Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)
1974-06-16 / 163. szám
Bárdosi Németh János Elégia első iskolámról A Hl Iskolánk eltűnt, «ad csákány bontotta le, mm áll a sarkon többé; • kövér pék a gangon Mm nézi örömünket, •a oleander ága fetBritag psr lepi be múltukul és az álmot, •melyet megigézett, e szél mind elsodorta él Irkám sárga lapja ■ Hold körül kering már, ■ «I első betűm lénye Ott ragyog mindörökre. Szatyor Győző rajza TOLDALAGI PÁL: Ma újra látlak Egy szép fejet ma megidézek, I felbukkan máris, éjra látom meredt szemedet és sörényed «ad kígyóit a koponyádon. Parancsolok a levegőnek, s az hozzám egyre közelebb hoz, a szájunk szinte összenőhet, s homlokod csap a homlokomhoz. Egész közelről és keményen így nézünk most farkasszemet ok hogy ami volt, az véget érjen, s gyűlölni tudjunk, vagy szeretni, mert felemás volt minden eddigi kerestük egymást iszonyodva, stint aki tudja: nem menekstik, s magát, ha futna, visszafogja, mert, akt mór-mór hátrahőkölt, azt vélte látni, hogy a másik jelenti neki az idős föld s az ég még nem látott csodált Berták László Virágének Rózsafa tiltakozik, tüskéket állít fölöttük kinéz, mert mindent visszamondanak, mindig befér a kés. Piros kendője körül repülőt zugát, fegyveres vitézt, ha a nagy olló berepül, nem adja annyiért Rózsafa nem hiszi el, hogy a bábikó és a beléndek zöld mundérban, alattomban rózsákat túlélnek, G minden percben készen, de védekezik, nem nyugszik bele. Nem érd, miért rá mérges a kert beléndeke. Ezekeké István: Ablakok (Fotógrafíka) A horangöwtü ' ' gatója különös jutalomban részesítette Juhar Botond harangöntöt Szabod hőbórgést engedélyezett neki a vezetőségi Az erről szóló pecsétes Iratot a meglepett harangöntőnek több tanú jelenlétében adta át az igazgató, a következő Indoklással: — Szaktársakl Szívós ós kitartó hőbörgővei állunk szemben. Juhar Botond tíz éve önti üzemünkben a harangokat és tíz éve önti feletteseire a szitkait. Senki sem ért itt a harangöntéshez, csak ő, és én, meg a főha rangöntő tetők vagyunk, akiket le kéne pöckölni az üzem éléről. így van, Juhar szaktárs?) Juhar Botond köhintett egyet, inge nyakán kigombolta a felső gombot, aztán még egy kisebbet is köhintett és hallgatott. — Tiz ér hosszá idő, szakká»- sok — folytatta az Igazgató —, ezért megvallom, sokat töprengtem, mivei honoráljam ezt a feltartó ellenszenvet Pénzjutalomban, sajnos, nem tudom részesíteni Juhar szaktársat mert nincs rá keret de talán nem is örülne annyira neki, mint ennek az írásnak. Eddig ugyanis kénytelen volt a hátam mögött, kis körben, félhangosan szidni engem, tehát meglehetősen fárasztó és bonyolult körültekintéssel. Ez a mai nappal megszűnik! Juhar Botond ott és úgy szidhat engem, meg o főha rangöntőt meg akit éppen akar, ahol éppen rájön a szidhatnék. A szemünkbe is, természetesen. Az trés feljogosítja erre és megkönnyíti e dolgát a továbbiakban. A főha rang öntő bólogatott e jelenlévők Juharra, majd eov- másra néztek, a titkárnő töltögetett a reprezentációs konyakból és az Igazgató poharát magasra tartva további sikere« hőbörgést kivont a feorangöntőnek. — Csak «I anyámat ne «Héja - jegyezte meg —, mert orra még egy Igazgató I« aflerglásl Juhar Botond rassz hangulatban hagyta el az hadát. — Ehhez mit szólsz! — fogta meg az egyik Harangöntő kanját. — Csúffá tett a gazembert A ha rang öntő vállat vont — Szerintem csak hálás tehetsz neki. Nem mindenkit részesítenek ekkora kitüntetésben. Szidhatod most «sár toll torokból. — Megszégyenített! Megalázott! — hördült fel Juhar. — Beletaposott az érzéseimbe! Aznap egy szót sem szók. Dühösen végezte a munkáját, csak néha morgott valami átok- félét az igazgatóra, de csők úgy magának, a foga között. Másnap feltűnt neki, hogy furcsa szemmel méregetik a többiek, legjobb komája, Báa Balázs Is csak amolyan imrnel- ámmal felelt a kérdéseire, és mnlk I sí un «fcm ■ m/h ^ hSuNHIh NIjEBi Nf^y ben még azt se tenné. — Ml van voted. Balázst = kérdezte. — Megbántottalak valamivel! — Engem! Ugyan máz. — Ne tagadd! Az orrodon látom, hogy valami bánt. — hé) bántana! Képzelődsz. Juhar Botond fürkészve nézett lé. — Az írás, ml! Amk az igazgató adott I Bán Balázs nem szók, elfordította a tekintetét. — Szóval innen fúj a széli — kiáltott diadalmasan Juhar, majd, mint akinek világosság gyűl az agyában, válton ragadta a másikat - Te, csak nem Mszed, hogy.. .Pl Tóth-Máthé Miklós Jutalom — Az Igazság az, komám — mondta kelletlenül Bán Balázs, — hogy nem mindenki kophat ■yen írást... Juhar ezt hitte, nem jőf ka«. Ernyedten engedte le a kezét nézte még egy ideig Bán Balázst aztán úgy elkezdett nevetni, hogy visszhangzott beié a műhely. — Szávai még te Is azt Mszed, hogy én meg az Igazgató... Nahát ez még tréfának is képtelenség! — abbahagyta a nevetést újra vállon ragadta Bán Balázst — Annak a kantárnak a «fcce az ngószl Érted TI Csak nem Mszed, hogy ón Is a talp- nyalája lettem és azért kaptam azt az Írást...!! — Nem érdeket hogy én mit Mszek — morogta Bán Balázs —, de az emberek zúgolódnak. Az öreg Köszörűs huszonöt éve van az üzemben, Kiss Vince húsz, én Is tizenöt te meg komám, csak tíz éve. Aztán az Írást mégis te kaptad I — Az Istenit a sok marhájának! — öklözött a levegőbe Juhar. — Ezek meghibbantakI Bizony isten, meghibbontokl Ebédszünetben oda áltt az emberek elé. — Szaktársak, ml a fészkes fene van veletek! Ügy néztek rám, mint egy árulóra. Hát tehetek én róla, hogy az igazgató nekem adta azt az írást? Tehetek én arról, hogy ez a senki, aki annyit sem ért a bo- rangöntéshez... — Szidhatod már — száft közbe vajaid -v megvan róla az okmányi Juhar Botond elhallgatott. Ogy állt ott, mint akit igazságtalanul szemen köptek. Nem tudta, mit feleljen erre, vagy Inkább nem tartotta érdemesnek. hogy bármit is feleljen. Megfordult és visszokullogott a munkájához. — Gyere egy fröccsre — mondta műszak utón Bán Balázsnok. — Sietek haza ... — Gyere, mert kettévágom azt a hülye fejed I Már te Is marha vagy!? A harmadik fröccs után azt kérdezte Bán Balázs: — Komám, mióta vagy to olyan jóba az igazgatóval? — £n? Te nem vagy észnél! — Ne dühöngj. Valami csak van • mögött az írás mögött. Ilyen Írást nem adnak csak úgy. Ezt, komám, id kellett ve- lomivei érdemeink — Kiérdemeltem! — kortant foi gúnyosan Juhar. — Tíz év óta mást se tettem, csak bogy M- órdemeljem.. J — Na látod... — szorongasd a poharát Bán Balázs. — Itt bűzlik nekem valami. Meg nemcsak nekem I Mert mások is szidták