Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)

1974-06-21 / 168. szám

6 DUNÄNT01I NAPI© 1974. június 22. Tizenhét fiatal halála a Dunán A szép nyári időben a Duna üdülést, szórakozást fürdőzést nyújt több ezer baranyai em­bernek. Sajnos, a rendőrség és az illetékes szervek jótanácsait nem szívleli meg mindenki. A szabályok figyelmen kívül ha­gyása, a meggondolatlanság és bravúroskodás minden nyáron sok emberéletet követel. A Du­na magyarországi szakaszán 1973-ban 17 ember vesztette életét s még elszomorítóbb, hogy csaknem valamennyien tizenéves fiatalok voltak. A mohácsi őrs szakaszán az elmúlt évben is sok súlyos sza­bálysértés fordult elő, ezért újólag ismertetjük a betartandó legfontosabb szabályokat: Tilos fürdőzni: Hajók közlekedésére kijelölt útban: hidak, zsilipek, vízkivé­teli művek, duzzasztó- és bukó­gátak és egyéb műtárgyak 100 méteren belüli területén, a vá­rosok belterületén — a kijelölt fürdőhelyeket kivéve — és az országhatárt képező vizeken: hajókikötők, lekötök, rakodók és hajóállomások, valamint komp és révátkelő helyek 100 méteren belüli területén; mind­azokon a helyeken, ahol ezt tiltó tábla jelzi. Tilos vízbe ugrani: menetben lévő vízijárműről: hajóutat és fürdőhelyeket jelző bójákról. E tilalmak megszegése 1973- ban 17 fiatal halálát okozta. Be kell tartani továbbá a haiózási szabályzat rendelkezé­seit: 250 köbcentinél nagyobb motorral meghajtott vízijárművet csak az vezethet, aki 16. élet­évét betöltötte, úszni tud, kellő vízi ismerettel rendelkezik és érvényes vezetői igazolványa van; a csónakban ülők közül vezetőt kell kijelölni, enélkül a kikötőt elhagyni tilos; menet­ben lévő hajót 30 méternél ki­sebb távolságra megközelíteni nem szabad, útját 300 méteren belül keresztezni tilos; alkonyai­tól virradatig egy fehérfényű lámpát kell a csónakban tarta­ni és azt hajó közlekedtével fel­mutatni; gumimatracot és egyéb úszőqumi alkalmatosságot csak kiielölt szabadfürdőhelyeken be­lül lehet használni, víziiárművet szeszesital hatása alatt vezetni, a megengedettnél jobban meg­terhelni nem szabad. A fenti szabályok elmulasz­tása miatt két ember fulladt vízbe. Munkánk közben tapasztaltuk, hogy elég sok ember a tilalom ellenére ittasan vezeti vízi jár­művét, virtuskodik, könnyelmű vállalkozásokba kezdenek, fo­gadásokat kötnek, s ez életük­be kerülhet. Ilyen felelőtlen ma­gatartás a múlt nyáron a Du­nán négy ember életét köve­telte. A Mohácsi Vízirendészeti Tiszti Rendőrőrs nagy erőfeszí­téseket tesz, hogy a vízibalese­teket megelőzze. Ha kell, meg­felelő módon intézkedünk és segítünk. Valamennyiünk közös öröme lesz, ha a múlt évhez hason­lóan, ez évben sem történik szakaszunkon vízbefulladás. En­nek érdekében kérünk minden­kit, tartsa be az ismertetett sza­bályokat, óvakodjék a könnyel­mű, felelőtlen magatartástól, ne legyen közömbös mások meg­gondolatlan cselekedeteivel szemben, s ha ilyet tapasztal, határozott figyelmeztetéssel óv­ja embertársai életét, testi ép­ségét Agőcs László r. őrgy. a Mohácsi Vízirendészeti Tiszti Örs mb. parancsnoka 3 személyes üzemi BÜFÉ VEZETÉSÉRE ANYAGI FELELŐSÖKET KERESÜNK. Havi forgalom: 250 000—300 000 Ft között. Szakképzettek előnyben. Jelentkezés: MECSEKVIDÉKI VENDÉGLÁTÓ VALLALAT Munkaügyi Osztályán. PÉCS, PERCZEL UTCA 8. SZ. Kiállítás a Művészeti Szakközépiskolában Szabadkára és Belgrádba utaznak a siklósi kerámiák Jagoszláv képzi- és ipaniviszeii küldöttség Pécseit Jugoszláviában már hagyo­mány, hogy a Szabadkai Kerá­mia Triennáléval egyidőben egy-egy európai ország kerá­miaművészetét reprezentáló ki­állítást is nyitnak Szabadkán, il­letve Belgrádban. A képzőmű­vészeti találkozó és a trienná- lé igazgatósága úgy döntött, hogy az idén a Pécs Janus Pannonius Múzeum siklósi ke­rámiagyűjteményét mutatják be. Az október 29-én Szabadkán megnyíló kiállítás előkészítésé­re Pécsre érkezett Szilágyi Gá­bor, a Képzőművészeti Találkozó és a triennálé igazgatója, dr. Katarina Ambrozity. a Belgrádi Nemzeti Múzeum főmunkatársa, Jeva levtovity, a Belgrádi Ipar- művészeti Múzeum igazgatója, Mihail Mihailomitrovity műépí­tész, a belgrádi építészeti fakul­tás tanára, Béla Duránci, a Szabadkai Magyar Galéria ve­zetője és Anna Bukovity festő­művész. A jugoszláv vendégeket Sarkadiné dr, Hárs Eva, a Pécsi Janus Pannonius Múzeum igaz­gatója, valamint Romváry Fe­renc és Mendöl Zsuzsa művé­szettörténészek fogadták. Pécsi múzeum- és képtárlóto- gatásukra mi is elkísértük a ju­goszláv képző- és iparművészeti szakembereket, akik megtekin­tették a nemrég megnyílt Zsol- nay Kerámia Múzeumot, a Csontváry Múzeumot, a Pécsi Modem Magyar Kép’órat, a siklósi Kerámia Biennálé tele­pét és a villányi szabadtéri szo­bormúzeumot. Sűrűn felhangzó tetszésnyilvánítások jelezték ven­dégeink elismerését a látottak­kal kapcsolatban. Szilágyi Gá­borral a Szabadkai Triennálé igazgatósága és a Janus Pan­nonius Múzeum közötti megál­lapodásokról, távlati terveikről beszélgettünk a Csontváry-ké- pek szomszédságában. — A megbeszélésen a siklósi kerámiák jugoszláviai bemuta­tása mellett egy nálunk meg­rendezendő — a pécsi porcelá­nokat bemutató — kiállítás ter­ve is szóba került. A szabadkai képzőművészeti találkozó és a Magyar Képzőművészek Szö­vetsége dél-dunántúli Területi Szervezete között már több éves jó kapcsolat alakult ki, Jugo­szláviában, Arandjelovacban kerámia- és szobrászati szim- pozion működik. Mi lehetőséqet ajánlunk az arandjelovaci és a siklósi Kerámia Biennálé, illet­ve a villányi Nemzetközi Szob­rász Szimpozion együttműködé­sére. — Ami a most látott kiállí­tásokat illeti: meglepő fejlődés­nek vagyunk tanúi. Én már nem először járok itt Pécsett Új szá­momra o Csontváry Múzeum. A város igen nagy áldozatot vállalt, és jól tette, hogy galé­riát biztosított ennek a jelentős gyűjteménynek. Magas szakmai és művészi ízlésre vall a Zsol- nay Kiállíás, amelyet korábban a réqi formájában láttam. Mar- tyn Ferenc festményei láttán én, mint festő nem tudom kifejez­ni szavakban mit jelent az, ami­kor eqy város nem feledkezik meg a művészről, és számára eqy állandó kiállítást biztosít. Martyn Ferencet személy szerint is tisztelem. Hiva‘alosan is meghívtuk Jugoszláviába, hogy ott Szabadkán, Zomborban, Új­vidéken megrendezendő kiállí­tásokon mutathassuk be művé­szetét B. K. Közel kétszáz fiatal tanul a Művészeti Szakközépiskolában, kezük alól évente sok száz mun­ka kerül ki. A kész rajzokat, festményeket, kerámiákat, ötvös­készítményeket az iskola raktá­rában helyezik el. Idén az iskola vezetősége ebből a felgyűlt anyagból kiállítást, pontosabban szakmai bemutatót rendezett. E kis tárlat az 1973/74-es tanév tanmeneti anyagáról ad képet. Érdekessége, hogy nemcsak a legjobb, de a gyengébb telje­sítmények is helyet kaptak. Az iskola tanárai itt könnyen lemér­hetik, növendékeik milyen szin­ten valósították meg a tantervi követelményeket. A kiállítást Gelencsér Géza, a Művészeti Szakközépiskola igazgatója nyitotta meg teanap. A megnyitón jelen volt Szent­irányi József, a Pécsi Városi Pártbizottság titkára. A rendezők a bemutatott anyagot nyolc tanteremben he­lyezték el, s külön-külön csopor­tosították az egyes szakágak (ötvös, festő, kerámikus, rek­lámgrafikus) tanulóinak készít­ményeit. GÉPKOCSIVEZETŐKET FELVESZ a Postai Gépjármű Szállítási Üzem. Jelentkezés: PÉCS, DIÓSI ÚT 51. SZÁM Garázsvezetőnél. PÉCS KORNYÉKI I üzemi autóbusz járattal rendelkező szövetkezet GYAKORLOTT gyors- és gépirét keres AZONNALI BELÉPÉSSEL. Jelentkezéseket: „Gyakorlott” jeligére a Sallai u. hirdetébe kérjük, j Előnyt a tömegközlekedésnek! Felhívás a Baranya megyei Autóklub tagjaihoz Az utóbbi években a közúti közlekedés nagyarányú fejlődé­se tapasztalható. 1973. év vé­gén az ország gépjármű állo­mánya meghaladta az 1 300 000 darabot. Ezen belül a személy- gépkocsik száma 410 000 db volt. Az 5. ötéves terv végére több mint félmillió személygépkocsi fog közlekedni az utakon. Az elmúlt évben közel 100 000 fő kapott vezetői engedélyt, te­hát újabb százezren kapcsolód­tak be a közúti gépjárműközle­kedésbe. Egyre több olyan gépjármű­vezetővel lehet találkozni az utakon, akinek magatartása példamutató, előzékeny, udva­rias. Sok esetben tapasztalha­tó. hogy védett úton haladó gépjárművezető lassít, és a ke­reszteződésnél már esetleg hosszabb ideje várakozó jármű­vet maga elé enged besorolni (zipzár közlekedés). Tapasztal­ható olyan eset is, amikor a jármű balra kíván kanyarodni, és a vele szemben haladó jár­mű lassít, és intésével jelzi, hogy lemond az elsőbbségéről a kanyarodó jármű javára stb. Tehát megindult egy folya­mat, amely a kulturált és biz­tonságos közlekedés megterem­tésének az alapja. A városi belső és települések közötti személyszállítást a köz­úton a VOLÁN autóbuszai vég­zik. Baranya megyében 80 000 fő, Pécs városában 210 000 fő utazik naponta autóbuszon. Az egyre növekvő forgalom különö­sen csúcsforgalmi időkben ne­hezíti a tömegközlekedést lebo­nyolító autóbuszok közlekedé­sét. Egy-egy autóbuszon 80—100 fő utazik munkahelyére és visz- sza. A Pécsi 12. sz. VOLÁN Vál­lalat szocialista brigádjai fel­hívással fordultak a gépjármű­vezetőkhöz, hogy segítsék az autóbuszok közlekedését. A Megyei Közlekedésbiztorv sági Tanács is megtárgyalta a VOLÁN felhívását és az elnök­ség határozatban rögzítette e