Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)

1974-07-26 / 203. szám

2 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1974. Július 26. Meittztítilt i Szerénáié Legfelsiii ísiusíiá iiíésszaia Megkezdődött Genfben a háromhatalmi konferencia laiyar vazeiüi livizli távirata Kuba nemzeti iinneue alkalmából DR. FIDEL CASTRO RUZ ELVTARSNAK, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Forradalmi Kormánya elnökének. Csütörtökön délelőtt a moszk­vai Kremlben megkezdődött a Szovjetunió új, immár kilence­dik Legfelsőbb Tanácsának el­ső ülésszaka. A szovjet államhatalom új összetételű legfelsőbb szervé­ben, amelyet június 16-án vá­lasztottak meg, 1517 küldött foglal helyet. A képviselőknek több mint a fele munkás és pa­raszt, a női küldöttek aránya 31,3 százalék. A Legfelsőbb Ta­nács küldöttei között van Leo­Brezsnyev fogadta Aldo Mórát Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitká­ra csütörtökön a Kremlben fo­gadta Aldo Moro olasz külügy- 1 minisztert, aki — mint ismere­tes — hivatalos látogatáson tartózkodik a szovjet főváros­ban. nyid Brezsnyev, Nyikolaj Pod- gornij, Alekszej Koszigin és több más szovjet párt- és állami ve­zető is. A Legfelső Tanács első ülés­szakán megválasztják az elnök­séget, a Szovjetunió kollektív államfői testületét és megala­kítják a Szovjetunió kormányát, a minisztertanácsot. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa két egyenjogú házból áll, a szövetségi tanácsból és a nemzetiségi tanácsból. Az új összetételű Legfelsőbb Tanács első ülésszaka csütörtökön a Nemzetiségi Tanács ülésével kezdődött meg. A két kamara első tanácskozásain jóváhagy­ják a napirendet és megvá­lasztják a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács elnökét és elnökhelyetteseit Mint a Pravda csütörtöki ve­zércikkében megállapította, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának munkája az egész or­szág figyelmének középpontjá­ban áll. Oriente útjain Kő), amely az első támadáskor adott ideig-óráig menedéket a forradalmároknak. Santiago kö­vei Jósé Martiról, a nép aposto­láról mesélnek, aztán a mam- bikról, s vezérükről, Antonio Ma- ceoról és arról, aki felszabadító harcba hívta őket, s 1868-ban kiadta a Függetlenségi Nyilatko­zatot — Cespedesről —, a haza apjáról. A stantiagói Sta. Efigénia te­mető a kubai forradalom hő­seinek pantheonja. Ide temet­ték Cespedest, a Maceo fivére­ket, Martit, az 1953-as támadás hőseit, közöttük Fidel helyette­sét, Ábel Santamariát, 1957-ben Frank Paisot. A hősök sírjál a kubai nemzeti zászló jelzi és soha nem harvad el rajtuk a friss virág. Elfáradtunk — Roberto egy művészkocsmába invitál ben­nünket. Iszunk az itteni specia­litásból : törökös kávét, fehér rummal. Néhány fiatal költő és egy zeneszerző régi ismerősként üdvözli barátunkat. Mojd be­szélgetünk. Máshonnan jöttünk, más a bőrünk színe, jóllehet anyanyelvűnk is más, barátok, elvtársak vagyunk és így köny- nyen szót értünk művészetről, politikáról. Santiagótól csak vidáman le­het búcsúzni. Afro-cubán rit­musú dallal, gitár és dob zené­vel. Antónia, az énekesnő elő­ször a kedves szeméről, majd Pancsitóról énekel, aki elment valaki mással . . . Hangja szen­vedélytől izzik, elegáns mozdu­latai izgalmasak és mégis fino­mak. Róberténak igaza