Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-26 / 142. szám

Pretoria növelni akarja befolyási övezetét Fekete-Afrika fehér háromszöge mOgy döntöttem, hogy osztályjellegű törvényhozásra van szük­ség ... A bennszülötteket úgy kell kezelni, mint a gyermekeket... Ez ax én politikám és ez lesz Dél-Afrika politikája.** (Cedi fUiodrsrwt 1M7-bm, Fokvárosban elmondott beszárlábál.) Csaknem 90 esztendővel ez­előtt hangzottak el a fent idé­zett mondatok, s azóta föl­dünknek ezen a táján látszólag nem változott semmi. Az akkor megfogalmazott alapelvek Dél- Afrikában még ma is érvénye­sek. A Dél-Afrikai Köztársaságban a közelmúltban emlékeztek meg a faji elkülönítés elvének, az apartheidnek negyed évszáza­dos fennállásáról, illetve az ál­lami politika szintjére történt emeléséről. Ezzel is kifejezésre kívánták juttatni, hogy a dél­afrikai rendszer — a fokozódó nemzetközi bírálatok ellenére — szilárd. Mindez azonban nem feledteti azt hogy az utóbbi időben láthatóan meg­sokasodtak a hajszálrepedések o fehér uralom szilárdnak hitt tartópillérein, a faji elkülönü­lést hirdető politikán. Szélesedő repedések Sajátos formában ezt o fo­lyamatot elsősorban a dél-af­rikai kormány által is támoga­tott gazdasági fejlődés idézte elő. A gazdasági prosperitással párhuzamosan jelentkező mun­kaerőhiány arra kényszerítette o fajvédő kormányt hogy lát­szólag folytassa ugyan a fehé­rek számára fenntartott munka­helyek politikáját, de eközben szemet hunyjon bizonyos lazí­tások felett A gazdasági fejlődés követ­keztében egyre több őslakos munkavállaló telepedett le a városok és iparközpontok terü­letén. Ezek fokozatosan elvesz­tették törzsi kötöttségeiket el­vetették a vidéki élet lehetősé­geit, és ma már nem kívánnak a számukra kijelölt rezervátu­mokba költözni. Az utóbbi idő­ben a gazdaságilag érdekelt uralkodó körök sem ragaszkod­nak következetesen a korábbi koncepciók fenntartásához, hi­szen a kieső munkaerőt nem tudnák pótolni. A kormány szá­mára így nem marad más hát­ra, mint szavakban kitartani az elkülönítő politika mellett, a gyakorlatban viszont kényte­lenek eleget tenni az élet kö­vetelményeinek. Kitörés az elszigeteltségből? Korai lenne, persze az apartheid-politika számottevő változásáról beszélni. Az ismer­tetett folyamat csupán arra utal, hogy az események irá­nyítása kezd kicsúszni a faj­védő kormány ellenőrzése alól. Tény jelenleg csupán annyi, hogy a fehérek számára eddig fenntartott munkahelyeken most több fekete afrikait alkalmaz­nak, a fehér telepesek azonban még elegendő hatalommal rendelkeznek ahhoz, hogy meg­védjék privilégizált helyzetüket Az- országban kialakuló vál­tozások, a növekvő nemzetközi bírálatok azonban megfontolás­ra kényszerítik a dél-afrikai kormányt. Ezzel áll összefüggés­ben, hogy az elmúlt években o pretoriai kormány kísérletet tett a korábbi elszigetelődési politika megváltoztatására. Ez a politika napjainkban arra tö­rekszik, hogy diplomáciai érint­kezések és gazdasági segélyek útján kapcsolatot teremtsen Fekete-Afri ká vaL A Dél-Afrikai Köztársaság az elszigeteltség megszűntetésére irányuló politikai manőverekkel egyidejűleg egyre nagyobb mértékben kiterjeszti gazdasági érdekszféráját a szomszédos országokra. A gazdasági ex­panziót elősegíti az ország föld­rajzi fekvése. Ha a térképre pillantunk, azonnal kitűnik, hogy Dél-Afrikát függő vagy gyarmati területek gyűrűje ve­szi körül. A korábbi brit gyar­matok — a Dél-Afrika területé­be szigetszerűen beágyazott Lesotho és Szváziföld, továbbá a gazdasági és állami fejlődés Boldog és nyugtalan portugál május (Lisszaboni tudósítás) Egy egész napot töltöttem a Camias börtönben. Pislákoló gyufaláng mellett, a börtön április 26-án kinevezett új pa­rancsnok-helyettese, egy ten­gerésztiszt kalauzolásával eresz­kedünk alá a „földi pokolba”, ahol évekig, sőt, évtizedekig tartottak embereket. A börtön épületei domboldalnak támasz­kodnak, és messzire benyúlnak a hegy gyomrába úgy, hogy a tenger felől semmi sem látszik. A domoldalon takaros cserép­tetős házak. Itt laknak a bör­tönőrök, a felügyelők, az őrség tagjai. A réten gyerekek játsza­nak. Alul pedig több emelet mélységben nyirkosságtól cse­pegő kőfalak határolják a ka­zamatákat. Csupán a felső emelet apró ablakai látszanak. Rendőrségi riadóautók cirkálnak Rhodesia útjain a lakosság meg­félemlítésére. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) kezdeti fokán álló Botswana Köztársaság — gazdaságilag teljesen kiszolgáltatott a faj­védő kormány kényének-kedvé- nek. A két világháború között népszövetségi mandátumként nyilvántartott, majd a második világháború után ENSZ gyám­sági területté vált Namíbia (Délnyugat-Afrika) teljes egé­szében Dél-Afrika ellenőrzése crlá került Az északi szomszéd, Rhode­sia (Zimbabwe) az 1965-ben deklarált egyoldalú független­séget, majd az ennek nyomán meghirdetett ENSZ-szankciókat követően, elsősorban Dél-Afri- kára támaszkodva igyekezett gazdasági nehézségeit áthidal­ni. Ebben nyilvánvalóan közre­játszott a belpolitikai érdek- azonosság is. Mint ismeretes Jan Smith kor. mánya — déli szomszédjához hasonlóan — kis létszámú fe­hér telepes réteg egyedural­mára támaszkodik a fekete többséggel szemben. Ezek utón érthető a Smith-kormány aggo­dalma. hiszen egy hatékony gerilfamozgalom az országban tarthatatlan helyzetet teremte­ne a számára. A Smith-kormány bel- és külpolitikai nehézségei jó alkalmat szolgáltatnak a déli szomszédnak, hogy befolyását ebben az irányban is megnö­velje. Újabb válság-góc? Az északnyugaton és észak­keleten elterülő két portugál gyarmat: Angola és Mozambik már régebben felkeltette a dél­afrikai tőkések érdeklődését. A Star című johannesburgi lap adatai szerint a déli monopol­tőkések Portugália gyarmatain eszközölt beruházásai még az Egyesült Államoknak, Anglia és Nyugat-Németország tőkebe­fektetéseit is meghaladják. Mindezt összegezve, Pretoria fajvédő politikája és a befolyási övezetek kiterjesztésére irá­nyuló kísérlete súlyos politikai válságok hordozója lehet a fe­kete kontinens déli részén. Tolnay László Indiai kérdőjelek 1974 tavaszának Indiája egy­általán nem hasonlít mór az 1973-as vagy az 1972-es esz­tendő országához. Sokkal ne­hezebb időket él most az or­szág, a kérdőjelek száma meg­sokasodott. Diákzavargások, tüntetések Kudzsarat és Bihar államban, muzulmánok és hin­duk véres összecsapása Delhi óvárosában, most pedig a hosz- szan elnyúló, s gazdaságilag oly veszélyes vasutassztrájk. S a jelentésekből az is kitűnik, hogy a kormányon lévő Kongresszus- párt tömegbázisa megfogyatko­zik. Az elmúlt időszakban több államban Is szavazatok millióit vesztette el a párt amely pe­dig a legutóbbi választáson — nem sokkal a Pakisztánnal ví­vott háború után — hallatlanul megerősödött és túljutott a bel­ső nehézségein. Ha e mostani negatív válto­zások okait vizsgáljuk, elsősor­ban a gazdasági helyzetet kell szemügyre vennünk. Az indiai gazdaságot három tényező rendkívüli módon megterhelte az elmúlt időben. Az egyik a háború volt, s a Banglades fel­szabadításáért vívott küzdelem, amelyet tízmillió bengóli mene­kült beáramlása előzött meg és kísért A másik rendkívül fon­tos ok az 1971 óta tartó rend­kívüli szárazsáq. Pedig a hat­vanas esztendők „zöld forradal­mának” eredményeként 1969- ben India már megtermelte ga­bonáját, és most a becslések szerint tízmillió tonna ismét hiá­nyozni foq. A magán gabona­nagykereskedők a magasabb árak elérése érdekében, mester­séges hiányt teremtenek ott is, ahol lenne búza elegendő. Pe­dig a gabona-nagykereskedel­met nem egészen egy esztende­je államosították. De Indira Gandhi kormányának ez a kí­sérlete — most már mondhat­juk nyugodtan — megbukott Az indiai társadalom struktúrá­ja bukott meq. A nagybirtokok létezésében. Mert amikor az ál­lam kezébe vette a gabonake­reskedelmet, amikor meghatá­rozták központilag a legmaga­sabb árakat a nagybirtokosok terményeiket nem voltak haj­landók eladni, így mestersége­sen szaporították az éhezők számát India gazdaságára a harma­dik súlyos csapóst az energia- válság mérte. Indiának saját olaja alig van. S e fontos nyers­anyagot az emelkedő árakon kellett beszerezniük. Az előze­tes számítások szerint ebben az esztendőben kőolajra és olaj­termékekre Indiának több devi­zát kellett kiadnia, mint ameny- nyi teljes valutatartaléka. Már pedig olaj nélkül nem működ­nek a szivattyúk, nem telnek meg vízzel az öntözőcsatornók. üzemanyag nélkül nem tudnak a traktorok a mezőre menni. És történik mindez ugyanabban az évben, amikor a monszun esők is elmaradtak. Ez a rendkívül nehéz gazda­sági helyzet nyugtalansághoz vezetett A mostani megmozdu­lások jellegzetessége, hogy nemcsak a legszegényebbek vonultak az utcára, hanem ve­lük együtt az indiai középosz­tály alsóbb rétegéhez tartozók, a kispolgárok is. A kishivatal- nokokí a kézművesek, az apróbb boltok' tulajdonosai. És a diá­kok. India diáksága már esz­tendők óta hajlamos az elége­detlenségre. Az ok: tizenegy- millió egyetemi hallgató van Indiában, de a diploma meg­szerzése után csak öt és fél millióan helyezkedhetnek el. A politikai helyzet tehát igen nehéz. A Kongresszuspárt, amely 1969-ben megújulva, jobbszámyától megszabadulva állt az ország élén, most ismét a legkülönbözőbb fajta világ­nézetű és törekvésű emberek gyűjtőhelye. Ebben a helyzet­ben Indira Gandhi személye igen fontos biztosíték. Energi- kussága, politikai érzéke és el­kötelezettsége a haladás irá­nyában, remélhetővé teszi, hogy a kormány a tömegekre, a ha­ladó erőkre támaszkodva úrrá lesz a nehézségeken. A4 indenkinek megvan a maga elmélete arról, hogy mi történik Nixonnai a következő néhány hónapban. A nyilvánvaló lehetőségek: alkotmányos vád alá helye­zik, lemond, vagy hivatali ide­jének leteltéig tisztségében marad. De van még egy le­hetőség, amely elképzelhetet­len ugyan, de minden, ami mostanában történt, elképzel­hetetlen, ezért ezt a lehető­séget sem tartjuk kizártnak. 1974. július 1. Alexander Haig tábornok lép az elnök dolgozószobájába. „Itt vannak a legutóbbi Gallup és Haris közvélemény­kutatások eredményei. Az Egyesült Államok polgárainak csak 2 . százaléka gondolja, hogy ön mindent elmondott a Watergate-ügyről. Az ag­gaszt a legjobban, hogy nincs olyan válasz, hogy ,nem dön­tött’." „Jól van — mondja az el­nök. — Akkor végrehajtjuk a .Banán Köztársaság-hadmű­veletet'!" „A 82. légideszant hadosz­tályt gondolja?" „Estére legyenek itt. Magá­nál vannak a tervek. Foglal­ják el' a Capitolt, a Leglel­Art Buchwald: M/ lesz Ni sőbb Bíróságot, a Washing­ton Post szerkesztőségét és mind a három televízió■ adót. Este beszédet tartok, hogy megmagyarázzam az intéz­kedést." „Igen, uram." Az elnök aznap este meg­jelenik a televízió képernyő­jén és kijelenti: „Amerikai honfitársaim! Amit ma este el kell mondanom önöknek, az rendkívül fontos valameny- nyiük számára. A legutóbbi események — köztük a sajtó, a rádió és a televízió, a kongresszus és saját alelnököm rágalomhadjá­rata, hazugságai, lerdítései és bosszúvágya — miatt ma este lépéseket kellett tennem, amelyeket önök közül egye­sek talán szélsőségeseknek tartanak. Megígértem önöknek, ami­óta támadások érnek, hogy bármi történik Is, megbízatá­som lejártáig végig megma­radok hivatalomban, mint az Egyesült Államok elnöke. A legutóbbi események miatt úgy döntöttem, hogy az egyetlen mód arra, hogy hi­vatalomban maradjak az, ha a kormány katonai eszközök­kel átveszi a hatalmat. Nem volt könnyű ez a döntés. Van­nak egyesek, és ezeknek is joguk van a saját vélemény­re, akik azt mondják, hogy ez az alkotmány megsértése. De jezsuita lelkészem dr. McLaughlin biztosított engem arról, hogy az, amit teszek, nemcsak törvényes, hanem szükséges is, ha a hivatali időszak lejártáig hivatalom­ban szándékozom maradni. Szeretném mai beszédemet, amerikai honfitársaim, szemé­lyes megjegyzéssel befelezni. Ha valakinek nem tetszik, amit csinálok, esii-nem eszi, ez van. Másnap Halg tábornok ló­gó orral lép be a dolgozó- szobába. „Mi bal, Air „Valami nincs rendben, el­nök úr." „Hogy érti ezt? Katonai puccsot hajtottunk végié és egyetlen csepp vért sem on­tottunk." „Senki sem hiszi el, hogy ön átvette a kormányhatal­mat." „Hogy lehet, hogy nem hi­szik el? Nincs ott a 82. légi­deszant hadosztály az egész városban?" „Senki sem törődik vele. Gyors közvélemény-kutatást tartottunk és kiderült, hogy az ön szavahihetősége olyan mi­nimális, hogy az emberek még azt sem hiszik el, ha ön azt állitja, hogy erőszakkal átvette a kormányhatalmat." „De el kell hinniük — mondja az elnök dühösen. — Nem tudják, hogy letartóz­tattam a kongresszus tagja­it?" „Sajnálom, uram, de ez nem megy. ön nem hajthat végre katonai puccsot, ha az emberek nincsenek meggyő­ződve arról, hogy végrehaj­totta. Mindenki, akivel be­széltünk, azt válaszolta: ez megint csak egy újabb ,ogás, amellyel igyekszik elleplezni a Watergate-ügyben /átszőtt szerepét" N ixon rácsap az asztalra. „Jellemző, az ellensé­geimre. Még azt sem enge­dik, hogy katonai államcsínyt hajtsak végre. Most mit csi­náljak?" Halg átad az elnöknek egy papírlapot, és kijelenti. „Nincs más választásunk.” „Eszerint le kell mondanom, mert már semmiképpen sem tudom eredményesen kormá­nyozni az országot?" „Igen — válaszolja Haig. — Ezt elhiszik az emberek". Koromsötétben állunk. Em­bereket tartottak itt hónapokig, még szükségük elvégzésére sem engedték ki őket. Aki egy ilyen zárkának a foglya volt, nem hallott emberi hangot, nem ju­tott be hozzá egy szikrányi fény, legfeljebb akkor került érintkezésbe a külvilággal né­hány másodpercre, amikor az őr a kisablakon belökte szá­mára a rabkosztot. De még ez sem a pokol he­tedik bugyra. Az utolsó színt egész mélyen van: a katakom­ba. Hosszú percekig csúszkál­tunk a nedvességtől sikamlós kőlépcsőkön . .. Már körülbelül negyven méter mélyen lehet­tünk a föld alatt, amikor újabb lépcsőhöz értünk. — Állj! — szólt a kalauzunk. — Lejjebb már víz van! A katakombába tovább ismét egyes zárkák so­rakoztak ... a vízben. A börtön földalatti része most természetesen üres. Az ügynököket az 1972-ben épített új börtönépületben tartják. Az új börtön hatalmas fehér kő­épület a dombon. Jól látható. Ez volt a Caetano-rendszer mintabörtöne. A diktátor, aki sokat adott „liberiás-fasiszta" mivoltára, időnként ideenged­te a Vöröskereszt embereit, akiknek fogalmuk sem volt ar­ról, hogy mellettük egy föld­alatti börtön is húzódik. A mintabörtönben, mint mondják, nem voltak véres nyo­mokat hagyó kínzások. Itt hang­gal és csenddel, fénnyel és sö­tétséggel, ébrenléttel és nar­kotikummal, fal mellé állítással kínoztak. Most a barna faajtós, 65-ös számú cella lakója Silva Paiz úr, a titkosszolgálat főnöke. Az új hatalom humánus. A fasisztákat a mintabörtönben tartja, a földalatti, a régi — üres. Egy szakértő csoport (jogászok, orvosok és mérnö­kök) máris megkezdte a bör­tönben elkövetett fasiszta bű­nök kivizsgálását. A börtön udvarán egy körül­belül ötvenes régi börtönőr lé­pett hozzánk. — Azt mondták, hogy ön moszkvai? Megengedné, hogy együtt lefényképezzenek ben­nünket? Elővette a zsebéből az ,.Avoh- te” első számát, amely a for­dulat előestéjén jelent meg. — Ez a kommunista párt lapja. En mindig fasiszta-elle­nes voltam és mindig szimpati­záltam a kommunistákkal — mondta. Kinyitotta a lapot úgy, hogy a címe látsszék a képen. Ez­után megköszönte, hogy lefény- képeztethette magát velem és ment a dolga után. Amikor elhagytuk a börtönt, Victor barátom így szólt: — Ez aztán különös. Április 26-án kiderült, hogy Portugáliá­ban sosem voltak fasiszták, csak antifasiszták. - Elhallgatott, ma|d így folytatta: — Vajon hiány ilyen ember van az or­szágban, mint ez az öreg bör- tönőr? Előző este a baloldali Repub- lica című lap néhány munka­társa egy olcsóbb vendéglőben ebéden látott vendégül hár­munkat, szovjet újságírókat. Za­josak voltak, tréfálkoztak, kér­dezgettek, és meséltek. Valame­lyikük rákezdett az Internado- náléra. A többiek csatlakoztak. Hirtelen észrevettem, hogy a szomszéd asztaltól egy magas fiatalember gyilkos tekinteteket vet ránk. Olyan volt az egész, mint egy rövid, de annál hatá­sosabb sorozat. A fiatalember a következő pillanatban már asz­taltársnőjéhez hajolt... Lisszabonban a május - bol­dog és nyugtalan. G. Borovik Az APN különtudósítójo — (KS) JAPAN 600 MILLIÓ DOLLART FEKTET BE AZ ARAB VILÁGBAN Ebben az évben Japán 600 millió dollárt költ az arab vi­lágban fejlesztési tervek finan­szírozására. Ebből az összegből 240 millió dollár Egyiptomba irányul. Irakba 250 millió dollár. Al­gériába 40 millió dollár, Jor­dániába, Szudánba és Marok­kóba 30 millió dollár, Szíriába pedig 23 millió dollár irányul. Az összegről az elmúlt kél hó­nap során döntöttek.

Next

/
Thumbnails
Contents