Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)
1974-03-15 / 73. szám
1974. március 15. DUNÄNTOL! NAPLÖ 3 Szocializmus és nemzetiségi kérdés A szocializmust építő népek közis arcvonafa Kilépés a történelmi zsákutcából A szocializmus építésének im- már közel harmincéves korszakára visszatekintve, olykor a problémák bénító súlyának hatása alá kerülve, hajlamosak vagyunk arra, hogy ennek tényleges történelmi eredményeit is látókörünkön kívül rekesszük. Holott ha van történelmünknek olyan időszaka, amely a szocialista tudat leghatékonyabb formálója, úgy éppen ez a korszak az. Közelebb egymáshoz Szűkebb témám gondolatmenetét folytatva: a konfliktusok, viták, nehézségek, hibás álláspontok, feszültségek ellenére sem lehet kétségbevonni, hogy o kelet-európai népek először a szocializmus építésének korszakában kerültek politikailag közös arcvonalba. A társadalmi felszabadulás folyamata révén, az évszázados ipari, gazdasáqi, kulturális elmaradottság felszámolásával közelebb kerültünk a tiszta osztályarcvonalak olyan fokú megteremtéséhez, amely megszünteti annak az évszázadok alatt kitermelődött ellentmondásnak az objektív alapjait, amely magyarokat és nem maqyarokat, s nem pediq a különféle nyelveket beszélő népi tömegeket fordított a reakciós erőkkel állandóan szembe. Szándékosan kerültük eddig a felelősség kérdésének felvetését, de éppen a mázsás súlyú kérdések megoldásán munkálkodó szocialista erők azt is felvethetik: vajon a szocializmus felelős-e azért, hogy a .termelőerők internacionalizálódása 1944-ig még a polgári társadalmak adta lehetőségek szintjére sem jutott el? Az integráció feltételei Viszont éppen nekünk kellene érdemibb módon kimutatnunk, hogy a szocializmus építése a szocialista nemzetgazdaságok termelőerőinek olyan mértékű fejlődését eredményezte, amely megalapozta, hogy kiléphessünk a történelmi zsákutcából. Az ésszerű, a közös érdekek tiszteletén alapuló integrációs folyamat ugyahis először teremtett reális feltételeket a szocialista nemzetek közötti kapcsolatok elmélyítéséhez, a szeparatista s az autarchikus politikai és gazdaságpolitikai tendenciák gyengítéséhez, az extenzív iparosításnak az intenzív iparosításra való átmenetéhez. A társadalmi felszabadulás talaján mélyülhet az együtt élő népek sokoldalú kulturális, szellemi értékeinek cseréje, amely egymás jobb megértésén keresztül a megbecsülés internacionalista tudatát erősíti és a kölcsönös, népi méretekben kibontakozó ismerkedés is ebbe az irányba hat. Éppen a folyamat újszerűségénél fogva talán nem ártana nagyobb erővel tudatosítanunk, hogy pártunk és kormányunk vonatkozó kezdeményező lépései ezen a téren is történelmi jelentőségűek, hiszen első ízben tették lehetővé, hogy csehek, szlovákok és magyarok, jugoszlávok és magyarok népi szinten, tömeges méretekben kezdiék el megismerni egymást. A jobb megértés kedvéért azt is hangsúlyoznunk kell, hogy ebben a százezreket megmozgató folyamatban ilyen vagy olyan tulajdonságokkal rendelkező emberek ismerkednek egymással és az esetleges kedvezőtlen jelenségek nem a folyamat korlátozását, hanem a köztudatformálás hatékonyabbá tételét sürqetik ebben a vonatkozásban is. Azzal, hogy a szocializmus, a többséqi népévé! eqyideiűleg a nemzetiségi társadalmak osztálystruktúráját megváltoztatta s c nemzetiségek népi osztályait a társadalmi felszabadulás útjára vezette, megteremti annak • lehetőségeit is, hogy a nemzetiségek kulturális, tudati, nyelvi fejlődését egyrészt az anyanemzethez, másrészt a többségi néphez fűződő kapcsolatok szabad, megtermékenyítő kölcsönhatásának elmélyítésével biztosítsa. Társadalmi egyenlőség A társadalmi felszabadulás folyamata együtt jár a paraszti jellegű többségi népek társadalmának iparosításával, amely a nemzetiségi társadalmakat is átalakítja, megszünteti a nemzetiségek egyenlőtlen társadalmi helyeztét. Társadalmi felszabadulásukhoz, politikai és kulturális egyenlőségük objektív alapjainak megteremtéséhez és kiteljesítéséhez vezet, Ezen az alapon lehet és kell minden nemzetiség számára biztosítani anyanyelvének szabad használatát