Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)

1974-06-02 / 149. szám

Hétszázéves Magyarszék M eg keH hagyni, elég ré­gen volt: Az 1274-ből származott pápai tizedlajstro- mon már szerepelt a település neve — hosszú időn át — Zekk néven. Termésnek, állatnak ti­zede a pécsi káptalant illette. Évszázadok múltán Magyar­székként ismeretes a falu neve — Németszék és Kishertelend nevű településekkel történt egyesülése után. Ma Magyar­szék — mintegy 1400 főnyi la­kosságával — körzeti község: közigazgatásilag idetartozik Mecsekpölöske, Liget és Barát­úr is. A községet délkeletről a sikondai erdő, délnyugatról a Vörös-hegy, északkeletről a Bu- doga-hegy határolja. Északnyu­gatról pedig a Szabó-féle kocsma, a Sására vezető út torkolatában. Tehát — fogjuk rá — ebben az évben hétszáz esztendős Magyarszék. Lehet, hogy ép­pen a tegnapi nappal, hogy kint jártam. Munka, gyarapodás 9 óra van. A ház ablakán plusz 23 Celsiust mutat a hő­mérő. Az első magyarszéki ál­lampolgár, kit megpillantok a járdán — eléggé kétségbeej- tően bőg. Ijesztően nagyra nőtt, de barátságos farkasku­tya harapdálja a 4 esztendős lurkó zsíros kenyerét, bármilyen magasra is tartja. Másik ke­zében újhagymát szorongat, a kutya éppen csak megszagolja, nem szereti, i 9.05 óra. Idős férfi biciklivel hajt ki az útra, nyugatnémet Mercédesz dudál rá, emez meg csak int, maga elé engedve a fehér kocsit, nem kevés fölény­nyel: „...Mit játszod meg ma­gad?!” Aztán jön a Gelka szerviz-kocsija Pécs felöl, s a Kossuth utcáról lefordul egy mellékutcába a házak közé. A bolt előtt most pakolják ki a friss kenyeret a zárt szállító­autóból. És a péksüteményt is. Ezek szerencsések. A külső ital­bolt előtt most pakolják ki a miszerpavilon viszont csak délelőtt tizenegy óra körül kapja meg a péksüteményt — igényük összesen nem több 300 darabnál — pedig a komlói kenyérgyár kocsija itt fordul be előttük a községbe, mégsem hozzák ki az árut: az első fu­varra „nem fér rá”. Három­száz kifli. 9.30 óra. Szleber Pál — kö­zépkorú férfi — három fejős tehenet hajt az útszélen. — A féesz marháit — Az enyém. Háztájiban nevelem, egybe adom le a te­jet naponta ... — Mennyit? — Ha jól megy, hetven— nyolcvan litert. Havi tíz-tizen- egyezer forint jön be. Nagy pénz. Illetve annak tűnik. Mert három tehén eszik is, a takarmányt elő kell terem­teni és akkor hol van még a munka velük? Tavaly — a ter­melőszövetkezet által értékesí­tett — háztáji hízómarha, vá­gómarha, hízósertés, illetve tej — több mint 6 millió forint jö­vedelmet hozott a tagságnak, s ez több, mint az egész évben kifizetett 5 millió 786 ezer fo­rint munkabér. Nagy ára van az egyéves bikának, jónéhány téesztag neve! otthon kettőt­8 BBWMPn hármat, van ahol négyet Is. Az olaszországi Proreccoba szál­lítják a magyarszéki bikákat. Az I. osztályúért — márpedig jó hatvan százaléka jogosult az „A” kategóriára — 30—35 ezer forintot is meg kap a gaz­dája. 9 óra 50 perc. Nézelődöm a járdán, jön két korosabb asz- szony, elmenőben hallom: — Szépen ment le a szülés, nem volt semmi baj. Utánuk szólok: — Ki született? — Orcsikéknak kisfiúk. Feri a neve. Most a napokban. Na­gyon aranyos kis gyerek! — áradozik egyikük. A másik asz- szony ezt kérdezi: — Hogy-hogyt Te láttad? Hiszen még a kórházban van­nak ... — Nem láttam, de biztosan nagyon aranyos. Száz autó..-. 10 ára 10 perc. A Kossuth utca 91. alatti ház homlokzata állványozva van, a kőműves si­mítóval „adjusztálja” a friss vakolatot. A látvány nem külö­nösebben érdekes, ha csak nem összefüggésében nézi az ember. Minden más községhez hasonlóan — itt Magyarszéken is nagyon sok a vadonatúj ház, sok a félig kész családi ház és szép számmal akad öreg, fá­radt épület is. A 97. szám alat­tit szemmel láthatóan csak a sóhajtás tartja össze, szemközt pedig — a páros oldalon — az utolsó előtti hajlék alá a garázst is beépítették, de ha jól emlékszem, a legutolsó is garázsos. Több mint 100 sze­mélyautó van magánkézben a községben. De maradjunk a házaknál I — Van itt olyan téesztag, aki „kópé" fizette a házát. Amikor az alapot ásták, adott egy kis előleget, amikor a kul­csot átvette, készpénzzel fizet­te a félmilliót. — Ez semmi! Lezajlik az es­küvő, lagzi, az ifjú pár beköl­tözik az új családi házba, amit a szülők adtak hozo­mányként Beköltöztek? Besé­táltak. Mert ott minden volt Konyhában, szobákban bútor, szőnyeg, porszívó, tévé, hűtő- szekrény, szőnyeg, függöny, a szekrényekben ágynemű, lepe­dő, ciha! Sőtl Kihúzzák a konyhaszekrényt, sorban a rozs­damentes, tizenkétszemélyes evőeszköz-készlet a polcon a sótartó, benne a só, paprika meg a fogpiszkáló. Na!? 11 óra. A tanácsháza folyosó­jának utolsó szobájában több ezer kötetnyi könyv a szőnye­gen. Világirodalmi lexikon, Brecht: „Három garasos regé­nye”, a XX. század külföldi írói, „Gőgös Gunár Gedeon", Németh László drámái, Csorba Győző, Arató Károly kötetei, Erich Kästner: „Amikor én kis­gyerek voltam”, aztán Szimo- nov, Gorkij, Hemingway. Át­rendezik a könyvtárat. Kár, hogy nincs itt senki. 11 óra 5. A kapualj felöl gyanús kerregés, kékes füst tó­dul be a folyosóra. Trabanttal érkezett meg a vb-titkár, Kiss György, lent volt a téesz-iro- dán. Harsogó, zömök fiatalem­ber, divatos hosszú hajviselet­tel. — Látta a kultúrházunkat? — Láttam. Dolgoznak rajta vagy tizenöten. — Most már csak ez van hátra, a tulajdonképpeni nagy­terem. Jövő májusra szeretnénk felavatni. A klub-szobák már készek egyébként. De jó, hogy már idáig jutottunk. Kicsit állt itt az élet, úgy hat­vanhét—hatvannyolcig. Se óvo­da, se rendes iskola, kultúrház- ról nem is beszélve. Aztán a községi tanács — azzal a 60 ezer forintnyi támogatóssal, amelyet a járástól kaptak — óvoda építésbe kezdett... Ma ötvenhat kisgyerek jár az új óvodába — amelynek össz­költsége meghaladta a félmilli­ót —, a kerítést most csinálják, potom húszezerért. A társadal­mi munka — amelyet a téesz- tagság és a községből Komló­ra bejáró bányászok, szakmun­kások végeztek — persze fo­rintban is kifejezhető, de érté­kesebb annak erkölcsi hatása. és ugyanilyen öszefogással épül a kuitúrház — évek óta ugyan — mindig a rendelke­zésre álló pénz függvényeként. — Életszükséglet nálunk a kuitúrház — mondja. — „Életszükséglet"t — Na já, kicsit túloztam, de mindenképpen kell. Kopott, do­hos, öreg helyiségbe járnak a fiatalok, de inkább ténfereg- tek az utcán, mert nem volt kedvük átlépni a küszöböt. — Mennyibe kerül az épít­kezés? — Több mint kétmillióba, de a községnek öt év alatt nem jön össze fejlesztési alapként ennek fele sein. — Hát akkor miből? — Ahogy pénze volt a köz­ségnek, olyan ütemben építet­tük, de a legnagyobb segítsé­get a Művelődésügyi Minisztéri­umtól kaptuk, 800 ezer forintot, persze az országgyűlési képvi­selőnk, Palkó Sándor elvtárs révén. Mert amit Magyarszékért és az idetartozó településekért eddig tett arra szavakat alig találunk. A ligetiek — ponto­sabban két bányász — felke­resték Pécsett, járja Id, kap­jon egy Gzietházat a község, mert a meglévő bolt mindenre jó, csak árusításra nem. Nem volt könnyű dolga az biztos, de látja, csak kijárta az üzlet- házat és már működik is. Gyerekek, álmok 12 ára, delet harangoznak. A szomszéd szobából egy lány jön át, Ligeten élő építőmun­kás papírját hozza, írja alá a vb-titkár, igazolni kell, hogy az ügyfél különélési pótlékra jo­gosult. Aztán Völgyi Zoltán lép be, a Sásdi Járási Hivatal szo­ciálpolitikai főelőadója. Évek óta tartó ügyet beszélnek meg: mecsekpöiöskei idős özvegy­asszony ház-tulajdonjogi pana­sza, családon belüli probléma — nem is nyilvánosság elé va­ló —, de sajnos a mamának nincs igaza. Több és jóindula­tú — számára is előnyös —, lehetőségek között választhat­na, de jogosnak vélt — és persze indokolatlan — sérel­mére keres gyógyírt, szinte fá­radhatatlanul. A megoldás — amit kér — törvényteiwk 12 ára 45 perc. Tóthné, Ha­vas Éva tornatanárnővel váltok néhány szót. Ismeretségünk ré­gebbi keletű, pécsi lány volt, évekkel ezelőtt vállalta el Ma­gyarszéken a testnevelői ál­lást. Száztíz falusi gyerekkel is­merteti meg a sport szépséges és magasztos világát, nemcsak a kötelező órákon, hanem az önként vállalt délutáni sport­köri foglalkozásokon is. — Sokat vállalnak- a tanít­ványaim is, hiszen délután már megy a buszuk Pölöske, Liget irányába, de szívesen ittmarad­nak délutánonként, inkább ha­zamennek gyalog. Aminek leg­jobban örülök, mindez szülői beleegyezéssel történik. Mondja, hogy a tanács — az iskola felújítása során — egy kis tornatermet, vagy inkább csak szobát létesített. Igen, elég kicsi, de mégis valami. Viszont az udvaron lesz egy szabadtéri tornapálya, bitume­nes játéktérrel: alkalmas lesz kispályás focira, kézilabdára, kosarazásra. A gyerekek iga­zán megérdemlik, mert sok te­hetség akad köztük, sorolja is a nevüket, többnyire hetedike­sek, nyolcadikosok, például a Schuler Zoltán, Szandtner Magda, Lovas Andris, Biró Gabi, Szandtner Gábor, Szűcs Gabriella, Kajdi Ella, Szőke Piri, tornában, fociban, atléti­kai számokban jeleskednek. Havas Éva egyengeti útjukat komlói, pécsi középiskolákba, ahol a sportolási lehetőségek még kedvezőbbek (egyébként más tantárgyakból is jól álla­nak, s ez végül is elsődleges szempont...), szóval azt sze­retné, ha több éves munkája végül is gyümölcsözne. Mert mit lehessen tudni, ezekből a gyerekekből lehet még élspor­toló. 15 óra. Az Egyetértés Terme­lőszövetkezet elnökével. Kovács Péterrel és Abel János párt­titkárral van találkozóm. Nem egészen háromszáz tagja, illet­ve alkalmazottja és nyugdíja­sa van a téesz-nek. A földterület 3860 hold. Főprofil: növény- termesztés, állattenyésztés. Ta­valy az átlagtermés búzából 19,60 mázsa volt, ez a járási átlagot meghaladta. Szép eredmény ez, ha tudja az em­ber, hogy a Mecsek északi ré­szén terül el a község, eléggé „hideg a talaj", különösebb csodát művelni itt nem igen le­het ötszázas szavasmarha­állományuk van, a tavalyi — 1 tehénre jutó — tejhozara 3260 liter volt ezzel első hely­re kerültek a járásban. A leg­nagyobb jövedelmet a hízó- marha hozza, évente 120—150 darabot adnak le olasz export­ra. A borjúszaporulat eléggé siralmas volt éveken át volt olyan év, hogy az elhullás a 21 százalékot is elérte, de tavaly csak — „hálistennek” meg a sásdi állatorvosnak, Varjú dok­tornak — 6 százalékra süllyedt az elhullási arány. Minduntalan ismétlődő fertőzés tizedelte a borjúállományt a doktor ezt megszüntette, kalapot le előt­te. Aztán van itt két falkára való — 400—400 darab — juh is. A bárány kilóját — élő­súlyban persze — 43—53 fo­rintért értékesítették zöme ex­portra került, de jó áron keit el a gyapjú is: egy-egy anya­juh 4-—5 kilogram gyapjút „ad", kilónként 73 forintos áron. — Manyit karos a tagság? — Az átlagkereset négy esztendővel ezelőtt nem egé­szen tizenhétezer forint volt, tavaly viszont elértük a hu­szonegy és félezret, sőt, meg is haladtuk. De hát erre rá­megy még a háztáji jövede­lem is, ami — erről már esett szó —, összesen, több mint 6 millió forint volt, legalább is a tsz-en keresztül értékesített élő­állat és tejtermék mennyisége révén. 17 ára. Magyarszék észak- nyugati határát „képező" Sza­bó-féle kocsma, a Komlói ÁFÉSZ tulajdona. Ne szisszen­jen fel seki a „kocsma" halla­tán — különben is hagyomá­nyosan szép magyar szó, nem beszélve arról, mennyivel jobb, mint az idétlenül hangzó „ital­bolt" —- szóval tiszta, szép hangulatos szórakozóhely ez. Az utóbbi hetekben például kétszer volt lakodalmi rendez­vény, Schaff Józsi bácsi ren­delte a lagzit lánya részére, (150 vendég) aztán a közismert komlói futballista, Orsós Józsi húga szintén itt tartotta a nagy lakomát —, 100 vendég rész­vételével — Szombaton meg a dalár­da jubileumára lesz egy kis összejövetel este — mondja Szabó János, aki már tizenhét esztendeje vezeti a magyarszé­kiek, pőlöskeiek, ligetiek ked­velt kocsmáját. Mai bálok — Búcsú mikor vant — Augusztusban ... Es a legutóbbi verekedés mikor volt? — Ha jól emlékszem más­fél éve, hogy valakit pofonvág­tak kint az utcán, — Mit isznak a fiatalok? — Csodálkozni fog. Egy bá­lon majdnem több üdítőital fogy el, mint sör. Na jó ... az üdítőbe megy egy kis cseresz­nye is, ez az igazság. De azért szépen el vannak. Hanem hogy mennyi rágógumit adok el, az nem is Igazi Három hete bál volt, egy egész kartonra való rágógumit adtam el, va­gyis négyszáz darabot Csak az a baj, hogy mindig idera­gasztják a szék aljára, alig le­het levakarni. — éj a felnőttek? Mit ked­velnek? — Inkább a sört Bort ott­hon is ihatnak, pontosabban a pincéknél... — Hol van Itt szőlő? A Me­csek északi részén? — ámuldo­zol A vendégek mondják: — Miért ne lenne? Magyar­széken van vagy negyven sző­lősgazda. Németszéken is majdnem harminc. — Csak azt ne mondják, hogy Traminit termesztenek meg Oportót... — Azt azért nem. — össze­nevetnek — Tatárrizling megy errefelé, tudja mi az, ugye? Egy kis noha, otelló, egy kicsi­ke kis buvié ... De hát ha már egyszer a föld megtermi, a