az igazgatót meg a fába rang őn tőt, nemcsak te. Az Írást meg csak te koptod. — Mit beszólsz! — bántak ni Juhar. — 0 gyesen Id vak ee esfndLva, komám, azt meg kefl hagyni I Még én is bedűltem neked, sokszor olyan hévvel hőböröptéi I KI gondolta volna, hogy csak provokálsz, aztán meg ugye... Juhar nekfugrott Bánnak. A nyakát kapta el. Ogy szabadították ki a keze közül Másnap felment az Igazgatóhoz. — Főnök — mondta csendesen —, vegye vissza tőlem azt ez írást — Miért, Juhar szaktárs? — nézett rá ravasz mosollyal «a Igazgató. — Mert... — vett nagy lélegzetet Juhar —, mert így már nem ér az egész semmit — Hát ha úgy gondolja .. Akkor éppen visszovehetem. I tfhar letette az Írást az asztalra. — Meghálálom — mondta megkönnyebbülten. — Ugyan — legyintett az Igazgató —, semmi az egész. Hanem Juhar szaktárs, lenne mégis egy javaslatom. — Hallgatom, főnök. — Ha lehet ezentúl az értekezleteken szidjon. Már csak a félreértések elkerülése végett Is. Ott szedje le rólam a keresztvizet ha valami nem tetszik. Megígéri? — Meg, főnök — morogta a harangöntő, és boldogan Id- hátrak az Irodából — Ravasz egy fickó — döny- nyögte szinte elismerően, ahogy ballagott a műhely felé, — átkozottul ravasz egy fickó. A mikor Baflskó János kilépett a hivatalából, «'Hornosra ült és a Belvárosba utazott Négy hónappal ezelőtt hírűi adta az újság, hogy hamaroson 13 000 darab kisméretű mosógépet hoznak forgalomba. Baliskő azóta várta ezt a napot Gombostűvel ösz- szetűzte a százforintosokat s a lassú Hízásnak induló paksa- métát a lakásnak egy eldugott sarkába rejtette, ahová az asszonyoknak nem volt belátásuk. Az utolsó száz métert a megállótól a villanyüzletig, futva tette meg, attól való féltében, hogy valaki épp a győzelem perceiben, el találja előle halászni a készüléket Baliskónak ugyanis a háztartás gépesítése volt a vesszőparipája. Taxiba ültette a fehérre zománcozott mosógépet és ho- zavitte, a Nagy Lajos király útra. A gép majdnem egyhavi fizetésében került Ö Is meg a feleséae is dolgoztak, s habár nem kerestek különösen jól, a pénzzel mégis könnyű kézzel bántak, mert nem volt gyerekük. De amikor az anyósa, özvegy Szievertné, a gép árát kérdezte, Baliskő csak a félhavi fizetését merte bevallani. Az asszonyok szerencsére nem drágállották. Eleibe szólni sem tudtak az örömtől, s Örkény István # A mosónő álma az ujjuk hegyével iram mertek hozzáérni a mosógéphez. Csak amikor Baliskő mindent elmagyarázott, s a készülék hasába is betekintést engedett nekik, kérdezte gyanakodva özvegy Szievertné: — Magyar gyártmány! — Magyar — mondta Bőkké? — Puff iraki — mondta özvegy Szievertné. — Miért puff neki, mama kérem ? — Mert akkor drága. Téged megint becsaptak, kedves fiam. — Ami jó, az sohasem drága, mama kérem — jegyezte meg Baliskő. — Ki tudja, hogy Jó-e? Múltkor is egy óra alatt kiégett a villanydaráló. Való igaz, hogy a vltlanyda- ráló kiégett De a mosógép nem égett ki. A mosógép mosott Zümmögve, fürgén, játékos kedvvel mosott ahogy a szél fúj vagy egy patak foly- dogál, minden megerőltetés nélkül. Baliskóék lázasan mostak. Megszállottan, csaknem hipnotizálva mostak, nem bírták abbahagyni. Aznap a déli maradékot vacsoráitok, azt is állva, hidegen és sietve. A gép kimosta az egész szennyest Megette az ágyci- hókat kimosta a lepedőket Féltízkor Baliskő meg a felesége lefeküdtek aludni, mert mind a ketten hatkor keltek, özvegy Szievertné azt mondta, hogy fölmegy a padlásra teregetni. Mikor visszatért s négy- szemközt maradt a géppel, oly frissnek és kipihentnek érezte magát hogy eszébe sem jutott lefeküdni. Odahúzta a hokedlit, s egy ideig barátságosan nézegette a mosógépet A szekrény aljában talált még egy csomó viseltes, foltozásra vagy foltnak szánt fehérneműt; ezeket gyorsan kimosta, s aztán a következő fuvarral az összes konyha- és padlóruhákat Ekkor becsöngetett a szomszéd Hoffmanék- hoz, ahol három gyerek volt, és elkérte a szennyesüket. Ne- gyedegy múlt mikor ezzel is végzett A Nagy Lajos kfráfe úton már mindenki aludt csak a mosógép nem volt álmos, és özvegy Szievert nőni sem. Boltozta a létrát fölmászott a tetejére, s súlyos testével a magasban Imbolyogva leszedte az ablakokról a függönyöket Megkínálta velük a gépet Negyed kettőkor azonban ennek is vége lőtt, s már egy ócska rongy sem volt található a lakásban. Lebaktatott a félemeletre, és bekopogott Pasa Gézához. Pasa Géza aggtegényember volt s nagyon nehéz volt belé életet verni Jó ideig eltartott míg sikerült megértetni vele, hogy miről van szó; akkor aztán összeszedett két ölre való szennyest Amikor Szievertné ezzel is elkészült nagyon későre járt már a virradat közeledett; ahogy volt ru- hástul-cipőstül, vizes kötényben és gőztől lucskos hajjal végigdőlt a vetetten díványon. A takarót sem volt Ideje magára húzni, tüstént mosott tovább. Kimosta a veje nyári ballonruháját, melyre addig aadűlatosMppea nora gondok senki. Ezután — pedig már agy kicsit erőltetnie kellett emlékezőtehetségét — kimosta azt a rettenetes mennyiségű ruhát, amely tavaly ősszel gyű- tamlett össze, amikor 6 izületi gyulladással hat hétig feküdt a Költői Annában. Aztán eszébe jutott egy horgolt alsó, mely nagyon-nagyoa régen volt rajta; legutoljára a Ferry Oszkár úton viselte, egy vfl- ta alagsorában, amikor vérében esett össze és abortáJt Ezt is szép tisztára mosta. Aztán beledobálta a gépbe boldogult Juliska leányának fehérnemű- R, utána szegény Szievert bácsi ingeit-gatyátt, az uráét, áld a Piave hídja alatt halt hősi halált Kimosta azt a hét csipkezsebkendőt is, melyről doktor Vi rovó né a következőket mondta: — .Lelkem, én nem azért mondom, de a műkkor is hét batisztzsebkendőm hiányzott a vasalásnál." Ez után már nem nézte, mit most csak hordta bele a gépbe a napokat a heteket az éveket A gőzben úszó pincéket A latyakos betonpadlót A kelkáposzta ebédeket Keze gyógyíthatatlan vörösségét s a hidegséget azt az alattomos, kígyó testű hidegséget mely a fáradtsággal versenyt kúszott fölfelé a két lábaszárán, bokától térd iránt S hordta a gépbe (háta András: Lámpa a szennyes ruhák kosarait boglyáit hegyeit egész hegyláncait melyet mind 6 áztatott, szappanozott, mosott és öblített E3eggel hatkor füffcell a * * lánya meg a veje. özvegy Szievertné tátott szájjal lihegve aludt; olyan éhesen, la lánkan, szinte habzsolva aludt hogy nem volt telkük fölébresztenl. Betakarták egy paplannat és éhgyomorral mentek munkába, mert egy csöpp tej sem volt a háznál aznap reggel
