Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)
1974-03-13 / 71. szám
A 1974. mőfchis DUNÁIMTÓL! NAPIC Szocializmus és nemzetiségi kérdés IS kefet-eurépaí nemzetiségi kérdés sajátosságai A XV. századtól érvényesülő társadalmi fejlődés jellemző vonása a kelet-európai terület agiárjellege, a második jobbágyság rendszere, amely azt jelentete, hogy a feudális nagybirtok a jobbágyok robotmunkáját felhasználva, elmaradott technikai eszközökkel tért át az árutermelésre. Emellett az ipari fejlődés gyengesége, a manufaktúrák feudális, a kereskedelem közvetítő s távolsági jellege, alkalmatlanná tette a társadalmi fejlődést arra, hogy a belső piac kohéziós tényezőjévé váljon. Amikor az egyetemes törvényszerűségek érvényesülése következtében az árutermelés a XVIII—XIX. században e területen is áttöri az autarchikus feudális gazdasági struktúrák kereteit, akkor ez a fejlődés felülről létrehozott reformok, a porosz utas fejlődés formájában, a feudális erőkkel létrejött társadalmi-politikai kompromisszumok talaján ment végbe. Hogyan hatott ez a vázlatosan összegezett és leegyszerűsítettnek tűnő társadalmi fejlődés az. együtt élő népek viszonyára? Melyek voltak az objektiv ellentétek kialakításának irányába ható, majd azokat tartósító tendenciái? Fejlesztés hatalmi érdekből* Mindenekelőtt az, hogy az egységes törvényszerűségek által meghatározott térségen belül olyan gazdasági szintkülönbségek és egyenlőtlenségek alakultak ki. amelyeknek nemzetiségi kihatásai is voltak. Gondoljunk pl. a bécsi udvarnak arra az iparosítási politikájára, amely fejlesztette a Cseh-Mor- va-medencét, viszont a kiszolgáló mezőgazdasági terület szintjén tartotta a szlovákok lakta területet. Vagy arra a törekvésére, hogy tengeri ke-- reskedelmének lebonyolítása érdekében megkülönböztetett figyelemben részesítette Horvátországot, ezért építtetett vasútvonalakat a tengerparti kikötőkhöz Szlovénián keresztül, ugyanakkor Szerbiát az elmaradott mezőgazdaság állapotában konzerválta. De említhetnénk a Székelyföld problémáját is, amely a viszonylagos ipari fejlődésnek induló erdélyi területen elmaradott, mezőgazdasági szinten stagnált. A gazdasági szintkülönbségeket kialakító, viszonylagos és mondjuk ki nyíltan: korlátozott ipari fejlődés legkárosabb nemzetiségpolitikai kihatása oz volt, hogy alig teremtett alapokat a természetes asszimiláció folyamatához, és ezért hosszú időn keresztül az erőszakos asszimiláció túlsúlyát biztosította. Mivel a szocialista nemzetiségi politika egyik kulcskérdése a természetes és erőszakos asszimiláció fogalmának megértése, foglaljuk össze röviden Lenin ezekkel kapcsolatos gondolatait. Lenin gondolatai A természetes asszimiláció — fejtette ki Lenin — olyan objektív folyamat, amely mindenütt, ahol ipari fejlődés van, érvényesül, és az alacsony szintre leszorított nemzetiségek vagy népcsoportok társadalmi egyenlőtlenségének a felszámolását eredményezi, Ha pl. mi ma Magyarországon nem ismernénk el a természetes asszimiláció folyamatát — függetlenül attól, hogy ez a folyamat a szubjektív állásponttól objektíve úgyis érvényre jut —, akkor ki kellene mondanunk, hogy a Békés megyei szlovák parasztgyerekek nem válhatnak soha értelmiségiekké. Abban a pillanatban ugyanis, amikor bármely városunk egyetemén elkezdik tanulmányaikat, azzal együtt, hogy nemzetiségi anyanyelvűk szabad használatát a legteljesebb mértékben biztosítjuk, nemzetiségi igényeik kifejezésére szlovák nyelvű lap áll rendelkezésükre, sajátos politikai szerepük kifejtését a Szlovák Szövetség intézményesíti, ráléphetnek a természetes asszimiláció útjára, anélkül, hogy őket erre bárki is kényszerítené. A természetes asszimiláció folyamatát elismerve, Lenin következetesen elutasította és a szocializmus elveivel szöges ellentétben állónak minősítette az erőszakos asszimilációt Nemzetiségi ellentétek A társadalmi fejlődés következtében Kelet-Európábán évszázadokon keresztül az erőszakos asszimilációnak folyamata és formája volt túlsúlyban, és elképzelhető, hogy ez milyen mély, a közös sorsot elhomályosító tudatot alakított ki az együtt élő népek tudatában. Ezt a történelmi zsákutcát azok a tendenciák is mélyítették, amelyek azt eredményezték, hogy az osztályellentétek s az osztályelnyomás gyakran a nemzetiségi ellentétek síkjára terelődött. Volt itt persze nemzetiségi elnyomás is, de olyan, hogy a nemzetiségek jórészének saját uralkodó osztálya sem tudott kialakulni. Köztudott pl., hogy a feudális magyar társadalom évszázadokon keresztül magába olvasztotta az erdélyi román, a felvidéki szlovák, a kárpátukrajnai ukrán, a délvidéki délszláv társadalmak uralkodó rétegeit, és ezek a társadalmak csonka, azaz saját feudális uralkodóosztályok nélküli jobbcgytársadalmak maradtak. Politikailag a fejlődésnek az az időszaka — mindebből következően — még egy ellentmondással bővült. A nemzeti ébredés s nemzetté válás olyan nacionalista eszmei irányzatok kialakulásához vezetett, amelyeknek viszonylag szűkresza- bott a társadalmi mondanivalója és sok esetben csupán az etnikai, nyelvi közösség tudatára építve fogalmazták meg, a nemzeti mozgalmak célkitűzéseit Az etnikai és társadalmi (jelen esetben antifeudális) tényezőknek az az összhangja, amely a modern polgári nemzeteket Nyugat-Európában létrehozta, itt felbomlik, a társadalmi háttérbe szorul; ott mítoszokat rombolt és hozzájárult az Inkvizíció hatalmának megtöréséhez, itt gyakran misztikus, vérségi kötőanyagoknak vagy vallásos tudatformáknak ad helyet. Az esetek többségében — s ez szintén az elmondottakból következik — ezeket a nemzeti mozgalmakat nem a feudalizmus szétzúzásában érdekelt radikális polgárság, hanem papok, feudális rétegek s legfeljebb igényeiben, de nem életformájukban polgárinak nevezhető értelmiségiek vezetik. Ugyanakkor a nagy s sok- nemzetiségű birodalmak olyan központi államhatalommá tudtak szerveződni, amelyeknek leglényegesebb tartópilléreit a feudális erők képezték. Osztályarcvonalak összekeveredése Ez a magyarázata annak, hogy amikor a történelem felhúzta a zsilipeket, az évszázados társadalmi elnyomás alatt szenvedők dühe, keserűsége, gyűlölete nem az igazi elnyomók, hanem a más nyelven beszélők népi rétegei ellen is fordult S itt az alapja 1848—49 véres tragédiáinak is. A képet persze lehet finomítani, de a tragikus örökség az osztályarcvonalak összekeveredésének irányába hatott. A torz, elmaradott fejlődés következtében itt az osztályellentétek nemzeti vagy nemzetiségi ellentétek formájában jelentkeztek, vagyis a kapitalista fejlődés korlátozottsága következtében nem került sor az osztályharc terepének olyan szintű megtisztítására, amelyet Lenin a proletárforradalmak nélkülözhetetlen feltételének tartott A társadalmi helyzet adottságai azonban nemcsak az együtt élő nemzetiségek, hanem a nemzetek és országok viszonylatában is mélyítették az objektív és tudati szakadékokat. Ismerjük Leninnek a nemzeti kérdés két tendenciájáról szóló gondolatait. Ezek szerint a nemzeti államok kialakulásának és megszilárdításának, a nemzeti piacok megerősítésének 'dősza- kában óhatatlanul az elzárkózás, a szeparatizmus tendenciái a legjellegzetesebbek. A kapitalista nemzeti államok kialakulása után azonban tovább folyik.a termelőerők fejlődése, és egyre erőteljesebben érvényesülnek a termelőerők, a technika, a tudományok internaciona- llzálódásának a tendenciái, amelyek átnyúlnak a nemzeti határok keretein és megkezdik azok lebontását. A német fasizmus Benes — akinek az adott korban játszott szerepében a pozitív vonásokat is készségesen elismerjük — gyakran emlegette, hogy 1918 ugyanazt a szerepet játszotta Keiet-Euró- pa történetében, mint 1789 Nyugat-Európában. Tisztában vagyunk azzal, hogy a probléma megválaszolása többet érdemelne néhány mondatnál, de itt csak ennyit mondhatok: sajnos, nem így volt. A gazdasági integráció gondolatmeneténél maradva: 1918 után méginkább erősödtek a gazdasági szeparatizmus tendenciái, mélyültek a politikai szembenállás objektív alapjai s a nacionalista bosszúállás lélektani görcsei, amelyeket azután a német fasizmus a bécsi döntésekkel a maga világhódító tervei javára és az itt élő népek kárára ki is használt. Ez a társadalmi helyzet alakította ki önönkompenzálásának az ádáz nemzeti öndokumentációban megnyilvánuló tudati folyamatát és vezetett a történeti, etnikai, gazdasági, földrajzi, politikai érvek sokaságát felvonultató határviták sorozatához, amelyekben mi leginkább a szenistváni, szomszédaink pedig a genfi szellemet idézték. E folyamat sodrában, a maga korában világosan fogalmazta meg a reálisan tragikus vagy tragikusan reális kérdést Ady Endre: „Mikor fogunk már összefogna Mikor mondunk már egy nagyot, Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem magyarok?" Milyen társadalmi erő volt képes e kérdés megoldására alkalmas szellemi választ adni és a megoldásukhoz nélkülözhetetlen valóságos politikai erőket felsorakoztatni? Történeti vizsgálódásaink azt bizonyítják, hogy e történelmi feladat megoldására csak az internacionalista világnézettel rendelkező proletariátus volt képes. Csatári Dániel (Folytatjuk) Kézilabdapálya térkép- és rásrf6tanób. virágállványok Iskolafejlesztés társadalmi munkában 3224 órát dolgoztak a szülők, a szocialista brigádok tagjai tavaly a Pécs-meszesi Általános Iskolában társadalmi munkában. Az iskolát segítő munkájuk értéke meghaladja a TO ezer forintot. A Mecseki Szénbányák újhegyi üzemének lakatos brigádja például 500 órában tevékenykedett az iskola, pontosabban a qyerekek javára. Többek között térkép-, zászló- és labdatartók, polcok, virág- állványok jelzik önzetlen segítségadásuk eredményei. Sok olyan brigád van, amely 300 órát szorgoskodott munkaidő után, hétvégeken az osztálytermekben. így a Mecseki Szénbányák építési üzemének Tálas János és Grácz József brigádja. Átvizsgálták a központi fűtést, vízvezetéket szereltek, mintegy 300 szerszámnyelet faragtak. Új polcok kerültek a falakra, a különféle szemléltetőképeket újonnan készült keretek veszik most már körül. A kézilabdapálya építésén pedig István- akráról a Keller János brigád vett részt. De jócskán kivette részét az iskolaszépítésből a többi brigád Is, amelyek szintén az Építési üzemhez tartoznak. Az Építési üzem nyolc brigádja, amely patronálja az iskolát, több mint száz tagú. Rajtuk kívül még legalább ennyi szülő fáradozik azon — szabad idejét feláldozva —, hogy még szebb, korszerűbb legyen a meszesi iskola. Másodikként az országban eme — ..................-■ „ Hivató kollégium“ A Tanárképző Főiskola Kollégiuma — az országban másodikként — elnyerte a „Kiváló Kollégium" címet Az első és pelenleg még az egyedüli ilyen intézmény a budapesti Eötvös Kollégium. Milyen előzményekkel, milyen előfeltételekkel lesz kiváló című egy felsőoktatási kollégium? Ezzel fordultunk az intézmény vezetőihez. Beszélgető partnereim — Gergely János docens, a kollégium igazgatója, Szerecz Józselné nevelő tanár és Kovács Jenő, a kollégiumi bizottság titkára — válaszaiból nemcsak az előzményekre, és helyi törekvésekre, de egy átfogó társadalmi folyamatra 1$ fény derült Légyénél« kollégiumok A felszabadulás utáni „népi kollégiumok" és „állami kollégiumok” ma már kor- és neveléstörténeti fogalmak. Őket hosszú ideig a semleges hangulatú „diákszállók” elnevezése és rendszere követte, jelezve némiképp az átmeneti kor egy-egy szakaszának társadalmi tendenciáit. 1957—58 tájt új erjedés következett a bennlakásos intézményekben, a nevelés szocialista tartalmának erősítésével. Azaz fölmerült: legyenek kollégiumok, de minőségi változásokkal a kollégiumi nevelésben. A felsőoktatási kollégiumoknak akkor még csak szociális és nevelési funkciójuk volt, oktatási szerepük hiányzott. Az akkori pécsi „ped-fő" diákszállója is kollégiummá lett 1960- ban. Dr. Hajdú Miklós 10 éves igazgatása alatt tudatosan és következetesen arra törekedtek, hogy az autonóm szervezeti élet és az aktív, öntevékeny politikai nevelés mellett kimunkálják az önművelésnek és a tanulmányi munka segítésének a feltételeit a főiskola 750 kollégistája számára. Termesztett-e ülcl már Ön házi kertjében, kiskertjében magról vöröshagymát? i Próbálja meg! Az eddigi tapasztalatok szerint friss fogyasztásra sikerrel termeszthető a kiskertekben AZ ALSÖGÖDI, A MAKÓI, A WOLSZKA ÉS A BRAUNSCHWEIG! LILA CSEM EG EH AGYM A. Magjuk kapható a vetőmagboltokban és az ÁFÉSZ-boltokbanVETÖMAGTERMELTETŐ ÉS ÉRTÉKESÍTŐ VALLA LAT Budapest VII., Rottenbiüer u. 33. A kollégiumi színvonal és követelményrendszer kialakítására megerősödött a kapcsolat a főiskolai tanszékekkel. Főképp azáltal, hogy a kollégium mostani 8 nevelőtanára nem „főhivatású”, hanem aktív előadó és tanár a különböző tanszékeken. Ez a törekvés 1968 óta erősödött meg, amikor a magyar nyelvi tanszékről nevezték ki a kollégium jelenlegi igazgatóját. Ahogyan a középiskolákban, itt is fölmerült a „szocialista kollégium” minősítő fokozat terve, de mivel minden bennlakásos intézmény valamiképpen szocialista tendenciájú kell hogy legyen, ezt a gondolatot egy konferencián elvetették. 1970-ben lépett életbe a felsőoktatási intézmények minősítési rendszere a bennlakók számára. Eszerint vannak direkt irányítású diákotthonok; önkormányzattal és tanulmányokat segítő rendszerrel bíró kollégiumok és ezek magasabb formái, a kiváló kollégiumok. Hat év munkája Röviden ezek az előzmények. A kiváló címhez a Pécsi Tanárképző Főiskola kollégiuma az utóbbi hat évben jutott hozzá: fokozatosan és voltaképpen járatlan ösvényen. Egyetlen elődjük, az Eötvös Kollégium ugyanis egészen más, sajátos hagyományokra épülő tanulmányinevelési küldetést teljesít. A pécsiek mindenekelőtt a szervezeti élet, az önkormányzat egy magasabb színvonalát kívánták elérni. 15 tagú kollégiumi bizottságuk dönt a kollégiumi ügyekben. Ennek szavazati joggal tagja az igazgató is, a nevelő tanároknak nincs szavazati joguk. Fontos szerephez jutott viszont a kollégiumi pártaktíva vezetője, aki főbb kérdésekben döntés előtt tanácskozik az intézet kommunista hallgatóival. Tartalmilag az elmélyült- és tudományos igényű önképzésben kívántak előbbre lépni. Ennek a kereteit, feltételeit maguknak kellett kimunkálniok. Többféle tapasztalatszerzés után kialakították a szakkollégiumi rendszer főiskolai profilját, amely modelljében az Eötvös Kollégiuméra hasonlít a legjobban. Mit jelent ez? Kilenc szakcsoportban (drámaelemzés, nyelvészet, orosz irodalom, földrajzi névgyűjtés stb.) 61 hallgató vesz részt heti 2 érés foglalkozásokon, ahol a felkért oktatókkal egyrészt filozófiai szemléletű elmélyült szakmai önképzésben, másrészt ugyancsak heti két órában egy választott új idegen nyelv tanulását vállalják. Ide tartozik a népműve'ői munkára felkészítő ugyancsak 4 féléves tanfolyam is, 100 hallgató részvételével. E többletmunka vállalásának persze feltételei vannak. Mindenekelőtt a 4-es átlageredmény és egy tárgyból különösen intenzív eredmény, érdeklődés. A szak- kollégiumok célja — már az elmondottakból is következik — nem a „tudósképzés”, hanem egy fokozottabb szellemi érdeklődés, a szakirodalom, a szakmai problémakeresés igényének az önállósága, belső szükséglete; vagyis az értelmiségi életmódra való felkészítés. Különc' tekintettel azokra, akik erre a legkevesebb ösztönzést kaphatták hazulról. A szakkollégiumi hallgatók 55 százalékának a szülei kétkezi dolgozók. A kollégista hallgatók kőzéle- tisége, politikai aktivitása sok területen igazolódik. Társadalmi munkában például az elmúlt tanévben 400 kollégista vezeíe' szakkört, segített úttörőcsapatot, korrepetált általános és középiskolában, vagy segített művelődési otthonokban, klubokban, az ifjúság kulturális nevelésé ben, a helyi KISZ munkájában A kollégiumban tervszerű ideo lógiai és társadalmi tevékeny ség folyik. Kimagasló eredmény A munkájuk felülvizsgálatáréi szóló jelentés e sorokkal zárul „A főiskola állami, párt- é KISZ-szn vezete, valamint a kollégium közötti munkakapcsolat a szakkollégiumi eredmények, c népművelési képzés; széles korú társadalmi-közéleti tevékenységük méltán állhat példaként a tanárképző intézmények kollégiumai előtt. Az elért eredmények értékét emeli, hogy g koj légisták fele az országos átlag alatt levő tárgyi körülményei!, között él.” r A pécsi intézmény kitartó é- céltudatos munkája arra utal hogy a zsúfoltság, a hiányzó légköbméterek mellett Is lebe kimagasló eredményt felmutatni, W. £
