Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)

1974-07-31 / 208. szám

DUN ANTOll NAPlö 1974. július 31. Jogi tanácsadó L M. kérdezi, hogy o bérbe- odónak milyet* kötelezettségei vannak a lakás karbantartá­sával, felújításával stb. kapcso­latban? A. jelenleg érvényes lakásügyi ren­delkezések külön fejezetben rende­zik a bérbeadók és a bérlők jogait, kötelezettségeit Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 53. §-a értelmé­ben a bérbeadó köteles gondos­kodni a) az épület állagának karbantar­tásáról, b) az épület központi berendezé­seinek állandó üzemképes állapotá­ról, c) a falak és a közös használat­fa szolgáló helyiségek állagában, to­vábbá e helyiségek berendezéseiben keletkezett hibák, hiányosságok meg­szüntetéséről, d) a közterületre és a közös hasz­nálatra szolgáló helyiségekre, terü­letre néző ajtók és ablakok külső felületeinek mázolásáról. Ugyancsak a bérbeadó köteles gondoskodni a) az épület, továbbá a közös használatra szolgáló helyiségek és terület tisztántartásáról és szükség szerinti megvilágításáról, valamint b) a háztartási szemét elszállítá­sáról is, ha a jogszabály vagy a fe­lek megállapodása másként nem ren­delkezik. Több olvasónk is kérdezte, hogy mikor jogosult a szülő az államtól kérni a gyermek tartásdijának fizetését? A 12/1974. (V. 14.) Minisztertanácsi rendelet 7. §-a értelmében, ha a kötelezett ismeretlen helyen tartóz­kodik, vagy a tartásdíj behajtása más okból átmenetileg lehetetlenné vált, és a gyermeket gondozó szülő sem képes a gyermek részére tartást nyújtani, a bíróság a jogosult kérel­mére az ügy összes körülményeinek alapos mérlegelése után elrendel­heti a tartásdíjnak az államtól való ideiglenes folyósítását. A tartásdíjnok az állam által való folyósításáról a bíróság nem peres eljárásban soronkívü! határoz. Abban az esetben, ha a bíróság elrendeli a tartásdíjnak az állam által való folyósítását, ezt abban az összeqben határozza meq, amelyet a bíróság a tartásdíjra kötelező hatá­rozatában alapösszegként megállapí­tott. Ettől csak annyiban térhet el, amennyiben a gyermek tartása a másik szülő útján biztosítható. A jogszabályi előírás szerint a bíróság a tartásdíjnak az állam által vafó előlegezését elrendelő határo­zatát soronkívül megküldi a kijelölt kifizető szervnek, amely azt a bíró­ság újabb Intézkedéséig folyósítja a Jogosult részére. ' * Ez azonban nem mentesít! a fize­tésre kötelezettet a tartásdíj fizetése ejl,óf. ^ most hivatkozott rendelet 8. § (3) bekezdése szerint ugyanis az ál­lam által Ideiglenesen előlegezett összeget a tartásdfj fizetésére köte­lezett az erre vonatkozó külön jog­szabályok szerint késedelmi kama­tával köteles az államnak megtérí­teni. Kováét T.-nó kérdezi, hogy gyermeke születése után Jogo­sult-e szabadságra? A 6/1967. (X. 8.) Mü. M. sz. ren­delet 13. § (4) bekezdésének rendel­kezése értelmében a dolgozót a munkaviszony szünetelésének tarta­mára a következő esetekben illeti meg szabadság: ,,b) a szülési szabadság tartamá­ra, c) a tfz éven aluli gyermek gon­dozása vagy ápolása miatt munká­ban nem töltött időre, legfeljebb ózonban egy évre, függetlenül attól, hogy erre az Időre jár-e táppénz, iHetőleg gyermekgondozási segély." Eri ftl if.) i „Régi városfal, új problémával../1 A Barbakán feltárásával, ha lassacskán is, de egyre gyö- nyörködtetőbben tárul elénk a középkori Pécs, évszázadokon át rejtve maradt képe, hangula­ta. Mégis van valami, amit úgy látszik nem vettek figyelembe a Barbakán és környéke feltá­rását, helyreállítását