Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-16 / 132. szám

1*76. május 16. DUNANTOLI NAPLÓ $ % Fokozott küzdelmet a felelőtlenség, a bürokratizmus, a lélektelenség ellen Pártmunka személyes ügyben Egyik nagyüzemünkben a helyi pártszervezet mozgalmi tevé­kenységének módszereiről, munkastílusáról esvén szó, néhányon megjegyezték: „a mi pártvezetőségünk rettenetesen elfoglalt, szün­telen rohanásban van, s emiatt többnyire nem ér rá az embereket ügyes-bajos dolgaikban meghallgatni". Felróható-e ez a szóban- forgó vezetőségnek, rosszul értelmezi-e feladatát? — nem is olyan könnyű erre választ adni. Hiszen nyilvánvaló, hogy semmilyen üze­mi, intézményi, szövetkezeti pártalapszervezet (és vezetősége) nem sajátíthatja ki a személyzeti előadó, a szakszervezeti bizalmi, a közvetlen főnök vagy éppen a nöbizottság tennivalóit. Nem lehet afféle panasziroda, lelki klinika, jótékonysági egylet, melynek az a dolga, hogy a hozzáfordulók bújára-bajára gyógyírt keressen és találjon. Ám az alapvető politikai feladatok mellett figyelmen kívül hagyhatja-e a pártszervezet az emberek mindennapi gond­jait? vei járuljon hozzá a munkahe­lyi légkör javításához, legyen érzékeny az emberek minden­napi gondjai iránt. Rendszere­sen számoltassa be, ellenőrizze mindazokat a gazdasági és moz­galmi szerveket, testületeket és tisztségviselőket,- akiknek köz­vetlen hatáskörébe tartozik a dolgozók ügyeinek gyakorlati, operatív intézése, s ügyeljen, hogy azok lelkiismeretesen ele­get tegyenek kötelezettségeik­nek. V. J, „Kirakatban“: a kirakatrendező A történelem leghumánusabb világnézete A kérdés megközelíthető el­lentétes oldalról is. A nem na­gyon fiatal olvasók bizonyára emlékeznek azokra az időkre, omikor nem egy helyen o leg­személyesebb családi vagy lelki problémákat is szokásban volt a pártszervezetben „kitárgyal­ni”. Az ilyen gyakorlat, bár nap­jainkban egyre ritkább, nem tűnt el nyomtalanul. Egyik vég­let sem mutat követendő utat. Mi akkor a teendő? Mielőtt elhamarkodottan vá­laszolnánk, vegyük szemügyre a pártalapszervezeti munka lénye­ges sajátosságait, céljait. Az alapszervezet a párt politikáját közvetíti a tömegekhez, ennek megvalósítására mozgósít. A gyakorlati munka, a saját mű­ködési területén felmerülő he­lyi problémák kapcsán képviseli és hajtja végre a „nagypoliti­kát”. Nem valami hivatalhoz hasonlóan persze, hanem a mozgalmi munka sajátos mód­szereivel, a társadalmi aktivitás révén, az alapszervezetben dol­gozó kommunisták tevékenysé­gén keresztül. Igenám, csakhogy a párttag is ember. Közéleti elkötelezett­sége mellett van családja, ma­gánélete, lehet beteg, ellentét­be kerülhet munkahelyi főnö­keivel, gondok gyötörhetik, té­vedhet. S nehéz perceiben ki­től várjon vajon segítséget, ha nem attól a szűkebb körű po­litikai közösségtől, amely legkö­zelebb áll hozzá, ahol legjob­ban ismerik? A kommunizmusa történelem leghumánusabb vi­lágnézete. Mi sem áll távolabb tőle, mint valamiféle esztétikus szenvtelenség vagy merev bü­rokratikus elzárkózás az életbe­vágó emberi problémák elől. A pártszervezetek ezért nem lehet­nek közömbösek saját tagjaik, de a pártonkívüliek személyes ügyei iránt sem. Tegyük hozzá: a humanitáson kívül a józanul „praktikus” szemlélet is ugyanezt sugallja. Zavart, kiegyensúlyozatlan, ma­gánéletük bajaival küszködő emberektől ugyanis képtelenség azt várni, hogy energikusan és hatásosan tudjanak össztársa­dalmi vagy akár munkahelyi közösségi kérdésekkel foglal­kozni. A bizalomért mindennap küzdeni kell Az elmondottak ellenére elő­fordul, hogy egy-egy alapszer­vezeti tisztségviselő, titkár el­szakad azoktól, akikkel együtt dolgozik, megromlik a dolgozók­kal való kapcsolata. Senki nem fordul hozzá emberi problémái­val, mert úgyis tudja, hogy hiába. Az ok? Az elbizakodott­ság, a rutinra hagyatkozás, esetleg a kettő együtt. „Nincs időm mindenkit meghallgatni. Arra valók a bizalmiak,” „Ásó­ját területemet, az én emberei­met úgy ismerem, mint a tenye­remet, fölösleges szaporítani a szót.” S a korábban előzékeny, érdeklődő, segítőkész tisztség- , viselő lassánként megfeledkezik I arról, hogy tisztsége — társa- i dalmi szolgálat. Ami azért is ve­szélyes, mert a helybeliek, a munkahe'yi közösség kommu­nistái és a pártonkívüliek nem kizáró'ag a Központi Bizottság határozatai alapján ítélik meg a párt politikáját, hanem asze­rint is, milyen személyes törő­dést tapasztalnak az alapszer­vezetben. „A mi párttitkárunkhoz min­dig nyugodtan fordulhat az em­ber, mindig számíthat a taná­csára, a segítőkészségére.” Az ilyen vélemény egyúttal a biza­lom, a szeretet jele, s minősítés a javából. Jó érzés ilyent halla­ni. Aminthogy felemelő dolog, amikor az ember gyermeküket egyedül nevelő édesanyáktól, pályakezdő fiataloktól vagy ép­pen önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került emberektől ar­ról értesül, hogy „nem marad­tam egyedül gondjaimmal, a pártszervezet segített”. Irányítás, ellenőrzés Akkor persze, amikor külön­legesen nehéz, az üzemi vagy a társadalmi demokratizmus ki­taposott útjain megoldhatatlan problémáról van szó. Mert az semmiképp sem elfogadható, ha egy pártszervezet minden csip-csup ügyben maga kíván intézkedni. Ha megpróbál olyan igényeknek eleget tenni, amely a szakszervezeti bizottság, az ifjúsági szervezet, a lakáshiva­tal, az egészségügyi intézmé­nyek, netán a bíróság dolga. Ha ahelyett, hogy irányítaná és ellenőrizné a vállalati, a helyi társadalmi szervek és demokra­tikus fórumok munkáját, afféle közbenjáróként. ügyintézőként vagy békebíróként mindent a saját hatáskörében igyekszik rendezni. Az ilyesminek ugyanis csak két következménye lehet. A pártszervezet vezetősége nem győzi munkával, s az egyéni óhajok és sóhajok tengerében összecsap a feje felett a hullám. S növeli önmaga körül azoknak a „sértetteknek” a táborát, akiknek vagy nem volt igazuk, vagy objektív okok miatt nem lehetett kívánságuknak eleget tenni. Ezzel szemben minden párt- szervezet alapvető feladata, hogy figyelemmel kísérje az emberek élet- és munkakörül­ményeit, s azoknak a szervek­nek, intézményeknek a tevé­kenységét, akik e körülménye­ket alakítják. A maga eszközei­Pongrác, Szervác, Bonifác a néphit szerint fagyosszen­tek. Fagy nem volt az elmúlt napokban, de azért valami banánérlelő meleg sem. A Pongrácok mindenesetre előjátékként olyan hideget „produkáltak", hogy az át­laghőmérséklet a múlt hét közepén nem érte el a 12 fo- kot, s így o Hőszolgáltató is­mét teljes „gőzre kapcsolt“. A múlt hét végén három na­pon át fűtötte a lakásokat. Amint megtudtuk, ingyen, mert ezért a pótfűtésért a la­kók nem kapnak számlát. Oka: egyrészt jóindulat, más­részt pedig a számlázási ad­minisztratív munka többe ke­rülne, mint a beszedett fűtési díj. Nemcsak a fűtés ismételt be­indulása bizonyság a szeszé­lyes idei tavaszi időjárásra. Az április végi fagyok megle­hetősen nagy károkat okoztak a gyümölcsösökben. A ká­rok felmérését most végzik az Állami Biztosító szakemberei. Idegenvezető — Mit kell tudni? — Negyven csoportkisérő a pécsi iBUSZ-nál A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szokásos tömörségével így fogalmaz: „Idegenvezető. Valamely város, táj nevezetes­ségeit, műemlékeit, természeti szépségeit az idegenekkel, gyakran külföldiekkel ismerte­tő, őket kalauzoló személy.” Egy mondatban valóban eny- nyi korunk egyik divatos szak­mája, mestersége, foglalkozá­sa? Attól függ, ki milyen szin­ten műveli. Akárminek is vesz- szük, sokan irigylik őket nyelv­tudásukért, utazásaikért, élmé­nyeikért. Valóban, sokat utaz­nak, sok élményt gyűjtenek, kö­zülük jónéhányan világot lát­nak, de valamennyien még többet tanulnak és tanultak, A mérce magas. — Mit is kell tudnia a jó idegenvezetőnek ? Eszes Mária, a Pécs városi Idegenforgalmi Hivatal elő­adója, idegenvezető kifogyha­tatlanul sorolja: — Alapvető a nyelvtudás és a magasfokú általános művelt­ség. A jó megjelenés, a szim­patikus személyiség, a kitűnő beszédkészség — idegen nyel­ven is — a jó szervezőkészség, az emberekkel való bánásmód, a hangulatteremtés, a város, a táj, az emberek megszeretteté­sének képessége, egyszóval — sokoldalúság. A vezetőnek pat­riótának kell lennie, persze nem úgy, hogy az illető város a vi­lág közepe. A ténybeli tudás hatalmas tárával kell rendel­keznie földrajzból, művészettör­Április második felében két- izben js volt jégverés, melyre ebben az időszakban régóta nem volt példa. A jégverés a Mohács-szigeten mintegy ezer hektár területen okozott pusz­títást a búza, lucerna, a ken­der, a burgonya és a hagy­ma vetésben. Április utolsó napjaiban erz ÁFÉSZ-ek zöldség-gyümölcs szakcsoportjainak vetéseiben is nagy pusztítást okozott az erős lehűlés. A siklós—gyűdi hegy korai érésű borsóföld­jein a termés mintegy 30 szá­zalékát tette tönkre a fagy. Az elmúlt napok szeles, hűvös időjárása pedig nem kedve­zett a növények fejlődésének. S mit mondanak a mete­orológusok. Az elmúlt napok­ban — éppen a szeles, csa­padékos és borús időjárás hatására — talajmenti fa­gyok nem voltak. Az előrejel­zés szerint ezen a héten az időjárás lényeges javulására nem számíthatunk, továbbra is szeles, borús idő várható. ténetből, építészetből, politiká­ból, szóval az élet minden te­rületéről, hogy bármilyen kér­désre válaszolhasson. A követelményeknek meg­felelő a felvételi és később a továbbképzés. Az Országos Idegenforgalmi Tanács elvi és gyakorlati útmutatói alapján szervezik a tanfolyamokat. A fővárosban évente, a vidéki vá­rosokban általában két-három évenként. A tanfolyam hathó­napos, önköltséges. Felvételi kö­vetelmény lehetőség két idegen nyelv társalgási fokon való is­merete, valamint érettségi bizo­nyítvány. A tantárgyak között a földrajztól a művészettörténeten át az idegen nyelven való elő­adás gyakorlásáig sok minden szerepel. A tanfolyamot sikere­sen elvégző hallgatók idegen- vezetésre jogosító igazolványt kapnak, Magyarországon ma csak ennek birtokában lehet valaki idegenvezető. A tanfolyamokon kívül 12 bu­dapesti és három vidéki szak- középiskolában folyik idegenve­zető-képzés. A szakközépiskolá­sok az érettségi bizonyítvány meflé — sikeres vizsga esetén — idegenvezetői igazolványt is kapnak. Az első vidéki évfo­lyam idén végez Szombathe­lyen és Keszthelyen. Az utánpótlás szükséges, mert elég nagy c fluktáció. 