Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)
1974-07-20 / 197. szám
DUMANTOll NAPLÓ 1974. július 20. Tanuljatok meg inni! H |a a Rákóczi úton dübörögve panelfalakat szállít a vontató monstrum és megreszketteti a házakat, a második emelet pohárszékében megrezdülnek a poharak. A remegő koccanásokra érzékeny húr rezdül nfeg bennem is. És ha ilyenkor, tündéri hatalom folytán, szaglószervem rejtett csápjait megbirizgálja valami bűvölő italillat, beteg leszek. De tudom azonnal, hogy ez gyógyítható. Megnyugvás száll a szívemre és felkészülök a terápiára. Mert fel kell készülni az ilyesmire, mini a műtéthez bemosakodó sebész teszi, mielőtt a fehér lepelben holtra vált áldozatához siet. (Milyen sajnálni való, milyen lehangoló látni azt, hogy minden előfo- hász nélkül kint a poros utcán, mindjárt a bolt előtt vagy kapualjban üvegből öntik magukba balga avatatlanok a meleg sört, ami pedig arra való csak, hogy kólikás kecskéknek adják a gyógyszer leöblí- tésére.) Hát így kell bánni az itallal? Ne tegyük ezt többé! Hogyan látsz iváshoz ö szőlőhegy öreg diófája alatt s hogyan a díszterem csillogó asztalánál? Hogyan s minő elő- vigyázattal, amikor már végérvényesen vén vagy s a mélabú mohája rád telepszik a rozsdásító évtizedekkel, a lemondás szomorúfűzeinek árnyékában? „ ... Emberi lét. . . A lelkűnktől miért maradna el az örömben a testi? Ajkunk pírját az élet zsírja j festi I csak akkor kenyér, ha fogunkhoz ért. j Csak akkor bor, ha Ínyünkön i kisért, ! csak akkor dal, ha elömlött j fülemben, csak okkor szép, ha helyt talál a szemben — .. .*’ a korsón át a három-, kettő-, majd egydecis pohárhoz vezet, nagyon lassú még és a: „Kinek virág kell, nem hord rózsaberket s a látni vágyó napba nem tekint” bölcsességét nem hangsúlyoztuk ki, nem szívleltük meg eléggé ; Jankovich Ferencnek ez a hét sora belgyógyász és pincemester gyógyszerész és konyhafőnök, de a boldog csavargó himnusza is lehetne, mert a gyomor és a garat örömeinek érzékszervi . tanulmányozására buzdít Mondjuk azt, hogy naponta? Ne mondjuk — tegyük. Olyan ez, mint a szerelem vagy a kubikolás. Nem beszélni kell róla, hanem csinálni. S ezt főképpen az ivósra értem. Az életmentőre, a rangelsőre, a legfontosabbra. Éhségsztrájkot mindenki tarthat, de szomjasságit? Ilyen /nég nem volt. Ne is legyen. Az ivás szertartásában elmerülve a jóságot és szépséget ölelgetjük, amit nem kell cicomázni, cifrázni, csak primitív egyszerűségben beszívní az ital illatát és hagyni, hogy hasson, bújjon belénk, a hónunk aló, áradjon el testünk minden porcikájában. (Mindenesetre nem a súlyemelő bajnok módján, aki évenként tíz kilóval többet szakít és nem Casanovaként, aki hetenként hét asszonyt fogyaszt.) Inni kell, de okosan. Ne felejtsük el, hogy nemes ital méltó csők arra, hogy a ml nemes szervezetünkbe kerüljön. Addig már eljutottunk, hogy nem vedelünk a kádra hajolva s nem fekszünk a hordó csapja alá. Demijont szájhoz emelni látunk itt-amott még és a kancsóból is ráhúznak sokan. (A régi nagy bajszú magyaroknak lefekvéskor az ágy mellé, a kezük ügyébe kellett helyezni a borral teli kancsót, amit reggelre ki is szívtak, pedig áthorkolták az egész éjszakát.) De a folyamat, mely a kancsótól, a palackon és a Kereskedelemben jártas