Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)

1974-04-29 / 116. szám

Vitorlázórepülő-verseny Pogányban Boila Mária: új nemzeti csúcs Ha fönn vagyok, lejönnék! s lenn újra szállni vágyom, nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon. S a gépet is, tudom, jól, túlzottan megszerettem, igaz, de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten. Igen, így. Radnótinál jobban nem lehet megfogalmazni, mit jelent a repülés. Költészet, sport, lebegés, fájdalom, öröm, néha futó bánat és újbóli nekibuzdu­lás., Szabadfiné Bolla Mária most éppen örül. A százkilomé­teres háromszög repülésben új nemzeti csúcsot repült. Ezzel a saját csúcsát döntötte meg, amit Lengyelországban állított fel. És a csúcs időtállónak látszik. A 92,6 kilométeres átlagsebesség­gel néhány hónapja még a fér­fiak előtt is vezetett volna. Hogyan lesz egy lányból re­pülő és sokszoros magyar csúcs­tartó? Bolla Máriának volt egy uno- fcabátyja, aki repülgetett. Olyan iskolába járt, a csepeli gépipa­ri technikumba, ahol az igaz­gató is és a fiúk közül többen is repültek ... A „fertőzés" tipi­kus esete. Érettségi után persze azonnal jelentkezett a Postás Repülöklubnál: szeretne repülni. A postásoknál akkor — mitaga­dás — nem rajongtak a lányo­kért. De hát megvoltak az elmé­leti vizsgái, ott lehetett a duna­keszi repülőtéren. Lemoshatta a csörlőaggregátot, azután - nagy szó - csapágyat is zsírozhatott (végeredményben gépésztechni­kus volt). Mór-már megkezdő­dött volna a gyakorlati repülő­oktatás, amikor 1963 őszén Fel­földi Béla lezuhant a Góbé pro­totípusával, és az oktatás elma­radt. 1964-ben viszont minden sikerült, A-, B-, C-vizsga és ma­gánszorgalomból tizenhárom ej­tőernyős ugrás. (Csak kíváncsi volt, ki mer-e lépni a semmi­be...). 1966-ban ezüstkoszorús lett, 1968-ban válogatott. 1969- ben megszületett az első nem­zeti rekordja, 1972-ben arany­koszorús, azóta „nagymenő" a „szakmában”.- Buktatók?- No igen. A Postásban azon­nal udvarolni kezdett egy fiú. Kiderült, hogy „rámküldték“, és az volt a feladata, beszéljen le mindenáron a repülésről .. . Az­után volt még a dunakeszi rep­téren egy oktató. Szabadfi Bo- tond. A hangja betöltötte min­dig az egész repteret. Főleg, ha o lányokkal kiabált Mindig ösz- szehúztam magam előtte. Fél­tem, hogy egyszer elküld a rep­térről ... Aztán ez az ügy is rendeződött. Szabadfiné lettem, együtt vagyunk válogatott keret­tagok, együtt készülünk, és köl­csönösen bíráljuk el egymás tel­jesítményét. — A válogatottság? — 1968-ban összegyűjtöttek 6 női pilótát, akik már repültek va­lamennyit. Nekem azt mondták, Induljak el nyugodtan az ellen­őrző versenyen, ha nem töröm össze a gépet, már jó eredmény­nek számít. Hát nem törtem ösz- sze a gépet és harmadik let­tem. Azóta tagja vagyok a vá­logatott keretnek. 1969-ben kiküldtek a IV. len­gyel női bajnokságra tanulni. Ott leégtem. Kilencedik . lettem, de a pontszómom pocsék ala­csony volt. 1972-ben viszont Őreiben a szocialista országok versenyén harmadik lettem, 73-ban pedig a lengyel nemzetközi versenyen újra kilencedik, de csak minimá­lis pontszámmal maradtam el a harmadiktól. Ugyancsak 1973- ban az orszáqos válogató ver­senyen második lettem, csak a férjem előzött meg három pont­tal .. .- Kaland?- Lengyelországban volt egy hajmeresztő terepleszállásom. Két rozsföld — nadrágszíjparcel- lák között — találtam egy ici­pici tisztást. Egy fenyőerdő fölül kellett átrepülnöm a rozsföldön, szorosan a növényzet felett, ne­hogy géptörés legyen, és szé­pen letenni a gépet a tisztásra. Gondoltam, ha belefutok a szemközti rozstáblába, nem le­het különösebb baj. Csak a föl­dön gurulva vettem, észre, hogy a rozstábla jó karvastagságú fakerítéssel van körülvéve. Ta­lán másfél méterrel a kerítés előtt sikerült meqállnom. Ha gyorsabb vaqyok, lett volna gép­törés, nyaktörés. Akkor egy pil­lanat alaft kiizzadtam . . . — De azért repülni jó? — Hát persze. Csak éppen né­hány óra alatt már belezsibbad az ember az ülésbe, azután már a zsibbadtságot sem érzi, a plexin áttűz a nap és éget, vagy éppen itt Pécsett úgy esett, hogy odafenn havazott is. A kabin­tető pedig besugározta a hide­get. Olyan picire összehúztam magam, amennyire csak tudtam. De mégis szép. Sőt, éppen ez a szép. Szabadfiné tavaly több mint 200 órát töltött a levegőben, az országban valamennyi vitorlázó­repülő között ő repült a legtöb­bet. Naponta tíz-tizennégy órát tölt a repülőtéren, vagy télen a tanteremben és a hangárban. Kiegészítő sportágként úszik, tá­jékozódási futóversenyeken vesz részt a többi repülőssel. A kívül­állónak úgy tűnik, kigyötri ma­gából az eredményeket, pedig szó sincs gyötrődésről. Az ember nem gyötrődésre született, ha­nem egyszerűen arra, hogy ke­mény munkával törjön mind fel­jebb, és lelje örömét a sikerek­ben. Ez a legeredményesebb ma­gyar vitorlázó repülőnő „ars poeticája", és valamennyi sike­re titka. Kurucz Pál KÉZI' ABDA egy döntetlen - egy vereség PMSC—Híradótechnika 7:7 (3:2). NB I. női mérkőzés, Pécs- újhegy, 800 néző. A pécsi csapat a vártnál gyengébben játszott. A vendégek kemény védekezés­sel sikeresen zavarták a pécsi támadásokat és nem sok hiány­zott meglepetésszerű győzelmük­ből sem. A játékvezetők közül csak Heqedüs érkezett meg, aki iqen indiszponáltan bíráskodott. Góldobók: Kollár 4, Balázsné 2, Káró, illetve Szabadfi 3, Fre- nák 2, Szabó és Kása. Elektromos—PMSC 30:21 (12:6), NB I. férfi mérkőzés, Budapest. A hazai csapat végig irányítot­ta a játékot, a pécsiek csak he­lyenként tudták megszorítani el­lenfelüket. Leqjobb dobók: Vass K. (7), Vass S. illetve Sudár (7), Koleszár (3), Ágoston (2). Komlói Bányász—Békéscsaba 19:19 (9:9). NB I. B, férfi mérkő­zés, Komló. Pécsi BTC—Zala- eqerszegi Vörös Lobogó 14:12. NB II. női mérkőzés, Zalaeger­szeg. monitor ellől A pálya tartozéka Mérkőzésről mérkőzésre Labdarúgó NB II. BKV Előre—Máza-Szászvári Bányász 2:1 (2:1). Szászvár, 600 néző. V.: Lauber. BKV Elő­re: Hegedűs (Bujovszki) — Kó- tai. Vári, Légrádi, Tordai, Pa- licskó (Martonosi), Füsi, Rozgo- nyi, Józsa, Varga, Stockbauer. Szászvár: Bessenyei (Gócza) — Csábrák, Róth, Bocz, Nemes, Buús (Perényi), Farkas,' Nagy, Horony. Pataki, Csordás. Edző: Stepán Tibor. A vendégcsapat óriási kapushibából a 7. perc­ben már 2:0 ra vezetett. Hiába lelkesedett a hazai csapat, csak szépíteni tudott. A rutinosabb vendégek jól tartották az ered­ményt. Góllövők: Stockbauer, Rozgonyi, illetve Buús. Jók: Kó- tai. Vári, Rozgonyi, Légrádi, illetve Bocz, Nemes, Horony, Kaposvári Táncsics—Győri Elektromos 2:1 (1:0). Kaposvár, 1500 néző. V.: Jurinkovics. Ka­posvári Táncsics: Gilián — Gombos, Horváth, Bányász, Sa- vanyó. Mezei, Veszelka, Tokó (Papp), Boromissza, Potyák, Var­ga. Edző: Váradi Lajos. Győri Elektromos: Takács — Szalai, Kovács, Tamás, Varga, Nagy, Kiéli, Horváth (Germán), Mér­céi, Fajkusz, Hiba. Edző: Koós László. A Táncsics végig támad­ta a mérkőzést. Csatárai ren­geteg helyzetet elhibáztak. így a szórványos támadásokkal kí­sérletező Győr a mérkőzést vé­gig nyílttá tudta tenni. Góllö­vők: Potyák, Savanyó, illetve Fajkusz, Jók: Horváth, Savanyó, Boromissza, illetve Takács, Ko­vács, Varga. Győri Dózsa—Pécsi VSK 1:1 (1:0), Győr: 800 néző. V.: Zá- vodszky. Győr: Kóczián — Ko­vács S., Kovács L., Károlyi, Vo- rigin, Tasnádi (Németh), Csu­kás, Halasi, Szabó (Csollány), Gábor, Vigh. Edző: Horváth Zoltán. PVSK: Ábrahám dr, — Kanyar, Szabó, Hamar, Balázs I. , Grünwald, Nagy, Radios, Ré- fi, Gyurina (Somogyvári), Balázs II. Edző: Horváth László. Az első félidőben a Dózsa lendü­letesebben, szünet után viszont a Pécs tudatosabban játszott A 89. percben a győri Kovács S. a kiállítás sorsára jutott. Góllö­vő: Grünwald (öngól), illetve Somogyvári. Jók: Károlyi, Vori- gin, illetve Balázs I., Grünwald, Radies. 3. Szigetvár 4. Bátaszék 5. Nagymányok 6. P8TC 7. Steinmetz 8. Porcelángyár 9. K. Vasas 10. Mezőfalva 11. Mohács 12. Barcs 13. Nagyatád 14. PEAC 15. Paks 16. Szekszárd 23 13 23 11 23 8 23 9 23 10 23 8 6 4 44-22 32 6 6 35-28 28 9 6 27-30 25 5 9 43-32 23 3 10 31-34 23 7 8 33-37 23 6 9 44-36 22 8 8 24-26 22 4 10 27-30 22 6 10 23-31 20 5 11 27-35 19 4 14 18-43 14 7 1 3 22-41 13 3 16 16-43 11 Megyebajnokság NB II. állása 1. K. Rákóczi 23 13 4 6 48-24 30 2. Fűzfő 23 12 5 6 46-28 29 3. Táncsics 23 9 9 5 35-24 27 4. BKV Előre 24 10 7 6 35-25 27 5. PVSK 23 9 9 5 30-24 27 6. Sopron 23 8 10 5 29-20 26 7. Győri Dózsa 23 10 5 8 33-30 25 8. Szf. MÁV 23 10 4 9 30-29 24 9. Sabaria 23 7 9 7 24-27 23 10. KOMÉP 23 9 4 10 38-31 22 11. D. Építők 23 8 6 9 27-29 22 12. Bakony V. 23 6 8 9 25-30 20 13. Körmend 23 8 4 11 26-35 20 14. Máza-Szászv 23 7 6 10 21-35 20 15. Gy. Elekt. 23 7 3 13 30-46 17 16. SZSE Dózsa 23 2 5 16 21-61 9 Gázmű—Vasas II. Bányász 4:1 (2:1), Gázmű-pálya, Postás —Boly 3:0 (1:0), Postás-pálya, Pécsi Kinizsi—Vajszló 3:1, (2:1), Sörgyár-pálya, Mágocs—Bere­mend 2:1 (2:0), Mágocs, Sellye —Szentegát 5:0 (4:0), Sellye, Siklós—Sásd 2:1 (0:0), Siklós, Kesztyűgyár—István-akna 1:0 (1:0), Pécsbányatelep. A napokban fejeztem be Zsolt Istvánnak egykori FIFA játék­vezetőnknek érdekes könyvét. Irodalmi értékű emlékezéseiben így ír: „Ha valaki annyira szereti a legnagyobb tömeget megmoz­gató sportot mint én, és annyi­ra szeret egyedül lenni, mint én, akkor csak úgy találkozhatunk: a pálya közepén... Itt senki­hez nem tartozni, mindenek fö­lé emelkedni, itt mindent és mindenkit kézbentartani, elérni egy vacak síppal a tökéletes magáTiyt, ez volt az értelme az én kedves szenvedélyemnek, a játékvezetésnek." Arra a kérdésre, hogy tulaj­donképpen mi is a szerepe a játékvezetőnek, így válaszol: „Tartozék a vonalazás, a gyep, meg a sarokzászló, meg a kapufa. Meg a játékvezető." Azt hiszem, nyugodtan--elfo­gadhatjuk a fenti sorokat a já­tékvezetők ars poeticájának, túlzott jelentőséget tulajdoníta­ni nekik fölösleges, szerepüket viszont lebecsülni nagyon nagy hiba lenne. Elsősorban azért, mert tartozék ide vagy oda, nagy a felelősségük a játékté­ren I A magyar játékvezetők hosz- szú évtizedek óta jelentős nem­zetközi elismerésnek örvende­nek. Fontos válogatott- és kupa- mérkőzések levezetését bízzák rájuk! A közelgő világbajnok­ságnak Palotai Károly személyé­be magyar résztvevője is lesz. (Persze jobban örülnénk, ha a csapatunk is ott lenne a leg­jobbak között...) Egy s néhány szót a játékve­zetők felelősségéről. Egy téves ítélet, megadott vaqy meg nem adott gól, bajnokságot és ki­esést egyaránt eldönthet. Per­sze, ő sem tévedhetetlen, hiszen ember, aki hibázhat, feltételez­hetően nem azért, mert hibázni akar. Pártatlanságukhoz nem férhet kétség: úgy tudom, hogy az idény megkezdése előtt já­tékvezetők és klubok egyaránt bejelenthetik, melyik csapat mérkőzésén nem kívánnak kü­lönböző okok miatt közreműköd­ni, illetve az egyesület is kérheti az MLSZ-t, hogy a játékvezetők közül kit ne küldjenek mérkőzé­seikre. Amiben gyakran nem értek egyet játékvezetővel, a követke­zetességük, vagy inkább követ­kezetlenségük. Többen ugyanis nem egyenlő mértékkel mérnek, ha mondjuk egy kis vidéki csa­pat játékosa, vagy egy váloga­tott követ el azonos szabályta­lanságot. Az elmúlt fordulóban egyik játékvezetőnk lerántás miatt kiállított egy játékost, fél órával később ugyanezért csak figyelmeztetett egy másikat. Nagy hiba, mely különböző ta­lálgatásokra ad alkalmat. És^ ha már a „tartozéknál” tartunk, az sem jó, ha a játékvezető fő­szereplőnek érzi magát, és ha a közönség nem úgy viselkedik, ahogy szeretné, lefújja a mér­kőzést, kezébe veszi a labdát, tesz egy tiszteletkört a pályán, hadd mutassa meg, ki az úr a háznál I Alapszabály az is, hogy a játékvezető soha ne legyen főszereplő! Úgy tartják, akkor jó egy mérkőzés, ha észre sem lehet venni, hogy a bíró is ott van a pályán. Hogy a játékvezetők e kö­vetelményeknek eleget tudjanak tenni, rendszeres edzéseken kell részt venniük. Az erőnléti tré­ningen kívül sok mérkőzést kell vezetni ahhoz, hogy jó formá­ban legyenek, hogy közmegelé­gedéssel fújják a sípot, a külön­böző osztályú találkozókon. Mert nálunk nemcsak a já­tékosokkal, de a játékvezetők­kel is igényes a közönség. Együttműködésük nem csak egy mérkőzést tehet élvezetessé, de hosszútávon hozzájárulhat leg­népszerűbb sportágunk felemel­kedéséhez is. Szönyi János Ismétlődött a tavalyi bajnoki döntő III. Steinmetz Kupa ökölvívó verseny Labdarúgó NB Steinmetz SE—Bátaszék 3:3 (0:1), Postás-pálya, v.: Tardi, Véménd—Barcs 0:0, Véménd, v.: Dobler, Nagymányok—PBTC 2:1 (1:1), Nagymányok, v.: Sze- recz, Mohács—Kaposvári Vasas 2:1 (1:1), Mohács, v.: Pataki, Paks—Siófoki Bányász 1:1. Paks. V.: Kövesi, Szigetvár—Szekszárdi Vasas 1:1 (1:0), Szigetvár, v.: Pesti, Nagyatád—Porcelángyár 1:0 (0:0), Nagyatád, v.: Sebes tyén, Mezőfalva—PEAC 2:0 (2:0), Mezőfalva, v.: Stinger. NB Ili. állása 1. Véménd 2. Siófok 23 16 23 16 3 47-17 36 4 48-24 35 ÉRTESfTJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT, HOGY A Lakástextil- bolt'a (t új helyiségbe költözött A BOLT ÚJ CI M*E ; Pécs, Bem utca 22. szám (ÜGYVÉDI MUNKAKÖZÖSSÉG ÉPÜLET) BEJARAT A FOLYOSOROL. VÁLTOZATLAN NAGY VÁLASZTÉK! Közületeket is kiszolgálunk! Nyitvatartás: hétfőtől péntekig szombaton 8—19 óráig 8—17 óráig Vasárnap délután a PVSK-csarnokbon és Pécsváradon megkezdődtek a III. Steinmetz Kupa nem­zetközi ökölvívóviadal selejtező mérkőzései Vasárnap délután a selejtező mérkőzésekkel megkezdődött a III. Steinmetz Kupa nemzetközi ökölvívó verseny. Az összecsapá­sokat két színhelyen — a PVSK- csarnokban és Pécsváradon — rendezték meg. Tizenegy egyesü­let 61 versenyzője lépett szorí- tóba, köztük a csehszlovákiai Nyitra Kovoplast versenyzői. A válogatottak közül Jakab, Ben­ézik, Réder, Edőcs és Kovács II. állt rajthoz, és eljött az egész magyar nehézsúlyú élmezőny is. Már az első napon több ran­gos versenyző jó színvonalat ho­zó találkozóját láthatta a zsúfo­lásig megtelt pécsváradi műve­lődési ház és a PVSK-csarnok szépszámú közönsége. Pécsett nagy küzdelmet hozott a köny- nyűsúlyú Benczik (Bp. Honvéd) és Hetei (Ü. Dózsa) mérkőzése. A két versenyző vívta az 1973. évi magyar bajnokság döntőjét is és a mostani találkozó is a fiatal, nagyon tehetséges Ben­czik döntő fölénnyel megnyert győzelmét hozta. A Steinmetz SE válogatottja, Kovács II. ed­digi súlycsoportja helyett eggyel lejjebb, váltósúlyban indult és biztos, pontozásos győzelmet ara­tott a kaposvári Budai ellen. Ne­hézsúlyban két válogatott talál­kozott és a rutinos Edőcs (Ü. Dózsa) némi meglepetésre le­győzte jóval fiatalabb ellenfelét, Rédert (Tatabánya). Pécsvára­don tíz pár állt szorítóba. Har­matsúlyban Pandurics (Stein­metz) szép találkozón győzte le Jónást, a Bp. Honvéd verseny­zőjét. Szoros összecsapás volt még a váltósúlyban, a nyitrai versenyző qyőzelmét hozó Bo­cik (Nyitra)—Lévai (PVSK) mér­kőzés és a Marton (Bp. Honvéd) —Láng (Steinmetz SE) találko­zó, ahol a budapesti versenyző győzött Végeredményben a hazai ver­senyzők közül Pandurics, Jerzsa- bek, Kónya, Lukács, Kovács II. (mind Steinmetz) és Katona (PV­SK) jutott tovább. Az elődöntők­re hétfőn 16.30 órai kezdettel a Petőfi-laktanyábon kerül sor, ahova a rendezők minél több érdeklődőt várnak. D n hétfői unantaii apió Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Főszerkesztő Mitzki Ervin Főszerkesztő-helyettesek Báling József és Békés Sándor Szerkesztőségi ügyelet 8—20 óráig 10-053. 20 óra utár 15-726 Kiadjo o Baranya meyvei Laokiadc Vállalói Felelős kiadó Braun Károly Szerkesztőség és kiadóhivatal 7601 Pécs, Hunyadi út 11. sz Telefon: 15-000, 15-762 <5-852, 15-245, 15-264 Telex: 12-320 Pécsi Szikro Nyorrdo 7621 Pécs, Munkácsy Miháiy u- Felelős vezető Melles Rezső Terjeszti a Magyar oste Indexszám: 25 054

Next

/
Thumbnails
Contents