Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-25 / 141. szám

1974. május 25. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3, 9000 közérdekű bejelentés Valóra válnak a lakosság javaslatai 33 millió forint társadalmi munka sénél a tanácstagok, a társa­dalmi szervek, a szocialista bri­gádok jó példával jártak elöl. Megyénkben az elmúlt évben a társadalmi munka értéke meg­közelítette a 33 millió forintot, a korábbi évek 20—25 millió forint átlagával szemben. Na­gyobb településeken különböző mozgalmakat indítottak, mind­egyiket a város, a községfej­lesztés érdekében. Tény az is, hogy a társadalmi munka fo­rintban kifejezett értéke eltérő, például Mohács városban 4 mil­lió forint, a szigetvári járásban 460 ezer forint. Érthető, hogy az elmúlt évben valamennyi közérdekű javaslat megvalósítására nem kerülhe­tett sor, de a IV. ötéves terv hátralévő időszakában még sok feladatot megoldanak —, így az előzetes számítások szerint a reális bejelentések és javas­latok körülbelül 80—85 száza­lékát elintézik. A tanácsoknál készített kimutatásokban meg­határozták, hogy a javaslatok közül melyek kerülnek 1974- ben, vagy 1975-ben megvaló­sításra, de néhány feladat — Megyénkben közel nyolcvan- ezren vettek részt az 1973-as tanácstagi jelölőgyűléseken, amelyeken több mint tizenhá­romezer választó mondta el vé­leményét a jelöltről illetve a tanácsi munkáról és hasznos javaslatokkal segítették a köz­ségpolitikai célok megvalósítá­sát A felszólalók mintegy ki­lencezer közérdekű bejelentés­sel, javaslattal járultak a fel­adatok megoldásához, elsősor­ban településpolitikai célkitűzé­sekről esett szó: út, járda, csa­tornahálózat fejlesztéséről, de jelentős számú hozzászólás, ja­vaslat hangzott el ellátási, szol­gáltatási, közlekedési kérdések­ről is A javaslatok elhangzottak — több mint egy év emeltével mi valósult meg belőlük? A jelö­lőgyűlések után a helyi taná­csok összesítették a bejelenté­seket és ezek megvalósítására tervet készítettek. Megvizsgál­ták azt is, hogy mire futja a tanácsi költségvetésből és mi­lyen feladatok megoldása igényli a lakosság társadalmi közreműködését? Kitűnt az is, hogy a jelölőgyűléseken el­hangzott közérdekű bejelenté­sek 93 százaléka jogos igényt fogalmazott meg, megvalósít­ható javaslatot tartalmazott Az elmúlt évben a tanácsi szervek saját erőforrásból, va­lamint nem tanácsi szervek tá­mogatásával és a lakosság be­vonásával közel 3700 közérdekű kérésnek tettek eleget. Az el­múlt évre betervezett feladatok 90—95 százalékát megoldot­ták. Ezek az adatok is bizonyít­ják: mind a pártszervezetek, tanácsok, mind a különböző társadalmi szervezetek állan­dóan napirenden tartják a la­kosság javaslatainak megvaló­sítását, számos fórumon, ta­nácstagi beszámolókon szót ej­tenek erről a témáról, — hoz­zájárulva ezzel is a lakosság­gal tartott kapcsolat folyama­tosságához, erősítéséhez. Az elmúlt évben megvalósított ja­vaslatok értéke például a pécsi járásban 23 millió forint, a szi­getvári járásban 22 millió forint volt. De a megye valameny- nyi járása, városa és községe is elmondhatja: az elmúlt esz­tendőben jelentős a fejlődés a jelölőgyűléseken elhangzott ja­vaslatok megvalósítása terén. Hosszan lehetne sorolni a konk­rét példákat, — de csak néhá­nyat közülük: Babarcon mint­egy 20 000 forintos költséggel bővítették az Ady E. utcai köz- világítást, újabb házhelyeket alakítottak ki, — Szajkón ra­vatalozót építettek, Szellőn rendbehozták a gyalogút fa- hídját, Lánycsókon villanyháló­zatot kapott a Tömöri utcai új lakónegyed. Kisnyárádon gáz­cseretelepet létesítettek. A vá­lasztók döntő többsége a lakó­hely közvetlen környékének szé­pítését, rendezését kérte, sok „kis ügyet", amelyek megvaló­sítása azonban nagymértékben hozzájárul a lakóhelyi közérzet további javításához. Nemcsak javasoltak, kertek a jelölőgyűléseken, hanem kész­ségesen és nagy aktivitással részt is vettek a feladatok meg­oldásában, a gondok enyhítésé­ben, különösen a parkosítás­ban, fásításban, járdaépítés­ben, utak, hidak felújításában. A társadalmi munka szervező­megoldásuk jelentős összegbe kerül, — áthúzódhat a későbbi évekre is. A lakosságot ezekrő! is tájékoztatják a tanácstagok a falugyűléseken mindig napi­renden szerepel, a Hazafias Népfront keretén belül is szót ejtenek eredményekről, felada­tokról egyaránt. Kétségtelen: a javaslatokból adódó feladatok megoldásához már eddig is sok segítséget nyújtottak a pártszervezetek, ta­nácsok, társadalmi szervezetek, a lakosság önkéntes munkája. Erre a továbbiakban is igény van. Csakúgy, mint a különbö­ző gazdasági szervek, üzemek, intézmények, termelőszövetke­zetek anyagi erejének koncent­rálására, an.i például szép eredményeket hozott az óvoda­építésben is. A települések to­vábbi fejlesztésénél, o közérde­ket szolgáló feladatok jó meg­választásában és megoldásá­ban a jövőben sem nélkülöz­hető ez a „közös erő" — üze­mek, termelőszövetkezetek, in­tézmények összefogása. Garay Ferenc Sikeresen mutatkozott be a pécsi söröskorsó Az idei tavaszi szabadkai Pannónia Vásáron — ame­lyen sok dél-alföldi cég is rendszeresen részt vesz — nagy sikerrel szerepelt a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyár és az „anya- vállalat", a Finomkerámia­ipari Művek. A Hódmező­vásárhelyen még épülő por­celánkombinát különféle edénykészletei mellett be­mutatták Szabadkán a qyár kalocsai üzemegysegében pingáló asszonyok díszítette tálakat, tányérokat is. Kü­lönlegességnek számítottak a pécsi gyár pirogránit sö­röskorsói; ilyen anyagból ugyanis eddig még nem ké­szítettek edényféléket. Sike­rük volt a hollóházi termé­keknek is. Mindezekre együt­tesen eddig 151 000 dollár értékű megrendelés érke­zett a szomszédos ország­ból. Melyik lakásba milyen bútor? A iövő a variálható bútoré A jó tanács sokat érne az új lakástulajdonosoknak A gyarapodó városban egy­másután magasodnak az új négy-, tízemeletes épületek. Az új lakások berendezésével nem csekély gondjuk akad a tulaj­donosoknak. Pécsett a legkedveltebb bú­torvásárló hely a Mecsek Aru­ház, A negyedik szinten kialakí­tott bemutató osztályon általá­ban egy szoba berendezéséhez szükséges bútorokat láthatjuk. Az osztály dolgozói azonban könnyebb helyzetben vannak, mint a lakástulajdonosok, ők tetszés szerinti szobanagyságot alakíthatnak ki a tároló kötél­lel, s a területen elférő bútortí­pust helyezhetik el. Érthető náluk a cél: megmutatni a bú­tort^ s nem úgy elrendezni, ahogy az lakott szobában szük­séges. Aztán: azok o garnitúrák, melyek olcsóbbak, áltálában nem számítanak teljes berende­lésnek. Két heverő helyett csak egyet kap vele c vásárló, vagy a szekrénysornak nincs vállfás része. A mintatérben különben o készlet hatvan százalékának szobabútorát, azaz csaknem húsz típust láthat a vevő. A bemutató teremnek kine­vezett emeletj részen egymás Ki a gazdag Kisharsányban ? két, hozzák a kicsiket oltásra, várják a doktort. Az egyik bőr- kosztümben, a másik ötszázfo­rintos kardigánban meg magas talpú divatszandálban ... — Dn niin méri le azt a bi­zonyos „jómódot"? — A gyerekeken, kismamá­kon keresztül egészen a táplál­kozás-kultúráig mindennel, ámi összefügg a hivatásommal. Itt van ez a gyermekgondozási se­gély például. Viszonylag nem sok kismama él ezzel a lehető­séggel, igyekeznek korábban munkába állani, persze csak nagymamás családban, ahol van aki a kicsikre vigyáz. A kész bébiétel tálalása — amelyet csak melegíteni kell — igazán nem nagy gond a nagymamá­nak. Csak az a baj, hogy a fa­lusi boltokból — itt Kisharsány- ban is — hiányzik, vagy ha né­ha akad, nincs választék. De önmagában maga az igény — az ilyen ételekre és a téli kon- zerv-zöldfózelékekre is — már bi­zonyos korszerű életmódra vall, s ehhez megvan az anyagi fe­dezet is. Jó hetvenes, idős férfi, a ta­nácsi kirendeltség irodájában: — Valamikor itt a gazdag parasztok már házaikkal, nagy jószágállományaikkal, öltözé­kükkel is kiváltak a többség közül. Most nem lehet eldönte­ni egyhamarjában, hogy ki a „gazdag”, ki a szegény. Van aki takarékba rakja a pénzét, nem is keveset, sokkal többet, mint amennyit az ember gon­dolna, főként annak láttán, ahogy az illető jár-kel és él. Szolidan öltözik a család, a há­zuk sem éppen „palota", leg­följebb háztartási gépeik van­nak, ami viszont ma már nem újság. De mégsem szeqények, mert már a harmadik százezrest gyűjtik. — Miből? — Abból, hogy aki csak moz­dulni tud, mind dolgozik, a csa­ládból többen is téeszben, Vil­lányban, Siklóson, hozzák haza a pénzt, a háztájiban bikát ne­velnek, ha jól tudom tavaly vagy harminc szerződéses bikát is elszállítottak a községből, meg a sok sertést, némely ház­tól nyolcat-tízet. No, de. ezért aztán kell ám dolgozni, az em­ber a munkaórát akár el se kezdje számolni. — Nincs szegényréteg Kis- harsányban? — Mint „réteg” nincs. Ahol csak egy kereső van sok szájra, — Ki a gazdag rtt a köz­ségben? Ezt válaszolja egy asszony: — Rajzoljon egy kört, közepé­re pontot, az a „gazdagság": mindenkitől egyformán távol van. De azért... nem túlzottan távol . . . vagyis a körön belül. Érti ugye? Tűnődhetek e ravasz megfo­galmazáson. Kisharsányban valamivel több mint hétszáz ember él, a felnőtt keresők zöme a mintegy ezer­ötszáz holdas téeszben dolgo­zik, de sokan járnak munkára a Beremendi Cementműhöz és a Villányi Állami Gazdaságba. A község — amely a nagyhar^sá- nyi hegytől, a Szársomolyótól kissé északkeletre — fekszik, több évszázados öreg település, akárcsak a szomszédos Nagy- tótfalu is. A „Kövér" előnevek és például az Iványi családi- nevek is sűrűn előfordultak már a tizenhetedik században, a ko­rabeli írott emlékek szerint. Tóth Lajos — a szőlő- és gyü­mölcs szakszövetkezet elnöke — mondja: — Amikor még élt Szőke Ja­ni bácsi, a református lelkész, mutatott nekem régi, közel há­romszáz esztendős iratot, ame­lyen foglalkozás szerint sorolták fel a község lakóit Az egyik rovatba ezt írták: „Lakosok”, a másik népréteget így tüntették fel, hogy „Pásztorok", majd kö­vetkezett a felsorolás: birka- pásztor, csordapásztor, lelki- pásztor, s még az is, melyiknek milyen számú az állománya bá­rányokból, hívekből. A törzs­lakosság tehát elkülönítette ma­gát minden más „népségtől” . .. — Van ennek ma nyoma? ■— Nincs. Nem hinném, • — Nehezen fogadják be az idegent. Nézze- több nyírségi család telepedett itt le, való­ban gyökeret eresztettek, gaz­dálkodtak, gyarapodtak, de hiá­ba múlnak az évek, azért még ma is hallani itt-ott — igaz, az idősebb korosztály körében — hogy „ezek az idegenek". Ne értse félre: nincs ebben semmi rosszindulat, csupán a megrög­zött tartózkodás. Én vagyok a körzeti védőnő, ide járok ót las­san huszonhárom esztendeje — mellesleg mi is Nyírségből szár­maztunk erre a vidékre — szó­val elhiheti nekem, amit mon­dok. — Anyagi helyzetük különbö­zik-e az „őslakosságétól”? — Nem. A nyírségiek Is ugyanúgy élnek. Mondjam azt, hogy jól? Nem tévednék. Néz­zen csak ki ide az udvarra, lát­ja ezt a sok szép fiatal asszony­vagy a magányos öregeknél, ott bizony jómódról nem lehet be­szélni. De ók sincsenek maguk­ra hagyva. — Sokan laknak fönt a sző­lőben, régi, nedves présházak­ban — jegyzem meg. — Ezek a dézsmapincék. Még a nagyanyám mesélte kö- lyökkoromban, ő emlékezett rá, rendelet írta elő: minden gazda köteles a présházát, pincéjét egyhelyütt felépíteni. Láthatja is, csak ballagjon fel, egymás hegyén-hátán állanak az épü­letek. Ez azért volt így, hogy szüretkor, a szőlőkből levezető utak egyhelyre torkolljanak, s ott, a hajdúk minden kádból kiszedték a dézsmát, nem kel­lett nekik bebarangolni az egész hegyet. Ha egy paraszt­asszony csak kis kosárra valót vitt haza a fején, azt is meg- dézsmóltók. Ezeket a présháza­kat lassan elhagyták a szőlős­gazdák, részben az emlékeze­tes filoxéra-vész miatt is. Az er­re vándorló családok meg be­költöztek. Amikor pedig meg­szedték magukat — tíz-tizenöt esztendő múltán — lent a falu- | ban építkeztek, helyükre újabb szegények hurcolkodtak. — És most? — Néhány év múlva már sen­ki nem lakik fönt Balassa Gyulával, a fiatal párttitkórnal és Tóth Lajossal megyünk a hegy lábáig vezető betonjárdán, amely aztán egy­helyütt — a kútnál — végetér és valóban itt állunk az ösz- szezsúfolt pincéknél. — Most rendezzük a vizet is. Az alsó faluvégen jelöltünk ki egy területet, tizenkét lakásos kis lakótelep lesz ott, de előbb odavisszük a vizet, d^nem csak oda, hanem minden utcába. A jónép itt fürdőszobákat épít, van ahol már a berendezés is megvan, bent a csap, cső, min­den, csak a vizet várják. Kisharsány elég magasan fek­szik ahhoz, hogy bizony 20—25— 30 méternyire is le kellett ás­niuk annak idején a kútásók- nak. De a téesznek ott a hydroglóbusza, egy tározót építenek föl a körtés-dülő kör­nyékére, ahonnét aztán gravi­tációs úton érkezik a víz a köz­ségi közkutakra. — Pontosabban nem is a köz­kutakra. Ez csak az eredeti el­képzelésünk volt, hogy az utcá­kon fölállíttatunk Jónéhány köz­kutat, de mindjárt vita támadt: vajon kiknek a háza elé? Ki jár jól, ki nem, kinek kell mesz- sziről vödrözni s kinek nem? A belépés hazanként tízezer lett volna, de aztán ez az összeg megemelkedett, így viszont nincs vita: minden ház kutat kap óz udvarára s aki akarja, onnét még bevezetheti a lakás­ba. — Elég drága mulatság ... — Az érdekelteknek jó hetven százaléka már aláírta a papírt. Aki valamikor urasági cseléd volt éppen olyan könnyen ki­fizeti, mint a volt hatvanholdas gazda. — S akinek nem jut ilyesmire még ötezer sem? — kérdem. — Ez az egyik legnagyobb gondunk. Valami megoldást mindenképpen kell találni majd azon kevesek számára, akik ilyen-olyan okból is, de elma­radtak a többségtől. Vagyis, akik azon a bizonyos körön kívül rekedtek és minden reményük — joggal — a közös­ségben van. Rab Ferenc mellé zsúfolt heverők, székek, szekrények sorakoznak. Itt aztán végképp nem lehet megállapí­tani, hogy melyik qarnitúra mi­lyen méretű szobába lenne jó. Pécsett jelenleg több mint húsz gyártó cég termékeit lehet megvásárolni, s kapható len­gyel. német és szovjet garnitúra is. A választék mégsem kielé­gítő. Pillanatnyilaq elsősorban egy, — illetve másfél-szobás laká­sok berendezésére alkalmas bú­tort lehet vásárolni. A kétszobás lakásokba eqy garnitúra kevés, kettő viszont túl sok. Tovább nehezíti a vásárlást, hogy az a szobabútor, amely megfelelne egy újmegsekaljai kétszobás lakásba, nem jó a kertvárosiba. Pécsett a kertvá­rosi lakásokat a legnehezebb berendezni. Az igények őzt mu­tatják, hogy hosszú — 5 méte­res — szekrénysorra lenne szük­ség, a kereskedelem azonban ilyent nem hoz forgalomba. Fél­megoldás, hogy jelenleg egyedi darabok rendelését is elfogad­ják méret- és színmegjelöléssel. Sajnos amellett, hogy a gyártó cégek csak minimális mértékben képesek eleget tenni ezeknek a megrendeléseknek, legtöbbször nem is ° írért színben szállít­ják a terméket. Mivel ez o lát­szólag megoldást jelentő da­rabrendelés pillanatnyilaq nem fejleszthető, a keieskedelem sa­játos módon próbál segíteni a vásárlóknak. Igény esetén egy teljes garnitúrát hajlandók meg­bontani, azaz külön adják el a szekrénysort és külön az ülőbú­tort Valamennyi — ma létező — lakástípusba megfelelő lakószo­ba berendezést qyártani persze nem egyszerű. Az tény, hoqy a jövő mindenképp a modern kis lakásokban jól variálható, el­rendezhető bútoroké. Egy év múlva ismét új, az eddigiektől eltérő méretű panel' lakáscuk építését kezdik meg Pé­csett. A tervek már készek. Ez egyben új berendezési igénye­ket is jelent, amivel jó lenne előre számolni. Példaként említ­hetjük a Fővárosi Tanács által tavaly rendezett bemutatót, ahol a hazánkban gyártott és for­galmazott bútortípusok felhasz­nálásával azzal ismertették meg a közönséget, hogy miként le­het egy mai lakást célszerűen, jól berendezni. Ugyanezt Pé­csett is meq lehetne valósítani, Nem eqy reprezentatív kiállítás­ra, hanem ötleteket, javaslato­kat szolgáló fotók, rajzok, illet ve egy-két garnitúra célszerű el­rendezésének bemutatására gondolunk. Lukics Éva A Budapesti Rádiótechnikai Gyár Kecskeméti Gyárában új, nagy­teljesítményű sztereó kazettás magnetofonok gyártását kezdték meg. A gyár konstruktőrei a világszínvonalnak megfelelő készü­lékeket állítottak elő. Az MK 43-os kazettás magnetofont két vál­tozatban gyártják. A sztereó rendszerű készülék egyik változata, csak rádióval, illetve erősítővel üzemeltethető, míg a másikba az MK 43/A típusba erősítőt is beépítettek. A gyár másik újdon­sága az MK 42-es nagyteljesítményű kazettás készülék, a III. ne­gyedévben kerül piacra. Guba Irén, az ún. járatópadon ellenőrzi az MK 43-as sztereó kazettás magnókat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents