Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)
1974-03-09 / 67. szám
2 ÜUNÄNTOi! NAPLÓ 197*. március 9, 24 ora a nagyvilágban Gromiko—Bohr tanácskozás Moszkvában hivataloson bejelentették. hogy Andrej Gromi- ko szovjet külügyminiszter pénteken fogadta Egon Bohr nyugatnémet tárcanélküli minisztert és megbeszéléseket folytatott vele a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseiről, valamint néhány nemzetközi problémáról. f WASHINGTON: Az amerikai külügyminisztérium kérésére elhalasztják a közöspiaci országok külügyminisztériumai vezető tisztviselőinek és az amerikai külügyminisztérium képviselőinek március 13-ra tervezett bonni tanácskozását. A konzultáció célja az lett volna, hogy megvitassák az Egyesült Államok és a Közös Piac viszonyát szabályozó politikai és gazdasági alapelveket tartalmazó nyilatkozatát. ♦ CONAKRY: A guinea! Co- nakry-ban Sierra Leone, Guayana, Jamaica, Guinea, Suriname, Ausztrália és Jugoszlávia — a világ legjelentősebb bauxit- termelő országainak — képviselői értekezletre ültek össze, hogy az eddiginél szigorúbb üzleti feltételeket szabjanak a vásárlók számára. ♦ BUDAPEST: Púja Frigyes külügyminiszter bemutatkozó 'ó- togatáson fogadta Arnaldo Ortiz Lopezt, a Costa Rica-i Köztársaság első magyarországi nagykövetét, aki a közeljövőben adja át megbízólevelét. ♦ MOSZKVA: Súlyos betegség után hetvenhét éves korában elhunyt Pjotr Anohin Lenin- dijas akadémikus, kiváló szoviet fiziológus. ♦ MEXIKÓ-VAROS: A magyar gyógyszereknek egyre rangosabb neve van Mexikóban is. Tavaly a mexikóiak háromszor annyi gyógyszert vásároltak tőlünk, mint két évvel korábban. Keresettek az ötvenmilliós latinamerikai országban a magyar antibiotikumok, görcsoldók, vérnyomáscsökkentők és a bélfertőzések leküzdésére alkalmas készítmények. 4- BONN: A kölni Ford-gyár- ban márciusban rövidített munkahetet vezetnek be. Ezzel az autógyár 25 ezer munkása és alkalmazottja részlegesen munkanélkülivé válik. + GENF: Pénteken ismét találkozott a (SALT) stratégiai fegyverzet korlátozásával foglalkozó amerikai küldöttség. 4- BONN: A nyugatnémet parlament felsőháza pénteken utolsó olvasásban jóváhagyta azt a törvénytervezetet, amelynek értelmében a Német Szövetségi Köztársaság csatlakozik az atomsorompó szerződéshez. Összetűzés a Szíriái és izraeli erők között Damaszkuszban és Tel-Avlv- ban egyidejűleg katonai közleményben jelentették be, hogy pénteken másfélórás fegyveres összetűzés zajlott le a sziriai— izraeli front középső szektorában. Az összetűzésben tüzérség it. I és harckocsik vettek részt. A damaszkuszi közlemény szerint két izraeli üteget és egy műszaki egységet megsemmisítettek. Az izraeli fél Szíriát vádolta az ellenségeskedés kirobbanásáért. Megoldás előtt az etiópiai sztrájk Megállapodás született pénteken az etióp kormány és a szakszervezetek képviselői között a szakszervezetek 16 pontos manlfesztumában foglalt követelésekkel kapcsolatban. Az Etiópia történetének első általános sztrájkjában részt vevő dolgozók egy része esetleg már szombaton felveszi a munkát, ha a kormányfő és a szakszervezeti főtanács elfogadja a megoldást, - közölte a szak- szervezetek szóvivője. Az országban a sztrájk második napján csak néhány kisebb incidens zavarta meg a nyugalmat. Az Addisz Abeba-i diákok tüntetést szerveztek az egyetem területén, de a rendőrség közbelépett és szétoszlatta a tömeget. Lakbér-befagyasztás Angliában Harold Wilson munkáspárti kormánya pénteken befagyasztotta a lakbéreket és tárgyalásokat folytatott a nagy élelmiszerkonszernek felháborítóan magas profitjának csökkentéséről. A lakbérek befagyasztása Wilsonék választási programjának egyik legfontosabb ígérete volt. Az intézkedéssel, amely decemberig érvényes, a munkáspárti vezetőség körülbelül nyolcmillió család helyzetét javítja és ezúttal az árfronton indít támadást az inflációs spirál visszaszorítására. Wilson nem költözik Wilson brit miniszterelnök — a hagyományokkal szakítva — nem kíván lakni a Downing Street 10-ben, a brit miniszter- elnöki rezidenciában. Továbbra is a közelben lévő Lord North Street-i családi házában marad és a miniszterelnöki épületet csak munkahelynek használja. Mint tanácsadói elmondották, a választások újbóli hamaros kiírása lehetőségének semmi köze nincs a miniszterelnök döntéséhez. Csupán arról van szó, hogy amikor Wilson legutóbb — 1964—1970-ben — a Downing Street-en lakott, minden magónidejét is olyan ügyek foglalták el, amelyek várhattak volna megoldásra. Wilson felesége sem kíván átköltözni, mert nem kedveli a Downing Street-i magánlakosztályt Felavatták Európa legkorszerűbb repülőterét Messmer miniszterelnök pénteken délben ünnepélyes keretek között felavatta a Párizstól 25 kilométerre északra fekvő Roissy-en France mellett megépített és Charles de Gaulle- ról elnevezett repülőteret, amely nemcsak Franciaország, hanem Európa legkorszerűbb és legnagyobb repülőtere. A repülőtér jelenleqi kapacitása évente tízmillió utas fogadását teszi lehetővé. A tervezett kibővítéssel ez a szám neqyven- millióra emelhető és akkor a Csíkszereda fejlődése Gyors ütemben fejlődik Csíkszereda, az égbenyúló havasairól híres romániai Hargita megye székhelye. Hegedűs István, a városi pártbizottság titkára az MTI tudósítójának elmondotta, hogy Csíkszereda tavaly 28 százalékkal növelte ipari termelését, tehát jóval gyorsabban fejlődött, mint az országos átlag. Az idén öt új üzem átadását tervezik. Az év közepe táján kezdi meg a termelést a sörgyár, a forgácslemezgyár, a bányavállalat korszerű feldolgozó üzeme, az autó- és traktoralkatrészgyár és a tejtermékgyár. repülőtér napi ezer gép fogadására lesz képes. Az új repülőtéren március 13- án indul meg a forgalom. A közelben lévő Le Bourqet repülőteret — ahová a MALÉV qé- pej is érkeznek — egyelőre nem szüntetik meg. Előreláthatólag két-három év múlva azonban a Charles de Gaulle repülőtér továbbfejlesztésével párhuzamosan a Le Bourget repülőtéren megszüntetik a személyforgalmat. Hóviharok Romániában Hóviharok tombolnak Románia délkeleti térségeiben. Csütörtökön az időjárás Havas- alföldön átmenet nélkül megváltozott, eltűnt ci január eleje óta tartó tavasz és visszatért a tél. Óránként 100 kilométeres sebességgel száguldó szélvihar támadt, a hőmérséklet plusz 10 fokról mínusz 2 fokra csökkent és szakadni kezdett a hó. A szélvihar órák alatt méteres hó- torlaszokat emelt, fákat döntött ki, villamosvezetéket rongált meg. A szovjet—francia csúcstalálkozó előtt A küszöbön álló szovjet— francia csúcstalálkozó, amelyet valószínűleg a Kaukázus egyik fürdőhelyén tartanak meg, méltán kelt érdeklődést világszerte; újabb állomása lesz ugyanis annak a folyamatnak, amely egyfelől a két ország kapcsolatait, másfelől az európai enyhülési irányzatokat erősíti. Az SZKP főtitkára és a francia államfő az elmúlt években rendszeressé vált találkozókon nemcsak a kétoldalú kapcsolatokról folytatott eszmecserét, hanem a nemzetközi helyzet legidőszerűbb kérdéseiről is — és általában egyetértett a kapcsolatfejlesztés szükséges voltában, a nemzetközi problémák megítélésében. Ez a hasonlóság, ez az egyetértés tette lehetővé azután, hogy a közös közlemények különösen fontosnak és gyümölcsözőnek minősítsék Moszkva és Párizs együttműködését. Néhány nappal ezelőtt, amikor Gromiko szovjet külügyminiszter Párizsban megbeszélést folytatott a francia vezetőkkel és nyilván elő is készítette Pompidou elnök esedékes látogatásának programját, a Pravda leszögezte: a Szovjetunió az SZKP békeprogramjának elveiből indul ki, s úgy véli, hogy a szovjet—francia enyhülési és együttműködési politika • nemzetközi élet tartós, állandó tényezője. Ez a megáflapí- tás nem volt véletlen; lényegében megerősítette azt, amit a két államférfi korábbi találkozóin 1971-ben Párizsban és Rambouilletben az együttműködésről szóló elvi nyilatkozatokban leszögeztek. A csúcstalálkoz: tehát fontos hagyományt folytat és a jelek szerint ismét rávilágít majd az összehangolt lépések jelentőségére. Konkréten: az európai biztonsági értekezlet folytatásának, a csapatcsökkentési tárgyalások előmozdításának útján tovább kell lépni. A Szovjetunió nemrégiben ismét sürgette az európai biztonsági rendszer kiépítését és a moszkvai sajtó nem titkolta, hogy a Genfben most folyó második szakasz munkájának meggyorsítása, a halogató taktika elvetése lehetővé tenné a befejező, harmadik szakasz megnyitását, a legmagasabb szintű találkozó megszervezését. Ez pedig nyilvánvaló érdeke lenne Európa és a világ népeinek, így Franciaország népének is. A francia kormánynak fontos szerepe van Európában és ha Párizs is sürgetné az előrehaladást az európai kollektív biztonsági rendszerhez vezető úton, akkor ennek jelentős eredményei lehetnének. Lényegében ezt lehet elmondani a bécsi tárgyalásokkal kapcsolatban is, amelyeken a közép-európai csapatcsökkentés ügyéről folyik eszmecsere. Az európai közvélemény reméli, hogy a mostani szovjet—francia csúcstalálkozón előmozdíthatják a genfi és a bécsi tárgyalásokat is. Elhangzottak az utóbbi időben Párizsban olyan vélemények is, amelyek mintha bizonyos féltékenységet, bizonyos félreértést tükröztek volna a szovjet—amerikai viszony alakulása kapcsán, s amelyek szerint el kell kerülni a „kondomi- nium” létrejöttét. Ezekre nyíltan válaszolt Gromiko, amikor előkészítette a francia elnök látogatását. „Nincs két politikánk, egyik Franciaországgal az egyik zsebünkben, másik az Egyesült Államokkal, a másik zsebünkben — mondta Gromiko. — Politikánk egységet alkot; az, amelyet az SZKP 24. kongresz- szusa meghatározott.” A szovjet külügyminiszter hozzáfűzte: „Kapcsolataink az Egyesült Államokkal nem akadályozhatják kapcsolatainkat Franciaországgal, vagy más országokkal.” Ez a világos és félreérthetetlen beszéd csak elősegítheti az őszinte és nyílt eszmecserét, amely a szovjet—francia csúcs- találkozókat eddig is jellemezte. Előre lehet lépni a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztésében is. Az 1969-ben kitűzött cél — a kereskedelmi csere volumenének megduplázása —, 1974-ben megvalósulhat. Az utóbbi években jelentősen nőtt a kooperáció az autógyártásban, a vegyiparban, az olajfinomításban, a szerszámgép- és hajógyártásban. A kölcsönös előnyök alapján például szovjet földgázt szállítanak Franciaországba csövek és a szovjet gázipar számára fontos egyéb berendezések ellenében. Francia felszerelések érkeznek a kámai autóipari kombinátba. A Szovjetunió olyan hatalmas, 65 ezer tonna kapacitású sajtolóberendezést szállít Franciaországba, amelynek nincs párja Nyugat-Európában. Tavaly a két ország áruforgalma 1972-höz viszonyítva 25 százalékkal nőtt és elérte a 700 millió rubelt. Mind Moszkvában, mind Párizsban arra mutatnak rá, ami előremutató a szovjet—francia kapcsolatokban, de nem becsülik le a két, különböző rendszerű állam közti nézeteltéréseket sem. Ez a reális, őszinte hang a csúcstalálkozó egyik pozitív előjelének tekinthető, A szovjet sajtó hangsúlyozza: az együttműködés ellenségeinek mesterkedései ellenére 1974- ben, a szovjet—francia diplomáciai kapcsolatok felvétele 50. évfordulójának esztendejében újabb jelentős lépésekre kerülhet sor az immár hagyományos szovjet—francia együttműködés terén. Brezsnyev és Pompidou találkozója ezeket a lépéseket segítheti elő. Kudnyánszlky Ustvárt j Kissinger felszólítása a kongresszushoz: Fogad/a el a legnagyobb kedvezmény elvét Kissinger amerikai külügyminiszter a szenátus pénzügyi bizottságában pénteken felszólította az amerikai kongresszust, hogy hagyja jóvá a szovjet— amerikai kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok normalizálására javasolt kormányintézkedéseket. A külügyminiszter rámutatott: amennyiben a kongresszus a Szovjetuniónak szóló legnagyobb kedvezmény elvét elutasító cikkellyel hagyná jóvá a javaslatot, úgy ajánlani fogja az elnöknek, hogy vétózza meg a törvénytervezetet. A Szovjetunióval a feszültség enyhülésére törekszünk, s ennélfogva szilárdítani kívánjuk kapcsolatainkat. Az a véleményünk, hogy a kapcsolatoknak ugyanakkor széles fronton kell fejlődniük — indokolta állásfoglalását Kissinger. Az Egyesült Államok külügyminisztere a továbbiakban hangoztatta, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének a Szovjetunióra vonatkoztatása nem privilégium, hanem a politika diszkriminációs jellegének megváltoztatása, s enélkül nem juthatnak tovább a kereskedelmi kapcsolatok normalizálásában. Kissinger utalt arra, hogy ellenkező esetben kérdésessé válnának a kapcsolatok javítására tett eddigi intézkedések, s a kapcsolatok minden területén, így a közel-keleti konfliktus rendezésében is semmissé válnának az eddig elért szerény eredmények. Kissinger végezetül kijelentette, hogy az amerikai kormány nem fogadja el a kereskedelmi reformra vonatkozó képviselő- házi módositást, mert az gátolja az amerikai—szovjet kereskedelmi kapcsolatok normalizálódását. Lapszemle Pravda: Nem akarunk egyoldalú katona! előnyökhöz jutni A Pravda pénteki száma foglalkozik a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folytatott bécsi tárgyalások menetével, hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország „korántsem akar valamilyen egyoldalú katonai előnyökhöz jutni" a bécsi tárgyalásokon. „A szocialista országok célja annak biztosítása, hogy a tárgyaló asztalnál kidolgozzák a történelem első egyezményét a fegyveres erők és a fegyverzet kölcsönös és sokoldalú csökkentéséről Közép-Európában ,és megszilárdítsák ezzel a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös biztonságát és bizalmát'1 — írja a Pravda majd így folytatja: „Az az elv, hoqy mindegyik fél azonos százalékkal csökkenti csapatainak létszámát, lehetővé teszi, hogy egyik fél érdekei se szenvedjenek kárt” — mutat rá a Pravda. Az SZKP Központi Bizottságénak lapja egészében derűlátóan értékelv© a tárgyalások menetét, felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy számos nyugati delegátus „fokozott érdeklődést tanúsít az úgynevezett kísérő intézkedések iránt", Igyekeznek kikényszeríteni a vitát olyan kérdésekről, mint a nagyszabású hadgyakorlatokról, a csapatok mozgásáról való tájékoztatás kérdése, a megfigyelők cseréje stb. Az ilyen viták — írja a Pravda — csupán arra alkalmasak, hogy elvonják a bécsi tárgyalások résztvevőinek figyelmét a főcélról: a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről. Komm&ntár Veszélyes eset Nemcsak az argentin, de a külföldi távirati irodák is gyorshírben közölték, hogy Ricardo Obregon Cano, Argentína Cordoba nevű tartományának kormányzója és helyettese, Atilio Lopez hivatalosan benyújtotta i lemondását. Az argentin belpolitika rejtelmeiben járatlan megfigyelő előtt is azonnal világos, hogy rendhagyó természetű eseményről van szó. Normális körülmények között még magában Argentínában sem számítana szenzációnak, ha egy tartomány adminisztratív vezetője és helyettese leköszön tisztségéről, a külföldi közvélemény érdeklődésére pedig egyáltalán nem számíthatna egy ilyen hír. Csakhogy Argentínában mindinkább meg lehet kérdőjelezni a normális körülményeket — és hogy ez a kérdőjel mennyire jogos, azt érzékelteti a fenti jelentés háttere. E háttér legfontosabb ténye, hogy Cordoba politikai értelemben már régen nem egy tartomány a sok közül, hanem a nagy múltú és jelenleg is rendkívül aktív argentin baloldal legerősebb fellegvára. A másik alapvető tény, hogy Cano kormányzó és helyettese baloldali érzelmű emberek, amellett törvénytisztelő állampolgárok, akik tiszteletben tartották — és Igyekeztek másokkal Is tiszteletben tartatni — a helyi választók sok-sok szavazásban megnyilvánult akaratát Akadtak azonban Cordo- bában — és egészen biztos, hogy a fővárosban, Buenos Airesben is — politikai személyiségek és csoportok, akik nem ilyen kényesek az emberi szabadságjogok és az alkotmányos paragrafusok kérdéseiben. Ezek már régebben elhatározták, hogy megpróbálják megszüntetni Cordoba baloldali fellegvár-jellegét és most akcióba léptek. Méghozzá olyan módon, amelyre nem volt példa az argentin belpolitika történetében. A rendőrség vezetői egyszerűen fizikai erőszakkal eltávolították hivatalukból a tartomány két legfőbb politikai vezetőjét — akiknek ők maguk is engedelmességgel tartoztak. Az orszáq felzúdult. Mindenki a fővárosra, a rózsaszínű házra, az elnöki rezidenciára tekintett. A döntés meg is született, de aggasztó előjellel. Az agg elnök, aki nemrég tért vissza a hatalomba és akinek táborát óriási ellentétek zilálják szét, „utána ment az eseményeknek". Olyan törvényjavaslatot hagyatott jóvá péntek reggel a szenátussal, amely szerint a központi hatalomnak „egyes esetekben” joga van beavatkozni a cordobai közigazgatás irányításába. Ezzel zöld utat biztosított egy erőszakos tartományi puccsnak, és hivatalosan is lemondásra késztette ennek áldozatait. Ismerve az elnök helyzetét és a fegyveres erők közelmúltbéli szereoét, valamint a chilei tragédiát, aligha túlzás az az állítás, hogy a cordobai fordulat veszélyes precedens lehet. Következményei könnyen túlterjedhetnek a tartomány határain.
