Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)

1974-07-07 / 184. szám

Zene, színház, nyár, 1974 Ahogyan évről évre gyarap­szik az országjárók száma, úgy növekszik — örvendetesen — a hazai táj kulturális rendezvé­nyeinek, művészeti eseményei­nek kínálata is. Egyik-másik próbálkozás (az utóbbi 10—15 évben) abba maradt. Némelyik azonban egy idő után — álta­lában a hely történelmi és kul­turális tradíciójához kötődve — hagyománnyá nemesedett, ar­culata kialakult és tartalma is, hosszabb idő távolában is meg­bízható színvonalon maradt Közülük emeltünk ki néhányat nyári műsorajániatunkban. Hangversenyek Szegedi Dóm tfc. Dr. Somogyi Károlyné felvétele. hangverseny kiegésrflő szerep­lői az Országos Filharmónia szólistái és egy-egy neves hazai kórusunk, pl. a Magyar Rádió Gyermekkórusa, a Kaposvári Vikár Béla kórus, a Budapesti Madrigál Kórus, és augusztus 23-án a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa Dobos László és Tillay Aurél vezényletéveL Sopron Neves műemlék-városunk minden nyáron Onnepi Heteket rendez, nívós hangverseny- és egyéb művészeti esemény-soro­zattal. Az idei XVII. Soproni On­nepi Hetek fénypontja (csak­úgy, mint a korábbiaké is), a fertőrákosi kőfejtőben kialakított különleges Barlangszinház, ahol az idei nyáron a Magyar Álla­mi Operaház ének- és balett­művészei, a Fővárosi Operett- szinház és a Győri Kisfaludy Színház művészei, ezenkívül a Nyugat-Dunántúl városainak szimfonikus zenekarai és kórusai kínálnak szép és emlékezetes koncerteket színházi estéket a szokatlanul érdekes és ragyogó akusztikájú környezetben. A Barlangszinház program­jában ma este például Beetho­ven L és IX.szimióniáia, július 8-án, hétfőn Verdi Trubadúrja, szerdán a Fővárosi Operettszín­ház előadásában Déry Tibor „Képzelt riport"-ja, a további­akban július 18-án Euripidész Iphigenia Tauriszban című tra­gédiája hangzik fel a Győri Kisfalud! Színház vendégjátéká­ban. Az előadást másnap meg­ismétlik, ezzel zárul a Barlang­színház idei évadja. Gyula Az Alföld gyönyörű fürdővá­rosa több jubileumot is ünne­pel az idei évben. A felszaba­dulás évfordulója mellett oz idén ünnepük meg a város ala­pításának 760. évfordulóját és az idei évben emlékeznek a szabadságharc vérbe fojtásá­nak 125. évfordulójára. Es nem is akárhogyan. Ezúttal a neves Gyulai Várszínház műsora is eh­hez a történelmi évfordulóhoz kapcsolódik. • A műsorterv szerint július 5- én dördültek el a várágyúk és szálahak meg a fanfárok, hogy jelezzék a Várszínház 11. év­adának kezdetét. Programjuk szerint folytatják a korábbi ha­gyományokat: vagyis egy ma­gyar történelmi drámát, és egy klasszikus vígjátékot tűztek mű­sorukra. A történelmi dráma Száraz György, a nagy tehet­ségű fiatal erdélyi magyar drá­maíró alkotása, akinek nemré­giben a Magyar Televízió mű­sorában is nagy figyelmet kel­tett sikeres III. Béla című tévé­játéka. Ezúttal a Várszínház meghívásos dráma pályázatára készített A nagyszerű halál cí­mű — alcíme szerint — „drámai utójátéka egy történelmi tragé­diához” — a magyar szabad­ságharcnak állít emléket. Szá­raz György a szabadságharc hős tábornokaira emlékezik mű­vével, közelebbről a 13 aradi vértanú közül azokra, - Dam- janichra és társaira —, akik Gyu­lán töltötték kivégzés előtti rab­ságukat A dráma természete­sen igyekszik túlmutatni ezen a provinciális történelmi körülmé­nyen, és szándéka szerint az el­bukás és a küzdelem öszefüg- géseiben általános emberi igazságokat kíván elmondani. Az előadáshoz egy pécsi mo­tívum is fűződik: a darab ma­gyarországi bemutatóját Sík Fe­renc, a Pécsi Nemzeti Színház Jászai-díjas rendezője állította színpadra. A darab július 6, 7, 8, 12. 