Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)

1974-06-22 / 169. szám

mn. június 23. DUNÄNTOLf NAPLÖ Július 1-től: Új bérrendszer az államigazgatásban Hónapok óta folyik a közigazgatási apparátusban az új bérrend­szerre való áttérés előkészítése és ezzel együtt a bérrendezésre való felkészülés. A munka befejezéséhez közeledik — az új rendel­kezések július 1-én lépnek életbe. Ez esetben nem a szokásos, csak forinttal mérhető munka- és bérügyi intézkedések széleskörű alkalmazásáról van szó, hanem olyan régóta esedékes új szabá­lyozások bevezetéséről, amelyek hivatottak tovább növelni az igazgatási munka rangját. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Megyaszai Józseffel, a Megyei Pártbizottság közigazgatási és ad­minisztratív osztályának vezetőjével, dr. Hazafi Józseffel, a Bara­nya megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának titkárával és dr. Szi- ráki Ferenccel, a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei Bizott­ságának titkárával. A beszélgetés elején Megyaszai József az in­tézkedések jelentőségét az alábbiakban foglalta össze. — A munkaviszony szabályo­zása, az új bérrendszer, a köz­igazgatási címrendszer és a bér­rendezés a magasabb szintű munka biztosítékai. Ezekkel az intézkedésekkel az államigazga­tásban dolgozók többségének becsületes, áldozatkész munká­ját ismerték el. Lehetőség nyílik az élethez igazított személyzeti munkára, emelkedni fog a köz szolgálatában végzett munka színvonala. — Új rendelkezések, szabá­lyozzák az államigazgatásban dolgozók munkaviszonyát. Me­lyek a legfontosabbak? DR. SZIRAKI FERENC: — Az általánostól eltérő jog­szabályi rendelkezések közül ki kell emelni, hogy pl. az állam­igazgatásban a munkaviszonya szokásosnál szigorúbb feltételek mellett létesül, s ebben kiemelt szerepe van a képesítésnek. Új vonás a munkaviszonyban az összeférhetetlenség szabályozá­sa a közéleti tisztaság védel­mében, továbbá az, hogy a szakember-utánpótlást elősegí­tendő, saját kérésére át kell he­lyezni azt a dolgozót, aki egyéb területről az államigazgatásba akar kerülni. A stabil állam- apparátus kialakítása, a köz- szolgálati életpálya perspektí­vájának biztosítása érdekében a fokozottabb jogi védelemben részesülnek az államigazgatás­ban dolgozók, s e téren külön figyelmet érdemel az ún. fel­mondási védettség, ami a veze­tő állásúakra, illetve a legalább 15 éve foglalkoztatott állam- igazgatási ügyintézőkre vonat­kozik. Nekik a jövőben csak rendkívül indokolt esetben lehet felmondani. Az államigazgatás­ban bevezetett 44 órás munka­hét növelte a szabadidőt, most pedig az éves szabadságot is rendezték olymódon, hogy a kétféle címen — az évek illetve a beosztás után — megjáró pótszabadságot összevonják. További kedvezmény a 12 napos szabadidőátalány azoknak, akik rendszeresen jelentős mennyi­ségű túlmunkát végeznek. — Életbelép az új bérrend­szer. Ezzel mi a cél és hogyan valósítják meg? DR. HAZAFI JÓZSEF: — Az új bérrendszer egysé­ges elvek alapján szabályozza az államigazgatásban dolgozók bérezését, figyelembevéve a munkaterület jellemző sajátos­ságait. ösztönöz a politikai­szakmai képzettség növelésére, segít megteremteni a stabilabb apparátust és szervezettebbé tenni az utánpótlást. Felállít olyan alapvető követelménye­ket, amelyek nélkül