Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)
1974-03-31 / 89. szám
KOMMENTAR Az elnöki palota homlokzatáról már eltüntették az ostrom nyomait. A patinás épület, amelynek falai között tavaly szeptember 11-én a benyomuló puccsisták meggyilkolták Chile törvényesen megválasztott államfőjét, látszólag helyreállítva magasodik az ég felé az Alkotmány-téren. A környező magasépületekből azonban látni lehet, hogy a belső, udvari szárnyépületek beomolva, kiégetten. — úgy ahogy d repülőbombák és tankágyúk lövedékei a harcok idején összerombolták —, meredeznek továbbra is. A chilei fővárosban az egyszerű emberek az egész helyzetre jellemzőnek mondják a Monedának ezt a látványát. Santiagában ugyanis a felszínen nyugalom van és a főváros lakói szokásos mindennapi életüket élik. De a nyugodt külső olatt feszültségek lappangónak, amelyeknek látványos- kirobbanását egyelőre csak a junta véres terrorja tudja megakadályozni. Az ostromállapöt, amely szinte korlátlan jogokat biztosít a diktatúra urainak, továbbra is érvényben van: a tábornokok éppen féléves uralmuk jubileumát használták fel arra, hogy újabb hat hónapra meghosz- szabbítsák. Minden nap hajnali egy órától kezdődik a kijárási tilalom, reggel fél hatig és csupán az őrjáratozó katonák szórványos géppisztolysorozatai törik meg a „szellemváros” némaságát. A juntának bőkezűen nyújtott észak-amerikai hitelek ellenére is súlyosbodik a gazdasági válság. Az infláció rekord- magasságra emelkedett, elérte immár az 1200%-ot. Többszázezer a munkanélküliek száma abban az országban, ahol a Népi Egység hóromesztendős kormányzata majdnem mindenkinek biztosítani tudta a kenyér- kereseti lehetőséget. A diktatúra urai azzal próbálják magya- rázgatni e nyomorúságos helyzetet,' hogy Chile kénytelen jelenleg a „hadigazdaság" viszonyai között élni, mert a kormányzatnak „belháborút” kell folytatnia a „marxista felforga- tós” ellen és kívülről is „támadás veszélye" fenyegeti. A junta a „külső ellenséget” Peruban találta meg, melynek katonai vezetői rendületlenül folytatják előrehaladásukat a függetlenség és a társadalmi igazságosság érvényesítésének útján. A perui vezetők többször tiltakoztak a chilei tábornokok véres terrorja, a tömeges kivégzések, a koncentrációs tábo- »ok, a nemzetközi jog megszegése ellen és szót emeltek amiatt is, hogy a chilei katonaság a területenkívüliséget élvező külföldi követségekre behatolva fogja el nemegyszer áldozatait. Santiagóban — erre hivatkozva — azt állítják, hogy „Peru fenyegeti Chile biztonságát". így próbálnak ürügyet találni arra, hogy tovább duz- zasszák a puccs óta létszámában immár négyszeresére emelt fegyveres érőket és újabb tankokat vásárolnak az Egyesült Államokban. Az elnyomó gépezet fejlesztésével természetesen a diktatúra belső helyzetét szeretnék szilárdabbá tenni. Már nemcsak a betiltott Népi Egység pártjainak aktivistáit üldözik, hanem a puccsot előkészítő Keresztény- demokrata Párt elégedetlenkedő politikusait is. Ez a pórt, amelynek jobboldali vezetői oly nagy szerepet vállaltak a katonai rendszer hatalomrasegítésének pszichológiai előkészítésében, nem folytathat ma sem politikai tevékenységet. Tekintve azónban, hogy vagyonát nem kobozták el és a keresztény- demokratáknak ipari, mező- gazdasági és főként kereskedelmi vállalkozásaik vannak, a junta urai engedélyezték, hogy a pártvezetőségek tagjai — csupán ezeknek az üzleti ügyeknek megtárgyalására — időnként tanácskozásokat tartsanak. Amikor azonban nemrég hat kereszténydemokrata vezetőről kiderítették, hogy „üzleti összejövetel" ürügyén politikai megbeszélést folytattak, börtönbe vetették őket. Frei és Aylwin volt szenátorok és a jobboldali szárny más vezetői azzal fenyegették meg a juntát: ha tovább folytatja megtorlásait a kereszténydemokrata politikusok ellen, politikai menedékjogot kérnek Svájc santiagói nagykövetségén. A junta urainak főerőit most a Népi Egység vezetői és az alkotmányhoz , hű katonatisztek elleni perek előkészítése köti le. Nemrég Valdiviában egy lovassági laktanyában rendezték meg a perek főpróbáját. A bírói eljárást a junta által létrehozott „haditanácsok” egyike folytatta le. A Szocialista Párthoz tartozó hét volt helyi vezetőt hurcoltak vasra-verve ajunta négy tagjának hatalmas színes portréja alatt helyet foglaló bíróság elé. Az előkészítés gondos volt: a „nyilvános" per hallgatóságát alaposan megválogatták és a kirendelt védők felolvasott nyilatkozatait a katonai hatóságok előzetesen cenzúrázták. A lakosság néma tüntetését azonban nem tudták megakadályozni. A „főpróbából" levonták a tanulságokat: Pinochet tábornok, a junta feje bejelentette, hogy a Népi Egység Dawson-szigetén fogva tartott vezetőit „zárt ajtók" mögött ítélik majd el. így akarják elkerülni, — úgymond —, hogy egy nyilvános per „felkavarja az indulatokat és szenvedélyeket”. A junta mindenesetre szabad kezet kíván biztosítani magának a terrorperekhez, a ter- rorítéletekhez. Árkus István AZ ÉV SAJTÓFOTÓM. Amszterdam: Ismeretlen fotós képe nyerte „Az Év Sajtófotója" dijat. A kép azt a jelenetet örökítette meg, amikor Salvador Allende chilei elnök (középen) és hívei gépfegyverrel a kezükben várják a Moneda palota bejáratában 1973. szeptember 11-én a chilei katonai junta támadását (Telefotó — AP — MTI — KS) Halálbüntetés — elefántokért A kenyai kormány úgy rendelkezett, hogy bizonyos kivételes esetekben halálbüntetést lehet kiszabni az orvvadászokra. Ezt a döntést az tette indokolttá, hogy csupán 1973 januárjától szeptemberéig — vadállati kegyetlenséggel — az elefántcsont kedvéért — 12 000 elefántot pusztítottak el, ami a kenyai elefánt-állománynak mintegy 20 százaléka. A Cavo nemzeti parkban az orvvadászok naponta 5 elefántot ölnek meg. A park területét a szó szoros értelmében szürke hústornyok borítják: kité- pett agyarú óriásállatok tetemei. Az amerikai Newsweek szerint az elefántcsont árának példátlan emelkedésével arányban következett be és folytatódik a pénzéhes emberek elefánt-hajszája: az elefántcsont ára fontonként 35 dollárra emelkedett, s egy-egy agyar súlya eléri o 75 fontot. Kínaiak Pá Gazdasági hírek Indiából $ Sndia keramiaexportja 1972 —73-ban 10,9 millió rúpiát tett ki, az 1971/72. év 8,6 milliójával szemben. A becslés szerint értéke 1973/74-ben 12,11 millió rúpia lesz. Indiai kerámiákat szállítanak Angliába, az NSZK-ba, Malaysiába, Szingapúrba, Sri Lankába, Nepálba, Irakba, Iránba, Görögországba, Egyiptomba, Szudánba, és más országok egész sorába. £) Az indiai Központi Geológiai Igazgatóság közölte, hogy Maharashtra államban, Nagpur vidékén mangánérc-lelőhelyeket fedeztek fel. Ezek tartalékait mintegy 2 millió tonnára becsölik. Az ércréteg szélessége 8—10 méter, s mintegy 2 méter mélységben fekszik a földfelszín alatt. £ Az indiai kormány jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében állami kézbe kell venni az ország területén tevékenykedő összes külföldi kereskedelmi vállalatot. A külföldi részesedés a vállalatok tőkéjében mindössze 40 százalékos lehet. (Ez nem vonatkozik az exportárut előállító vállalatokra, valamint a nagy fontosságú ,,megkülönböztetett’4 vállalatokra.) $ Az indiai kormány úgy döntött: nem csökkenti a „különleges” vállalatok nyersanyagbehozatalára szánt valuta mennyiségét, hogy biztosítsa azok teljes kapacitását. A csoportjukba nem tartozóknál a színesfémek behozatalára szánt valuta mennyiségét 25 százalékkal csökkentették. # India 1973 január—júniusában 43,6 ezer tonna leveles dohányt exportált (385,8 millió rúpia értékben), az 1972 hasonló időszakában külföldre szállított 38,2 ezer tonnával szemben (értéke 326 millió rúpia). Az indiai dohány legfőbb vásárlója Anglia, ebből 14,2 ezer tonnát vett át. ... A francia tipikus francia. Baréttban, hosszú francia kenyérrel. Elálló zsebéből borosfiaskó kandikál. ; A kínai katona tipikus kínai katona. Mintha csak a legutóbbi pekingi mozgósítási szabályzatból lépett volna elő: hősi mosoly, és természetesen az elmaradhatatlan piros könyvecske. mert, ugyebár, a katona enélkül nem katona ... A könyvecskében, ha gondosabban szemügyre vesszük, nem Mao-idézetek vannak, hanem párizsi éttermek címei, de hát ki nézeget egy plakátot közvetlen közelről? A két figura Jean Yanne francia filmrendező alkotását hirdető plakáton találkozott és folytatja tovább az ismeretséget a „Kínaiak Párizsban" című excentrikus bohózat kockáin. Győz a „titkos fegyver" Ugyan mit keresnek a Meny- nyei Birodalom fiai Párizs ege alatt? A szerző elgondolása szerint egyszerűen megszállják a francia fővárost. Kínai zászlóaljak ostromgyűrűbe fogják az Eiffel-tornyot, kínai katonák menetelnek a Champs Elysees- en ... Természetesen a Jőporfüstöt ártatlan humor helyettesíti. A kínaiak váratlanul rohanták meg Párizst... virágcsokrokkal. és ugyan ki az a vérbeli párizsi - hóna alatt a francia kenyérrel — aki elő nem húzná zsebéből a borosfiaskót és rá nem köszöntene az udvarias és Allah segítségével győztem le Fraziert... Clay—Kadhafi találkozó? Cassius Clay asztalánál állok Tripoliban, a Libya Palace étteremben. Asztaltársa — akiről később kiderül, hogy titkára —, gyanakvóan mérícskéL Clay megpróbál kibúvót keresni. Arra hivatkozik, estére sajtóértekezlete lesz itt a hotelben, és nem gondolt arra, hogy külön nyilatkozatot adjon. Talán majd napközben még találkozunk, s akkor meglátjuk. Érzem, hogy most vagy soha. Tovább puhítom. Clay egy ideig hallgat, és csak nagy fekete szemét forgatja felém. Tejeskávét és tojásrántot- tát rendel reggelire, majd végre megszólal: — Hát ha nem ragaszkodik a magnófelvételhez, és kéznél van a ceruzája meg a füzete, csináljuk meg most — Hogyan szántsam: Cassius Clay-nek vagy Muhammad Alinak? — Cassius Clay európai és keresztény név. Én afrikai vagyok és muzulmán. — Kellemes meglepetés volt találkozni önnel itt, Tripoliban. Miért tartózkodik a líbiai fővárosban? — Kadhafi elnökkel szeretnék találkozni — válaszolja jelentőségteljesen. —- Miről akar tárgyalni vele? — Erről egyelőre nem nyilatkozom. — Ügy tudom, más arab országokban Is járt — Igen, több muzulmán ország kormánya meghívott vendégül. Líbia előtt Egyiptomban, Kuvaitban, Abu Dhabibon és Katharban jártam. Innen Marokkóba, Törökországba, majd Pakisztánba utazom. — Mi körútiának célja? — Esősorban, hogy demonstráljam a mohamedánok egységét A muzulmán szolidaritás erősítése életcélom — mondja, miközben komoly arckifejezéssel nagyokat bólogat — Szeretném emlékeztetni arab testvéreimet hogy az Egyesült Államokban a muzulmánok százezrei élnek, akiknek rokonszenvére és támogatására mindig számíthatnak, és fordítva: az arab országoknak sem szabad soha megfeledkezniük Amerikában élő testvéreikről. — Rendkívül nagy érdeklődés előzte meg Frazier re! való mérkőzését. Hogyan élte át ön ezt a nagy összecsapást a ring ben? — Azt hiszem, o közönség elégedett volt. Nehéz és kemény harcot vívtunk. Frazier kiváló „fighter". — Mivel magyarázza sikerét: jó pszichikai vagy fizikai előkészületeivel? — Allah velem volt Csakis neki köszönhetem győzelmemet — hangzik a válasz, és ismét átszellemült arckifejezéssel bólogat felém. A tojásrántotta gyorsan fogy Clay tányérjából. Nem sok idő marad már a beszélgetésre. Közben az autogramvadászok gyűrűje bezárul körülöttünk. Clay szemmel láthatóan élvezi a népszerűséget, és megszokta, hogy tolonganak körülötte. Viselkedésében azonban nyoma sincs a sokat hallott és emlegetett fennhéjázásnak és beképzeltségnek. Mi történt ezzel a ma már 32 éves „fenegyerekkel”? Az évek vagy az iszlám szelídítette-e meg? Mohamedán lelkipásztor, vagy békeharcos lesz-e az egykori profi csillagból? Vagy pedig Clay csak megtalálta a módját annak, hogy továbbra is ébren tartsa az érdeklődést maga iránt, amikor a ring fényei már kialusznak? Business vagy meggyőződés vezérli vallási fanatizmusát és fokozódó politizálását? Ezek a gondolatok villannak át a fejemben, amikor elindítom az „utolsó menetet". — Mikor mérkőzik meg Fore- mannel? — Hat hónapon belül. — Milyen eredményt vár? — Erről még korai beszélni. ■— A hosszú utazgatások nem befolyásolják károsan erőnlétét? — Én most is edzésben vagyok. Holnap reggel 5 órakor is lesz egy tréningem. Jöjjön el, ha korán szeret felkelni. — Mégis, mondjon valamit Foremanrői. — Foremannek vasökle van, de lassú. Azt hiszem, hogy a tapasztalat mégis felül fog kerekedni .,, (Az újvidéki Magyar Szó nyomán) derék idegenre - kacsint a nézőre a filmbohózat szerzője. A téma ezután a piros könyvecske ajánlatait követi, amely ínycsiklandozó francia ételeket sorol fel. A megszállás közös kóstolgatásokba fullad. Ám az igényesebb filmrendezők — és ezek közé sorolja magát Jean Yanne is - nem fejezhetik be alkotásukat egy laposra sikerült heppy enddel. A film végén jön a mély filozófia és az a sarkalatos igazság, hogy jobb a kínai katonának a hazai mezőkön masíroznia, és a párizsinak a Champs Elysees-en sétálgatnia. A szegény kínai hősök végül is vereséget szenvednek a franciák titkos fegyverétől. Talán a legújabb típusú Mirage bombázóktól? Isten őrizz — és a szerző megint hamiskásan kacsint egyet a nézőre: — Titkos fegyverünk nem újdonság — a kelleténél több pezsgő és a kelleténél több elbűvölő francia nő. Ez a film tréfája és bízvást rámondhatjuk: „Vive le France!” Baráti beszélgetésben fordíthatunk néhány percet a filmre, sőt egy haragos cikket is írhatunk valamelyik lapba, elsiratva a sekélyesedő francia filmgyártást A nagykövet kirohant a moziból... Nem így Pekingi Az ő szigorú szeme a pezsgősüvegek durrogásán és a női szoknyák villanásán keresztül meglátta a nemzetközi kapcsolatok komoly tényezőjét. A filmbohózatra a kínai külügyminisztérium hisztérikus hangú jegyzéke és a párizsi kínai nagykövet azonos hangnemű nyilatkozata volt az első reakció. Az ember azt várta, hogy ezután már csak a hadüzenet következhet, — bár nyilvánvalóan Párizs megszállása nélkül. A kínai nagykövet egyszerűen kirohant a moziból. A továbbiakat a Le Monde február 26-i számában így ismerteti : — Kiderült, hogy a filmben a kínai hadsereget nevetségessé tették, sőt a nagykövet logikája szerint, egyenesen megrágalmazták: nevetség tárgyává tették a kulturális forradalom „termékeny erőfeszítéseinek" eredményeit. „A francia kormány vegye tudomásul — fenyegetőzik a nagykövet -, hogy mindez igen komolyan kihat országaink kapcsolatára." A diplomáciai vihar azóta nem ült el Pekingben. A nagykövet szóbeli tiltakozását hivatalos tiltakozás követte. Mindezek tetejében, — mint néhány nemzetközi rádióállomás jelentette —, Kína állítólag lemondta a francia műszaki kiállítást, amelynek május 24-én kellett volna megnyílnia Pekingben. Ha pedig figyelembe vesz- szük, hogy Franciaország már négymillió frankot fektetett ebbe a dologba és már kétezer köbméternyi kiállítási tárgyat le is szállíttatott a kínai fővárosba, akkor fel kell figyelni arra, hogy a Mao által kitalált büntetés nem áll arányban a francia filmrendező bűncselekményével. L Bodard, az ismert francia Kína-szakértő (a kulturális forradalomról szóló monográfia szerzője) az Aurore című lap egyik legutóbbi számában a film körüli kínai álláspontot így határozza meg: hódítókként való ábrázolásuk, még akkor is, ha fegyver helyett virág van a kezükben, sérti az Európával való flörtölésre irányuló politikai irányelveiket. Lánctalpas flört... És Bodardot nem vádolhatjuk elfogultsággal, különösen akkor nem, ha azt vesszük figyelembe, hogy az utóbbi időben ez a flört lánctalpak csikorgása közepette megy végbe. A tájékozott nemzetközi sajtó tele van olyan hírekkel, hogy Peking a NATO-piacokon lázasan vásárol fegyvert és szabadalmakat. A londoni Observer például szorgalmasan jósolgat egy hatalmas üzletkötést, amelynek eredményeként a kínai légierő angol gyártmányú reaktív motorokat kapna ... Az amerikai Newsweek és az indiai Blitz szinte egyidőben szimatolta ki, hogy Közép-Kína északi részében hatalmas katonai építkezést terveznek. A leendő gyár Sz-18N típusú nehézhelikoptereket állít majd elő amerikai szabadalom alapján. Végezetül, egy amerikai óriáscég jóminőségű harckocsi-gyár szállítására készül Peking számára. A NATO stratégái, miközben fegyverekkel halmozzák el a maoista hadsereget, arra számítottak, hogy a kínai haderő északon a kazahsztáni határon, keleten a Paracel-szigeteknél, délen pedig a tibeti hegységnél, illetve a Hindusztáni völgynél sorakozik majd fel. Nos, a vidám francia filmrendező felfedezte a negyedik égtájat. A film hősei kezében a” virág szimbolikusan arra figyelmezteti a nézőt, különösen a NATO tábornoki egyenruháját viselő nézőt, hogy gondolkodjék a meglehetősen kellemetlen gyümölcsökről. Az eretnekek listáján Jean Yanne-t felfedezéséért Peking jutalomban részesítette. Felvette az eretnekek maoista nagy antológiájába a kapitalista Beethoven, a nagy és mérges nyom - Schubert és a záptojás Michelangelo mellé, V. Szimono* az APN politikai szemleírója (KS) EÜJ 3 VASÁRNAPI MEUIKIET EB Santiago rémnapjai
