Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)
1974-04-17 / 104. szám
/ 3 Í974. április 17, DUNANTÜL! NAPLÓ Mamarakérus fesztivál wilágszinvonmion Örömünnep volt mind oz öt hangverseny Nemrég beszámoltunk a VI, országos kamarakórus fesztivál eseményeiről és minden eddigit felülmúló eredményeiről.. Az országos minősítésben két kórus „aranykoszorú", négy kórus „aranykoszorú diplomával", három együttes „fesztiválkórus" és négy együttes „fesztiválkórus diplomával" minősítést szerzett. A három pécsi kórus is kiválóan helytállt: a Pécsi Janus Pannonius Kamarakórus „aranykoszorú”, a Pécsi Nevelők Madrigálkórusa „fesztiválkórus”, a Pécsi Nevelők Háza Kamarakó- ruso „fesztiválkórus diplomával” minősítést kapott, A pécsi magvetés A kritikai szókimondósukról és szigorúságukról ismert budapesti szakemberek csak felsőfokokban szóltak az idei pécsi kamarakórus fesztivál egészéről. Néhány vélemény: Fórrai Miklós zsürielnök: „A jó közepesnél gyengébb teljesítményt nem hallottunk, abból is csak egyet-kettőt, a többi együttes mind átlagon felüli képességekről tett bizonyságot. Nem hiszem, hogy ezt az itt hallott művészi nívót tovább lehet fejleszteni, de nagyon bizakodom, hogy ennek az igénye, törekvése bennük él, bennünk él majd a továbbiakban. Mindazokban, akik tanúi voltak most a tíz évvel ezelőtti pécsi magvetés mai termésének . . .” Nagy Olivér, a Zeneművészeti Főiskola tanára: „örömünnep volt a zsűrinek mind az öt fesztiválhangverseny. Felelősséggel állíthatom, hogy ez már nem országos, és nemcsak európai színvonal. Ez világszínvonal, egyedülálló kórus- zenei teljesítményekkel. Ennek az óriási jelentőségét ma még sajnos csak kevesen tudják felmérni. Páratlanul csodálatos élmény volt ez az öt koncert, különösen, ha meggondoljuk, mi rejlik mögötte. Itt ez a rengeteg fiatal: mennyi szabadidejüket áldozták fel, hogy a legnehezebb avantgarde műveket is sikerrel meg tudják oldani!.,, A résztvevő együttesek közül hét kórus „fesztivál” kategóriájú minősítést szerzett. (Egyharma- duk.) Bármelyik világversenyen — ha kiutazásuk feltételeit meg tudnánk teremteni — elhozhatnánk az első három hely valamelyikét. . . A pécsi kamarakórus fesztivál kóruszenei értékei ma már nemzetünk szellemi vagyonának részét alkotják.” Falak között Felsőfokok, elragadtatás, több külföldi sajtóorgánum jelenléte, lelkes, forró atmoszféra és sorolhatnánk, még mi minden jellemző erre a pécsi fesztiválra. Sokat gondolkoztam azon, hogy mindezek ellenére miért nem sikerül értekeinek megfelelően örülnünk, s egyáltalán mi lehet a lehangoltsá- gom oka? Talán éppen ez: a magas művészi értékek elzártsága. Világszínvonalat produkál egy pécsi országos kórushangverseny-sorozat: ami itt elhangzik, az nemzetünk élő művészeti kincseinek a része, de falakkal van körülzárva és valahogy, valamiért ez a muzsika nem hangzik át a falakon túlra. Hiába szeretnénk világgá kiáltani boldogan, hogy ez nekünk van és ez mindenkié lehetne. Erős bennünk az az érzés, hogy ki figyel oda ... Hogy szervezés kérdése ez, vagy másutt a hiba? — jó lenne rajta elgondolkodnunk. Egy biztos: ennek a fesztiválnak az eredményeit nem sikerült or- szággal-vilóggal megismertetnünk, vagy közölnünk. Korábban rádiósfelvételek kísérték a fesztiválhangversenyeket, most a Magyar Rádió is távolmaradt. Nem voltak itt a magyar zenei sajtó, a zenekritikai élet képviselői, sem az országos napilapok tudósítói. (Nem vagyok biztos abban sem, hogy hívták őket. . .) S hozzáteszem: Pécs zenei életének vezető személyiségei közül is sok arcot szívesen ' láttunk volna felbukkanni itt a közönség soraiban ... És folytathatnánk. Azzal a keserű konzekvenciával, hogy a pécsi kamarakórus fesztivál művészi rangja hiába jutott el a világ- színvonalig, ha ennek országos tudomásulvétele és egyáltalán: társadalmi rangja, erkölcsi megbecsülése továbbra is falakba ütközik. Nemzetközive szélesíteni Ilyen ballasztokkal vajon hogyan tovább? Várady Géza' szép záróbeszédének egy elejtett gondolatában a továbblépés lehetősége a hazai fesztivál nemzetközivé szélesítésében sej lett föl. Nos, ez a gondolat bizonyára mindenkiben megfordult, aki végigkísérte, vagy legalább egyet hallott a feszti- vél koncertjeiből. Mi szükséges ehhez? Meg teremteni a feltételeket, leg alább nyolc-tíz külföldi együttes fogadásához, egyfelől. Elegáns prospektusok kellenének, Péccsel, Mecsekkel, tv-toronnyal stb. és persze sok fényképpel és jó ismertető szöveggel bemutatva a mostani — bátran kimondhatjuk: külföldi ismert kórusversenyek művészi rangjával vetekedő — pécsi kamarakórus fesztivál eredményeit, célját, kö- j vetelményeit. Propaganda kelle- j ne, „tálalni” kellene. Ajánlani., | Közhírré tenni. Hogy kinek és , ki tegye mindezt? Jó lenne mielőbb megtanácskoznunk. És hogy mikor? Inkább holnap, mint holnapután. ■ Elvégre — most két éve ugyanezzel zártam akkor még bizakodó hangú, összegezésemet —: ami az eddigiekre a Kodály—Ady kórusművel szimbolikus mottóul is felírható len ne, talán (hátha) mégsem törvényszerű : »Mi mindig mindenhonnan elkésünk, / Mi biztosan | messziről fövünk . ..« W. E. KORSOK, ROKKÁK, FAMOZSARAK Kiállítás Nagyárpádon A nagyórpádi iskolában a kisdobosok lelkes gyűjtőmunkájával kiállítás nyílt. A gyerekek különböző népi ke- lámiatárgyakat — korsókat, mázas köcsögöket, tányérokat — és a népi viselet számos régi darabját gyűjtötték össze. Nem hiányoznak a gyűjteményből a népélet használati tárgyai (rokka, bölcső, famozsár) és a paraszti gazdálkodás megtalált régi eszközei sem. „A gyerekek megértették, hogy ezek az öreg tárgyak nem kocátok, hanem népünk múltjának beszédes tárgyi bizonyítékai .:." - :— írta levelében a nagyórpádi iskola vezetője, Bors József. Jegyzet Kiállítássorozat a Sápári Művelődési Házban Felvételünk Stettner Béla budapesti grafikusművész kiállításán készült Fotó: Keller Gábor Évekkel ezelőtt egy külterületi művelődési házban képzőművészeti kamarakiállítás nyílt, az ifjúsági klub helyiségében. Az egyébként népes helyiség csaknem üresen kongott. Később azután a klubtagok estéket töltöttek el a képek, szobrok között, és hogy szellemileg is közelebb kerüljenek a kiállított műtárgyakhoz, meghallgatták a megnyitókat is, kérdéseket tettek fel az előadóknak, tárlatvezetőknek. Rövid idő múlva már csak a folyosón fértek el a megnyitóra „későn érkezők” ... A Ságvári Endre Művelődési Ház képzőművészeti és fotószakkörének ötven állandó tagja van. Jelentős részük a Mecseki Ércbányászati Vállalat fizikai dolgozója. A képzőművészeti körnek kül,ső tagjai is vannak, akik rendszeresen részt vesznek a művészettörténeti, esztétikai előadásokon, vitákon, beszélgetéseken, amelyeket pécsi művészettörténészek és TIT- előadók tartanak. Évek óta mór szinte hagyománynak számít az is, hogy a képzőművészet iránt érdeklődők egy alkalommal a fővárosba utaznak, és néhány napot a képtárak, múzeumok, jelentősebb kiállítások megtekintésével töltenek.. A művelődési ház alagsorában működő reprezentatív klub-hálózat a közelmúltban eqy újabb színfolttal gazdagodott. A termet most már kiállítóteremnek nevezik nemcsak a művelődési ház vezetői, a klubok látogatói is, akik lassan megszokják, hogy tőlük néhány lépésnyire műalkotások láthatók. A képzőművészeti kör kezdeményezésére a múlt év végén Csohány Kálmán, Munkácsy-dí- jas grafikus, kamara-tárlatával indult az a kiállítás-sorozat, amelynek idei, egész évre szóló programja is kialakult már. A Csohány-tárlatot Stettner Béla Munkácsy-dijas, érdemes művész .pécsi bemutatkozása követte. A kezdeményezés helyes, eredményes voltát az emlékkönyvben sokasodó — szocialista brigádtagoktól, a pécsi képzőművészeti élet neves képviselőitől szármozó — elismerő bejegyzések igazolják. Márciusban a művelődési ház Derkovits Gyula képzőművészeti szakkörének három tagja tartott bemutatót, A következő kiállításon, április 22-én a fotószakkör mutatja be Icamaro- kiállítás keretében a tagok legújabb felvételeit Májusban nyílik meg Halász Károly díszítőművészeti kiállítása. Júniusban két megnyitó várható. A MÉV építész tervezőcsoportjának a kiállításán tervrajzokat, maketteket, fotókat láthatunk. Érdekesnek ígérkezik Krieg Ferenc festőművésznek, az Ércbányászati Vállalat egykori geológusának a kiállítása is. (Krieg Ferenc 1942-ben került a Képzőművészeti Főiskolára. A Képzőművészeti Alap tagja. A közelmúltban Mongóliában járt egy geológus-csoporttal, és ott is számos festményt készített Jelenleq Győrben él.) Ezután — a tervek Szerint — e Mecseki Fotóklub, majd a Művészeti Szakközépiskola szakkörének bemutatkozó kiállítását rendezik meg. ősszel Pandur József, a Pécsi Tanárképző Főiskola adjunktusa, ezt követően Fürtös György, keramikusművész alkotásaival ismerkedhetnek meg a művelődési ház látogatói. A sorozatot Horváth Olivér, majd Hartmanné, Barakonyi Klára kiállítása járja. A kezdeményezés közművelődési szempontból js jelentős. A kiállítások nemcsak a képzőművészet iránt érdeklődőknek nyújthatnak esztétikai élményt, hanem a klubokat látogató — túlnyomórészt fizikai dolgorók — figyelmét, érdeklődését is felkelti a művészet iránt, A szülői ház felelősségéről C napokban, hetekben tartják “ meq országszerte az iskolák nevelőtestületi értekezleteit. A tanácskozás középpontjában az új rendtartás áll, vagyis az idei tanév egyik fontos új alap- dokumentuma és ennek eddigi tapasztalata. Az új rendtartások kiadását széleskörű konzultáció és orszáqos vita előzte meg. Mégis előfordulhat — az előjelek mindenképpen arra utalnak, - hogy véglegesítés előtt indokolttá és szükségessé válik bizonyos előírások korrekciója. Vagyis a rendtartás bizonyos . részeinek világosabb körvonalazása másutt az előírások javítása, helyesbítés^ vagy eset- leq elhagyása. Gyakorlatilaq tehát nem kis jelentőségé van az április második felében lezajló nevelési értekezleteknek, ahol az ország valamennyi pedagógusa véleményt mondhat a rendtartásokról és javaslatot tehet azok tökéletesítésére. Bizonyára mindenütt sok szó esik majd a demokratikus gondolkodás alakításának feladatairól. Az iskolának a közéletre, a közéleti demokratizmusra is fel kell készítenie a fiatal nemzedékeket. Ezt elsősorban az iskolai élet demokratizmusának kiszélesítésével érheti el. Ennek a gyakorlatát is tükrözik az új iskolai rendtartások, amelyek bekapcsolják az iskolai vezetésbe a nevelőtestületet, az ifjúsági szervezetet és a szülői munka- közösséget is, természetesen az igazgató vezetésének, egyszemélyi felelősségének csorbítása nélkül. Itt sok o tennivaló még. Nemcsak az iskolai élet bizonyos területein és nemcsak általában a jogok és kötelességek összhangjának megteremtésében, az ifjúság és a pedagógusok jogainak és kötelességeinek helyes értelmezésében. Arra gondolunk, hogy semmiképpen sem tekinthető megnyugtatónak az iskola és a szülői ház kapcsolata. Ehhez szeretnénk néhány gondolatot hozzáfűzni. A neveléstestületi értekezletek belső szakmai tanácskozások. Van lehetőség arra, hogy a szülők és az ifjúsági szervezetek képviselői is ott legyenek, ám a szülők általában nincsenek nyilván nem is lehetnek jelen. Nem itt a probléma. A szülők igen tekintélyes része a közös ,ievelési feladatokban sincs jelen, legalábbis nem olyan mértékben, ahogyan o gyerek érdekében ez szükség- szerű. kívánatos volna. Köztudottan a szülők csekély hányada vesz részi aktívan az iskolai „dolgokban”, de ugyanakkor a szülői értekezletek se adnak mindig kellő impulzusokat a szülők nevelői aktivitásához. Vagy itt van a szülői munkaközösség. Az új általános iskolai rendtartás hosszan és apró részletességqel tárgyalja a szülői munkaközösséq mibenlétét, feladatait, a választmány véleményezési jogkörét stb. Ami nagyon szép, jó és szükséges is, egyelőre formalitás, mert a gyakorlatból mindenki úqy tudja, hogy az „SZM” tagjait általában megnyeréses alapon „választják", és a legtöbb helyen az éves munkatervet az osztályfőnökök állítják össze, mivel a szülők' nem szívesen vállalkoznak ilyen feladatokra. Ebben és az iskolai nevelő munka számos egyéb területén nem csekély súllyal esik latba a szülői felelősséq kérdése. De mindig másodsorban .A ne- velőmunka a különböző nevelési tényezők összhangját jelenti és ebben vezefő tényező az iskola, ahol a qyerek a munkaidejét eltölti. (A napközisek még többet, hiszen késő délután kerülnek haza.) A gyerekek személyisége mégis végső soron olyanná formálódik, amilyen hatások o szülői házban érik. Tehát a mi felelősségünk sem csekély, különösen ebben az általános iskolai korban A kettő összhangjában úgy ** gondoljuk, van pótolni valójuk a szülőknek, de aj iskola részéről is akad . , . A szülők tenniakarása a közös nevelési feladatokban nem kis mértékben azon múlik, hogy a legfontosabb találkozási fórumok tartalmát hogyan teremtik meg a pedagógusok, Vagyis azon múlik, hogy a szülői értekezleteken sikerül-e valóban meggyőző, közös nevelési feladatokat adni a szülőknek, vagy pedig jelentéktelen kérdésekkel, egyéni informálódással telik el az idő . , Erről is jo lenne szót ejteni, ha a szülői ház igen nagy felelőssége is ~ okkal — terítékre kerül a nevelési értekezleteken. (v». e.) Tizenhárom millió forintos beruházással a pecsvaradi várat Még az idén megkezdődik a pécsváradi vár rekonstrukciója. A Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal elkészítette a Várostervező Intézettel a pécsváradi vár felújítási tervét, ez kettős célt szolgál: a turista- szállás korszerűsítését és a vár műemléki feltárását. Jelenleg a turistaszállás a toronyrészben van. A tervek szerint az erdőgazdaság által használt két udvari épületet rs turistaszállóvá alakítják át, tetőterükben szobákat alakítanak ki. A mostani, 56 férőhelyes szállást 80 férőhelyessé bővítik. A szobák kétágyasak, fürdőszobával ellátottak lesznek. A vár keleti kapuja melletti épülettömbben büfét hoznak létre. Az Idegenforgalom indokolttá I teszi egy ajándékbolt kialakítását is, ezt az erdőgazdaság egykori kovácsműhelyében he lyezik el. Az altemplom feletti épület, az úgynevezett palota igen rossz állapotban van. Ahhoz, líogy helyreállítása megkezdődhessen, az épületet statikailag meg keli erősíteni. Ennek tervei ez év nyarára készülnek el. A palotában a felújítás után múzeumot rendeznek be. A pécsváradi vár rekonstrukciója mintegy 13 millió forintos beruházást igényel, amit az Idegenforgalmi Hivatal a Műemlék Felügyelőséggel közösen vállalna. A nagyszabású munka ez év második felében megkezdődik a palotaépület statikai megerősítésével. Ezt követi majd a vár új létesítményeinek közművesítése, a turistaszálló bővítése, végül pedig a terület rendezése. Baranya egyik legbecsesebb műemlékét, a pécsváradi vár felújítását az V. ötéves terv végére fejezik be.
