Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)

1974-07-05 / 182. szám

1974. július 5. DUNÁNTÚLI NAPLÖ 5 Porcelán figurák, eozin díszműáruk a kiállításon Európai színvonaion A művészeti vezető és a kereskedő véleménye Kulutócz Mátyás, mohácsi fa­zekas a világért sincs kibékülve a modern vonalú porcelánfigu- rókkol. Az idős mester évtize­dekig dolgozott a Zsolnay Por­celángyárban, most a kerámia kiállítás gyakorlati bemutató- termében állják körbe a láto­gatók. S nem titkolja azt sem, hogy jó néhányszor mondta a gyári művészeknek: a népi íze­ket használják a formázáskor. Persze az ízlések különbözők. Kinek a régi hagyományokra támaszkodó díszműáruk tet­szenek, mások az eozinro es­küsznek, s van, aki még ma is a fácánkakast és a porcelánból készült szalonnázó paiasziot keresi a boltokban... Varjas Tiborné, a BARANYA- KER Kossuth Lajos utcai üvea- és porcelánboltjának vezetője a következőket mondotta. — Láttam a kiállítást; szín­vonalas. Különösen a Zsolnay eozin figurák tetszettek, de ezeket a modern dolgokat nem lehet kapni. Hónapok óta csak azt mondhatom a vevőnek: nincs. Pedig az eozin bon- boniert, a békát, a falttálakat és csőfigurót nagyon keresik. Még ígérni sem ígérhetek sem­mit. A régi fazonú és kicsit giccsesnek tűnő figurákból nincs hiány. A vásárlók fele még mindig az elavult, túlhaladott díszműárut veszi. De ez vonat­kozik az étkészletekre is: jó sok legyen rajta a virág és minél több színben pompázzon a tá­nyér, a tál és o többi ... És még egy dolgot említe­nék: vázából és falitálból nincs választék. Néhány típus kapható csupán. Ez tehát a puszta igazság. No, de keressünk egy kis fel­üdülést a kiállításon. Dr. Sikota Győző, a Finomkerámiaipari Művek művészeti vezetője a kalauzom. Évről évre megte­kinti a hannoveri és faenzai kiállításokat. Az említett nyu­gatnémet és olasz város ad ott­hont rendszeresen a világ ke­rámiaipari parádéjának. Van tehát összehasonlítási alapja. — Szerintem a magyar dísz- mű kvalitása az európai élvo­Múlt és jelen nalba sorolható. Nyugaton még mindig a naturalista felfogás a jellemző, amely édeskéssé te­szi a figurát: egyébként ezt keresik. Nádor Judit, Török Já­nos és Fürtös György a Zsol­nay Porcelángyár művészei vi­szont egyéni felfogásról tesznek tanúbizonyságot. Ezért is érde­kes színfolt a pécsi eozin, amelyhez hasonlót sehol nem láttam. Új utakat keres Török János a porcelán plasztikában. Alaptestjei tömörek, zártak. Ezekre teszi rá a hajfürtöt, a karokat. Ez teszi művessé por­celán ízűvé alakjait — A kiállításon megvásárol­hatók a művész kisméretű plasz­tikái. De eddig még egyet sem adtak el belőlük. — A közönség lassabban ve­szi át a művészi újítást. De ez egyáltalán nem jelenti azt hogy ebbe bele kell nyugod­nunk. Ellenkezőleg: a mi mun­kánk áldozatvállalással is jár. — A bemutatott anyag igen sokrétű, de kevés újat látha­tunk. — Ebben igaza van, Sajnos, a gyárak félnek a kísérletezés­től, az újtól. Inkább a már jól bevált díszműárukat termelik. Szalagon. Vallom, hogy ennek a művészi iparnak, amely íz­lésformáló funkciót is betölt, többet kellene vállalnia. Salamon Gyula Fotó; Szokolai intézményvezető pedagógusait íaiiévzárála Ősztől I—12 órával csökkentik az óvónők, tanítók, tanárok és kollégiumi nevelők heti óraszámát A pécsi és baranyai általános és középiskolák, valamint a szakmunkásképző intézetek igaz­gatói, továbbá tanulmányi és szakfelügyelői, s a városi és já­rási oktatásügyi vezetők — ösz- szesen mintegy 430-an — gyűl­tek össze tegnap a pécsi Mű­szaki Főiskola nagytermében. A Baranya megyei Tanács mű­velődésügyi osztálya tartott ré­szükre tanévzáró értekezletet, amelyen dr. Bárdy László, az osztály közoktatási csoportjának vezetője értékelte a tanévet, előre vetítve már a jövő tanév fontosabb tennivalóit, célkitűzé­seit is. Az értekezleten jelen voltak a Megyei és a Városi Pártbizottság, a KISZ Városi Bi­zottsága, és a tömegszerveze­tek oktatással foglalkozó veze­tői és munkatársai, valamint a szakszervezet képviselői is.- Rendkívül nehéz évre te­kinthetnek vissza pedagógu­saink - állapította meg meg­nyitójában Bernics Ferenc, a Megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Az elmúlt tanév új dokumentumai: az új tantervek, a tananyagcsökken­tés, az új rendtartások beveze­tése, valamint az érettségi vizs­gálatok új rendjének előkészí­tése és a vizsgák lebonyolítása valóban példa nélküli felada­Háromórás látványos élmény A Moha Oríei nagycirkusz Pécsett Az egyik rakoncátlan elefánt hátatfordítva a közönségnek és a vele együtt fellépő hat tár­sának elsomfordált a manezs- ból, — esti sétára indult a cir­kusz lakókocsijai között. A ha­talmas állatot többen igyekez­tek „jobb belátásra bírni", de nem sikerült. így aztán felszó-, lították a közönséget — mi­velhogy éppen a szünet követ­kezett — ne mozduljon a he­lyéről: elefántveszély van. Nos, Massimiliano Nones hét indiai elefántja szerdán este a Moira Orfel nagycirkusz pécsi premierjén ilyen — a dunaúj­városi előadáshoz hasonló — meglepetéssel nem szolgált. De az ügyes állatidomár, aki az ele­fántok mellett 19 idomított ló­val is fellépett, vastapsot ka­pott a pécsi közönségtől. Ugyancsak nagy elismerést ara­tott az első pécsi előadáson az olasz cirkusz amerikai bátor em­bere, Leon de Rousseau, aki a cirkusz kupolájából halálugrást mutatott be. A nagy nevettetők a Buby Ernestos vezette zene­bohócok után az argentin folklór együttes, a Los Huincas hódította meg a közönséget, A repülő emberek, a világ leg­jobbnak tartott légtornászcso­portja, a Jarz gruppe egyedül­álló attrakciója után a műsor vezetője, Tolnai Éva bejelentet­te a finálét, s az olasz taran­tella bemutatásával zárult a három órás látványos, élményt nyújtó cirkuszi program. Az előadás után Európa leg­nagyobb utazócirkuszának, a Moira Orfei-nek vezetői sajtó- tájékoztatót tartottak, ahol Tol­nai László, a cirkusz magyar igazgatója elmondta, hogy olasz cirkusz először szerepel ha­zánkban. A magyar turnéra a két ország közötti kulturális csereegyezmény alapján került sor. A közeljövőben magyar cirkusz utazik majd Olaszor­szágba. Massimiliano Nones, a ch*= kusz művészeti vezetője arról if beszámolt, hogy a nagycir­kusz több mint tíz éve alakult meg, ezidő alatt a társulat be­járta Európát. Egyébként az Orfei céghez ezenkívül még két cirkusz és egy jégrevű is tar­tozik. A vándorútra igen alapo­san felkészültek, minden ké­nyelmet biztosító lakókocsijaik­ban a száz artista otthonosan érezheti magát. Külön üzemi étkezdét tartanak fenn. A cir­kusszal tart saját szabóságuk, asztalos- és Icikalc műhelyük is. A Moira Orfei nagycirkusz előadásait július 9-ig láthatja a pécsi közönség. tok elé állította nevelőinket és a tanügyigazgatás szakembe­reit. A pedagógusok helytálltak az új feladatokban. A Megyei Tanács osztályvezetője köszöne­tét fejezte ki ezért, hangsúlyoz­va, hogy az új tanévben már kevés újabb dokumentum be­vezetése várható. A fő feladat most továbbhaladni a megkez­dett úton, a korszerűbb oktatás- nevelés jegyében; az oktatás- politikai határozat végrehajtá­sában. Erről dr. Bárdi László, köz­oktatási csoportvezető szólt rész­letesebben a tanév szakmai ta­pasztalatait összegező előadá­sában. Tájékoztatást adott a tanév során bevezetett négy dokumentum alkalmazásának, illetve megvalósításának ered­ményeiről, Illetve az új rendel­kezések értelmezésének jelleg­zetes hibáiról. Felhívta a figyel­met eqyebek közt arra, hogy a tanulók értelmetlen megterhe­léseit kell csökkenteni továbbra is a tananyagcsökkentés kere­tében. Nem szem elől tévesztve, hogy követelni és ésszerű ter­helések bírására nevelni lega- alább olyan fontos, mint az előbbi feladat. Az előadó az új tanév fon­tosabb feladatai között emlí­tette a Központi Bizottság ok­tatáspolitikai határozata végre­hajtásának ellenőrzését. Ki­emelte, hogy a szocialista ne­velő munka, a demokratizmus, az iskolai rend és fegyelem erő­sítése mellett hangsúlyt kapnak az ifjúságpolitikai feladatok: ősztől ismét megrendezik a diák­parlamenteket. Ezenkívül két ' fontos esemény is jelzi a jövő í tanév tömeaDolitikai feladatait: I a XI. Pártkongresszus és a fel- ! szabadulás 30. évfordulója. Elő- I j adásában fontos bejelentéseket I j is tett. : Mint a kormányhatározatról I szóló közleményből mór isme- I detes, a jövő tanévben életbe I lép a pedagógusok kötelező í óraszámának csökkentése. A I rendelkezést két ütemben hajt- ] ják végre. í 1974. szeptember 1-i hatállyal j az óvónők kötelező heti óra- ! számát hárommal; az általános ! iskola és valamennyi középfokú ; tanintézet nevelőinek kötelező j óraszámát heti egy órával csök- | kentik. A gyakorlati foglalkozás : tárgyat tanító és a gyógypeda- ! góoiai intézetekben működő ne- I velők heti óraszámát kettővel, I továbbá valamennyi bentlaká- I sós intézet nevelőinek óraszá- ; mát 12-vel, azaz 48 óráról 36 j órára csökkentik. A csökkentett tananyagú ál- I talános iskolai tantervek érvény- j ben maradnak a most követke- ; zó tanévben is. A szakközép- iskolákban a matematika, fizi­ka, kémia és biológia; a gim­náziumban a II. osztályos né­met és IV. osztályos orosz tár­gyakban új tantervek várhatóak i ez év szeptemberétől. Pécs—nemcsak a pécsieké N éhóny nap óta rádió, televízió, országos sajtó Pécs ne­vétől hangos: a város átkos örökségével, az évezredes pincerendszerrel foglalkoznak, a dolog jelentőségét megillető drámai hanghordozással. Miért ez a váratlan és nagy érdeklődés? Hiszen a probléma nem újkeletű. A küszködés évek óta folyik, a város súlyos milliókat költött a ,,váratlan' esemé­nyekre, s mire egyik helyen befejezték a bányászok rendkívül nehéz és veszélyes munkájukat, kezdhették a másikat . .. A Dunántúli Napló híradásaiból jól nyomon követhetők az események, s egyszersmind az is, hogy a katasztrofális hely­zetek az utóbbi egy-két évben egyre gyakoribbá váltak. Az ol­vasó sokszor talán túlzónak tarthatta tudósításaink, riportjaink hangvételét. Sajnos a helyzet súlyosabb, mint ahogy azt valaha is kimondtuk — mellőzendő a közvélemény fölösleges nyugta- lanítását. De most már kimondták ezt helyettünk mások, s ez nagy megnyugvást jelent minden pécsi polgárnak. Mégsincse- nek magukra hagyva! A kormányzati szervek is elismerték: Pé­cset elemi csapás sújtja. Amikor e megállapítás Bondor láziét építésügyi és város- fejlesztési miniszter szájából immár másodszor is elhangzott (először a lapunknak — az utóbbi idők legveszélyesebb pince­beszakadásának napján —, másodszor a Népszavának július 4-én adott nyilatkozatában), hadd utaljunk a Hétfői Dunántúli Naplóban 1973. június 11-én megjelent cikkünkre, melynek cí­me: „Pécs — természeti csapással sújtott város" volt. Mit is ír­tunk éppen egy esztendeje, amikor egy hatalmas éjszakai fel­hőszakadás után egyik pillanatról a másikra háznyi üreg kelet­kezett a Perczel utcában? „Egy fantasztikusan felgyorsult, élet- veszélyessé váló folyamat szemtanúi vagyunk . . ." állapítottuk meg, majd megírtuk, hogy az addig (és ma már kiegészíthet­jük: azóta is) elköltött milliók tulajdonképpen tüneti kezelést szolgáltak, mert a megelőzésre az innen-onnan elcsípett mil­liókból nem lehetett gondolni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy évekkel ezelőtt összeállították a legsürgősebben megerősítendő pécsi pincék jegyzékét, közülük azonban mind­eddig alig néhányat sikerült „rendezni", miután a várt baj be­következett. Fel is tettük a kérdést: „A megelőzésre lehet-e gon­dolni?" Szakemberekre hivatkozva válaszoltunk: több százmilliós költséggel, de hozzá is tettük: „Erre pedig Pécs egymaga kép­telen!" Még egy esztendeig küszködött egymaga a város. Igaz, kapott közben központi támogatást — a többi nagyvárossal egyetemben — a tömegközlekedés javítására. E pénz egy ré­szét szintén a pincék nyelték el. De vajon nem a tömegközle­kedést szolgálták-e az intézkedések, amelyek tragikus veszély- források megszüntetésére irányultak? Azt is megírtuk, hogy „a város hallatlan szerencséje, hogy az alvilág-okozta meglepetések mindezideig nem jártak súlyo­sabb következménnyel", S ez a szerencse azóta is kíséri a vá­rost. Vagy talán nem nagy szerencsénk, hogy a január 6-i Jó­kai téri leszakadásnál nem sérült meg a gázvezeték, a június 16-i Kossuth Lajos utcainál pedig a nagyfeszültségű kábelek? De meddig tudhatjuk magunk mellett a szerencsét? És egyál­talán, bízhatunk-e a szerencsénkben? Magunknak kell határo­zottabb lépéseket tenni. Egy év előtti cikkünket így fejeztük be: „Pécset pincéi, Öre­gei révén természeti csapás sújtja. Tulajdonképpen ennek fel­ismerésében rejlik a helyzet megoldásának kulcsa." Ez a fel­ismerés végre megtörtént. Országos sajtó, rádió és televízió ettől hangos napok óta, egy olyan kritikus időszakban, amikor a Bem utcában új aknában dolgoznak a bányászok, a délszláv kollégium alatt leszakadások sora veszélyezteti a felújítás foly­tatását, az Elefánt-étterem bányavógathoz hasonlít, mert a pa­tinás épület megroggyant, s a Sallai utcában újabb veszélyes, •út alatti pincére bukkantak... Váratlan népszerűségünk voltaképpen meglehetősen kétes értékű. A történelmi múlttal, gazdag jelennel és biztató jövővel rendelkező város most olyasmi miatt kerüli a közérdeklődés ref­lektorfényébe, amit — legyünk őszinték — szívesen kihagytunk volna. A múlt öröksége sajátos módon sújtja a várost, ezzel kell megbirkóznunk, de most már nem magunknak. M egnyugvással értesültünk arról, hogy a kormányzati szervek soronkivül 18 millió forintos gyorssegélyt utal­tak ki Pécsnek a legsürgősebb problémák rendezésére. Sok ez a pénz, de kevés, ha tudjuk, hogy mibe kerül egy-egy pinceegyüttes likvidálása. Megnyugtató az is, hogy szakértői bizottságot küldenek ki a helyzet felülvizsgálatára és a megol­dás módozatainak megállapítására. Helyénvaló lenne azonban, ha a város szellemi erőit — szakembereket, akik felajánlották szakértelmüket és város szeretetüket — is igénybe vennék, hi­szen ha valaki, ók igazán ismerik a helyzetet a maga kendő­zetlen valóságában. Megnyugtató még az is, hogy a kormány­zat keresi a végleges megoldás lehetőségeit is és ez mindennél többet jelent a pécsieknek. Ebben van az a remény, hogy meg­határozható időn belül esetleg túl jut a város ezen a súlyos megrázkódtatáson, ami veszélyezteti mindennapi életünket és veszélyezteti a történelmi múlt köztünk lévő hírmondóit, Pécs fel­becsülhetetlen értékű műemlékeit. Szeretjük és féltjük e mű­emlékeket, de talán ennél is fontosabb a XX. század 70-es évei polgárának nyugodt, biztonságos, veszélyektől mentes élete. Ez pedig attól függ, sikerül-e az egész pince-kérdést ad acta tenni. Az országos főhatóságok együttérzése és anyagi támogatása ezt szolgálja. Hársfai István GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ SZEMÉLYGÉPKOCSI- VEZETŐT AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Jelentkezéseket: ,Személygépkocsivezető" jeligére a Sallai utcai hirdetőbe kérjük leadni. BELSŐ ELLENŐRT mérlegképes oklevéllel, GONDNOKOT esetleg építőipari techni­kumi végzettséggel és gépírót, adm. gyakorlat­tal FELVESZÜNK. Baranya megyei Háziipari Szövetkezet, Pécs, Déryné utca 35. sz. MECSEKTE) KACSOTA 1975, I, n, évre visszaigazolt 6 t fii platós ZIL-ért átad 1974. III. n. évre visszaigazolt 5 t fiz nyúitott platós IFA-t, tipizálás miatt.

Next

/
Thumbnails
Contents