Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-27 / 57. szám

f97L február ti. DUMANTOtl NAPlö 3 8SM2ETTSÉ®: ■AZISKÖNmARM az anyanyelvi kultúra szolgálatában A Művelődésügyi Minisztéri­um által 1972-ben kibocsátott irányelvek értelmében országo­san 12. ón. nemzetiségi bázis- könyvtárat hoztak létre, melyek a német, a szlovák, a délszláv és a román nemzetiség lakta községek könyvtárainak tevé­kenységét irányítják, Baranyában 1973 januárjá­ban két báziskönyvtár létesült. A Baranya megyei Könyvtár német báziskönyvtára a megyé­ben 51, Bács-Kiskun megyeben 12 német nemzetiség lakta köz­ség, a mohácsi városi és járási könyvtár délszláv báziskönyvtá­ra Baranyában 22. Tolna me­gyében egy délszláv település könyvtárát segíti, illetve látja el letéti könyvanyaggal. Munkájukat, anyanyelvi könyvbeszerzésüket a Művelő­désügyi Minisztérium, a Bara­nya megyei Tanács, illetve a mohácsi Városi Tanács közpon­tilag támogatja. Néhány adatot erre vonatkozóan: a bázis- könyvtárak fejlesztése és fenn­tartása — 30—35 ezer nemze­tiségi lakost feltételezve — éves átlagban 50—60 ezer forint ál­lománygyarapítási hitelt kíván, A német, valamint a délszláv báziskönyvtárakhoz tartozó köz­ségekben 80—90 ezer német, illetve 30 ezer szerb-horvát aj­kú lakos él. így természetesen az anyagi támogatás mértéke is ezek arányában növekedett, s 1973-tól három éven keresz­tül nyolcvan-nyolcvan ezer fo­rintos minisztériumi támogatás­ban részesülnek. Ehhez járulnak a báziskönyvtárak saját könyv­beszerzést keretei, valamint a községi könyvtárak önálló szer­zeményezései. Az elmúlt év a munka meg­indításának időszaka volt. Eb­ben az évben meg kell terem­teniük az anyanyelvi könyvellá­tás és az anyanyelvi kultúra fejlesztésének legfontosabb fel­tételeit. Az eddigieket tekintve máris sikeres kezdeményezése­ket tettek e téren. A baranyai báziskönyvtárak 1973 júliusá­ban az országban elsőként rendeztek a régió könyvtáro­sainak szakmai és kultúrpoliti­kai továbbképzést, de ugyan­így elsőként szerveztek író—ol­vasó találkozót az anyanyelvi nemzetek íróival, A jelenleg mintegy három­háromezer kötetes állományuk­kal jól szolgálják az anyanyel­vi olvasás továbbvitelének ügyét. A zömmel gyermek- és ifjúsági könyvekkel elsősorban a kisiskolások és a fiatalok kö­rében kívánják felkelteni az ol­vasás iránti vágyat, * nem utol­sósorban az iskolai nyelvokta­tást szeretnék segíteni. Az ér­deklődés fokozására ajánló irodalomjegyzékeket, speciális propaganda anyagot állítottak össze. Beszéd helyett tettek Tanulmányi segély munkásszülők gyermekeinek — Fiam tavaly szeptember óta tanít egy pécsi szakközépisko­lában. Orosz—testnevelés szakos tanár. 1969-töl kapott a válla­lattól ösztöndíjat — évente mindig háromezer forintot Ez elég volt a ruházkodásra és a tanulmányi kiadásokra. Egy ízben féléves nyelvgyakorlatra a Szovjetunióba utazott, akkor különösen jó! jött a pénz — mondja S. V.-né. aki egyedülálló eltartó lévén — hat­hatósan segítettek fia taníttatásában. A Mecseki Ércbányászati Vállalat szakszervezeti bizottsá­gának irodájában érdekes le­veleket olvasok: „... nagyon szépen köszö­nöm az eddigi anyagi támoga­tást. Lányom sikeresen elvé­gezte a Műszaki Főiskolát, így a továbbiakban a tanulmányi segély nem illet meg." „Értesítem, hogy leányom a Pécsi Tanárképző Főiskolán az 1973-as tanév végén tanulmá­nyai befejeztével diplomát szerzett és tanári állást kapott. A továbbiakban a tanulmányi segélyre nem tartok igényt." Orvosok, mérnökök, pedagó­gusok lesznek a MÉV ösztön­díjasai, akik többségükben fi­zikai dolgozók gyermekei. Kö­zülük tízen-tízenketten már dol­goznak is. A friss diplomások nem az Ércbányászati Vállalat­nál helyezkedtek el, bár onnan kaptak ösztöndíjat... —■ Évente mintegy hetven­ezer forintot fordítunk tanulmá­nyi segélyre. Ezzel az a célunk, hogy a kedvezőtlenebb anyagi helyzetben lévő dolgozóink — elsősorban a sokgyermekes fi­zikai dolgozók — is biztosítani tudják gyermekeiknek a to­vábbtanuláshoz szükséges fel­tételeket. A vállalati szakszer­vezeti tanács és a szakszerve­zeti bizottság 1969-ben hozta meg ezzel kapcsolatos határo­zatát Azóta folyósítjuk rend­szeresen az arra rászorulóknak <a tanulmányi segélyt ■— Hogy kik a rászorulók, ezt családonként az egy főre eső jövedelem határozza meg. Ha ez az összeg ezer forintnál ke­vesebb, és a dolgozó ötéves törzsgárdatag, megadjuk a se­gélyt Ez általában havonta át­lag 200 forint, de ha a család szociális helyzete indo­kolja, akkor több is lehet. A tá­mogatás alapfeltétele az, hogy a tanuló tanulmányi kötelezett­ségének eleget tegyen. Ezt per­sze igazolnia is kell. Ha a hall­gató évismétlésre kényszerűi, az ösztöndíjat megvonjuk... A határozat végrehajtására, vagy­is az iqényjogosultság elbírá­lására háromtagú bizottságot alakítottunk. A bizottság ön­állóan dönthet, kit tart igényjo­gosultnak — tájékoztat Rácz Gyula, a Mecseki Ércbányászati Vállalat szakszervezeti bizottsá­gának titkára. És most nézzük meg, mit je­lent a segítség a szülőknek a „nehéz évek” alatti 5. J.-né, gépírónő. — Az öt gyermek meííett az idős szülőkről is mi gondosko­dunk. Nagyon be kell osztani minden fillért, Egy személynek imléksiobo Palocii Horyalh Adómnak A Balaton új idegenforgalmi nevezetességet Szántódpmzta naponta 10 forint jut élelemre. A nagyobbik lányom, Éva, a Pollack Mihály Műszaki Főisko­la harmadéves, végzős hallga­tója. Jól tanul. Az évi kétezer forint tanulmányi ösztöndíj és a szakszervezeti segély szinte nélkülözhetetlen nekünk és a vállalat sokat segít. K. l.-né adminisztrátor. — Havonta átlagosan 2300 forintot keresek. Ebből négyen éjünk: hetvenkilenc éves édes­anyám, Lídia leányom, aki utolsóéves a Budapesti Műsza­ki Egyetem Villamosmérnöki Karán, kisebbik lányom, aki gépipariba járt és természete­sen én. Lídia jól tanul, de a kevés ösztöndíj nem volna elég Budapesten. Az a segítség, amit a vállalattól kapunk, na­gyon fontos. Drágák a jegyze­tek. Enélkül nagyon nehéz lett volna. G. 1. fizikai dolgozó, — Gábor fiam a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmér­nöki Karának harmadéves hallgatója. Klára az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen programozó-matematikusnak készül. A legkisebb gyerek most fog érettségizni. Tavaly 2500 forintot kaptunk a vállalattól Nagyon nagy segítség ez. Ele gendő a tankönyvekre, jegyze tekre és még marad is belőle Mi a keresetünkből sokat adni nem tudunk nekik, de az a szerencse, hogy jól tanulnak. — Eddig, mintegy 250—280 ezer forintot fordítottunk tanul­mányi segélyre — mondja Rácz Gyula elvtárs. Januárban el­bíráltuk az idei ösztöndíjkérel­meket. Ebben az évben huszon­heten kapnak ösztöndíjat vál­lalatunktól. — Visszatérul-e ez? — Igen, a vállalatnak köz­vetlenül is visszatérül mind­azoknak a munkájában, a vál­lalathoz való ragaszkodásában, akiknek és akiknek a gyermekein igyekeztünk segíteni a „nehéz évek” alatt. Most ezt a rend­szert szeretnénk kiszélesíteni o középiskolás korú gyermekekre is. Reméljük, ebben az évben már nekik is adhatunk ösztön­díjat. 8. K. Amatőr művészeti együttesek bemutatója a Kamaraszínházban A S1ÖTOUR tanulmánytervet készített a balatoni múút mel­lett lévő Szántódpusrta idegen- forgalmi hasznosítására. A terv a telep mintegy harminc ob­jektumának helyreállításával és hasznosításával számol. Egye­lőre azonban csak szerényebb terv megvalósítására nyílik mód: a bejáratnál lévő épüle­teket állítják a turizmus szolgá­latába. A telep története — mint ezt c legújabb kutatások dokumen­tumai tanúsítják — nagyjából egy évezredre tehető. Szántód- puszta mai arculata a 18—19. században a'akult ki. A mag­tár, a cselédházak, az istállók, ólak. gazdasági épületek leg­többje 100 éve Híven őrzi az •kkori idők jellegét. A tanulmányterv szerint ©iyan idegenforgalmi objektumot kí­vánnak létrehozni, amely a né­pi építészetnek, a korabeli gaz- tatlcozotí be. A látottak alapján Pécs kulturális életének nem­csak színfoltjai, kiegészítői, nél­külözhetetlen alkotói is az itt működő öntevékeny amatőr mű­vészeti együttesek. Egy részük — amellett, hogy országosan is ismert, elismert együttes — ki­terjedt nemzetközi kapcsolatok­kal is büszkélkedhet. Kibontako­zásuk, fejlődésük jelentősebb állomásait, eredményeiket díjak, oklevelek sokasága jelzi. A Városi Tanács népművelési csoportja és a Kulturális Ren­dezvények Irodája rendezésében hétfőn este amatőr művészeti együttesek produkcióit bemutató sorozat indult a Nemzeti Szín­ház Kamaraszínházában. A kez­deményezés célja — a rangos bemutató fórum biztosításán túl — az amatőr művészeti tevé­kenység ösztönzése, A sorozat keretében a márciusban, ápri­lisban és májusban sorra kerü­lő bemutatókon a pécsieken, baranyaiakon kívül szegedi, budapesti, győri, miskolci együttesekkel is megismerked­het a nagyközönség. Első alkalommal <3 Doktor Sándor Művelődési Központ együttese, a Pécsi Amatőr Szín­pad és a POTE Irodalmi Színpa­da lépnek fel. Egyik együttes sem ismeretien a pécsi közön­ség előtt A Pécsi Amatőr Színpad kí­sérletező társulat Tevékenységét az új színpadi tartalmak, formák keresése jellemzi. Ezt az arcula­tát még dr, Bécsy Tamás alakí­totta ki. Az őt követő rendezőt, dr. Sződy Szilárdért elsősorban a korszerű világnézeti tartalom, az előadások eszmei mondani­valójával, hatásrendszerével kapcsolatos kérdések foglalkoz­tatták. Az amatőrszínpad veze­tését a közelmúltban Bagossy László vette át, aki — mint ren­dező -— a hétfőn este látott Dürrenmatt Pillanatkép egy bolygóról című előadással mu­dálkodásnak állít emléket, szemléltetve a gazdag nép­rajzi anyagot és a helytörténeti értékeket. Berendeznek egy iro­dalmi emlékszobát is, amely- lye| az itt élt Pálóczi Horváth Adómnak állítanak emléket. Munka közben mutatják majd be a somogyi népművészek te­vékenységét, kiállítás ad majd számot a szántód! rév történe­téről, a halászat, vadászat he­lyi emlékeiről. A csaknem év­ezredes méntelep lovasiskola és íogatbérlő állomásként jelké­pesen kel majd életre. A Pest-budai Vendéglátóipa­ri Vállalat ígérete szerint 1975- ig egy reprezentatív csárdát is 1 nyit 0 telep szomszédságában. úgy érezzük, a Bécsy Tamás által kialakított hagyományokat folytatja. A színpadi játék a vi­lágunkat fenyegető veszedel­mekkel viaskodó huszadik szá­zadi ember problémáit veti fel. Anélkül persze, hogy ebből bár­mit is „megoldana” ... De erről a darab színrevivői tehetnek. Az Amatőr Színpad ötletes, változa­tos színpadi helyzetekkel tarkí­tott előadása az előzményekhez méltónak bizonyult A Pécsi Orvostudományi Egye­tem Irodalmi Színpada Guy Foissy Még képesek röpcédulát osztogatni című darabját adta elő — dr. Szilárd István Pál ren­dezésében. A közelmúltban a televízióban is bemutatott jele­net kis- és nagypolgárai kont­rasztosabb figurák, az egyéni alakítások gazdagabb lehető­ségeit kínálják, mint a Dürren­matt jelenetsor alakjai. Ennek megfelelően ez az előadás egyenletesebb, polarizáitabb is volt, mint az Amatőr Színpadé. A két előadás között a szü­netben egy „heppeningneJc" is tanúi, részesei lehettünk az elő­csarnokban. A röpcédulákat osztogató diákok és az őket kö­vető rohamsisakos rendőrök dramaturgiai szempontból is a Foissy-darabot készítették elő, a színpadképen kívüleső utcát jelképezték. Mindkét együttes fiatalokból — többnyire érteltniségi fiata­lokból áll. Érthető, hogy első­sorban intellektuális kérdések foglalkoztatják őket. Tagadha­tatlan az is, hogy a bemutatott — kapitalista válságtüneteket felvillantó — darabok mondani­valójában bőven akadnak szá­munkra is megszívlelendő, so­katmondó elemek, mozzanatok. Mégis úgy érezzük, a „hazai közeggel” csak nyernének az r— egyébként kitűnő — együttesek. A mai magyar irodalomból vett alkotások valóság-helyzetei rö- videbb, és tanulságosabb út be­járására nyújtanának lehetősé­get az előadóknak és a közön­ségnek., B, *» ,,A megértés és kifejezés akadálya nélkül../* Interjú dr Temesi Mihállyal Az elmúlt héten érdekes nyelvészeti kerekasztal-konferenciát láthattunk a televízióban. Az anyanyelvi oktatás-nevelés alapkér­dései kerültek terítékre. A beszélgetés során megfogalmazott, és részben ki ír mondott gondolatok nagy változásokat sejtetnek — az anyanyelvi oktatás-nevelés terén. A konferencia egyik előadó­ja és a beszélgetés főszereplője dr. Temesi Mihály, a Pécsi Ta­nárképző Főiskola magyar nyelvi tanszékének tanszékvezető ta­nára volt. A régi Pécsi Tudományegyete­men szerzett magyar—francia szakos tanári oklevelet 1937-től ugyanezen az egyetemen dol­gozott — fizetésnélküli tanárse­gédként. Ez szó szerint értendő: dolgozott, de nem kapott fize­tést. Egy alkalommal viszont mulatságos választ kapott sza­badság-kérelmére: „Dr. Temesi Mihály fizetésnélküli tanárse­gédnek — saját kérésére — egy évi fizetéstelen szabadságot en­gedélyezek ...” A szabadságra azért volt szükség, hogy átmene­tileg más munkát vállalhasson. Valamiből ugyanis akkoriban is meg kellett élni. Negyven éve dolgozik, ebből harminchárom év esik a tanárképzésre. 1949- ben a Pedagógiai Főiskola ma­gyar nyelvi tanszékére került 1950-ben bízták meg a tanszék vezetésével. Azóta változtak a keretek, változtak a feladatok, és alaposan megváltozott maga a nyelvtudomány is. — 1949-ben Budapestre h hívtak, de inkább itt maradtam a főiskolán. Azóta intenzíven és állandóan az anyanyelvi neve­lés-oktatás megalapozásával foglalkozom, a magyar szakos tanárképzés a hivatásom, sőt ha úgy tetszik ö hobbym. —■ 1955-ben jelent meg az „Anyanyelvűnk”, a felszabadu­lás utáni első leíró magyar nyelvtan. Ennek o megírásában én is részt vettem. A mi leíró nyelvtanunk volt az alapja ké­sőbb az egyetemi oktatásban is használatos magyar nyelvtan- könyveknek. —■ Az is egyfajta kezdet volt. Most egy újabb folyamat elin­dulásának lehetünk tanúi. Mi indokolja napjainkban azt, hogy az anyanyelvi oktatás-nevelés ismét megkülönböztetett helyre került? — A valamennyiünket érő információk feldolgozásának le­hetősége az anyanyelvhez kö­tődik. Ha nem biztosítunk kellő anyanyelvi műveltséget, semmi­féle emberi tevékenység, szakma nem teljesíthető ki. Ha az anya­nyelvemet jobban megismerem, az emberi nyelv alapvető kate­góriáit ismerem meg teljeseb­ben. Ilymódon jobban meg tu­dom érteni az idegen nyelve­ket is. Ez egyúttal az idegen nyelv értékeinek megbecsülésé­hez vezet, és tiszta emberi hu­mánummal telítődve internacio­nalizmusra nevel... Ezt a tö­rekvést szolgálja „Az anyanyelvi oktatás tantervi megújításának irányelvei” címet viselő tervezet, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia nyelvészeti bizottsá­gának munkacsoportja dolgo­zott kL A Szende Aladár veze­tésével tevékenykedő csoport­nak én is tagja vagyok. A ter­vezet a munkacsoport 1972-ben végzett széles körű tudomány- közi tájékozódásának eredmé­nyelte épül. Erről jelentés Is ké. szült. A jelentésben számos szak- tudomány szempontját is figye­lembe vettük. A tervezet az anyanyelvi ok­tatás céljának többrétűségét messzemenően figyelembeveszi. Néhány kiragadott, címszerűen megfogalmazott mondat is fel­villanthatja az anyanyelvi okta­tásra háruló új feladatokat. Ilyenek: ,A tanulók nyelvi ma­gatartásának a szocialista em­bereszmény pedagógiai követel­ményei szerint való alakítása, A tanulók beszéd- és íráskultú­rájának olyan szintre emelése, amely képessé teszi őket arra, hogy a megértés és a kifejezés akadálya nélkül tegyenek eleget a rájuk váró társadalmi felada­toknak. Az anyanyelvi oktatás alapozza meg minden ismeret­kör (tantárgy) feldolgozásának eredményességét, s ezzel a per­manens tanulás, az önművelés igényét is.” Bepillantásképpen — egyelő­re talán ennyi is elég ... Temesi Mihály a Magyar Nyelvtudományi Tanszék veze­tésén túl még további tizenöt féle társadalmi kötelezettségnek tesz eleget. Nem lehetne elso­rolni sem itt a munkabizottsá­gokat, amelyeknek tagja, elnö­ke, külső, vagy belső munka­társa. ■— Ml az, ami —■ mint szak­írót — pillanatnyilag leginkább foglalkoztatja? — A nyelvtudomány fejlődé­séről írok egy hat nyomdai íves tanulmányt A dolgozat egy húszkötetes sorozatban fog megjelenni Hágában. A húsz kötet egyike magyar kötet lesz. Ebbe készül a magyar nyelvtu­domány fejlődését 1945-től nap­jainkig feldolgozó tanulmány. Bebesi Károly „Háztáji" hangverseny Sok rendezvényre, köztük sok hangversenyre kapok meghívót. Hivatalból, vagy mert tudják, hogy érdekei. Egyikről, másikról írni szok­tam. A szóbanforgó rendez­vényre azonban nem kaptam meghívói, el sem mentem, mégis jelen voltam. Egyik este, amikor én már rég kényelembe helyeztem ma­gam „pizsamaházunk” nyol­cadik emeletén, lentről meg­szólalt a „szférák zenéje”. Kis éji zene... Nemes han­gok nemek szerint elkülönülő, majd egymásba olvadó ver­senye. Hála a panel jó hang­vezető tulajdonságának, ha már személyesen nem, leg­alább füllel jelen lehettem én is. Jóleső érzéssel nyug­táztam közelségemből adódó helyzeti előnyömet. Hallhat­tam, amint gyülekeznek a résztvevők. A lépcsőházban nyikorgó ajtók mögül kíván­csiskodók találgatásait; név­nap, születésnap, házibuli? Nem! Hangverseny! — Ha tudtam volna előre, biz’ isten frakkba vágom magam, s ve­lem együtt bizonyára több lakótársam is ezt tette volna, de ők sem tudták. Mindez csak akkor derült ki, amikor megszólalt az el­ső érces férfihanq szívhez szólóan, hogy aszongya: „Vö­rös bort ittam az este . . és rásikoltott hamisan a nőt kar; „hujjujjú, hujjujjúM!” Hogy repestem volna az örömtől, hacsak sejtem, hogy ezt oz egyedülálló produkciót méq háromszor hallom az éj­szaka folyamán, eqyre szebb recitálásban, saját lakásom­ban, pizsamában, teljesen díjmentesen. Mert tudom, az ilyen hangverseny rendezése elég sokba szokott kerülni. Maga az alapköltség (a ven­dégművészek etetése, itatá­sa) is jelentős kiadás, mert művész legven a talpán, aki teljes hangterjedelemben (tíz emelet magasságban) éj­jel kettőig bírja száraz torok­kal! Ráadásul az ilyen hang­versenyen azt is meq szokták mutatni: ki bírja tovább! Vagyis: a harmadik előadá­son sem reklamálhat a későn hazaérkező. Neki is megjár az, ami a többieknek. Pont ő ne hallaná a legszebb „vi­rágénekeket?” (Kék nefe­lejcs, Akácos út.) A „vendégművészek” gázsi­ját megtakarítja ugyan a rendező, de az öntevékeny csendháborítás is szabály- sértésnek minősül. A szabály­sértés pedig — büntetendő cselekmény .. . Es az sern olcsó mulatsóq: (—a —a) Ösztöndíjasok

Next

/
Thumbnails
Contents