Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)
1974-06-14 / 161. szám
1974. június 14. DUNÁNTÚL! NAPIO A pártkongresszus tiszteletére lövő év végére elkészül az új harkányi kórház A hírt sokan kétkedve fogadták: „Hatszintes épületet felépíteni másfél év alatt?... — Kórház lesz ez és nem lakóház! — ahhoz pedig idő kell . . „Ugyan, az építők még a felszínre sem jutottak el..." — A vélemények a harkányi kórház új szárnyépületéről hangzottak el. Ugyanis az építők, a Baranya megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat dolgozói a XI. pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy a 715 négyzetméter alapterületű kórházat az 1976. május 31-i határidő előtt öt hónappal átadják. Az öreg kórházi épülettől a Zsigmondy-sétány mentén húzódó magas deszkapalánk „elrejti” az építőket. A drótkapu mögött csak a hosszan elnyúló kavicsdepók, a szállítószalag és a betonkeverő, valamint a mögöttük álló felvonulási épület sejteti, hogy itt valami készül. A palánkon az ember láthatja, hogy nagy munka folyik. A közel két méter mély, 55 méter hosszú, 13 méter széles földtek- nőben 13 szerelő és hét kubikos dolgozik. — Mintegy kétezer köbméter földet dobtunk innét ki — mondja Kollár János művezető. — Most már szépen haladunk az alapozással, a vasalásoknál tartunk. Az egész épület 25 centi vastag lemezalapot kap, az alapgerendák 50 centi magasak iesznek. Ehhez a munkához 96 tonna vasat használunk fel. — Aztán jön a betonozás. — Mintegy félezer köbméter betonra lesz szükségünk. A földteknö déli szélénél betonelemek mértarjj rendbe rakva: az új kórház univáz- és stása-elemei. A 31 millió forintos beruházás földmunkái tavaly novemberben kezdődtek. Közben módosították a terveket — ez időt igényelt Később pedig anyaghiány gátolta a munkát. Igazság szerint nem volt az a kimondott rohamtempó ezen az építkezésen ... — Amit vállaltunk, teljesítjük — mondja Várhegyi Antal építésvezető. — Egy hónappal ezelőtt kezdtük meq az alapozást. A lemaradást július elejére már behozzuk. Reális, de feszített Október 15-re áll ma d az épület Százhússzal több betegei fogadhatnak alapozási ütemtervet dolgoztunk ki. Minden órára minden ember már most tudja mi lesz a feladata. Az ütemterv szerint e hónap 17-én végzünk a vasszereléssel, ezután látunk hozzá a betonozáshoz, amivel 10-én végzünk. — Ebben az időszakban hányán dolgoznak majd? — Két 11 fős brigádunk és a kisegítő személyzet éjjel-nappal — még szombat-vasárnap is dolgozik majd — ezt követeli meg a technológia. Ezután következnék a vízellátás. Elképzeléseink szerint az épület közel kétezer univáz elemének összeállításával október 15-re végzünk. lay téliesíteni tudjuk majd az épületet, s a hideg idő beköszöntése után is zavartalanul dolgozhatunk. Milyen lesz az új harkányi kórház? A BARANYATERV tervei szerint a Zsigmondy-sétány mellett húzódó 55 méter hosszú, hatszintes épület egy, nyaktaggal kapcsolódik a régi kórházhoz. Itt kap helyet a főbejárat és a 145 négyzetméteres alapterületű előcsarnok, melyből keleti irányban nyílik a középfolyosó, ez kettéosztja az épületet. A földszintnek a harkányi strand felé néző oldalán alakítják ki a lépcsőházat, a liftet, az ügyeletes orvosi szobát, a kezelőket, a várótermet, a raktárakat és a különböző szociális helyiségeket. Az épület déli oldalán lesz két tágas társalgó, a beteg- és orvosi könyvtár, valamint az irodák. A következő négy szint mindegyikének északi részét rendelők, kezelők, orvosi szobák, váróhelyiségek, társalgók foglalják el. A déli oldalon 60 kétágyas — fürdőszobával és előtérrel rendelkező — betegszobát alakítanak ki, melyek mindegyikéhez öt négyzetméteres erkély tartozik. Társbérletben Meg leli duplázni a termelést, de készülni kell a költözésre Késik a BVM komlói telepének építése A volt Pécsi Betonórugyár, amely az elmúlt év eleje óta a BVM Dunaújvárosi Gyárának telepeként működik, néhány hónapja társbérletben „él” a Pécsi Faipari