Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)
1974-02-27 / 57. szám
6 DÖNÄNTOU NÄPLÖ T974. február XT, Maria Dworakowa: Hogyan vezessük be a rugalmas Nyolcvanban már a nők sem Apály a munkaerőpiacon A rónaiatok: és szövetkezetek fé! szemmel már az ötödik ötéves tervidőszakra tekintenek. A tervkészítés horizontja: lesz-e elegendő munkáskéz! Bognár Zoltán, a Megyei Tanács tervosztályának főelőadója doktori értekezésében a munkaerőforrások alakulása és a demográfiai fényezők közötti kapcsolatokat elemzi. Mivel a foglalkoztatás mértékét a jövőben is a nők munkába állítása határozza meg alapvetően, a disszertáció azon fejezetét közöljük, amely a nők foglalkoztatásának alakulását tárgyalja. Úgy gondoljuk, hasznos következtetések levonására ad lehetőséget a tervkészítő vállalatoknak. A népgazdaság részéről várható rnunkaerőszükséglet kielégítése, a foglalkoztatottság alakulása jelentős mértékben attól függ. a jövőben mennyire lehet — illetve célszerű — aktivizálni a munkaképes korú nőket, Az apráfalvak tartalékai A megyében Pécsett o legmagasabb a nők gazdaság^ aktivitása, azonban nem éri el a budapesti, de a megyei jogú városok átlagát sem. A jövőben részben a kvalifikáltabb munkát Igénylő iparfejlesztéssel a női foglalkoztatottság színvonala emelhető. Távlatilag a jelenlegi budapesti foglalkoztatottsági szint megközelítése — véleményem szerint — reális célkitűzésA megyében lévő középfokú központokban ű nők gazdasági aktivitása jelentős különbségeket mutat. Különösen alacsony Komlón — ä jelentős fejlődés ellenére — ami a város bányászati jellegével, az ebből adódó jövedelmi viszonyokkal és életviteli szokásokkal függ össze. Távlatban a gazdasági és társadalmi fejlődés — de a bányászat szerepének várható csökkenése miatt is — a nők foglalkoztatottsági színvonala főként a fiatalabb korosztályokban fokozatosan növelhető. Jelenleg a női munkoerótar- talékok többsége a községekben, ezen belül is az aprófalvas területeken található. A községek vándorlási vesztesége jelentős, amely — az aprófalvak gazdasági fejletlensége miatt — várhatóan a jövőben is fennáll. A várható urbanizációs népességvándorlás a nők fogialkozta- tottsági színvonalát önmagában is növeli. Ezenkívül a centrum- községek fejlesztése, nagyobbrészt iparosítása, további női munkaerőtartalék mozgósítását tenné lehetővé. Lányok semmittevésben A nők gazdasági aktivitásának aránya korcsoportonként eltérő. Ennek elemzése azt bizonyítja, hogy a múltban ís a női foglalkoztatás széiesülése csak részben történt a háztartásban lévő nők munkábaállí- tása révén. További tényező a magasabb aktivitási aránnyal rendelkező fiatalabb korosztályok munkaképes korba lépése, a kisebb aktivitással rendelkező idős korosztályok helyett A jövőben a generációs változásból eredő foglalkoztatás bővülés jelentősége növekszik. A 40 éven felüli háztartásbeli nők mozgósítására már nem nagyon lehet számítani. Ennél a korosztálynál az alacsony iskolai végzettség és a szakképzettség is hátrányosan hat munkába- állásukra. Az urbanizáció és az aprófalvas területek iparosítása azonban kisebb mértékű fejlődést hozhat foglalkoztatásukban. A fiatalabb korosztályoknál a gyermekgondozási segély igény- bevétele, valamint a tanulási idő növekedése gátolja a foglalkoztatás jelentős növelését. jelenleg a 15—19 éves lányok 12 százaléka, a 20—24 éveseknek pedig 17 százaléka nem áll munkaviszonyban és nem tanul! A népességpolitikai intézkedések. a nagyobb családtípus elterjedésére való törekvés szintén a női foglalkoztatottság növekedésének (Mérséklődésére hathat, A nők foglalkoztatósénak vizsgálatánál feltétlenül figyelembe kejl venni a gyermekintézményi ellátottság, a háztartási munkát könnyítő szolgáltatások fejlesztését. Ezek a tényezők sokszor képezik gátját a foglalkoztatás bővülésének. Például Pécsett az óvodába jelentkezők számának a 140 százalékos férőhely kihasználtság mellett is csak mintegy felét tudták felvenni. A községek döntő többségében nincs bölcsőde és óvoda. A nők foglalkoztatását munkába állításának lehetőségét befolyásolja az iskolai végzettség és a szakképzettség ís. Ezen a területen a nők rovására elég jelentős a hátrány. A fiatal korosztályoknál az iskolai végzettségi szint kiegyenlítését csak lassan követi a szakképzettség színvonalában meglévő eltérések közelítése. Különösen alacsony a nők aránya a szakmunkásképző intézetekben, a felnőtt szakképzés és a továbbképzés területén. Ipart a falunak Á munkaképes korú nők foglalkoztatási szintje az 1970. évi 63 százalékról 1975 végére várhatóan 66 százalék lesz. A munkaképes koron felül* dolgozó nők száma csökken, részben a nyugdíjba vonuló korosztály rendkívül alacsony száma, másrészt a mezőgazdasági keresők nyugdíjjogosulttá válása miatt. A következő tervidőszakban a munkaképes korba lépő fiatalok száma tovább csökken, ugyanakkor a munkaképes korból kilépők száma a nőknél jelentősen megnő. Ezek együttes hatásaként a munkaképes korú nők száma a megyében csökken. Ezenkívül számításba kell venni a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők és a továbbtanulók szánnának várható növekedését A munkaerőforrás szűkülése az V. ötéves tervidőszak végére — figyelembe véve a várható fejlesztéseket — az ipari központokban női munkaerőhiányt okoz, ugyanakkor az aprófalvas területeken — ipari fejlesztés hiányában — csökkenő mértékben ugyan, de továbbra is munkaerótartalékokkal lehet számolni. A fentiek alapján az 1980-as évek elejére a jelenleg jelentős női munkaerőtartalék megszűnése várható. A háztartásbeli nők foglalkoztatásának bővítésénél — különösen a kisebb községekben — nagy lehetőségek rejlenek a bedolgozói rendszer kiszélesítésében. E téren elsősorban a konfekció iparban vannak kezdeményezések a megyében. Keresni kell azonban más területeket is a bedolqozó rendszer kiterjesztésére. Ez nemcsak az egyén számára kedvező, de a vállalatok is minimális beruházással fokozhatják termelésűket. Természetesen <j hatékonysági követelmények miatt elsősorban olyan nőket célszerű bevonni a termelésbe, akiket egyébként lehetetlen lenne kötött munkarendben foglalkoztatni. A háztartásbeli nők foglalkoztatásának másik — eddig még ki nem használt — útja lehetne a csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatás. A foglalkoztatás határai Mindent egybevetve, véleményem szerint 10—15 éves távlatban a munkaképes korú nők foglalkoztatási szintjének 70 százalékos aránya tervezhető maximálisan Baranyában. A megye területi terve szerint a IV. tervidőszakban az aktív keresők száma 12—13 ezerrel emelkedik. Ezzel szemben a következő te-vidőszakban maximálisan 7 ezer fő munkába állításával lehet számolni, figyelembe véve a háztartásban lévő nők termelésbe vonásának lehetőségét. Az 1980-as évek első felében előreláthatóan a foglalkoztatottak száma csak kis mértékben emelkedik, a foglalkoztatás tartalékai megszűnnek a megyében. Bognár Zoltán Á hangos olvasás csapdái Vertén Onnail Qu mmgit&nléri&j hogy elaludt« mialatt valaki hangosan olvasott? Pedig egyélt<a~ Ián nemi kellemes,, ha munkaértekezleten előadási tart az ember és észreveszi« hogy a hallgatóság bóbiskol« suttog« vagy a semmibe néz. Egy jugoszláv lap a hangos olvasás csapdáitól óv* Miben hibázik sok ember« amikor felolvas? Az első számú „bűnös1"' a leírt szöveg* Pedig azt nem lehet félretenni, hiszen éppen ezt kell felolvasni. De ez mégsem jelenti azt, hogy okvetlenül bele kell esni a Heirt szöveg csapdájába. Melyek ezek a csapdák? 1. Száraz szövegmondás. Ott fekszik a szöveg az asztalon. Pontosan felsorolja mindazt, amit közölni kell. Nem térhetünk el föle, pedig a szöveg hideg és formális. De itt csapdába esik az ember, ha azt qondolfa, a feladata csupán monoton hangon felolvasni a tóí^kertatóst e*el«től a vénéig. A feladat valójában életet, érte'met adni a szavaknak és a fogalmaknak. 2. Lesütött szem. A szöveg mágnes, vonzza az ember tekintetét, ne- hear tévedjen vagy valami fontosat kihuny jón. Ezért félünk felnézni, pedig a kantsoiatteremté# fontos eszköze a tekintet. 3. A gondolat elkalandozik. Ott fekszik leírva szóról szóra mindaz, ami! e* kel mondani. Nincs m»n anndafkodnl, mert már mindent átgondoltak. Az ember gondolatai éppen ezért ««észén más dolgokon járnak. Reflexszerűen kezd olvasni. Nincs semmi kapcsolat aközött, amit olvas, s amit gondol, ha egyáltalán gondol valamire. Pedig hí csak egy pillanatra Hs elkalandozik az «m- ber gondolata, a h*rlvgat óság nem fiavei a felolvasásra/1. 4, Versenyfutás az Idővel. Sokszor aondoüuk: „Erről már beszéltünk. Minden világos, nincs szükség elemzésre, meafontoíásokra. Ezért nincs Is szükség hosszú Időre, gvorsan ériünk <n dolog vénére. Nem szabad időt vesztegetni.1* Az említett csapdákat nem nehéz e*ker0lnl. Csupán kontrasztra, vá^rrtossóora és bátorsáoro v«n szükség. A titok: ú«y kell olvasni,, minfhä beszélnénk. I Vita folyik a lengyel Zycie Warszawy lapban a rugói- más munkaidő-beosztásról. Tekintve, hogy egyes magyar válla tatok is foglalkoznak az újszerű munkarend bevezetésének gondolatával, ismertetjük az egyik érdekes álláspontot a vitából Az „eszményi” dolgozó többnyire az, aki pontosan érkezik munkahelyére és pontosan távozik. Hogy mit csinál és hogyan dolgozik nyolc vagy hét órán ét, az már más kérdés. Egyetlen főnök sem ellenőrzi azt a legfontosabb kérdést, milyen a belső munkafegyelme annak az — akár a legpéldá- sabb — dolgozónak, aki egy pillanatra sem hagyja el (kényszerhelyzeteken kívül) munkahelyét. Délután „ütőképesnek" érzem magam Vajon lehet-e termelékeny egy olyan nő munkája, aki hajnal óta hajszolja magát, hogy eleget tudjon tenni reggeli teendőinek, és ne késsé le a 7 órai munkakezdést? Különösen ha kisgyermekei vannak, akiket még munkakezdés előtt el kell helyeznie, az egyiket a bölcsődében, a másikat az óvodában? Ha csupán egy órával később kezdené munkáját, már könnyebbséget jelentene számára i nyugodtabban élhetne, és sokkal több örömet lelhetne a munkában. A családon belüli munkamegosztás is jobb lenne akkor, ha a szülők egyike foglalkozna a gyermekekkel reggel, a másik vinné haza őket munka utón. Bizonyos körülmények közt egy ilyen pluszára reggel aranyat érhet, az egy órával későbbi munkavégzés pedig már nem jelent semmiféle különbséget Az az érv is fontos, hogy e teljes koncentráció és teljesítménycsúcs az egyes dolgozóknál különböző időpontra esik. Én például a legjobban e munkaidő második felében tudok dolgozni: ilyenkor, amikor teljesen „ütőképesnek” érzem magam és szívesen dolgoznék tovább is, véget ér a munkaidő. Számomra a legmegfelelőbb a 9.30-tól 17 óráig tartó munkaidő lenne, ami meg is felel a mi intézményünkben kötelező munkaidőnek. Reggel 9.30-kor az irodákban már lezajlott a reggelizés, a szokásos aznapi traccsolás és egymás kölcsönös meglátogatása, és én magam is ilyenkor mór „bejárattam magam”, koncentrálásra készen állok. A családi kötelességeket már elvégeztem, munka után nem kell hazarohannom, hogy megkezdjem a második műszakot, az ebédet bent. a étkezdében fogyasztottam el, és így minden a legnagyobb rendben lenne. Amellett e két délutáni óra csendjében nagyszerűen lehet dolgozni I Végre megszűnik az örökös nyüzsgés, jövés-menés, mindaz a sok mellékes, zavaró körülmény, amely annyira megnehezíti a munkát és kizökkenti az embert a gondolkodásból A főnök vizsgálta meg alaposon A rugalmas munkaidő bevezetésének lehetőségéről szólva nem lennék híve annak, hogy azonnal túl messzemenő reformokat léptessünk életbe: sok bonyodalomhoz vezetne, ha a dolgozó önkényesen szabályozhatná a munkaidőnek azt a részét, amefy az adott munkahely valamennyi dolgozója számára kötelező óraszámon felül megmarad. A lengyelek ugyan makacs természetűek és ha nem kényszerítik őket, jobban és termelékenyebben dolgoznak, mégis, ax a gyanúin, hogy meglehetősen nagy káosz és zűrzavar keletkezne, különösen a nagyobb üzemekben. Véleményem szerint a legéletrevo- lóbb megoldás ® következő lenne: Hagyjuk meg vóttowrtkmul az üzemben érvényes munka- időbeosztást. De legyen me'j a lehetőség arra, hogy azok a dolgozók, akiknek ez a munkaidő-beosztás nem felel meg, közvetlen felettesüktől kérhessenek maguk számára megfelelőbb, más munkaidő-beosztást (ma ez csak teljesen kivételes esetekben fordul elő). A közvetlen főnök vizsgálja meg alaposan -és vitassa meg « dolgozóval kérése célszerűségéti majd véleményezze a kérvényt, amelyet ezután még a szak- szervezetnek Is véleményeznie kell és ezután kerülhet a válW- lo tvezető elé. A személyzet? vagy munkaügyi osztályon be kell jegyezni a szóban forg i dolgozó munkaidejének megváltoztatását — és ezzel a formaságoknak eleget is tettünk. Természetesen minden főnök ismeri beosztottait: tudja, menynyi belső fegyelemmel rendelkeznek, bízhat-« bennük vagy sem. A rugalmas munkaidő-beosztás, alapkoncepcióját tekintve minden bizonnyal igen bölcs rendszer: figyelembe veszi rt pszichikai adottságokat. Abbíl indul ki, hogy fel kell hagyni a munka területén a merev sémákkal, bizonyos mértékig szobád kezet kell adni a dolgozó embernek arra, hogy maga Határozza meg munkaidejét, mindenekelőtt pediq szakítani azzal a gyakorlattal, mely felnőtt, cselekvéséért felelős embert diáknak tekinti — diáknak, akit sarokba lehet állítani. S rendszer célja nem az, hogy a munkahely állandóan engedményeket tegyen, elnéző legyen, hanem az, hogy nyuqod- tabb körülmények között lehessen dolgozni és így termelékenyebbé váljék a munka. A vállalat helye és szerepe a jugoszláv gazdasági rendszeihen Eszéki professzor előadása a «általai reíf* éj sierape «1 jugoszláv gazdasági rendszerben címmel dr. Zvonomir Béna- sics eszéki közgazdász professzor előadást larlott a lestvér intézmény, a Közgazdaságtudományi Egyetem pécsi kihelyezett nappali taeozata haltqaíóinek. Részletet közlünk az előadásbál, A munkaszervezeteknek (vállalatoknak), mint a gazdasági tevékenységek hordozóinak, határozott, konkrét célokat kell kitűzniük, amelyekhez tartaniuk kell magukat, ha c várt eredményeket kívánják elérni. Bármilyen gazdasági rendszerről is beszélünk, ezt a célt mindig definiálni ke*l. tekintet nélkül arra a tényre, hegy o munkaszervezet képes lesz-e kisebb1 vagy nagyobb mértekben hatni a feladatok kitűzésére. A feladatok meghatározása — úgy gondoljuk — a vállalatgazdálkodás igen jelentős és összetett problémái közé tartozik, ezen a területen valamennyi tudományos vívmánynak, melyeket itthon és külföldön elértek, jelen kell lennie. Különösen nagy felelősség hárul a munkaszervezetekre és valamennyi társult munkaalapszervezetre, mert az Igazgatási szervek tudásától és akaratától függnek a legnagyobb mértékben a célok és ennek megfelelően a társadalom össztevékenységének eredményei, A célok meghatározására sok, nemcsak belső, de külső tényező is hat. Ügy véljük, sehol, így nálunk sem lehet abszolút szabadság a célok, feladatok meghatározásában, mert minden vállalat egy kis rész a népgazdaság összetett mechanizmusában, ezért minden egyes vállalatnak figyelemmel keli kísérnie a többi vállalat tevékenységét is, hogy céljaik megvalósításával együttesen hassanak a közösség .optimális eredményeinek létrehozására. A munkaszervezet célja elsősorban a vállalat önálló tervében jut kifejezésre, de gyakran rajta kívül is. A vállalat önálló tente azonban, tekintet nélkül arra, hogy távlati vagy éves tervről van szó, kristálytisztán kell magába egyesítenie valamennyi fő célt. A vállalati célok és tervek között szoros koordinációnak kell fennállnia, ami azt jelenti, hogy a céloknak a tervekben kell kifejezésre jutniuk, és viszont Év azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos tervegységekben, különösen ha rövid távú tervekről van szó, nem fognak kisebb-nagyobb mértékben eltérni a tervektől különböző szubjektív és objektív okok miatt, illetve taktikai variánsként, azzal a céllal, hogy későbbi Időpontokban még nagyobb mértékben közeledjenek a vállalat alapcéljaihoz. A gazdasági tevékenység a legkülönbözőbb lehetőségek közti állandó választásból áll, ahhoz, hogy meghatározott mennyiségű termékeket termeljünk, állandóan kutatnunk keli, hogy milyen technológiai és szervezeti módszerek, mely mennyiségi és értéktényezők mennyi idő alatt nyújtják az optimális eredményeket. A tudatos választás után döntés következik, amely tulajdonképpen a következő fázis a megjelölt céíofc elemzésében. Maga a választás konkrét döntés meghozatalát jelenti, a munkaszervezet akaratát, azt, hogy meghatározott célt szeretnénk elérni; közvetlenül ez utón következhet egy sor határozat a eél végrehajtásának módjairól. Szocialista fejlődésünk adminisztratív időszakában az állam állapította meg a munkaszervezetek részére a célokat. Ezért ezen a téren a vállalatoknál a kezdeményezés igen gyenge volt, vagy egyáltalán fent sem állt, ami természetesen hosz- szabb időszakon át sem mutathatott fel komoly eredményeket Ezért, úgy gondoljuk, az önigazgatáson alapuló szocializmusunkban helyes az az orientáció, hogy a kezdeményezésnek a munkaszervezeteknél kell kifejezésre jutniuk, mert benne fogják hozni a legjobb döntéseket a konkrét célok kiválasztása-a. A célok meghatározása és a vállalatok önálló terveinek meghozatala érdekében szükséges, hogy az igazgatás és irányítás valamennyi szerv« rendelkezzen « teljes dokumentációval, amely biztosítja a legmegfelelőbb választást. így tehát az információrendszertől, a szervek tájékozódási szintjétől fúga, hogy a célok kiválasztása és a tervezés a legújabb, legmodernebb tudományos alapokra épüljön. Az esetek többségében a helytelenül kiválasztott célck a helytelen, gyakran hiánycs információkból erednek. Például a beruházási programrj vonatkozó határozat kiválasztása bizonytalan lesz, ha nem bírunk kellő adatokkal az országunkban működő azonos, vacy hasonló vállalatok — lehetőséj szerint külföldről is, ha exportról van szó — rendelkezésre álló kapacitásairól. Az ilyen beruházási döntés szép távlatokat mutat, de esek a programban, mert amikor 3 megva'ósításhoz érkeztünk, rögtön felszínre kerülnek a hibák 1 nem megfelelő döntésről. \ célok kiválasztása, a tervek megállapítása, a döntések meghozatala arról, hogy hogyc 1 fogjuk ezeket a célokat megvalósítani, a vállalat gazdaságpolitikájától függ-