volt' szü­lővárosa Santiago nemcsak szépségével ragadta meg az embert, hanem gazdag törté­nelmével, s az orienteiek har­cos, szocialista szellemével. (B-s) — Jósé Marti síremléke Roberto elemében volt egész délután. Minél közelebb futott velünk a kocsi Santiagóhoz, an­nál inkább. — Majd meglátjátok, milyen az én városom — mondotta. — Ismerem, akár a tenyeremet. Itt születtem, itt éltem le életem nagyobbik felét. Addig mondo­gatta ezt a kedves Roberto, míg izgalma ránkragadt. Az út két szélén szinte egybeolvadtak a királypálmók, úgy hajszolta a gépkocsivezetőt. A kubai történelemből híres Oriente, Kuba legszebb tarto­mánya. Székhelye, Santiago de Cuba szépségét pedig nehéz szavakba önteni. Ahogy a dom­bokról elénk tárulkozik a város, az öböl, a trópusi növények színpompája, a pálmáktól takart házak, ennyi szépség láttán szinte nem hiszünk a szemünk­nek. A Moncada falában még ott vannak az ólomverte nyomok, amelyeket az 1953. július 26-án lezajlott támadáskor adtak le a fiatal forradalmárok. S bár a Július 26. mozgalomnak ez az akciója nem volt sikeres, de olyan út kezdete, amely elve­zetett a győzelemhez. Batista csendőrlaktanyája ma korszerű tanintézet, ahol az ifjú kubaiak teljesen ingyenesen tanulnak. Mementóként hagyták meg a kiégett rendőrőrsöt is, amelyet Fronk Pais irányításával támad­tak meg, figyelemelterésül, Castróék második partraszállá­sakor, — mondja el készsége­sen alkalmi idegenvezetőnk, a kis Melbe — fekete arcocská­jából kivilágló csodálatos sze­mekkel. Azután, mint a gyerekek bárhol a világon, ő kérdez és kérdései nem fogynak ki. Mindenhonnan a történelem, a közeli és a régebbi „néz visz- sza” ránk. AGran Piedra (Nagy Csütörtökön délutánra a cip­rusi háromhatalmi értekezlet valamennyi résztvevője megér­kezett Genfbe. Utolsónak Georgiosz Mavrosz görög külügyminiszter, aki han­goztatta, hogy kormánya hozzá akar járulni a rend és a béke helyreállításához Cipruson, - sú­lyosan aggasztja azonban, hogy a tűzszünetet folyamatosan megsértik a szigeten. Mavrosz kijelentette, hogy értesülései szerint „a török fegyveres erők az ő megérkezésének pillana­tában raknak éppen partra újabb csapatokat Cipruson, s ezzel megsértik a tűzszünetet”. Sürgette az alig három napja életbe lépett tűzszünet szavato­lását Callaghan brit külügyminisz­ter délután már megkezdte kétoldalú tárgyalásait Genfben. Először egyórás eszmecserét folytatott Roberto Guyerrel, az ENSZ különleges politikai ügyekben illetékes főtitkárhe- 'yettesfvel, majd William Buf- fummal, az amerikai külügymi­nisztérium nemzetközi szerveze­tek ügyeiben illetékes államtit­kárával találkozott, aki megfi­gyelőként szándékozik jelen len­ni a tárgyalásokon. Callaghan méq a konferencia megnyitása előtt négyszemközt tanácskozik a görög és a török külügymi­niszterrel, Genfben, a nemzetek palotá­jának nagytermében közep- európai idő szerint 20.39 órakor megnyílt a Ciprusról tárgyaló háromhatalmi konferencia, ame­lyen a szigetország független­ségét szavatoló három ország: Nagy-Esritannia, Görögország és Törökország külügyminiszte­re vesz részt. Görögországban nyugodt a helyzet (Folytatás az 1. oldalról.) Az új belügyminiszter utasítást adott, hogy a minisztériumok­ról és az egyéb középületekről haladéktalanul el kell távolítani az 1967. április 21-i katonai puccs jelképét, a lángok közül felszálló főnix-madarat és egy őrséget álló feqyveres katonát ábrázoló emblémát. Mikisz Theodorakisz, az egy­séges demokratikus baloldali párt (EDA) egykori parlamenti képviselője, aki háromévi szám­űzetés után szerdán érkezett vissza Athénbe, csütörtökön, az AFP francia hírügynökség athé­ni tudósítójának adott nyilat­kozatában — Averoff hadügy­miniszternek arra a kijelentésé­re utalva, hogy „az idő nem alkalmas arra, hogy ostobasá­gokat kövessünk el" — sajnál­kozását fejezte ki amiatt, hogy a miniszter „nem vonta le a történelmi tanulságokat". Csütörtökön huszonöt tiszttár­sával együtt olaszországi szám­űzetéséből Athénba utazott Ni- kolasz Pappasz, a „Velosz” gö­rög torpedóromboló parancsno­ka, aki 1973. május 26-án az olasz partokhoz hálózott és em­bereivel eqyütt politikai mene­dékjogot kért az olasz hatósá­goktól. 4- VARSÓ: A fogyasztási cikkek poznanj nemzetközi vá­sárát az idén szeptember 22— 29 között rendezik meg. A vá­sáron 30 országból vesznek részt kiállítók. A legnagyobb árubemutatóval Csehszlovákia, az NDK, NSZK, Olaszország és a Szovjetunió jelentkezik. LAPZÁRTA Henry Kissinger amerikai I külügyminiszter csütörtökön rövid nyilatkozatot adott új­ságíróknak. Egyebek között válaszolt a Nixon elleni alkotmányjogi vádemelési el- | járással kapcsolatos kérdé- | sekre. Kissinger nyomatéko­san „leszögezte, hogy az el­nök elleni alkotmányjogi el­járás semmiképp sem fogja befolyásolnia Nixon külpoli­tikai irányvonal folytatását". A külpolitika kétpórti ala­pokon nyugszik, a nemzet ér­dekeit szolgálja, a kongresz- szus széleskörű támogatását élvezi, és az elnök — akár­csak eddig — továbbviszi ezt a külpolitikai irányvonalat —, hangoztatta Kissinger. • A Szovjetunió és Olaszor­szág csütörtökön Moszkvá­ban tíz évre szóló megálla­podást irt alá a két ország gazdasági, ipari és műszaki együttműködésének fejlesz­téséről. A megállapodást Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Aldo Moro olasz külügymi­niszter irta alá. • William Simon amerikai pénzügyminiszter csütörtökön Londonban befejezte közel- keleti és nyugat-európai kör­útját és hazautazott Wa­shingtonba. Londoni tárgya­lásairól Simon elmondotta, hogy tárqyaló partnereivel a Közös Piacot érintő pénz­ügyi problémákat, az olaj­árakat, az infláció elleni in­tézkedéseket vitatták meg. DR. OSVALDO DORTICOS TORRADO ELVTARSNAK, a Kubai Köztársaság elnökének. Havanna Kedves Elvtársak! A Moncada laktanya ostromának, a nem­zeti felkelés kezdetének 21. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, egész dolgozó népünk nevében szívből jövő jókívánságainkat és forró elvtársi üdvözle­tünket küldjük önöknek és a Kubai Köztársaság testvéri népé­nek. Népünk őszinte elismeréssel tekint azokra a lelkesítő ered­ményekre, amelyeket Kuba dolgozó népe, az amerikai kontinens első szocialista államaként, kommunista pártjának vezetésével az elmúlt évek során elért a szocialista államrend megszilárdításá­ban, gazdasága fejlesztésében, nemzeti kultúrája ápolásában és nemzetközi tekintélye növelésében. örömünkre szolgál, hogy népeink testvéri barátsága és együttműködése a marxizmus—leninizmus elvei és a proletár­internacionalizmus szellemében fejlődik és évről évre erősödik. Közös munkánk, a szocializmus építése, nemzetközi együttmű­ködésünk erősíti a világbékéért síkra szálló szocialista országok egységét, bátorítást ad az imperializmus ellen küzdő népeknek. Nemzeti ünnepük alkalmából szívből kívánunk önöknek és a Kubai Köztársaság testvéri népének további sikereket a szocia­lista építőmunkában, a társadalmi haladásért és a világbékéért folytatott közös harcban. Elvtársi üdvözlettel Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Az évforduló alkalmából a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa, a SZOT, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a KISZ és a munkásőrség táviratban fejezte ki jókívánságait kubai partner- szervezeteinek. Újabb nagyarányú török partraszállás Cipruson Nyugati hírügynökségek ki- I küldött tudósítói jelentették,. I hogy á délután, folyamán úiabb | nagyarányú török partraszállás zajlott le Ciprus északi vidékén, Kyreriia kikötőváros közelében. Mintegy 25 hadihajó érkezett a szigeten állomásozó török csapatok megerősítésére. A tu­dósítók két rombolót és mint­egy húsz középméretű partra- szálló járművet figyeltek meg, amelyekkel becslésük szerint 1500 katona érkezett. A tudósí­tók M—48-as török harckocsi­kat láttak feltűnni a Nicosia— Kyrenia úton. Tőrök lapjelentések szerint a flotta szerdán indult el Mersin kikötővárosból. Katonákon kí­vül páncélosokat és lőszert is vitt Ciprusra. Bülent Ecevit török miniszter- elnök, aki csütörtökön egy an­karai kórházban meglátogatta a sebesült török katonákat, új­ságírók előtt kijelentette, hogy „Törökország katonai jelenléte Cipruson megmásíthatatlan". Ugyanakkor hangoztatta, hogy „továbbra is szükségképpen Görögország és Törökország együttműködik egymással a NA­TO keretén belül”. A kormány­fő azt is elmondotta, hogy a török csapatok a harcok során 783 hadifoglyot ejtettek. A Reuter tudósítója arról szá­molt be, hogv a török csapatok szilárdan kezükben tartanak egy 50 kilométer széles sávot Kyre­nia körül. Időnként még puska­lövések és gépfegyverropogás hallatszik a Nicociába vezető út mentén, ahol a török csapa­tok egy dandártábornok közlése szerint, a ciprusi görögök utolsó ellenállási gócait számolják fel. Délután a brit légierő 12 Phantom-típusú vadászbombá­zója szállt le — erősítésként — az akrotiri légitámaszponton. Ugyanerre a légitámaszpontra érkezett az ENSZ-csapatok erő­sítésére 500 angol, 200 svéd, 200 finn, 120 dán és 60 osztiók katona. Három évtizede szabad Lengyelország (2.) A fekete Szilézia A Katowicét övező zöld Szi­léziába két négyzetkilométer területre behatolt a fekete Szi­lézia. Andzrej Salamon, a Try- buna Robotnycza külpolitikai szerkesztője mondja, hogy itt Sziléziában él a lengyelek mint­egy 15 százaléka, de az ipari termelés negyedét ezen a te­rületen produkálják. Elképzel­hető mennyire koncentrálódnak itt az üzemek, s az ezzel együttjáró környezet-szennye­zés is. Nos hát ezért a fekete Szilézia elnevezés, de innen ered a „zöld" is. Lengyelország legnagyobb erdőségeit telepí­tették ide, s a szinte teljesen összeépült nagyvárosok, Glywi- cze, Katowice, Bytom, Chor- zów, Zabzre, Dobrowa Górni- cza 2,5 millió lakosa viszonylag tiszta levegőben él. Nos a „Jan” bánya, Len­gyelország első automatizált kísérleti bányaüzeme a zöld övezetbe épült, de az üdülő­re, motelra emlékeztető na- j rancssárga, fehér, zöld csíkos­kockás pavilonok alig hasonlí­tanak bányaüzemre. Mindösz- sze a toronyban forgó akna­kerék árulkodik: a vasvázas akna egyébként egészen a ke­rékig szintén festett lemezek­kel fedett. Katowice belvárosában lép- ten-nyomon bányaüzembe bot- lik az ember: az új városköz­pontban nem lehet úgy elkat- tintani a fényképezőgépet, hogy a képmezőben aknatorony ne látszana. A „Katowice”, a „Gottwald", a „Wujck", a „Kleotas” bányaüzemek a szó szoros értelmében az utcák alatt épültek. Nagyon elkalandoztam a „Jan” bányától. Amikor a ka­pun beléptünk, Andzrej Sald- mon azt mondta: mostantól szerepelünk a tv műsorában. Később, amikor Fryderik Kul- czycki mérnökkel, a bánya irányítás, szervezési főnökével leültünk a bánya agyközpont­jában, megértettem a „tv mű­sort”. A tucatnyi képernyő kö­zül ugyanis az egyik a portát mutatja. A lesötétített terem­ben, félkör alakú „asztal" mö­gött ül a hiedelmem szerinti diszpécser, Később kiderült, hogy a nágy tapasztalatú, ma­gas képzettségű mérnök abban a pillanatban a bánya igazga- j tója. Szolgálato alatt ugyanis I az agyközpontból egymaga irá­nyítja az egész üzemet. A szem­közti falon a bánya axonomet- rikus rajzán ezernyi sötét ka­rika: így jó, ha sötét. Amikor kigyullad valamelyik, jól lát­hatóvá válik a rajtalevő jel: CO gáz, metán, füst, tűz, víz, oxigénhiány. A bányában ezer­nyi érzékelőt helyeztek el, ame­lyek az agyközpontban jelez­nek. Az igazgató gombnyomás­ra intézkedik: növeli a szellőz­tető kapacitását, légajtókat nyit és zár. Közvetlen kapcso­latban áll a bánya valamennyi „munkásával” (azért írom idé­zőjelbe, mert a 230 dolgozó kö­zül tulajdonképpen csak 30 a munkás, a többi technikus és mérnök) mindenkit lót, hall, s mindenkivel beszélhet. A má­sik táblán a szállítási utak, a 160 méteres fejtési front és a szénkombájnok láthatók. Most mindössze két ember tartózko­dik a fejtésben. A 2500 tonna szenet termelő kombájnokat irányítják. — Látom csodálkozik — mondja Fryderyk Kylczycki. — Mi a bányászat nemzete va­gyunk. Fél milliárd tonna ér­cet, szenet, ként bányászunk. 160 millió tonna fekete- és 40 millió tonnás bamaszéntermelé- sünkkel a negyedik helyen ál­lunk a világon. A lengyel energetikai ipar­ág alapját a szén biztosítja, így természetesen rohamos ütemben fejlesztik a bányásza­tot: csak a legutóbbi időkben hat magas szinten gépesített bányát adtak át, többet pedig korszerűsítettek. A „Bierun” akna napi termelése 24 ezer tonna lesz, a „Visztula” ennél is nagyobb: 40 ezer tonnát termel naponta, a Lubl'rn mel­letti új bánya aknái 70 ezer tonna szenet küldenek a fel­színre. — Ilyen bányákat építünk majd, mint a „Jan” — mondja a mérnök. Itt a termelékenység ötszöröse mint a hagyományos bányákban, sokkal kevesebb ember kell, egy tonna szén önT költsége 231 zloty, — 40 szá­zalékkal kevesebb, mint má­sutt. Az irányító mérnök mögött állunk néhány pillanatig: az asztalba épített képernyőn a számítógép írja a bánya ada­tait. Létszám, termelés, a gépek termelékenysége, kihasználása, a javítások állása, a bánya hő­mérséklete. Az „igazgató" elé­gedetten végigfutja — egy pil­lantás a képernyőkre: a „Jan" bányában minden rendjén ... Lombosi Jenő A 9

Next

/
Thumbnails
Contents