Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)
1974-06-13 / 160. szám
6 DUWANTOll NAPLÓ 1974 iúnius 13. i I A Balokány-lig De szép is lenne, ha a fotós-trükk valóra válna: szobor kerülne a Balokány-ligetbe! Igaz, hajdanán állt itt szobor, a 48-as centenáriumi emlékmű, de lebontották, mert omladozott. Tanévzáték Szerdán megkezdődtek a tanévzáró ünnepségek az általános és középiskolák nappali tagozatain. A ren- i delkezések szerint ugyanis a tanévzárókat az igazgatók citál meghatározott napon, június 12-e és 17-e között tartják, ekkor osztják ki a bizonyítványokat is. Ezekben a napokban öt es Ij'ezer iskolában ér véget a tanév: mintegy 1 300 000 diák kezdheti meg vakációját. Június közepén országszerte megnyitják karúikat a nyári napközis tá- ■'■r-ok és ebben az esztendőben ismét változatos Programban lesz részük a kis- és a nagydiákoknak. A táborokban a fiatalokra tanárok és leendő pedagógusok vigyáznak, és mindenütt gondoskodnak orvosi ügyeletről is. 4 tanévzárókkal egy időben meakezdődtek az előkészületek az új tanévre. Mint a művelődésügy ille- ‘ékesei hangsúlyozzák: az 1974—75-ös tanévben nem 'esznek újabb, nagyobb horderejű módosítások, a következő tanév legfontosabb feladata valamennyi i'lrolatipurban taz eddigi változások megszilárdítása, elmélyítése. Feltétlenül köny- nviteni kívánnak a pedagógusok terhein. Az 1974—75. tanév munkarendjéről megjelent művelődésügyi miniszteri utasítás értelmében a tanév szeptember 2-án, tanévnyitó ünnepséggel kezdődik. A miniszteri utasítás részletezi a tanév fő feladatait is. Ezek sorában egyebek között aláhúzza: valameny- nyi oktatási intézményben méltóképpen ünnepük meg a lakóhely és hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját. Iskoláink méltó módon készüljenek a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusára. Fordítsanak megkülönböztetett figyelmet valamennyi iskolatípusban a nevelőmunka tudatosabbá tételére, a tantárgyak keretében megvalósuló nevelő- munkán túl a tanórán kívüli világnézeti-oolitikai nevelésre, az iskolai közösségek tervszerű és folyamatos fejlesztésére, a tanulók önkormányzó kédességének kibontakoztatására. A rendtartás előírásainak megvalósításában ügyelni kell a kötelességek és a inank egyensúlyára, a felelősségvállalás növelésére, az Hiúsági szervezetekkel való alkotó együttműködésre, az iskolai demokrácia segítésére. Tekintsék az iskolák kiemelt leiadatuknak a feavelem, különösen a munkafegyelem erősítését. A pedagógusok szahad- sáaát az érvényben lévő utasítások alapion kell kiadni. Az iskolai szünetben 's gondoskodni k*ll az arra ,n£nv* tartó szülők gyermekeinek szervezett foglalkoztatásáról. Néhány héttel ezelőtt adták át a pécsieknek a város egyetlen ligetét, a Balokány-fürdő melletti parkot. Az évekig elhanyagolt 16 ezer négyzetméteres park felújítása négymillió forintba került. Az országban kevés város dicsekedhet ilyen, kerítéssel körülvett, zárható, elegáns parkkal, mint a Balokány-liget. Persze még meglehetősen kevés a látogatója, a pécsiek valahogy mór hozzászoktak, hogy ez a szép zöldterület tulajdonképpen nincs, mert mintegy hat évig zárva volt. A liget igazi parktervezői remek: a reprezentatív, lila akáccal befuttatott pergola szomszédságában egynyári virágok pompáznak, arrébb a hosszan elnyúló örökzöld növények uralta kert. Távolabb az árnyat adó platán- és gesztenyeliget és a sziklakért, A tóban félszigetszerű terasz. Növényi ritkaságok: sárgalevelű zöldjuhar, mocsár- ciprus, judásfa ... A városnak ezt a zöldterületét kulturális célokra is fel lehetne használni, sőt fel kellene használni. Erre már évekkel ezelőtt gondoltak az illetékesek. Picit későn, — a park rekonstrukciós tervei már megvoltak, amikor a KISZ és a Tanács felvetette az ifjúsági parkká történő fejlesztés gondolatát. Elkészült a terv is egy klubház és egy színpad építésére. Aztán ismét feledésbe merült a gondolat, inkább az ifjúsági ház építését szorgalmazták. Nos, az új park kiképzésekor azonban figyelembe vették az építők a majdani ifjúsági park egyes létesítményeit, így például a tervezett klubház helyén a játszóteret alakították ki, ahol gyakorlatilag bármikor megkezdődhet az újabb építkezés ... örvendetes az ifjúsági park létrehozásának gondolata, de vajon elég nagy-e a liget egyszerre többszáz fiatal fogadására, a 16 ezer négyzetméteres területből négyezer négyzetméter a tó felülete, hétezer négyzetméter a füvesített terület.. . Addig is, míg nem építik meg az ifjúsági parkot, érdemes lenne „tartalommal” megtölteni e szép ligetet. Ezeregy lehetőség kínálkozik a célszerű kihasználásra. Mindenekelőtt szabadtéri szoborkiállítás helyéül szolgálhatna, A park jelenlegi szépségéhez méltó képzőművészeti alkotások életet varázsolnának a szép zöldterületre. Mondhatnánk úgy is; hogy szoborparkot kellene létesíteni, bár ennek jogosultságát többen vitatják, mondván, az alkotások össze- zsúfolása sem a műveknek, sem pedig a környezetnek nem válik előnyére. Ez igaz. Mégis nyolc tíz Szobor, avagy térplasztika ebben g jól megkomponált díszkertben igen kellemes esztétikai hatást nyújtana. Ha nem szoborparknak, akkor egy-egy képzőművész néhány alkotása idényjellegű szabadtéri kiállító- helyének is alkalmas lenne. Ez több okból is indokoltnak látszik: egyrészt meglehetősen kevés Pécsett a kiállítási lehetőség, másrészt pedig egyes műalkotások — témájuknál, megformálásuknál, léptéküknél fogva — éppen a szabad környe- I zetet igénylik. Netán, a Pécsi Kisgalérig szabadtéri „kiáljító helyisége” lehetne ... A Balokánytól alig párszáz méterre van a Zsolnay gyár, A park ezt nem sejteti, mert egyetlen akár díszítő, akár va- I lami más funkciót betöltő Zsol- j nay-kerámia sincs a ligetben. Kj kellene használni ezt a szomszédságot mind a park gazdáinak, mind pedig a gyárnak. Nincs ivókút a ligetben, miért ne lehetne ez Zsolnay-kerámiából? j Pénz? A gyárnak sem lenne j mindegy, ha itt megtalálná ki- ! állítóhelyét. Rendezhetnének itt akár nagyobb térplasztikai anyagból kiállítást, akár pedig szabadtéri kerámia kertibútor- be mutatót. Nem lenne haszontalan a margitszigeti mintára, úgynevezett rekreációs-parkként felhasználni, ami annyi jelentene, hogy nyugágyat bérelhetnének az idelátogatók, napozhatnának, kulturált környezetben pihenhetnének. Esetleg érdemes lenne itt felújítani vasárnaponként a délelőtti térzenét, esténként pedig kisebb kamarakoncertek helyéül is szolgálhatna a park. Néhány esztendő múlva elkezdődik a Budai városrész korszerűsítése. A megújhodó környéknek a Balokány-liget kellemes pihenést és kulturális j programot biztosítható parkja j lehetne. Mécs László I FELVÉTEL A MERKÚRRÓL., A MARINER—10 AMERIKA IOM.A' >9 000 MÉRFOLC TÁVOLSÁGBÓL készített felvétele a Merkúrról NYÁR E mlékek kötődnek egy- egy archoz, színekhez, néha csupán egy mozdulathoz, lényhez, sötétséghez, illetve hangokhoz, évszakokhoz s ezek köré azonmód kerekedik valami történés. Mit vált ki az emberből — mondjuk — a „nyár"? AORONOMUS: — Nagyon száraz nyarunk I volt, már hét hete nem esett ; egy csepp eső sem. Mifelénk nagyon jó kukorica terem, de úgy tűnt, hogy az aszály teljesen tönkreteszi. Egy szombaton Pécsett vagyok, volt iskolatársaimmal az érettségi 'találkozót beszéltük meg. Délben utazom j haza a piac térről. A buszról a bekötőút torkolatánál leszállók s megyek haza. Akkor már mozgott az egész vidék, fekete volt az égbolt, a szél ringatta a kukorica táblákat. Nem először persze, de az eső mindig elmaradt. Most viszont éreztem az eső szagát. Pécs fölött már fátyolos a horizont. Nem vagyok vallásos, de elhiheti, felnéztem az égre, „Isten, most adj esőt, különben ki nem heverjük ezt a szárazságot!” Adott! Esett, zuhogott, ömlött, én meg sírtam örömömben. EGYETEMISTA: — Nyáron pénzt keresek. Nem egészen két és fél hónap, de inkább két hónap alatt „összeütök” tizenöt darab ezrest. — Szép teljesítmény, de hogyan? — Fölkapom a fehér kabátot, Siófok alatt egy kisvendéglőbe beállók „csálinger- nek”. Tavaly is, tavaly előtt is ugyanannál a gebinesnér dolgozom. A kosztom megvan, mondhatnám majdnem ingyen, a szállás egy kicsit drága, de megéri. — Más munkalehetőség nincs? — Végül is lehet, de idé bevágódtam és ebben van a pénz. Kilencszáz az alap, rá a jutalék. Mindez persze nem sok, hanem a borravaló, meg ez az... így szépen kikerekedik. SZERSZAMLAKATOS: — Tudja mi volt a divat tíz évvel ezelőtt? Szűk nadrág, meg a hegyes olasz cipő. Hát nekem most is ez az ünneplőm, mert tíz éven át másra sem kerestünk az asszonnyal — két gyerek mellett! — mint a házra. Először vettük a telket Ri- góder-tetőn, aztán, hogy kinyögtük, lassan szedtük össze a téglát, cserepet, cementet, parkettát, burkolólapokat, szóval ami kell. Tető alá húztuk a házat — három szoba van rajta fürdőszobával — úgy állt üresen még hosszú ideig, ajtókat, ablakokat vettünk, aztán a berendezés . .. ajaj. Most ide- figyejjen! Nekem tíz év óta most lesz olyan nyaram, hogy a fizetett szabadságom alatt nem kell trógerolnom. Festjük a lakást, egy hét, másfél hét múlva beköltözünk. Én a szabadságom alatt semmit nem | csinálok, csak fekszem végre a i saját lakásómban és nézem a j mennyezetet. Itt kint csend is ! van, szép is ez a környék. .. Szóval a szép nyarak csak ezután következnek. De ideje is. Amíg idáig eljutottam — a takarékba tett első öt—hatszáz forinttól a hurcolkodásig —a két gyerekem szépen felcseperedett. A nagyobbik már az államig ér. Különben itt a fényképük, nézze meg. Klassz kis fickók nem? A KATONA: — A múlt esztendő tavaszának végén vonultam be a „seregbe". Nem hatott meglepetésként, vártam már, s mégis, attól kezdve felborult korábbi életrendem, át kellett állnom egy egészen új közegbe. Első hetekben olyan idétlenül mozogtam az egyenruhában, hogy szinte nevetséges. Távolról ! hallottam a vezényszavakat, uto- I sításokat, parancsokat, mintha ; nem is nekem intézték volna. I Akármit csináltunk, semmi nem ! volt jó — később rájöttem, | valóban ügyetlenkedtünk. — Az esti órák voltak kegyetlenek, amikor takarodó után nem tud- ! tam mindjárt aludni, tűnődtem a sötét körletben, messzire került tőlem minden ami a civil életet jelentette. A haverok, az üzem, az örökké kiabáló művezető, a Rózsa-kerti táncok, a valóravált és elmaradt randevúk, most örömmel Vezet csókoltam volna a legcsúnyább lánynak is, akivel valaha is táncoltam. Társaim szuszogtak, horkoltak a szomszédos ágya- j kon, némelyik hangosan mo- ■ tyogott álmában, <a teremben izzadt katonaszag volt... Ajaj, I de el voltam keseredve! — Meddig? — Nem sokáig. Amikor az ember belerázódik és megszokja az új környezetet, gyorsan felfedezi ebben az új világban is a jót, izgalmasat, érdekeset. Már „öreg katonának” számítok. Most az a furcsa, hogy itt állok a falu közepén ezekkel a színes zászlókkal, nézem, ahogy a távolsági buszról érkező utasok szétáradnak a tanácsháza előtt asszonyok, lányok jönnek-mennek a boltokból, szóval nézegetem ezt a lazább életet. Nálunk minden szigorú redben folyik, percekre kiszámítva, látja, még hét perc van hátra, megérkezik az alakulatom utolsó egysége, beirányítottam őket ebbe a kis utcába, ami levezet a folyóra, az utolsó kétéltűre fölkapaszkodom, ezek úgy mennek ám a vizen is, mint az aszfalton. Ennyi az egész, nem dőlt össze a világ láthatja, elmúlt a tavalyi nyán -az idei még gyorsab-, ban megyen ... A FALU ÖREGJE: — Nem tudom mennyi van még hátra. Ez az egy, amit az ember soha, de soha nem tud meg. De ez a hetvennyolc is szép. Nem szólhatok semmit. Apám a felét nem érte meg. Azon a nyáron hat esztendős lehettem, nem mertek otthon hagyni egyedül, csobolyóban hordtam ki a vizet az aratóknak, apám kaszás volt. Azt mondták, szép szál férfi volt, lehet, talán korábban, mert azon a nyáron — ahogy így visszaemlékszem — nagyon lesoványodott egész hirtelen, valami nyavalya sorvasztotta. Akkor értem oda a vízzel, amikor a fa alá fektették, ingjét kihúzták, meztelen mellét dörzsölték, előkerült egy szekér, fölfektették, anyám vette az ölébe a fejét, a sógor meg hajtotta a lovakat. Ügy emlékszem, mintha most is látnám magam előtt, futottam a poros dűlőúton a szekér mögött, apám egyik lába lelógott és himbálózott, a rossz, fűző nélküli bakancsa elveszett, a bokája, lábszára földes volt, a sarkán a bőr vastagon berepedezett. Ez az utolsó kép róla. Első kaszás volt az uradalomban, de volt nála egy erősebb kaszás, aki elvitte. Most azért nyugodtabbak a nyarak. Nem is tudom, mikor arat a téesz. Csak mondja a fiam, hogy ennyi meg ennyi mázsa az átlag. Nem nagy dolog már. ÓVÓNŐ: — Akar szépet látni? — nézzen be ezen az ajtón, de csendesen lépkedjen . . . Huszonhét kisgyerek. Ebéd után mindig alvás van. egész délelőtt a napon ugráltak, ezért ilyen napfény-illatú a hajuk. Ha eszembe jut, hogy az apámat csecsemőkorában még pálinkás kenyérrel etették a krumplitok végében, hogy ne bőgjön, míg a szülei kapálnak .,. Ezek a kicsik meg itt, látja . .. Mindenük van — körbe mutat a falusi ovóda polcaira, a babák, színes-kockák, autók, pöttyös- labdak, mackók mesevilágára. A fiatal óvónő karbatett kézzel támaszkodik az ajtófélfának és tűnődve sóhajt bele a szoba nyári csendjébe ... Rab Ferenc