napfény meg megérleli, végül is meg kell inni, nem? — Meg hát. * Megállt az órám. Minden­esetre záróra körül lehet Szé­pen besötétedett. Eltelt a nap, hazafelé végighajtunk Magyar­széken, ezen a jó öreg, kedves községen. Hétszáz éves, áristeni Hogy megy az idő... Rab Feranc júniusi esték színház A Pécsi Nemzeti Színház műsorán ebben a hónap­ban Tenessee Williams A vágy villamosa című drá­mája, Heltai Jenő Szépek szépe, Katajev—Aldobolyi— Romhányi Bolond vasárnap, Mozart Figaró házassága szerepel. A közönség kíván­ságára Huszka Jenő már le­játszott Gül baba című ope­rettjét ismét műsorára tűzi a színház. MOZI Dale Wassermann és Arthur Hiller La Mancha lo­vagja című színes, olasz— amerikai filmmusicalje Cer­vantes regényének örök éle­tű hősével foglalkozik. Mar­co Ferreri rendező a kato­likus egyház kríziséről be­szél Az audiencia című szí­nes, szinkronizált olasz film­jében. A vizsgálat lezárult, lelejtse ell című színes, szinkronizált olasz filmdrá­ma egy vizsgálati fogság megdöbbentő tanulságait mondja el. Mihail Uljanov, a neves szovjet színész első önálló rendezésű filmje A legutolsó nap egy olyan emberről szól, akinek a fő fegyvere a jóság. A film­színházak vetítik a Folytas­sa külföldön című színes, angol filmbohózatot A két balláb az ezredben című színes, angol filmvígjáték a zord kaszárnya-életet figu­rázza ki. A bűnügyi filmek kedvelői megtekinthetik az Azon az éjszakán című NDK filmet. HANGVERSENY A liszt Ferenc Havtgmr­»enyteremben 9-én a Pécsi Úttörő Fúvószenekar és a California! Larson Music Company Ifjúsági Otero- zenekar közös hangverse­nyére kerül sor. A Pécsi Ze­nélő Udvarok sorozat 16-én indul. A Hotel Tourist udvar­ban a Pécsi Nevelők Háza ka ma rakóru» énekei (ve­zényel: Dobos Attila és Til­lery Aurélt). Ekkor hangver­senyezik ugyancsak a ko- lostomdvarban a Mecsek Fúvósötös. KIÁLLÍTÁSOK Soma Géza szobrász­művész kiállító so nyílik ó- án a József Attfta Művelő­dési Házban. A Mecseki Fo­tóklubban 7-től Pedro Louis Raoto (Argentína) gyűjte­ményes fotókiállítását láthat­ja a közönség. Nyári olvas­mányok címmel kőnyvkiálK- tást nyitnak meg 13-án a Puskin Művelődési Házban. A Pécsi Kisgalériában 24-én Schubert Péter (Szekszárd) mutatkozik be a grafikáival. RENDEZVÉNYEK Az Dnnepi Könyvhét köz­ponti ünnepségét 3-án tart­ják meg a Hírtapoivasóban. A megnyitó vendégei lesz­nek Baranyi Ferenc, Csoóri Sándor, Csorba Győző, Ga­lambos! László, Nemeskürty_ István, Pál Rita és Pákolitz István. Pécsre látogat még a könyvhéten örsi Ferenc. A Doktor Sándor Művelődé­si Központban 6—7—8-án az Országos Gyermekszín­játszó Konferencián fellép többek között a Fővárosi If­júsági Művelődési Központ Pinceszínháza, a Pécsi Ot- törőház irodalmi színpada, a szentlőrinci Attolános Is­kola gyermekszínpada, a Bóbita Bábegyüttes, a hód­mezővásárhelyi Általános Iskola Versbarát Köre. A Jó­zsef Attila Művelődési Ház­ban a táncház résztvevői fi­án találkoznak. Ezúttal a házigazda a Mecsek Együt­tes. A hagyományos város­néző sétára az idén először 23-án kerül sor. Útirány: Ágoston tér, Tettye környé­ke. Hurrá, itt a nyár címmel irodalmi ankétot tartanak általános Iskolásoknak 29- én a Puskin Művelődési Házban.

Next

/
Thumbnails
Contents