13, 14. és 15-én este 8 órakor te­kinthető meg a Gyulai Várszín­házban. Idei műsoruk másik be­mutatója Tirso de Molina A zöldnadrágos lovag című két­részes vígjátéka, Miszlay István Jászai-díjas művész rendezésé­ben. Szentendre A hagyományos nyári színházi játékok talán legérdekesebb színhelye ez az ódon patinás Duna-parti városka. Középkori házakkal koszorúzott barokk főterén minden nyáron — a hely, a tér jellegzetes hangulatához illeszkedő - reneszánsz vígjá­tékot mutatnak be az itt felállí­tott szabadtéri színpadon. Ilyen­kor a transzparensek, a délután elhangzó utcai bábjátékok, a turisták között megjelenő kosz­tümös színészek, mind együtt a középkori commedia deli' arte stílusát és a hajdani magyar vásári komédiás játékok szelle­mét idézik meg. Az idei évben Goldoni A kávéház című vígjá­tékát mutatják be, összesen 14 alkalommal. A július 6-28. kö­zött lezajló „Szentendrei Teát­rum" előadássorozata csütör­tök, péntek, szombat és vasár­nap esténként látható a város­ka főterén ácsolt szabadtéri színpadon, fél 8 órai kezdettel. Szeged A hazai nyári játékok sorá­ban a legelső és méltán legsa- játabb helyet Szeged vívta ki. Több mint 40 esztendeje már, hogy a Dóm-tér hangulatos, ár­kádjaitól övezett területén meg­született a szabadtéri játékok intézménye és nemsokára már 20 esztendeje lesz, hogy ezt az öröklött hagyományt szabadtéri népszínházzá emelte a város. Okkal büszkék rá a szegediek, hiszen ez a jeles művészeti in­tézményünk a szó legszorosabb értelmében a népek és nemze­tek színházi fórumává nőtt fel, ahol a hazai és nemzetközi színpad, valamint a zeneművé­szet örök alkotásaiban gyö­nyörködhet a közönség. Ez a közönség pedig már éppúgy nemzetközi, miként a játékok művészgárdája. A művészet a kultúra nyári ünnepnapjaira különös szere­tettel várja vendégeit Szeged az idei évben. A hagyományo­san július 20-a és augusztus 20. között lezajló előadássorozat programjában egy magyar klasszikus drámát és egy dal­játékot; szovjet balett-együttest és egy népszerű látványos ope­rát láthatunk az ugyancsak ha­gyományos néptáncbemutató mellett. Az idei program: Vörösmarty Czillei és a Hunyadiak című történelmi drámája (július 20, 21, 27.); Kacsóh Pongrácz Já­nos vitéze (július 26, 28: au­gusztus 2, 10.); Csajkovszkij Hattyúk tava, a Bjelorusz Balett­együttes vendégjátéka (augusz­tus 3-án, és 4-én); Puccini Tu- randot című operája (augusz­tus 9, 11, 19.) és a Magyar Ál­lami Népiegyüttes műsora Tánc­ra, muzsikára címmel (augusz­tus 15, 18, 20.). W. E A művészed rendezvények és ünnepi események erdőrengete­géből kiemelkedik a hangverse­nyek csoportja. Az ország „hangversenytérképén" minden évben újabb zászlócskákat tűz­hetnénk ki. A hagyományos koncertek és a hagyományte­remtő kezdeményezések száma - egy-egy kis- és nagyobb vá­rosunkhoz kapcsolódva — lassan a fél százat is eléri. így a hang­versenyeknek jószerével csupán a felsorolására vállalkozhatunk. Közülük is elsősorban azokat említjük, amelyek az ország leg­szebb műemléktemplomaiban, váraiban, barokk kastélyudvara­in, vagy éppen szabadtéri szín­padain csendülnek fel neves külföldi művészek, kórusok és zenekarok felléptéveL Pécs, Eger, Nyírbátor műem­léktemplomai, a veszprémi vár­kert és a vácrátóti botanikus- kret az oratórium-koncertek im­már évek óta hagyományos szín­terei. Händel, Pergolesi, Verdi és Kodály hallhatatlan orato- rikus művei csendülnek fel itt az idei nyáron. A szegedi dóm, valamint a fóti, a tihanyi és a kőröshegy! műemlék-templom orgonakoncertek sorozatának ad otthont Keszthelyen, a Feste­ti eh-kastélyban a hagyományos kamara-koncertek, Martonvásá- ron .pedig a hagyományos Bee­thoven-koncertek hangzanak feL Kőröshegy Tíz érv óta minden nyáron pén­tek esténként egy-egy neves ha­zai vagy külföldi orgonaművész szólaltatja meg a kőröshegy! gótikus műemlék-templom új, három billentyűsoros orgonáját Maga a templom is jelentős művészeti élmény. Somogy me­gye és a Dél-Balaton-part leg­jelentősebb épen fennmaradt középkori műemléke ez a XV. századi gótikus templom. Hely­reállítását nemrégen fejezte be az Országos Műemléki Felügye­lőség. Július t2-tő! Jacob Witwer (Svájc), Iván Sokol (Csehszlová­kia), továbbá Lantos István, Dálnok Lajos, Jiri Relnberger (Csehszlovákia), Lehotka Gábor és Dan Victor (Románia) orgo­naművészek koncertjei követik egymást péntek esténként A vtw» »■■'fet­te Széppróza a Jelenkorban Aki ma egy nyári hétvégén hóna alá csap egy folyóiratot hogy „jó történeteket" olvasson benne, míg a napon heverészik — alighanem csalódni fog. A klasszikus novella, mely Boccaccio óta állta az idők és olvasók változásait, kipusztulóban van. Mi lépett a helyére? Sok minden: irodalmivá nemesedett riport interjú, önvallomás, csali-mese, szociográfikus leírás, esszéizáló csevegés és sok-sok kísérlet... Ám mindezekben alig van story! A kevés novellista még kevesebb novelláját elsőként a fővárosi folyóiratok kapkodják el, de igazán jó elbeszélés még ezeknél is eseményszámba megy. A vidéki folyóiratok szerkesztői nagy leleménnyel megtöltik azért a „jó történetekre" váró hasábokat olykor el is feledtetik — ha nem is tűntethetik el — a hiányt, de róla, mint tényről, tudomást kell venni. A Jelenkor szerkesztői a pótlást elsősorban a szépprózai igénnyel írott interjú, riport, szociográfia meg a színpadi-drámai művek termőterületéről szer­zik be. Ennek köszönhető, hogy a folyóirat idei, első félévi szá­maiban a széppróza mennyiségben jelentősen növekedett a ta­valyi esztendőhör képest. Múlt évben 38 ilyen jellegű közlemény akadt, idén edd i 29. Műfaji csoportosításban: 8 interjú és ri­port, 5 színpadi- rámái mű (részlet), 3 önéletrajz-részlet, 2 szo­ciográfia-részlet, 1 csevegő krónika és 10 novella (féle). Talán szokatlan az interjúnak és riportnak ez a kategorikus belefoglalása a széppróza keretébe, ám ez alapvetően a meg­írás jellegén és eredményén múlik. A Jelenkorban ma nagy súlya van — szómban és értékben is - az ábrázoló igényű, tehát szépirodalmi riportoknak és interjúknak, az ide sorolható 8 írás mind ilyen érdemű volt. Műfajukban jobbára ingadoztak a riport és interjú között, ami nem vált kárukra. — Bertha Bulcsu Várko- nyi Nándorról, Bárdosi Németh Jánosról, Karinthy Ferencről raj­zolt portrét utóbbi író-interjúiban. Nehéz a választás, mégis ta­lán a Várkonyi Nándorral folytatott beszélgetés adott legmara­dandóbb képet és élményt Bertha egyszerre finom és szóki­mondó, tisztelettudó és ironikus, felfedező és leleplező többér. telműsége pompásan közvetítette az idős pécsi tudós karakterét. Nagyon tetszett Hallama Erzsébetnek a szobrász Varga Imrét (és nem annyira művészetét!) bemutató írása. A felszabaduló* 30. évfordulójára készülő riport-kötetből adtak ízelítőt Thierf Árpád és Tamás Menyhért művei. Thiery dunaújvárosi riportja, a háttérben Borovszky Ambrus diszkrét „körvonalaival” igen ér­dekes, jó hatású, pozitív írás; Dunaújváros szocialista alapítása ügyében objektív szándékú perújítást kezdeményez. Másik in­terjú-riportja a történet-részekben fordulatosra, az alak ábrá­zolásában haloványra sikerült, kissé felrémlett a veszély, ami Tamás Menyhértnél erősebben is jelentkezett (különösen az atomfizikusnőről szólva), hogy ti. a riportalanyt egyoldalú ábrá­zolással, amolyan makulátlan eminenssé szidolozzák; belévakul a gyarló, köznapi dolgozó. (A Bertha-féle összetett látás- és ki­fejezésmód megvéd ettől a veszélytől.) — A folyóiratban különös szerep jut ezeknek az írásoknak, általuk jelentkezik közvetlenül a ma, a környezet, alakuló életünk, méghozzá igen jó színvo­nalon. Csatlakozott hozzájuk Tüskés Tibor Nagyváros születik c. szociográfiája a nagyváros-Pécs alakulásának dokumentum-hi­telű, jellemző fejezeteivel. Az „egyéb” szépprózai közleményekből kiemelkedik Várkorryl Nándor önéletrajz-részlete, mert szubjektív élményeivel közös ember-élményeket gazdagít, mélyít el, érdekességüket nem ki­zárólag az emlékezés elrajzoló meghatottsága, önérdekeltsége adja (miként Mátyás Ferenc és Bajomi Lázár Endre hasonszőrű írásainak ezúttal). — Legkevésbé a „drámai” közlemények voltak szerencsések. Csák Gyula Teréziájának első részét, Karinthy Fe­renc Hosszú weekendjének 3. felvonását olvashattuk. Ha valakit érdekelt az előbbi, bosszankodhatott a befejezés hiányán. (Leg­alább megnézi a színházban! — gondolhatták a szerkesztők, ami a színházi propagandának nemes, ám a folyóirat részéről túl pazarló gesztusa.) Ha olvasta az utóbbit, jórészt nem érthette előzmények nélkül. Az ilyenfajta közlés tisztelgés a szerző előtt, kevésbé a mű és az olvasó érdeke. Jobb volna akár ritkábban, teljes drámai műveket közölni. — Lázár Ervin hangjátéka és Mészöly Miklós lírai bóbjátéka (?) két ellentétes ábrázolásmó­dot képviselt, jól dokumentálva a Jelenkor széles „befogadó- képességét”. Lázár naturalista mozaikokból építette művét, Mé­szöly viszont járatlan földeken keresett újat. A folyóirat már többször helyt adott próza-kísérleteinek, ezt írásának magas igénye indokolja ezúttal is. Gyermeki és öregkori, hatalmi és elnyomott! szemléletből, a kicsiség és a nagyság szemléletéből alakítja ki a tér-időbeli viszonylatok relativitás-játékát, de in­kább rejtvényfejtő igyekezetünknek, mint a kifejezés világossá­gának köszönhetően. A valódi elbeszéléseket egy kisregény és nyolc novella je­lentette; értékben, törekvésekben rendkívül különbözőek. Egv volt — Kolozsvári Papp László Futó kalandja (reméljük!) -, amelynek elmaradása nem okozott volna hiányt. A leajobb olvasmányt Kolozsvári Grandpierre Emil kisregé­nye (A Black Panthers gitáregyüttes) kínálta; megkapóan üde maisága, derűje-borúja, éretten rutinos ábrázolásmódja nem megvetendő érték; sikerrel elverte a „jó történetre” való éhsé­günket is. örvendetesen nagy számban jelentek meg az elmúlt hónapokban olyan novellák, melyek új kifejezésmódot, új látás­módot próbálva, még mesterségbeli kiforratlanság esetén is érté­ket mutattak, és nemcsak a szűk szakmai érdeklődésnek. Főkép­pen Czele György, Vámos Miklós és Horgas Béla írásai képvi­seltek eredeti szándékaikkal igen vonzó elbeszélő-karaktereket Czele a vegytiszta narrációt, minden más elemtől mentes elme­sélést valósította meg következetesen, és jól kidomoborodott módszerének távolságtartó, hidegen leleplező és általánosító sajátsága; ha nem ennyire banális az elmondott történet — egé­szen kiváló írás lehetett volna. Vámos Miklós novellája a mai, hétköznapi élet naturalisztikus részleteiből hajlik át a vágyki­élés meseszerűen lebegő fontóziavilágába, ahogy egy színes-szép papírsárkány emelkedik magasra a por és pocsolya mellől. A Kö­rülírásban (Horgas Béla elbeszélése) egy ember belső érzelem- és emlékvilágában maradva kapjuk meg az 56-os ifjú nemzedék sorsrajzót. Horgas írói rafinációja, hogy mindig csak közelít, jelleget és atmoszférát teremtve exponál, de mindig megtorpan a „titok” kimondása előtt; a sok közelítésből azonban végül ki­formálódik a lényegi kép negatívja, a valódi mag. Az olvasóra aktív közreműködést kényszerítő írásmód ez. — Lázár Ervin mos­tanában sokat méltatott állat-cirkusz-meséinek egyikét is olvas­hattuk, humora és kedvessége ellenére sem tartozik e sorozat legjavához. A rádióban csaknem egyidőben hangiátékosítva hall­hattuk, ott talpraesett kis mesének tűnt, „magasabb" igény nem csillant benne. Hernádi Gyula sci-fi törekvéseinek újabb bizony­sága volt az Anti-Döniken c. novella. Imponáló sajátja az írói formálás, céltudatosság, stílusjáték biztonsága, ám eszmei alap­ját ugyanaz a fából-vaskarika ellentmondás jellemzi, ami Anti- krisztus c. darabját is: az irracionalizmus ellen — most a Döni- ken-elmélet ellen — csatázik egy méa szélsőségesebben irracio­nális hipotézis fegyverével. Bodnár György egyidőben közölt elemző értékelése finoman jelezte már ezt a tartalmi kicsorbu­lást. (Kitűnő szerkesztői ötlet az ilyenféle komplex közlés, tehát egy mű és elemzésének együttes közreadása.) — A fiatal pécsi Szántó Péter Freskója sűrítő, többrétegű ábrázolásra hajló te­hetséget, rokonszenves szókimondást árult el, de meglehetősen kevés szerkesztő fegyelmet. Szimpatikus bemutatkozását remél­jük követni fogja a folytatás. Érdekes megfigyeléseket lehet tenni — persze nemcsak ezek­nek az írásoknak a nyomán, de sokkal szélesebb körben is — arról, hogy a kisepikából hogyan vész ki a szemünk előtt úgy­szólván a mesélő hailam, az egyszeri történeteket alakító kedv, hogyan nyomul helvébe az ábrázolás- és kifeiezésmód mindent felszívó uralma, mely azonban közel sem a jelenkorbeli írásók specialitása, hanem országos, sőt korjelenség. Ami a Jelenkort illeti, ahogy mór errilítettük. az idei szépprózai anyag mennyi­ségben növekedett (ez is jól), de minősége is a pozitív tendefl- cIák mősődését mutatja. Futaky Hojna Szentendrei tornyok -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents