Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)

1974-04-24 / 111. szám

é DUNANTOü NAPLÖ 1974. április 24. OGAZDASÄQ ELET Korszerű vezetés szolgálati hierarchia nyomában Egy régióban Kilépni a megyei érdekek ütsz ük ülefeiből Az országutakon kinn a megyehatárokat jelző tábla, s ha ma­gunk mögött hagytuk a megyét, amelyben élünk, nem tudunk ki­szakadni érzelmi bűvköréből, valljuk meg, idegenben érezzük ma­gunkat. A szomszéd megye, melynek útjaira tértünk — más köz- igazgatás. A megyehatárok szétválasztanak bennünket. Ám a gaz­daság nem ismer határokat, legkevésbé megyehatárokat. Ma már sok-sok gazdasági és intézményi szál fűz össze bennünket: tol­naiakat, somogyiakat, zalaiakat és baranyaiakat — dél-dunántú­liakat. E rövid írás sokrétű gazdasági kapcsolatainkat igyekszik felvillantani. A hat körzet S hogy mi célból? Lapunk már két évvel ezelőtt, a Nép- szabadság — a Területi Statisz­tikai Évkönyv nyomán — nem­rég tette közzé azt a térképet, amely az ország tervezési-gaz­dasági . körzetbeosztását tartal­mazza. A megyéket hat gazda­sági körzetbe osztották, eszerint a dél-dunántúli körzet maqábo foglalja Zalát. Somogyot, Bara­nyát és Tolnát. Réaiókban gon­dolkodni. Ma már, nemcsak szakmai körökben és a szaksaj­tóban, de más fórumokon is, egyre több szó esik, egvre erő­teljesebben fogalmazódik meg az óhaj: kilépni a megyei ér­dekek útszűkületeiből, össze­hangolni az egymástól elszige­telten jelentkező fejlesztési tö­rekvéseket, Hogy csak a leg­utóbbi véleményekből idézzünk, dr. Nagy József, a Megyei Párt- bizottság első titkára írja a Tár­sadalmi Szemle áprilisi számá­ban: „A meqyéknek már az el­következendő időben lehetne ki- sebb-nagyobb lépéseket tenniük nemcsak saját határaikon belül, hanem egymás között is, hogy a fejlesztés kérdéseiben össze- hannoljók munkáinkat és egye­sítsék erőforrásaikat...” És épp ma ülnek össze Kaposvárott a dél-dunántúli megyék gazda­sággal foglalkozó párt- és ta­nácsi vezetői, hogy az ötödik ötéves terv jegyében tanácskoz­zanak, és lehetőséq szerint ösz- szehangolják a fejlesrtésj elkép­zeléseket. De maradjunk annál, amit bevezetőnkben ínértünk: a qaz- dasági szálaknál, amelyek lát­hatóan és láthatatlanul olyany- nyira összefűznek bennünket, hogy ma már nem eqyszerűen szomszédok vagyunk, hanem: együtt vagyunk. Nehéz lenne teljes áttekintést adni, ám már azoknak a vállalatoknak a pusz­ta felsorolása is sokat mond, amelyek a nevükben hordozzák, hogy dél-dunántúliak, vaqyis hogy egy naqyobb. több megvét manóba foglaló terület nazdái. Ezek a regionális vállalatok (és intézmények) már régóta réqió- bari gondolkodnak és dolgoz­nak. Soksok sző! A Dél-dunántúli Áramszolgál­tató Vállalat négy megye ener­giaellátásáról gondoskodik, s számítóközpontjába a messzi Zalából is rendre befutnak a gazdálkodás adatai. Félmillió fogyasztóval állnak kapcsolat­ban. A Posta és a MÁV igazga­tóságai is több megyébe kiter­jedően szervezik és végzik a postamunkát, a személy- és te­herszállítást. Pécsett van a köz­pontja a Gázgyártó és Szolgál­tató Vállalatnak, ám tevékeny- séqi területe messze túl nyúlik Baranyán, csakúgy, mint a víz­ügynek. amely két megyében gazdálkodik a vízzel és vigyáz a folyókra. A munkaerő ingázik a me­gyehatáron túlra. Dombóvár legújabb üzemeiben baranyai­ak is dol-oznak, az állami épí­tőipar non m;nt nap so­mo-"! .'p'tőruo1'ásókat szállít autók — g|va| n baranyai épít­kezésekre. A Pécsi Kesztyűgyár­nak telepei és bedolgozói van­nak Naayatádon. Marcaliban és Tamásiban, a Kaposvár! Ruha­gyárnak konfekció üzeme Pé­csett, a Szekszárdi Szabó Szö­vetkezetnek kisüzemei a bara­nyai falvakban. A pécsiek naponta találkoz­hatnak a DÉLVIÉP munkásokat szállító autóbuszaival, A kapos­vári székhelyű Vízügyi és Köz­műépítő Vállalatnak építésveze­tőségei vannak Pécsett és Szek- szárdon. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat lakásokat épít Komlón és Mohácson, a pécsi a kna mélyítőket viszont jól ismerik a szomszédos megyék­ben. A szekszárdi művelődési házat pécsi tervező tervezte, és persze nemcsak ez az egy meg­bízása volt már a szomszédos megyékből a Pécsi Tervező Vál­lalatnak, A Kaposvári Húskombinátnak gyáregység van Pécsett és fel­vásárol Baranyában; a Mecsek- vidéki Pincegazdaság viszont a szekszárdi borok állandó felvá­sárlója és palackozója. A Pécsi Sörgyár ellátási területe jóval messzebb nyúlik Baranyán, s a a Pécsi Dohánygyárét-is, viszont a dohány megtermeltetéséről a nagyatádi dohánybeváltó gon­doskodik. Bátaszékről vázkerá- miót kanunk, de erről a gyárról is kiderül, hoqy közös: a Bara­nya—Tolna megyei Téglaipari Vállalaté. Egész Dél-Dunántúl- ra ömlik a gyékényes! kavics, csakúgy, mint a cement Bere- mendről. És ki tudná megmon­dani, miféle építőnnvaqokat szállítunk még egymásnak. A nagykereskedelem, a ruhá­zattól az iparcikkiq. szinté teljes egészében regionális szervezett­ségű, sőt, például a Cipőnagy­kereskedelmi Vállalat tevékeny­ségi területe eaész Dunántúlra kiterjed, A FOSZÉRT: Baranya Tolna megyei; s a TUZÉP is több, újabban három megye ellátásáról igyekszik gondoskod­ni. S hogy mi kerül a somogyi és a tolnai kályhákba? Például pécsi és komlói diószén. Szellemi kapcsolatok Több megyének dolgozik a pécsi bZÜV elektronikus számí­tógepe. A Bevételi Főigazgató­ság pécsi területi igazgatósá­gának bevételi hivatalai négy megyében számoltatják el a vállalatokat és szövetkezeteket. A Pécsi Akadémiai Bizottság és o Dunántúli Tudományos Inté­zet egy-egy témában több me­gye kutatóit és szakembereit hozza Össze. A pécsi felsőokta­tási intézmények üzemmérnökö­ket és közgazdászokat képeznek a dél-dunántúli megyék válla­latainak. És itt már eljutottunk a szellemi kapcsolatokhoz, mi mindent lehetne még számba- venni I Egészen odáiq, hoqy pél­dául a Hétfői Dunántúli Naplót terjesztik Szekszárdon, Kapos­várott és Zalaegerszegen is, s a lap maga is bizonyos régió szemléletet tükröz. A megyehatárok szétválaszta­nak bennünket, ám, mint láttuk, sok-sok szállal kapcsolódunk egymáshoz: együtt vagyunk. Ak­kor miért is tévelyegnénk a me­gyei keretek szűk alagútjaiban. Legfőképpen ami fejlesztési el­képzeléseinket illeti. Miklósvári Zoltán Az integráció hétköznapjai 4 Mecseki Szénbányák és a KGST A bányák szilikózisveszélyének elhárítására magyar szakembe­rek vezetésével ajánlásokat dol­gozott ki a KGST szénbányá­szati állandó bizottsága. Az ajánlott új eljárásokkal a Me­cseki Szénbányákban a súlyo­sabb új betegek száma néhány év alatt a negyedére csökkent. A szénbányászati állandó bi­zottság illetékes műszaki tudo­mányos tanácsa most ismét munkatervébe iktatta a szilikó­zis elleni feladatokat, hogy to­vábbi problémákat is megold­janak, A bányaporártalmak ha­tékony megelőzését ma még akadályozza, hogy a KGST- tagországokban más és más módszert használnak a tüdőbe behatolni képes porszemcsék mérésére és az eltérő módsze­rek nehezítik a valamennyi or­szágban bevezethető szilikózis­ellenes eljárások kidolgozását. A KGST Tudományos Műszaki Tanácsa most ezt a feladatot kívánja megoldani, amelynek vzetésére maqyar szakembere­ket, a Mecseki Szénbányák ku­tatási osztályának srakná^dáját kérték fel. Valószínűleg öt éven belül valamennyi KGST-ország- ban bevezethetik a porártalom elleni védekezés egységes rend­szerét. Atomerőművek l99Ö-'g A világ energiagondjainak megoldásában mind nagyobb figyelmet kapnak az atomerő­művek. A hosszú távra szóló számítások szerint az ezredfor­duló táján már a világ elektro­mos energiatermelésének több mint felét nd'ák mn:d. Gyors ütemű a fejlődés a KGST-orszá- gokban. A Szovjetunióban, Csehszlovákiában és a NDK- ban már dolgoznak atomerő­művek, s most készülnek ilyen korszerű energiatermelő létesít­mény üezembehelyezésére Bul­gáriában. Magyarországon is megkezdődött egy atomerőmű építésének előkészítése. Az elő­zetes elgondolások szer’nt 1990- ig a KGST-orszógok több mint 150 atomerőművi reaktor építé­sét tervezik. E korszerű energia­források létrehozásában felvető­dő sokrétű qazdasáqi, műsza­ki és tudományos problémák megoldásához, az összefogás­hoz nyújt nagy segítséget a KGST villamosenerqia állandó bizottságának ötödik, egyben legfiatalabb munkacsoportja, az 1967-ben megalakított atomerő­mű szekció. Magyar javaslatra a szekció munkatervébe iktatta o KGST atomenergetikai adatbankjának létrehozását, s Magyarország vállalta az e témakörben vég­zett közös munka összehangolá­sát is. Az adatbank összegyűj­ti és tárolja majd a már mű­ködő és a most tervezett vagy épülő atomerőművek összes fontos adatát, s ebből a bősé­ges forrásból meríthetnek majd a tagállamok kutatói és terve­zői, mikor újabb tudományos, műszaki fejlesztési és tervezési feladatokra készülnek. Kapcso'a'ok a tőkés országokkal Az objektíve kialakult körül­ményekből kifolyólag a Szovjet­unió természeti kincsei egyrészt döntő jelentőségűek a KGST- országok szükségétéinek bizto­sítása szempontjából, másrészt lényeges anyagi tényezőt képez­nek a szocialista és a kapita­lista országok közötti qazdasági együttműködés egész komplexu­mának fejlesztésében. E tény igazolásául szolgálhat például a Nyugat-Európába irányuló szovjet földgázszállítás. A Szovjetunió—Európa transzkontinentális gázvezetéket a világsajtó nemcsak műszaki jellemzőinek vonatkozásában, hanem nemzetközi jelentősége miatt is az „évszázad gázveze­tékének" nevezi. E gázvezeték kiépítése egyszerre jelent új^ szakaszt mind a szocialista or­szágokban élő népek eqyüttmű- ködésének megszilárdulásában, mind pedig a Nyugattal való együttműködésük kibővülésében. A szóban forqó terv megvaló­sítása során erősödtek a kap­csolatok a Szovjetunió és Cseh­szlovákia között. A Szovjetunió több mint 450 gépet és beren­dezést, több mint 140 ezer ton­na csövet szállított Csehszlová­kiának. Csehszlovákia szovjet műszaki dokumentáció alapján gázturbinákat qyárfc a csőveze­tékhez, amely területén halad keresztül az NDK, Ausztria és az NSZK határai felé, s tranzit- díj fejében pótlólagos szovjet földgázszállításban részesül, A Szovjetunió számára viszont a Csehszlovákiával való eqyütt- műkődés eredményeként lehe- j tővé válik, hogy más szocialista és tőkés országokba is exportál­janak földgázt. A varsói Polityka cikke a ve­zetők és beosztottak kapcsola­tát, a szolgálati hierarchiát vizsgába, s megállapítja, hogy ezt még sok, szinte feudális jellegűnek nevezhető marad­vány jellemzi. E’ek felszámolá­sát, a célok kitűzésével való vezetést, és ennek megfelelően a szolgálati struktúra korszerű­sítését mind a szocialista tár­sadalmi viszmv«k, mind a ha- t“l'on''sáa növelése mentöve- t*'i. A cikket erősen rövidítve közöljük. A SZÉKEK A szolgálati hierarchia rend­szerét a leqmerevebbnek az ioorban érékük; uqyandkkor itt akad a legtöbb híve is a hier­archiának. Főnökök és beosz­tottak helyeslik az utasítások kiadásának, a végrehajtás el­lenőrzésének eqész rendszerét, sőt még az olyan formákat is, hogy az igazgatónak kitapétá- zott aitaia és kényelmes puha korosszéke van. az osztályveze­tőnek közönséges ajtaja és kemény karosszéke, a műveze­tőnek csak támlás széke, a munkásnak pediq támlátlan széke. Nem helyeslik viszont azt, ha a főnők legorombítia a be­osztottakat. bár ez utóbbiak oly­kor kénvtelenek az ilyesmit el­tűrni. Találkoztunk eay olyan esettel, hony az osztályvezetőt, aki szobáidból durván kiutasí­totta a szerelőt, elbocsátották. Egv másik esetben az igazgató­helyettes kénytelen volt bocsá­natot kérni a munkástól, akit nyilvánosság előtt megsértett. KÉPZETTSÉG ÉS HIERARCHIA Több özemben hallott véle­mény, hogy minél képzettebbek a dolgozók, annál kevesebb ér­telme van a merev függelem fenntartásának. A szakmunká­sok Ismerik saját értéküket, egyenranqú félként tudnak tár- qvalnl főnökeikkel a munkáról. Ha tehát gyáraink szervezeti hierarchiája túlságosan „sok­szintű, túl „sovány”, és szeret­nénk egy kissé „felhizlalni”, ak­kor erre éppen ott van a lehe­tőség, ahol többségükben szak- kénzett munkások dolgoznak. Több ipari üzemben megkér­deztük azt is, vajon a munkás, aki sértve érzi magát, könnyen ki tudja-e harcolni az Igazát. A válaszokból azt láttuk, hogy a munkások nemigen bíznak a hi­vatalos utakban. Akit valamifé­le sérelem ért, az igyekszik lent és lehetőleg nem hivatalosan kiharcolni az iqazát: a műveze­tőjéhez fordul, ritkábban az osztályvezetőhöz, s az igazgató­hoz mór csak véqső esetben. Jő alkalmat kínálnak ehhez az üze­mi klubok, közös kirándulások s*b. Itt a dolgozó főnökeivel közvetlenül, minden hivatalos formasáq nélkül találkozhat. Az egyik gyárban az üzemi bizott­ság panaszkönyvet rendszeresí­tett, amelyben természetesen mindenki bízhat. Ennek ellené­re kevés a bejegyzés, nem azért, mintha nem lenne pa­nasz, hanem azért, mert jobb az ilvesmit minden hűhó nélkül elintézni. A BEOSZTOTTAK VÉLEMÉNYE MAS Egy főhatóságnál több szak­embertől arról értesültünk, hogy véleményüket gakorlatilag nem veszik figyelembe, az igazgató II világ energiaforrásai - történeti szerkezet A grafikon: akt energia tSriénete^ egyben bizonyos mértékig as embe riség történetének tükrözője. Az első hullámot, az emberi izomerő alkal­mazását követte az állati izomerő felhasználása. Már a középkorban fe’haszná’ták a vízienergiát és a szél energiáját. Az első gőzgépek fűtéséhez fát és faszenet használtak, A szén e’én«tésekor fe'szabadulő energia részesedése a XIX. század e'ső fölében kezdett emelkedni, a földgázé pedig ez 1940-es években. Ez utóbbiak felhasználása je'enleg is tart, ám közben megjelent az újabb energiafajta: a nukleáris energia. E folyamat során azonban az összes régebbi energiafajták is fennmaradnak, de szerepük fokoza­ta a termeté* sok területén ma is nél­külözhetetlen. Az állati vonóerő csak az iparilag fejlett országokból szo­rult ki teljesen. Sok szegény ország­ban ma is trágyát használnak fű­tésre és a fa sem csupán a roman­tikus kandallók luxus-fűtőanyaga. £|> pen a legutóbbi időben bizonyosa­--­y urfwú foMMnő datä fcq, bats tz£'t!r*t£ «{lenére, a síén ma Is nélkülözhe­tetlen és pótlására az új energia­hordozók teljesen még nem képesek. I {Részlet G. F. Ray, a londoni Or­szágos Gazdaság- és Társadalomku­tató Intézet munkatársa cikkéből, amely Gazdaság e. íolyáiratsssttbon Jsíacsí 13ogj csak azokat a tanácsokat fo­gadja meg. amelyek az ő irány­vonalát erősítik, azaz közvetve az ő karrierjét támogatják. En­nek a hivatalnak óriási hatása van az orszáq gazdasági életé­re. Ki tudná kiszámítani, meny­nyibe kerül nekünk valamennyi­ünknek az, ha az igazgató nem szimpatizál valamelyik szakem­berrel? A szóban forgó igazgató a következőket mondotta: „Naqy fontosságot tulajdonítok annak, hogy minden dolgozónak meg­legyen a maqa önálló vélemé­nye, és tiszteletben is tartom, hacsak nem ütközik a felettesek nézeteivel.” Amikor idéztük be­osztottai ettől erősén eltérő vé­leményét, elcsodálkozott: „Hi­szen bármelyik elmondhatja a véleményét, és ha ezt megaka­dályoznám, fordulhat a felettes szervekhez. Vajon miért nem tette ezt meg egyikőjük sem?” A beosztottak: „Az igazgatónál“ meavannak a maga bizalmi emberei, mond luk meg nyíltan: keayencei, akikben bízik és akiknek meglehet a maguk ön­álló véleménye. A többiek azonban inkább lemondanak arról, hogy kipróbálják türelme határait". Az iqazgató: „Ke- ayencek? Ilyesmiről szó sincs. Vannak persze kiemelkedő ké­pességű beosztottaim, ráiuk tá­maszkodom, de mindenkit egy­forma bánásmódban részesí­tek.” A további beszélgetésekből kitűnik, hogy a beosztottak vé­leménye nemcsak a fenti kérdé­sekben tér el főnökük vélemé­nyétől, hanem teljesen elemi kérdésekben Is. Milyen gyakran látja a főnök beosztottjait? A főnök: „Gyakran, csaknem na­ponta.” A beosztottak: „Akkor látjuk, ha jön a folyosón, do beszélgetésre utoljára akkor volt alkalmam, amikor a minisz­ter látogatását jelezték." „Rendszerint bemegyek a szo­bájukba, néha telefonálok." Az osztályvezető: „A főnök rend­szerint felhív, néha benéz.” Az előadó: „A főnök telefonál az osztályvezetőnek, az osztályve­zető titkárnője pedig felhív en­gem. Hogy személyesen e fő­nök kinek telefonál? A minisz­terhelyettesnek vagy feljebb, de sohasem lefelé.” ÁLLANDÓ UTASÍTÁSOK NÉLKÜL Nehéz abszolút egyenlőséget biztosítani, hiszen a kötelessé­gek — és így a jogok — struk­túrája mindent differenciált. A főnökök ezt rendjénvalónak lát­ják; a beosztottak gyakran pa­naszkodnak, hogy a hierarchia túlságosan is kordába szorítja őket. A főnökök azt állítják: magasabb érdekek kívánják, hogy követeljenek, sürgessenek, sőt büntessenek. A beosztottak szívesen vennék az egyenlőség előnyeit — a felelősség terhe nélkül. Mindenesetre szeretné­nek közelebb kerülni o döntés jogához. Ott, ahol kétségkívül közösek a célok, nincsenek feszültségek, nincs merevség az emberi kap­csolatokban. A célok kitűzésével történő vezetés (amely feltéte­lezi azt, hogy az emberek tu­datosan vesznek részt saját éle­tük kialakításában) fejlettebb a feudalizmusnál. Másfelől azon­ban a modem kor gyors dönté­seket köyeíel, a döntésénél ru­galmasán kell végrehajtani, a szervezetnek egyeségesnek és működőképesnek kell lennie, össze lehet-e mindezt egyeztet­ni? Fordítsuk meg a kérdést: ta­lán összeegyeztethetetlen mind­ez? Korunkban túlhaladott je­lenség az ,,a sovány” struktúra, ahol a különböző szintek egy­másnak vannak alárendelve — mindaddig, amíg a legkisebb referens már semmiért sem érzi magát felelősnek, íróasztalán kívül.. Egyre több az olyan jól képzett ember, aki képes állan­dó utasítgatás nélkül dolgozni. Lassan elérkezik az ideje an­nak, hogy a hagyományos „so­vány" struktúrát egy új, az egyén meg növekedett felelőssé­gét tükröző struktúrával váltsuk fel. Ez összeegyeztethető a ha­tékonysággal és javítja a kol­lektíva munkaeredményét. Leg­feljebb a hatalmat monopolizá­ló — önmagát alfának és óme­gának képzelő — vezető büsz­kesége szenved csorbát

Next

/
Thumbnails
Contents