Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-18 / 134. szám

1974. május 18. DUNANTOLI NAPLÓ i Látogatás Pécsett a ,,Pál utcai fiúk" grundjain 9 Teendők a modern lakásban A Pál utcai fiúk annyira ko­molyan vették a játékot, hogy a szegény kis Nemecsek meg is tudott halni az édes grundért, a játszótérért. A gyerekek az­óta sem változtak, a játékot ha­lálosan komoly dolognak tart­ják. De a felnőttek, akik elvet­ték a Pál utcai grundot, azóta sem képesek valami tisztessége­set adni helyette. JÁTSZÓTEREK — EGY KORCSOPORTNAK Játszótér, Mit is értünk ezen a fogalmon? Nézzük csak vé­gig hamarjában a pécsieket, de vessünk előbb egy pillantást arra a térképre, amelyet a Vá­rosi Tanács építési osztályán mutattak. Kis karikák jelzik ezen a valamilyen eszközzel felsze­relt játszótereket. Csaknem 40 karika van rajta, s ennek mint­egy a fele Újmecsekalján talál­ható, a többi pedig nagyon el­szórtan a város minden részén. Azt hihetnénk, hogy -a nyugati városrészt nagyon jól ellátták játszóterekkel. Csakhogy a va­lóság mást mutat. A térképen karikával jelzettek nem egye­bek udvarpótló játszóhelyeknél, ahol a homokozón kívül esetleg egy mászóállvány, vagy döcögő, vagy hinta van, s ahol szemmel lehet tartani a játszadozó ap­róságokat az ablakból. És ezzel vissza is jutottunk bevezető kérdésünkhöz. Mit is értünk hát a „játszó­tér” fogalmán — ma? Hát ahogy végignézzük, olyan te­rületet, ahol 6—7 éves korig bezárólag játszhatnak a gye­rekek A felszereltség legalábbis erre utal. Mai játszótereink vég­telenül egysíkúak, s a legtöbb eszközzel ellátott sem rendelke­zik egyébbel, mint homokozó­val, döcögővei, hintával, ka- russzellal, mászóállvánnyal, csúszdával . . . Mintha a játszó­tér-igény az óvodás-kor után meg is szűnne, illetve mintha csak ennyi lenne, amit a na­gyobb korosztályoknak is nyújt­hatunk. Pedig ezek a korosz­tályok rettenetesen igénylik azt a bizonyos mást, amire csak igen elvétve találunk példát, s amelynek híján — mit is tehet­nének egyebet — a gondozott parkokat silányítják tönkre. És ezért még csak nem is hibáz­tathatjuk őket! Tudomásul kell venni, hogy ha a felnőtt társa­dalom nem ad nekik mozgás­teret, ők elveszik maguknak. MELYIK A FONTOSABB? A minap Gömöri Jánossal, a városi építési osztály városren­dezési főmérnökével és Kalla Gáborral, a Kertészeti és Park­építő Vállalat zöldterületi osz­tályának vezetőjével végigjártuk a várost játszótér-ügyben. A körút sok szempontból igen ta­nulságos volt. A tapasztalatok közreadását kezdjük a legfiata­labb városrészben szerzettek­kel. Kertváros. A házak szorosan zsúfolódnak egymás mellé, s itt még az újmecsekaljai udvar­pótló mini-játszótereknek is alig van hely. A tervezőnek nem volt más választása: adott te­rületen, adott lakásmennyiséget kellett elhelyeznie adott épület­típusokban. Ebből kerekedett ki a mai helyzet, aminek változ- tathatatlanságába bele kell tö­rődni (anélkül azonban, hogy ezt ne tekintenénk intő példá­nak a jövőre nézve). Kertváros nyugati bővítési területéhez kap­csolódóan azonban jókora ját­szótér létesítését tervezik az egy­kori lőtér helyén. Ésszerűen és ötletesen felszerelve nemcsak a legkisebbek jutnak itt játszó­területhez. Üjmecsekalja. A mini-játszó­terekről most nem szólunk, in­kább az ún. nagy játszótérről, azaz a Ho Si Minh parkról, ami jó egy évtizede a MÉV dolgo­zóinak sok ezer társadalmi munkaórájából létesült. A ha­talmasra tervezett játszótér nagy részét elvette a labdarúgó és a kézilabda pálya, s az úttörők­nek szánt pálya sem az úttörőké már. A maradék játszótér pedig iskolapéldája az egysíkúság­nak, a csupán egy korosztályt kielégítő szándéknak. Rengeteg hinta, karusszel, mászóállvány, egy jókora homokozó és más semmi. S a lélekharang már efelett is megkondult. A játszó­tér sportpálya felőli részén min­den fa gyökérkezelten várja, hogy bármely pillanatban ki­emelhessék áttelepítés végett. A PMSC kajak-kenu edzőme­dencét tervez a játszótérnek ezen a felén. Erre a játszótérre napközisek, óvodások járnak, kora tavasztól késő őszig gye­rekek légiója játszik itt nap mint nap sötétedésig. Szabad-e őket (mint a Pál utcai fiúkat) kiűzni innen? Csak itt képzel­hető el a medence — a kicsi­nyek rovására? De épülnek lakótelepek má­sutt itt, pl. a Kodály Zoltán úton, a Szigeti úton, igazi ját­szóterük azonban nincs. Nem különb a helyzet másutt sem, akár a belvárost, akár Meszest, vagy más városrészt nézünk. TERÜLET VAN Ahogy beszélgettünk mai ját­szótereinkről, kitűnt, hogy ez az egész játszótér-dolog nem is olyan egyszerű, mint gondol­nánk. Először is terület kell. Mint a kertvárosi példa is bizo­nyítja, ez nem mindig sikerül. Ha pedig sikerül, könnyen úgy járhat, mint az újmecsekaljai. A lényeg az, hogy az új lakó­területeken — kerül, amibe ke­rül — nagyobb helyet kellene biztosítani a felnövekvő korosz­tályoknak természetes mozgás­igényük kielégítésére. Az eljö­vendő, egészséges felnőtt társa­dalom érdekében is! Valami ilyesmit kívánt elérni az egye­lőre talonbatett kovácstelepi tervjavaslat, ami a gyűrűszerű beépítéssel a jelenlegieknél lé­nyegesen több területet biztosít a játszótereknek, pihenőpar­koknak. De az a messzi távlat. Területre pedig most van szük­ség! Van-e hát terület? Bármily hihetetlenül is hangzik, de van. Pl. Újmecsekalján a tervezett 6-os út nyomvonala már egy évtizede kínálja magát, de ed­dig senkinek nem jutott eszébe fel is használni. Pedig mi kelle­ne? Egy kis dózerolás, néhány játszóeszköz ... A gyerekek a maguk módján amúgyis meg­próbálják kihasználni a terüle­tet. Miért ne nyújthatnánk eh­hez segítséget. Jó pár esztendő eltelik, amíg az útépítésre ott sor kerül, addig pedig jó né- hányszáz gyerek (az „új hul- lám”-ból is) felnőhetne ezen a hatalmas játszótéren. Vagy ott van a majdani (?) újmecsekal­jai strandfürdőnek fenntartott terület. Abból is lehetne valami­féle játszótér. De hasonló te­rületek másutt is vannak. Szám­ba kellene ezeket venni és va­lamit csinálni. Nos. ez a rázó­sabb, mert ez a valami a költ­séges az egészben. Lemondani mégsem lehet róla. ÖTLET IS AKAD Az Endresz György úti há­zak között annak idején építet­tek egy aszfaltozott mini-kerék- párpályát. Ragyogó ötlet volt! Megépült a KRESZ-park, ami egyfajta speciális játszótér le­hetne, ha nem lenne hónapok óta zárva, s ha nem fenyegetne az a veszély, hogy hamarosan belépődíjas látványossággá „lép elő", ötlet különben is van bőven, ha az ember túltekint a városon, az országhatáron . . . Lehet nagyon költséges és le­het nagyon olcsó — sok kor­osztályt kiszolgáló — játszóteret létesíteni meghökkentően egy­szerű eszközökkel. Csodálatos dolgokat lehet csinálni néhány megfelelő gerendával, ócska autógumival és minden vas mószóállványnál pompásabb szórakozást nyújthat egy öreg, ágasbogas fa, amit ilyen célra „preparálnak”. Uránvárosi játszótér Foto: Kaizer Péter Vagy: miért ne lehetne un. dühöngőket építeni, ahol a ka­maszok kedvükre focizhatnának, vagy űzhetnének más játékot a ketrecen belül anélkül, hogy a környezetüket zavarnák. Van a Kodály Zoltán úton egy sala- kozott kis focipálya (egyébként lejtős terepen), ahol az egyik lakó megúnva ablakának gya­kori üvegeztetését, különös vé­dekezési módot eszelt ki. Olyan rácsot szerelt fel, amelyen sze­gek vannak, s most már a lab­dák bánják a focizást. Egy ma­gas drótkerítés elejét veheti az ilyen inzultusoknak. És ilyen „dühöngőket” lehetne csinálni némelyik belvárosi foghíjon is, hiszen a belvárosi gyerekek sok­kal mostohább körülmények között vannak ilyen szempontból lakótelepi társaiknál. A nagy kérdés természetesen az — bármi is épülne —, hogy kis és miből építse. Ismét meg­állapíthatjuk: játszóteret építe­ni semmiképpen sem olcsó, anyagi meggondolásból még­sem lehet kitérni előle. Először talán valamiféle mintajátszóte­ret kellene létesíteni egy jól megválasztott helyen, mint ami­lyen Budapesten a városmajori játszótér, ami aztán például szolgálhatna újabbaknak. A kérdésre válaszolva pedig ne vonakodjunk-kimondani: a tár­sadalom összefogásával sok mindént lehetne csinálni. Játszótereket, új „édes grundokat” építeni — szép és hasznos társadalmi feladat. Hársfai István „Használati utasítás!11 A modern lakás, a berende­zések, felszerelések egyre bonyo­lultabbá váló együttese, amely­nek rendeltetésszerű használata nem kevés szakismeretet kíván. A Baranya megyei Állami Építő­ipari Vállalat szakemberei „Hasz­nálati utasítást” készítenek, amitől azt várják, hogy a ren­deltetésellenes, hozzá nem értő használatból származó hibák csökkenni fognak. A füzetet minden új lakónak a kulccsal együtt fpgják átadni. Hol jelentkeznek legjobban a problémák? Kezdjük mindjárt a falakkal I Azon túl, hogy meglehetősen vékonyak, bármilyen eredetű hangot továbbítanak és kemé­nyek. Zajvívő képességük csök­kentésére legjobb védekezés a vastag szőnyegezés. A szán­dékos és huzamos ideig tartó zajkeltés ellen azonban a több­rétegű szőnyegsor sem segít. Ilyen erős és a falak által fel­fokozott hangot lehet kelteni huzamos kalapálással, azaz szögveréssel. A szakemberk ta­nácsa szerint a szögbeveréssel legalább addig várni kell, míg a bútor nagyobb darabjait vég­legesen elrendezik. Ha valaki kedvtelésből egyedül akarja a szögek egy részét a falba verni, akkor is elsősorban a mennye­zet és az oldalfalak találkozá­sánál kísérletezzen, ugyanis ott legvékonyabb a vakolat, illetve a betonréteg. A falban számos vezeték halad s a rossz helyre ütött szög csőrepedést, vízfo­lyást, vagy áramütést okozhat. Ezért célszerű, ha a szögbeve- rést szakemberrel csináltatják. Ugyancsak számos baleset és kár származhat a vízvezetéki berendezések helytelen haszná­latából. Akad példa, hogy rá­ültek a mosdóra, illetve moso­gatóra, s az leszakadt. Ezek­nek a berendezéseknek nagy­része zománcozott, melyeket a mechanikai és vegyi hatások­tól egyaránt meg kell védeni. A példa ismét nem követésre méltó: sokan cipőstül lépnek a kádba, *ha a felette lévő szárí­tóra teregetnek. A karcolás ma­radandó nyomot hagy. Egyéb­ként a zománc szappanos víz­zel tisztítható, de ha ez már nem segít, akkor használ a pet- róleumos lemosás. A mosósze­rek koptatják a csillogó felüle­tet, s ezt a folyamatom nem szükséges meggyorsítani VIM vagy hígított sósav, illetve egyéb maró folyadék használatával. A zománcozott berendezéseken elszíneződést okozhat a huza­mos ideig csöpögő víz, minek nyomát már semmilyen íisztltó- szerrel nem 'lehet eltüntetni. Itt csak a megelőzés segít, vagyis a csöpögő csapot meg kell ja­víttatni. S ha már itt tartunk, érde­mes néhány szót szólni a falak elpiszkolódásának megelőzésé­ről is. A tapasztalat bizonyítja, hogy a lakások zömében a ra­diátorok felett szürkül leggyor­sabban a fal. Ezért a radiáto­rokat sűrűn 'kell szappanos víz­zel tisztítani, mert a meleg le­vegő magasba viszi a szennye­ződést,. s nemcsak a falakat, de a függönyöket is piszkosítja. A fűtőtestekre nem tanácsos ned­ves ruhát teregetni, ugyanis az elpárolgott víz árt az ajtóknak, ablakoknak, bútoroknak, de a radiátor festékének sem tesz jót. Ám, ha már lepergett a fes­ték, akkor sem érdemes a ra­diátorokat színesre mázolni, ugyanis nagyon rövid idő alatt lejön róluk. Természetesen az sem használ a fűtőtestnek, ha ráállnák, s úgy tisztítják az ab­lakokat. A radiátorok, konvekto­rok rendszerint nem lábakon áll­nak, hanem falitámaszokon fek­szenek. Ha túlterhelik, lesza­kadnak. Csapjuk esés közben letörhet, s ilyenkor a szennyes fűtővíz zúdul a lakásba. Ugyan­csak nem ajánlatos a konvek­tor dobozát szemétládónak használni. Bőven lehetne még sorolni, hogy mit és hogyan kell hasz­nálni, kezelni a lakásban. Érde­kességként: a műszálas függö­nyöket legcélszerűbb a Patyo­latnál tisztíttatni, mert nagyon könnyen összemennek, vagy jó, ha a televízió csatlakozó zsinór­ját szakemberrel hosszabbíttat- ják. Barkácsolással az egy köz­ponti antennához tartozó vala­mennyi készülék vételét elront­hatják. Lukics Éva Szabad eldönteni, igazuk van-e! Kit Kit tisztelünk? Meg tudjuk-e j egyáltalán fogalmazni egysze­rű, hétköznapi szavakkal: mi is az a „tisztelet"? Őszintének kell lennem — igen hosszan tűnőd­tem magam is, hogy voltakép­pen kit is tisztelek? S meg kell — illik — vallanom, hogy na­gyon általánosságban mozog­tam. De akadt valaki, egy fiatal­ember, aki egyszerűbben fogta föl mindezt és szépen meg is fogalmazta. Általánosságban maradt, de példával is szolgált. És még vannak ketten, egy fiatalasszony és egy tizennyolc | éves lány — ők is elmondják, hogy kit tisztelnek, azt is, hogy 1 miért. Szabad eldönteni, igazuk van-e. * A pult mögött áll, festett sző­ke haja van, nagy fekete sze­me, férje és egy kisgyereke. Be­szélgetünk erről, arról, hideg-e a sör, meg hogy fogy-e a szend­vics? Tőle egyenesben kérdez­tem meg. — Mondja... kit tisztel? Rámcsodálkozik. Még jobban. — Jópofa maga . .. Né, hogy milyen jópofa kérdései vannak! Hát igen, persze, hogy tisztelek embereket. Kit? Általában, vagy mondjak valakit mostan? — Általában kit tisztel és miért? — Hát... a sokoldalú em­bereket. A sokoldalúság, tudja, egy olyan dolog, hogy nem min­denki sokoldalú és hát a sok­oldalú ember sokmindenhez ért, ügye ... Tudom. — És tudna mondani is va­lakit? Hosszan gondolkodik. Aztán i megélénkül. — Hát az apámat, — Miért? — Mert. .. szóval olyan sok­oldalú ember. . . Egy null a javára. Ez még a kőbevésett ige, a fenntartás, kritika nélküli tisztelet — az atyádat és anyádat tiszteljed. Itt igazán nem illik megkérdez­ni, hogy miért * Az elragadtatás pillanatai megszépítik az embert, különö­sen, ha az illető egy fiatal lány. Ahogy mesél róla, külö­nös tűzbe jön, megáll, geszti­kulál, hangos, halk, drámai. Főmérnök, afféle self-made- man, magacsinálta sikerember. Inasként kezdte az üzemben, technikusi oklevél, egyetem, egyre magasabb beosztások. Töretlen út, ível, mint egy szi­várvány felfelé igyekvő fele. — Tiszteletre méltó ember — mondom elismerően, s nem árulom el, hogy ismerem. — Az. Mindig pontos. Ahogy bejön, ahogy néz, soha az még nem kiabált velünk Mindig kedves és mindent tud! — Ezt hogy érti?