Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)
1974-05-26 / 142. szám
Környezetünk kultúrája (3.) Gondolatok egy hasznos vita után irodalmi élet Baranyában B aranya és Pécs irodalmi hagyományai jelentősek. A tradíciók általában igen fontosak a szellemi életben, a baranyai irodalom mégis a XX. században is, egészen 1958-ig a megszakítások és újrakezdések sorozatában alakult. A jelenlegi — 1958 óta megszakítatlan irodalmi élei — magában hordozza és képviseli az utóbbi fél évszázad erőit és törekvéseit: az első évtizedek Nyugat-os és avantgárd kezdeményezéseit, a húszas és a harmincas évek egyetemének két generációját a Janus Pannonius majd a Batsányi Társaság örökségét, s nem utolsósorban az 1941- ben megindult Sorsunk, majd a Dunán t ú I jövőbe építhető eredményeit. Jelen ős vorzás A baranyai irodalmi élet hosszú idő óta erősen a megyeszékhelyre koncentrált, vonzása, kisugárzása azonban túlterjed a megye határain és szervesen beleépül a magyar irodalom egészébe. 1958 óta legfőbb publikációs fóruma a Jelenkor, szervezeti kerete a Magyar írók Szövetsége Dél-dunántúli Csoportja. A baranyai irodalom intézmény-rendszerében a legjelentősebb alkotóműhely a Jelenkor. A jelenlegi periódusban a pécs—baranyai irodalmi élet szűkebb alkotó bázisa az itt élő mintegy 40—50 író. Egyikük sem főhivatású, egyikük sem „szabadúszó”, valamennyien dolgoznak: főképp a közoktatásban, a sajtónál és könyvtárakban. A Jelenkornak — a szélesebb alkotóbázis övezeteit is ideszámítva — összesen mintegy 80 rendszeresen publikáló írója és kritikusa van. (íróinak mintegy a fele Dél-Dunántúl területén él, illetve innen elszármazott alkotó.) Közéjük tartozik, a folyóirat állandó munkatársainak számít néhány Budapesten vagy az ország más részén élő író is. Ők nem baranyaiak ugyan, de vonzódnak a pécsi irodalomhoz és írásaikkal emelik a lap színvonalát illetve olyan kritikusok, akikre szükség van, hogy viszonylag fejletlenebb elméleti bázisát erősítse. Kettős a szerepük: szorosabban összekapcsolják a helyit az országossal, másrészt a folyóirat koncepciójának szolgálatában korrigálják a belsőbb övezetek esetleges egyoldalúságait hiányait vagy gyengeségeit Az elmondottakból világos, hogy Baranya folyamatos irodalmi életéhez és annak fejlődéséhez a föltételek immár jó másfél évtizede adottak. Az irodalmi óiét bázisa a Jelenkor és a folyóirat írói gárdája, ugyanakkor Baranya irodalmi élete nyilvánvalóan nem azonos a Jelenkor tevékenységével. Sokkal szélesebb annál: szerteágazó kapcsolatokkal, Irodalmi eseményekkel és rendezvényekkel, a helyi irodalom szerepével a közművelődésben és az írói utánpótlás nevelésének sokirányú törekvéseivel, hogy csak a legfontosabbakat említsük. SzcrosaMi egvailmaköilést Amt az Irodalmi élet fogalomköréhez tartozó kapcsolatokat illeti, ezek eléggé ösz- szetett képet adnak. Hosszabb idő óta nem kielégítő, nem harmonikus az írók szervezeti kapcsolata például a képzőművészeti szövetség területi szervezetével, és ez legkevésbé sem azon múlik, van-e művész- klub Pécsett, pontosabban van-e hol összejönni, hanem azon: van-e miről eszmét cserélni, vannak-e közös problémái és megoldandó feladatai a két szövetség helyi tagjainak? S mivel az ellenkezőjét abszurd és anakronisztikus volna föltételezni is, nyilvánvalóan a harmonikus együttműködés megteremtése kizárólag a hegy és Mohamed találkozásán múlik..* Kedvezőbb, ha árnyaltabban Is, a közönségkapcsolatok képe. A pécsi írók, költők művei iránti érdeklődés jónak mondható. Keresettek, gyorsan elfogynak a pécsi írók kötetei, és sok jó példát lehetne felsorolni a rendezvényekre, találkozókra is. Az írók közül olykor többen is szinte hetente elmennek valahová és a meghívások száma ennél sokkal nagyobb. Több Iskolával rendszeres kapcsolatot tartanak. Nemrégen az egyik pécsi gimnázium és szakközépiskola a Jelenkorról nevezte el a könyvtárát. Egyik-másik munkásszállás és művelődési otthon évente legalább egyszer találkozik pécsi írókkal. A helyenként meglevő rendszeres kapcsolatok ellenére is azt kell mondani azonban, hogy a pécsi irodalom a megyei és a városi közoktatás és közművelődés egészébe még nem épült bele. Az alsó- és középfokú oktatásban a pécsi irodalomismeret esetleges, a megyén belül pedig, a közművelődési hálózat egészében kifejezetten hiányos. Sokhelyütt a magyar tanárok is keveset tudnak a pécs— baranyai irodalom eredményeiről. Egy vidéki középiskolában az idei évben elkészített felmérés szerint a harmadik-negyedik osztályos tanulók 40 százaléka nem ismer pécs—baranyai írót De elképzelhető, hogy a valóságos arány ennél sokkal rosz- szabb. A magyar irodalom és a pécsi irodalom potenciális olvasói viszont az iskolapadokban ülnek. Alkalmi találkozásaik olykor egy-egy íróval, költővel hasznosak lehetnek, ha valóban az Irodalom iránti őszinte szeretet és érdeklődés ösztönzi a találkozások megrendezőit. A tennivalók sora azonban ennél sokkal szélesebb körű. Helyes lenne például, ha mielőbb megvalósulhatna néhány korábbi hasznos javaslat. Szemléltetés céljából magnószalagra kellene venni pécsi írók műveit. Nagy segítség lehetne egy lexikális kézikönyv az élő pécs—baranyai irodalom legfontosabb adataival, szerzőivel. A magyar szakos nevelők jobb tájékozottságát segíthetné a pécsi Nevelők Házában megalakítandó irodalomtanárok klubja. Kedved, rangos események Akik Pécs irodalmi életét figyelemmel kísérik, évente négy-öt alkalommal is részesei lehetnek pécsi írók hagyományos szerzői estjeinek, amelyek általában szép és emlékezetes irodalmi élménnyel ajándélések bizonyos sora. Az ilyen tehetségek felkutatására a Jelenkor és az írócsoport eddig is tett lépéseket, kézirataikat személyes vagy levelező kapcsolat útján megbeszéli: egyszóval számontartja őket. Ezzel viszont még nem szűnt meg az a feszültség, amelyet az öntevékeny csoportok tevékenysége és a folyóirat szigorú elbírálási mércéje indukált együttesen. Feloldására — hogy kevesebb legyen a csalódott fiatal és több a megjelenő tehetség —, valahogy módot kellene találni a benne érdekelt valamennyi szerv és intézmény együttes, összehangolt törekvéseivel. IrofJsimi múzeumot Mindezen túlmenően a pécs—baranyai irodalom jövőjére, fejlesztésére vonatkozó feladatok egész sora vár még az irodalmi és művészeti élet vezetőire, szervezőire, intézményeire. Néhány konkrét feladat: létre Pécsi írók művel kozzák meg a mindig zsúfolt előadóterem közönségét. Olykor egyik-másik vidéki város művelődésügyi szervei, egy-egy könyvtára és Pécs peremterületi művelődési intézményei, közművelődési könyvtárai is szerveznek hasonló írói esteket A közönség és a közművelődési könyvtárak törzsolvasó köre örömmel fogadja ezeket a találkozásokat Ügy tűnik, több is elkelne a szerzői estekből, esetleg a Pécsről indult, innen elszármazott vagy éppen a fővárosban élő, de a Jelenkorban rendszeresen publikáló írók (Kolozsvári Grandpierre Emil, Keresztury Dezső, Gáli István és mások) felkérésével. A szerzői esteken a Jelenkor és az írószövetség pécsi csoportja társrendezőként szerepel. Kiemelkedő rangos eseménynek számít, amikor a folyóirat vezető vagy önálló szerepet kap egy-egy rendezvényen. (Janus Pannonius-est; jubileumi Jelenkor-est) A pécs—baranyai Irodalom belső szervezeti élete egységes, jó légkörű, noha lehetne jóval élénkebb. Különösen a fiatal írók igényelnek a meglévőnél több alkalmat élénkebb műhelytevékenységet Ezzel kapcsolatban hadd említsek egy másik problémát is, a tehetséges fiatalokkal való törődés, a pólyán való elindításuk problémáját A Jelenkor mércéje magas. Nem tesz engedményeket, általában ritkán ad helyet a fiatalok első tehetség-próbájának. Felsorolhatnánk azonban jónéhány pécsi és dunántúli alkotó nevét, akiket a Jelenkor indított el, s akiket ma már beérett íróként ismernek el. Az elmúlt évben például a „Bemutatjuk” című rovatban Pákolitz István bevezetőjével két költőt és két prózaírót avatott a folyóirat, az idei évben pedig két fiatal prózaírónak adott helyet A példák arra utalnak, hogy ha a fiatalok bemutatása nem is túl gyakori, de aki erre méltónak bizonyul, akit vállal a folyóirat, az általában később is megtalálja, megállja helyét a pályán. Ezt a szigorúságot sokan egészséges türelmetlenséggel nehezményezik, ami természetes. A megyében és Pécsett is több helyütt vannak irodalmi alkotó körök, öntevékeny csoportok, köztük feltehetően jónéhány tehetséges fiatallal. Működésük fontos, előremutató és pozitív törekvés mindaddig, amíg elsődleges céljuknak tekintik az irodalmi nevelést, a közönségnevelést E köröknek a szakmai vezetése azonban nem mindig megnyugtató, s hozzátennénk, hogy amennyiben ítt-ott megalapozatlan vágyakat, Illúziókat erősít, esetleg hátrányos is lehet, egyik-másik fiatal személyiségének fejlődésére. A valóságos tehetségek aranyfedezete ugyanis nézetünk szerint az irodalmi folyóiratban vagy folyóiratokban megjelent versek, elbeszékefTene hozni egy pécs—baranyai Irodalmi múzeumot: fejlesztésre szorul az irodalmi élet tudományos és kritikai bázisa, kívánatos lenne egy társadalomtudományi folyóirat megindítása Pécsett, erősíteni kellene a helyi irodalmi élet, a Jelenkor és az írócsoport műhely-tevékenységét, köz- művelődési hatékonyságát — és sok egyéb. Köztük egy bizonyos szempontból a tudományos és kritikai bázis erősítésének fontosságát külön is kiemelném. Okkal lehet ugyanis hiányérzetünk, amiért a szakemberek és az irodalmi közvélemény köreiben egyaránt országos színvonalúnak elfogadott Jelenkor az utóbbi évek igen aktív, termékeny és országosan kibontakozó vitasorozaiainak egyikébe sem tudott belekapcsolódni. Segí'e firye'em Ettől eltekintve — egészében véve — megállapítható, hogy az utóbbi másfél évtized baranyai irodalma szerves része az élő magyar irodalomnak. Legjelentősebb alkotó műhelye, a Jelenkor szerkesztésében — építve a hagyományokra — cselekvő részt vállal az ország kulturális életében és elősegíti a párt kulturális politikájának végrehajtását S ebben nem kis szerepet játszik a párt- és állami szervek törődése, figyelme a művészeti élet iránt P éldája ennek az a tanácskozás Is, amelyen egy rangos megyei testület napirendre tűzte és megvitatta megyénk irodalmi életének helyzetét A tanácskozáson az irodalomtudomány is helyet és szerepet kapott. Felkért irodalomtörténész elemezte és bocsátotta vitára a Jelenkor 1973. évi számainak teljes anyagát Ennek az ismertetésére egy későbbi számunkban visz- sza térünk. W. E. A Baranya megyei Tanács Művelődés- politikai Bizottsága Baranya irodalmi életének helyzetéről tanácskozott. A tanácskozás alapjául az irodalmi élettel és a Jelenkor értékelésével kapcsolatos írásos előterjesztés szolgált Cikkünket az „Irodalmi élet Baranyában” című tájékoztató anyag és a testület ülésén elhangzott vita alapján adjuk Közre. Fatányér és bronzlepke Az iparművészeti boltok kirakataiban néhány éve tűnt fel a szögletes lapos fatányér, méghozzá elég borsos áron. A hat darab, nyers színű, dogasz- tóteknőhöz hasonlító tányér meg egy nagyobb, hosszúkás tálféleség több mint 500 forintba kerül. S a járókelők csodálkozhatnak azon is, miért kell még a tervező művész nevét is kiírni az ár mellé. Egyáltalán: mit terveztek ezen a tányéron, ami nem más, mint egy lapos, szögletes fadarab, aminek a felülete még le sincs csiszolva simára, látni rajta a famegmunkáló szerszám nyomait? Mit esznek ezen egyáltalán? A fatányérok, persze, nem levesfelszolgólásra valók, még mákoscsíkot enni sem ajánlatos belőlük. Kolbászt, szalonnát. sajtot tartani, vágni rajta igen kellemetes, mint ahogyan kenyeret vajaznl vagy zsírozni is igen jól lehet rajta. S persze a tervező-készítő (aki valószínűleg ez alkalommal ugyanaz a személy) gyönyörűen kifényesíthette, ki Is pingál- hatta volna a felszínét, nyilván tudatosan hagyta rajta a kés, a véső nyomait Valószínűleg éppen ezt szánta díszítésnek. Feltehetően a kerek forma helyett a szögleteset is azért választotta, hogy a fa rusztikus, nyers voltát, eredetiségét kevéssé megmunkált jellegét hangsúlyozza. De miért? Miért nem a finom megmunkáltság, az elegáns, kecses forma a divat? Miért a nyerseség, amely a jelek szerint nem csak a tányér- vagy kanálformában divat manapság, hanem — mint a korábbiakban már erről szó esett — a lámpatestektől a csaptelep gombjáig, a kavics formájú kerámiavázától a csombékos zsl- nóros faliszőnyegig, hogy a vas keretű tükrökről ne is beszéljünk? Valóban, divatról Is beszélhetünk, de a divat mögött egy új, huszadik századi jelenség húzódik meg. A múlt század végén, e század elején Európa- szerte az úgynevezett szecesz- szió — máshol jugendstilnek nevezték — volt az uralkodó divat. Romantikus, túlzó, végletes képzőművészeti formákat Jelentett ez. Mindenekelőtt a vonalak kacskaringózásót, növényi szárak végtelen indázá- sát, s egyben a korábbinál harsányabb, keverés nélküli színeket A szecesszió rányomta bélyegét a plakáttól a vázáig, a bútormívességen ót az építészetig mindenre^ E mindent elborító Színes, vonalas díszítés ellenhatásaként századunk húszas éveiben új irányzat született, amelynek jelzésére a Németországban működő művészeti iskolát, a Bauhaust szokták emlegetni. Eszmei irányítója egy Gropius nevű építészmérnök volt, sok magyar tanult, majd tanított ebben a művészeti iskolában. Például a sokoldalú Moholy Nagy László, vagy Brauer Marcell. Talán mégis túlzás lenne ezt az új irányzatot egyetlen iskolához kötni, még ha eszméinek hatása vitathatatlanul nagy is. A dolgok mélyén több erő munkált. Mindenekelőtt az első világháború egész Európát érintő, véres tapasztalata volt az, amely egyszerűen illetlenné tette a századforduló tüldiszített divatját. A másik, ettől elválaszthatatlan ok: a forradalom, az Októberi Szocialista Forradalom és az európai forradalmak általában, amelyek megmutatták a társadalmi osztályok közötti szakadékokat; az egymás eilen feszülő erőket (Nem véletlen, hogy a Bauhaus tanárainak többsége elkötelezetten baloldali művész volt, s ezért Hitler a harmincas években fel is számolta az iskolát.) A harmadik ok: az ipar, a technika, a sorozatgyártás ugrásszerű fejlődése, s ezzel újabb anyagok, mint a beton, az alumínium, az üveg, majd a műanyag megjelenése az ember környezetében. Az emberek gondolkodása közelebb került hát a világ természeti jelenségeihez, társadalmi folyamataihoz. Ennek volt a következménye a forradalom az építőiparban, az iparművészeiben, általában környezetünk világában, amit legjellegzetesebben a Bauhaus képviselt, de amelyhez hasonló törekvések a világ sok országában egyszerre jelentkeztek. Mit fedeztek fel ezek a művészek? Először is azt, hogy a háznál, a bútornál, az evőeszköznél, minden tárgynál, ami az emberért van, az embert szolgálja, az az elsőrendű kérdés, hogy mire való. Milyen célt, milyen funkciót szolgál. A villanylómpa dolga, hogy jól világítson és oda világítson, ahol a szobában erre a legnagyobb szükség van. Ezért másként kell világítani egy hálószobát vagy egy lakószobát mint egy kétszázéves oszlopos báltermet, ahová mondjuk való az ólomkristály-csüngókkel teleaggatott csillár, de nagyképűség ugyanezt egy 3x5 méteres ebédlőben elhelyezni. Másodszor arra jöttek rá, hogy a tárgyak formáját elsősorban éppen a céljuk, o funkciójuk határozhatja meg. Nem lehet „szép" egy tárgy, ha nem tükröződik formájában Is az, amire való, amiért létrehozták. A vízcsap forgatóját el lehet képzelni lepkeformájúnak is, ki is- lehetne önteni ilyen bronzlepkét és önmagában még szép Is lehetne ez a bronzlepke. De hogy kerül o lepke a vízcsapra? Minek? S miért bronzból, amikor az drága és nem is praktikus? Műanyagból meg már önmagában Is csak szörnyű és törékeny lepkéket lehetne önteni. Legyen hét az a vízcsapgomb műanyagból, alumíniumból, vagy ötvözetből, esetleg üvegből, de elsősorban arra legyen jó, hogy a vizes kezünkben se csússzon, könnyen lehessen vele nyitnl-csuknl a csapot Mert végül ezek a művészek arra is rájöttek, hogy elsőrendűen fontos az anyag, amit megválasztanak a különböző tárgyakhoz. Nem azért fontos, mert ők úgy gondolják, hanem azért, mert az anyagot Is aszerint kell választani, hogy jól szolgálja a tárgy célját, s az anyag azonnal azt is meghatározza, hogy milyen megmunkálást, gépi- vagy kézimunkát tesz lehetővé. A funkció, a forma és az anyag hármas egysége, amely az új művészeti irányzat középpontjában állt Ez azt is jelentette, hogy nem kell tagadni, leplezni az anyagot, úgy csinálni, mintho nem az lenne, ami. Nem kel! a bronzból lepkét önteni, s nem kell a műanyagból vas- formákat utánozni. Éppen az a „szép”, az a művészet, ho a legcélszerűbb formát úgy lehet egy anyagból megmunkálni, hogy az anyag természete is nyilvánvaló legyen a használó számára. Ezért látni például a fatónyéron a véső nyomait, s ezért látni ma már sok szép, modern épületen, a betonfalakon a zsaluzódeszkc eredeti lenyomatát. Bernáth László DIHH 5*
