Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)
1974-03-13 / 71. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napio XXXI. évfolyam, 71. szám 1974. március 13. szerda Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Cselekvő megértést! A z egyszerűség kedvéért nőpolitikái határozatként vált ismeretessé az üzemekben az 1013-as számú kormányrendelet. A szóhasználat a rendelet lényegét tükrözi: a nők helyzetének jayítása, társadalmi szerepüknek megfelelő körülményeik megteremtése, valóban politikai kérdés. A „nagy" politikához — a világ és az ország életéhez kapcsolódó döntésekhez — az is hozzátartozik, hogyan ítéli meg a társadalom egy-egy sajátos helyzetű csoportjának, rétegének életét. A dolgozó nők helyzeténél keresve sem lehetne sajátosabbat találni. Közel harminc év alatt változott meg gyökeresen a sorsuk. Kikerültek a háztartásokból, munkát vállaltak, munkájuk mellett továbbra is teljesítették „hagyományos” kötelességeiket, nevelték a gyermekeket, ellátták o családot Állampolgári kötelességeiket nemcsak a munkában teljesítették, jogaikkal élve részt vettek a közéletben, vezető szerepet vállaltak a kisebb és nagyobb közösségekben. Az első és „második” műszaknak úgy tettek és tesznek eleget hogy egyaránt gyarapodik a kisebb és nagyobb család: a maguké és az országé. Az egész embert kívánó feladatok elvégzéséhez azonban az asszonyok nem mindig kapták meq a kellő segítséget. Az egyenlőtlen teherviselés ezért vált lappangó gondból a társadalom egészének közös ügyévé. A nőpolitika — ezért politika. Kimondása annak, hogy kötelességeik teljesítése miatt ne kerülhessenek hátrányosabb helyzetbe a csak egyfajta terhet viselőknél. S annak is: jogaikkal csak akkor tudnak fokozottabban élni, ha nem maradnak magukra kötelességeikkel. A nőpolitikái határozatba foglalt irányelvek az üzemekre, vállalatokra bízták, hogy az általános elveken belül, milyen gyakorlati teendőket tartanak szükségesnek. Intézkedési tervek készültek, melyek végrehajtásáról évente többször is beszámolnak a szakszervezeti bizottságok és az igazgatók a gyári közvéleménynek. Központi intézkedés nyomán rendezték a béreket, felülvizsgálták a fizikai munkaköröket, meghatározták, hol nem lehet nőket foglalkoztatni. A vállalatok saját elhatározásukból növelték az általuk fenntartott óvodák és bölcsődék férőhelyeit — úgy vélték. ezzel gondolnak legjobban az édesanyákra. A határozat óta a legtöbb gyárban már önként sem vállalhatnak az anyák éjszakai műszakot. A kollektív szerződések azt is vállalatonként felsorolják, milyen különleges juttatásokban részesítik a gyermeküket egyedül nevelő asszonyokat. Sok régebbi és újabb ötlet is megvalósult: boltok nyíltak a gyárkapuk közeiében, hogy egyszerűbb legyen a bevásárlás, helyben mehetnek a nők fodrászhoz, kozmetikushoz munkaidő után, több helyen a mosnivalók összegyűjtését is megszervezték. De az alapvető gondok megoldásában némely gyárban mégis a kelleténél lassabb az előrehaladás. Bár a határozat szerint is állandó, folyamatos munkát kíván a nők szakképzettségének növelése, nem egy helyen annyira „hosszú távon” gondolkoznak, hogy érdemben még semmit sem tettek. Fölméréseket csatoltak az intézkedési tervek mellé, a következtetéseket is levonták, de a cselekvéssel adósak maradtak. Ahol ez történik, hiába osztja meg a gyár az asszonyokkal gondjaik egy részét: a bolt, a fodrász, s o hasonló figyelmességek önmagukban a nőnapi virágcsokor szerepét töltik be. Pedig most már mindenütt a szakképzettségnek, az általános iskolai végzettség megszerzésének — mert enélkül szakmát sem lehet tanulni — kellene a nők helyzetének megkönnyítését szolgáló elképzelések középpontjába kerülnie. Nemcsak papíron — a gyakorlatban is. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve csak a ténylegesen egyenlő munkára vonatkozhat: ahhoz kell hozzásegíteni a nőket, hogy a szaktudásban is felvehessék a versenyt a férfiakkal. Szakmunkás-bizonyítvány nélkül erre nincs mód, így az egyenlő bérezés is óhaj marad. Minél később kezdődik a tanulás, annál távolabbra tolódik az ideje, hogy az egyenlően végzett munka hatása a borítékokban is érzékelhető legyen. Törvényes keretei vannak a munkaidőn belül szervezett oktatásnak is — de a gyárakban ezzel alig élnek. Holott éppen akkor tennének tanúságot az asszonyok gondjainak cselekvő megértéséről, ha a tanulás miatt kieső munkaidő anycqi következményeit is vállalnák. Munkaszervezéssel, a tartalékok feltárásával bizonyára csökkenteni is lehetne a kiesést. A határozat végrehajtásának ez a módja kétségtelenül sokkal több munkát, anyagi és szellemi befektetést igényel az üzemektől, mintha a „felületi kezelést” választják. Számos közgazdasági és műszaki tényező együttes hatását kell számbavenni, előkészíteni és biztosítani, hogy a segéd- és betanított munkásnők egy idő múlva szakmunkásként dolgozhassanak. M égis ezt a nehezebb utat kellene gyorsabban járni ott is, ahol ma még nem így történik. A nőpolitikái határozat sem választja külön az asszonyok otthoni és munkahelyi létét: emberi mivoltukról, társadalmi létükről szól. A dolgozó ember pedig — asszony és férfi — elsősorban munkájában teljesedik ki. Ezt a háztar tási gondok megkönnyítése csak segítheti, de nem helyettesítheti. Tegnap délelőtt: Megnyílt a Dana Bizottság 32. ülésszaka A Duna Bizottság 32. rendes ülésszakát kedden délelőtt loan Cotot, a Román Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete, a Duna Bizottság soros elnöke ünnepélyesen nyitotta meg Budapesten. Az ülésszakon a tagállamok — Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, Románia és Szovjetunió delegációja a vesz ! részt. A kéthetes ülésszak munkájában részt vesznek még az : NSZK közlekedési minisztériumának szakértői, valamint a Duna Bizottsággal együttműködő nem- . zetközi szervezetek, köztük a KGST titkársága, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága, a Nemzetközi Távközlési Egyesület stb. képviselői. A Duna Bizottság 32. ülésszaka március 23-án fejeződik be. Georges Pompidou a Szovjetunióba érkezett Megkezdődött a szovjet—francia eszmecsere Georges Pompidou francia köztársasági elnök kedden délután nem hivatalos baráti látogatásra a Szovjetunióba érkezett, hogy eszmecserét folytasson Leonyid Brezsnyewel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával. Pompidout Michel Jobert külügyminiszter és más francia hivatalos személyiségek kísérik. A Fekete-tenger szovjet partvidékén, a Szocsi melletti Adler repülőtéren kedden délután magyar idő szerint fél háromkor ereszkedett le a francia elnök repülőgépe. A repülőtér betonjára lépő Pompidout és kíséretét az összes ilyenkor szokásos formaságok elhagyásával, de rendkívül szívélyesen üdvözölték a kétfordulós eszmecsere szovjet résztvevői: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Andrej Gromiko külügyminiszter, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, Alekszandrov és Batalov, a főtitkár külpolitikai tanácsadói, valamint Cservonyenko párizsi szovjet nagykövet. A hozzávetőleg kétszer négy órára tervezett csúcstalálkozó részvevői a kölcsönös üdvözlések után helikopterbe szálltak, hogy a megbeszélések színhelyére, a repülőtértől mintegy hetven kilométer távolságban lévő picundai kormányrezidenciára utazzanak. Háromórás megbeszélést folytatott kedden délután Picundán Leonyid Brezsnyev és Georges Pompidou az ötödik csúcstalálkozó első napján. A teljes delegációk részvételével tartott eszmecserék témái között szerepelt az európai biztonsági konferencia jövőjének kérdése és a genfi közel-keleti értekezlet problémaköre. Marchetti, az Elysée-palota szóvivője és Leonyid Zamjatyin, a TASZSZ vezérigazgatója a késő esti órákban felolvasott hivatalos közleményekben tudtul adta, hogy az elsőnapi tárgyalásokat „a barátsáq és a kölcsönös tisztelet légköre jellemezte", s a felek kifejezésre juttatták eltökéltségüket az enyhülés érdekében való együttműködés folytatására. Leonyid Brezsnyev — mint Zamjatyin elmondotta — a tárgyalások során elismeréssel nyilatkozott Franciaországnak a nemzetközi életben játszott jelentős szerepéről, s hangsúlyozta, hogy az ezzel kapcsolatos szovjet értékelés semmit sem változott. „Az autópálya, amelyet országaink együtt építenek, nagyszerű alkotás lesz — jelentette ki Brezsnyev tárgyalópartnerének egyik hasonlatát folytatva. Most is, mint minden találkozásunk alkalmával, hangsúlyozzuk annak szükségességét, hogy kapcsolatainknak mintaképül kell szolgálniuk más országok számára.” A TARTALOMBÓL Szocializmus és nemzetiségi kérdés (3. old.) „Kiváló koliég'um" (3. old.) Iskolafejlesztés társadalmi munkában (3. old.) Il’lúsági parlament Szigetváron (5. old.) Előkészületek a földgáz fogadására (5. old.) Visszajáró „lelkek" (6. old.) Ma űrért két mérkőzéstől eltiltották (8. old.) Leonyid Brezsnyev rögtönzött sajtóértekezlete Az Adleri-repülőtéren Pompi- doura várva, Leonyid Brezsnyev rögtönzött sajtóértekezletet tartott a szovjet—francia csúcstalálkozó alkalmából ott-tartózko- dó újságíróknak. — Türelmetlenül várom a találkozást Pompidou úrral — mondotta Brezsnyev a Magyar Rádió tudósítójának kérdésére válaszolva. — Viszonylag rövid idő alatt ez lesz az ötödik találkozásunk, s ezt a körülményt önmagában is nagyjelentőségű dolognak tartom. Egy fontos következtetés adódik belőle, hogy kapcsolataink nem rosszak, és tovább kívánjuk javítani őket Most következő eszmecseréink egyik fő témája — jelentette ki Brezsnyev — előreláthatólag az országaink közötti kapcsolatok alakulása lesz. Az SZKP főtitkára ezt követően félig tréfás, félig komoly megjegyzésben utalt arra, hogy a szovjet—francia megbeszéléseken ezúttal a sajtó szerepéről is szó lesz. Egyet s mást önökről is beszélünk majd — mondotta az újságírókhoz fordulva. A nemzetközi helyzettel kapcsolatos különféle kérdésekre reagálva az SZKP főtitkára hangoztatta, hogy az események gyors zajlása közepette nehéz lenne néhány mondatban jellemezni a világhelyzetet. Mint mondotta, bizonyos más kérdések megítéléséhez hosszabb időre van szükség. „Ilyen körülmények között — jelentette ki a főtitkár — csak a mi politikánkról, a Szovjetunió politikájáról szólhatok. Mi azt akarjuk, hogy igazi és igazságos béke legyen a világ minden részén." Nagy érdeklődést keltett a nemzetközi sajtó képviselőinek körében Leonyid Brezsnyev állásfoglalása az európai biztonsági konferencia folytatásának egy kulcsfontosságú kérdésében. Arra a kérdésre válaszolva, hogy miért tartja szükségesnek a biztonsági konferencia dokumentumainak legmagasabb szinten való aláírását, a főtitkár a következőket mondotta: „Azt hiFödémek gyártása új technológiával Uj technológiával kezdik gyártani a Pécsett építendő magas létesítményekhez a födémeket. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat stázaüzemében szerkesztik az új sablonokat, gyártómezőkeb — Szokolai felv. — szem, hogy ilyen naqyfontossá- gú és ilyen korszakos jellegű dokumentumot a lehető legmagasabb szinten kell aláírni. Természetesen, ha miniszterek írják alá az ilyen okmányokat, akkor is kormányaik akaratából cselekednek. így azonban felmerül a kérdés, miért nem akarják maguk a vezetők aláírni. Én itt a népek szempontjából hatalmas jelentőségű erkölcsi tényezőt lótok. Az aláírás szintjével az okmányok jogi jelentősége nem változik, de a történelem és a jövő, érzésem szerint, azt kívánja, hogy az európai biztonsági értekezlet dokumentumait a lehető legmagasabb szinten hitelesítsék." Kérdést tettek fel az újságírók a szovjet—amerikai 5ALT- tórgyalások helyzetére vonatkozólag is. Ezzel összefüggésben Brezsnyev utalt arra, hogy a SALT-tárgyalások résztvevőinek igen sok apró részletet, technikai sajátosságot, számos variációs lehetőséget kell figyelembe venniük, ezért nem tartja időszerűnek, hogy a jelenlegi szakaszban véleményt nyilvánítson a tárgyalások állásáról. „Mi szeretnénk közös nyelvet találni a napirenden lévő kérdésekben — hangsúlyozta Brezsnyev. Az a véleményünk, hogy a SALT-tór- gyalások értelme és céljai nemcsak az amerikai és a szovjet nép érdekeibe vágó kérdések, éppen ezért mindent el kell követni e tárgyalások sikerre vitele érdekében." Végezetül az SZKP főtitkára kifejezte Egon Bohr nyugatnémet tárcanélküli miniszter szovjetunióbeli látogatásának eredményeivel való elégedettségét. Utalt arra, hogy a nyugatnémet államférfit szovjetunióbeli látogatása idején Gromiko és számos szovjet qazdasóqi vezető is fogadta, s ő maqa is igvekezett érdemben figyelmet fordítani a i szovjet—nyugatnémet kapcsolatoknak azokra a területeire, amelyek szemrevételezése érdekében Bahr a Szovjetunióba érkezett, s ezzel kapcsolatban két alkalommal is tárgyalt a minis*. terrel.