mozgalom terjesztését. A Magyar Autóklub Baranya megyei Szervezet vezetősége ezúton kéri az Autóklub tag­jait, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz. Udvarias, példamutató ma­gatartásukkal segítsék elő: — a megállóhelyekről az autóbuszok le- és felszállás után rpinél előbb elindulhassa­nak; — párhuzamos közlekedés esetén adjanak lehetőséget a sáv-váltásra — a megállóhelyre való beállásra; — a védett útvonalra ráhaj­tani szándékozó autóbuszt (a saját jármű sebességének csök­kentésével és kéz intéssel) en­gedjék besorolni; — országúton a lassan hala­dó járművek jobbra húzódással segítsék az előzést végző autó­buszok közlekedését. Felhívja a vezetőség a tagok szíves figyelmét, hogy forgalom- irányító jelzőlámpánál a piros fény irányából nem valósítható meg az autóbuszok becsotla- koztatása. Ezt a KRESZ sza­bályzat tiltja; — erre nincs le­hetőség. A vezetőség kéri az autóbusz- vezetőket, hogy csak akkor élje­nek a számukra felkínált előny­nyel, ha meggyőződtek arról, hogy ezzel a forgalom más résztvevőit nem akadályozzák és nem veszélyeztetik a forga­lom biztonságát! A vezetőség reméli, hogy az autóklub-tagság példamutatás­sal hozzájárul a tömegközleke­dés elősegítéséhez, a menetidő csökkentéséhez, ami Pécs város és a megye utazóközönségének elsőrendű érdeke. Litványi Tibor a Magyar Autóklub Baranya m. Szervezet elnöke A Steyer—Daimler—Puch cég bemutatta a sajtó, valamint szak­mai közönségnek propán-bután gázzal működő városnéző sétabu­szát. A kis sétabusz egy palack gázzal 250 kilométert tud megten­ni húsz utassal. Az érdeklődők kis sétabuszozáson győződhettek meg a konstrukció előnyeiről. Komolytalan fOvot Honi utazásaim Mottót Amikor a távolságok még nagyok voltak, de hamar bejár­hatók. IL REKORD JAVÍTÁS Az elemi iskola első osztályá­nak befejezéséig nem utaztam. Nagy esemény történt azonban a másodikban. A város végéről családunk elköltözött falura. Engem meg itt hagytak. Roko­noknál maradtam, nehogy so- katígérő tanulmányaim derékba törjem. Időmet a család utáni vágya­kozás és a bömbölés töltötte ki. Egy hétig hallgatták ezt a za­katolást, ez alatt lebonyolódott a levelezés, majd levittek az ál­lomásra és átadódtam a ka­lauznak, ő pedig 50 km után le­rakott. Tulajdonképpen csodálatos utazás lett volna, hisz életem első vonatjára kerü'tem, de én | el voltam foglalva. A bömbölés- I sei. Lassú vonat volt. Az 50 km- j es távot három és fél óra alatt futotta Se, Ha sportember vagyok, igényt tarthatok a rekordteljesítményre. Mint csomag közlekedtem és egyfolytában ugyanazzal a hangerővel — jelentékeny hang­erő volt! — bömböltem végig az utat Olt a sarokban egy rokon­szenves kölyök, akinek a leg­nagyobb része a szája volt, azon irgalmatlan hangok jöttek ki és ezt folytatta három és fél órán át. Nagyon megszeretett a közönség! Még akkor se volt szokásban ordító gyereket le­dobni a vonatról, legfeljebb ke­vesellették a vonat gyorsasá­gát. Örökre megutálhattam volna az utazást, ha a végén nem várt volna egy olyan gyerekkor, ami­lyet sajnálom, hogy a mai fiata­lok hírből sem ismernek. A sza­badság, a távolság, a függet­lenség olyan korszaka, amiből még ma is élek. ELSŐ BALATONI UTAZÁSOM Nem laktunk nagyon messze a Balatontól. Egyszer felkere­(Ókor) kedtünk, jó rozoga parasztkocsi­ra ültünk és hajnalban neki­indultunk. Közel négy óra múl­va előbukkant a víz. Láttam azóta a tengert is, de nekem mindörökre az igazi a Balaton. A kőröshegyi dombol­dalról — nézzék meg egyszer onnan! — tűnt a szemünkbe és Szárszónál kötöttünk ki. Szárszó akkor még más volt. A Balaton is. Kocsival, lóval be lehetett hajtani és több kilométer hosz- szan elhagyott volt a partrész. A fő termény a nagyon rokon­szenves iglicetüske, kis lila vi- ráaokkal. Eqy-eny ilyen utazás után legalább öt tüskét kellett varrótűvel kioperálni, de ki tö­rődött akkor a tetanusszal? Dühesztő meleg nyár volt és ez volt az első olyan napunk, amit pucéron, a napon töltöt­tünk. Hazafelé már eredeti szí­nünk volt, mint a régi kiadású Tolsztoj sorozat fedele, ami tud­valévőig piros. Igazságosan beosztottuk, egy nap Balaton, egy hét fekvés. Ez a piros szín miatt voltl Egy emlékezetes kalandunk mindenesetre történt. Egy kb 2 kilós ha! szelíden úszkált mel­lettünk. Kézzel nem mertük meg­fogni, kerítettünk egy fazekat és azzál merítettük ki vagy öt­ször. Mi kimerítettük, ő meg visszaesett. Ekkor szerettem meg a hor­gászatot. Ugyanezt a mozdu­latot ismétlem azóta is, én sze­retném a halat kivenni, az meg visszamegy. KORAI KALANDOZÁSOM A SZÍNHÁZ VILÁGÁBAN Ez később történt. Középisko­lás voltam már. Másodikos. Ek­kor látogattuk meg először a fővárost. Társasutazás volt. Ami alatt azt értem, hogy a második osztályt Májunké tanár úr szár­nyai alá vette és mint osztály­főnök fölvitte Pestre. Ma már egy második gimna­zista gyerek egyedül megy el Lengyelországba. Mi még ak­kor, hogy úgy mondjam, báká- szok voltunk. Szép csaoatban vonultunk és szálltuk meg a nagyvárost. Délután következett a fénypont! Mi, másodikos urak, megtekintettük a Nemzeti Szín­ház előadását. A darab címé­re még ma is emlékszem: A fe­hér ló volt. Hogy ki írta, nem tudom, de Árpád apánk is meg­jelent a színen. Nagyon szép darab volt! Még egy jelentős esemény történt: én elvesztem. Már ak­kor is erős volt bennem az ön­állóságra való törekvés. Lett nagy ribillió! Májunké tanár úr szaladgált, a jegyszedők szintén. Szóval az egész színház. Egy ember nem! Én! Én valahol az egyik szí­nésznő öltözőjében társalog­tam, aki faggatott. Nagyon szexuális kérdéseket tett fel: — Hát te ki vagy, fiacs­kám? Aztán elmélyedné vált a be­szélgetés. — Hogy kerültél ide? Szóval kényes témákat érin­tettünk, több színész néni is ösz- szejött és határozottan jól érez­tem magam a kulisszák világá­ban. Mindaddig, míg végül is elő nem került Májunké tanár úr. A csoda tudja, hol teker- gett! — és az örömtől felordí­tott: — Itt van az én szerelmes fiam, akiben nekem kedvem te­lik! — mondta volna, ha a te­kintetéből olvasni tudtam vol­na — de nem ezt tette. Lekevert két nagy pofont, máig sem tudom miért? Való­színűleg örömének adott kifeje­zést, Szőllősy Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents