Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)

1974-03-24 / 82. szám

Propagandisták fóruma

Az MSZMP Központi Bizottságának 1971. december 1-i ülése minden szocialista vállalat, intézmény egyik alapvető feladatának jelölte meq az üzem- és munkaszervezés korszerűsítését.

A párthatározat mindenekelőtt abból indult ki, hogy a termelési eszközök társadalmi tulajdona alapján - szocialista iparunk, kereskedelmünk megszervezésével és mezőgazdaságunk szocialista átszervezésével — a tőkés korszakot messze meghaladó népgazdasági szervezettséget értünk el. E nép- gazdasági szintű szervezettség a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerének bevezetésével és folyamatos tökéletesítésével mind magasabbá válik. A szervezettség társadalmi szintű fejlődését azonban nem követte azonos mértékű fejlődés az egyes üzemeken, vállalatokon belül. A gazdaságirányítási rendszer, a gazdasági mechanizmus fejlesztése nem jár együtt a vállalati tevékenység minden szféráját átfogó belső mechanizmus, szervezettség korszerűsítésével.

Pártunk e problémakörrel nem az említett határozatában foglalkozott először, hanem jelentős szerepet kapott e téma már a X. kongresszuson is. A kongresszus határozatában — többek között — felhívta a figyelmet a termelés és az eszközök hatékonysága növelésének olyan belső tartalékaira, amelyek a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésé, vei, lényegében minden jelentősebb beruházás nélkül megoldhatók.

Megyénkben a kongresszus és a Központi Bizottsáq határozata alapján folyamatos és sokoldalú tevékenység indult meg e területen. Ezek alapját a megyei pártbizottságnak a KB határozatát tükröző állásfoglalása képezte, amely a megye sajátosságainak megfelelően jelölte meg a feladatokat, a végrehajtásukkal kapcsolatos lehetőségeket, módokat és eszközöket, kitérve a pártszervek és szervezetek ilyenirányú kezdeményezésének fokozására, ellenőrző tevékenységére is.

Pozitív és aktív tevékenység kezdődött a járási-városi párt- bizottságoknál és az üzemi pártszervezeteknél is. Tapasztalataink szerint a területi, az illetékes pártszervek korábban és kezdeményezőbben reagáltak <s Központi Bizottság határozatára, mint ahogyan — az ezt állami szinten realizáló — kormányhatározat egyes ágazati határozatok elkészültek,

A határozat óta eltelt időszakot értékelve meg lehet állapítani, hogy a különböző szintű párt- és kormányhatározatok megélénkítették, gyorsították a vállalati belső szervezési tevékenységet, de a haladás, a fejlődés üteme — sem országosan, sem megyénkben — nem kielégítő. Az előrehaladást egy sor még nem eléggé tisztázott kérdés gátolja és e cikkben — az elért eredmények elismerése mellett — elsődlegesen ezekre igyekszünk a figyelmet ráirányítani.

Az üzem- és munkaszervezés

Merjünk fiatalnak lenni 1

korszerűsítésének néhány problémája

Az üzem- és munkaszervezés

toraiméról

a

A megyei pártbizottság határozata alapján tartott — e témával foglalkozó — aktívaülésen is nyilvánvalóvá vált, s ezt gyakorlati tapasztalataink is bizonyítják, hogy sok helyütt nem egy'ormán értelmezik az üzem- és munkaszervezés fogalmát, célját és ennek alapján — esetenként — nem helyesen határozzák meg a feladataikat sem.

Indokoltnak tartjuk mindenekelőtt kiemelni, hogy az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése:

— nem cél. hanem eszköz a vállalati munka hatékonyságának fokozása, növelése érdekében;

— nem kampányfeladat, hanem a vezetés állandó és szerves része;

— komplex feladat, amely magában foglalja a munkafeladatok és folyamatok lehetőség szerinti legfontosabb meghatározását. előkészítését, végrehajtását, a munkafeltételek állandó javítását, az üzemrészek és üzemek közötti kooperációs kapcsolatok fejlesztését stb.

A fenti megfogalmazásból következik az is, hogy az öncé- lúság veszélyét idézné elő az üzem- és munkaszervezésnek olyan egyoldalú értelmezése, ami a teendőket kizárólaq csak a szorosan vett technológiai és munkafolyamatok korszerűsítésére korlátozná. De ugyanilyen veszélyt rejt magában az olyan leegyszerűsítés is. amely e fogalmat a gazdasági tervezés és irányítás rendszerének változtatására szűkítené le.

Az egyedüli helyes álláspont az, ha technikai és gazdasági területen egyaránt igyekszünk a szervezettséq magasabb szintjét biztosítani. Eleve nem lehet eredményes a munka- és üzem. szervezés korszerűsítése, hogyha az említettek között nincs meg a kellő összhang.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenütt egyformán kell a technikai és gazdasági kérdésekkel foglalkozni. Elképzelhető, hogy egy adott vállalatnál a helyzet konkrét felmérése azt mutatja, hogy pl. viszonylaq magas fokon szervezett a tervezés, a beszerző és értékesítő tevékenyséa stb., de nem kielégítő az alapvető termelő folyamatok, munkafolyamatok szervezettsége, így pl. a belső anyagmozgatás. Ebben az esetben természetszerű, hogy a fő figyelmet a gyenge pontra kell irányítani, ennek szervezettségét kell mindenekelőtt magasabb szintre emelni, összhangba hozni a magasabb szintet elért qazdasági, irányítási tevékenységgel.

A technikai és közgazdasági szemlélet összhangja

Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése az előbbiekből következően megköveteli a vezetők — de lassan a vezetettek — részéről is a technikai és gazdasági látásmód, szemlélet összhangját. Több üzemünkben, így pl. a Mecseki Szénbányáknál, a Beremendi Cementműnél stb. létrehoztak munka- és üzemszervezési osztályokat, illetőleg csoportokat. A BCM-nél e csoport kizárólaq közgazdászokból áll. Tevékenységük — amely máskülönben igen biztató — csak akkor lehet eredményes, hogyha — legalábbis fő vonásaiban — ismerik az üzemben felmerülő technikai, technológiai kérdéseket és figyelmüket a gazdasági tervezés és irányítás rendszerének javítása mellett elsősorban az alaptevékenységre, a termelő tevékenységre fordítják.

Ismereteink szerint a fő probléma vállalataink, üzemeink többségében az alaptevékenységek körül van. Ezért helyesnek tartjuk, ha a munka- és üzemszervezés korszerűsítése során a szervezési munka középpontjába is az alaptevé- kenyséq kerül.

Vállalati vezetőink egy része hajlamos arra, hogy a szervezési munka jelentőségét

elsősorban az ügyvitelszervezésben lássa. Pécsett pl. több üzemben saját erőre támaszkodva végezték el a munka- és üzemszervezés korszerűsítésére irányuló munkát. így pl. a Porcelánavár, a B, m. Sütőipari Vállalat, a Magas- és Mélyépítő Vállalat, DÉDÁSZ, stb., de ezek tevékenysége is elsősorban az osztályok, csoportok összevonására, vagy egyes hatáskörök decentralizálására, az adminisztráció csökkentésére, egyszerűsítésére, a gépi adatfeldolgozásra, stb. korlátozódott. A termelési folyamatok elemzése, a fejlett technikán és tudományok alkalmazásán alapuló termelési rendszerek szervezése, a jelenlegi termelőfolyamatok kritikai vizsgálata méq sajnos egyedi, kivételes jelenség.

A vezetés szerves része

Néhány üzemünkben természetesen foglalkoznak a termelési folyamatok korszerűsítésével, de ezek is általában nem komplex módon, hanem csak egyes részterületekkel, így például a Dohánygyár, a Hőerőmű, a Tejipari Vállalat a meq- elóző karbantartás, a MEGYESZER, a MÉH, az anyagszállítás korszerűsítésével. A FOSZÉRT, a Pécsi Sütőipari Vállalat, a Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat, a szállítási feladatok hatékonyabbá, gazdaságosabbá tételére dolgozott ki intézkedési tervet.

Indokolt tehát, hogy a munka- és üzemszervezés komplexitásának hangsúlyozása mellett az alaptevékenyséq elsődlegességére, meghatározó voltára hívjuk fel a figyelmet.

Említettük, hogy néhány vállalatnál külön szervezési osztályok, vagy csoportok jöttek létre. Véleményünk szerint g szervezési munkát általánosságban és különösen konkrétan nem le. hét kizárólagosan egy osztály, vagy csoport feladatává tenni. Bármilyen sokoldalúak is esetleg ezen osztályok, vagy csoportok dolgozói, nem ismerhetik g munkafolyamatok minden részletkérdését, nem lehetnek minden vonatkozásban informáltak a vállalatnak, vagy üzemegységnek a nagyobb gazgasági egységek kapcsolat- rendszerében elfoglalt helyéről.

Minden vezetőnek — függetlenül az adott vezetés szintjétől — a szervezést mint a vezetés állandó és szerves részét kell felfognia. Er persze nem azt jelenti, hogy a vezető — adott esetben mondjuk — egy nagyvállalat igazqatójo — e feladat végzése során nem támaszkodhat egy speciális osztály, vagy csoport tevékenységére. Ellenkezőleg, tevékenysége annál eredményesebb lesz, mennél jobban képes megválasztani az őt körülvevő szakembereket. Más vonatkozásban pedig a munka- és üzemszervezés korszerűsítése csak abban az esetben hozhat eredményeket, hogyha e tevékenységnek nagy a társadalmi bázisa, háttere.

A lényeg azonban az, hogy a vezető az üzem- és munkaszervezés korszerűsítését ne adja ki „albérletbe”, hanem a vezetés elemei között az elsődleges feladatának, a vezetés állandó és szerves részének tekintse. A tevékenység társadalmi hátte- lével kapcsolatosan megintcsak nem egyes osztályokra, vagy csoportokra gondolunk. A mi üzemi vezetőink szocialista vezetők, vagyis tevékenységükben messzemenően figyelembe kell

venni a vezetettek, de más

vonatkozásban tulajdonos'.ár- sak elképzeléseit, igényeit, és biztosítani kell a tömegek aktív támogatását is a végrehajtó munkában.

Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése más megközelítésben az élő- és holtmunkával való takarékosságot jelenti. Az eleven munkával való takarékosság feltételezi a munkafegyelem megszilárdítását, vagy esetleg a korszerűsítés eredményeképpen az adott területen felszabaduló munkaerő másutt való foglalkoztatását is. Még ilyen helyzetekben is követendő alapelv az előbb elmondott, vagyis az, hagy a gazdasági vezetőnek helyes elképzelésé nek gyakorlati realizálásánál biztosítani kell a dolgozók aktív részvételét a végrehajtás és ellenőrzés fázisában egyaránt,

A tevékenységi karok

decentralizálása

Vállalatainknál és üzemeinkben — iparban és mezőgazdaságban egyaránt — ma többnyire még mindiq túlzottan centralizáltak a hatás- és tevékenységi körök. A vállalati belső mechanizmus korszerűsítésére irányuló szervezési megoldások közt kulcsfontosságú szerepet töltenek be az önálló egységek, amelyek tevékenysége önálló gazdasági elszámolási és anyagi ösztönzési rendszeren alapul.

E vonatkozásban megyénkben példamutató az újpetrei termelőszövetkezet gazdálkodási rendszere. E termelőszövetkezetben olyan belső tervezési és elszámolási rendszert alakítottak ki, amely párosulva a megfelelő ösztönzési rendszernél azt eredményezi, hogy egyrészt egy-egy termelőegység megközelítő pontossággal ismeri tervfeladatait, kötelezettségét, másrészt, hogy tevékenységével milyen mértékben járul hozzá a gazdaság összered- ményességéhez. Emellett a gazdaság vezetői olyan belső szabályozó, ösztönző rendszert alakítottak ki, amelyek biztosították az egyes kollektívák anyagi érdekeltségét az eleven és holtmunka megtakarításában, vagyis a legésszerűbb munka- szervezet kialakításában.

Az ilyen formák alkalmazása a munka- és üzemszervezés korszerűsítésének nemcsak az elengedhetetlen társadalmi bázisát, hátterét biztosítja, hanem alapját képezi az egységes célkitűzésnek, az egységes cél alapján való mind egységesebb cselekvésnek is.

Ez utóbbi gondolat bizonyítja, hogy a munka, és üzem- szervezés korszerűsítése nem egyszerűen technikai, szakmai, vagy közgazdasági tevékenység, hanem rendkívül nagy társadalompolitikai jelentőséggel is bír.

Nevelőfunkció

Közismert a munka nevelő funkciója, A munka korszerűsítése egyben a társadalom tagjai nevelésének korszerűsítését, a szocialista közgondolkodás pozitív irányú formálását is jelenti. A munka- és üzemszervezés korszerűsítését, az erre vonatkozó párthatározatokat végrehajtani csak akkor tudjuk, ha abból indulunk ki, hogy társadalmunkban a munka is az emberért van és a jó szervezés az ember nevelésének is alapvető eszköze.

Kertész István

MSZMP Baranya megyei Bizottsága

politikai munkatársa

A szokványostól eltérő rendk ívül tetszetős, praktikus elrendezésű családi ház.

Otthont,

ne csak lakást...

Benyitok a megyei KISZ Bizottságon az egyik szobába, s véletlenül ott találom Vida Gyulát, az ismert belsőépítészt. Egy terv-vázlaton vitatkozik a fiatalokkal... Lecsaptam a témára, mert jogos és szükséges hangot adni annak a törekvésnek, hogy ne csak a külső szemlélőknek és fotóművészeknek építsünk, de elsősorban azoknak, akik épületeinkben élnek. Egyszóval: hogy hajlékaink valóban hajlékok legyenek, ne csak lakások — ez is a belső építészeti megoldásoktól függ. Ebben Vida Gyulának elismert eredményei vannak. Mert mesterségében, művészetében határozottan fiatalos. Mindig is a fiatalok, a fiatalság, az új generáció volt az, aki a lakószobák, közös használatú helyiségek, társalgók, könyvtárak, olvasók, ebédlők berendezésének mikéntjét megváltoztatták, megújították.

Vida Gyula nem szereti a reklámot, az effajta közszereplést, de én tovább támadok:

— Jó — mondom —, akkor beszéljen ízlése változásáról, míg elérte és kiépítette mai, belsőépítészeti gondolatvilágát. Milyen volt otthon, az ormánsági kis falusi ház, ahol született?

— Nem szerettem a földművelést. legkevésbé a szőlővel való bajlódást... Már 14 éves koromban elkerültem hazulról.

— De most telke van?

Bólint, hogy igen.

— £gy kis nyaralóval?

— És egy kis szőlővel, a kertben ...

— Maradjunk a nyaralónál, büszke rá?

— Az olyan, amilyennek lennie kell.

—• Luxus?

— Meghívom a nyárra, nézze meg, de luxusban ne reménykedjék.

— Beszélgessünk a bútoriparról,

— Azt hagyjuk. Különben ne hagyjuk, mondjuk ki; gyenge

alkotmányok sora, egy-két év és lehet cserélni, mert gyorsan elveszti formáját, színhatásait, ezenkívül terjedelmes bútoraink többsége.

— Nem hiszem, hogy a fiatalok ötven évre kívánnának berendezkedni.

— Nem is szükséges. íme, ezek a darabok. Nézze meg, a párnák, borítások, színek, ha megunjuk őket, cserélhetők. Nem összecsukható bútorokat terveztem, hanem olyan modul- szerű darabokat, melyekből sokféle variáció, alakzat képezhető, s máris megváltozik a belső tér képe, mintha csak újonnan rendeztük volna be. A bútorok szerkezete, váza masz- szív, stílusa határozott, elbírja a díszeket, a virágokat, a fali- szőnyeget, a szobrot, a festményt.

■ ■ 3

— Mi az alapszabály mégis?

— A kevés bútor.

— Mint a Japánoknál.,.

— Vehetjük példának.

— A mai fiatalok 'égi vasalókat gyűjtenek a lakásba ...

— Szeretem a kutatókat és a gyűjtőket és az úgynevezett padlásról gyűjtőket is. Az embert, nevezetesen a fiatalt, nemcsak a dédapáról maradt kép emlékezteti, hanem a dédnagymama vasalója is. Ezeknek a tárgyaknak sokszor szembetűnő a tiszta ésszerűsége, nemes egyszerűsége és a célszerűsége is.

— De vannak túlzók is.

— Miben nincsenek?

— Ismerek egy fiatal orvosi, aki nyers akácfa törzsekből ácsolt könyvespolcot magána.: és a polcokat a levágott faágak csonkjaihoz rögzítette ..

— Eszerint az illető nemcsak orvos, de költő is, ami a fantáziáját és a természetéhségét illeti. A modern — ha tetszik: fiatalos — berendezésné kevés a bútor. Ez azzal függ össze, hoqy a mai ember csak keveset van otthon, értelmetlen hat fotelt tartanunk, amikor csak kettőt használunk esténként. A szabad időt pedig sze. retjük a szabad természetben, vagy üdülőben, nyaralóban, hétvégi házakban tölteni.

— A házakról szólva, gondolom. akkor van elemében, he a tervezőépítésszel együtt dolgozhat, ami önnek könnyű, mert tervezőépítész is.

— Ha sikerül egy olyan épületet, családi házat építeni, melynél a belsőépítészeti funkció harmonikusan illeszkedik az építészeti tervezéssel, az nagy szerencse. Még kevés a kitűnő példa. De ezek a példák kihatnak a tömegépítkezésekre is. Ismerjük el, hogy például a beépített bútorok, lakás, felszerelések rendszere a házgyári lakóépületeknél kellően érvényesülnek, de e rendszerek kidolgozásának első műhelyei és kísérleti megoldásai kisebb- nagyobb családi házak voltak. A távolabbi jövőbe nézni — ez is a fiatalok sajátja és nem az öregségé, mely — tisztelet a kivételnek — rendszerint hátrafelé, a megtett útra tekint.

— A belső építész építész- tervező kollégáival együtt társadalmi igényt szolgál. Hogy mit ér egy épület, lakóház a lakóknak, az viszont a belsőépítész művészetétől függ. ízt még, azt hiszem — társadalmi méretekben legalább is — fel kell fedeznünk. Az ön eddigi alkotásai hozzájárultak ehhez. Köszönjük a beszélgetést

Szluka Emil