Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)

1974-03-21 / 79. szám

é

DUNANTOLI NAPLÓ

1974. március 21.

Emlékezés

a Tanácsköztársaságra

Egy a fényhozók közül...

Tillái Imre villanyszerelő

LUKACS GYÖRGY:

Á Tanácsköztársaság kultúrpolitikája

A kultúra területén abban cr nagyon kedvező fielyzetben vol- tunk, hogy —• szocialista vagy nem szocialista módon — az egész magyar kulturális élet fel volt kavarva. Ez azt jelentette, hogy nem is az egész magyar intelligencia, de a magyar kultúra vezető rétege az első pillanattól kezdve hajlandó volt 0 tanácshatalommal eqyütt dől- gozni. Ilyen módon a kultúrpolitika nagyon széles társadalmi alapot kapott.

A művészetek terén olyan emberek jelentkeztek, mint Gábor Andor, Balázs Béla, Reinitz Béla. Ehhez hozzáteszem, hogy a művészetek vezetését a népbiztosság által kinevezett műMÖRICZ ZSIGMOND:

vészi direktóriumok vállalták, és ezekben is a legkitűnőbb emberek dolgoztak. Elég, ha arra hivatkozom, hogy a zenei direktóriumokban Bartók Béla, Dohnányj Ernő és Kodály Zoltán, a képzőművészet területén Kernstok Károly működött

együtt velünk, a fiatalabb nemzedékből Berény Róbert, Pór Bertalan, Ferenczy Béni és

Noémi, hogy az irodalmi direktóriumban a Nyugattól egészen a fiatal, a legfiatalabb gárdáig — értem itt Kassák Lajost és Déry Tibort — vettek részt. Azt hiszem, ebből nyilvánvaló, hogy úgyszólván az egész haladó, radikális kultúrmozgalom a Ta-- nácsköztársaság kultúrpolitikai szolgálatába állott.

I

A Somogy megyei termelószö veikezefekről

Valóságos csoda, amit most láttam.

Somogybán voltam, s «si ottani termelőszövetkezetek berendezését néztem meg.

A megye lakosságának nagyobb része az uradalmakon lakik. Nem kell tehát egyebet tenni, csak mondani, hogy az uradalmat átveszik az alkalmazottak közös tulajdonba, s már akkor csaknem teljes létszámban vannak együtt azok az igényjogosultak, akik az illető földterületre számot tarthatnak. Pl, az Esterházy-uradalom Somogybán 40 000 hold. Állandó alka'mazottja van 1100 béres és 5000—6000 időszaki munkás. Ha ez a 6000—7000 ember közös tulajdonossá válik, mint szövetkezeti tag, akkor már csak

6—7 hold jut egy munkásra, képzeljük el most, hogy ennek a hétezer embernek szétdarabolták volna hatholdas parcellákra ezt a rengeteg földet, micsoda iszonyú állapot következett volna el,

így pedig együtt maradt minden. Van egy képzett, beállított, kötelességét ismerő, s oz eddiginél sokkal nagyobb ambícióval dolgozó munkás-birtokos osztály.

Magyarország végre a boldog béke útján halad. Am erről szent meggyőződéssel te- *zek tanúságot,

RUDAS LÁSZLÓ:

Találkozás

Leninnel

1919. február közepén a Kommunisták Magyarországi Pártja megbízásából Moszkvába indultam. Az út ezidőtájt nem ígérkezett túlságosan könnyűnek. Két fronton keresztül vezetett Moszkva felé. Vasút összeköttetés nem volt, s az út legnagyobb részét szekéren vagy gyalog kellett megtennünk. Amikor Kijevbe érkeztem — március 23-a volt, — akkor érkezett oda a magyar proletárdiktatúra kikiáltásának híre.

Moszkvába érkezésem után egy héttel Lenin magához hivatott. Az első percben természetesen elfogódott voltam. Hisz olyan emberrel beszéltem, aki mellett valóságos törpének éreztem magam.

Lenin a magyar proletárdiktatúrára terelte a szót, és ne- kemszegezte a kérdést:

— Micsoda diktatúra van maguknál, ha a színházakat és oz orfeumokat szocializálják? Ez most a maguk legfőbb gondja?

Lenin hirtelen fordulatai rátért a szociáldemokrata párttal való összeolvadás kérdésére, s ezt mondta:

«— Én kérdeztem ® magyar

elvtársaktól, hogy mi a biztosíték ennek az egyesülésnek a szilárdságára. Azt telefonálták nekem, hogy legyek nyugodt, mert a magyar kommunista vezetők Marxnak és Leninnek a tanítványai. Ez méq nem elég biztosíték, mondtam nekik kissé epésen, mert vannak olyan tanítványok, okik nem jól tanulták meg a leckét...

Arra kértem, írjon eejT levelet a magyar munkássághoz, és buzdítsa őket súlyával és tekintélyével forradalmi kitartásra.

— Ezt nem tehetem — mondotta. — Nem ava tkozhatom más ország belügyeibe. Különösen, ha nem ismerem eléggé a belső viszonyaikat,

A levél később megfródott, és Szamuely kozta magával Budapestre.

HERCZEG KLARA: Tanáeskóztársasági emlékmű

— A falu villamosítás kezdődött el intenzíven. 10—15 fos szerelő brigádok ,.szállták meg" a falvakat. LovaskocsivaP kiszállították az anyagot. Csákánnyal, lapáttal, feszítővasak« kai oszlopgödröket ástak. Ebben rendszerint a falusiak is segítettek. Azután az oszlopo» kát csáklyával felállították. A szerelőket a község elszállásol-« ta, étkeztette. A bekapcsolás valóságos népünnepély volt. Disznót vágtak,- mintha lakodalom lett volna. Valójában az is volt; egyfajta menyegző az új társadalmi rendszer lényegéi jelképező világossággá!, amely a falu évszázados sötétségét egyszer s mindenkorra száműzte . „ .

— Voltak idősebb falusiak, akik hitetlenkedtek. Nem akarták elhinni, hogy értelmes dolgot műveiiink. Postavölgynél, a völgyben volt egy trafóház. Egyszer csak odajött egy magyar. Tologatta a kalapját elő- re-hátra, vakargatta a fejét, aztán nagynehezen kibökte: — azt még csak megértem, hogy azon a dróton ide Jegyűn” a villany, de hogyan megy föl a dombra ...?

— 1930-ban szabadultam. Lévai Miklós pécsi villanyszerelő mesternél tanultam a szakmát. Az inasévek alatt az inasoknak nem fizettek semmit Voltak olyan szakmák — női szabó, fodrász —, ahol a szülők fizettek azért, hogy a gyerek inas lehessen. Akkoriban ® lakásvillamosításban a zsinórom szerelési módszert alkalmaztuk. Apró szigetelő-csigákon vezettük a zsinórt Az tudott megélni, mint szakmunkás, aki univerzális szakember volt, és he a szakmunkán kívül más is előadódott, nem kellett a szomszédba menni segítségért... Az én mesterem műhelye a Ferenciek utcájában, a mai Sallai utcában volt. Vasalót, porszívót padlókefélőket javítottunk főleg. Ezeket a holland, német és egyéb importcikkeket csak a kiváltságos társadalmi helyzetben lévő emberek vehették meg. Pécsett akkortájt 14—15 villanyszerelő mester dolgozott A külterületek kivételével az egész városban kiépült már a 110 voltos villamos hálózat. A hálózatot, a pécsi bányát és Dél-Ba- ranyát a pécsi erőmű látta el energiával. 1936-ban a Baranyai Villamos Műveknél helyezkedtem el. Körzetszerelő lettem.

k Szigetvári Várba rőt!

** Kör saját gyűjteményében őrzi a Tanácsköztársaság fennállása alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság által kiadott nyolc brosúrát, valamint az 1979. július 13-án Indított DÚSA, NÉPE e, hetilapnak összes számát.

Ezek a dokumentumok híven tükrözik 1919. hangulatát, forradalmi erőfeszítéseit, nagyszerű kezdeményezéseit. A sorok között izzó szenvedély a mai olvasót is fölforrósítja, a nagyszerű tervek megragadják figyelmünket, és jóleső örömmel állapítjuk meg, hogy azok a felszabadulás után sorra megvalósulnak.

A Tanácsköztásaság kikiáltásának 55. évfordulója alkalmával ezekből a dokumentumokból állítottunk ösz- sze egy szemelvénycsokrot:

.Aid proletár, annak most

nincs más gondja és nincsen más célja, csak az, amit a pro- letáríátus tűzött ki zászlajára. Az Imperialista kapitalizmus csődbe jutott és most a proletariátusnak az a kötelessége, hogy ne engedje békében elkészíteni a csődleltárt, nem szabad időt hagyni ahhoz, hogy az emberiség megnyomorító!, c dolgozó milliók rabszoigatartói lélegzethez jussanak. Á világ egész proletáriátusónok össze kell fogni, hogy az emberrné- szárló, a világot megroncó vérebek és velük együtt a koncra leső telhetetlenek, a dolgozók Izomerejéből és egészségéből hízók oda jussanak, ahová az orosz és a magyar proletariátus taszította saját elnyomóit”

(FARAGÓ MIKLÓS: Ki a proletár? Budapest, 1919.)

.Tí, holnapi hullák, adjatok helyet <ox élőknek. Kinyitjuk «0

Üzenetek 1918-ből

ablakokat, Összeegyeztetjük e

kiélt tradíciókat az élet előgya- korlatóval és megalkotjuk azokat a formákat, amelyek jók és igazak lesznek. Nem fogunk félni, hogy nekünk majd tapogatóznunk keli, mi utódai vagyunk a fényő, halhatatlan proletár géniusznak. Mi új anyagból, a proletár szolidaritás megdönthetetlen őscementjéből tudjuk felépíteni a világ- egyetem nagy templomát, továbbra is csak előre, a kommunista világforradaiom világosságot hozó szellőjének szárnyán (”

(LOMOV A: A kapitalizmus pusztulása és a kommunizmus szervezése, Fordította Szamuely Tibor Budapest, 1919.)

„A proletárdiktatúra a dolgozók korlátlan demokráciája. Senki a dolgozók közül nem emelhet kifogást a dologtala- noknak, a henyélő élősdieknek a jogokból, c hatalomból való kizárása ellen, mert különben letérne a dolgozók erkölcsi alapjáról: hogy joga csak ónnak van, aki dolgozik. Dolgozik pedig mindenki, akinek a munkája a tanácsköztársaságban élők összeségének hasznos és szükséges. Munkás nemcsak a bányász, az iparos, a vasutas, a gyúrj munkás, a földműves, hanem munkás és dolgozó az orvos, aki a betegségtől ment meg, a mérnök, aki nélkül megállnak a gyárak, a hivatalnok. aki helyettünk elintézi ügyes bajos dolgainkat, a művész, színész, író, aki alkotásaival, könyvével, játékával felfrissíti lelkünket fáradságos munkánk után, egyszóval nemcsak a testi, de minden szelle- munkás is, Eaek tartják löm

ö tanácsköztársaságot, ezeké

minden, amit a tanácsköztársaság nyújthat”.

(Parlamenti köztársaság vagy tanácsköztársaság Budapest, 1919.)

„Olyan otthonokat szeretnénk teremteni a gyermekek számára, amelyek távol a nagyváros bacillusos, fertőzött, bűzös világától, a hegyekben vagy a mezőkön terülnek el, ahol testvéri közösségben gondtalan anyagi jólétben, szabadon és vidáman élnek együtt a gyerekek, ahol nincs magántulajdon, mert a játékok, könyvek és javak olyan mennyiségben állnak a gyermekek rendelkezésére, hogy eszükbe sem jut féltékenyen őrizni, egymástól félteni, sajátjuknak tekinteni a sok közös gyönyörűséget; ahol fiatal és lelkes tanítók baráti és nem feljebbvalói társaságában nőnek fel, ahol a torna és a sport, a játék és a tanulás, a művészetek és a tudój sok gyönyörűsége és változatossága szabad és boldog emberekké neveli őket, ahol megszokják a tiszta, egészséges és munkás életet, ahol átélik a tudás anyagát, nemcsak befogadják azt Ahol nincs különbség gyerek és gyerek közt anyagilag, aho! nincs rongyos és cifra, nincs éhes és túitápiált, nincs agyondolgozott és naplopó, csak gyermek van, boldog, tiszta és vidám gyerek.”

(A régi és az új Iskola, Budapest, 1919.)

A JÜLIUS 21-IKI 0STÖKO5

„Láttál már üstököst? Eleinte jelentéktelen kis csillagnak látszik, a végtelen térben, pár (top

múlva már kitűnik <o csillagok közül, mennél inkább közeledik, annál jobban nő és mire fölibénk kerül, beborítja az egész mennyboltozatot, fénye elhomályosít minden mast, gyarló ember rettegve nézi: jaj, itt a világ vége! Ilyen üstökös közeledik most a július 21-iki világsztrájk képében, de rettegni csak azok rettegnek tőle, akiknek eddig a munkátalan- ság ellenében az élet minden javából volt részük. Az történt, hogy Anglia, Franciaország, Olaszország, Svájc és Amerika munkássága elhatározta, hogy július 21-én leteszi a szerszámot, kivonul az utcára vörös lobogó alatt és a világ urainak a következő három elhatározását dörgi a fülébe:

1. A világ munkássága nem tűri, hogy a hódító rablók hadseregei az orosz és a magyar tanácsköztársaságot eltiporják;

2. a gyilkos békét, mellyel Németországot gúzsba kötötték s amellyel Magyarországot is mindörökre meg akarják nyomorítani, az emberiség el nem ismeri;

3. az eddigi tőkés termelési rend a világháborúban megbukott, a világnak át kell térni a szociális termelési rendre, ahogy azt a magyar és az orosz példák mutatják.

Paris, London, Róma, New- York utcáiról július 21-én ezek a követelések fognak milliók és milliók ajkáról az ég felé törni, s ez lesz a régi világ halotti beszéde. Űj utakra tér az ember, hogy jobban megközelítse az élet célját, a tökéletes boldogságot.”

(Dósa Népe 1919. július 20-3 száma.)

— Ekkor már lovában a háborús készülődés ...

■— 1930-ban léptem be a Szociáldemokrata Pártba. A párt keretén belül működött egy Munkásképző Egylet. Ennek a dalárdájában tevékenykedtem a tényleges behívásig. Civilként tevékenykedtem egészen addig, amíg a németek meg nem szállták az országot, akkor betiltottak mindent, bezárták a párt Zrínyi utcai székhó- zát, ahol korábban is az összejöveteleken nemegyszer több volt a rendőr, mint a résztvevő... Elhurcoltak sok idős mozgalmi embert, akik azután sohasem tértek vissza. A katonaságnál a híradósokhoz vittek. 1939 februárjáig voltam bent. Akkoriban kezdődött a visszacsatolási kampány. Alighogy leszereltem, ismét behívtak, és Ruszinszkóba vittek bennünket a megszállásra. Eléírté nagyon ünnepeltek bennünket, de — mert a hadsereg olyan szegényes felszereltségű volt; hogy a lovaknak úgy kellett ab- rákot lopni... — és egyéb okoknál fogva Is — hamar elvesztettük „népszerűségünket”.

—■ A felszabadulással a mozgalmi munka két részre szakadt. Megalakult a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Pártban is szétvált a jobb- és a balszárny. Aktív párton belüli harc alakult ki itt is. Ez — köztudott — később a két párt egyesítéséhez vezetett. Az akkori közüzemi dolgozók — anyagi érdekből is — távol tartották magukat eleinte a mozgalmi munkától. En 1945-ben már a Kommunista Pártban voltam.-— 1946-ban a bányához mentem csillésnek, mert ott bizonyos élelmiszereket is adtak, A kereset felét élelmiszerekben kaptuk. András-aknára jártam lábbusszal. A feleségem mindig izgult, a bányánál akkoriban nagyon sok volt a baleset ... Nyáron cséplőgép mellett dolgoztam. Ott is természetben fizettek, ősszel aztán a Városi Közüzemhez ke. rülten#, Akkoriban a közüzemhez tartozott a vízmű, a közlekedés, a köztisztaság és a villanytelep. A pórt akkori irányvonalának megfelelően fatujárá csoportokat alakítottunk. A csoportok a lábasfoltozástól kezdve mindenfajta segítséget igyekeztek megadni a falunak. A faluvillamosítás 1949-ben kezdődött el intenzíven. A jelszó ez volt: „Villanyt a falunak!” Ebben az időben művezető voltam. 1950-ben a faluvillomosí- tási akció anyagosztályvezetője lettem. Mázsaszámra írtuk a megrendeléseket, de anyag alig akadt... 1954-ben alakult meg a vállalatnál a központi diszpécserszolgálat. Ex éjjelnappali szolgálatot jelentett üzemzavarok esetén mi intézkedtünk. A feladat az energia- ellátás biztosítása volt A „hőskorbon”, ha valahol elszakadt a vezeték, órákig, esetleg napokig szünetelt az energiaszolgáltatás. Ma már a hálózatok bonyolultabbak, lehetőség van o többirányú ellátásra is, URH-kocsik és egyéb korszerű eszkdrök állnak az üzem- zavarelhárítók rendelkezésére.

Tillai elvtárs volt a Közüzemi Vasas Szakszervezeti Bizottság számszerűen első titkára, a Pécsi Vasas Szakszervezetek elnökségében is tevékenykedett, az Áramszolgáltató Vállalat párt- szervezetében fontos munkát végzett, különösen fontos szerepet vállalt az ellenfoirada- lom utáni konszolidáció megszilárdítása terén az üzemben.

— 1956-ban, amikor az országos sztrájk elkezdődött, a diszpécserszolgálat akkor is működött Fegyveres őrséget szerveztünk, és védtük a kaput... Néhány napra az ellenforradalmárok kerültek hatalomra. Nem engedték a kizárt kommunistáknak átlépni a kaput... Ekkor úgy kellett dolgozni, hogy ne köthessenek bele az ember munkájába...

— A közelmúltban vonult nyugállományba. Szeretne-e most, a mai körülmények között húszéves lenni?

— Szeretnék.

— És mit tanácsolna a most húszéves fiatalembereknek?

— Realistának kell lenni! Ne akarjunk itt máról holnapra te}- jel-mézzel folyó kánaánt teremteni, mert az nem megv úgysem. Azt csináljuk meg, amit lehet, de azt jól, kifogástalanul

Sebest Kárefe