senki nem lehet az apparátus tagja, s olyan többletet kér, ami az igazgatás jellegéhez kapcsoló­dik és szolgálja a bürokratizmus elleni fellépést. A fokozottabb anyagi megbecsülést megkíván­ja a tanácsi munka fejlődése is. A munka ma már más, mint amit a régi bérrendszer szol­gált. Ez nem követte a munka tartalmában bekövetkezett vál­tozásokat, amelyek legfőbb jel­lemzője, hogy a súlypont a he­lyi tanácsokhoz helyeződött. — Az államigazgatásban be­vezetik a címrendszert. Miben áll ez? DR. SZIRAKI FERENC: — Azoknak, akik hosszú időt dolgoztak le az államigazgatás­ban, s munkájukban mindig többet adtak a kívántnál, vala­miképpen honorálni kell, külö­nösen ha nem biztosítható az előmenetel a hivatali ranglét­rán. Sokan vannak különleges munkakörben, akiket kár lenne kimozdítani onnan, de kár len­ne elengedni is anyagi előnyök miatt. Ilyen esetben adható a tanácsosi, főtanácsosi cím bizo­nyos bértöbblettel. DR. HAZAFI JÓZSEF: — A közigazgatási munka ma hallatlanul sokrétű, ezért ki­váló szakemberekre van szük­ség sok területen, olyanokra, akiknek kint is nevük van. Az ő hivatali súlyukat is növeli a cím. MEGYASZAI JÓZSEF: — Ezt a címet nyilván kevesen kapják meg, mert azt akarjuk, hogy a tanácsosi címnek rangja legyen! — Milyen elvek alapján törté­nik a bérrendezés? DR. HAZAFI JÓZSEF: — A különböző nagyságú te­lepülések közötti feszültséget kell mindenekelőtt feloldani az­által, hogy a jelentősebb szere­pet betöltő tanácsok anyagi ré­szesedése ennek megfelelő le­gyen. MEGYASZAI JÓZSEF: — S azzal, hogy hosszabb tá­von érvényesülő differenciálást lehessen alkalmüzni.' DR. HAZAFI JÓZSEF: — Az utolsó átfogó rendezés 1960-ban volt. Közel másfél év­tizedet kellett tehát áttekinteni, s nagyon sok feszültséget felol­dani. Meg kellett határozni azo­kat a kulcshelyeket, amelyeket jobban meg kell becsülni; tekin­tettel kellett lenni a bérszínvo­nal alakulására és olyan hely­zetet kellett teremteni, ami bizo­nyos elkerülhetetlen létszám-át­csoportosításra is ösztönöz. MEGYASZAI JÓZSEF: — Arra kell törekedni, hogy kevesebb emberrel magasabb színvonalú, hatékonyabb munkát végezzenek a tanácsi szervezet­ben. DR. HAZAFI JÓZSEF: — Most mór olyan béreket tu­dunk biztosítani, amelyek ellen­súlyozzák a környezet szívóha­tását. Súlyos gondunk volt, hogy a szakmai képesítésben soha nem tudtunk a dolog végére érni, mert amint valaki maga­sabb képzettséget szerzett, más ágazatok a magasabb anyagi lehetőségekkel „elcsábí­tották”. Mód nyílt arra, hogy a termelő ágazatok azonos szak- képzettségű dolgozóinak bér- színvonalához közelítsük a taná­csi béreket. Ez is az igazgatási munka eredményesséqét szol­gálja, hiszen az ügyintézők gya­kori cserélődése a koncepciót­lansághoz vezethet, de ellentét­ben van a lakosság érdekeivel is. Elsősorban azoknál a szak- igazgatási szerveknél kellett a bérszínvonalat emelni, amelyek­nél a környezeti szívóhatás is jobban érvényesült, tehát az építési, a művelődésügyi és az egészségügyi osztályoknál. — Mit jelent a bérrendezés a gyakorlatban? DR. HAZAFI JÓZSEF: — Országosan 15 százalékos bérrendezés valósul meg — dif­ferenciáltan. Baranyában szeré­nyebb mértékű lesz a bérrende­zés, mert mi kedvezőbb helyzet­ben vagyunk, azaz sok más me­gyéhez képest magasabb volt a bérszínvonalunk. Körültekintő munkával elértük, hogy községi szinten a rendezéssel 2460 fo­rintra emelkedik az átlagbér. Nagyközségeinkben ennél vala­mivel magasabb lesz az átlag, városainkban pedig 3000 forint körüli átlagbért tudunk biztosí­tani. Pécs kerületeiben a tanács­hivatali dolgozók ugyanezt a városi átlagot kapják. A megyei város tanácsi apparátusában természetesen magasabb lesz az átlagbér.- Lényeges cjolog, hogy a bérrendezés nem mindenkinek szól. Messzemenően alkalmaz­zuk a differenciálás elvét, s ezt elsősorban a helyi vezetésnek kell vállalnia. Aki munkájával eddig is bizonyított és megér­demli, az többet kap, mint az, aki nem törekszik valami több­letet nyújtani. Bizonyára lesznek, akik egyáltalán nem részesed­nek a rendezésből. Egyébként elmondhatom, hogy a tanácsok egészében egyetértettek a bér­rendezés elveivel, s azok érvé­nyesítése során sincsenek konf­liktusok. Hársfai István Előregyártott elemekből Szennyvíztelep Villányban Villány kinőtte a szennyvízte­lepét. A korszerűtlen, kicsi gyűjtő helyett újat építenek — hatmillió forintért. A Dél-du­nántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat pécsi főépítésvezető­ségének dolgozói már elkezd­ték a munkát A 150-szer 200 méter alapterületű telep helyén jelenleg alapoznak, 16 ezer köb­méter föld megmozgatásával. A feltöltést követően építik majd a kezelő épületet, a 16 iszap­ágyat és ezután kezdik a há­rom egységből álló medencék szerelését. A tatabányai leve­gőztető berendezések szállítják majd az oxigént a szennyvízbe. A berendezések előregyártott vasbeton elemekből készülnek. A teljes beruházást december végére fejezik be. Késik a főszezon Nagy hiány konzervborsóból és gyümölcsből a Szigetvári Konzervgyárban Késik a főszezon a Szigetvári .Konzervgyárban. Az idei kedve­zőtlen időjárás miatt konzerv- borsóból alig-alig kaptak nyers­anyagot, mindössze 95 vagonnal dolgoztak fel. Az elmúlt eszten­dőben ilyenkor már 343 vagon tartósított borsó hagyta el a gyárat. A ki'e'zdvsek miatt gyümölcsből is jelentős mennyi­ség maradt ki: az elmúlt esz­tendőben június közepéig 36,5 vagon félkész befőttet készítet­tek, most pedig alig többet mint egy vagonnal. Az már most világosan lát­szik, hogy a tervezett 900 vagon konzervborsó feldolgozást a csaknem 600 hektár termőterü-- letet ért jégverés miatt az idén nem teljesítik, s minden valószí­nűség szerint gyümölcsből is ke­vesebbet dolgoznak fel, mint eredetileg tervezték. Az idei esztendő pedig jól in­dult: az első öt hónapban 70,9 millió forint értékű terméket állí­tottak elő - 1973 hasonló idő­szakában csak 66,5 milliót. Mos­| tanra eltűnt a kitűnő kezdés I eredménye: a múlt évi 1619 va- ! gonnal szemben csak 1381 va­gon termék gördült ki a sziget­vári gyárból. A szakemberek azonban a nyersanyag-kiesés miatt nem es­tek pánikba: feldolgoztak olyan gyümölcsöt, amely ugyan a ter­vekben nem szerepelt, de felvá­sárlóik nagy mennyiségben ké­pesek voltak beszerezni. Szamó­cából például 4,5 vagon kiváló minőségű dzsemet készítettek. Ugyancsak eltérően a tervektől nagymennyiségű uborkái dol­goznak fel - erre a termékre a nyugati piacokon is nagy a ke­reslet. A nyersanyag biztosított­nak látszik: a gyár magánterme­lőkkel is kötött szerződést, a mostani termésből, másodvetés­ből elégítik ki a gyár igényét. Mindent összevetve, Szigetvá­ron az idén is jó eredménnyel számolnak, a napokban beindu­ló főszezonban képesek a lema­radás behozására, s 370 millió forintos termelési feladat teljesí­tésére. RakidíMiitísak Estére Jór, o vasút tíz órára jelezte az újabb vagonok ér­kezését. Az emberek vacsoráz­nak, néhányon kártyázással ütik agyon az időt. A brigád vezetője Hudák Gábor, ő a legidősebb, tizen­nyolc éve rakodómunkás a Ba­ranya megyei Állami Építőipari Vállalat központi anyagtelepén. Emlékszem, néhány évvel ez­előtt sorban álltak az alkalmi munkások szombat délutánon­ként, vasárnap hajnalonként az iroda előtt. A legidősebb alkaí- mista a „tanár úr” volt. Min­dig úgy válogatta össze társait, hogy rutinját a fiatalok ereje pótolta. Aki itt az újmecsekal- jat anyagtelepen először kért munkát a térmestertől, legtöbb­ször visszautasították, de ha néhány hétig még visszatért, megkaphatta az első salakgya- potos vagont: a munkáért járó bér mellé napokig tartó viszke­tés járt Segítenek a gépek — Ma már nem jár sem a „ta­nár úr”, sem mások. Amióta gépeket kaptunk, győzzük a munkát Jó tíz évvel ezelőtt még meg sem ettem otthon a le­vest, már jöttek értem .,. Most nem dolgozunk többet naponta, mint kilenc órát Ez elviselhető. De hát többet nem is bírnánk. Az utóbbi időben egyre több­ször előfordul, hogy be sem fe­jezem a vacsorát, már fekszem is le. Hiába, ennyi idő alatt kikészül a derék. Ha cementet rakunk, elég egy jó hajrá, egy rossz mozdulat, s már mehetünk táppénzre. Csináltunk egy sta­tisztikát: a harminc ember fele gerincbántalmakkal bajlódik és évente legalább egy hónapot tölt a betegágyban. A központ­ban sokallják a táppénzes időt de hát. .. Sapkáját hótratolja, ingén látszik, a mai nap sem volt könnyű: kiverte a só. Hudákék az elmúlt esztendő­ben közel háromszázötvenezer tonna építési anyagot raktak ki az uránvárosi telepen, Cser- kúton, a Vasút utcában és a panelüzemben: — nagyrészt gépekkel. A brigád tagjainak többsége vidéki, mégis évek óta stabil létszámmal dolgoz­nak. Órabérük egységesen tíz harminc, a brígádvezető szerint differenciálásra itt nincs lehető­ség, a normát sem vezethetik be, mert a teli vagonok igen rapszodikusan érkeznek. Átlago­san négyezer forintot keresnek: annak jelentős részét étkezésre költik: a zsíroskenyér itt nem elég I Tizenöt órás teljesítőknek. Tekintélyes terje­delmű munkaidő ez még akkor is, ha minden szombatot csp- ládja körében töltheti a rako­dó. Sarkadi József, a darabáru részleg-dorgálomvezetője szerint szükségmegoldásról van szó. A munkaidőt mielőbb csökkenteni szeretnék. Csakhogy ellene hat a nagymérvű fluktuáció: az itt dolgozó kilencven ember közül átlagosan huszonöt a leszámo­lását vagy pedig a felvételét intézi. A pécsi főpályaudvaron lévő részleg többirányú feladatot is betölt. Hetenként 32 túrajáratot indítanak: a pótkocsis teher­autók 32Ö helységet érintenek. Emellett ők bonyolítják le a vasúti fel- és elfuvarozást és ebbe a konténeres szállítás is beleértendő. — A rakodást nagyrészt gé­pek segítik. Két darus és két konténerszállító autónk van. A kiskonténerek kocsira rakását emelőkkel végezzük, a rakodó­lapos árumozgatást öt villamos­targonca látja el. Idén a szállí­tótartályok tárolását akarjuk megoldani, valamint a konté­nerrakodást szeretnénk gépesí­teni — mondja Sarkadi József. Tóth József most vette fel az elmúlt havi elszámolást: fizeté­si számláját még a kezében Fűrészporos zsákokat rakódnak az építők telepén. újmecsekafjai anyag« tartja. tel! Kezdjük hát a kereset­— Mindent beszámítva két­ezerhatszáz forintot viszek haza. 2800-nál többet még nem ke­restem, de azért a pénzért már emelni is szabad. Tizenkét éve vagyok darabárus, a túrajára­tok „pótutasa". A komlói, mo­hácsi és szászvári területet já­rom rendszeresen. Reggel ötkor kezdek, hét órára megpakoljuk a pótkocsit is, egy kicsit pihe­nünk, aztán elindulunk a há­tunk mögött a tizennégy tonna áruval a boltokba ... A szál­lítmányt kétszer kell megmoz­gatni és kézi erővel. Nem le­het itt gépesíteni, kérem. Mindennap ! három műszakban A gatter visítva szeleteli a méternyi átmérőjű rönköt. A ti­zenkét fűrészlap negyedóra alatt végez a j’ő tízméteres fá­val. A félmázsás pallókat csil­lékre rakják, majd a fűrész­üzem mellett várakozó vago­nokba emelik ... Üjhegyen, a salakdomb ár­nyékában működik a Mecseki Szénbányák fatelepe, amely az ERDÉRT-nek dolgozik, amellett kielégíti a bányák négyzetfa és palló igényét i*. Negyvenötén dolgoznak itt három műszakban hétköznap és vasárnap. Most van elég munkájuk, a fatéren legalább két hónapra elegendő anyagot tárolnak, bükköt, töl­gyet, akácot, csert, nyár- és ju­harfát, cseresznyét, égerrönköt és hársat Az emberek többsége a törzs­gárdához tartozik. A környező falvakból. Szederkényből, Bir- jánból, Űjpetréről, Magyarsar­lósról meg Pellérdről járnak ide. Két év óta sok minden változott A bányafa feldolgozás szinte tel­jesen megszűnt; a fémtámok 'kiszorítják a fát a föld alól. Azóta kizárólag bérvágást vé­geznek: évente több mint hat­ezer köbméter rönköt dolgoznak fel fűrészárunak. Pataki Dezső telepvezető he­lyettes: „Azzal mindenki tisztá­ban van, hogy öt évig lesz munkánk. Addig szól ugyanis az ERDÉRT-tel kötött szerződés. De hogy utána mi lesz velünk, még nem tudjuk. Ezért az em­berek sokszor erejükön felül is vállalnak, csakhogy bizonyítsák, szükség van rájuk. Mindent azért, mert nem akarják a mun­kájukat elveszíteni és azért, mert legalább egy szakra való ember hiányzik: nem jön ide felvételre senki. Pedig ma már könnyebbek a munkakörülmé­nyek, mint korábban, az anya­got nem kell vállon hordani. Abban bízunk, hogy egy eset­leges gépesítés segít a gond­jainkon.” Mit mutat munkaidő A VOLÁN kollektív szerződése napi tizenöt órás munkaidőt ír elő a túrajáratokon szolgálatot Női méretes szabóságba gyakorlott szabás felveszünk Pécsi Szolgáltatóipari Vállalat Lotz Károly u. 2. a statisztika? A statisztika szerint az álla­mi iparban minden nyolcadik, az építőanyagiparban minden ötödik, a malom- és söriparban minden harmadik, míg a tégla- és tejiparban minden második ember anyagmozgatással fog­lalkozik. Baranyában két esz­tendő alatt negyvenmillió fo­rintot költöttek a rakodás gé­pesítésére. De a növekvő fel­adatokkal nehezen birkóznak meg a szállítók és szállíttatok. A hétve : munkától irtóznak a vállalatok: ünnepnapokon teli vagonok rostokolnak a rámpák mellett. A kereseti lehetőségek hol jobbak, hol rosszabbak, a létszámhiány szinte mindenütt érezhető: a kétezer rakodó, az eddig beállított gépek kevés­nek bizonyulnak. Salamon Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents