Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-07 / 37. szám

Vffág proletárjai, egyesüljetek1 Dunántúl ngpio XXX!, évfolyam, 37, szám 1974, február 7., csütörtök Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya rpegyeí Bizottságának lapja Indulat és tekintély Egy kommunistát töröltek <a párttagok közül, később vissza­helyezték eredeti jogaiba. Rit­ka eset, de nem ezért teszem szóvá. Megkértek: ne írjam meg konkrétan a helyet, a személye­ket, mert fölfedésükkel esetleg árthatnék a közösségnek. Állom a szavamat. A történetet azon­ban nem hallgathatom el. Azt példázza: hova vezet a harag, a hirtelen indulat, a megfonto­latlan, elhamarkodott lépések sorozata. Meg azután azt is, hogy a jellembeli tulajdonsá­gok, az emberi értékek és hi­bák sohasem mutatkoznak fe­ketén, fehéren. Vágjunk a közepébe. Jellem­zésként csak annyit, hogy a tsz- elnök is kommunista, húszéves mozgalmi múltja van; a mun­kája lendületes, hozzáértő em­ber. A brigádvezető állat­tenyésztési szakiskolán tanult Húsz éve szövetkezeti tag, ti­zenkét évvel ezelőtt lépett a pártba. Mindebben nincs sem­mi különös. Most azonban na­gyon magukra vonták □ figyel­met... Az összeütközés nem politikai eredetű. A tsz-elnök hirtelen in­dulatában — most már tudjuk, megfontolatlanul —• közölte ve­zető társával, hogy azonnal le­váltja a brigádvezetői tisztségről. Meg is tette. Volt oka rá, hogy ne legyen elégedett a brigádveze-i tő munkájával, magatartásával. Hirtelen elhatározását azonban akkor nem indokolta meg. Döntött és kész. Később szen­tesítette elhatározását a veze­tőséggel is. A brigádvezető nem volt ott: ki tudja, hogy mi­ként terjesztette a testület elé az ügyet? Tény, hogy a vezető­ség „rábólintása” látszólag mentesítette őt az egyéni fele­lősség alól, s a döntés így már megfelelt az alapszabály elő­írásainak is. A brigádvezető fellebbezett, Nem csaptak nagy hűhót. Ha­marosan megszületett a tsz döntőbizottságának határoza­ta, amely szintén helybenhagy­ta az elnöki döntést, és nem adott lehetőséget a további fel­lebbezésre. Azt hiszem, itt ér­demes figyelni egy „apró” rész­letre. A múlt év elején ugyanis több szövetkezet egyesüléséből jött létre a mostani. A határo­zatból kiderül: a brigádvezetőt 1973. január 1-től bízták meg a brigádvezetői teendők ellátá­sával. Az elnök február 3-ón le­váltotta, s 26-án már a döntő- bizottság is állást foglalt. Az in­dokolásban egyébként ez áll: nem úgy látta el a feladatát, ahogy azt elvárták tőle. Előfor­dult, hogy késett munkahelyé­ről, s hogy alaptalan viták ke­letkeztek közte és a brigádta­gok között. Arra is volt példa, hogy a főállattenyésztő utasí­tását nem, vagy csak részben hajtotta végre. (Csak úgy mel­lesleg jegyzem meg: a brigád­vezetőnek húsz év alatt nem volt fegyelmi büntetése.) Eddig a munkaügyi, a mun­kajogi história. Talán „kívül­állóként” elmondhatom: veze­tőségi határozaton és a döntő- bizottsági jegyzőkönyvön igen­csak megérzi az ember az el­nöki „sugallatot”. A brigádve­zetőt természetesen senki sem mentheti föl, ha egyszer rosz- szul dolqozott; a_ figyelmezte­tés, a büntetés mindenképpen jogos volna. De a hirtelenke­dés, a harag nem volt jó ta­nácsadó. És íme a másik ember ma­gatartása. A brigádvezető meg­sértődött. Elhagyta a téeszt, s munkajogi sérelmét összekever­te a párthoz való viszonyával, öt hónapig nem ment el a tag­gyűlésekre, nem fizetett tagdí­jat, elhanyagolta kommunista köta'.arsé'":t. Hátat ford'tott a pártnak? Tú>ás lenne ezt állí­tani. Csak éppen nem akart #da menni, ahol sérelmét oko­zóival találkozhatott Ez leg­alább olyan elhamarkodott lé­pés volt, mint a tsz-elnöké. így aztán a taggyűlés — távollété­ben — a szervezeti szabályzat előírásaira hivatkozva törölte őt a párttagok közül. Az indoko­lás papírforma szerint helyén­való volt, csakhogy a mérlege­lésről, az eset oknyomozó tisz­tázásáról megfeledkeztek a pártszervezet tagjai. De kik is mérlegeltek volna, hiszen a szervezet tagjai közül többen — köztük a tsz-elnök — így vagy úgy részt vettek a leváltás szentesítésében. És a többi kommunista? Félreértették a tsz-elnökhöz fűződő viszonyu­kat? Ügy tűnik, mintha náluk' „függelemsértés” volna másfaj­ta véleményt kifejteni, mint ami a tsz-elnöké vagy a párttitkáré, aki tanácselnök is egyben. De most hadd szakítsam fél­be a folyamatot. A brigádve­zető ugyanis rrtár a döntőbi­zottság határozata után pa­nasszal fordult a járási párt- bizottsághoz. Hogy milyen vá­laszt kapott onnan? Nagyon helyesen azt, hogy „Munkájá­nak megítélése a közvetlen ve­zetők feladata. Kérjük, hogy vegye fel a munkát, és dolgoz­zon példamutatóan.” Miért tar­tom fontosnak ezt? Azért, mert néha bizony még figyelmeztet­ni kell a kommunistákat arra, hogy a párttagság nem előny és nem menlevél; hogy a párt felsőbb szervei ugyanúgy a rend, a fegyelem megteremté­sén fáradoznak, mint az állami, a gazdasági szervek vezetői. Ebben az esetben különben sem volt világos, hogy mi moz­gatja az indulatokat. A pártból való törlés ügyé­ben azonban van feladata ■— és beleszólása — a felsőbb pártszervnek. A járási vb vizs­gálódott és döntött — minden érdekelt meghallgatása után, az ügy teljes ismeretében. Túl­zottnak és indokolatlannak tar­totta az alapszervezet döntését, és nem hagyta jóvá. De ne higgyék, hogy megdicsérte a brigádvezetőt, ellenkezőleg. El­marasztalta, és mulasztásainak pótlására, kötelességeinek tel­jesítésére hívta fel a figyelmét. Figyelmeztette a tsz-elnököt is arra, hogy a megfontolatlan döntés, a személyes indulatok­ból táplálkozó önkényeskedés nem vezet jóra. A brigádveze­tő tehát továbbra is párttag, de még nem dolgozik a szö­vetkezetben. Ennyi a történet. Sok minden izgat az üggyel összefüggésben. Ügy érzem, a hatalom túlértékelésétől a meg­alkuvásig, az elvtelen védelem feltételezésétől a felelőtlen ügykezelésig, egy sor emberi hiba halmozódott fel, amely következetlenséget, rosszindula­tot, ridegséget, helyezkedést és bonyodalmakat idézett elő, A tsz-elnök —- . tekintélye biztos tudatában —- megfellebbezhe­tetlennek tartotta véleményét. A brigádvezető azt hitte: a párt fogja kimosni hanyag munká­jának következményeiből. A ve­zetőség, a döntőbizottság az elnök kedvére tett, és tetézte hibáit, $ csaknem ugyanezt tet­te az alapszervezet és a csúcs­vezetőség is. Nem volt egyetlen ember, egyetlen szerv a falu­ban, aki vagy amelyik képes lett volna fölülemelkedni az in­dulatokon. Jellemző, hogy az elnök elvben már visszaállítot­ta beosztásába a brigádveze­tőt, pedig azt senki sem kérte. Ezzel tisztességes módon be­ismerte megíontolatlanságát. Viszont a csúcsvezetőség még most is görcsösen ragaszkodik álláspontjához, mert annak kor­rigálásától tekintélyét félti. De hát a tévedés beisme­rése, vagy az ahhoz való ra­gaszkodás árt jobban a tekin­télynek? Jávori Béla Magyar-román gazdasági tárgyalások Fook Jenő elvtárs fogadta a román miniszterelnök-helyettest A TARTAlOMBÖl Kinevezték oz MLSZ új elnökségét NDK válogatott -PMSC 6:1 (2:1) Hol 'esz a gyermekügyelet! Baranyai városok példája Együttműködés a lakásépítésben Csspatszéiváíasitás a Siaai-fsiszigeien Terroristák támadása Kuvaitban ‘ Szerdán Budapesten befeje­ződtek a magyar—román gaz­dasági együttműködési vegyes kormánybizottság társelnökeinek tanácskozásai. A tárgyalásokon áttekintették a két ország közöt­ti árucsereforgalom helyzetét. Az 1973. évi forgalomhoz képest az idei előirányzat 8 százalék­kal magasabb és megvannak a lehetőségei a nagyobb volume­nű forgalomnak is. A termelési együttműködés kérdéseivel kap­csolatban megállapították, hogy azok közül néhány témakörben a közeljövőben aláírásra kerül­het sor. Meghatározták a gép­ipar és a vegyipar azon terüle­teit, amelyeken hosszabb távra is lehetőség van az együttmű­ködésre. Áttekintették a két or­szág 1976—80. évi népgazdasá­gi tervegyeztetésének helyzetét és megállapodtak a feladatok­ban. A megbeszéléseket a köl­csönös egyetértés és a baráti együttműködés légköre jelle­mezte. Szerdán délelőtt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke hivata­lában fogadta Virgil Trofínt, a Román Szocialista Köztársaság lyettes&; A szívélyes,, baráti lég­körű eszmecserén részt vett dr. Timor Mátyás, a MjíiisztertapáCs elnökhelyettese, és íóan Cotot, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Szigorú ellenőrzés Túlsúlyos járművek csak meghatározott útvonalakon közlekedhetnek A Minisztertanács határoza­tának végrehajtására a közle­kedés- és postaügyi miniszter — a pénzügyminiszterrel egyetér­tésben — rendeletet adott ki a túlsúlyos járművek közlekedésé­nek korlátozásáról. A rendelet a megváltozott követelmények­nek és a nemzetközi gyakorlat­nak megfelelően engedélyezi a nagyobb tengelyterhelésű jár­művek közlekedését. A súlyha­tárt egy tengelynél a korábbi nyolc tonnáról 10 tonnára, ket­tős tengely esetében 14,5 ton­náról 16 tonnára emelte. Az ezen felüli, tehát túl súlyos jár­művek közlekedéséért viszont díjat kell fizetni, a meghatáro­zott feltételektől eltérően köz­lekedő járművek üzemben­tartóit pedig megbírságolják. Azok a járművek, amelyeknek tengelynyomása nem haladja meg a felső határt, összsúly, vagy méretei túllépik a KRESZ- ben meghatározott értékeket, a korábbi gyakorlat szerinti útvo­nalengedéllyel közlekedhet­nek, túlsúlydíj fizetése nélkül. A miniszteri rendelet intézke­dik arról, hogy túlsúlyos jármű­vek csak illetékes útügyi ható­ságok előzetes engedélyével meghatározott útvonalakon köz­lekedhetnek. A túlsúlyos jármű­vek közlekedésének engedélye­zéséért 10 tonnán felül 14 ton­náig — fokozódó mértékben — kilométerenként 20—160 forin­tot, kettős tengely esetén pedig 16 tonnán felül 26 tonnáig kilo­méterenként 25—250 forintot kell fizetni. A korlátozás meg­szegőit, az engedély nélkül túl­súllyal, vagy a meghatározott feltételektől eltérő módon köz­lekedő járművek üzemben­tartóit az alapdíj és az annak kilencszeresét kitevő összegű pótdíj megfizetésére kötelezik. Az útügyi hatóságok a ren­delkezések megtartását szigo­rúan ellenőrzik a közúti határ­átkelő helyeken létesített mérő­állomásokon — ilyen működik már Rajkán, Gyulán és Lete- nyén, rövidesen üzembe áll Röszkén, s az első félévben még további hét állomás készül el. Amatőr­színház Pécsett Pécs kulturális élete új szín­nel gazdagodik: a , Vátosi Ta­nács életre hívta az amatőr színházat, amely a műkedvelő együttesek állandó fóruma lesz. Mindeddiq mostoha körülmé­nyek között, technikailag rósz- szul felszerelt színpadokén lép­tek fel az amatőrök, most a vá­ros második színháza, a kama­raszínház nyitja meq kapuit időről időre előttük. Később — a terv szerint — egy-egy Or­szágosan ismert amatőr együt­test is meghívnak vendégjáték­ra □ mécsekaljái városba. Az űj színház február végén kettős bemutatóval nyit. Befejeződön o téli nagyjavítás Idén egynegyedével ni a Délki termelési értéke A nyereség S3 százalékkal emelkedik Négy nappal a tervezett ha­táridő előtt befejezték az idei téli nagyjavítást a Déldunántúli Kőbánya Vállalat komlói üze­mében, így 7 ezer tonnás előny­nyel kezdték a termelést feb­ruár első munkanapján. A januári üzemszünet idején az összes gépiberendezésen el­végezték a megelőző karban­tartást, emellett a képünkön látható — tavaly munkába állí­tott — félmobil törő és osztá­lyozó üzemben felszereltek egy berendezést, amely a zúzott kő minőségét javítja. A gondos karbantartásra márcsak azért is szükség volt, mert a vállalat idei termelés­növekedését — amely az 1,8 millió tonnás bázishoz viszonyít­va 7,3 százaléknak' felél még — csaknem teljes egészében a komlói kőbánya produkálja. A terv szerint az üzem 1974-bfen 680 ezer tonna zúzott követ szállít az útépítésekhez és az építőiparnak, amely 112 ezer tonnával több az előző évinél. E többletmennyiségből kereken 100 ezer tonnát tesz ki a leg­értékesebb nemes-zúzalék. A minőségi termékek rész­arányának növekedése azt eredményezi, hogy a komlói kőbánya termelési értéke az idén 25, a nyeresége pedig 63 (!) százalékkal emelkedik.

Next

/
Thumbnails
Contents