messze a pilóta előtt volt és az oldalkormányt külön hátul helyezték el a gép farkán. Az elméleti repülők megesküdtek, hogy ez a szögekkel össze-vissza barkácsolt gép soha nem foq repülni. fgy érkeztek el 1903. december 12-éhez. Vihar volt, erős szél. Két napot vártak a testvérek, mert az orkánban nem kockáztatták a felszállást. Wilbur felszállt, de alig harminc méter után a szárny vége a földbe akadt, és a qép megsérült. Éjszaka és nappal, alig aludva javították meg a repülőt. Végül december 17-én a testvérek újra meghívták a repülés hitelesítésére felkért bizottságot. A szél méq mindig erősen fújt, mintegy 40 kllomé- ter/órás lökések is voltak. Ezúttal Orville feküdt a gépbe. A motorok teljes erővel dolgozták, amikor elvágták a tartóköteleket a repülőgép rohanni kezd a homokra fektetett sínen. A sín végén felemelkedett a levegőbe! Orville Wright 12 másodpercig repült motorral, szabadon. Méq aznap 59 másodperc alatt 255 méteres utat is megtettek. A motoros repülés valósággá vált (Folytatás a vasárnapi számunkban) Vallomások a városról: GRANASZTÓI PÁL „Pécsre leginkább húsvétkor mentünk, családostul, s ón olykor nyáron is, a vakáció idején. Amint a pályaudvar előtt feltárult a Mecsek déli lejtőjén menedékesen elterülő város, közepén a hegyoldalban kimere- dező négytornyú székesegyhózá- ! val, felette a Misinohegyen j emelkedő kilátóval — gyermekkoromban nem ez a kép kapott meg, hanem az, hogy a pályaudvar előtti tér. a hozzá vezető széles út oly kihalt, a szegélyező fák oly aprók, és még apróbb az a magányos villamos- kocsi, amely itt járt...” — vall Granasztói Pál „Vallomás és búcsú” című könyvében Pécsről, melyre most, őszülő fejjel is szívesen emlékezik Budapesten, Gorkij fasori lakásában. — Édesapám Pécsett született és nevelkedett — mondotta Granasztói Pál —, testvérei és egész rokonsága később is ott élt, így olyan régi és mély gyermekkori élményekben volt Pécsett részem, amelyek életemre kihatottak. Talán a legelső az, hogy 1915 vagy 16 nyarán, amikor megérkeztem Pécsre, az akkori Király, most Kossuth Lajos utcát felásva találtam. A mi családunk háza, a 17. számú műemléki jellegű ház előtt egyik nagybátyám emelt át az épülő villamos sineken. Ez nagyon éles képként élt bennem. — Milyen házak, épületek, nevek emléke él Granasztói Pálban a Pécsett töltött vakációkból? — Nagyanyámék háza egyemeletes volt az egykori Király utcában, pincéjében török korabeli kút maradványaival. De laktam rokonaimnál a Megye utcában is. A nyarat Szkokéban töltöttük, ahol a családomnak szőleje volt Szüleim annak közelében bérelték ki egy Csukás nevű bádogosmester házát. Az út a szőlőhöz a Széchenyi téren ót, majd a székesegyház előtt vezetett, később mér csak szőlők között haladt a kerteket kőfalak kerítették — olyan volt ez az út, amilyeneket Róma környékén meg Flesoléban láttam. A mecseki hegyek innen mér nem tűntek fel olyan magasaknak, a várost betetőző Mi- sinahegy kilátótornya úgy tetszett, mintha a közeli szőlők egyikéből emelkedne ki. Annál nagyobbnak, távolibbnak látszott innen a mélyen elterülő város, amely most már teljes egészében feltárult, összes tornyaival, a székesegyházzal, távolabb a pályaudvarral, a párába vesző dombos tájjal, a fekete vonatokkal — ez lett számomra mindörökre Pécs, akór- hová is kerültem később benne... — Pécsi emlékeim közé tartozik, hogy egészen fiatal gyermekkoromban került oda az egyetem és nagyon sok profesz- szor nevét hallottam emlegetni. Édesapámnak, aki Budapesten volt orvosprofesszor, barátai is voltak közöttük: így Heim Pál, Entz Béla és ami irodalmi szempontból érdekes, szűkebb rokonságom köréhez tartozott Weöres Sándor, a Sanyi, oki fiatalabb volt, mint én, de már szép verseket írt ... Másik fiatalkori élményem, hogy a székesegyházban, amit rokonaim vártemplomnak neveztek, hallottam először orgonahangversenyt. Az atmoszféra, a hatás rám nagyon nagy volt, mert akkor ébredtem tudatára annak, hogy az orgona milyen pompás hangszer. És hogy oz orgonaszó mennyire szorosan kapcsolódik össze az architektúrával, az építészettel, éppen a pécsi székesegyházban értettem meg. Számomra azért voltak fontosak ezek a pécsi vakációk, mert a pécsi kertes belvárosi házakban és a szőlőkben megismertem egy olyan életformát, aminek később városépítészeti és -képi megnyilvánulása is volt és maradt. Amikor már tudatosan és építészként foglalkoztam ilyen kérdésekkel, akkor láttam azt, hogy egy rendkívül bél es- séges, intim világ emlékét őrzi Pécs belvárosa, mely sok-sok műemlékével az ország egyik elismerten legszebb centruma és mindinkább érzékeltem azt, mennyire nehéz és bonyolult feladat, hogy ez a város, mely ily dinamikusan fejlődik és terjed, miképp őrizheti meg műemléki és építészeti szempontból oly szép és karakteres belsejét, azt, ami vonzó benne és ami miatt annyian felkeresik. — Milyennek látja a mai Pécset? — Amikor néhány évvel ezelőtt Pécsett jártam, a belvárosban lényeges változást nem találtam, egyedül talán az előbb említett villamos eltűnése volt számomra különös, mert egy furcsa idődimenzió érzését hozta nekem, hogy én láttam épülni kisgyermekkoromban és most láttam lebontani... Sétáim során azt tapasztaltam, hoqv a város műemléki helyreállítása, a belső részek megóvása eddig nagyjából sikerült. Helyes irányban kezdődött el a terjeszkedés a belvárostól délre. A régi városközpontot átalakítani nem volna sem helyes, sem célszerű, és úgy látom, ami akkor nekem is annyira a szívemhez nőtt és később, a magyar városok esztétikájáról, a magyar városépítészet sajátosságairól szóló tanulmányaimhoz talán a legfontosabb élményanyagot adta, Pécs belvárosa megmaradhat régi szépségében korszerűsítve, helyreállítva. Ezt meg kell őrizni, mert itt már nem az én gyermekkori emlékeimről van szó, hanem egy országos város- építészeti értékről... Nagyon I nagy dilemmám volt, amikor szakértői véleményt kértek tőlem, hogy városképi szempontból lebontható-e a gyermekkoromban várostemplomnak, most dzsáminak nevezett templom kupolája, az az ócska, elrontott kupola, ami mégis oly jellegzetes volt. összeszedtem minden tudományomat és objektivitásomat. Körüljártam, méricskéltem és úgy állapítottam meg, hogy nemcsak műemlékvédelmi szempontból helyesebb, ha az eredeti török kupola bontakozik ki, hanem a városképben Is jobb lesz. Bebizonyosodott, így igaz. Dr. Nádor Tamás I