végző szak­emberek. A Landler, és az Esze Tamás utca sarkán olyan hirte­len emelkedése van a város­falnak, amely biztonsági szem­pontból veszélyezteti a közleke­dést. Őszintén szólva érthetet­len, Hogy pont olyan helyen emelték a fa| magasságát, ahol leginkább szükséges az útka- nyar beláthatósága. Ezért nem­csak magam, hanem valameny­nyi gépkocsivezető nevében ja­vasolnám, hogy a műemlékvé­delem képviselői, a közleke­désrendészeti©! karöltve vizs­gálják felül a műemlék-helyre­állítás eredeti tervét. Minden bizonnyal találnak a jelenlegi­nél megfelelőbb megoldást Máté István Pécs, Szegfű u. 6. o SS* Mielőtt még „tömegsporttá“ válna... Korábban is foglalkozott már az újság a kertvárosi új lakóte­lep néhány — nem éppen rend­szerető lakójával, akik a házi szemetet az ablakon át szórták ki az utcára, de ez már a múlt­tá. Ma ilyesmi nem, vagy csak elvétve lordul elő. Ellenben egy új, még az előbbieknél is kelle­metlenebb „szokás" van kiala­Kuka csendélet... kulóban. Az óvárosban nem is olyan egykoron divatba jött, de csakhamar eltiltott „gokárt-ver- senyek" ismét életre keltek, de ezúttal Kertvárosban, a har­sány utcai 10 emeletes lakóhá­zak előtti járdát szemelték ki a versenyek színhelyéül a rendkí­vül zajos „sportág" ifjú hódolói. Miután minden olyan kísérle­tünk hiábavalónak bizonyult, hogy a szüleik révén jobb belá­tásra bírjuk a gyerekeket, ezért mi is a hatóságokhoz fordulunk segítségért. Némi szigorral még elejét vehetnék, hogy lakótele­pünkön tömegsporttá fajuljon a ..gakart". A 10 emeletes házak lakói nevében: Sz. J.-né Az illetékesek „Legtöbbször a busz vezetőjét szidják“ A Dunántúli Napló 1974, jún. 19-i számában a fenti címmel Villányi Lajos, Porcelángyár aláírással megjelent levélre az alábbiakat válaszoljuk: A levélíró elgondolásait, amellyel az érkezési sorrend­ben történő felszállást kívánják elősegíteni köszönettel vettük. Az elgondolás megvalósításától azonban több okból is e| kell tekintenünk. — A végállomásokról való indulások előtt legalább 10 perccel korábban történő be­állás (különösen a csúcsforgal­mak idején), amikor autóbu­szaink a minimális beállási idők betartása nélkül közvetlen ráfor- dulással közlekednek, csak je­lentős, mintegy 20 százalékos többlet qépkocsi kapacitás be­állításával oldható rneq. — A terelő korlát felállítása esztétikailag rontaná a város­képet. A korlát megépítésének gátat szab a jelenleq alkalma­zott és jól bevált 3 ajtós le- és felszállósi rend. A korlát mellé beálló csuklós autóbusz első és középső ajtajának zárva tartá­sa feltétlenül az utazóközönség nemtetszésével találkozna. Levélírónknak a 10-es vonal sűrítésére vonatkozó kérésére közöljük, hogy az 1974. május 15-én végzett helyijárati utas­számlálás (feldolgozása és ér­tékelése még tart) részletes tá­jékoztatást fog adni a vonal zsúfoltságáról és ha a számlá­lás eredménnyel ezt indokolják, úgy eszköz lehetőségeinktől függően a vonal belső szaka­szán járatsűrítésekkel, vagy betétjáratok beállításával kívá­nunk a zsúfoltságon enyhíteni. Lakj Pál i ga zgatóhe I yettes VOLÁN 12-es Vállalat II Érthetetlen eljárás'1 A D. Napló június 19-j szá­mában a fenti címmel megje­lent Tiszai András, Szigetvár, Széchenyi u. 44. szám alatti ügyfelünk panaszára az aláb­biakat válaszoljuk, A kötelező gépjármű felelős­ségi biztosítások díjának rvyil- vántartását megyénkben köz­pontilag a pécsi városi fió­kunk végzi. Fiókunk dolgozója helyesen járt el, akkor, amikor nem volt hajlandó addig csekk­befizetési lapot adni, amíg a* előző évi befizetési csekket I ügyfelünk fel nem mutatta. A kőtelező biztosítások keze­lésére ki nem jelölt fiók, — te­kintettel arra, hogy külön nyil­vántartással nem rendelkezik —, csak annak az üzemben tartónak szolgáltathat ki átuta­lási postautalványt, aki az előző évi díj kiegyenlítését hiteltér- demlően igazolja, A kötelező gépjármű felelősség biztosítást a 42/1970. (X. 27.) fcorm. sz. endelet szabályozza. Nem tévedett az ügyintézőnk, amikor azt közölte, hogy a biz­tosítási díjat nem fizetése ese­tén közadók módján behajtják, éppen a fent említett kormány- rendelet értelmében. Somogyvári László szigetvári járási fiókvezető Felesleges parkosítás I A budai vám és a Tolbuhin utca sarkán két nagyméretű szemét- tároló edény van, közülük az egyik felforditva, kb. fél éve meg­rongálódva rozsdásodik. Ez esztétikailag is nagyon csúnya lát­vány, nem beszélve arról, hogy használhatatlan. Ez ügyben két ízben is fordultam már kéréssel a hatóságokhoz. Először ez év februárjában az I. kerületi tanácsi hivatal építésügyi osztályá­hoz, másodszor pedig néhány héttel ezelőtt a Köztisztasági Vál­lalat igazgatójához, de ahogy a kép is tanúsítja, mindezideig eredménytelenül. Zákányi László, Tolbuhin u. 27. Tekintettel arra, hogy közér­dekű kérdésekről van szó, sze­retnék választ kapni két nem is olyan friss keletű pécsi problé­mára. Az elsőt a Lenin térrel kez­deném. Amikor a főpályaudvar előtti világháborús óvóhelyet lebontották, ennek helyén egy parkot képeztek ki, lámpaosz- ! iopokkal. Az említett pakra — i az amúgy js szűkös forgalmi i lehetőségek miatt — az öutó- j buszok és személygépkocsik rá­hajtottak, s jelenleq js úgy néz ki, mint aminek nincs gazdája. Következménye? Ha a megálló­ban egy autóbusz vesztegel, és a sáv másik oldalán is autó­busz parkol, éppen hogy elfér, illetve el tud mennj köztük a harmadik busz. Ezzel kapcsolatban szeret­ném közzétenni szerény javas­latomat. Véleményem szerint ezen a helyen nem is szabadna parkosítani, hanem úgy kellene kiképezni mint a Szabadság utat. Persze nem olyan mére­tekben, ami nem is lehetséges. Mindössze egy méter széles zöld sávról volna szó, amely magába foglalja az említett lámpaoszlopokat is. Ezáltal az állomás felőli oldalon kb két- három méter szélességet nyer­hetnének, ami már alkalmas volna arra, hogy a mozgó autó­buszok könnyebben elférhesse­nek egymás mellett. A másik probléma már keve­sebb embert érint. Az Orsolya utcáról van szó, aho| érthetet­len módon csak 3—4 közvilágí­tási lámpahely van, míg az ut­ca alsó részén kb 100—130 mé­teres szakaszon egyet sem sze­reltek fel. Pedig, ha valahol hiányzik a fény, akkor itt na­gyon, mert tekintettel a Katalin utcai eqyirányú közlekedésre, a közforgalom az Orsolya utcá­ban bonyolódik le. Bizonyíta­nom sem kell, hogy forgalom- biztonsági szempontból mit je­lent ez. Dr, Simonyi Jenő Cikkünk nyomában Akik nem féltek a betartástól n // Több mint másfél hónappal i ményseprő Vállalatot és nem ezelőtt a fenti címen bíráló so­rokat írtunk a pécsi Kálvin ut­cában folyó emeletráépítéseknél tapasztalt súlyos hiányosságok­ról. A még június 19-én megje­lent cikk után okkal vártuk a ki­vitelezéssel megbízott Építő és Tatarozó Vállalat jelentkezését. Időközben ugyanis a Kálvin utca 7. szám alatt lakók újabb pa­nasszal fordultak hozzánk. El­mondották, hogy a konyháikba és a fürdőszobákba végre be­kötötték a gázt, de hosszú he­tek óta csak a konyha gáztűz­helye használható. — Egysze­rűen nem értjük, — mondották, — hogy o fürdőszobák gázboj­leré miért áll még leblombálva, holott már a kéményt is meg­építették. Őszintén szólva e sorok íróját is meglepte az a válasz, amelyet az Építő és Tatarozó Vállalat építésvezetőjétől kapott a fen­tebb említett kémény ügyben. — Ami a fürdőszobák bekö­tését illeti, mór csak a Kémény­seprő Vállalót szakvizsgálatát és az ezt követő nyilatkozatát várjuk. Ezután már semmi aka­dálya nem lesz a bojler haszná­latának. Még aznap felhívtuk a Ké1 kis meghökkenésünkre azt a vá­laszt kaptuk, hogy a kivitelező részéről aznapig nem érkezett be semmiféle kéményvizsgálati ké­relem, illetve megrendelés. Nos, a két válasz közötti el­lentmondás késztetett bennün­ket arra, hogy egy sokszemközti találkozás révén végre pontot tegyünk a lakók, a kivitelezők, és beruházók között, már hosz- szú hónapok óta tartó „hábo­rúskodás” végére. E találkozásról, illetve érteke­zésről, méltón elmondhatjuk, hogy mind a beruházó, mind pedig a kivitelező részéről a legteljesebb őszinteség jegyé­ben zajlott le. Minden kendőz- getés nélkül elismerték, hogy a munkálatokat megelőző lakó­gyűlésen elhangzott és jegyző­könyvbe foglalt ígéretek csak részben valósultak meg. És nem tűnt mentegetőzésnek az okok feltárása sem. Máté István, az Ingatlankezelő Vállalat osztály- vezetője őszintén elmondotta, hogy számoltak a lakók részéről megnyilvánuló zúgolódásokkal. — Éppen ezért már a mun­kákat megelőző lakógyűlésen is részletesen feltártuk az eme­letráépítéssel, de különösképp a belső felújításokkal járó kelle­metlenségeket — mondotta. — Ami ez utóbbit illeti, csak te­tézte a problémákat az is, hogy — tekintettel a majdani földgáz bevezetésére, — a meglevő gázvezetéket is az új követel­ményeknek megfelelően kellett átszerelni, hegeszteni. Várnai Rudolf, az Építő és Tatarozó Vállalat osztályvezető­je sem magyarázkodásnak szánta, amikor a szerelési mun­kák oly sok bosszúságot előidé­ző hiányosságairól beszélt. — Hivatkozhatnék arra is, hogy az előbbi cikkben ránk­olvasott késéseink, szervezetlen­ségünk egy részéhez a lakók is hozzájárultak, amikor nem egy esetben zárt ajtók fogadták a szerelőinket, de ez nem lehet mentség számunkra. Annál in­kább sem, mert ennek a „vi­szonzása" is megtörtént, amikor a lakóval megbeszélt napon a szerelő maradt távol. Az igaz­ság az, hogy a munka gyor­sabb elvégzéséhez betervezett 14 gázszerelő helyett, csak hetet tudtunk biztosítani. Ami pedig a többi szakágat illeti, — mert nem lehet mindent a gázszere­lőkre fogni, — 54 emberünk hiányzik, ami ugyancsak meg­nehezítette a folyamatosabb, szervezettebb munkát. De mint mondotta, a legfőbb tanulságuk, vagy inkább okulá­suk az volt, hogy a következő emeletráépítéseket, illetve belső felújításokat, már nem vállalhat­ják el hasonló rizikóval, j — Ezért váratott magára a válaszunk is, a bíráló cikkre, — mondotta. — Előbb tisztáznunk kellett, hogyan is folytassuk to­vább a munkát, hogy azzal már a lehető legminimálisabbra csökkentsük a lakók háborga­tását. Hajdú elvtórsékkal, illetve a beruházókkal egyetértésben úgy határoztunk, hogy a ház­tömb Jókai utcai részén már az előbbiektől eltérően folytatjuk a munkát. Az emeletráépítéssel eqyidőben a lakókat átköltöztet­jük a Kálvin utca 1—3—5—7. szám alatt már elkészült negye­dik emeleti lakásokba. Ez utóbbiakról a PlK, a költöztetés­ről pedig mi gondoskodunk. Eszerint hát, csak a közvetlen szomszédságba költöznek át a lakók, ami — leszámítva a bú­torok két írben is megismétlődő összepakolósót, elrendezését, — azzal a vigasszal jár, hogy a „környezetváltozás” csak né­hány hónapig tart, mert a ter­vek szerint december 31-ig sza­kaszosan, újra vissza költöztetik a családokat saját lakásaikba. Ha van is valami igazság abban, hogy „minden költözkö­dés egy-egy leégéssel jár”, ez esetben nem marad viszonzat­lan az áldozatvállalás. Nem a költségmentes költöztetésekre gondolunk, — mert ez a legter­nészetesebb, — hanem arra, hogy a visszaköltöző családokat esakn(em teljesen magújult la­kás fogadja. Ugyanis a szerző­désbe foglalt „belső felújítás” azt jelenti, hogy az elkopott víz­csaptól a kiszolgált gázbojlerig, továbbá a törött, vagy foghíjas konyha és fürdőszoba csempéig, fürdőkádig, mindent kicserélnek, illetve pótolnak, beleértve a megvetemedett ajtók, ablakok helyreállítását, festését, a par­ketta felcsiszolását, a megron­gálódott nyílászárók cseréjét stb. Ezek után hadd tolmácsoljuk a kivitelezők kérését, ameliyel magunk is a legteljesebb mér­tékben egyetértünk. Ahhoz, hogy a visszaköltözte- tés már említett időpontját a kivitelezők teljesíteni tudják, az kell., hogy a kiüresített lakások­ban zavartalanul dolgozhassa­nak. A hangsúly tehát a szaba­don hagyott lakásokon van. Ha ugyanis az történik, hogy akár csak egy lakó is nem hajlandó az ideiglenes átköltözésre, — és erre sajnos volt már példa, — ez esetben felborul a munka folyamatossága, s vele együtt a visszaköltöztetés határideje is, amelynek elsősorban az ideig­lenesen átköltözött lakótársak vallják kárát. Végül még annyit, hogy e nem is olyan nagy kérés teljesí­tésével a lakók elejét vehetik az előbbi cikkünkben felsorolt sok kellemetlenségnek. P. Gf, Az olvasó véleménye Sorbanállás a jogosítvány érvényesítéséért A Dunántúli N. egyik koráb­bi számában olvastuk a fenti címmel megjelent cikket, amely­ből emlékeztetőnek csak né­hány sort idézek. „Tülekedés, bosszankodás, idegeskedés. Ez jellemzi a Munkácsy M. utcai rendelőinté­zet első emeleti folyosóját, a gépjárművezetői alkalmasság orvosi elbírálásának idején". — Néhány sorral lejjebb, dr. Rojk László főorvos nyilatkozatát ol­vashattuk: Neheztelését fejezte ki amiatt, Hogy néhány éve Pécsett, még minden kerület külön-külön vé­gezte az említett vizsgálatokat, amelyeket jelenleg — az üzem­orvosi rendelőket leszámítva — egymaga végez. De ehhez — mint mondotta — újabban hoz­zácsatolták a pécsi járás 53 községét rs. Ennek következmé­nyeként egy-egy alkalommal 20—25 embert vizsgál meg egyedül, két óra leforgása alatt. Véleménye szerint, napon­ta legalább négy rendelést kel­lene tartani ahhoz, hogy a va­lóban hosszú — közel két hó­napos — várakozási időt lerö­vidíthessék. A fentiekből tehát világossá vált, hogy belátható időn beiül semmi remény nincs a további tülekedések, bosszankodások el­kerülésére, illetve megszünteté­sére. S ezzel mindenekelőtt a hivatásos gépkocsivezetőket sújtják. Pedig nekünk nemcsak idő, hariem kenyérkereseti kér­dés is, ha két-három napunk rá­megy a vizsgálatok lebonyolítá­sára. Ezért szeretnénk nyilvános­ságot kapni az alábbi javasla­ta in Ionok. Hozzanak létre a megye, Il­letve a járási székhelyeken idő­szakos felülvizsgáló központo­kat. Amennyiben ez anyagi, vagy más okok miatt megoldha­tatlan, ez esetben bízzák meg ezzel a feladattal a körzeti or­vosokat. Helyes elosztással, ta­lán nem is terhelnék meg túl­ságosan őket, s egyébként is csak meghatározott idősza­konként hárulna ez a feladat a körzeti orvosokra. A hivatásos gépkocsivezetők nevében: Nagy Antal Pécs, VOLÁN 12. Vállai* i

Next

/
Thumbnails
Contents