1600—1700 idegenvezető dol­gozik az országban — ebből 1200 Budapejten — de számuk állandóan változik. S emellett nem is lehet mindig mindenki­re számítani, mert az 50—60 budapesti főfoqlalkozású ide­genvezetőn kívül a többiek mind mellékállásként végzik, s nem minden munkahelyről lehet gyakran elmenni idegent ve­zetni. Épp emiatt többségük a mégiscsak könnyebben mozgó egyetemista, -nyugdíjas, s nyá­ron a pedagógusok. Az idegenforgalommal fog­lalkozó intézmények, az ide­genforgalmi hivatalok, az IBUSZ, az Expressz és más uta­zási irodák más-más szem­pontok alapján készítik fel ide­genvezetőiket. Részint nyelvis­meret szerint, részint a terület szerint oszlik meg a képzés. A Pécs Turist négy éve indí­tott utoljára idegenvezető-kép­ző tanfolyamot, továbbképzést azonban minden esztendőben szerveznek a hivatal 79 idegen- vezetője számára. A legutóbbin ilyen tárgyak szerepeltek, az idegenvezetés etikai, politikai szabályai, bel- és külpolitikai ismeretek, a Csontváry Múzeum, a Janus Pannonius Múzeum ré­gészeti osztálya, a Modern Magyar Képtár, s végül a tan­folyam befejezéseképp Zelms Mária, az egyik legrégibb pécsi idegenvezető módszertani isme­retekkel egybekötött pécsi vá­rosnézést tartott — a szak­mabelieknek. A Pécs Turist idegenvezetői közül legtöbben oroszul, néme­tül, angolul beszélnek, de nem jön zavarba a hivatal, ha esz­perantó, román vagy spanyol nyelvű vezetőt kérnek. Különle­ges kívánságok persze nemcsak a nyelvet illetően vannak. A gyár- vagy üzemlátogatást kérő csoportoknak szerveznek ilyent, ügyelnek arra, hogy lehetőség szerint az egyetemista csoport­hoz egyetemista vezetőt, a pe­dagógus csoporthoz pedagógus vezetőt osszanak be. Vannak olyan csoportok, amelyek egésznapos pécsi városnézést kérnek, de annak ellenére, hogy jónéhány megtekintésre érde­mes műemlék van Pécsett, ne­héz az egész napot tartalma­son kitölteni. Ilyenkor ajánla­nak még egy Pécs környéki ki­rándulást is Orfűre, Harkányba, vagy Siklósra. Az IBUSZ csoportkísérői az iroda és a TIT által szervezett tanfolyamokon sajátítják el az ismereteket. Tavaly rendeztek ilyen tanfolyamot Pécsett, s az IBUSZ csoportkísérői is minden évben továbbképzésen vesznek részt. A követelmények és a for­galom itt is növekszik. Különö­sen a hazánkból külföldre in­duló IBUSZ-csoportok száma nőtt meg az utóbbi években, ezért o pécsi irodánál ma már 30-an foglalkoznak külföldre irányuló Csoportkíséréssel. A kí­sérők közül a gyakoribb nyel­veken kívül beszélnek néhá­nyon görögül, finnül, törökül is. Ök egyúttal persze tolmácsok, ügyintézők, szervezők is külföl­dön, s hogy munkájukat jól végzik, arra bizonyság: a pé­csiek ma már országos csopor­tokat is kísérnek idegenbe. A pécsi IBUSZ-nál negyven csoportkísérő áll rendelkezésre hazai túrák lebonyolítására. — Akik idegenvezetést vállal­nak, kedvtelésből teszik — hangsúlyozta Eszes Mária. — Az anyagiakért semmiképpen. Negyventől százharminc forin­tig terjedhet az idegenvezető díjazása naponta, s ebbő! meg­gazdagodni nem lehet. Meg le­het viszont ismerni nyelveket, országokat, embereket, s meg lehet ismertetni és szerettetni egy várost, egy tájat, egy or­szágot, egy népet az idegen­nel. Azt hiszem, ez a legszebb ebben a hivatásban. Pánics Gyorsír A kirakatrendező az utca mű­vésze, — ám ha valaki túl ma­gasnak találná ezt a rangot, maradhatunk ennyiben is: az utca díszletfestője. Alkotásának alkalmazkodnia kell a környe­zethez, az igényesen rendezett kirakat tulajdonképpen hozzá­tartozik az épület ornamentiká­jához, része az utcaképnek ... Ez a doloq művészi, legaláb­bis esztétikai oldala. De erőtel­jesen érvényesülnie kell egy másik hatásnak is: a kereske- kedőének, aki ezen az ablakon keresztül akarja az utcára vinni az áruját. Mert ugye csodála­tosan mutatna, mondjuk egy egész kirakatot betöltő Vasare­ly reprodukció, gyönyörködne is benne az ember, — de ettől még eszébe sem jut bemenni és zoknit vásárolni. Márpedig ez az elsődleqes cél, s az esz­köz: a kirakat. — Nálunk az a felfogás, hogy mindenki a kirakatból árúi, — mondja Józan Béláné, a MERUKER kirakatrendezője, — és az a tapasztalatunk, hogy a vevő is a kirakatból vásárol. Bemegy az üzletbe, és azt mondja: „olyan százhúsz forintos pulóvert kérek, mint amit ott láttam”. És nekünk ezt az igényt kell szolgálnunk, te­hát nem lehet öncélú a kira­kat. — A Jó kirakat tehát kereske­dői fogát is. Mérhetá-a a kiró* katok vonzása? — Pontosan nem. De ha be­törik egy kirakat és emiatt be kell deszkázni, az üzletben ész­revehetően esik a forgalom, ugyancsak kevesebb a vevő, ha építkezés, átalakítás alatt el­takarják a kirakatokat — Milyen a vonzó kirakat? — Mindig a tartalom o lé- nyeg, hiszen a kitett árukat el akarjuk adni. Ehhez kell megta­lálni a megfelelő eszközt, min­dig valamj új ötletet kitalálni, ami megfogja az emberek te­kintetét. Különösen a szaküzle­teknél nehéz ez, hiszen mindig azonos árut kínálnak. A kirakat- j rendező mégsem engedheti, hogy csak úgy elmenjenek az ablak előtt, szuggerálnia kell, hogy ott valami újat láthat a leendő vásárló. És ha csak egy pillanatra sikerül megállítani valakit, már nyertünk ,.. — Miiyen idáközSnkánt ren­dezi újra „áru-tárlatát”? — A nagyobb, forgalmasabb üzletekben két hét a forgási sebesség, a kisebbekben egy hónapiq látja ugyanazt a vá­sárló. Elmélyült munkára tulaj­donképpen nincs lehetőségünk, fejben tervezünk. Hozzánk 250* kirakat tartozik, s összesen ti­zen vagyunk rendezők. Roha­nunk egyik helyről a másikra... — Kedvenc kirakatai? — Pécsett kevés az ideális kirakat, szűkek, nehéz bennük dolgozni. A modern irányzat, a betekintős kirakat a szakmai berkekben nem. nagy dicsőség­nek örvend. A ruházati szakmá­hoz nem felel meg, nem tudunk hátteret adni, kevesebb a va­riációs lehetőség. Egyébként legjobban a pécsi Gólya Áru­házát kedvelem. ♦ (A közelmúltban, a Kereske­delmi, Módszertani Továbbkép­ző Központ által hirdetett kira­katrendezői versenyen Józan Béláné a legjobb eredményt érte el: maximális pontszámot kapott a pécsi Gólya Aruház ki­rakataiért.) — D, Kánra — Fagyosszentek Megismerni nyelveket, országokat, embereket

Next

/
Thumbnails
Contents