Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-09 / 39. szám

s 1974. február 9. DUNÁMTÓL! NAPLÓ f « ■' ■■ ■■■■■ — ■ . . . ------- - A császár üstököse Senecó, az ifjú Néró tanács­adója könyvet írt a »hajas csil­lagokról". (A kifejezést a görög „Asztér kométeSz"-böl vette.) Nem sokkal előbb, az, i. sz. 60. esztendőben ugyanis fényes üs­tökös nyugtalanította az akkor 23 éves Nérót és keltett re­ménységet, ellenségeiben. Ró­mában biztosra vették a csá­szár bukását s már azt is hi- resztelték, hogy ki lesz az utó­da. A hat hónapon át látható üstököst baljós jelnek tartották. Claudius császárt — aki Nérót fiává fogadta és elődje volt a fejedelmi székben — hat évvel korábban, az előző üstökös ra­gyogása idején mérgezték meg. I. u. 14-ben, tehát are'ótt 40 esztendővel, több üstökös „jövendölte meg" Augustus császár halálát. Különösen erős fényű, nagy üstökös jelent meg abban az esztendőben, amely­ben a Julius—Claudius császári ' dinasztia alapítóját, , Julius Caesart meggyilkolták. A keleti néphit szerint az üstökösök már o korábbi évszázadokban is rendszerváltozást, háborút és természeti csapásokat jeleztek; nem csoda, ha a babonás ró­maiak az üstökösök rriegielené- s.ét császárjaik halálával hoz­ták összefüggésbe, Eqészen Constantinusig, sőt Julianusig tartott azoknak a császároknak e . sorozata, akiknek halálát a kortársak az égi jelek feltűnése alapján várták, .„Caesar üstököse” az i. e. 44-ben nem figyelmeztető ómen volt: nem március idusa előtt, hanem utána tűnt fel az égen, de megjelenésének időpontja alapján semmi kétséq sem me­rült fel jelentése tekintetében. Annak a napnak délutánján ugyanis, amelyen Caesar poli­tikai örököse, Octavianus (a ké­sőbbi Augustus császár) ünnepi játékokat rendezett a szenátus határozata folytán istenné vált Caesar emlékére, egy órával a napnyugta előtt még nappali világításban üstökös ragyogott .fel a mennybolton. Hét napon át tündökölt az ég északi táján, míg végül eltűnt az ámuló ró­maiak szeme elől. A birodalmi főváros népe a csodálatos tü­neményben Caesar mennybe­menetelének biztos jelét látta, s a ragyogó csillagot az isten­né vált ember tüzes lelkének tartotta. ] Suetonius, a császárok életrajz­írója elmondja: Néró, aki resz­ketett az üstökösöktől, Balbillus asztrológushoz fordult, hogy mondla meg: mit tehetne me­nekülése érdekében? Balbillus azt tanácsolta neki, hogy római nemesek fejét ajánlja fel az üstökösnek. Sue'onius ezzel kapcsosa össze Néró vésztör­vényszékét a Píso-féle összees­küvés leleplezése utón, amikor- !s ellenfeleit sorra le'ejeztette. Ennék a „tisztogatási akciónak" esett áldozatul Seneca is. 5 ■ t Pisifolykiállítás a Hadtairténetí Múzeumban Az első colt ■Sámuel Colt hajósinasként kezdte karrierjét A nevét viselő veszedelmes fegyver prototípu­sát 1829-ben Indiából hazafelé menet, a hosszú hajóút unalmát enyhítendő, faragta fából. Mi­után hazatért Amerikába, vég­leg felhagyott a hajósmester­séggel. Pattersonban egy pus­kaművessel elkészíttette farag- ványa mását: az első elöltöltős ■ coltot. A fegyver nem volt még I tökéletes, amikor ugyanis eisü- j tötíék, felrobbant. | Coltot azonban keményebb fá­ból faragták, hogysem elállt vol- j na szándékától. Pattersonban fegyvergyárat, részvénytársasá- j got alapított, és megkezdte a : fegyver tökéletesítését, majd so- I rózatgyártását — természetesen ' nagyüzemi eszközökkel. Az első ! coltok 150 dollárba kerültek. Az I 1835-ben Colt által szabadal­maztatott forgópisztoly . modellje a TEXAS nevet viselte. 1851-ben, a londoni világkiállí­táson a coltoknak már verseny­társuk is akadt. Adams Dean forgófegyvere Albert herceget, Viktória kifólynő férjét is alapo­san elgondolkoztatta. Nehezen tudta eldönteni a herceg, az adams forgópisztolyt válassza-e, vagy a coltot. Az adamsból ugyanis 46 másodperc alatt lehetett hat lövést leadni, míq ugyanennyi lövésre a colinál ötvennyolc másodperc kellett. Végűi is Albert a lassúbb, de megbízhatóbb coltot válasz­tana. Ez már a colt diadalútját is meghatározta. A korábban sze­líd szerszámokkal fölszerelkezett cowboyok coltokat tűztek a nad­rágszíjukba, a vadnyugati tájak csendjét fegyverropogás haso­gatta fel. Jól illett ez a fegy­ver az aranylázhoz. Eleinte csak verejték folyt az aranyásók há­tán és homlokán, később — töb­bek között — az egyre szapo­rodó coltok „jóvoltából" isj mind több vér tapadt az arany­hoz. Az akkor csodafeqyvernek számító colt történetéhez még csak annyit: Lincoln elnököt is egy — a coltok nagy családjá­ból származó — forgópisztollyal ölték meq . . . A lőfegyvereit fejlődésének kacskaringós útia a középkorba nyúlik vissza. Nem is akarjuk most ezt a fárasztó utat beiárni, csupán arra kérjük Pongó Jánost, a Hadtörténeti Múzeum tudo­mányos munkatársát, nagyvona­lúan ismertesse a fontosabb ál­lomásokat. — A lőpor a XIII. században került Európába Ázsiából. A XIV. századból már vannak tűz- csöveink. Ezeknek persze még nem volt elsütőszerkezétük. A XIV—XV. században tűnnek fel a kanócos, maid később a XVI. században a dörzskerekes gyúj­tószerkezetek. A XVII. század első felében felbukkan az ütő, vagy csapókovás fegyver egyik változata a spanyol-kovós pus­ka. A francia kovás tíoust 1630 —1640 között találják fél. Ezt a típust a mi 1848-as szabad'áa- harcunkban is használták. Ezek voltak az első olyan fegyverek, amelyekkel már hadseregeket lábak el .... Az első kováspuskák, vagy muskéták töltése, elsütése per­sze bonyolult folyamat volt. Aki. nél ilyen fegyver volt, aligha kiálthatta oda az ellenségnek: — Fel a kezekkel! Amíg a pus­kából kiröppent a golyó, az el­lenség — még féllcbon is — ké­nyelmesen kereket oldhatott. Éppen ezért a lövészeket több sorban egymás mögé állították, és amikor az első sorban elsül­tek a puskák, ezek hátraléptek, és beálltak az utolsó sorba. A muskéták töltése és elsütése több, mint száz vezényszóra tör­tént ... A kiállításon egy sorozat pár- . bajpisztoly is látható. Tényleg olyan veszedelmes, fegyverek vol­tak ezek, mint amilyennek hisz- szük őket? — A párbajpisztolyok páros­pisztolyok. Eredetileg nem volt rajtuk irányzók, ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehetett velük halálos lövést is leadni. A párbajozóknak azonban .nem az volt a céljuk, hogy agyonlő­jék egymást, az úri becsületnek rendszérint elég volt egy kis vér, egy kis romantika a haj­nali, elhagyatott erdőben ... A kiállításon a pisztolyok tör­ténetének teljes keresztmetsze­tét látjuk — egészen napjainkig, terveznek-e egyéb fenwerek történetét bemutató kiállításo­kat is? — Még ebben az évben ál­landó és tclies fegyvertörténeti kiállítás nyílik nálunk. Ez lövőre hét állandó termes kiállítássá bővül, ennek az első része a pisztolybemutató. Sebes! Károly Világító fa A Délkelet-Ázsióból és Melanéziábó! hazatérő uta­zók szinte kivétel nélkül ké­szítenek fényképet olyan fákról, amelyeken szentjá­nosbogár rajok telepszenek meg. Ezek az utazók meg­figyelték, hogy a szentjános­bogarak jól összehangolt zenekarként, egyszerre vilá­gították meg az ágakat, ! majd oltották ki fényüket. Ez a probléma foglalkoztat­ja John Buck doktort, aki elsősorban az ízületi meg­betegedésekkel és anyag­csere-rendellenességekkel foglalkozik. Szentjánosbogarakon vég­zett kísérletek során Buck doktor kimutatta, hogy a hím állat másodpercenként 12 jelet bocsát ki, ugyanak­kor a nőstény „egyenáram­mal” világít. Ha a hím nős- I tény közelébe kerül, testé­ből szabálytalan időközök­ben bocsátia ki a jeleket. | Ez a szabálytalanság tulaj- i donkéopen azonosításra | szolgál: így a nőstény nem j keveri össze más hímmel a párját. Előfordul azonban, hogy egy nősténynek több hím Is udvarol. Ebben az esetben a versenytársak igyekeznek átvenni a legna- n'-obb sikerrel udvarló hím 'állat „rezgésszámát”. „Úgy öregszünk, ahogy élünk*' Maximum 90 év?, Meghosszabbítható-e az életkor? Vajon kitolódott-e az átlagos | életkor határa? Erre egyértelmű J igennel válaszolhatunk: ma aí átlagéletkor 70 év, 1890-ben pe­dig 40 év volt. Ez azonban fő­ként a gyermekhalandóság ro­hamos csökkenése következté-. ben állt elő. Mert oz élő lakos­ság számához viszonyítva 1973- ban sem el több százéves, mint 1673-ban. A 90 évesek száma viszont jelentősen növekedett. Beszélhetünk-e az emberi életkor maximumáról? Igen, az emberiség legnagyobb részénél a maximális életkot 90 év lehet. Csak egy igen elenyésző kisebb­ség érheti meg a 110 évet. Ez utóbbi esetekben — legalábbis úgy tűnik — az öröklés „csodá­jával” állunk szemben. Miért van az, hogy korszerűen fejlődő országainkban a nők általában tovább élnek, mint a férfiak? A legvalószínűbb ma­gyarázat az, hogy qz érelmesze­sedés tíz évvel később támadja még a nőket, mint a férfiakat. A női szervezetben egyébként vannak olyan hormonok, ame­lyek megakadályozzák a kolesz- terol-szint túlzott növekedését Miért öregszik az ember? A szakemberek erre négy hi­potézist állítottak fel: 0 Az emberi szervezetet al­kotó több milliárdnyi sejt repro­dukciója .genetikai kód szerint „programozott”. Vannak olyan sejtek, amelyek mindössze öt­ször újulnak meg. Az ötszöri megújulás után ezek a sejtek elhalnak. (f) A meg-megújuló sejtek egyre kevésbé alkalmasak arra, hogy nemes anyagot „gyártsa­nak”. Egyre inkább selejtes sej­teket hoznak létre. (3) Ilyen selejtes sejtekkel for­dul elő, hogy az öregedő szer­vezet — idegen testként — igyekszik kivetni, magától. Ez a folyamat a sejtek önroncsolásá- hoz vezet. 0 Az évek folyamán a szer­vezet olyan sajátos anyagokat szabadít fel, amelyek elpusztít­ják a sejteket. Megakadá!yozhatjuk-e bizo­nyos szervek, vagy egyes szöve­tek elöregedését? Jelen pilla­natban még nem. De nem lehe­tetlen, hogy néhány éven télül bizonyos szövetek elöregedését megelőző gyógymódot fedeznek fel. Vegyük péidául az. érelmesze­sedés problémáját. A kutatók nemrégiben fedezték fel az ér­elmeszesedés mechanizmusát Ez a jelenség annak tudható be, hogy az érfalakból eltűnik az elasztin, qmi biztosítja rugal­masságukat. Húszéves kor után az ember szervezete nem ter­mel több elasztint, amelyre pe­dig szükség lenne. Elképzelhe­tő, hogy mesterségesen elő­idézhetjük az eiasztin-termeiés Újrakezdését. Az egyetlen szerv, amelynél az öregedési folyamat megállí­tása vajmi kevés reménnyel kecsegtet, az ember! agy. Az idegsejtek ugyanis nem repro­dukálhatók. Az öregedés folya­mán az ember naponta tízezer idegsejtet veszít. Hogyan lehet megakadályoz­ni? Ez tulajdonképpen életvitel kérdése. Egy francia professzor a következőket mondja ezzel kapcsolatban: „Az öregség megelőzésének legegyszerűbb és legjobb módja néhány alap­vető szabály betartása ... Min­denekelőtt a táplálkozás terén kel! megszorításokat eszközöl­nünk. Ez azt jelenti, hogy kevés zsírt és cukrot tatralmazó, kaló­riaszegény étrendet kell össze­állítanunk. És erre mór gyermek­kortól kell ügyelnünk: mert úgy öregszünk meg, ahogyan élünk. Tilos a túlzott idegfeszültség, tiszteletben kell tartanunk az al­vás és az ébrenlét természetes ütemét, nem szabad túlzásba vinnünk a nyugtató- és, izgató­szerek fogyasztását, tanúsítsunk mértékletességet a dohány és alkohol fogyasztásában, és le­hetőleg nagyon sokat mozog­junk.” A gorillák és a tv Wassenaar holland város ál­latkertjének öt gorillája felet­tébb unatkozott Mint a világ más állatkertijében élő számos „testvérük”, ezek a gorillák is búskomorságba estek, a ketrec rácsain függve unottan néztek vissza az őket bámuló közön­ségre. Az állatkert igazgatójának egyszer különös ötlete támadt. Két televíziós készüléket állítta­tott fel a gorillák ketrecében. Az eredmény minden várako­zást felülmúlt. A majmok fel­élénkültek, hangulatuk sokat ja­vult, és olykor egész napon át ! nézték a televíziót, anélkül, hogy ügyet vetettek volna az állatkertben bámészkodó embe­rekre. A gorillák a televízió előtt töltött minden 10—15 perc után rövid szünetet tartottak; vidáman ugráltak ide-oda c ketrecben, azután újra visszate­lepedtek a készülékek elé. Az állatkert alkalmazottai né­hány hét múlva kiismerték a gorillák ízlését. Legjobban a gyermekműsorok, az állatokról szóló dokumentumfilmek és vé­gül a zenés játékfilmek nyerték el a majmok tetszését. K©molyta1an rovot Barátunk, ai énekművész csodálatosan nősült. Felesége csinált egy házi oltárt, rajta az ura képe, előtte olajmécses pis'cgott. ■ Ráadásul az asszony a lelkét alógöngyölte ura es parancsolója tehetségének. A férfi el is fogadta ezt az áldozatot, szerette nejét, ahogy az .anyakönyvvezető előtt meg­fogadta, de azért olykor-olykor unta, (Melyik nőt nem unnak olykor-olykor? Férfit is persze, de én most nőkről . beszélek.) Ha unta magát, akkor kerített egv másikat. Átmenetileg. Utána mindig becsületesen visszatért a hitvesi fészekbe az örökmécses égő fényébe és hallgatta neje csacsogását. Gyenge biológus vagyok, de úgy tudom, hogy a borznak, rókának kétfelé van kijárása. Az é'e' esnek három odúja is volt. Vo't e-v c"'c‘chá-a egy tóparton, elérhető kulipintyóia az erdő k'-'zar: n és egy össz­komfortja Budapesten is. Na'meg a feleséggel terhes lakás helyben. Olykor-olykor rátört az ihlet, amihez tudvalevőleg nő szük­ségeltetik, de erre a célra _ a Isgalkalmatlanabb a feleség. Hogyan leéli bánni az asszonnyal? Az ihletnek ugyanis frissnek, váratlannak kell lennie és a fe­leség ilyesmit már aligha pro­dukálhat. Ilyenkor útnak eredt ihletet meríteni. Attól függött, hogy mekkora ihletre volt szüksége, sokra, vagy kevésre. Ha sokra, felpat­tant a Peugeot kocsijára és el­ment a tó mellé. Ha kevésre, ki az erdőbe. De legtöbbször elég volt az az ihlet, amit a fő- j város tudott nyújtani. Most azt hinnék, hogy a fe- i lesége gyanakodott? j Szó se róla! Ha a feleség előtt csak a legkisebb célzást is tette valaki, máris nekiugrott • annak a szegénynek, hogy ki­kaparja a szemét. Bár hihetet­len, de az asszony tovább töl­tögette az olajat a mécsesbe. Kutattam ennek a csodának 1 a titkát és rájöttem. I Az énekművész nemcsak e | nőkhöz értett, hanem a> fele- i séghez is. És ez mennyivel no- i gyobb dolog! Tegyük fel, hogy ültek a ká- véhózban. Ronda dög meleg volt, szellő se rebbent és a nej ott ült a fotelban. Az énekművész ránézett, va­lami végtelen aggodalommal, hogy a hangjában rezgeti a szíve és megkérdezte; — Nem fázol, Cicus? Ha a nő fázott, nem volt nor­mális! Ki az ördög fázik a sü­tőben? A feleség megnyugtatta, hogy nem! — Elég kényelmes a helyed, Cicus? A művész kedves feleségé­nek a kedves feneke habszi­vacs micsodák között tespedt. Inkább arról lehetett beszélni, hogy a nő feneke nyomta a habszivacsot és nem fordítva. Ezután következett, hogy szomjas-e a nő, hogy jól lát-e? És a nő meggyőződhetett, hogy az ő uránál jobb, becsülete­sebb, szeretőbb hitves már csak a középkorban lehetett No jó, ezt bárki megtanul­hatja, de a továbbiak mór min­den férfit borzalommal kell, hogy eltöltsön. Bejött ez ajtón Sofia Loren. Mint a tigrincs, hullámzott vé­gig a termen. Leült a művész­szel szemben egy asztalhoz. Ke­resztbe tette hosszú lábszárát, úgyhogy kilátszott a csipkés bi­kinije. Ahány férfitekintet akadt, az "egyszerre rándult, mint a gal­vanizált békacomb és mind odairányult arra az egy pontra, -már amit Sofia Loren mutatott. Tévedés! Az énekművészé nem! Hogy hogy csinálta, rejtély! De továbbra is feleségét nézte éppúgy, mint mi Sofia Lorent. Ekkora szélhámosságot! Még a tekintetének is tudott paran­csolni! De ez még mindig nem a csoda teteje. Amikor a nő ábrándosán ki­tekintett az ablakon, meglátta a templomtornyot, amint mö- ; götte súlyos fekete felhői: ász- : tak. Megszólalt: — Engem a levegőben úszó alligátor csordára emlékeztet Döbbenten néztünk egymás­ra! Falrengető marhaság! Hógy-hogy alligátor csorda? Ki látott alligátort csordában? Legfeljebb az Állatkertben eqy szánalmas csúcsó-má szót, de arról sem lehetett tudni, amíg a felírást el nem olvastuk, hogy krokodil, vagy alligátor. Nem így a művészi Az arca kiderült, vonásain I valami ragyogás sütött át, a hangiában elmélyedéssel fel­szerelve megszólalt: — Van benne valami ... Ez a három pont azt jelenti, hogy várt egy keveset, majd ismét j megszólalt: — Ha onnan néz­zük, valóban hasonlít. Innen mintha alligátor lenne! Csodá­latos szimbólum! Csoda!..» engedte le a hangját és ki me­redt szemmel nézte o templom tornyát és a semmirrekellő fel­hőket Cicus átszellemült feneke alatt a habszivacs kiegyenese­dett, mert a nő súlya tulajdon­képpen a levegőben volt és újabb kijelentést tett; amit idézni nem érdemes. Éppen ak­kora marhaság volt, mint az előbbi, úgyhogy elemzésre sem­mi) ok nincs. Közben Sofia Loren nyugta­lankodott ^Nem az zavarta, hogy rengeteg férfiszem rajta volt, hanem az dühítette, hogy azé az egyé nem. Tehát vad ’ rugdalózásba kezdett Cipője orrát felrúqta a feie magassá­gáig, amikor a bikiniből, ami eddig nem látszott, az is nap­világra került. A férfiak szeme kígúvadt. Nem úgy a művészé! Az figyelő szemekkel vette szemügyre neje turistabakan­csát, kirándulózokniját, kockás szoknyáját és Isten bizony úgy nézett az egész nőre, mintha valami fantasztikus szexes lát­ványt nézne. No most egy ilyen pasasban kételkedjék egy nő! Sofia Lorent észre sem vette! Hát nem csoda, hogy meg­ingathatatlan volt a tekintélye? Nagy szellemtől nem szégyen tanulni! Szőlőssy Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents