Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)

1974-06-12 / 159. szám

1974. Június 12. DUNÁNTÚLI NAPLÖ A kodályi gondolat jegyében „A mi fiatalkorunkban »olt egy álomképünk: az éneklő Magyarország.” (Kodály) Nemzetközi gyermekkórus találkozó Komlón Három napig a kóruséneklé­sé, a muzsikáé volt a szó Kom­lón. A 11. Kodály Zoltán Gyermek- kórus Találkozó négy külföldi, öt hazai együttese és a komlói ált. iskolák kórusai matrózruhásan, úttőrőruhásan és a különböző nemzeti folklórszíneket is jelző formaruhák együttesében gyö­nyörködtették muzsikájukkal a bányászváros lakosságát. Több, mint 1100 dalos lelkű, éneklő kisdiák!... Látványnak is fölemelő ez, maradandó emlékünk azonban elsősorban a hangversenyek zenei élményéből fakad. Ez a rendezvény részleteiben és eqé- szében is méltónak bizonyult a bányászváros kodályi hagyomá­nyokra épülő nagyszerű kezde­ményezéséhez: találkozzanak Komló városában hazai és kül­földi — általános iskolás korú — iskolai gyermekkórusok a Bartók—Kodály életmű népsze­rűsítése, a népek barátkozása és természetesen egymás dalai­nak megismerése jegyében. A találkozó sikere és jelentősége is ennek az eszmeiségnek a valóságából, jelenlétéből fakad, továbbá abból, hogy ez a szép hármas gondolat nem szavak­ban, ünnepi beszédekben, ha­nem muzsikában jelentkezett, és csaknem valamennyi résztvevő­nél a kóruséneklés magas il­letve legmagasabb művészi fo­kán. Amit ezeknek a gyerekek­nek a többsége csinál, az mű­vészet a javából. A komlói gyermekkórus találkozó téliesí­tetté küldetését, igazolta élet­képességét és a szerzett ta­pasztalatok birtokában néhány év múlva megérhet arra is, hoav a fesztiválok magasabb osztályába lépjen. (Természete­sen a nem „nagydíjas”, nem versenyszerű fesztiválokra gon­dolunk ezután is.) A rendezőség helyes döntése alapján a találkozó két ünnepi hangversenyét pénteken és szombaton este (egy cserével) Komlón és a pécsi Liszt Ferenc Hangversenyteremben is hallani lehetett. így a pécsi közönség is bizonyságot szerzett a kilenc együttes többségében igen ran­gos színvonaláról, magasszintű énekkultúrájáról. A lodzj kis­cserkészek kórusa (Lengyelor­szág) a találkozó „üdvöskéje” volt, ők elsősorban ezzel arat­tak sikert. A pécsi Mátyás ki­rály utcai Ált. Iskola nagylét­számú kórusa ragyogó hangzá­sával és telt, gyönyörű fényű, érett szopránszólamával tűnt ki, főleg az erőteljes hangzásokat igénylő művekben. Kórushang­juk vivő ereje azonban átüt a kamaraművek kötelező finom­ságán, a plánok fölerősödnek. Madrigáléneklésre, illetve a fi­nomabb árnyalatok zeneiségére nem ők. hanem a kaposvári, a komlói Kodály Zoltán és a deb­receni általános iskola — ugyancsak egy-egy nagykórus — adott nagyszerű példát. És itt hadd szóljak külön is egy­két szót az utóbbi két gyermek- kórusról. Mindkettő kivételes felkészültségű együttes, amely a legnehezebb, legimpozán­sabb gyermek- és női kari mű­vek élményszerű megszólaltatá­sára is képes. Száz, illetve száz­harminc tagú együttesről van szó, amely a hangzóskultúra színeinek olyan tökéletes egy­ségében képes megszólalni a legnehezebb és a legdisszonán- sabb hangközök, akkordok in- tonálásakor is, amilyenre csak a zeneileg igen képzett együt­tesek vállalkoznak. A külföldiek közül az olmout- zj (Csehszlovákia) és a weimari (NDK) kórus aratta a legna­gyobb művészi sikert, Az ol- moutziak elsősorban fölényes biztonságú, az énektechnika magas fokán álló könnyed és