Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)

1974-06-06 / 153. szám

6 DUNANTOl! NAPIÓ 1974. június S, Az oktatásügy története Baranyában (5.) GCvaátccá,. MiMMMyntJkmés, Pécs nevét az ország fiim- szeretö közönsége úgy 's- ! meri, mint a magyar film­szemlék városáét — állapít­ja meg a Magyar Filmhír­adó májusi száma. Az új­ságíró Pécs és Baranya nemrégiben felavatott film­színházait mutatja be, elis­meréssel szól a fegfiatalab- bak érdekében történt intéz­kedésekről. Baranyában 90 óvodában tartanak rend­szeresen filmvetítéseket és a vidéki óvodások filmsoroza­tait tanítás után az alsóta­gozatos tanulók is megte­kinthetik. 34 úttörőmozi mű­ködik, ahol egyenruhás paj­tások vigyáznak a rendre. Á vándormozi autói munkás- szállásokra látogatnak, de nem feledkeznek meg a szo­ciális otthonok lakóiról sem. * „Egy évtized a pécsi szín­házban” címmel a Kossuth rádió május 25-én közvetí­tett műsort Bánffy György­ről. A művész legnépszerűbb műsoraiból válogatott a szerkesztő azzal a céllal, hogy bemutassa Bánffy György'tízóves művészi mun­káját * Kiss Gy. János, a Magyar Hírlap munkatársa Pécsett a II. kerületi tanácsot kereste fel. Arra volt kíváncsi, hogy a hivatal vezetői milyen in­dokok alapján döntöttek az 55 fős apparátus fizetéseme­léséről. Dr, Laki Istvánné három kategóriáról nyilatko­zik. Legmagasabb besoro­lást kapnak azok, akik ma­gas szakmai felkészültséggel rendelkeznek és munkájukra hosszú távon számíthat a hivatal. Második csoportba tartoznak, akik nagy gyakor­lattal, tartós közszolgálattal rendelkeznek, a harmadik csoporttal szemben fenntar­tásai vannak a vezetésnek. A fizetésemelést megelő­ző megbeszéléseken meg­állapodtak abban, hogy a diploma még nem mindig elfogadható alap. Hűséget, nagy szakmai taoasztalatot, modort, ügyintézési tempót, lelkiismeretességet és önzet­lenséget is várnak a dolgo­zóktól. * A június 3-i déli krónika adta hírül, hogy a Volán 12. sz. Vállalatnál a kísérletkép­pen bevezetett nagy teher­bírású tranzit szállításokat értékelték. Pécs és Buda­pest között némileg csök­kent a veszélyeztetett zsú­folt forgalom, de a vállala­tok még korántsem használ­ták ki a lehetőségeket. Nem számolnak azzal, hogy a Volán alig 300 forintért szál­lít tíz mázsa anyagot, ugyanez saját kocsival dup­lájába kerül. * A Magyar Hírlap május 31-i számában „Apró fal­vak" címmel országos jelen­tőségű cikket olvashattunk, amelyben Vincze Péter új- ! ságíró elismeréssel szól Ba­ranyáról. * A Petőfi rádió május 30- án foglalkozott a baranyai turizmussal. A riporterek azt vizsgálták: milyen lehetősé­gek várják a megyébe ér­kező vendégeket? A turisták 90 százalékát az idegenfor­galmi hivatal fogadja és gondoskodik elhelyezésükről. Kempinqek, turistaszállások és kollégiumok várják az ideérkező kirándulókat. Vá­rosnézésen kívül kamarabe mutatókat, koncerteket, mu zeumlátogatásokat ajánl a vendégeknek. Újból megte­kinthető a Zsolnay-múzeum, érdemes megnézni a Csont- váry-múzeumot. Több vízi- és gyógyüdülő várja a turis­tákat, melyek közül legje­lentősebb Harkány és Aba- liget. Orfűn 20 ezer fős ki­ránduló központ kialakítása I van folyamatban. Lipóczky József Szepessy Ignác püspök 1831-ben alapitotta a pécsi tanítóképzőt a mai Széchenyi Gimnázium épületében. A Rudolfinum, az első pécsi árvaház a mai Megyei Kórház épü­letében működött. Honfoglalás — kettős honfoglalás „Késő avarok"? Magyarok? Miről beszél az „Égig érő fa"? Honfoglalás — „kettős hon­foglalás”. Elméletek csapnak össze, vitákat újabb viták köve­tik. A napjainkban is folyó „ket­tős honfoglalás" vitát dr. László Gyula professzor, az ELTE taná­ra indította el. Feltevése szerint a finn-ugor nyelvű magyar nép nem a 895-i honfoglalás alkal­mával jött először a Kárpát­medencébe, hanem jóval kQ-„., rábban, pontosabban az avar­korban, és szerinte Árpád „türk" eredetű magyarjai avcr- kori magyarokat találtak már itt. A közelmúltban Pécsett tar­tott előadást dr. László Gyula, vele beszélgettünk a kérdésben folyó vitáról. — Professzor úr, idézném Győrffy György: „A Honfogla­lásról” írott és a Valóság 1973. 7. számában megjelent cikkéből: „A magyar honfoglalás nem ve­zethető vissza egyetlen okra, de döntő mozzanata az a besenyő támadás volt, amely az Etelköz- ben lakó magyarokat 895-ben érte”. On tudomásom szerint ta­gadja ezt az elméletet. — Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy Győrffy György jó barátom, tehát ez nem személyi ellentét, csupán a honfoglalásról vallott néze­teink mások. A besenyő história sorsdöntő voltában valóban nem hiszek. Nehezen képzelhe­tő el, hogy egy harchoz, bizto­sításhoz szokott katonanép védtelenül hágyta táborát és az könnyűszerrel prédájává vál­hatott a támadó besenyőknek. Ha így lenne, miként magyaráz­nák azt a tényt, hogy Árpád magyarjai szervezett egységek­ben — tehát nem szétziláltan — érkeztek 895-ben a Kárpát­medencébe. Továbbá, hogy le­hetett volna ez a megtépett nép hosszú évtizedekig Nyugat- Európa ostora. Nem vonom két­ségbe azonban kisebb-nagyobb csatározásainkat a besenyők­kel, de hogy a honfdglalás en­nek következménye lenne, nem hiszem. Valószínűleg a bese­nyő követek nagyították fel harci tetteiket Bíborban-szüle- tett Konstantin előtt, akitől ér­tesülhettünk többek között a besenyőkről. — A „kettős honfoglalás*’ ej- *néiete teljesen új történetírá­sunkban? — Egyáltalán, hiszen Marjaki Kis Lajos a szkíták-szarmaták elméletében hitt, Vámbéry Ár­min és Nagy Géza Kovrat bol­gár fejedelem fiai egyikének Pannóniába költözésével szá­mítja a magyarság első megje­lenését. Csallány Dezső pedig az 568-as avar honfoglalást tartja első honfoglalásunknak. — Napjainkban is kerülnek elő olyan adatok, amelyek a „kettős honfoglalás" tényét igazolják? ■— Legújabban Szádecrky Kardos Samu és Olajos Teréz újabb kutatásra, a forráskritika részéről hozott bizonyítékai tá­masztják alá elméletünket. — A „kettős honfoglalás” ta­gadói viszont épp azt vetik az önök szemére, hogy nincs olyan egykorú forrás, amely meggyő­zően bizonyítaná, hogy Árpád magyarjai beköltözésükkor itt már magyor népet találtak volna. — Bizonyítékul inkább saját kutatásaim eredményeit hoz­nám. A 40-es évek közepén fo­galmazódott meg bennem elő­ször a „kettős honfoglalás” melletti állásfoglalás. Észrevet­tem ugyanis, hogy a nagy |<éső avar és a nagy honfoglaláskori magyar szállásterületek ritkán fedik egymást. Egymás mellett terülnek el és csaknem megyé- nyi területek mozaikjává változ­tatják a Kárpát-medencét. En­nek akkor pedig egy a magya­rázata: a késő avar tömegek megérték a honfoglalást. Bizo­nyítja ezt továbbá néhány kö­zös temető is, például a Heves megyei Visznek község határá­ban. Eddig a történészek azt állították, hogy amennyiben a késő avarok fennmaradtak vol­na, úgy nyelvük elszlávosodott. Ennek pedig az lehetne a kö­vetkezménye, hogy a honfog­lalás idejében korai Árpád-ko­ri Magyarországon a késő avar temető által elfoglalt nagy te­rületek helynevei szlávok len­nének. Ez pedig nem így van, mert a késő avar és Árpáa ma­gyarjainak települését majdnem teljes egészében magyar hely­nevek töltik ki. Ebből követke­zik, hogy a „késő avarok” nem szlávul beszéltek, hanem ma­gyarul, hiszen csak ők nevez­hették el terület helyeit. — A bizonyítékok sorában ezek szerint akad egykorú történeti forrás is. — Igen. Az orosz őskrónika megemlíti a VII. században be­telepedett fehér ugorokat Ezenkívül a bizánci eredetű for­rósok is értelmezhetők hasonló módon. A dunai és a pannó- niai bolgár vezetés alatt meg­jelenő alapnépesség az ono- gur volt, ezt a nevet viseljük a mai napig környezetünkben és a távolabbi külföldön is. De említhetném a további bizonyí­tékok sorában a nyelvészeti ku­tatások eredményeit is. Ha igaznak vesszük az eddigi fel­fogást, hogy Árpád magyarjai nagytömegű szlávságot vagy elszlávosodott magyarságot ta­láltak itt a Kárpát-medencé­ben, akkor mi ma szlávul be­szélnénk, amint ez a dunai Bol- gáiországban meg is történt; Ott a kistömegű bolgárság a nagy számú szláv alapiokosság­ra telepedett — és három-négy nemzedék alatt elszlávosodott. Bizonyság is van erre, hogy a hódítók által szolgasorba ve­tettek színmagyarok voltok: s XI—XII. századi szolganeveink döntő többsége magyar név. Említhetném továbbá a művelt­ségükkel kapcsolatos kísérletei­met is. Éppen Győrffy György fedezte fel, hogy a középkor­ban címeres gyakorlatunk ide­jén a honfoglaló nemzetségek címereibe olyan fajta mondók állatalakjai kerültek, mint a fé- jedelmi család turulja. Csupa óllatalak jelenik meg a címe­reken. Igen ám, de Árpád ma­gyarjainál alig-alig találunk óllatalakos nemzetségjelt — ezt is nők viselték. Azonban, 1 ha a késő avar-kori művésze- ) tét nézzük, ott a nemzetségi | övékén a címerekhez hasonló gazdagságban zsúfolódnak az állatok. Ez pedig azt jelenti, hogy az uralkodó osztályunk egy része is késő avar-magyar ivadék. — Professzor űr, tudomásom szerint az egész magyar nyelv- területen élő „Égig érő fa” me­séje ugyancsak a korra vezethető vissza. — Ez a mese a Kátpát-me- dencén belül és közel-távol ősi soron a magyar nép tulajdona. Erről néprajztudományunk már régen kiderítette, hogy volta­képpen a lépcsőre bevagdalt fa és a rajta feljebb-feljebb kúszó kiskanász a sámánszer­tartás emlékét őrzi. Árpád ma­gyarjainál azonban sehol sem található ez az ábrázolás, el­lenben megvan a korai avarok­nál egy csontkarcon. A karc világhegye, a belőle kinövő ki- lencágú fa, a körülötte lege­lésző állatok és a csúcsa mel- * lett a nap és a hold pontosan olyan, mint a szibériai népek életfaképe. Bizonyítékaim sorába vehetném még — bár nem a kérdéshez tartozik — a X. szá­zadban író corbeille-i szerze­tes, Widukind szövegét is, aki pontosan azt írja le, amit a kettős honfoglalás elméletében megfogalmaztunk. Widukindot s más nyugati forrásokat figye­lembe véve, amelyek az avaro­kat és a magyarokat egy nép­nek veszik, már nem tűnik egy­szerű elírásnak, hogy Kézai 700- ra teszi a hunok honfoglalá­sát, a Képes Krónika pedig ép­penséggel 677-re Árpád ma­gyarjainak bejövetelét Füzes János i Megindul a tanítóképzés Az 1777-ben kiadott Ratio Educations jelentős mértékben örményi Józsefnek, a magyar udvari kancellária tanácsosá­nak műve. A világon első ízben szögezi le azt az álláspontot, hogy az iskola politikum, és az állampolgárok nevelését a* ál­lamnak irányítania kell. Maga a Ratio elsősorban középiskolai vonatkozásban ad újat, de ha­tása a szélesebb népoktatásra is megnyilvánul. Az oktatást ugyan nem teszi kötelezővé ál- lamilaq, de Baranyában kimu­tatható, hogy nagyon sok köz­ségben — különösen ott, ahol' erélyes pap van — egyszerűen kötelezik a qyerekeket, hogy is­kolába járjanak, illetve a szü­lőket, hogy gyereküket „felad­ják” az iskolára, Az oktatásügyi igazgatás cél­jára öt tankerületi főigazgató­ságot szerveznek: Pécsett, Po­zsonyban, Nagyváradon, Kas­sán és Zágrábban. Ezeket a Budán székelő Kinczky Kristóf gróf főigazgató fogta össze. Az iskolákat tanügyi ispektorok, tanfelügyelők látogatták. A Ratio a középiskolai okta­tásban bevezette a gyakorlati célú számtant, természetrajzot, földrajzot, hazai történelmet. Ál­talában növelte a szaktárgyak számát, de leszögezte, hogy ezeket is elsősorban történelmi szemszögből („historice”) kell tanítani. Kötelező népoktatás II. József elsősorban az egy­séges birodalom érdekében kö­telezővé tette a népoktatást, és a tanítótól megkövetelte, hogy németül tudjon. Rendelkezései is azonban inkább csak a kö­zépiskolákban hatottak, a szé­les néptömegekre, a falusi is­kolákra nem. Jelentősebb vál­tozást az oktatásügy terén te­hát sem ez, sem az 1806-ban kiadott II. Ratio Educationis nem hozott Baranya megvében. Egyébként is a Ratio rendel­kezéseit a protestáns egyházak által fenntartott iskolák maguk­ra nézve nem tartották kötele­zőnek, mivel a fejedelmek jo­ga a vallási illetve oktatásügyi kérdésekben qyakorlatilag csak a katolikusokra (i||. később az izraelita vallásfelekezet által fenntartott iskolákra) terjedt ki. Ez a tény az oka egyébként az „államvallás” szerepét betöhő katolikus egyház és az állam közötti gyakori feszült helyzet-' nek, amely majd később — a XIX. század második felében — kultúrharccá fejlődik. Harcban a magyar nyelvért 1790-től a magyar országgyű­lések egyik központi problémá­ja lesz a magyar nyelv hiva­talossá tételének ügye. 1790- ben rendelik e| az egyetemen és ‘a főiskolákon, valamint a gimnáziumokban a magyar nyelv tanítását. (1793-ban ala­kul meq az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság Maros- vásárhelyen. Ez tekinthető o Magyar Tudományos Akadémia ősének.) 1805-ben engedik meg, hogy a kormányszékekhez ma­gyarul is lehessen fordulni. 1825-ben alakul meg a Magyar Tudományos Akadémia, elsősor­ban a magyar nyelv és iro­dalom ápolása céljából. 1830- ban követelik meg az ügyvé­dektől és az állami tisztviselők­től, hogy magyarul is tudjanak. 1836-tól magyar a törvények szövege, és 1840-től magyar az állami nyelv. Mindezek mögött azonban hatalmas küzdelem zajlik' itt Baranyában is. Isko­lánkban a latin mellett mindig vezető szerepet tölt be' á ma­gyar és a pécsi qimnázium ta­nári kara 1806-ban leszögezi, hogy a magyar nyelvnek annyi tanára van. ahányon tanítanak itt. Minden tantárgynak tanára egyúttal a magyar nyelv taná­ra is leqyen. De élen jár megyénk a ma­gyar néptanítók képzése terén is. Tanítói munka általában nem volt képzettséghez kötve. A katolikus iskolákban vagy maga a pap, vagy a pap al­kalmazottjaként egy megfelelő ember tanított, A protestáns iskolákban szokás volt, hogy a kollégiumok tógás diákjai men­tek ki tanítani vidéki iskolákba (filiákba). Ezek azonban több­nyire csak egy jobb állás, eset­leg papi hivatal elnyeréséiq ta­nítottak. A tanító eqyébként na­gyon sok helyen a jegyzői te­endőket is végezte. A pécsi tanítóképző Szepessy Ignác pécsi püspök 1831-ben Pécsett, az egyházme­gye tanítóinak képzésére taní­tóképzőt szervezett. Ha figye­lembe vesszük, hogy az első ta­nítóképzőt Egerben állította fel Pyrker László egri érsek 1828- ban, az evangélikusok 1829- ben Sopronban, a református egyház 1839-ben, az állam pedia 1840-ben állítottak fel tanítóképzőt, látjuk, hogy a pé­csi az országban az elsők kö­zött van és itt mindig nagy ha­gyománya volt a tanítóképzés­nek, (Az első tanítónőképző 1856-ban nyílt mea. és Pécs ebben is az elsők között szere­pelt.) Szervesen kapcsolódik törté­netileg a neveléshez a kisded­óvó intézetek létesítése is. Ugyanis az oktatásügyi szemlé­let ezeket az intézményeket is idesorolta, és az iskoláskor előtti gyerekek képzését, neve­lését nemcsak egészségügyi kérdésnek (sőt elsősorban nem annak) tekintette. Nagy jelen­tőséget tulajdonítottak az óvo­dáknak a magyar nyelv terjesz­tése terén is, Magyarországon az első óvóképző intézet a szomszéd megyében — Tolnán — nyílt meg 1837-ben. Ez az óvóképző volt tudtommal a világon az első ilyen jellegű in­tézmény! Dr. Rajczi Pétét

Next

/
Thumbnails
Contents