Szövetkezettel. A szövetkezet megvásárolta a telepet, s az adás-vételi szerződés értelmében ez év végétől e| kellene költöznie a „cementiparinak"-. Egyelőre az irodaépület földszintjét adták át, amelyet a központi adminisztráció foglalt el. A pécsi telepnek tehát kettős feladattal kell megbirkóznia: egyrészt biztosítania -kell a zavartalan termelést, másrészt félszemmel a komlói és a hirdi beruházásra illik figyelniük és közben elő kell készíteni a pécsi telep költözését. Idén az 1973-as termelés dupláját kéri a vállalat a pécsiektől. Az UNIVÁZ falpanel iránt igen nagy az érdeklődés, azt csak Pécsett gyártják az országban, és mindenekelőtt a kiemelt beruházásokon, használják fel. Egyik évről a másikra a termelést megkétszerezni nem kis feladat, szükségessé vált a különböző technikai módosítások elvégzése az üzem gépi berendezésein. Az április végére befejeződött átalakítások a termelés felfutásának felét biztosítják, A fennmaradó ötven szá- salékot az embereknek kellen« * garantálniuk. Viszont éppen ez jelenti a legnagyobb gondot Húsz embert kellene valamiképpen pótolni. Csakhogy a jó kereseti lehetőségek ellenére sem jelentkezett felvételre egyetlen munkás sem. így aztán a komlói illetve hirdj telepekről átirányítottak embereket a pécsi üzembe. A technológián dolgozók nagy része teljesíti a normát, de a teljesítő-képességnek is van határa, így hát nem csoda, hogy eddiq mintegy hétezer négyzetméterrel kevesebb UNIVÁZ homlokzati panelt gyártottak a tervezettnél. A BVM Dunaújvárosi Gyárának pécsi telepe Komlóra költözik. De ennek feltétele az ottani telep bővítése. Egyelőre méq a kiviteli terveken dolgozik a BÁNYATERV; szállításuk júliusra várható. Csak ezek után kezdődhet meq a telep bővítése. A beruházónak jelenleg az okozza a legnagyobb fejfájást, hogy nem talál kivitelezőt. A villamos és gépészeti szerelést ugyan elvállalta a Mecseki Szénbányák, de egyelőre nincs építési kapacitással rendelkező cég. így szinte biztosra vehető, hogy a jövő év nyaránál előbb képtelenek elköltözni a telepről. Salamon Gyula Eddig 50 ezer darab paprika Tótok földjéről A hatodik szinten kap helyet egy kisebb érterem, a szükséges kiszolgáló helyiségekkel és a 440 négyzetméteres tetőterasz. * A XI. pártkongresszus tiszteletére tehát 1975. december 31- re elkészül az új egészségügyi létesítmény. Miért oly fontos mi- : előbbi átadása? — Indoklásául I csak két adat: jelenleg a har- | kányi qyógykórház egyszerre i másfélszáz beteg fogadására al- j kalmas. Az épülő objektumban i újabb 120 beteget helyezhetné- | nek el. Mécs László '■ Június 12 én, szerdán a Fogyasztási Szövetkezetek Baranya megyei Szövetsége rendezésében a megye AFÉSZ-einek agronómusai, felvásárlási szakemberei és BARANYAMÉK vezetői, Tó- tokföldjére, a beremendi ÁFÉSZ zöldségtermesztési szakcsoportjához látogattak, hogy megtekintsék a másfél hektárnyi fóliás zöldségtermesztést. A tótokföldiei szakcsoport 1972 óta foglalkozik paradicsom, paprika, saláta és uborka termesztéssel, s a sikert bizonyítja, hogy az elmúlt évben 1 millió forint értékű zöldárut vásárolt fel az ÁFÉSZ a 15 családból álló szakcsoporttól. A fóliázás, aminek segítségével nagy- mennyiségű primőr árut juttatnak a megye lakóinak, bevált. Ebben az évben eddig 120 000 fej salátát, ötvenezer darab zöldpaprikát, 150 mázsa újburgonyát és kétezer csomag zöldségei adtak át a BÁRANYAMÉK-nek. Idén újabb felszereléssel gazdagodik a szakcsoport. A fólialapok és a vetőmagvak mellett fóliafűtő berendezéseket vásárolnak, amihez jelentős anyagi támogatást adott a MÉSZÖV és a BARANYAMÉK. A megyei találkozó résztvevői elragadtatással beszéltek a gondozott fóliaházakról, s Boly és Mohács még ez évben hasonló zöldségtermesztő szakcsoport létrehozását tervezi. A találkozó résztvevői szóvá tették egy megyei palántanevelő létrehozását, hisz a további fejlesztés egyik alapja a palántanevelés. Ehhez jelenleg Mozsgó tudna jó adottságokkal rendelkező területet biztosítani. Ön mire büszke? Büszkeség ami az élet igazi értelmét adja, ami fontossá tesz bennünket, arról szeretünk beszélni, tulajdonképpen büszkélkedünk vele, bár nem szívesen ejtenénk ki ezt a szót, de nagyon jóleső érzés valamit megcsinálni, valamit úgy megcsinálni, ahogy talán más nem lenne képes. >— ön mire büszke? Az acélreszelék szaga betölti a levegőt. Távolabb, a lakatosműhelyben vasat egyengetnek, ide a forgácsolóba csak tompa zajok érnek, az esztergák, marók, horizontál-padok búgása mellett csak egy-egy erőteljesebb csattanásra figyel fel az ember. Müller Ferenc szobányi gép mellett dolgozik, szekrénnyi munkadarabokat lehet rajta megmunkálni. A gép ellensúlya hat tonnás. Amikor egyszer leszakadt, az egész csarnok megremegett. — Én tulajdonképpen fémcsi- szoióként kezdtem: beraktam a tengelyt. Lecsiszoltam. Kivettem. Közben mindig a Mókus Bélán járt a szemem. Mellettem dolgozott a horizontál pádon. Ez érdekesebb, mint az esztergá- lyozás. Nagy formátlan darabokból öt század milliméter pontosságú alkatrészeket csinálunk. A gépet lefelé, fölfelé, előre, hátra, kifelé, befelé lehet irányítani. Nem gépies munka, nem 100 darab tengelyt csinálok egy műszak alatt, hogy már alvás közben sem hibáznám el. Sokszor két napig is dolgozom a munkadarabon nagyoló és méretező késsel, sarokletörővel, lyukasztóval alakítom az öntvényt. Az első felfogás g legfontosabb: akkor dől el,, sikerül-e a legésszerűbben megmunkálni az anyagot. Aztán válogatjuk össze a szerszámokat... A műszaki rajz sokszor akkora: mint egy lepedő. — Tudja, ha az ember kiad valamit o kezéből, annak jónak kell lennie. Nálam a MEO és a lakatosok nem reklamálhatnak. Ha egyetlen munkát is elmérünk, tízezres a kár... Órája is elmúlhatott, hogy munkájáról beszél. A horizontálon közben a rozsdavörös öntvényből ezüstösen csillogó csőtengely kezd kialakulni. Azt mondja Müller Ferenc, hogy ez viszonylag egyszerű munka. Talán tizenkét esztendeje lehet, hogy a hidraulikus bőrvasalót készítették. Acélból olajnyomással működtetett dugattyúkat kellett készíteni: tükörsima felületek, furatok, menetek ... Négy oldalról kellett megmunkálni. Egy hétig volt a gépen a munkadarab. A dugattyúk olyan nyomás alatt működnek, hogy egyetlen menet sem szakadhatott le .. . Régen volt. Tizennégy esztendő alatt nehéz számontartani, mennyi szép munka került le a horizontál- padról... — Persze, hogy szeretem a szakmát. Ha nem szeretném, nem csinálnám. Nem olyan sok pénz az a 3500—4000 forint (télen sokkal kevesebb), amit máshol nem tudnék megkeresni. Ezért havi háromszáz-négyszáz tonna aszfaltot szétkenünk, havonta elnyűvök egy kenőfát. A hőség néhány méterről is elviselhetetlen, Szabó Sándor a forró aszfalt fölé hajolva simítja a masszát. Kétszáznegyven fokon hozzák, talán kicsit hül, mire o járdára kerül, de még mindig sisteregve tapadna az ember bőrére. — Az emberek megállnak, mondják is, hogy milyen jól izzadunk. Falun meg azonnal ki is akarják próbálni, volt aki meg is tapogatta. Bejártuk már Baranyát — nem tudnám megmondani, hány tonna masszát kentem szét, hány kilometer úton térdeltem végig. A hasizom van legjobban igénybevéve. Azzal kell az erőt adni. De a derék, a karok, a hát is résztvesz a munkában, s persze a térdek. Nyolc órán át térdelni? S amikor feltápászko- dik az ember, nem lehet azzal elfoglalva, hogy itt fáj, ott fáj... — De nem ez a lényeg, menjen csak végig ott azon a szakaszon, ott, amit még reggel csináltunk. Na látja: csukott szemmel is nyugodtan mehet, sima az, mint a szobája otthon ... Harmincnégy esztendeje dolgozik az újhegyi villamos műhelyben. Amikor Komlón és az „uránban” a legnagyobb volt a hajtás, akkor egy-egy esztendőre kölcsönadták Welczenbach Rudolfot. Mindig visszatért... Pedig a téli vezetékszakadások, j a kábelmunkák alaposan megviselik az embert. A vasoszlop- I hoz odafagy a kéz. Kesztyűben S nem lehet a kötéseket jól meg- i csinálni. I Welczenbach Rudolf most már a satupadhoz van kötve, egészsége sem engedi a kinti munkát, meg hát nagy fény. űzés is lenne. Itt van példáu ez a rövidrezáró, amit most ké szít. Finoman megmunkált szer. kezet, remekmű. Egyformán érti a villanyszerelő és a lakatos mesterséget: a két szakma együtt hozta létre ezt a szerkezetet. De hát nincs ebben az üzemben egyetlen motor sem (a sok százból), egyetlen kapcsoló sem (a sok ezerből), amit ne ismerne... Mégis van néhány dolog, amiről különösen szívesen beszél: — A laboratóriumi műszerek, ' az újhegyi kézilabdapólya világító berendezése, a Bányász : pálya órája és az eredmenyjel- ző szép munkák voltak. Lombos: Jenő arunkban vált . közismert ■ ^ kifejezéssé, de ma már a kisiskolástól kezdve mindenki tudja, mi az az ingázás. Nincs az országnak olyan községe, városa, ahonnan ne járnának el dolgozni más településre, u aznak napontG-hetente munkahelyükre és vissza, távoli gyárakból, üzemekből hozzák haza fizetésüket. Az iparosodással, a munkaalkalmak számának rohamos növekedésével együtt nő a lakóhely és a munkahely közötti távolsáa is. Az újabb gépekhez munkások kellenek, a felépült műhelyekbe, üzemekbe egyre nehezebb a közelben találni munkaerőt. Hazánkban ma minden ötödik aktív kereső, vagyis mintegy egymilló ember nem a lakóhelyén dolgozik. Ehhez még egy meghökkentő tény: az iparban dolgozó fizikai munkások — szak- és segédmunkások — több mint ötven százaléka falun él. Az ingázók túlnyomó többsége, mintegy 700—750 ezer dolgozó hetente, kéthetente tér haza egymásfél napi pihenőre. A naponta ingázók legnagyobb gondja az utazás. Ennek a hóromne- gyedmilliós rétegnek minden nap értékes félórái-órái vesznek el, pihenés, szórakozás helyett utazással töltik idejűket. 60 százalékuk 2 órán belül járja meg az utat munkahelyére és vissza, 30 százalékuk 3 órát veszteget ei naponta utazással, s a fennmaradó 10 százalék méq ennél is több időt áldoz arra, hogy munkahelyére jusson. Érdemes-e azonban ennyit áldozni a jobb munkahelyért, a több pénzért? Nyilvánvaló, hogy a* ingázók naav többsége csupán kényszerűségből vállalja ezt a nem kevés fáradságot. Aki a napi munkája végeztével félórán-óráh belül otthon van, annak jut ideje a családra, a gyerekekre, eljárhat szórakozni, részt vehet a község, a város közéletében, közös tennivalókat valósíthat meg a társadalmi szervezetekben. Munkahelyén is hasonló a helyzet: nem az utazástól fáradt, törődött ember áll a gép mellé. Mi legyen, mi lehet a jövő útja, hogy ez a nem kívánatos helyzet megváltozzék? Az első lépés, hogy megteremtsük a közeli ingázás feltételeit. Ehhez az szükséges, hogy ne csak a nagyvárosokban, megyeszékhelyeken fejlődjék az ipar, szaporodjanak az üzemek, hanem mindazokon a helyeken, ahol a lehetőségek kedvezőek, ipari központokat alakítsanak ki, a kisebb-nagyobb munkahelyi központok behálózzák az országot j^l em elég azonban a ■ munkahelyek megteremtése, a központi elhatározás. Korszerűsíteni kell a lakóterületekről a munkahelyekre vezető utakat, autóbusz gyorsjáratokkal lerövidíthető az utazási idő. A személygépkocsik rohamos elterjedése is kényelmesebbé teheti az ingázók életét, de ehhez is megfelelő úthálózat szükséges. Elterjedt közlekedési forma, hogy egy-egy nagy gyár saját autóbuszán szállítja naponta dolgozóit. Néhány kisebb üzem közösen vásárolt buszokon több, egy településen lévő műhely, gyárrészleg dolgozóit szállíthatja. A lakóhelyen szolgáltatóházak, szórakozóhelyek, megfelelő üzlethálózat alakulI jón ki. Csakis így biztosítható, hogy az egészséges, megfelelően ellátott lakóhelyről, kimerítő utazás nélkül érjenek a dolgozók munkahelyükre. így válnak nemcsak munkássá, hanem az élet, a szocializmust építő, megvalósító élet minder) szépségét, kényelmét élvező állampolgárrá. És hoqy mindezt meg kell valósítani, sürgeti a tény: hazánkban állandóan emelkedik az ingázók száma,. jMegyei palánfane eo létrehozását érkezik