vasraktári anyagkiadót és villanyszerelőket, ácsokat, gépkezelőket, felveszünk segédmunkásokat » MÉV ÉRCDÚSÍTÓ ÜZEME, Kővágószőlős. Értelem kérdése, nem ok- " leveleké, hogy nem kell vízözön, sem Niagara a szomjunk oltásához. Keveset, j csak keveset a szájba, ebbe az elpárologtató, babonás barlangba. Vékony rétegben, mint | illatszert a bőrre vagy a ruhára, hadd illanjon, hadd érvényesüljön. Az érvényesüléshez idő kell! A bölcs Természet azért alkotta ily kicsinyre szervezetünk leglényegesebb üregét, hogy arányaival figyelmeztessen: ez nem malomárok és nem hajót hordozó óceánmeder. Történelmi tülkök, serlegek és kupák, kulacsok, kancsók, bőrtömlők és kétmarkos ivókészségek a múlt múzeumaiba valók, kikoptak a közhasználatból, mint a családi sör. Kisebbednek a. fiaskók és poharak. Mintaüveg konyakok, minipezsgők, apró pohárkák kora jött. Csak kezelésük, alkalmazásuk, módszerük, szóval a tanrend dolga nincsen tisztázva még. Az ivás oktatása korán kezdődjék, napi edzésadagokkal, mint a reggeli tornagyakorlat. A kisgyermeknek sem árt, ,ha ormánsági népszokás szerint, vöröshagyma héjából egy csepp vörösbort itatunk Vele, hogy piros legyen az arca. Kézen kell fogni a tízéves gyermeket, s piciny „diákfröccs" formájában szoktatni a borhoz, mint borvidékeinken, szokás. El lehet kerülni így, hogy gyermekünk a kritikus korban titkos helyeken, dúgdosva igyék a tudás tiltott nedveiből, féktelen adagolásban. Szoktató metódusunkat követve. nem esnek túlzásba utóbb sem, s ami az ivást illeti, nem lesz velük semmi baj soha. (Mindezt saját praxisomból klasszikus példákkal igazolhatom.) Voltaképpen valamennyien az öregkorra trenírozunk ilyenképpen, amikor is életszükségletté válik a napi adag kevéske szesz. Már a színtelen pohárba való belecsörgedeztetéssel elkezdődik az élvezet Jákob-lajtor- jája, mely a hetedik menyországba nyújtózkodik egyenest, ahol Mohammed paradicsomában a szent tubafa nyújt áldott árnyékot. Szaglás, színlés, szembehu- nyás. Akár a szakács a konyhán: mór a szagával boldog. Aztán a kóstolgatások, ahogyan az étel érik, puhulgat, porhanyósodik vagy ropogósra sül. Pontosan így legyünk az italélvezettel és legyen időnk és lelkierőnk figyelmet szentelni rá, mint a halevésre vagy a szivarra. * 1 2 Az ideális Ivó Ember nem lehet közönyös és nem lehet iú'zó, mivel' nem a kielégülésért. hanem a huzamos és harmonikus élvezetért nyúl a pohárhoz. A jól időzített és alkalomhoz adagolt ital után szó sincs tompultságról és a borral öntözött lakomán szikrázik a szellem. A bort tisztelő s éppen ezért mértéket tartó Szókratész is így vallotta. Az ivás nem favágás, az ivás áhítat. Nem fizika: pszihé. Italunk mindig mosolyogjon. Vigyorogjon szinte a tenyérbe törleszkedő tiszta pohárban, hogy lássuk villogó színét. Kellesse magát, parancsoljon csendet és elmélyülést az íl- latszippantás nagy pillanatához. Az ajakhoz emelés pedig imádság legyen. Fohász, ünnepi csók, mielőtt a mágikus folyadék körülölelné a nyelv szemölcseit és gödröcskéit. És a nyelv maga, érzéki húsos és izmos tömegével, hadd lubickoljon abban a leírhatatlan nedűben, melynek mi magyarok a bor nevezetet adtuk. Némi gyakorlattal kis zsilip- rendszert tudunk képezni a szájban, a nyelv íves leszorításával, a hidalással és a garatelzárás segítségével, hogy o szájüregbe ömlött ital minél hosszasabban tanyázzon az íny, a szájpadlás és a nyelv odújában. Ennek a kis barlangnak éltető nedvei boldogan házasodnak a bor részecskéivel és ilyenkor jut érvényre az édes és savanykás ínyenc komplexuma. Mindehhez sok, nagyon sok gyakorlat, komoly edzés szükséges, akár a jégtánchoz vagy a műlesikláshoz. Nem megy egyszerre. De ne csüggedjünk. Egy szép napon eljön a kinyilatkoztatás pillanata. S ha így sikerül egyéni technológiánkat kialakítani s eljutottunk a nyelésig úgy, hogy a közbeeső állomások minden gyönyörűségét kimerítettük, akkor mondhatjuk el, hogy tudunk. (A régi Szieb-korcsma jut eszembe. A Búza téri. A törzsvendégek, ezek az egytől- egyig jellegzetes pécsi figurák, akik magukkal hozták a hideg vacsorát, s néhány órácskát halk beszélgetésben s a természetes, tiszta bor ősi él- I vezetőben felejtették el a nap- j pal apró kínjait, fénylő szem- I mel figyelve a pipafüst útját j az alacsony mennyezet felé. j Kajla, vén férfiak boldog nevetés közben búcsúzkodva tér- i tek haza, fülükre húzták a ta- j karót és elmeditáltak azon, | milyen kevés lépést kell meg- | tenni a boldogság küszöbéig, ha ésszel él az ember.) A ki nem tanulta meg a bölcs és mérsékelt bor- ivós művészetét, olyan, mint aki nem táncolt soha, nem énekelt kedvére, nem futott még mezítláb a harmatos füvön. Meghalni úgy, mint az Ivás analfabétája? Még gondolatnak is hátborzongató. Hogy mi az ital és igazándi ivás, az tudja csak, aki sokat szomjazott s megérti, hogy ki kell érdemelni minden kortyot, mely jótékonyan a bensőnkbe hat. Az ital sohasem legyen kulissza másik élvezet mögött. A mámor elszáll, a festék lemegy", a bor örök. Ilyen eszmékkel pályázunk az alkoholellenes mozgalom nemzetközi nagydíjára, a „kutya- harapást szőrivel" alapon. Ezenkívüli a honi hivatalos vendégfogadási költségek ötvenszázalékos csökkentésére is eszerint teszünk javaslatot. Végül a kultúrált ivászat, a filozofikus pohárürítés alapszabályainak módosítására is jelentkezünk. További tanácsaink: minden ivásnál egy ujjnyit a pohárban hagyni, akkor elégít ki. Ha utolsó cseppig kiszodogatjuk, hiányérzetünk támad, ez nem jó. Akkor megállni, mikor legjobban izük, nemcsak a nemes előkelőség, de az egészség parancsa is. Meg az élvezeté. Milyen ételhez milyen bort? Erre csak a nagyképűek mernek előírást adni. Értelmes ember a pillanat hangulatához szabja az öntözés anyagát, akár szalonnapirításkor, saláta készítésnél vagy szerelmi gyakorlatainál. A főigazság a kevés tiszta borban vagyon, például leves után. Gondolatjelnek. Gondold meg s úgy igyál! Szállj síkra az ital kártevése ellen, de törj lándzsát az okos ivások mellett. Gyürkőzz hídve- réshez az egészségvédelmi és államkincstári érdekek között futó veszedelmes, de megszelídíthető folyón, az alkoholén. Sokat és főként rosszat inni, nemcsak hiábavaló, de méltatlan, sőt egészségtelen is. Az élet legbölcsebb, mi több: vidám védelme a mindennapi normális borporció. Éljünk a lehetőséggel boldogan, amíg tehetjük. Mert mi lesz, ha elfogynak egyszer a Természet tartalékai és eltűnik Magyarországról , a szőlőgerezd? A gyakori és apró ivásokat tegyük kötelezővé mindenkinek. S ha minden évtizedben egyszer mégis kirúgunk