és főként anyanyelvén folyó oktatást az óvodáktól az eqyetemekig, minden iskolatípusban, hogy alkalma legyen kinevelni saját értelmiségét és szakmunkásait. A nemzetiségeknek — ahogy ezt Deme László nyelvészeti kutatásai kimutatták — az anyanyelvűségükhöz való ragaszkodása tehát a szocialista hazafi- ság elmélyítését szolgálja. Annak kifejezője, hogy otthon akarták magukat érezni saját hazájukban, szocialista hazájukban. És ez a törekvésük válhat az alapjává annak, hogy a többséqi nép nyelvét is önként elsajátítsák. Ugyanígy az anyanemzet szocialista kultúrájával való kapcsolatuk lehetővé tétele elősegíti fejlődésüket, nyugodt közérzetük kialakulását. A szeparatista, esetleg a torz nacionalista tudat gyengítése a többségi nép számára is előnyös, hiszen a nemzetiségek éppen „hídverői hivatásuk" betöltésének szabad gyakorlásával a többségi nép értékeit anvanemzetükkel is megismertethetik. A szocialista nemzeti eqység politikája, amely a többségi nép és nemzetiségek társadalmi érdekegyesítését valósiba meg, annál eredményesebb, minél inkább biztosítja a nemzetiségek speciális jogainak szabad gyakorlását. A szocializmus századokat lép át A szocializmus építésének folyamata pedig először adott történelmi alkalmat arra, hogy Kelet-Európa népei a történelem által kialakított zsákutcákból, abból az ördöqi körforgásból, amely ' szembenállásukat unos-untalan elmélyítette, tartósan kilépjenek, sőt az összefogást eredményező társadalmi s teljes emberi felszabaduláshoz vezető haladás széles útvonalán haladjanak tovább. A szocializmus építésének eltelt időszakában minden tekintetben évszázadok szakadékait ugrattuk át, de azoknak a szakadékoknak végleges betemetésére, amelyeket az együtt élő népek között a történelmi ellentmondások szisztematikusan mélyítettek el, o szocializmusnak is több időre van szüksége. „A mi nemzedékünk nehéz és magasztos történelmi feladata, hoqy felszámolja... az átlras örökséqet — mondotta 1968 áprilisában Aczél György elvtárs. — Nemcsak a magyar, hanem a cseh, szlovák, román, szerb, horvát nép élő nemzedékeire is gondolok. A szocializmus közös ügye a lehető legjobb alap a nemzeti gyűlölködés, elnyomás felszámolásához... Bízunk abban, hogy népeink, pártjaink és kormányaink közös erőfeszítése nyomán a jövőben energikusabban bontakoznak ki a pozitív lenini tendenciák s még gyorsabb ütemben adjuk ót végleg a múltnak a káros örökség tovább élő ártalmait ... „Természetesnek tartjuk, ha a hazai szlovák, román, szerb, horvát és német nemzetiségek nemcsak a szélesebb elvi, hanem a nyelvi népközösséq alapján is áooliák kapcsolataikat Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában stb. élő testvéreikkel. Ugyanígy mi is törekszünk kapcsolatainkat ápolni a szomszédos szocialista országokban élő magyarsággal, tankönyvek, könyvek, általában a szellemi élet cseréjének fejlesztésével ... A közös szocialista építés körülményei között a nemzetiségek közvetítsék a népek értékeit, a népek kultúráját a Duna völgyében; történelmi missziójuk a szocialista szellemi tolmácsolás Közép-Európá- ban.” Képletesen szólva: a közeledés, a testvériesülés első akkord iáit leütöttük, és a nemzetiségek hangjával is gazdagodó népeink együttes szimfóniája végül is elnyomja a hamis tudat disszonáns zörejeit. Csatári Dániel A Bólyí Állami Gazdaság bári baromfitelepén elkészült az új, nagyteljesitményü keltetőüzem. Hétfőn megkezdik a próbakeltetést s ennek tapasztalatai alapján beindul majd a nagyüzemi termelés. Erb János felvétele Á Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskolában Sikerrel zárult az első technikus-minősítő vizsga A Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskolában lezajlott az első technikus-minősítő vizsga. Eredetileg 26 jelentkező volt, de családi és más okok miatt öten visszaléptek, így a vizsgán 21 jelölt vett részt. A középfokú technikusképzés megszűnésével, amely négyéves célképesítő képzést jelentett a szakközépiskolai oktatás bevezetésével ez az idő — figyelembe véve a 24 hónapos gyakorlati időt — hat évre tolódott ki. A négyéves képzéssel kapcsolatban mindenekelőtt az az észrevétel merült fel, hogy a 18 éves technikusok nem rendelkeznek megfelelő szakmai gyakorlattal, nincsenek termelési ismereteik, kapcsolatuk a kivitelezéssel csupán a nyári kötelező termelési gyakorlatra korlátozódik, ugyanakkor többségük technikusi beosztásban kezdi pályáját. Ezek az okok késztették a tanügyi kormányzatot arra az elhatározásra, hogy a technikusképzés számára új feltételeket teremt. 1965-ben új típusú szakközépiskolát hoztak létre, melynek elvégzése nem biztosított technikusi oklevelet. A technikusi oklevél megszerzését építőipari vonalon szakmai érettségi vizsgához. kétéves szakmai gyakorlathoz és vállalati javaslathoz kötötte, A Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskolában az 1969-70-es tanévijén állítottak ki utoljára középfokú építőipari technikus oklevelet, a következő tanév végzettjei már szakmai érettségi vizsgán vettek részt és érettségi bizonyítványt kaptak. A január—februárban vizsgát tett 21 jelölt ezek közül került ki. Az esti és levelező tagozaton a technikusi képzés az 1972— 73. iskolai éwei ért véget. Az ott végzetteknek nem kell kétéves gyakorlat, mert előzetes szakmai végzettségük, gyakorlatuk lehetővé teszi, hogy az érettségi bizonyítvány megszerzése után azonnal jelentkezhessenek technikus-mi nősítő vizsgára és a bizonyítvány megszerzése utáni első minősítő vizsgán részt vehessenek. A várakozási idő ebben az esetben hat hónap, mert minden év január—február hónapjában tartanak minősítő vizsgát. Januárban írásbelit, februárban pediq szóbelit. A technikus-minősítő vizsgára minden év június 15-iq lehet jelentkezni. A vizsga önköltséges és azt hasonló jellegű előkészítő tanfolyam előzi meg. Kéthetenként egész napos konzultációkat szervezünk, amelyeken a vizsga tananyagát dolgozzak fel elsősorban kivitelező vállalatoktól meghívott szakemberek segítségévet Az írásbeli vizsga tárgyai: tervezés — családi ház megadott területen való elhelyezése, műszaki leírás és építési engedély kérelem nyomtatványának kitöltése, költségvetés — építési munkák költségvetésének kiírása, mennyiségmeghatározás, (idomterv, méretkimutatás). A szóbeli vizsga tárgyai: üzemszervezési ismeretek, tervezési ismeretek, üzemgazdasági ismeretek, joqi ismeretek és vezetési ismeretek. Az előző technikusi vizsga és a minősítő vizsga tananyaga között alapvető különbségek vannak. Míg a technikus képesítő vizsga kimondottan tantárgyi jellegű volt, addiq a minősítő vizsga olyan gyakorlati ismeretek tudósát igényli a jelöltektől, amelyeket részben munkaközben, részben a rendelkezésükre álló jegyzetek alapján sajátíthatnak el. Vagyis a mindennapi élettel, a termeléssel való kapcsolat az ismeretanyagot illetően is elengedhetetlen. Az állami technikus-minősítő vizsgabizottságot az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium nevezte ki. Valamennyi tagja — összesen 10 tagja van — az építőiparban Irányító vagy végrehajtó munkakörben dolgozik. Vagyis nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek. A 21 jelölt közül -17 vizsgázott eredményesen. 4 jelöltet vizsgaismétlésre utasított a vizsgabizottság, akik a jövőben bármikor, bárhol működő vizs- gabizottsáq előtt többször is megismételhetik a technikusminősítő vizsgát. A vizsgának tulajdonképpen két fő vizsgálati szempontja van: megvizsgálták, hogy a jelölt ismeri-e az építési, szerelési, gyártási technológiát, a megvalósítás, az építéshelyi üzemszervezési, építésgépesítési, üzemgazdasági stb. feladatok megoldásának módjait, és megvizsgálták, hogy milyen mértékben rendelkezik a technikusi irányító munkakör ellátásához szükséges vezetői, szervezési, jogi (munkajogi) stb. ismeretekkel. Üqy látom — és ez volt a vizsgabizottsáq tagjainak véleménye is —, hogy a középfokú technikusképzés jó szervezési formáját sikerült kialakítani, amely kellő tapasztalatok megszerzése után, kisebb módosításokkal valóban alkalmas lesz arra, hogy az építőipar számára az elméleti ismeretek mellett jó gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező középkádereket adjon. Az 1973-ban mint felsőipari iskola beindult Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola fennállása óta összesen 2049 építőipari technikusi oklevelet adott ki, nappali tagozaton 1233, az esti tagozaton 239, a téli tagozaton 107, a levelező tagozaton 469 oklevelet, az algériai különleges rendszerben képző tagozaton 15 és most 17 újtípusú technikusi oklevelet. Nagyon örülök annak a ténynek, hogy valamennyi oklevelet én írtam alá mint igazgató. Az iskola összvégzettjeinek száma 2406. Ez jóval több mint az oklevelek száma. Ennek az az oka, hogy 1951-iq az iskola végbizonyítványt állított ki a végzetteknek, és 1961-től, a szakközépiskolai képzés bevezetésétől a nappali tagozaton egészen a most Ismertetett technikus-minősítő vizsgáiq nem állított ki technikusi oklevelet. A technikus-minősítő vizsgával kapcsolatban már az első vizsga után megállapítható, hogy a reform azon vívmányai közé tartozik, mely beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Debitzky István igazgató JEGYZET Nagyobb értél« - kisebb elismerés? Bírói szempontból egyszerű ügyek A felperes szemszögéből természetszerűen igen fontos és jó ötletnek vetettek gáncsot, mert javasolt megoldását nem fogadták el, vagy pedig kevesebbet kapott érte, mint ameny- nyire számított. Ilyenkor vagy tudomásul veszi az újító a vállalati döntést, vagy perre viszi a dolgot, s a bíróság előtt bizonyítja igazát. Bíróságra menni, a saját vállalatát perelni — nem tartozik rokonszenves dolgok közé. Egy éve megváltozott az újítói jogviták rendje. Azelőtt munkaügyi vitának számítottak az újítói perek, elsőfokon a munkaügyi döntőbizottságok foglalkoztak a műszaki alkotók sérelmeivel. Bíróságra csak második lépésben kerültek az újítói perek. 1973. január elseje óta, ha az újító nem tud megegyezni a vállalattal, bírósági pert indíthat vállalata ellen. Az első évben tíz újító fordult keresettel a bírósághoz, ami nem haladja meg az előző években tárgyalt perek számát. Ha figyelembe vesszük azt, hogy Baranyában 1973-ban 2344 újítási javaslatot nyújtottak be, akkor elenyészően kevés ozoknak a száma, akik a bíróságon kívánták érvényesíteni jogaikat. Két dolog lehetséges: az újító vagy megegyezett a vállalattal, vagy nem akart szembekerülni munkaadójával... A perek zöme a vállalat által megállapított újítási díj körül forgott. Társszerzőségi vita évek óta nem fordult elő. Pár évvel ezelőtt az volt a tipikus, hogy újítási szerződés megkötése nélkül bevezettek javaslatokat. Ma már a vállalatok az újítási szabályzat szerint intézik a műszaki alkotók ügyeit. Szerződés is van, csakhogy a kifizetett pénz kevés. A nézeteltérések abból származnak, hogy másképp számol az újító és másképp a vállalat Példaként csupán néhány eset. Egy újító javaslatot tett a bányabeli gázkitörés elleni hatásos védekezésre. Elképzelését néhány sorban vetette papírra. Az ötletért ötvenezer forintot kért. Javaslatát a bíróság is elutasította: újítási díjat nem kapott. Vagy egy másik, egészen friss eset. Egyik mecseki bányaüzemben újítási eredményként beépítettek egy csilletisztító berendezést. Az újító ez esetben húszezer forintot perelt a vállalaton. A szakértői vizsgálat megállapította, hogy a bevezetett megoldás hasznos, de tökéletesnek egyáltalán nem mondható: ötezer forintot ítéltek meg az újítónak. A példák további felsorolásától eltekinthetünk. A bí- rósáq elé került ügvek többségénél az újítók többre értékelték alkotásukat, ötleteiket. mint amennyit azok valójában értek. Ezek után érdemes megnézni, hogy mennyi plusz vállalati eredményt hoztak a konvhára a meqye újítói. 1973-ban 56,7 millió forint volt az a megtakarítás, illetve többletnyereség, amit c műszaki alkotók „termeltek" meg a vállalatok részére, s ez ötmillióval volt több az előző évinél. Ha ezek után a kifizetett újítási díiak összeqét vizsaáliuk: 1972-höz viszonyítva 872 000 forinttal kaptak kevesebbet az úiítek. Ez a tendencia mindenesetre azt bizonvítia, hogy a mozqalom fejlődött, de az elismerés mértéke csökkent, méq ha ez a bí- rósáq elé kerülő üqvekből nem is ennvire egyértelmű. Salamon Gyula
