Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)
1974-05-05 / 121. szám
Galambosi László Völgy lepkék jönnek. Sárga lepkék, lehullnak a sárga ágyra. Asszonyonyám; Viaszvirág, beborít a citromsárga! Sárga hold a homlokodon. Sárga hold a melled alatt Sárga kő a seb völgyéből görget sárga kavicsokat. Szádból apró aranylécek, a fogaid fölvillognak. Sárga ködben sárgo nyírfán sárga felhők lovagolnak. Szalagozott kürt a fényben. Hívogató ünnep harsog. Hasadozik már a sárga. Újjá épül gyönge arcod. Főiszikrázó fecskerajból koszorút köt ránk a hajnal. Hordja indás koronáját, énekel a Vető-Angyal. Pillangozó magok fölé gereblye nyúl. Víz megárad. Méhkasokból ragyogás kél. Hullámoznak darázs-fátylak. Megindul a bab, a borsé. Paprika a csőrét dugja. Tökvirág telt poharába kacsintgat a kacsa, pulyka. Ablak előtt vár a nyírfa. Behajol, hogy csalogasson. Égi ágon piros almák. Indulj felém Virág-Asszony I Sárga inged széjjel foszlott Kékben virulsz. Lépegessünk. Gyöngyök fölé magasodjunk. Gyöngyök között zsong a testünk. Gyöngy-szökőkút zubogása vibrál, mint a mennybolt lángja. Erőtlen a késes halál. Nem rakhat a kosarába. Almási Zsuzsa felvétele Propagandisták fóruma Pablo Casals A pártektctósf év Időszakában •taken a hasa bokán hónapról hónapra olvi jellegű írásokkal segítettük a pártoktatók, propagandisták munkáját. Most, az oktatási év befejeztével, a legeredményesebben dolgozó propagandistáké a sző, akik munkamódszereikről, sikereikről beszélnek, KASZAS ISTVÁN, SOMOGYHARSAGY Propaga nda munkánk alapja az 1971-ben készített ötéves tömegpropaganda terv. Ebben azokat a feladatokat, célkitűzéseket fogalmazta meg pártszervezetünk, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak az emberekkel, a termeléssel, az ideológiai képzéssel. Nem vagyok pedagógus, így meg kellett tanulnom oktatni, megkeresni azokat az esrközöket, módszereket, amelyek közelebb visznek az emberek gondolkodásához, érzésvilágához. Csak így lehet őket megérteni és magunkat megértetni, ismeretanyagot átadni. A mi kapcsolataink rendkívül egyszerűek, ezek a kapcsolatok a hétköznapok kapcsolatai. Nemcsak oktatáson, hanem minden témában, problémával hozzám jönnek oz emberek és én mindenkinek az ügyével nagy szorgalommal foglalkozom. Hivatásom a marxizmus—leninizmus terjesztése, oktatása. Az oktatási év indulása előtt minden emberrel - akit a párt- szervezet az én qondjaimra bíz — elbeszélgetek, megkérdezem terveit, céljait. Beszélgetünk a politikai oktatásról, ráirányítom a figyelmet arra, hogy milyen témákban, könyvekben folyóiratokban olvasson, milyen napilapokat fizessen elő. A foglalkozáson vitdindítókot tartok, ügyelve arra, hogy az anyagot a mi sajátosságainknak megfelelően dolqozzuk fel, példákkal mutatom be, hogyan érvényesül a párt politikája nálunk, hogyan valósul meq a mi körülményeink között, A vitaindítót plakátokkal, vagy táblai rajzokkal is illusztrálom, elvi kérdéseket, összefüggéseket magyarázok. Néhány foglalkozás után egyes elvtársakat kiselőadások tartására kérek fel, amelyek egy-egy kérdés tisztázását, helyi konkrét anyaggal való feldolgozását oldják meg. Az o véleményem, hogy így jobban megértik a hallgatók Az előadások hatékonyságát politikai teszt-felmérésekkel ellenőrzőm, összefoglalókon értékelem a végzett munkát, felhívom a figyelmet a következő foglalkozás fő kérdéseire. Ezek a módszerek eddig eredményesek voltak, most azon dolgozom, hogy javítsam a szémléltetést, hogy az oktatás még hatékonyabb legyen. Hatan a legjobbak közül Megnyílik a világ TAKÁCS IMRE, HETVEHELY 1963-tol tevékenykedem propagandistaként Eveken át a községi alapfokú párttanfolyamokat vezettem. Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor a járási pórtbizottsáq a Marxizmus—leninizmus Esti Középfoké Iskola vezetésével bízott meg. Ezen a tanfolyamon többnyire párt-, állami és gazdasági vezetők vettek részt. A foglalkozásokon élénk viták, érvelések segítették o tonanyaq megértését, a felmerült kérdések, alapfogalmak tisztázását. A tanfolyam eredményessége nemesok abban mérhető, hoqy a hallgatók marxista ismeretei lényegesen bővültek, hanem abban is, hogy közelebb kerültek a politikához, mindennapi munkájuk végzésében is segítette őket Két hallgató e tanfolyam elvégzése után tovább folytatta tanulmányait, egyikük jelenleg már a szakosító tagozaton tanul. Ebben az évben is hárman kívánnak továbbtanulni a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemen. Munkahelyi feladataim — a községi tanács egyik vezetője vagyok ~, és e propaganda pártmegbizatásom igen közel állnak egymáshoz, a tapasztalatokat a két területen kölcsönösen hasznosítani tudom. Nagy öröm számomra, hogy propagandista tevékenységem során hozzájárulhatok ahhoz, hogy egyre többen ismerkedjenek meg községünkben is a marxista ideológiával, a tudományos világnézettel, amely minden bizonnyal a tudatosabb, aktívabb cselekvésre ís ösztönzi az embereket, NAGY TIBOR. MOHÁCS, VAROSGAZDALKODA5I VAILALAT Vállalatunknál ebben az oktatási évben a társadalmi és állami élet kérdései tanfolyam anyagát dolgoztuk fel. A temotiko amely a társadalompolitikai problémák megértését jól segítette, széleskörű aktivitást váltott ki. Minden témakörnél hangzott el vélemény, hozzászólás, de a legizgalmasabb témákban — mint a szocialista üzemi demokrácia, a kispolgáriság kérdése — estébe nyúló vita bontakozott ki. Azt tapasztaltam, hogy a fogalmi meghatározósok és azok konkrét értelmezése körül jelentkezik a legtöbb nehézség, ezért minden foglalkozáson azok tisztázására törekedtünk. Ehhez észrevehetően a legjobb módszer a tradíciók, személyes tapasztalatok, egyes — mindenki által ismert — történelmi események felelevenítése volt. Segítette a kérdések megvitatását, megértetését az is, hogy a foglalkozások lebonyolítása kiselőadások formájában és azt követő vitával történt A résztvevők a kezdeti bizonytalankodás után megbarátkoztak ezzel o módszerrel, elmélyültebben foglalkoztak egy-egy kérdéssel, felkészültségük az adott témában jelentősen növekedett A mindennapi politikai munka tapasztalatai során lemérhető, hogy akik a politikai oktatáson részt vettek, elméletileg felkészültebben szerepelnek vitapartnerként egy-egy helytelen nézet felvetése esetén. Nagy eredménynek tartom azt, hogy a foglalkozásokon hallottak, a gyakorlati életben felhasználják, tudatosabban tevékenykednek. KOVÁCS LÁSZLÓ, KOMLÓ, KOSSUTH-BANYA Szegény paraszt csalód fiaként kezdtem az életet. Szüleim a felszabadulás előtt urasági cselédek voltak, majd az új társadalmi rendben mint újgazdók, később mint termelőszövetkezeti tagok dolgoztak, egy kis baranyai faluban, Erdósmecskén éltünk. Itt léptem be az ifjúsági szervezetbe, a MADISZ-ba, majd oz EPOSZ-bo, és később a DISZ-be. 1951 óta bányászként dolgozom a komlói Kossuth Bányaüzemnél. Itt lettem tagja a pártnak 1958-ban. Az akkori feltáró pártalopszervezet vezetősége felfigyelt munkámra és kezdetben pártbizalmi, majd pártcsoport-vezetői, 1962-től pedig propagandista munkával bízott meg. 1966-ban párttitkárrá választottak. E funkció mellett 1969 óta a Marxizmus— Leninizmus Esti Középfokú Iskola propagandistája vagyok. Közben elvégeztem a Marxizmus—Leninizmus Esti egyetemet, jelenleg a szakosító tagozaton tanulok. 1962-től munkását is vagyok. Ezek a körülmények neveltek engem a párt propagandistájává. Nagy tisztelettel és odaadásai végzem ezt a munkát. Elmondhatom, hogy csalódom is velem együtt dolgozik, megértő és elősegíti munkámat. Ügy érzem, hogy az emberekkel való foglalkozás adta meg a mindennapi munkám mellett az életem igazi értelmét. Nagy gonddal készülök a foglalkozásokra, igyekszem megszerettetni hallgatóimmal a marxizmus—leninizmust, mint tudományt. Ha visszagondolok életem eddig eltelt 43 évére azt mondom, ha újra kezdhetném, ugyanért tenné» NEMETH ZOLTÁN, PECS-MESZESI ALTALANOS ISKOLA Hogy hogyan végzem a propaganda munkát? Minden alkalommal igyekszem, valamivel bizonyítani mondanivalómat, olyan példával, ami megtörtént, amit a hallgatók a gyakorlati életben is tapasztalnak. Arra törekszem, hogy az előadás gondolatébresztő legyen. Gondot fordítok arra, hogy a szemléletesség, érzékelhetőség mellett o lényeg ne sikkadjon el, hogy a beszélgetés a hallgatókból figyelő, aktív résztvevőket formáljon. Annak örülök, ha a beszélgetés alatt a szerepek felcserélődnek. így a propagandista előadóból hallgató, figyelő, irányító, a hallgatóból a beszélő, a vitatkozó partner lesz. Nagyon fontosnak tartom, hogy a foglalkozásokon valóban beszélgetés folyjcn, amelynek eredményeként a tanult új ismeret meggyőződéssé alakul át Mert azt tartom, csak így kap igazán értelmet a propaganda tevékenység. Ez a módszer eredményes. Tapasztalataim azt bizonyítják, hogy a foglalkozások résztvevői között egyre szélesebb és erősebb az érdeklődés a politikai kérdések iránt Nagyon érdekes ez a feladat, éppen ezért örömmel végzen». INCZÉDI ISTVÁN, MEV, ÉRCDÚSÍTÓ ÜZEME 1966-ban végeztem el a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet. Azóta rendszeresen végzek propaganda munkát. üzemünkben hosszú ideig KISZ titkár voltam, így a fiatalok állnak legközelebb hozzám. Csoportjaimban a hallgatók 80—90 százaléka fiatal, örülök annak is, hogy évente négy-hat nő dolgozónk is elvégzi a Marxizmus—Leninizmus Esti Középfokú Iskolát ahol én is oktatok. Pártszervezetünkben évek óta jelentős szerepet kapott ez az oktatási forma, társadalmi tisztségviselők, gazdasági vezetők elméleti, politikai alapképzését szolgálja. A résztvevők között pártonkívüliek is vannak, nem ritka, hogy a tanfolyam hatására közelebb kerülnek a mozgalmi munkához, többen kérik felvételüket a pártba és a párt- politika aktív propagandistái lesznek. E tanfolyam népszerűségét jól mutatja az is, hogy üzemünkben évente két osztályt szeivezünk a jelentkezők nagy száma miatt. A propagandista munka végzésében sokat segített az, hogy az elmúlt évben elvégeztem a pedagógiai-, módszertani alaptanfolyomot, így hatékonyabb módszerekkel dolgozhatok, Gordonkóznl először tizenegy éves koromban hallottam. Ekkor kezdődött el hosszú és olyany- nyira szeretett baráti kapcsolatom a csellóval I Zongoristából, hegedűsből és csellistából álló trió hangversenyezett Vendrell- ben és apám elvitt a koncertre. A Katolikus Központ kis termében tartották helybéliek, halászok, parasztok előtt, akik, mint az ilyen alkalommal általában, ünneplőbe öltörtek. A csellista Josep Garda volt, a barcelonai Városi Zeneiskola tanára, szép, magashomlokú, kunkorodó baj- szú ember, szinte illett az alakja a hangszeréhez. Ahogy megláttam a gordonkát, megigézve bámultam rá — még sosem láttam csellót Már az első hangok lenyűgözően hatottak rám, úgy éreztem, még a lélegzetem is eláll. Volt valami gyöngéd, szép és emberi — igen, nagyon emberi — ebben a hangban. Ilyen gyönyörűt még sohasem hallottam. Ragyogtam a boldogságtól. Az első darab után így szóltam apámhoz: — Apa, ez a legcsodálatosabb hangszer, amit hallottam. Ezen akarok játszani I A koncert után egyre csak a csellóról beszéltem, és könyörögtem apámnak, vegyen nekem egyet Ennek már több mint nyolcvan éve, azóta hűségesen kitartok e hangszer mellett, társam és barátom lett egész életemben, Persze, a hegedű, a zongora, meg más hangszer is örömet szerzett, de számomra a cselló valami egészen különleges és egyedülálló. Kezdetben a hegedűt is úgy tartottam a kezemben, mint a csellót. Anyám megértette, mi játszódik le bennem. - Pabló úgy lelkesedik a csellóért — mondta apámnak —, lehetővé kell tenni számára, hogy csellózni tanuljon. Vendrellben nincs képzett ember, aki megfelelően taníthatná. El kell intéznünk, hogy a barcelonai zeneiskolába járhasson. Apám elképedve hollgatta. — Mi o csudát beszélsz? - kérdezte. - Hogyan mehetne Pablo Barcelonába? Hol van nekünk erre pénzünk? De anyám kijelentette: — Majd megtaláljuk a módját. Én maaam viszem el. Pablo zenész, egész természete az, erre hivatott. Valahová feltétlenül el kell mennie. Nincs más választásunk. Mindez azonban egyáltalán nem győzte meg apámat, hiszen már az járt az eszében, hogy az asztalosság lesz a kenyerem. - Nagyzási mániád van — mondta anyámnak. Egyre gyakrabban és egyre hevesebben vitatkoztak a dolgon, Ez bizony nagyon bántott, éreztem, engem kell elmarasztalni a kettőjük közötti nézeteltérésért, és gondolkoztam, hogyan tudnék véget vetni ennek, de sehogysem jöttem rá, mit tegyek. Végül, kelletlenül ugyan, apám beadta a derekát. Irt a barcelonai Városi Zeneiskolának és megkérdezte, felvennének-e. Art is megemlítette, hogy kis, háromnegyedes csellóra lesz szükségem, és érdeklődött tudnak-e olyan hangszerkészítőt, aki csinálna ilyent a számomra. Kedvező válasz jött és már közelgett a barcelonai utazás, de apám még ekkor is hangoztatta borús sejtelmeit- Kedves Carlos - mondogatta anyám —, biztos lehetsz benne, hogy ez a helyes. Ennek meg kell történőié. Csak ez való Pablának. Apám azonban csak rázta « fejét. - Nem értem, nem értem. Anyám pedig így szólt: — Tudom, Carlos, de bízzál a dologban. Bíznod kell, igenis bíznod. Igazán rendkívüli volt ez a helyzet. Anyám tanult valami zenét, de persze nem volt zenész, mint apám. Mégis tudta, milyen jövő vár rám. Azt hiszém, tudta ő azt már az elején is, mintha valami különös megérzése. sajátos elöérzete lett volna. Tudta és ennek értelmében cselekedett oly határozottan, biztosan és nyugodtan, hogy nem győztem bámulni érte. És nemcsak barcelonai tanulmányaim alkalmával volt ilyen, hanem máskor is, amikor válaszút előtt álltam pályámon. Ilyen volt öcséim, Luis és Enrique dolgaiban is. Még gyerekek voltok, ő azonban már tudta, milyen útra lépjenek. És később, amikor a viláqon már mindenfelé hangversenyeztem és némi siker is kísért, boldog volt, de nagy hatást nem gyakorolt rá, hisz már jóelőre tudta, hogy így lesz. Az életben magam is rájöttem, miben hitt anyám. Kialakult bennem az a felfogás, hogy ami történik, annak meg kelt történnie. Persze nem azt akarom mondani, hogy semmit sem kell tennünk jelen helyzetünkben, vagy azért, amire törekszünk. Állandóan változik körülöttünk minden - ilyen a természet, és mi is változunk szakadatlanul, hiszen a természet részei vaayunk. Az a dolgunk, hogy állandóan jobbá tegyük magunkat. De azért úgy hiszem, valamennyiünknek megvan a sorsunk. Vegyes érzelmekkel utaztam el Vendrellből. Ez volt oz otthonom, itt töltöttem el gyermekségemet. Bicikliztem a kanyargó utcákon, apám zongorázott és leckéket adott kis házunk nappali szobájában, sok-sok kedves órát töltöttem el a templomban, birkóztam és mindenfélét játszottam iskolatársaimrnal — sehogysem akarózott elhagyni ezeket a kedves, meghitt dolgokat. Hisz csak tizenegy és fél éves voltam, ez még zenész számára sem nagy idő. Barcelona csak mintegy ötven mérföldnyire van Vendrelltől, de mintha idegen országba utaztam volna. Milyen lesz? Hol fogok lakni? Kik lesznek a barátaim és tanítóim? Ugyanakkor persze az izgalomtól is remegtem ... Együtt utaztunk anyámmal. Ahogy apám a búcsúzásnál gyöngéden átölelt az állomáson, arra gondoltam, amit egyszer mondott, amikor megharapott egy kutya és a kórházba vittek: - Csak azt mondogasd magadnak: egy férfi sosem sir.
