Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)

1974-06-12 / 159. szám

6 DUNANTOtl NAPLÖ 1974, Június 12. Tábor 74 Fiatalok „népvándorlása“ Baranyai „vendégmunkások“ Kunfehértón és a fővárosban — Forró drót Bács-Kiskun megyével Balotonfenyvesen, a baranyai KISZ vezetőképző táborban már megkezdődött a „nagyüzem”. Most fut a harmadik turnus, és egészen szeptember 9-ig népes lesz a tábor, közel kétezer ba­ranyai ifjúsági vezető tanul-nya- ral itt ebben az idényben. Az utolsó vendégek őszelőn a bu­dapesti Fűtőber Vállalat fiatal­jai lesznek, akik mindjárt el is végzik a fenyvesi tábor téliesí- tését is — és együtt pihennek a Pécsi Műszaki Főiskola hall­gatóival. Néhány új dolog is lesz az idén nyáron a fenyvesi vezető­képző táborban. A komolyabb; a KISZ KB határozata alapján más, célszerűbb módszerekkel képzik az ifjúsági vezetőket. Nem terhelik őket agyon elő­adásokkal, inkább csoportos foglalkozás, kötetlen beszélge­tés során szerzik majd vezetési ismereteiket a fiatalok. A má­sik — ami ugyancsak „súlyos" változás; az idén már felemelt nyersanyag normákkal dolgoz­nak, így bőségesebb, jobb lesz az ellátás. Ebben az évben szinte vala­mennyi középiskolai KISZ-titkár táborozni fog. Balatonfenyve- sen — többek között — az új szervezeti formára áttérő közép­iskolák, szakmunkásképző isko­lák titkárait készítik fel. A szak­munkásképző intézetek iskolai KISZ-titkárai az esztergomi Bú- bánat völgyben táboroznak maid országos szervezésű to­vábbképzés keretében, a kö­zépiskolák ifjúsági vezetői pe­dig Budapesten a Csepel-szige- ten töltenek el egy hetet. Népszerű, s ami ennél több, hasznos volt a tavalyi középis­kolai szaktábor a Balaton mel­lett. A idén ugyancsak „szak­táborozik" ott majd egy tur­nus — harmadikos középisko­lások, fizikai dolgozók ígéretes tehetségű gyerekei — és a nyaralás mellett a matematika, fizika, magyar, történelem, bio­lógia, orosz nyelv tárgyában szereznek mélyebb ismereteket. A tavalyi tapasztalatok alap­ján ezen a nyáron időben ki­tolták a táborozást: a korábbi egy hét helyett tíz napot tölte­nek majd ott a gyerekek. A Baranya megyei vezető­képző tábor, a sikondai tó mel­lett igen népszerű lett. Már az első meleg napokon benépe­sültek a házak, s az ősz bekö- szöntéig több mint négyezer fiatalt fogad a sikondai tábor. Ma új lakókat fogadtak: a nemzetközi úttörő kórusfesztivál résztvevőit, akik két hetet tölte­nek itt. Ezen a nyáron még más ran­gos rendezvénynek is otthont ad a szép környezetű tábor. Július 25-től három napig itt tartják meg az ifivezetők orszá­gos parlamentjét. Ebben az időpontban igazán telt házra számítanak, mert az ország minden részéből több mint há­romszáz ifivezető jelezte érkezé­sét. Minden Sikondára vágyó fia­tal még így sem kaphat helyet a táborban. Azért csak meg­oldják valahogy, mert a kerítés mellett sátoroznak majd a bu­dapesti úttörők, Bács-Kiskun és Csongrád megyéből is jönnek nyaraló gyerekek. Nem tartoz­nak szervesen a táborhoz, de az összes szolgáltatásokat — víz, villany, étkezés — ők is él­vezik. A hónap közepén nyitják ka­puikat az önkéntes ifjúsági épí­tőtáborok. A baranyai fiata­lok ezen a nyáron két helyütt dolgoznak majd: a fiúk Buda­pesten segítenek csatornaépítés munkákban, a lányok Kunfehér­tón, Bács-Kiskun megyében nyaralnak, gyümölcsszedés köz­ben. összesen 1250 baranyai fiatal tölti a nyár egy részét if­júsági építőtáborban. A lányok első csoportja június 16-tól 29- ig dolgozik Kunfehértón, a fiúk első osztaga július 14-én utazik a fővárosba. A kunfehértói tá­bor csere-alapon működik — a Bács-Kiskun megyei lányok ugyanis Baranyában, Grécpusz- tán dolgoznak. A két tábor kö­zött állandó kapcsolatot épí­tenek ki, a vendégek baranyai ismeretekből, a mi lányaink pe­dig Bács-Kiskun megyei tudni­valókból vetélkednek egymás­sal. A kunfehértói tábort egyéb­ként nyugodtan nevezhetnénk szállodának is. Állandó épület­ben laknak majd a lányok, a sokmillió forintos költséggel épült szállóban az eszpresszó-"' tói a klubszobáig mindent meg­találnak. Ez a szálló csak a. „táborlakóknak” készült. Baranyában, a már hagyo­mányos grécpusztain kívül még két helyi szervezésű táborban dolgoznak a fiatalok. A Bólyi Állami Gazdaság egy-egy te­lephelyén kapnak munkát a részben Tolna, részben Baranya megyei táborozok. A pécsi egyetemisták, főisko­lások közül háromszázan tölte­nek el két-két hetet Balatonúj- helyen, gyümölcsszedéssel. Az úttörők egy csoportja jú­nius 16-án indul Mecsekná- dasdról, hogy a Mecsek leg­szebb részein egy-két napot el­töltve megérkezzenek Abaliget- re. Ezt az igen romantikusnak ígérkező vándortábort az erdé­szet patronálja, jórészt ők gon­doskodnak az étkezésről, szál­lásról is. A nagyobbak, s a táborozás kiváló ismerői, értői pedig már készülnek az Országjáró Diákok Országos Találkozójára, ame­lyet az idén Sopronban rendez nek meg ... Megmondtuk a magunkét? Szemtől szemben — a vezetőkkel Az idősebbek egy kicsit irigy­kedtek: a fiataloknak az ifjúsá­gi törvény most olyan lehetősé­get biztosított, hogy a .nagy- főnökökkel” szemtől-szembe, a „szolgálati út” mellőzésével mondhatták meg a véleményü­ket, beszélhettek mindennapjaik gondjairól, kérhettek — és ma­gyarázatot kérhettek. Persze a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Győrben Szeptemberben kapunyitás A Győri Közlekedési és Táv­közlési Műszaki Főiskola építése a napokban jelentős állomás­hoz érkezett: megkezdődött az elkészült épületek műszaki át­adása. 1974. szeptemberében pedig beindulhat az oktatás a Dunántúl első ilyen jellegű fel­sőfokú intézményében. 1971-ben kezdődött meg Győ­rött a Duna-part és a Ságvári Endre utca közötti területen a főiskola építése. A több száz milliós beruházással épülő lé­tesítmény négy tanulmányi épü­letből, adminisztrációs részből, könyvtárépületből áll, ugyan­akkor konyha és éttermi rész is készül, ahol a főiskola hallgatói a legkulturáltabb körülmények között étkezhetnek. A szeptem­berre tervezett kapunyitásra az építők a tanulmányi, a labora­tóriumi, kollégiumi és a konyha, étterem komplexumot készítik el. A szeptemberi átadással meg­kezdődhet a különböző tago­zatok Győrbe költöztetése is. amelyek ezidáig: az ország kü­lönböző városaiban működtek. Áttelepül Szegedről a vasúti közlekedési tagozat, Budapest­ről a vasútgépész szak és a postaüzemi ágazat. Jövőre a Rába-parti városba költözik Budapestről a gépjárműközle­kedési tagozat és ugyancsak itt kezdi meg működését a jármű­gyártó szak. Az 1976-os tanév elejére a távközlési tagozat, 1977 őszére pedig a közlekedés- építési kar települ Győrbe, s ez­zel teljes egészében megszűnik a főiskola széttagoltsága. A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola profiljának megfelelő ipari üzemekkel, tu­dományos intézetekkel, társa­dalmi szervezetekkel tart kap­csolatot egyrészt a képzés mind gyako latiasabb megvaló­sítása érdekében, másrészt meg­könnyíti a végzős fiatalok elhe­lyezkedési lehetőségét, de a tudományos kutatásnak is tág teret nyit. F. J. Négyezer kilométer — jutalomból Hócsata a tenger jegén Az 1973/74-es tanév sokáig emlékezetes marad a pécsi gépiparisták számára. Leg- jobbjaik sikerrel álltak helyt a műszaki, természettudomá­nyi, irodalmi és szép magyar kiejtés versenyeken, s a kiszis- tók elnyerték a KISZ Közpon­ti Bizottságának vándorzász­laját. A jó munka egyik meg­érdemelt jutalmaként tizen­egy diák és öt tanár baráti közössége a tavaszi szünet­ben a Szovjetunióban járt, s négyezer kilométeres út során megismerkedett Kiev, Lenin­grad és Moszkva nevezetes­ségeivel. Élményekben gaz­dag utazásunk néhány emlé­kezetes színfoltját szeretnénk most felvillantani. Kievről egy kedves emléket őrzök: éppen autóbuszra vár­tam, hogy hazavigyen a „Mir’’ szállodába, amikor az ismeretlen turista aggódásá­val megkérdeztem egy férfitől, hogy jó helyen várakozom-e? Megnyugtatott, majd udvaria­san érdeklődött, honnét ér­keztem? Amikor röviden be­számoltam neki; megragadta a kezemet és felkiáltott: „Na­gyon szeretem Petőfi Sán­dort”, majd elmondta, hogy egy kievj iskolában ukrán és orosz irodalmat tanít, s a vi­lágirodalomból mindig Pető­fit választja témául. Aztán a busz megérkezéséig Sevcsen- koról beszélgettünk, s amikor lát*a, hogy ismerem, sőt egy verséből idézni is tudtam, könyekig meghatódott. Soha nem kötöttem még ilyen gyor­san ismeretséget, de ami en­nél is több: ismeretlen turis­tából baráttá váltam... * Lening rád ban a Szputnyik utazási iroda kitűnő progra­mot állított össze számunkra, s nagyvonalúságból is jelesre vizsgázott. Űtitársaink közül többen nem láttak még ten­gert, és sóvárogva kérték, hadd mehessünk ki a Finn­öbölhöz. A Szputnyik külön autóbuszt bocsátott rendelke­zésünkre, mely elvitt bennün­ket Petrodvorecbe, ahol nem­csak az „orosz Versailles”, Nagy Péter nyári rezidenciá­jának pompáját csodáltuk meg, hanem remek sétát' is tettünk a befagyott tengeren. A fiúk harcias hólabdacsatát vívtak (amit nem adott meg a magyar január, azt megad­ta az orosz április), s alig le­hetett lebeszélni őket arról, hogy elsétáljanak Kron- stadtig ... * Az egységes stílusú Lenin­grad után Moszkva „anyács­ka" az ősi és modern harmo­nikus egyesítésével ragadott meg bennünket. Építészeti re­meklés, hogy a Kreml falai­nak és székesegyházainak vá­rosképébe beleillesztették a Kongresszusi Palota és a Rosszija Szálló márvány-üveg- beton épületét. Természetesen leróttuk tiszteletünket a szov­jet állam megalapítóiának mauzóleumánál. Azt reméltük, hogy a külföldieket előre en­gedik, s így nem kell sokat várni, fgy is történt, de arra nem számítottunk, hogy az udvariasan előrebocsátott kül­földiekből is kilométeres sor kerekedik ... És befejezésül hadd szóljak arról, ami nélkül magyar tu­rista számára nincs külföldi út: a vásárlásról. Éppen egy porszívó megvételének esé­lyeit latolgattam, mikor meg­feledkezve arról, hogy nem a pécsi Centrum Áruházban, hanem a Gumban vagyok, magyarul fordultam a pult elő't álló szomszédomhoz, s véleményt kértem. A kö­vetkező pillanatban már el­nézést is akartam kérni, de belémforrt a szó, mert társam ízes dunántúli kiejtéssel rö­vid jellemzést adott a „Csaj­ka" porszívóról, melyet már három év óta használ, s még nem volt semmj baj, a hátam mögö‘t álló vásárló pedig — ugyancsak magyarul — a derék háztartási qép mellett álló sasliksütő jeles tulajdon­ságaira hívta fel a figyelme­met ... Hiába, a maqyar — leg­alábbis az áruházakban — világnyelv! N. I. Blúz nélkül.. Műszála* ,,farmer*’ anyagból, nők­nek való szabadidő-ruhákat is gyárt a jövőben a Vörös Okíáber Ruha­gyár. A tűzéssel díszített mini szok­nya kék, a derékig érő felsőrész szürke, az anyag „visszájából” ké­szült. A kabátka testhez simul, feles­legessé téve a blúz viselését. lehetőség korábban is adott volt, a forma viszont megválto­zott — nyíltabb, kötetlenebb, egyszerűbb lett az ifjúsági par­lamentek szervezésével. A munkahelyi ifjúsági parla­mentek túlnyomó többsége Ba­ranya megyében is lezajlott március, április, május hónap­ban — a küldöttek az ott el­hangzottakat a következő hó­napokban tolmácsolják majd magasabb szinten és az általuk megválasztottak viszik tovább a helyben nem rendezhető problémákat az országos fóru­mok elé. Az idén első ízben rendeztek ifjúsági parlamenteket — tu­lajdonképpen a munkahelyi ve­zetők és a fiatalok közvetlen, kötetlen találkozását — igy ér­demes néhány szót szólni o „premier” tapasztalatairól, a magunk, s a KISZ Baranya me­gyei Bizottsága rétegfelelősei­nek véleménye, észrevételei alapján . .. Elöljáróban: ez az új fórum beváltotta a hozzá fűzött remé­nyeket, hasznosak voltak a fia­talokkal folytatott eszmecserék, tanácskozások. Közelebb kerül­tek egymáshoz az ifjú dolgozók és a vezetők, közösség előtt került megvitatásra az ifjúsági törvény végrehajtása érdekében végzett munka, és tulajdonkép­pen együtt döntöttek a további feladatokról is. A fiatalok érdekében szüle­tett, a legfontosabb helyi fel­adatokat rögzítő intézkedési tervet, amelyet a vállalatok, me­zőgazdasági üzemek vezetői is­mertettek, mindenütt alaposan megvitatták a parlament részt­vevői, akik egyben véleményt is mondtak a gazdasági vezetés ifjúságpolitikai munkájáról. A hozzászólók többsége elsősor­ban az érdekvédelemmel kap­csolatos kérdésekkel foglalko­zott. Összegezve: a legtöbben a munkakörülmények javításá­ról, a bérkérdésekről, a lakás- kérdésekről és az ifjúsági mun­ka nagyobb elismeréséről be­széltek. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a hoz­zászólók többsége „csupán” kritikus volt, jóval kevesebb ön­kritikus észrevétel, vélemény hangzott el az ifjúsági fórumo­kon. Megnyugtató viszont, hogy a parlamentek résztvevői álta­lában a kisebb-nagyobb kollek­tíva véleményét tolmácsolták, igen kevés volt az egyéni gon­dokkal, panaszokkal kapcsola­tos felvetés. És még valami, ami ugyancsak emeli a parla­mentek értékét: a hozzászólók nagy része nem elégedett meg azzal, hogy „csak” elmondja az általuk észlelt problémát, hanem mindjárt javaslatot is tett, hogy miként lehetne se­gíteni ... Új formáról lévén szó, néhány „gyermekbetegségről” is szólni kell. Majd mindenütt jellemző volt — mindkét részről — a bátortalanság, bizonytalanság — néhány esetben pedig a fel­készületlenség, a „legyünk túl rajta” szemlélet. Ott, ahol a gazdasági vezetők már koráb­ban is közelebbről foglalkoztak ifjúsági kérdésekkel, sokkal eredményesebb, értékesebb volt a parlament munkája, és ez tükröződött a fiataloknak adott válaszokban is. (Persze önma­gában is eredmény, hogy a par­lamentek minden vezetőt kész­tettek arra, hogy jobban „oda­figyeljenek" a fiatalokra ...) Végezetül egy igazán formai kérdés: az ifjúsági parlament nem gazdasági tanácskozás, és nem KISZ-fórum. A közös gon­dokról beszélve, a megoldást közösen keresve igazán mellőz­ni lehet az „ünnepség-külsőt”, a drapériát és a protokoll el­nökséget. Még egyszer: ez csak formai kifogás — mert így is, úgy is a munkáról volt szó. Tanár, gitárral Gratulálunk! A fiatal dalosok közelmúlt­ban rendezett székesfehérvári találkozóián hazai szereplő is volt: Csizmadia Sándor, Pécs ,,színeiben". Az ifjú énektanár és — talán nevezzük igy —, polbeat éne­kes, igen szfp eredményt ért el, a legjobbak közé került a fia­tal dalosok országos versenyén. Az értékelés szerint „ . . .dalait úgy komponálta meg, hogy ab­ba bekapcsolódhatott a közön­ség is ... Szépen dalolt, tehet­ségesen gitározott, jók voltak a közzenéi is ... Gratulálunk!

Next

/
Thumbnails
Contents