a hámból, ha lakodalom, keresztelő, doktorrá avatás vagy családi kibékülés titulust ad az ünnepi közös ivásra, ha a nagypapa századik születésnapján eikurjant- juk a „Sohse halunk meg"-et, ezt még a legszigorúbb doktor is megbocsájtja. Bízom azok bocsánatában Is, akiket e sorokkal szent misztériumokba avattam. Tudni fogják, hogy nemcsak hivők, apostolok is lettek. S teszik a dolgukat, újabb tíz testvér igaz útra terelését Ha ennek megfeleltek, joguk van arra, hogy áldozati tűz lángjainál köszönjék meg Dionysosnak, hogy megtanultak i n n i. Baranyai Aurél Vizet az olajba! Növeli a teljesítményt, csökkenti a légszennyeződést Drágálja az üzemanyagot? Keverjen az olajhoz, vagy a benzinhez vizet, s így csaknem felére csökkentheti gépkocsija fogyasztását. Ez a tanács kóklerségnek hangzik, de egy angol mérnök találmánya azonban éppen ezzel a módszerrel kívánja csökkenteni az olajfogyasztást, s készüléke emellett a levegő szennyezése elleni harcban is jó segítségnek ígérkezik. Egy angol feltaláló, Eric Cot- tel egy 22 éve szabadalmazott találmányát szedte ismét elő az iroasztalfiokboh az olajválság j nyomán. Készüléke, egy ultraszonikus reaktor emulziók készítésére alkalmas, vagyis kétvagy több egyébként nehezen keverődő folyadékból készít keveréket, nagyrezgésszámú hanghullámok segítségével. A berendezést a festék, a kozmetikai és az élelmiszeriparban használják (ilyen készülékkel gyártják például az ételízesítésre használt ketchup-ot), de a feltaláló úgy okoskodott, hogy új használati lehetőséget is kínál találmánya. Ha a vizet és az olajat össze lehet keverni, okkor csökkenthető a légszennyeződés, mivel a vízgőzben lévő oxigén táplálja az égést a levegő oxigénje helyett, s így a levegő nitrogénje kizárható a folyamatból. A levegőben lévő nitrogén az égés során vegyületeket képez az oxigénnel és ezek alkotják a legveszélyesebb légszennyező gázokat , A szakértők korábbi vélemé- ! nye szerint az olaj és a víz J egyszerű eszközökkel, gazdasá- ; gos módon nem keverhető ösz- \ sze. Cottel megcáfolta ezt a | hiedelmet, mert készüléke tíz- | ezred milliméteres parányi részecskékre bontja fel a víz- 1 cseppeket, s így egyenlően elkeverhetők azok az olajrészees- kék között. Az emulziónak nevezett keveréket elégetve azt tapasztalták, hogy csökkent a füstgázok mennyisége és ugyanakkor növekedett a tüzelőanyagok által leadott hőenergia nagysága. Az ok egyszerű: a hő hatására a parányi vízcsepp’ecskék tágulni kezdenek és gőzzé alakulnak, eközben pedig a gőzzé változó vízcseppek apró részekre bontják oz olajat. Minél kisebb részekre sikerül lebontani a tüzelőanyagot, ónnál több hő nyerhető elégetéskor, mivel a parányi részecskék létrehozásával azok felülete megnövekszik, s így elégetésükkor több helyen találkozva az oxigénnel, az égés tökéletesebben megy végbe. (A háziasszonyok jól ismerik ezt a kémiai törvényt, hiszen ha azt akarják például, hogy gyorsan főjön meg a burgonya, akkor apró darabokra vágják azt.) Az elmúlt télen több helyen kipróbálták az ultraszonikus reaktort és a tapasztalatok szerint a vízzel kevert olaj azonos fűtési érték mellett 25 százalékos fűtőanyagmegtakarítást tesz lehetővé. Ennél is kedvezőbb eredményeket értek el a gépkocsikkal folytatott kísérletek során. Az ultraszonikus reaktor által előállított emulziót a karburátorba vezetik, s ezzel a gépkocsik fogyasztása csaknem a felére csökken. A kipufogógázok a reaktor alkalmazásának hatására szinte észlelhe- tetlenné válnak. A mellékelt rajz jól mutatja az olaj és a víz keverésének eljárását, valamint hatását. 1. A vízcseppeket a reaktor bekényszeríti az olajcseppek belsejébe. 2. A felrhelegített vízcseppecskék aZ égőfejbe vezetve tágulni kezdenek. 3. A vízcseppek gőzzé robbannak szét, s ezzel szétaprítva az olajrészecskéket, növelik azok felületét Jelenleg — nagy titoktartás közepette — oz amerikai autógyártás központjában —, Det- roitban végeznek kísérleteket az ultraszonikus reaktorral, s mivel ez az eljárás forradalmasítja az autógyártást, ezért oz új eljárás részleteit még nem hozták nyilvánosságra. Zenehallgatás, vezetés közben Orvosok es közlekedés-pszichológusok világszerte vizsgálják a zene hatását az autóvezetőre. Annak ellenére, hogy tudományosan alátámasztott eredményekről ma még korai volna beszélni, annyi bizonyos, hogy vezetés közben nem célszerű válogatás nélkül hallgatni a zenét Az eddigi kutatási eredmények szerint a jazz, a beat és az indulók növelik a vérnyomást, egyben serkentik a vezető agresszivitását A lassú zene viszont ólmosit A kutatók szerint célszerű az emberi beszéd hallgatása a hosszútávú egyhangú országúti utazás alatt Sűrű forgalombon azonban a beszéd is elvonja a figyelmet a vezetéstől. Ko mplytolan rovat KÖNNYEBB A KERTÉSZ ÉLETE Mór úgy értem a második évben. Az első év keserveit tavaly megírtam. Ha valakit elriasztottam, azért most bocsánatot kérek. Van öröm is benne! No, persze három fajta ember van: okos az, aki a más kárán tanul, buta az, aki a sajátjáén, ütődött, aki azon se. Én a középsőhöz tartozom (leginkább is bízom benne!) Ezért — mert nem vagyok irigy — átadom ilyen irányú tapasztalataimat. Sok szenvedést és keservet megtakarít, aki ezzel él. Soroljuk őket: 1. A kertészet legnagyobb öröme a trágyázás és a trágya beásása a földbe. Ez annyi gyönyörűséget rejt magában, hogy ezt legjobb másra bízni Pénzérti Keressen ő is! Jobban csinálja és könnyebb nézni. Minden más áskálódást saját kezűleg végezünk. 2. A kertészeti szakkönyveket meg kell venni és elrakni, hogy legalább egy évig ne kerüljenek elő. Olyan könyv, ami kezdők részére hasznos, nincs. Nem is készül. Nem is lehet csinálni! Abban ilyenek vannak: Savanyú, vagy lúgos föld, metszeni, egyelni, kacsolni, a fajtát a talajhoz választani. Ezek teljesen hasznavehetetlen dolgok. Alkalmasak arra, hogy az ember kárvallott legyen és kiröhögjék. Hogy akkor nincs segítség? Dehogy nincs! Egyetlen használható dolog a szomszéd. A szomszéd kertje mindig zöldebb. Ami nála sikerült, azt kell ültetni, ami nála nem megy, azt nem. A szomszéddal. — ha csak a lükeségnek nem ugyanabban a stádiumában van, mint mi —, rendkívül hasznos beszélgetni. Megnézed például a szomszéd paradicsomát és a tiédet Az övé dzsungel, majd embermagasságú és kosárszám virít rajta a paradicsom, a tiéden meg mértéktartóan piroslik pár szem. Ha könyved van, akkor a fajtától a betegségig, a talajmintától kezdve, a kapálás módjáig mindennel kísérletezel. Ha viszont a szomszédot kérdezed meg, akkor kiderül, hogy ó semmit sem csinált, csak nem ott takarékoskodott, ahol annak nincs értelme. Te elegáns, csinos palántákat vettél, azokat előírás szerint elraktad, különféle fajtákat választottál, ő meg megvett egy bokrot, akkorát, amilyen a tiéd kifejlett korában sem lesz. A fajtávol nem sokat törődött, de a palántákkal nem garasoskodott Ha a szomszédod panaszkodni kezd, hogy a káposztája évek óta nem megy semmire, hidd el neki! Jegyezd meg a tanulságot, hogy ott nem lesz jó káposzta! Ha erről végleg meg akarsz győződni, még egy kísérletet tehetsz. Kikeresel egy hasonló mazsola-kertészt aki szintén most kezdett és veszel neki néhány káposztapalántát ajándékba. — Nézd! Hoztam neked néhány különleges germensdorfi káposztapalántát. Próbáld kíl Persze erre a célra germensdorfi káposrtafajta túlzás, gondolom nincs is, mert én találtam ki, de megfelel bármiféle őstermelői palánta. Ha aztán a pasas káromkodni kezd, hogy az istennek sem megy semmire a nyomorult, okkor káposzta helyett tovább nézegesd, hogy a szomszédod mit művel. Ha csodálatos epret termel, akkor meg se kíséreld máshol beszerezni a palántát Kérj tőlel Adl Mindig, mindenki, aki kertészkedik, ad abból, ami sikerült neki. Az összes jutalma, hogy visszahallod: — Ennek a szegénynek, sehogy se ment az eper. Láttam, hogy milyen gyámoltalan, meg nem is nagyon ért hozzá, hát adtam neki néhány bokrot. Nézd. azóta mekkorák vannak nekil Ezt, sajnálom, de el kell viselni! Kissé fájdalmas ugyan, legfőképpen azért, mert igaz, de ez az ára! Szóval a szomszéd mindent tud. Mikor, mit, milyen mélyen, reggel-e, este-e. Hogy okosabb-e? Persze! Hidd el, ezt ó már a saját kárán megtanulta. Ha könyvből, akkor hosszabb, ha a szomszédjától, akkor rövi- debb idő alatt. Az okosabbtól nem kár tanulni! 3. Nagyon fontos tanulság a gazokról szóló. A gaz szaporodik szél, madár, eső, napsütés által, gyökérrel, szűznemzéssel, bujtással. Ellentétben a palántával, az csak véres verejtékkel szaporodik. Érdeked tehát, hogy kevesebb gaz legyen. Itt egyetlen tanulság a lényeges. Ezt is a magam kárán tanultam meg, bár megtanulhattam volna a szomszéd okosságából is. Ez: csak egyféle gaz van! Gaz! Se kicsi, se nagy. Csak időrendi sorrend van, nagyságrendi elhanyagolható. A saját esetemet mesélem el. Gyönyörűen kitisztítottam az ágyást. Néhány kis pirinyó, mákszerű gaz, olyan 2—3 milliméteres maradt — Kikelt a tavalyi maki — mondom. — Érdekes! Nézzük meg mi leéz belőle? Csoda lett! Egy hét múlva virágzó pipacstóbla hullámzott a fokhagyma helyén. A fokhagyma nőtt 2 centit. Kiirtottam a pipacstengert. Majdnem teljesen tiszta lett a fokhagyma. Néhány kis alamuszi és teljesen jellegtelen gaz maradt. Bár ekkor már volt valami sanda gyanúm. Jogosan I Két hét múlva látogattam meg ö kertészetet! Sül- dőnyulak lapítottak a vagy hatféle emeletes gazban. Nem volt jellegtelen! Egyik sem! No most vonjuk le a tanulságot! Ha nem akarsz alaposan kapálni, vagy gazt tépni, akkor hagyd meg az elsőt. Az majd elnyomja a többit. Ez a természete! De ha az aprót meghagyod, semmi sem nyomja el, a fokhagyma igazán nem teszi meg ezt! Akkor zöld utat kap. Tehát mindent, vagy semmitl Ha ezeket szem előtt tartod, a kertészet-nyomorúság felét mór megspórolod. A többiről legközelebb. Szöllősy Kálmán t