-— Nézze, a szakmát gyakor­latban is tudja, meg is mutatja ha kell a fogósokat. Sokszor provokálják is hajdani munka­társai, de akkor sem jön zavar­ba, tudja, hogy énnek így kel! lenni. Az egyik kiválik, a má­sik marad. Véleménye azért az, hogy egyformák vagyunk. Foly­ton olvas, tudom, én viszem hozzá be a szakmai folyóirato­kat, nyelvet is tanul, művelt ma­gát. Es emberileg is nagyszerű. — Szóval egy tökéletes em­ber. — Az. — Akkor csak egy tökéletes embert lehet tisztelni? — Ezt azért nem mondtam. De ha azt akarja megtudni, hogy kívüle tisztelek-e valaki mást, kapásból nem is tudnék mondani senkit. Az ördög nem hagy nyugodni egy utolsó kérdés erejéig. — Mondja ... és szeretik is ezt a tökéletes embert? Hallgat egy ideig, aztán be­vallja : — Nem. El is felejtettem: a szivárvány másik fele az lefelé tart... * Kezeslábasa olajos, éppen munka közben van. Dudorá- szik, nem is zavarom. Odafigyel, száját egy kicsit összeszoritja. — Na, kész. Zolinak hívják, szakmunkás. Tavaly végzett. Vele legalább félóráig beszélgettem, amíg odaértünk, hogy kit lehet tisz­telni? De odaértünk. Az égre nézett, egy ronggyal a kezét törölgötte. — Én csak azt az embert tu­dom tisztelni, aki következetes. A munkájában, érti? Mert az mindennek a veleje. Azt az em­bert, aki mindig önmagát hoz­za bele a melóba, nem sajnál­ja a fáradságot, aki meg van győződve arról, hogy azt, amit csinál, nála jobban senki a vi­lágon nem tudja megcsinálni. Az ilyen ember mindig száz­százalékosan teljesít. Hát az ilyen embert tudom én tisztelni. Nem kell ám annak világbajnok melósnak lenni, vagy valami fe­jesnek ... Na, mondok egy pél­dát. Ott a Béla bácsi. A fa­lunkban a kocsma elől mindig eltűntek a kerékpárok. Az öre­get odaszerződtették őrnek. És egyszer behívták egy fröccsre, s azt mondta, szívesen megisz- sza, de hozzák neki oda ki, mert nem hagyja el a helyét. Mond­ták: az a néhány perc igazán nem számít... Erre azt felelte az öreg, hogy „maguknak nem ... de mi lesz az én jó­híremmel, ha netán ezalatt el­visznek egy biciklit? Mert tud­ják meg, amióta én itt vagyok, egyetlen bicikli sem tűnt el in­nét ...” Ezt a nyolcvanhét esz­tendős embert én például ezért nagyon-nagyon tisztelem.. * Ki kit tisztel és miért? Vajon jól fogalmaztak-e ők hárman, igazuk van-e? A kérdés nyitva marad — fiatalok vélemé­nyére voltam kíváncsi, íme, egy kis csokor. Persze, minket, „öre­geket" állandóan foglalkoztat az a kérdés, hogy a mai fiata­loknak vannak-e példaképeik? Eszményképeik? Vizsgáljuk is ezt a kérdést alaposan, aztán rájövünk, hogy a fiatalok tu­lajdonképpen tisztelettudóak, csak nem mindig azt tisztelik, akit kéne. De igaz, hogy egé­szen fiatalon nem ismerhetnek minden olyan személyiség-je­gyet, tulajdonságot, múltat, sej­lő jövendőt, ami a tisztelet alapja kell, hogy legyen. El kell telnie ahhoz néhány évnek. És akkor a fiatal már nem is olyan fiatal, bölcsebb is, és rá­jön, hogy azt az embert, akit tisztelünk, egy kicsit szeretjük is. Anélkül nehéz, Kampis Péter Térkép és valóság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents