Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-05 / 35. szám

2 DUNÄNTOt! NAPLÖ 1974. február 5. 24 ora a nagyvilágban Szovjet—kubai nyilatkozat Gromiko Washingtonban Kissingerrel és Nixon elnökkel tárgyal Közel-Kelet 1 Folytatódott az izraeli csapatok kivonása fám°*zp°ntot 1. Megszüntetni a gazdasági blokádot 2. Felszámolni az amerikai Andrej Gromiko szovjet küi- j ügyminiszter, aki vasárnap dél- i után érkezett az amerikai kor- i mány meghívására Havannából | Washingtonba, hétfőn délelőtt megbeszéléseket folytatott dr. Henry Kissinger külügyminisz­terrel. Közép-európai idő szerint hétfőn a késő esti órákban Gro­miko a Fehér Házban találko­zott Nixon elnökkel, aki — washingtoni megfigyelők sze­rint — kulcsfontosságúnak te­kinti a szovjet diplomácia sze­repét a közel-keleti békerende­zés Szíria és Izrael viszonyát érintő és legnehezebbnek ígér­kező következő szakaszában. Washingtoni diplomáciai meg­figyelők különös jelentőséget tulajdonítanak annak o körül­ménynek, hogy a szovjet kül­ügyminiszter Leonyid Brezsnyev kíséretében tett kubai látogatá­sáról érkezett az amerikai fővá­rosba. Amikor Kissinger vasár­nap délután a Washington-kör- nyéki Andrews légitámaszpon- ton fogadta Gromikót, az ame­rikai külügyminiszter a nagy számban megjelent sajtótudósí­tóknak csupán általánosságban jelölte meg a magos szintű szovjet—amerikai megbeszélé­sek tárgykörét, példaként em­lítve a SALT-tárgyalások, illet­ve az európai biztonsági és együttműködési értekezlet me­netének áttekintését. ' i Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter hétfőn délelőtt megtartott több . mint kétórás megbeszélésük után rö­viden nyilatkoztak az amerikai külügyminisztérium épületében várakozó sajtótudósitóknak. Mindketten külön-külön és egy­behangzóan kiemelték tárgya­lásaik „baráti légkörét’' és hangsúlyozták, hogy megbeszé­lésük „részletekbe menő és na­gyon építő szellemű" volt. Délután folyamán Nixon el­nök Kissingerrel és más vezető munkatársaival tanácskozott, majd közép-európai idő szerint este 21.30 órakor fogadta to­vábbi megbeszélésre Gromiko szovjet külügyminisztert. Sztrájkot szavaztak az angol bányászok Hétfőn délben az utolsó iz­raeli katona is elhagyta a csa- patszétyálasztás második sza­kaszában kiürítésre elrendelt mintegy 250 négyzetkilométeres területet a Szuezi-csatorna nyu­gati portjának térségében. Egyidejűleg az egyiptomi fél folytatja a keleíi parton evő fegyverzetének és haderejének a megállapodásban előírt mér­tékű csökkentését. A csapatszétválasztás harma­dik szakasza — írják a hírügy­nökségek — várhatóan a leg­rövidebb időn belül megkezdő­dik. Az erre a szakaszra előírt nyolc nap alatt Izrael a Kese­rű-tavaktól dél, délnyugatra le­vő körzetből vonul vissza. A má­sodik szakaszban kiürített terü­letekre kedden hajnalban vo­nul be az egyiptomi haderő. Bár a hírügynökségi jelenté­sek — főként az ENSZ-szóvivők- re, illetve hivatalos értesülések­re hivatkozó közleményeikben — gyakran hangoztatják, hogy a megállapodás végrehajtása tervszerűen folyik és számotte­vő fegyveres incidensre eddig nem került sor, az egyiptomi sajtó az elmúlt napokban, leg­utóbb pedig hétfőn is, arról adott hírt, hogy Izrael nem min­den esetben tartja be pontosan a megállapodásban vállalt egyes kötelezettségeit. A kairói AI Ahram hétfői számában pél­dául közölte, hogy a visszavo­nuló izraeli csapatok magukkal vitték néhány Szuezben állomá­sozó hajó rakományát. Az egyiptomi tűzszerészek folytatják az izraeliek által hát­rahagyott aknamezők hatásta­lanítását. Eddig 54 000' aknát tettek ártalmatlanná. Újabb összecsapás zajlott le hétfőn a Golan-fennsíkon —, közölte Damaszkuszbon egy ka­tonai szóvivő. A fegyveres akció­ban tüzérségi és páncélős erők vettek részt. Veszteségeket egyik fél sem* jelentett. Nagy-Britannia bányászai hét­főn elsöprő többséggel felha­talmazták szakszervezetük vég­rehajtó bizottságát arra, hogy ha helyesnek tartja, országos sztrájkot hirdessen ki. A meg­kívánt 55 százalékos többség helyett a szavazásra jogosult 270 000 dolgozó példátlanul magjs: 81 százaléka adta meg ezt a felhatalmazást vezéreinek. Kommentár Válság Angliában Amikor 1970, június 18-án az általános választásokon óriási meglepetésre győzel­met aratott a Konzervatív Párt és Edward Heath meg­alakította a tory-kormányt, senki sem gondolta, hogy rö­vid három és fél esztendős uralom után kirobban Nagy- Britanniábon a második vi­lágháború óta legsúlyosabb belpolitikai és gazdasági vál­ság. A legkevésbé sem felté­telezték és látták ezt előre azok a szavazópolgárok, okik — elfordulva a Munkáspárt­tói— a konzervatívokra ad­ták voksukat, Heath ígéretei igen sok, politikailag kellő­képpen nem tájékozott em­bert tévesztettek meg. Elhi­tették, hogy a toryk valamifé­le „csodaszerrel" rendelkez­nek a már akkor if veszedel­mes infláció megfékezésére, a ■ feltornyosult gazdasági bajok orvoslására. Az utóbbi hónapok fontos világpolitikai és nemzetközi gazdasági fejleményei termé­szetszerűleg közvetlenül ha­tottak a szigetországra is. A nyersanyag-árak, elsősorban az olaj árának emelkedése komoly „kihívást” jelentettek a kormányfő „stabilizációs programnak” nevezett elkép­zeléseivel szemben. A szakszervezetekbe tömö­rült dolgozók- közül a legha­tározottabban a ' bányászok léptek fel bérköveteléssel, s látva a kormány halogató taktikáját, beszüntették a túl­órázást. A brit ipar változat­lanul nagymértékben függ a széntermeléstől, s a kormány a bányászok „letörésére”, a munkásság megfélemlítésére január elejétől bevezette a háromnapos munkahetet, amely hatalmas arányú mun­kanélküliséget eredményezett. A konzervatívok stratégiája arra irányult, hogy megpíó- báija elszigetelni a bányá­szokat, s a lakosságot elle­nük hangolni, mintha ők len­nének felelősek a gazdasági káoszért, az immár fenyegető teljes csődért. A bányász­szakszervezet politikai har­cokban érett vezetősége, — amelyben jelentős helyet fog­lalnak el a tömegek bérküz­delmét támogató kommunis­ták — megcáfolhatatlan ér­vekkel bebizonyította, hogy „az ország romlását” nem a bányászok megmozdulásai, hanem a kormány gazdasági intézkedései okozták. Heath változatlanul „titkos fegyverként” rejtegeti az idő előtti új választások megfon­tolását is. Mindenki jól tud­ja azonban, hogy nem vá­lasztásokra, hanem megfelelő tettekre van múlhatatlanul szükség. Matolcsy Károly 4 VARSÖ: Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter meghí­vására .hétfőn hivatalos látoga­tásra Varsóba érkezett Agostino Casaroli érsek, Vatikán közügyi tanácsának titkára. Útjára több tanácsadó is elkísérte. Tárgya­lásokat folytat a lengyel kül­ügyminisztériumban és az álla­mi egyházügyi hivatalban Len­gyelország és Vatikán kapcso­latainak rendezéséről. 4 KAIRO: Lehetséges, hogy ebben az évben az egyiptomi fővárosba látogat Willy Brandt nyugatnémet kancellár. 4 KAIRÓ: A nemzetközi re­pülőtér tranzit szállójában őrzik azt a három fegyveres férfit, akik vasárnap este — miután szabadonbocsátottók a Görög­országban halálraítélt két ter­rorista kiszabadítására szedett túszaikat — Pakisztánból ér­keztek az Egyiptomi Arab Köz­társaságba. Az AP hírügynök­ség tudósítója szerint o három férfi — egyes jelentések szerint pakisztáni származásúak — Lí­biába készül, öngyilkossággal fenyegetőztek arra az esetre, ha az egyiptomi hatóságok meg­tagadnák tőlük o Líbiába való távozás lehetőségét. 4 BONN: Az NSZK számos városában tartottak héttőn fi­gyelmeztető sztrájkokat a nyu­gatnémet közszolgálati dolgo­zók. Hétfőn délelőtt három órán át szünetelt a villamos- és au­tóbuszforgalom Hannoverben, miközben a belvárosban a köz- tisztasági dolgozók és a tűzol­dók tartottak többezres tiltakozó felvonulást. Hasonló megmoz­dulások voltak Wolfsburgban, Kölnben és Stuttgartban is. 4 BRÜSSZEL: Hétmillió frank értéket tartalmazó táska tűnt el a brüsszel repülőtéren. A rend­őrség nem közölt részleteket, de annyi kiderült, ho^y a vagyont érő táska egy „közel-keleti sze­mélyiség" tulajdona volt, aki csak a repülőgépen vette észre a lopást, s haladéktalanul visz- szatért Brüsszelbe, hogy panaszt tegyen. 4 NYUGAT-BERLIN: A Bel- ziger Strassen lévő ifjúsági ott­hon barakkjait — a tűzoltóság megállapítása szerint — fel­gyújtották, a falakra horogke­reszteket és kommunistaellenes jelszavakat mázoltak. A politi­kai rendőrség szerint a merény­letet „szélsőjobboldali radiká­lisok” követték el. 4 BUDAPEST: Dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyet­tes vezetésével hétfőn kulturá- lis küldöttség utazott Bukarest­be, a magyar—román kulturá­lis együttműködési vegyesbi- j zottság II. ülésére. 4 WASINGTON: Nixon el- J nők hétfőn délben megküldte a kongresszusnak jövő évi költ­ségvetési tervezetét, amely — közel tizmilliárd dollár deficit­tel számolva — 304,4 milliárd dollárban irányozza elő az 1974—75-ős pénzügyi év állami kiadásait. 4 KAIRÓ: Szádot elnök az Al-Ahrom felelős szerkesztőjévé Ali Amint, az AI Akhbar volt tulajdonosát, az ismert pub­licistát nevezte ki. 4 MOSZKVA: Hétfőn hivata­los baráti látogatásra Moszk­vába érkezett Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, akit Leszecsko szovjet miniszter­elnök-helyettes fogadott. Magyar részről jelen volt Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete. 4 RÓMA: Moro olasz kül­ügyminiszter vasárnap vissza­érkezett Rómába közel-keleti utazásáról. Fő célja közvetlen együttműködési kapcsolatok ki­alakítása volt az arab olajter­melőkkel, Olaszország kőolajel­látásának biztosítása érdeké­ben. Nyilatkozatában eredmé­nyesnek mondta utazását. 4 LA PAZ: A bolíviai hadse­reg közleménye szerint 13-an vesztették életüket és 10-en se­besültek meg az elmúlt' héten, amikor a hadsereg alakulatai j , vérbefojtották a Cochabamba j környéki parasztok tiltakozó \ mozgalmát, amely a nagyará­nyú áremelések miatt robbant ki. A környékbeli falvak lakosai azonban legkevesebb 25-re te­szik a meggyilkolt parasztok számát. 4 MOSZKVA: Koszigin hét­főn a Kremlben fogadta a VDK moszkvai nagykövetét és a DIFK j ideiglenes moszkvai ügyvivőjét, j A vietnami diplomaták a szov- i : jet kormányfőnek átnyújtották ’ ! a VDK kormányának és o DIFK ! j Vietnamról szóló párizsi meg- I állapodások aláírásának első i évfordulója alkalmából kiadott j nyilatkozatát. Koszigin kijelen- I tette; a Szovjetunió továbbra is támogatja a VDK kormányának és a DIFK-nek erőfeszítéseit a í párizsi megállapodás szigorú I betartásának biztosítására. Amerikai—szovjet képviselőcsere A Szovjetunió o múlt héten az amerikai törvényhozás elnö­keinek küldött üzenetében azt javasolta, hogy amerikai és a ; szovjet parlamenti képviselők j rendszeresen látogassák meg ! egymást — mondotta vasárna­pi tévéinterjújában Gerald Ford, - az Egyesült. Államok alelnöke, aki hivatalánál fogva o szená­tus elnöke is. Ford pozitívan ítélte meg a szovjet javaslatot, és hozzáfűz­te: úgy véli, hogy amennyiben az indítványt az amerikai kong­resszus elfogadja, a képviselők találkozásaira évenkint kerülhet majd m*. 3 Együttműködés a békéért Havannában héftőn nyilvá­nosságra hozták a szovjet— kubai nyilatkozatot, amelyet Leonyid Brezsnyev és Fidel Castro' szombaton írt alá. A nyilatkozat szövege rövidítve a következő: — A Szovjetunió és Kuba központi feladatának tekinti kül­politikájában, hogy mindenkép­pen előmozdítsa a szocialista államok közössége erejének és összeforrottságának további szi­lárdítását, fejlessze a közöttük lévő szoros együttműködést. — A Szovjetunió erélyesen követeli, hogy szüntessék be a gazdasági és a politikai bloká­dot, valamint az egyéb ellensé­ges cselekményeket a szocialis­ta Kuba ellen. A Szovjetunió ismét kijelenti, hogy törvényes­nek és igazságosnak tekinti és teljességében támogatja a Ku­bai Köztársaság követelését: minden feltétel nélkül számolják fel a területén lévő Guantanamo amerikai haditengerészeti tá­maszpontot. — Az SZKP KB főtitkárának első látogatása Latin-Amerika első, szocializmust építő orszá­gában a forradalmi lelkesedés és az elvtársi szolidaritás élő megnyilvánulását eredményezte a kubai dolgozók körében a szovjet—kubai barátság fejlődé­sének újabb fontos szakaszát jelenti. — A Szovjetunió és Kuba ve­zetői kijelentik, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet vonatkozá­sában, valamint a szocialista államok külpolitikai feladatait, az államok és népek szabadsá­gát, függetlenségét és -szuvere­nitását védelmező, továbbá a béke és a nemzetközi együtt­működés szilárdítását célzó po­litikát illetően teljes közöttük a nézetazonosság. — A Szovjetunió és Kuba változatlan szándéka, hogy a szocialista internacionalizmus elveitől vezérelve, a teljes egyenjogúság és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása szellemében mindenképpen szi­lárdítsák és fejlesszék a szov­jet—kubai barátságot. — Az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet állam és az egész szovjet nép nevében hangsúlyozta a Szov­jetuniónak azt a készségét, hogy az új élet építésében továbbra is támogatóst és segítséget nyújt Kubának. — Mivel nemzetközi színté­ren továbbra sem csendesedik az ideológiai harc, s a reakciós propaganda szakadatlanul az­zal kísérletezik, hogy a szocia­lista országokat a rágalom köd­függönyével vegye körül, orszá­gaik népei előtt elferdítsék az igazságot a szocializmusról, és ezáltal eltereljék a figyelmet a tőkés rendszer növekvő belső válságáról, a két testvérpárt hangsúlyozza: fáradhatatlanul és hatékonyan le kell leplezni a rágalmazókat, erélyesen vissza kell vágni a szocialistoellenes erők ideológiai aknamunkájá­nak minden formájára, s szé­leskörűen tájékoztatni kell a világ közvéleményét a szocialis­ta országok életéről. Az SZKP és a Kubai KP a jövőben is tevékenyen szembe­helyezkedik minden olyan kísér­lettel, ho§y szembeállítsák egy­mással a világforradalom élcsa­patának egyes osztagait, szét­tagolják azoknak az erőknek a szövetségét, amelyek a társa­dalmi fejlődés, a népek nemzeti felszabadítása és a tartós béke mellett szállnak síkra. Mindkét pórt kérlelhetétlenséget tanúsít mind a jobboldali, mind pedig a „balos” revizionizmussal, a hegemonisztikus és soviniszta tendenciákkal szemben, amelyek ellentmondanak a kommunista és munkáspártok közösen kidol­gozott internacionalista irányvo­nalának. — A Szovjetunió és Kuba üd­vözli azt a tényt, hogy az erő­viszonyok a szocializmus javára történt általános megváltozásá­nak eredményeként, a szocialis­ta közösség összehangolt poli­tikájának hatására, valamint « haladó és békeszerető erők ak- tív fellépésére, a nemzetközi helyzetben fordulat történt o hi­degháborúról az enyhülésre, $ a nemzetközi kapcsolatok gya­korlatában egyre erőteljesebben érvényesülnek a különböző tár- sadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének el­vei. — A Szovjetunió és Kuba ob­' ból indul ki, hogy a világszo­cializmus ereje, a testvériség, az önzetlen és kölcsönös segítség és támogatás elszakíthatatlan szálaival egybefűzött szocialista közösség egysége és szolidari­tása korunkban az a fő forra­dalmi erő, amely kellően befo­lyásolja világszerte a társadalmi fejlődést. — A Szovjetunió és Kuba nagy jelentőséget tulajdonít egyrészt a kétoldalú és többol­dalú kapcsolatok kialakult for­mái rtökéletesítésének, másrészt annak, hogy szüntelenül keresse a testvéri országok politikai, gazdasági és más természetű együttműködésének újabb lehe­tőségeit és irányzatait. A két or­szág a továbbiakban is komoly figyelmet szentel a szocialista gazdasági integráció kérdései­nek. j — A Kubai Kommunista Párt és Kuba Forradalmi Kormánya hangsúlyozza, hogy nemzetközi­leg rendkívül jelentős a Szov- jetunió célratörő külpolitikai irányvonala, rendkívül jelentős az SZKP XXIV. kongresszusán kidolgozott békeprogram sike­res megvalósítása. A Kubai KP és a kormány teljességében szo­lidáris az SZKP és a szovjet ál­lam osztályalapokon nyugvó elvi és következetes külpolitikájával. — A két ország elítéli a pá­rizsi megállapodás szobotálá- sát, azoknak az erőknek az el­járását, amelyek akadályozzák a vietnami népet abban, hogy szabadon megvalósíthassa nem­zeti törekvéseit. A Szovjetunió és Kuba szolidáris a VDK kormá­nyának és a DIFK-nek azzal a nyilatkozatával, amely vala­mennyi résztvevőtől követeli a párizsi megállapodás maradék­talan végrehajtását — A közel-keleti konfliktus j békés gyökeres rendezése felté­' telezi, hogy teljesen kivonják az j izraeli csapatokat az 1967-ben megszállt összes arab területek­ről, s biztosítják a palesztinai j arabok törvényes jogait j — A Szovjetunió és Kuba úgy i véli, hogy az európai értekezlet- ! nek olyan jelentős határozatok j elfogadásával kell befejeződnie, 1 amelyek az európai események ! alakulását a béke és az együtt­működés medrébe terelnék. To- ! vábbi hasznos lépés lehetne j ezen a téren, ha konkrét dön­téseket hoznának a Közép- Európában lévő haderők csök­kentéséről, amiről jelenleg foly­nak a tárgyalások Becsben. — A Szovjetunió és Kuba síkraszóll amellett hogy Latin- Amerikában éppúgy, mint a vi­lág más térségéig határozottan érvényesüljenek az államközi kapcsolatokban az egyenjogú­ság, a szuverenitás és a területi épség tiszteletben tartósának, az erőszak alkalmazása, vagy az erőszakkal való fenyegetés elutasításának elvei. A két or­szág határozottan elítélte a la­tin-amerikai népek belügyeíbe való beavatkozás imperialista politikáját. — A Szovjetunió és Kuba. el­ítélte a chilei fasiszta junta ter­rorját, szolidaritásáról biztosítot­ta a chilei hazafiakat, szabad­ságot követelt Luis Corvalan, valamint a terror több más ál­dozata számára. Mindkét ország szblidaritásáról biztosította Ázsia és Amerika szabadságáért és függetlenségéért küzdő népeit. — Az SZKP és a Kubai KP, a Szovjetunió és a Kubai Köz­társaság eltökélt szándéka, hogy más testvérországokkal és pár­tokkal együtt törekszik további pozitív lépések megtételére a nemzetközi életben, valamint arra, hogy ezek a lépések vég­érvényesek legyenek. — A szovjet—külsői barátság tartós és megbonthatatlan. Az SZKP és a Kubai KP, amelyet a célok és a nézetek azonossága, O marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus iránti megingathatatlan hűség fűz össze, a jövőben is mindent megtesz, hogy a két ország népe, a szocialista közösség, va­lamint a béke és a kommuniz­mus javára tovább erősödjék a sokoldalú szovjet—-kubai együtt­működés —, fejeződik be a kö­zös nyilatkozat

Next

/
Thumbnails
Contents