Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)

1974-03-28 / 86. szám

I é \ DUNANTOU NAPIG 1974. március 26. A Baranya megyei Levéltár legújabb szerzeményei örvendetes az a figyelem, amelyet tapasztalunk me­gyénk és városunk múltját sze­rető közönsége részéről. A Ba­ranya megyei Levéltár gyűjti megyénk és városunk történe­tének írásbeli forrásait. Legbe­csesebb történelmi dokumentu­maink közül sorolunk fel az alábbiakban olyanokat, ame­lyek magángyűjtőkiől aján­dékként vagy vásárlás útján kerültek a Levéltárba. A legnagyobb értéket azok a XVI. és XVII. századi okleve­lek jelentik, amelyeket Nagy Sándor pécsi lakostól vásárolt meg a Megyei Tanács Műve­lődésügyi Osztálya támogatá­sával a Levéltár. Külön érde­kessége a bellyei uradalmat érintő 1560-as évekből szárma­zó gazdasági jelentés. A ma­gyaróvári kapitányhoz írt leve­lek, valamint az uradalmi tisz­tek jelentései egyedülálló for­rások. Mint kuriózumokat említe­ném Rudolf trónörökösnek az 1880-as években írt leveleit. Hasonlóképpen Alfonz spanyol király sajátkezű levelét Albrecht főherceghez közös ázsiai uta­zásaikról. Igen sok délkelet­dunántúli vonatkozású adatot tartalmaz az 1686-ban kelt ha­tárperes ügyben keletkezett jegyzőkönyv Szalai György val­lomásáról. Nem kevésbé becses a nagy­dobszai, drávakeresztúri, kis- nyárádi községek határleírása sem. Dr. Kenéz Sándor ajándé­kát: „Természetbarátok Túrista Egyesülete" 1911—1950., Vár- konyi Antal bólyi céhekre vonat­kozó iratait hasonló becsben tartjuk. Roppant értéket képvisel Szi- lárdi Jánosné által a Levéltár­nak ajánlott oklevélgyűjtemény. 1579-ből Báthory Kristóf két oklevele, 1636-ból Rákóczy György oklevele, 1815-ből III. Károly császár leirata Rákó- cziak száműzetéséről. 1704-ből II. Rákóczi Ferenc birtokmeg­erősítő levele a Szalánczy csa­lád részére, A Pécsett letelepedett Sza­lánczy család történetére szá­mos nagyértékű, az országos történetírás szempontjából is számottevő oklevélgyűjtemény gazdagítja ezzel a baranyai ok­mánytárat. A szabadszentkirályi nemes község iratainak és jegyző­könyvének az ajándékozása egyik legjelentékenyebb közép­kori helységünk történetére adott nélkülözhetetlen forráso­kat. Nagy várakozással tekint a Levéltár az újabb adományok elé. A pusztulástól, kal’óclástól megmentért iratok így válnak közkinccsé. Baranya megyei Levéltár Megyetőrténeti szenzáció A sombereki jobbágyok levele 1661-bSI a veszprémi vár kapitányához Baranya megye lakosságának élete a török kiűzése előtti időből még meglehetősen isme- retlen* A kutatást megnehezíti az, hogy a Baranya megyei Le­véltár nem őriz olyan iratokat, amelyek a 150 éves török meg­szállás' alatt helyben keletkez­tek. Világos tehát az, hogy a helyi forrásokat más levéltá­rakban kell keresni. A kérdés az, hogy a megszállt lakosság­nak volt-e valamilyen kapcsola­ta a nagyon is távoli Magyar- országgal, és ha volt, milyen jellegű ez a kapcsolat? Köztu­domású, hogy a magyar végvá­rak ellátásuk érdekében a török alatti területet is megadóztat­ták. Vajon Baranya területéig is eljutottak ezek a portyázók? Más levéltárakból már kerültek •lő olyan adatok, melyek arról szólnak, hogy a lakosság meg­fizette a közeli végváraknak a követelt adót. Ismert adatok bi­zonyítják azt, hogy a magyar kapitányok igyekeztek az erő­szak erejével meghódolásra kényszeríteni többek között a baranyai falvakat is. Ezeknek egy része önként, másik része az erőszaknak engedve fizette az adót. (pl. Szebény, Szűr, Tar- rós, Meződ, Jógának stb.) Több falu azonban szándékosan el­mulasztotta ennek fizetését, (pl. Lovászi, Nagypall, Berkesd, Ro- monya, Pereked, Szilágy stb.) Legutóbb, egy a Somogy megyei Levéltár őrizetében lé­vő családi irattár anyagából egy olyan törökkori levél került elő, mely a fentebbi állítást nagyban alátámasztja. Ez a levél a megyénk törté­nete szempontjából valóságos szenzáció. 1661-ben írták a sombereki jobbágyok Jakasics Péternek, a veszprémi vár ka­pitányának. Óriási távolságról van itt szó, mégis a levélből egyértelműen kitűnik az, hogy a kapcsolat rendszeres, hivata­los és már talán nem is a por- tyázókíól való félelem az indí­téka ennek, hanem valami egé­szen más. Érdemes volna meg­vizsgálni azt a tényt, vajon a megsiállt terület lakossága eb­ben az anyagi támogatásban, mellyel esetenként önként ellát­ta a véavároka*. ezzel a ténnyel nem a török elleni felszabadí­tó harc megindulásához járult-e hozzá önzetlen, kissé naiv, de igazi becsületes hazafisággal. Érdemes megnézni ezért ma­gát a levelet, mely a rrfegyénk- ben eqyúttal a legrégibb job­bágylevél is. „Köszönetünkkel szolgálatun­kat ajánjuk kegyelmednek, mint I mj nékünk mindenben jóakaró Urunknak és jó gondviselőnk­nek, hogy az Úr Isten áldja meg Nagyságodnak minden háza népét, és a hozzád tar­tozó vitézeket, mert Nagyságod keze alatt nyugszunk és va­gyunk, ez melyért az Isten meg­áldja és megtartja Nagyságo­dat. Ezeknek utána csak ez a mi írásunknak oka, hogy Somberky Jobbágyid Is Nagyságodnak felküldjük ez alatt oly bizonyos embertül, az kire reá merünk bízni, úgymint Görcsönyi rab Miháltul, mert mi föl nem me­rünk mennj semmi módon az Török Uraktul. Az adó pedig hat forint, az mellett küldünk az halak (at Is), (mindezek) pe- diq elmaradtak illen módon, hogy az mély rácok elébb elin- dultakföl az az adóval, az Török Urak föl nem eresztettek (őket) vele, hanem kit elvettek tőlük, kit pedig vissza hoztak, ez miatt mi is meg nem mer­tük az halakat szerezni, hanem könyörqünk Nagyságodnak, hogy Nagyságod ne haragudjék azért, mert hitünk szerént meg­adjuk azt is Nagyságodnak, ha pedig Nagyságod pézül kíván­ja küldjük Nagyságodnak az Mihál rabtul egy kis cédulát, mj az pénzt is megküldjük Nagyságodnak. Ezeknek utána Isten tartsa Nagyságodat jó egészségben, békességben, minden hozzád tartozókkal egyetemben. Datum is Somberg in június die 12 1661." Hátul a levél címzése: „Adassék ez mi levelünk Veszp­rémi Kapitánnak kezében, mint mi nékünk mindenben jó akaró Urunknak Jakasics Péternek." Az 1554. évi török adóössze­írás (defter) szerint Somberekén a magyarokon kívül rácok is laktak. 1661-ben is ígv lehetett ez, de a rácok külön fizették az adót, de ugyanúgy fizettek, mint a maqyarok és feltehetően ugyanabból a megokolásból. Ez az igen jelentős levél még egy szempontból rendkívüli fon­tossággal bír. Somberekről tud­juk azt ugyanis, hogy a török után csak rácok, később rácok és németek lakták. A XVIII. századra tehát eltűnt a magyar lakosság. Ez azonban nem a 150 év alatt pusztult el, hisz 1661-ben méq magyarok éltek itt, hanem a felszabadító há­borúk során, vagy az ez utáni zavaros időkben. Bezerédy Győző levéltáré# Baranyai dokumentumok a zágrábi horvát nemzeti levéltárban Korabeli metszet az eszéki Dráva-hídrőS Horvátország és Baranya me­gye történelme a középkorban ezer szállal kapcsolódott össze. Horvátországi történeti kuta­tás Baranya megye török meg­szállásának korszakára páratlan értékű új anyagot hozott nap­világra. 1526—1702 közötti idő­szakra vonatkozóan közei 400 oklevél került elő. Mindezek ki­adatlanok és ismeretlenek. Világos tónusú ,török kép“ A legújabb elemzések, ame­lyek a török megszállás korsza­kát mutatják be és a realitás talaján állnak, mind többször ismerik el, hogy a „török-kép” vagy idealizált, de inkább sö­tétre festett. Zágrábi kutatásom alatt feltárt okleveles anyag tel­jes egészében a világos tónusú „török-kép" megfestéséhez szol­gáltat hiteles anyagot. Jelen cikkemben a Mohács előtti korszakra gyűitött okleve­lekkel nem foglalkozhatom, mert először azt kell eldönteni, hogy azok kiadatlanok-e, vagy talán mór valamelyik nagy forráski­advány sorozatban napviláqot láttak? Mindenesetre a Mohács előtti oklevelek is roppant ér­dekes anyagot adnak a bara­nyai közséqek olyan csoportjá­ra, amelyek nagy része csupán határnevekben fordul már elő, vagy teliesen elenyészett. Az okleveleket a Draskovich család ún. Nagy Levéltárában találtuk, amely a XIII. századtól a XVIII. század eleiéig tartal­mazott, mindenekelőtt birtokjo­gi ügyekkel kapcsolatban kelet­kezett okleveles anyagot. Szá­munkra a legtöbb közséatörté- neti anyag a határjárásokban, a határperekben, a különböző vizsgálatokban, az örökösödési ügyekben keletkezett oklevelek­ben található. A birtokadományozási ügyek sem kevésbé érdekesek. A XVI —XVII. sz.-i végrendeletek, majd a szerződések, a jobbágyság életébe engednek belepillanta­ni. Az alábbiakban egy-két érde­kes epizódot ragadunk ki, ame­lyek a török alatti megye éle­tére részint ismeretlen, részint csak általánosságban ismert adatokat tartalmaznak. Újrbb részietek a ZrinyiekrSI 18 kiadatlan és ismeretlen oklevél a Zrínyi család leqkülön- bözőbb üqyeit érinti. Minde­nekelőtt élő közelségbe kerül az a hallatlan kemény küzde­lem, az a szívós törekvés, amellyel 1543—1575 között a hatalmas Zrínyi birtokot növelni tudták. Az eszközök között nem válogattak. A hatalmaskodás, akár a perrel szerzett birtok, ugyanolyan becses, mint az ko­ruk bármely nagybirtokosa sze­mében. A császár által jutal­mazott baranyai nagyurak so­rából mégis messze kiemelked­nek egy Ismert erényükkel: a legtöbb birtokot „az hivségért a török elleni szolgálatjukért.. nyerték. Mint külön érdekessé­get i lezném, hogy számos olyan kisebb összecsapás után kelt egyik másik adomány, amelyet alig ismer, vagy nem is tartott | számon a Zrínyi irodalom. Ta­lán nem érdektelen az sem, hogy a Zrínyi család birtokán folyó gazdálkodásra is sok ér­dekes utalás található ezekben az oklevelekben. A Sziget védőjének és Sziget­vár védelmének újabb részletei ismerhetők meg egy 1559. évi oklevélben. A korlársak min­denkinél jobban látták a vár­ható veszedelmet s e szerint is világos, hogy nem a Zrínyieken múlott, hogy a küzdelem tra­gédiába torkollott Nagyon sok oklevél fotókó­piájának megszerzését reméljük Szigetvár másik nagyhírű kapi­tányának, Horvát Márknak az életére vonatkozó bőséges adat­tal. Külön érdekességük, hogy nemcsak a szigetvári kapitány­nak I. Ferdinpndtól nyert birto­kait sorolja fel, hanem a hűsé­gért adományozott birtokok né­péről is igen sok megtudható, ami nem kevesebb értékű szá­munkra a kapitány tetteinél. Horvátot az oklevelek minde­nütt „Szigeth Hős kapitana" jelzővel illetik. Nem kevés azok­nak az okleveleknek a száma, ahol hatalmaskodásért, ame­lyeket Baranya megyei helysé­gek ellen követett el, megintik Egy 1551-ben kelt /. Ferdínánd által kiadott „mandátum fulmi- natorium" (dorgáló parancs) ugyancsak megrója, amiért oc- cupálta Istvánffy Pál Ibafa, Szentiván helységekben lévő jó­szágait. 1558-ban Pethen Krisz­tina jószágain elkövetett táma­dás miatt marasztalja el egy vizsgálat. 1559-ben Gyula, Keő, Pethe, Eilend, Nagyfalu helysé­gek ellen támadott. Népét, mely amúgy is adótól sújtott, meg­sarcolta. Az 1560-ban kelt ok­levél Horvát Márk családja ré­szére újabb birtokokat biztosí­tott. Közöttük a Baranya megyei Sellyét és Szentmihályt. Se vége, se hossza azoknak a „visszahe- lyezési" parancsoknak, amelyek Zrínyi Miklós, Horvát Márk. 7hah Ferenc hatalmaskodásai miatt birtokukból kiűzött nemeseket igyekeztek kárpótolni. Kisvai Ja István és testvérei esete mutat­ja, hogy „a király messze volt. a kapitányok ereje igen nagy, s e parancsokat három éveken keresztül hiába ismételték meg." Egyoldalú lenne a kép, ha nem említenénk meg egy tucat oklevélben található olyan epi­zódot, amely azért ad elisme­rést az említett kapitányoknak, mert védelmet nyújtottak Sziget, Babócsa térségében fekvő és még nem hódolt falvak népé­nek. Adatok nz Istvánffy családról Az 1563—1566 közötti okle­velek nagyjelentőségű mozzana­tokat tartalmaznak Zrínyi Mik­lós és Istvánffy család összefo­gására, Sziget védelmének megerősítésére. 1563-ban egy oklevél érdekesen: a „Duna és Dráva vidék kapitányának" ne­vezi Zrínyit, aki Baranyavár, Kis- asszonyfalvai kastély, Keweris helység jövedelmeit o drávai sereg felszerelésére fordította. A XVII. sz. oklevelek közül több említést tesz a költő Zrínyiről. 1664. március 20-án kelt okle­vélben van utalás az eszéki híd felégetésére. Igen sok adat a hadi készülődésre utal. Kényelmes otihon: meleg víz Önnek is másodpercek alatt rendelkezésére áll a mosoga­táshoz, áztatáshoz, takarításhoz, kézmosáshoz szükséges meleg víz. Az 5 liter/pere teljesítményű, gázüzemű vízmelegítő bizton­ságos, kezelése egyszerű. Kéménybekötést nem igénylő kivitelben is kapható. Nagy lehetőség: Ha PB-gázzal működtethető, 5 literes víz­melegítőt szándékozik vásárolni, most soron kívül kaphat kiutalást 11 kg-os PB-palackra, a lakóhelyén illetékes gáz- szolgáltató vállalattól. A készüléket gyártja: m FÉG Fegyver- és Gázkészülékgyár Vásárolható: Vas-műszaki szaküzletekben, iparcikk áruhá­zakban. Már a XVI. századi dokumen­tumok is rendkívül sok adatot tartalmaznak, a XVII. sz.-i ok­levelek szinte öntik a legkülön­bözőbb adatot az Istvánffy csa­ládra. Istvánffy Miklós (1538- ban született Kisasszonyfán) humanista történetírónk, alná- dor életére, családjára párat­lan gazdag anyag ígérkez'k. Egy 1564. évi oklevélben az Ist­vánffy domínium teljes leírása látható. 71 baranyai falut sorol fel tulajdonukban az oklevél, amelyek közül ma már nagyon kevés ismert. Boroghfalva, Csat, Újfalu, Pothvorcz, Brezthocz, Pirosvelgy, Igreche, Kisvilaktha, Abon, Novagi, Prosinjak. Az is­mertek közül: Kisasszonyfalva, Hidvigh, Gilvanfalva, Haraszti, Kistésen, Hatvan, Baranyavár, Negytésen, Tótfalu, Bakonya, Szaporca, Bozodfalva, Ránoth- falva stb. Az Istvánffy család nagyszámú férfi tagból állt. Az oklevelek ezek számára adomá­nyozott birtokokat a benne lévő néppel együtt sorolják fel. Fel­becsülhetetlen adatokat adva a XVII. sz. falvaink népességéhez. Akad egy-két oklevél, amely Istvánfíyak török elleni fellépé­sére is tartalmaz utalást. Külön érdekes és izgalmas volt számomra, hogy az ún. Conscriptiones Bonorum = bir­tokok összeírása, milyen adato­kat tartalmaz az itt élő népek­re? Azok nemzetiségére vonat­kozóan? Nem mást, mint amit a török defterek fordítói is már megállapítottak. Ti. Baranya né­pe túlnyomó részt szinmagyar, Drávától Szigetvárig, Siklósig. 1566 után mind több helyen délszláv (horvát, kevés bosnyák) betelepülők tűnnek fel. A baranyai magyarság sorsa A több száz oklevél történeti vonatkozásain túl közel 300 fa­lunevet tartalmaz. E faluk már a török megszállás előtt jelen­tős településék lehettek. Leg­többjével 1600-as évek végén is találkozom az oklevelekben. Nyomuk 1686 és 1709 között vész el. Ez megerősíti korábban helyi adataink alapján is meg­állapított véleményünket, nem a török uralom, hanem a felsza­badítást kísérő kegyetlen hábo­rúkban csappant meg a ma­gyarság száma, velük a XVI. sz. első felében itt letelepedett hor­vát lakosságé is. A felsorolt apró kis példák érdekes, új, vagy már részben ismert adatai a baranyai fejlő­désnek és egy roppant fontos korszakra vetnek fényt. A gaz­dag zágrábi anyag feldolgozá­sa alapjaiban adhat új képet a megye történetéhez. E parányi kis kép is aláhúzza, milyen nagy jelentősége lehet a helytörténet kutatásának, ha forrásait a szomszéd népek levéltáraiban lévő anyag kutatására irányoz­za. A közös sors közös forrósok­ból tükröződik. Szita lász»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents