Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)

1974-03-30 / 88. szám

%9H. március 36.

DUNANTOLI MAPIO

Kádár János beszéde Nyíregyházán

ijFotytertás az 1. oldalról)

—- A Központi Bizottság ülésének napirendjén szerepelt a munkásosztály helyzetének elemzése, értékelése. Önök minden bizonnyal tudják, hogy az utóbbi években nemegyszer szerepeit ez a téma a Központi Bizottság üléseinek napirendjén.

Ezen a mostani tárgyaláson a párt tisztázott néhány fogalmat, alapvető kérdést a munkásosztállyal kapcsolatosan. A dolog lényegét azonban nem abban látjuk, hogy a munkásosztály helyzetéről minél gyakrabban, önálló napirendi pontként tárgyaljunk. A munkásosztállyal való törődésnek az egész politikát át kell hatnia.

Munkáspolitika, munkésérdek

A Központi Bizottság a munkásosztály helyzetét a politikai vezető szerepének érvényesülésétől kezdve az anyagi körülményekig, a lakásviszonyokig, a műveltség, iskolázottság témaköréig sokoldalúan elemezte. Olyan határozat született, amely biztosítja az említett kérdések megfelelő kezelését a jövőben is.

De amikor a munkásosztály helyzetéről szólunk, akkor az első és a legfontosabb, amit figyelembe kell venni, hogy a Magyar Népköztársaságban a munkásosztály van hatalmon, a munkásosztály a magyar társadalom vezető osztálya, s hazánkban eredményesen épül a szocializmus. Ez munkásosztályunk helyzetének fő jellemzője, s ha a munkásosztály ügyeit rendben akarjuk tartani, először mindig erre gondoljunk. Ez a döntő és meghatározó o munkásosztály helyzetének megítélésében. A legfontosabb az, hogy a munkáshatalom szilárd legyen, a munkásosztály vezető szerepe érvényesüljön társadalmunk életének minden területén, s hogy a munkásosztály történelmi célja, a szocialista társadalom felépítése megvalósuljon. Aki ebből indul ki s ezt követi, az törődik a legjobban és a legmegfelelőbben a munkásosztály helyzetével.

Belpolitikánk alapvető törekvése a szocialista demokrácia továbbfejlesztése. Mi nem féltjük a hatalmat attól, hogy a do'gozó emberek beleszólnak a döntésekbe, ellenkezőleg: a szocialista demokrácia továbbfejlesztésén azt értjük, hogy a munkások, a parasztemberek, az értelmiségiek, általában minél több dolaozó — megfelelő fórumokon és módon — beleszólhasson az irányítás, a vezetés kérdéseibe. Rendszerünk sajá- tossáaa, fontos vonása, hogy minél több eszmeileg tisztán látó, a szocializmus céliát vállaló, érte tenni képes és tenni akaró ember hallassa szavát a közösség ügyeiben.

Arra törekszünk, hogy politikánkba, a kormányzat kérdéI seibe, az üzemek, a termelőszö- - vetkezetek belső életébe, a ta- j nácsok tevékenységébe minél j több embernek legyen módja beleszólni.

Ezen az általános törekvésen belül most jobban előtérbe kell helyeznünk — és a kongresszusig a központi szerveknek is vizsgálniuk kell — azt a kérdést, honv az üzemek belső életében, az üzemi demokrácia terén hogyan tudnánk előbbre lépni. Úgy véljük, a különböző fórumokon nagyobb lehetőséget kell biztosítani a dolgozóknak ahhoz, hogy az eddiginél nagyobb mértékben és még több kérdés eldöntésében vehessenek részt, talán még úgy is, hogy bizonyos rendelkezésre álló anyagi eszközök felett diszponáljanak, és. személyi kérdésekben is kifejezhessék véleményüket. Tehát azt szeretnénk, hogy hatékonyabban működjön demokráciánk, és nem úgy, ahogy ma még sok helyen előfordul: a dolgozók elmondják ugyan a véleményüket, a vezetők meg is köszönik azt, de minden marad a régiben. Ezen változtatni kell, hogy e területen is határozottabban léphessünk előre. Ezt meg is tehetjük, hiszen a feltételek — mind a dolgozók szemléletének fejlődését, mind társadalmi viszonyainkat tekintve — adottak.

Azt hiszem, minden pártmunkás tudja, milyen nagy mozgósító erőt jelent, ha komolyan vesszük a dolgozók közvetlen tapasztalatait, észrevételeit, s hogy ez milyen naqy segítség a munka megjavításában,

Eddiq a munkásosztályról, társadalmunk vezető osztályáról beszéltem, s arról a politikáról, amellyel kapcsolatban mostanában gyakran használunk ilyen kifejezéseket: munkáspolitika, munkáskultúra, munkásérdek és hasonlók. Persze, az sem lesz baj, hogy ha ritkábban használjuk majd ezeket a kife'ezéseket, s a gyakorlatban többet teszünk a munkáspolitika, a munkásérdekek kifejezése, a munkások műveltségének elősegítése érdekében.

Ismeretes, hogy több éve folyik tárgyalás a Magyar Nép- köztársaság és a Vatikán között. Sok mindent rendeztünk hazánkban az állam és az egyház kapcsolatában. Legutóbb a Vatikán olyan döntést hozott, hogy egyházjogilag üresnek tekinti az esztergomi érseki széket. Ez a nyugati sajtóberkekben viharokat kavart. A reakciós elemek nagyon megharagudtak a pápára. Olyan híreket terjesztettek el, hogy a magyar kommunista kormány nyomására határozott így VI. Pci pápa. Gondolom, túlértékeük lehetőségeinket, és lebecsülik a Vatikánt azok, akik azt állítják, hogy VI. Pál pápa a mi nyomásunkra fosztotta meg Mindszen- tyt az esztergomi érseki széktől. Egészen rnósr'l van szó. A katolikus egyház is keresi helyét a modern világban.

A mi feladatunk az, hogy munkások, parasztok, értelmiségiek, más dolgozók, kommunisták és pártonkívüliek, hivők és nem hivők még nagyobb társadalmi egyetértésre jussanak a szocialista cél vállalásában, és az alkotó munka előrevitelében. Ez a szilárd elvi álláspontunk, ezt követtük eddig is, és ezt a szövetségi politikát kell és akarjuk folytatni a jövőben is.

Kádár János a szövetségi politikával, a párt munkastílusával összefüggésben hangsúlyozta:

A munkásosztály pártunk szülőanyja. A Magyar Szocialista Munkáspártot és elődeit, s általában a forradalmi munkáspártokat a munkásosztály hozta a világra, hogy társadalmi célját megfogalmazza és valóra váltsa.

Ilyen értelemben a párt és az osztály viszonyában van egy sajátos kettősség. A párt mint politikai szervezet tudja megfogalmazni a munkásosztály társadalmi törekvéseit, s ilyen értelemben a párt irányítja és vezeti a munkástömegeket. Másrészt mi, kommunisták személyileg nem hatalmaskodásra és uralkodásra, hanem a munkásosztály, a nép szolgálatára kötelezett emberek vagyunk. Kerülhet bárki bármilyen magas tisztségbe, jól értse meg, hogy ez a bizalom a személyes érdemeken túl elsősorban egy politikának, a szocialista célnak szól. Ennek van alárendelve mindenki, dolgozzék bármilyen területen és bármilyen funkcióban. Nekünk ilyen értelemben is a szocializmust, a munkásosztály érdekeit kell szolgálnunk: kollektíván, mint politikai pártnak és egyénileg, mint a párt funkcionáriusainak és tagjainak, a tömegszervezetekkel, a tömeg- : mozgalmakkal és a tömegekkel együtt és összefogva.

Egyenletes fejlődés

Tersada'mi egyetértés

Hangsúlyozni kell azt is, hogy a munkáspolitika: szövetségi

politika. Államunk legfőbb politikai alapja a munkás-paraszt szövetség. Ez a szövetség szilárd: közös szocialista cél fűzi össze társadalmunk e két nagy dolgozó osztályát, és a jövőben is állandó feladatunk lesz, hogy o munkás-paraszt szövetséget szilárdítsuk és erősítsük.

A szövetségi politika érvényes társadalmunk többi dolgozó ré- tegére is. Ezek közül elsősorban az értelmiséggel dolgozik kéz o kézben, összeforrottan, testvérként, szövetségben a munkásosztály. Mély meggyőződésünk ugyanis, hogy a szocializmus megvalósításához az értelmiség mindennapi hozzájárulása elengedhetetlenül szükséges. A másik oldalról viszont az értelmiséget mozgósító nagy célok csak a szocialista társadalomban valósulhatnak meg. A munkásosztály és az értelmiség politikai szövetségének ez az alapja.

Ez a szövetségi politika — amelyet mi köznapi nyelven népfrontpolitikának is nevezünk — tartós és nagy távlatú politika. Egyben ez a szövetségi politika jelenti a párttagok és pártonkívüliek, a kommunisták és más vilógnézetűek politikai szövetségét és együttes tevékenységét a szocializmus építésében, ilyen vonatkozásban az utóbbi években szintén fejlődtünk, előrehaladtunk. Sok társadalmi rendezvényen, ahol nemcsak kommunisták vannak jelen, tapasztalni, hogy pusztán a felszólalás alapján már nagyon nehéz megkülönböztetni a párttagot és a pórtonkívülit, amikor közérdekű kérdésekről, a szocialista célok előmozdításáról esik

szó. Ez nagy ereje a párt, a munkásosztály politikájának. Politikánk célja az, hogy a szocialista eszme, amely az egész nép boldogulását szolgálja és valósítja meg, a nemzet alkotásra képes összes erőit tömörítse.

Ami a hivők és nem hivők között meglévő világnézeti különbségeket illeti, erről az a véleményünk, hogy világnézeti kérdésekben csak érvekkel lehet győzni. A politikai harcban azonban számunkra teljesen közömbös, hogy ki hivő vagy nem hivő, ki milyen egyházhoz tartozik. Ha velünk tart, akkor szövetségesünk, ha szemben áll velünk, nem lehetünk elnézőek. A hivő ember vallásos érzékenységét tiszteletben tartjuk: nem sértjük meg, erre semmi szükség sincs. Ugyanakkor saját világnézetünket hirdetjük, terjesztjük, s nem hagyjuk szidalmazni és támadni. Ma Magyarországon a közös dolgokban, a szocialista építés alapvető, közös céljci- ban jól egyet tudunk érteni a hívőkkel, az egyházakkal, az egyházak vezetőivel is. Ez így helyes.

Az állam és az egyház közötti rendezett viszony nem önmagától, hanem kitartó murikéval jött létre. Azt hiszem, mindenki számára világos, hogy lakás kell a hívőnek is, meg a nem hívőnek is, és természetes, hogy a lakásépítési programnak közösnek kell lennie. Egy fejlettebb új világban, a szocialista társadalomban is mindenki „lakos" lesz. Márpedig aki részese lesz a boldogabb jövendőnek, annak az építésből is ki kell vennie a részét. Hozzáteszem, az emberek többsége — jószándékkal — ki is veszi e részét

A Központi Bizottság első tit- j kára részletesen szólt a gazdasági építés eredményeiről. Hangsúlyozta, hogy az 1973-as gazdasági év jó esztendő volt. Az alapvető célokat a népgazdasági tervet meghaladó mértékben elértük, megvalósítottuk.

Megfelelő erőfeszítések történtek és jelentős eredmények születtek életünk más fontos területein is, mint például a tudomány, a közoktatás s a kultúra területén — mondotta, majd így folytatta: a közművelődés helyzetét most értékelte részletesen a Központi Bizottság, és ezúton is szeretném felhívni az elvtársak figyelmét a közeljövőben megjelenő határozatra és az előadói beszéd'e. Olvassák el fig 'mesen ezetet az anyagokat, mert egyrészt nagyon lelkesítőek az eredmények, másrészt sok tennivaló van még népünk műveltségi színvonalának további emelésében.

Joggal mondhatjuk el, hogy Magyarországon az elmúlt 25—

30 esztendőben végbement a lenini értelemben vett kulturális forradalom, a nép behatolt a műveltség sáncaiba, s elérte azt a szintet, amiről hazánkban a korábbi kapitalista viszonyok között szó sem lehetett. Nagyot változott társadalmunk állapota és igen jelentős előrehaladásról beszélhetünk az ideológia, a szocialista közgondolkodás fejlődése tekintetében.

Mindennek hatása közvetlenül is jelentkezik a mindennapi életben, aminek nagyon jó kifejezője a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom, a kommunista szombatok és az önkéntes társadalmi munka. A szocialista közgondolkodás erősödését, az internacionalista, hazafias nézetek terjedését, a párt politikájának behatolását □ tömegekbe megfigyelhetjük az élet minden területén. Itt helyben, önök is tanúsíthatják, én pedig jelenthetem az egész országról, hogy szocialista ifjúságunk aktivitásának eredményeképpen mindenütt szép ünnepségeket rendeztünk március 15-én, melyek kifejezték a szocialista ha- zafiság és nemzetköziség, haladó hagyományaink és a jelen szocialista vívmányaink megbonthatatlan egységét. Ugyanez az eszmeiség és politikai kiállás jellemezte a dicső 1919-es Magyar Tanácsköztársaság évfordulójáról való megemlékezést, s ebben a szellemben bizonyára méltó lesz április 4-ének, felszabadulásunk évfordulójának megünneplése is.

Ha tehát az ország általános helyzetéről és állapotáról akarunk jellemzést adni, azt mondhatjuk, hogy a magyar társadalom fejlődése kiegyensúlyozott, egyenletes, egyes területeken dinamikus és mi azt tartjuk feladatunknak, hogy ez a törés nélküli fejlődés folytatódjék a jövőben is.

Szabolcs már nem szegény rokon

Kádár János ezután a Sza- bolcs-Szatmár megyében szerzett tapasztalatait összegezte, kiemelte, hogy a megye szinte minden területen az országos átlagot meghaladó mértékben fejlődött.

— Elmondhatom: nagy örömmel láttam a megyének az j utóbbi évtizedben minden téren tapasztalható fejlődését. Valóban szocialista fejlődés ez! Mert nemcsak gépeket, traktorokat, tömlőkészítő masinákat, hanem formálódó, társadalmi öntudattal rendelkező embereket is jelent az, hogy „szocia- | lista építés". És ez talán mindennél fontosabb, mert a köz ügyei iránt érdeklődő, odaadó, lelkiismeretes, rendes embert nem lehet valutáért „kapni", , mint mondjuk a gépeket.

Valójában sokkal nagyobb munka testesül meg az emberek szocialista fejlődésében, i mint amit egyáltalán mérni tudunk. És mindaz, amit Szabolcs- Szatmár megyében e látogatás során láttunk, nemcsak az idevalósiak, hanem mindenki számára öröm.

Ha visszagondolunk a 20—30 évvel ezelőtti szabolcsi állapotokra, minden tisztességes hazafi örül annak, amit önök ebben a megyében az utóbbi időszakban elértek. Ham »mostohagyerek" többé az országban a megyék között Szabolcs-Szat- már, elmúlt már a sajnálnivaló „szegényrokonság" ideje. A szabolcsiak büszkék lehetnek elért eredményeikre. Ugyanak- ! kor ezek az eredmények ennek ! megfelelő kötelezettségeket is hárítanak Szabolcs-Szatmár megyei pártszervezeteinkre, a kommunistákra és minden dol- I gozóra .Most már tudniuk kell j helytállni. Helyt is fognak állni — ebben bizonyos vagyok.

Kádár János felszólalása befejező részében a párt életéve! kapcsolatos időszerű kérdésekről szólt

A Központi Bizottság múlt heti ülésén elhatározta, hogy a párt soron lévő XI. kongresszusát 1975. márciusára hívja össze. Ez nagy horderejű döntés. A párt életében nagy szerepük van a kongresszusoknak, egyrészt, mert a kongresszusra való felkészülés nagy lendítő erő a párt életében és tevékenységében, másrészt, mert a kongresszus a párt legmagasabb fóruma, s hosszabb időre meghatározza a politikát.

De a mi viszonyaink között nagy esemény a pártkongresz- szus a magyar munkásosztály, a magyar rvép életében is. A párt politikáját támogatja a Hazafias Népfront, asst a politikát magukénak vallják a | munkás- és paraszttömegek, egész dolgozó népünk. Ezért a párt kongresszusának döntő szerepe van a szocialista építés fellendítésében is.

Mi nagyon bízunk abban, és reméljük, hogy a pártkongresz- szusra való felkészülés hónapjai egyúttal a szocialista építés fellendülésének hónapjai is lesznek. Ez az ország életében I fontos és nagyon hasznos. Ter- ! mészetesen sok munkával járó I év van előttünk, hiszen minden- j napi teendőinket sem hanya- i golhatjuk el arra való hivatko- J zássai, hogy kongresszusra ké- | szülünk. Most tehát kétszeres erővel kell dolgoznunk. El kell végeznünk mindennapi munkánkat — határozottan, gondosan és pontosan, ahogy azt az

egész lakosság tőiünc | ja. De ei kell végeznünk a

, kongresszusra való felkészüléssel járó munkát is.

Néhány héttel a párt XI. kongresszusa után ünnepeljük I április 4-ét, hazánk felszaba- | dulásánai; 30. évfordulóját. A ! jövő év tavaszán lejár az országgyűlés mandátuma, s új 1 választást kell kiírni. Ez nagyon j szép és lelkesítő eseménysorozat lesz: pártunk kongresszusa j meghatározza szocialista távlatainkat, további céljainkat J Ennek jegyében megfelelően ’ tudunk megemlékezni hazánk ' felszabadulásáról s ilyen politi- j kai „hozománnyal" állhatunk a ■ választók elé. Azt hiszem, ez | nagyon szép és sikeres politikai kampány iehet, s rajtunk 1 múlik, hogy az is legyen.

Megfelelő káderátcsoportosítás

Meg szeretném említeni a I Központi Bizottság múltheti ülésének egy másik határozatát is, : amely egyébként szintén a kongresszusi felkészüléssel ösz- szefüggésben és ennek a napirendi pontnak a keretében került megtárgyalásra. Ez, az a káder átcsoportosítás, amit önök is ismernek.

Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy szószerint kell érteni azt, amit a közlemény is tartalmazott. A gyakorlati munka követelményeinek megfelelő káder átcsoportosítás történt egyes vezető tisztségekben. Erről van szó és nem többről, nem másról.

Mindenki tudja, hogy a kongresszus és annak előkészítése mindig magával hoz káderkérdéseket is. így van ez az alapszervezeteit vezetőségválasztó taggyűlésein, a pártértekezleteken és magán a kongresszuson is. Ez a dolgok normális velejárója. Aki akarja, tehát úgy is értheti, hogy a , központban már megkezdődött ] a kongresszusi kádermunka, a , munka követelményeinek megfelelő, ésszerű átcsoportosítás.

Szeretném itt is hangsúlyozni, hogy folytatjuk eddigi politi- kárükat: bel- és külpolitikánk, gazdasági politikánk, agrárpolitikánk, kulturális politikánk változation, bevált gazdaságirányítási rendszerünket fenntartjuk, de a gyakorlati végrehajtást minden területen javítanunk kell.

A személyi kérdések megoldása sohasem egyszerű feladat. Minden esetben — és most már nemcsak a Központi Bizottság határozatáról beszélek — abból kell kiindulnunk, hogy nem lehetünk elfogultak. Úgy sem, hogy ha valakinek a fizimiskája nem tetszik, s bármit tesz, jó nem lehet. De úgy sem, hogy ha valakivel vacsora után jó! tudok poharazni, akkor minden jó, amit csinál. Személyi kérdésekben nem dönthet a ro- konszenv, vagy az ellenszenv. Arisztotelész mondotta: Platón barátom, de méginkóbb barátom az Igazság. Nekünk kommunistáknak első c párt érdekében végzett munka, és ezért mindig elsősorban a munka követelményéből kell kiindulnunk.

Meg szeretném mondani azt is, hogy személyi kérdéseknél mindig számolni kell félreértésekkel, mindenféle belemagya- rázásokkal, jelentkezhetnek ellenséges szándékok is. Ha félreértés van a határozat kapcsán, azt el kell oszlatni. Ha rosszindulatú félremagyarázás van, azt vissza kell utasítani. Pártunk egységét, tisztaságát, elvtársaink becsületét mindenféle rosszindulatú rágalommal, minden félremagyarázással

szemben meg tudjuk és meg is fogjuk védeni.

Pártunk harcokban edzett, munkában tapasztalt, erős és egységes párt Mi ezt az egységet minden szinten úgy értelmezzük, hogy ha egy testületben egy bizonyos kérdés megvitatásánál különböző a nézőpont, a megközelítés módja, a döntés előtt ezt nem tartjuk hátránynak. Sőt hasznos is, mert lehetőség van a kérdés sokoldalú vizsgálatára, s egy gazdag, termékeny vita után feltehetően objektív, jó határozat születik. A határozat meghozatalánál arra kell törekednünk, hogy ne a tekintély alapján, ne kiabálással és asztalcsapkodással, hanem érvekkel és meggyőzéssel, lehetőleg egységes állásfoglalás alakuljon ki.

Ezután jön a munka harmadik fázisa, a végrehajtás, amikor végül is minden eldől. A végrehajtásban nem engedhetjük meg a kérdések különböző megközelítését, itt már a teljes pártfegyelemnek és egységnek kel! érvényesülnie. Mi csak így tudunk eredményesen dolgozni. Mielőtt elhatározásra jutunk, vitatkozhatunk, ha kell, újra, többször is napirendre tűzhetjük a kérdést, de ha már elhatározásra jutottunk, a végrehajtás csak egységes lehet.

A kongresszusi felkészülésről szólva Kádár János rámutatott:

— A párt XI. kongresszusára eszméink jegyében kell felkészülni, illő módon ahhoz a nagy eseményhez, amit a kongresszus a párt életében jelent Mi, kommunisták ünnepelni is csak akkor tudunk igazán és jól, ha tettekkel ünnepelünk. Akkor és úgy tudunk jól felkészülni a XI. kongresszusra, ha erőnktől te- lően mindent megteszünk, hogy minél jobban vaíósítsuk meg a

X. kongresszus határozatait. Ez a mi legfontosabb teendőnk

Politikánk fő iránya változatlan

A mi politikai vonalunk fő iránya változatlan és töretlen. Ezt dolgozóink jól fogadják, helyesnek és természetesnek tartják. Ezzel kapcsolatban alkalom nyílik egy fontos és szemléletes összehasonlításra. Tanúi lehetünk annak, hogy gazdag és fejlett kapitalista országok kormányzó pártjai — amelyek ugyancsak nem függetleníthetik magukat teljesen a közhangulattól - azzal próbálják a népet megnyugtatni, bizakodással, reménységgel eltölteni, hogy szüntelenül változásokat ígérnek. A mi politikánk igazát, erejét, tényleges befolyását legjobban az bizonyítja, hogy nálunk az emberek o nemzetközi helyzet feszültebb periódusaiban voqy bizonyos szempontból nehezebb hazai helyzetekben, akkor nyugodtak meg, amikor mepayő- zódtek róla, hogy elveinkhez, politikánkhoz hűek vagyunk, a követett irányvonalon nem változtatunk, kijelölt utunkon haladunk tovább.

Pártunk gyakorlatban bevált politfkájc élvezi népünk bizellmát és támogatásét. Nemzetközi téren hű és erős s'ővetsé- geseink vannak,- tehát iák a feltételeink. És iá helyzetijén mondotta ki a Központi Bizottság, hogy készüljünk a párt XI. Kongresszusára. Az adott viszonyok és a kedvező feltételek között rajtünk, a párt munkásain, tagjain múlik, hogy o XI. kongresszus méltó legyen a párt forradalmi múltjához és a jelenben betöltött szerepéhez, rendeltetéséhez. Rajtunk múlik, hogy minél jobban betöltse azt a funkciót, amit csak a kongresszus végezhet el: azt, hagy új, még feíemeíőbb távlatokat rnutaí a szocialista építés út- í jón. Készüljünk méltóképpen a párt Xi. kongresszusára, hazánk j felszabadulásának 30. évfordulójára. Legyen a jövő év még szebb, mint az eddiqiek.. Ez a mi elvi sziíárdsáaurikon. munka- készségünkön, harcké-.zséaün- kön, akaratunkon múlik. Nagyon bízom benne, hoay ez így is lesz — fejezte be naay tapssal fogadott beszédét Kádár Jé«««.