természetes előadásukkal tűntek ki. Műsoruk tetszetős, hatásos, nem túl nehéz, helyenként nem túl igényes műveket „tálalt". | D’cséretükre szól viszont, hogy több modern hangvételű és já­tékos hangulatú művet is „mer­tek" hozni. A We:mari Úttörő­kórus meglepetés. Szép, kultu­rált éneklésük három befejező száma aratott méltán nagy el­ismerést, .Bartók Bánat. Kodály Esti dal és Vejnemöjnen muzsi­kál című darabjainak magyar nyelvű előadása (komlói beta­nításban) jó| tükrözte: értik, ér­zik ezt a munkát. Szövegkiejtés­ben, prozódiai pontosságban a mű hangulatának kifejezésében is egyaránt tökéletes élményt nyújtottak. A jamboli gyermek- kórus (Bulgária) szereplése mű­soruk első felében élvezetes volt. Később elfáradtak, a vé­gére már teljesen hamisan éne­kelt az együttes. Ezt a zongora­kíséret csak hangsúlyozta. (Ave verum és a ráadás számok tömkelegé). A műsorszerkezet; követelmé­nyek jók és kifejezöek, de fino­mításra szorulnak. Sok a nehéz, súlyos — itt-ott már női kari — mű, hiányzik a játékosság, a nehezebb művek feloldása. Ta­lán két együttes élt vele, ame­lyik önfeledten élvezte is saját előadásának humorát. Enged­jük kacagni, engedjük játszani a gyerekeket a kóruszenében isi (Persze jó új művek is kel­lenének hozzá.) A külföldi együtteseknek pedig nem árta­na kötelezően megszabni leg­alább egy magyar mű előadását. A rendezés program szerint, gördülékenyen bonyolította rendkívül nehéz feladatát. A jö­vőre nézve elkelne néhány mó­dosítás a mostani gyakorlaton. Háromórás gyermekhangverse­nyeket ne tegyünk késő esti időpontra. Summázva: a komlói gyer­mekkórus találkozó magasabb fokon, és élményszerűen, szín­vonalasan töltötte be idei kül­detését. Jó érzés tudni, hogy kottákat cserélnek egymással, barátságok százai szövődnek a kodályi gondolat jegyében. Az „éneklő Magyarország” már régóta nem álomkép. Wallinger Endre Losonci Pál látogatása Vas megyében Kedden kétnapos látogatásra Vas megyébe érkezett Losonczi J’ál, az Elnöki Tanács elnöke, akit Szombathelyen a megyei pártszékházban Kovács Antal, a Vas megyei Pártbizottság első titkára és dr. Gonda György, a Vas megyei Tanács elnöke kö­szöntött. A fogadáson - ahol jelen voltak a Megyei Pártbi­zottság vb-tagjai, osztályvezetői és a Megyei Tanács elnökhe­lyettesei is — Kovács Antal, a Megyei Pártbizottság első titká­ra tartott tájékoztatót a megye politikai, gazdasági és kulturá­lis életéről, fejlődéséről. A tájékoztató után Losonczi Pál a megye vezetőinek társa­ságában a megyei Markusovsz- ky Kórházba látogatott. Ezután városnézésre indult, s megtekintette a Derkovits-lakó- telepet. Forradalom a gyermek-színjátszásban? Zavar a közönség Vers helyett énekes, táncos játék Mikor hasznos a gyermeknek a színjátszás? Gondolatok egy országos konferencia után A pécsi Mátyás király utcai ének-zene tagozatos Általános Iskola kórusa Mesék, csodák élednek fel a fában Látogatóban Bele Jánosnál Nehézkesen keresi a szava­kat. Ujjainak mozgása annál csodálatosabban beszél a megmunkált csont- és fafelüle­teken. Bele János hetven éves. Fafaragással foglalkozik. Mol- ványban, Szigetvár közelében él. A verendán dolgozik jelenleg. Egyébként igazi birodalma a kertek alja, ahogy ő mondja: a szilvás. A természetbe vá­gyódik. Pásztorkodó őseit tiszte­lő nosztalgia él emlékeiben rs. A kertben, ahol vadon hagyja a növényeket, alig nyesi a fá­kat, már sokkal oldottabb. — Itt a diófa alatt reggelen­te kés, véső alá kerülnek a kü­lönféle fadarabok. A nap, a jó levegő, a csend magához húz. Szeretem a szépet. Ha látom, visszalépek és még egyszer ala­posan szemügyre veszem. A virágokat mutatja, remegő ujja a szirmok elhelyezkedését körvonalazza. Faragásaiban ott díszeleg a százszorszép, a me­nyecskeszem, a tulipán, a gyöngyvirág, a tölgy- és juhar­fa. Mesebeli indulatokkal nö­vekednek a vadvirágok: a levél már nagyobb, mint a szár. A valóságból gyökerező fantázia­növények ezek. Elvezet másik kedvenc helyé­hez is, a nyírfa alá. — Szülőfalumra, a somogyi KAFFKA MARGIT U. 7. SZ. alatt ELADÓ 5 szobás komfortos, alápincézett CSALÁDI HÁZ, 2 darab garázzsal és hozzá­tartozó, kb. 150 négyszögöl területtel. Irányár: 600 000 forint. Érdeklődni: INKOZ, PÉCS, Tímár utca 2. n. Lábodra emlékeztet, ahol ren­geteg a nyírfa. Jani bácsi a tollászkodó, büszke pávát is szereti fába vésni. Vadászjelenetek sokasod­nak fa-munkáiban. Mulatnak a duhajkedvű legények, lányokat pördítenek a táncba. Pásztorok csónakjaikat merítik a patak­ban. — Juhász apámtól ragadt rám a faragási szenvedély. Ő erősítette önbizalmamat. Csak ökörszarvra karcolt, sótartókat faragott. Naiv pásztor faragá­sait mégsem tudom utolérni. Az eredeti egyszerűség vará­zsa meg-megkísérti. — Gyötör az ösztön, hogy mindjárt legyél kész. Hajt a kí­váncsiság, milyen lesz a fara­gás. Amibe belekezdek, mindig megcsinálom. Közben az eszem a következőn jár. Néha nem megy, kimerülök, de a gondolat rabja vagyok. Éjjelente agyam­ban vibrál a folytatás. Ujjaim görcsösen ránganak. Bezzeg, mikor a fához érnek, megnyu­godnak. Jó érzés, hogy végieg megfaragtam elképzelésemet. Gyönyörködöm, meggusztálcm szemmel és kézzel. A szilvás végében alig ne- szező búzatábla fogad. Torony kandikál a kalászok között: Hóból. A csupaüveg, virágos veran­dán a szerszámkészletet mutat­ja. Felveszi szemüvegét. Rámára húzza a csontokat, úgy mere­víti változatos formába. Előtte alaposan kifőzi az ökörszarva­kat. — Skótoskodom vele. Szilcj- ökör nem akad. Ha nincs más, megfelel a tehénszarv is, de csak a tiszta és gyönyörű fe­hér. Fél perc alatt az alapozóval negyven-ötven pontot pötyögtet reíief-szerű képfaragásába. Ezen Kapoly Antalt idézi, aki ül és épp farag. Szemben pu­lija és csendes nyája. Virág­motívum kerül a bal részbe. — Persze előre nem lehet ki­számítani, mit akar pontosan az ember. Ha meggyógyulok, a fafaragók országos találkozóiá­ra, augusztus 5-én Balatonlel- lén, ezzel szeretnék kirukkolni. Apja borotvából készült fa­ragó bizsókját szorongatja. Nagymultú szerszám. Hiúság, népszerűség nem iz­gatja. öt osztályt járt csak. Dolgozott pályamunkásként, asztalosként, majd hivatalse­gédként vonult nyugdíjba Mol- ványban. Sokat farag a pécsi Janus Pannonius Múezumnak, eljutottak faragott dobozai Lahtiba is. Kis műhelyt szeretne a szil­vásba. Tölgyfából teljes szoba­berendezést farag majd. Csak napfényben dolgozik, mert a villany másképp veti az árnyé kot. Gyakran ül ki a fái alá Alattuk különösen a tavasz kel lemes, mert a zöld felüdít. For radásos, heges kezefejét nézem Meséket, csodákat .fába, csont ba varázsoló egyszerű kéz. Csuti János A múlt héten a pedagógia mélyrétegeibe nyúlt le Pécsett egy háromnapos tanácskozás. Résztvevőinek száma — leg­alábbis a valóban tanácskozó­ké — még a félszázat sem érte el. Pedig országos rendezvény volt — a pontos neve: Gyer­mekszínjátszók Országos Kon­ferenciája — és így másfél mil­liónyi általános iskolás gyere­ket érintett az egyik legközvet­lenebb, leghatásosabb nevelesi módszer, a játék révén. Hangsúly a játékon Mert nemcsak a gyermek­színjátszás gondjai kerültek ez­úttal szóba, hanem a színját­szás alapja, a játék is, amely tudvalévőleg a pedagógia egyik fundamentu ma. Talán 80 éve, hogy a gyer­mekpszichológia érdeklődni kezdett a játék iránt. De ebből az érdeklődésből azóta sem lett kiterjedt tudomány, még annyira sem. mint az utóbbi három év­tizedben már nagy erőre kapott szociálpszichológia. Legfeljebb az új tudományok kereső bi­zonytalansága vált benne jel­lemzővé. A játékra eddig 12 különböző elmélet született, el­sősorban a keletkezésére De mindmáig hiányzik a teljesen megbízható, mindent felölelő magyarázat. Nálunk sokáig Kosztolányi Dezső szép verse, az „Akarsz-e játszani” volt a játék legjobb, legszemlélete­sebb megfogalmazása, míg végre tavaly megjelent magya­rul az első korszerű, önálló, a teljesség igényével írott játék­lélektan, az angol Susanna Millar The psychology of play című művének lefordítása révén. Ebbe a folyamatba ágyazó­dott bele a'múlt heti konferen­cia, annak ellenére, hogy mind­ezek nem hangzottak ott el. De a színjátszást vallató gondola­tok folyvást a játékpszichológia és a pedagógia irányába mu­tattak. Tudományos-történeti előzmények említése nélkül te­hat nem lehet értékelni ezt a háromnapos rendezvényt Pedagógiai ártalom Ellentétben a két évvel ez­előtti fesztivállal, a bemutató előadások, játékok ezúttal csak szemléltették az elméleti jel­legű tanácskozást. A cél első­sorban az volt, hogy a gyer­mek színjátszás-pedagógia-já- ték összefüggéseiből valamilyen törvényszerűségeket vonjanak le. így sikerült levonni sok egyéb között két nagyon fontos következtetést, amelyek közül az egyik fontossága mellett a gyermekszínjátszás szerepéről eddig kialakult felfogással szemben is áll. A konfeiencia ugyanis elég általánosan egyet­értett abban, hogy a közönség előtti gyermekszínjátszás — pe­dagógiai ártalom. A korszerű gyermekpszicho­lógia ugyanis megdönteni lát­Komplex államvizsga í Az államvizsga évről évre azonos módon megismétlődő eseménye az idén új formát kapott a Tanárképző Főiskolán. Az 1973—74-es tanévben végző hallgatóknak ugyanis új, komp­lex vizsgán kell bizonyítaniuk tudásukat. Eddig a pedagógiából, filo­zófiából, módszertanból külön- külön kellett vizsgázni. így néha olyan anyag is előkerült, amit már tanulmányaik során elő­zőleg lezártak. A komplex államvizsgán meg­szűnik a külön tantárgyak sze­rinti beszámoltatás. Nincsenek részvizsgák, hanem 27, a mi­nisztérium által előre megadott témakör filozófiai, pedagógiai, ! lélektani és metodikai vonat- I kozásait kell felvázolni. A vizs- I gázó húzott tétele kidolgozásá- : hoz — mintha órára készülne j — igénybe veheti az általárros iskolában használt segédeszkö­zöket (tankönyveket, munkafüze­teket, utasításokat, óravázlato­kat stb.). Az új államvizsga így alapvetően alkalmazás-közpon­tú! Célja: megállapítani, hogy a tanárjelölt rendelkezik-e azok­kal az elméleti ismeretekkel, melyek munkája, feladata ellá­tásához szükségesek, illetve milyen szinten tudja ezeket ön­állóan alkalmazni. Az államvizsga bizottságnak biztosítania kell a komplex jel­leget, csak összefüggéseket érintő komplexitást biztosító kérdéseket adhat fel. A vizsgá­zók teljesítményét az előző évek gyakorlatától eltérően egyetlen érdemjeggyel értékeli, ami a szigorlatok, a szakdolgozat s a tanítási gyakorlatok jegyével együtt kerül az oklevélbe. Jelenleg a nyolcadik félévet lezáró vizsgák folynak, ezt kö­vetik az államvizsgák. szik azt a hitet, hogy a Közön­ség előtti szereplés minden kö­rülmények között növeli a gye­rek „önbizalmát", .fellépését”, tehát pedagógiai haszna van. Ezzel szemben — éppen a já­téklélektan eredményeképpen — egyre világosabb, hogy a játéknak alapvetőbb szerepe van a nevelkedésben, Mérei Fe­renc professzor szerint: „A sze­mélyiség érvényesülését a já­tékban, mint spontán tevékeny­ségben, minden mélylélektani irányzat hangsúlyozza. Az átté­teles vágyteljesítés mellett eb­be az értelmezési körbe tartozik a kompenzációs magyarázat. A játék valóban alkalmat nyújt a hátrányos helyzet kiegyenlí­tésére, s ilyen hátrányos hely­zet maga a gyerekség ténye, a kiszolgáltatottság, a függő helyzet, amely a játékban a fel­nőttségnek, a fölénynek a kellé­keivel és stílusfordulataival kompenzálható.” — Persze még ez sem ad teljes magyarázatot a játék értelmére. De Mérei Ferenc további gondolatokkal gazdagítja a fogalmat: ,.A gyermek játéka a humánum egyik jellemzője. Gazdag emo­cionális színképe megmutatja, hogy milyen örömöt tud moz­gósítani, s a valóságnak milyen összetevőiből tud őrömforráso- kat képezni az ember. Közéjük tartozik... a felnőttéválásnak az öröme.” A konferencia általános véle­ménye szerint mindezek ellen­ható tényezője, ha a gyermek közönség előtt játszik színdara­bot. Köröspataki Kiss Sándor, a Színház című folyóirat mun­katársa írta nemrég: „A kö­zönség anyukákra és apukákra szakad... s nem színészt lát­nak a kis emberben, hanem gyereket” De ezen is túl van o legnagyobb veszély: a szín­játszó kisgyerek a közönségben kiváltott hatásra figyel, félelem keríti hatalmába és szinte tör­vényszerűen afféle lelki görcs­be rándul, s éppen a fejlődése szempontjából oly lényeges fel­szabadult, őszinte játék helyett Előtérben: ének, zene, tánc A másik fontos vélemény: a verbális, tehát szóbeli szerepek helyett a táncos, énekes, zenés szerepalakítások alkalmasabbak a színjátszó kisgyerek önkifejté­sére. Ennek is hasonló a ma­gyarázata, mint a közönség előtti színjátszás káros voltá­nak: kisebb korban még nem kapcsolódik a játékhoz maga- mutogatás, szereplési vágy, ilyenkor még csak a játék han­gulata kapja el a gyereket. Eb­ben a korban pszichológiailag idegen a kisgyerektől minden, ami ennél több. A szentlőrinci színjátékos nevelési kísérletben is többek között azt értékelték a konferencián, hogy tudniillik aktív módon játszanak a gye­rekek, inkább önmaguknak, s hiányzik a színpad, mint szá­mukra zavaró kiemelt tér. Ez­zel szemben a versmondáskor általában könnyen „görcsöt kapnak” a kisgyerekek, mert az már szereplés, és nem a ko­rukhoz, a testükre szabott já­ték, esetleg nem is értik a ver­set. Hatalmas témazsákot nyújtott tehát ez a konferencia a peda­gógusok számára. De nemcsak sok új szempontot, hanem a régi szemléletek erős bírálatát is. Ezeknek a tudományos ered­ményeknek az ismeretében nem lehet többé vasaltnadrágos ün­nepi szavalgatássa! mérni a kis­gyerek személyiségét és sok más, a gyermekszínjátszással kapcsolatos módszert is sutba kell dobni. De a nagy kérdés ezúttal is a pedagógusokra vo­natkozik: lesz-e elegendő taní­tó és tanár, aki — a merev fe- gyeimezősdi helyett — tud iga­zán játszani a kisgyerekekkel? Földessy Dénes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents