Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)
1974-02-23 / 53. szám
6 DUNANTŰLI NAPLÓ 1974. február 23, Á „gyomor-ipar" új technikái Rövidesen megkérdi rendszeres termelését a Mecsekvidéki Vendéglátóipari Vállalat új gastrofol üzeme, egy olyan ételgyár, melyben előregyártott és mélyhűtött készételek készülnek. De, még meg sem indult, ez a pécsi élelgyár máris keresi az „egyszerű” gastrofolnál újabb gyorskonzerválósi módokat. A jelenlegi gastrofolt fel kell melegíteni a fogyasztáshoz, ennek legkorszerűbb, higiénikus módja o nagyfrekvenciás melegítés. Ennek során, egy elektromos szekrénybe kerül az étel és a nagyfrekvenciás örvényáramok hatására melegszik fel, egy-egy adag kb. 30 perc alatt. Ez az időszükséglet sok egy kicsit, ezenkívül az alu-fóliás csomagolást igényli s érthető, hogy a konzervipar keresi az újabb csomagolási és konzerválási módokat. Például a sütést is kibíró műanyagfólia csomagolást, valamint a mélyhűtés elkerülésére a védőgázzal való konzerválást. Ez azt jelenti, hogy a speciális műanyagfóliába csomagolt étel zacskójába olyan semleges gázt töltenek, mely az ételt, felvágottat stb. konzerválja mélyhűtés nélkül is. Ez óriási jelentőségű, gondoljunk például az iskolákra, ahol nagykapacitású mélyhűtőszekrény csak ritkán van, és általában a kereskedelemnek is könnyebb a dclga, ha közönséges raktárban tárolhatja az előregyártott konyhai készítményeket. Gépesítettség, gazdaságosság Mielőtt ezt az érdekes technikát ismertetnénk, térjünk ki valamivel részletesebben nagy szociális jelentőségére. Ha nem is nagy zajjal, de az előregyár- 1pJ,t;ételeket készítő ipar a leggyorsabban növekvő része a világ iparának. Ezt a jelenséget .bét {^«tényezővel"hozzák össze a"'szái<körök; az egyik a gépesítettség terjedése az élet minden területén, a másik a háztartási munka gazdaságosabbá tétele, mely főként a kényelem és az idővel való elkerülhetetlen takarékosság. Európában a nőknek mintegy 50 százaléka dolgozni jár és mintegy 30 százalékának nincs otthon segítsége, például nagyszülők, nem dolgozó rokonság stb. Az a fajta háztartási alkalmazott, aki „mindenes”, mint típus kihalt. Házvezetőnők még akadnak, akik azonban több háznál vállalnak munkát és csak arra vállalkoznak, hogy a bevásárolt élelmiszereket összeállítsák és feltegyék a tűzhelyre, de még a mosogatás is a háziakra vár. Érthető, hogy terjed a házon kívüli étkezés, Európában becslések szerint naponta mintegy 150 millió adag melegételt szolgálnak fel nemcsak éttermekben, hanem munkahelyeken, intézményi étkezdékben, iskolákban, kórházakban stb. is. Kevés a szakács és a konyhaszemély- zef, viszont a vendégek „non stop” éttermeket keresnek, ahol a nap bármely órájában megtalálják az étkezés lehetőségeit. Ezt lehetetlenség külön-külön kisvendéglőkkel, elaprózott konyha-technikával győzni. Az 50— 100 szállodát magába foglaló nagy szállodavállalatok ún. hotel láncait például központi konyhaüzemekből látják el, sőt az is csak látszat, hogy „vannak még hangulatos kisvendéglők, egyenkint különleges étlapokkal". Mind több az olyan ételgyár, amely ezeket közösen kiszolgálja, de az igaz, hogy nem sablon ételekkel látja el csupán, hanem a rendelésnek MŰSZAKI BOLT3A szeMépze* fi rí) eleit megfelelően szállítja a kínai konyhától a francia menükig az előregyártott és csomagolt készétel sorokat! És mind nagyobb mértékben. Az utolsó évtizedben a méiy- hű*ött előregyártott ételek gyártása évente 20 százalékkal nőtt es csupán az NSZK területén meghaladja a 20 ezer tonnát. Az egyéni fogyasztót ez főként annyiból érdekli, hogy ez a hatalmas ételmennyiség országan- kint változóan 300—600 változatban készül, tehát valójában nem az ún. tömegkosztról van 'szó. Ennek megfelelően egy háziasszony a hét minden egyes napjára más-más ebédet, vacsorát állíthat össze e gye i készítményekből s az egyéni háztartások mind nagyobb piacot jelentenek a készételgyártó vállalatoknak. 25-^16 mert gáz És ez csak a mélyhűtött árukra vonatkozik, még nagyobb lehetőségeket kínál a nem mélyhűtött, tehát kényelmesebben tárolható, kezelhető sterilizált és előregyártott ételféleségek nagy sora. Ezeknek az ipar is nagy jelentőséget tulajdonít. A hűtőipar nemzetközileg vezető cége, a híres Linde cég például 25 féle inert gázt készít a különféle élelmiszerek tartósítására, melyek a gázban nemcsak tápanyagaikat őrzik meg érték- veszteség nélkül, hanem friss színüket is. Például a magyar szalámiféléket fóliában szeletelve lehet tárolni és azonnal feltálalni. Az ételgyárakat ez a technika azért érdekli, mert rendkívül termelékenyen és praktikus gépekkel lehet elvégezni egylépésben szinte a csomagolást és a konzerválást. E gyárak álma mindig is az voit, hogy műanyag fólia tekercsből kiindulva teljesen automatikus csomagoló, töltő és zárógépekkel dolgozzanak. Nem elégszenek meg azonban a tökéletes csomagolással, az is szükséges, hogy a műqnyag- fóliába zárt étel úgy hasson, mintha egy szépen mintázott tányérban lenne. Egy apróság, a fóliára nyomtatott színes festékanyag azonban nem érintkezhet az étellel még úgy sem, hogy csak az egyik oldalára viszik fel nyomdatechnikai úton a díszítést és a szövegeket. Kitalálták azonban a „szendvics” nyemást, mely ettől megóv: magas fényű kettős fólialemez szendvics módjára készül, ahol a „szendvics” voltaképpen a nyomdafesték. A kettős fólialemez, mely azonban egyetlen vékony és feszes lemeznek tűnik, egyben fontos technológiai tényező az étel szempontjából is. Modern műanyagfóliás készétel csomagológép munka közben. mert általa elérhető, hogy a becsomagolt és konzervált etel nem veszítheti el még kismértékben sem nedvességét, zamatanyagait és mindenekelőtt a konzerváló gázt. A sok .közül az egyik érdekes műanyagfólia a Napholin, melyben a gázzal megőrzött értékű ételt sümi-főzni, vagyis vízben, gőzben, sütőben becsomagolva lehet elkészíteni. De alkalmas ar'a is, hogy például az ételt benne pasziörizálják vagy de- zinficiálják, s hogy újra felmelegítsék. A lényeg, hogy az ételt a „saját levében" készítsük el. Ennek egyik érdekes aspektusa: nagy mértékben csökken a háztartási és éttermi konyhák víz- fogyasztása! Nern beszélve arról, hogy például sok húsipari készítmény, mondjuk a nagy tömegben gyártott virsli 'ólék fóliás konzerválása és elkészítése, az egyébként gyorsan romló halszeletek ilyetén forgalmazása milyen nagy gazdasági és egészségügyi előnyökkel jár. Egv ősi törekvésről -van szó A „gyomor-rpar” technikájának csupán egy kis részletét mutattuk be rövidre szabott cikkünk kereteiben. Arról van szó, hogy egy ősi törekvés: konzerválni ne csak az ételt magát, de za- matát, színét is anélkül, hogy a konzerváló anyagokkal értéküket rontanánk — ez ősi törekvés napjainkban miként találkozik azzal a tudományos technikával, mely mindezt tömegméretekben lehetővé teszi. Szluka Emil El'ojadták Siófok új címerét Csütörtökön a siófoki Városi Tanács ülésén megtárgyalták a múlt évi feladatok teljesitését, megállapították az ez évre szóló feladatokat: szóba kerültek a költségvetés, fejlesztés és közműve'ődés is. A tanácsülésen előterjesztették, egyhangúlag e'fogadták Siófok város új címerét, va'amint használatának szabályozását. Egyhónapos őrsvezetőképző tábor Baranyai úttörőknek Február 27-től március 26-ig 192 baranyai úttörő vesz részt a zánkai Üttörőváros egyhónapos őrsvezetőképző táborában. Elsősorban ozon úttörőcsapatok munkájához kívánnak ily módon segítséget nyúitani, amelyek kedveződen körülmények között tevékenykednek. A tanfolyam idején nem áll meg a szerve- j zett iskolai oktatás sem, 20 pécsi és baranyai pedagógus már február 25-én elutazik az Úttörővárosba, hogy qondos felkészítés után kezdhessék meq a megváltozott körülmények között az úttörő szervezeti formákkal, a mozgalmi munkával szoros egységben szervezett oktató-nevelő munkáját. Nagy István hetven éves Amikor a hetvenéves ■■■■■■ Nagy Istvánt köszöntjük, a magyar nyelvű munkásirodalom egyik legkiválóbb, s legjelesebb alkotója előtt tisztelgünk, — az előtt a művész előtt, akinek egész eletműve, munkássága hozzájárult a szocialista jelen megteremtéséhez, a közösségi gondolkodás megerősítéséhez. A kiváló romániai magyar író 1904 februárjában született, s tizenkét éves korában már munkáscsa'ádot tartott el a keresetéből; asztalosinas volt. 1932-ben jelent meq első regénye (Földi Jánost bekapta a város), s azóta sorjáznak szép- irodalmi művei, cikkei, tanulmányai, publicisztikai írásai, — amelyekben osztályának, a proletariátusnak élményei és történelmi tapasztalatai szólalnak meg magas művészi színvonalon, szenvedélyesen és szuggssztíven. Nagy István a munkásmozgalomban, annak aktív és máig tevékeny tagjaként járta ki a politika iskoláját; azok közé tartozott, akik eszmélésük első pillanatában felismerték, hogy a jobb sorsért vívott küzdelemben hol a helyük, s mit kell tenniök. Első regényének megjelenése után alig egy évvel — vasutas- sztájk szervezésében való részvétel miatt — a királyi Romániában bebörtönözték, — nem utoljára munkásmozgalmi tevékenysége miatt. Szabadulása után a Vörös Segély tartománvi titkára lett Kolozsvárott, maid a Kommunisták Romániai Pártja erdélyi és bánáti területi bizottságának tagja. 1938-ban a párt az írók között végzendő népfront-munkával bízta meg, ekkor került közelebbi kaocso- latba a magyar munkásírókkal, balo'daliakkal, antifasiszta ellenállókkal. Szerénven azt mondta magáról: anitátor voltam, vagyok, s maradok. Valóban, a kommunista eszmék nagyhatású agitátora volt mindin, mento'dva ezt a tevél-.enységet művészi erővel. S ez megsokszorozta eszméinek tenedési sebességét, hatását. Feleithetetlen műveket írt a külvárosi munkássorok lakóiról, a börtönben szenvedő kommunistákról, az eszméikért halni kész haladó emberekről, s a történelemnek „tanító pillanatairól”, azok'ól a múltbéli eseményekről, amelyek alkalmasak erőt adni a kommunisták önként vállalt nagy küzdelméhez, Műveiben rendkívül tömör, puritán, lényegretörő. Nincs bennük — amiként személyiségében sem — cifraság, dísz, feieslegesség, hivalkodó külsőség. Arra összpontosít, amit közölni akar. Szociográfiai írásai (Külváros, Bérmunkások) megrázó dokumentumai az elnyomottak szenvedéseinek. A felszabadulás ulárs meqjelent regényeiben és novelláiban (Minden jog a szerzőé, Ácsék tábort vernek, On- nep a mi utcánkban. Huszonöt év, stb.) sorstársai, a munkások, szegényemberek életútjait rajzolja meg, egyszerűségükben megragadó költői erővel és együttérzéssel. Közéleti tisztségeit (képviselő, éveken át a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének tagía, egyetemi rektor) Nagy István mindig arra használta fel, hogy minél szélesebb körben hívja fel a figyelmet a munkásélet tanulmányozására, igaz ábrázolására, mert a mai napig mélységes meggyőződése, hogy szocialista eredményedet csak kiművelt • emberek sokaságával lehet létrehozni. Halaimat életmű, hosz------------------- szú pálya ó,l a hetvenéves író mögött. Néhány évvel ezelőtt jelentek meg önéletrajzának első kötetei. A romániai magyar irodalomnak minden bizonnyal legjelentősebb eredményei közé tartozik ez az emlékezéssor; Nagy István személyes élményei, tapasztalásai és emlékei éppúgy helyet kaptak benne, mint a velük egyébként szorosan összefüggő korabeli történelem. Röviden és nagyon leegyszerűsítve a dolgot, ar-ól ír: mit jelentett a huszadik század első harmadában munkásnak, munkásírónak, elkötelezett kommunistának lenni. Gyönyörű vallomás ez az öregkori mű, amelyben a kolozsvári Lépcső utcából tekint a vi- lágra s meglátja benne mindazt, ami korunk számára értékes, fontos. „Ebben a műben, akárcsak lelkében és más műveiben úgy buzog a harccal kivívandó szocialista igazság érzése, mint a láva egy tűzhányó tölcsérében" — írta róla a minap kortársa és harcostársa, Mihai Beniuc. T. I. Komolytalan foyq» ii. FELVESZÜNK. BARANYA KERESKEDELMI VÁLLALAT Műszaki Áruforgalmi Osztálya. Pécs, Rákóczi út 11. Harmadik állásom volt a legcifrább. Ez ínségmunka volt. Egy nap, egy pengő. Egy ideig lapátoltunk, majd váratlan dolog történt. Vagy tízünket kiemeltek és áttettek egy patkányirtó vállalathoz. A várost állítólag ellepték a patkányok és elrendelték a kötelező patkányirtást ilyen-olyan számú rendeletre hivatkozással. A rendeletet azonban szószerint nem közölték. A mi dolgunk az volt — a város részekre volt osztva —, hogy házról házra járva a kimutatási quóta szerint kivessük a megvásárlandó mennyiséget. Még valami prémiumot is kaptunk, kilónként fél fillért. Mi jártuk a várost. Esténként összejöttünk, beszámoltunk az eredményről az egész dolgot irányító mérnöknek, aki teljesítmény szerint buzdított bennünket. A jó nép meg jajveszékelt, hogy soha nem láttak patkányt és hogy minek ez? Mi hivatkoztunk a rendeletre és kivetettük a hadisarcot. Kezdett azért olyan érzésünk lenni, hogy qem végzünk tisztességes munkát. Párban jártunk Első négy állásom története ugyanis, hogy hivatalosabb külsőnk legyen, meg ha meg akarnak verni bennünket, jobban tudjunk futni. Félidőben jártunk és az egyik utca közepéig becsületesen kiosztottuk a patkányirtó szer megvételéhez szükséges cédulákat, amikor egy nagyon szép, kastélyszerű házhoz értünk. Bekopogtunk. — Kérem, patkányirtás ügyében jöttünk! — Mi nem írtunk patkányt! — mondják flegmán. — Itt nircs patkány. — Hogy, hogy nincs? Itt a rendelet. Nem azt mondja, hogy vitatkozzunk a patkányokon, hanem, hogy irtsuk. — Itt pedig ilyen nem lesz! — mondták következetesen. — Ha nem hiszi, hívja fel a főnökét. Makacs fickó voltam és felhívtam a főnö' öt. Óriási leszúrás következett. Nem a villa tulajdonosát szúrták le, hanem engem. — Maga a polgármester úr vejénél akar patkányt irtatni?! — ordított rám a tanácsos, Én alászolgáját köszöntem udvariasan és beláttam az igazát. Valóban a polgármester vejénél nem lehet patkányt irtatni. Ahogy kimentünk az ajtón, megint csak felgyülemlett bennem a dac. Nemcsak bennem, sorstársamban is. — Itt valóban nem lesz patkányirtás! — határoztuk el. — Nemcsak a polgármester úr vejénél, hanem másnál se! Elővadásztuk a rendeletet, kiderült nagyon bölcsen, hogy patkányt csak ott kell irtani, ahol van. Elkezdtünk tehát Mikulást játszani. A nép nagy része az utcán leskelődött, mert ők tudták, hogy a polgármester vejével nehézségeink lesznek. Mi pedig házról házra járva visszavettük a cédulákat és kiokosítottuk őket. Este következett a beszámoló. A mérnöknek számoltunk be az e'edményről. Az egyik brigád 43 kg-ot, a más;k 73 kg-ot, a harmadik 54 kilót mondott. Sorra került a mi brigádunk — 2 kiló 50 deka! — Mi?! — reszketett a plafon a mérnök ordításától. — 2,50 kg! A mérnök lelki szemei előtt csak egy megoldás volt lehetséges: akkorát rúg rajtunk, hogy olyan sebességgel távozunk, mint a rakéta, pedig akkor még fel sem találták. Mindenesetre kirúgásunk előtt kíváncsi volt az okokra. Lelkiismeretesen ismertettük vele a ki nem függesztett szöveget, hogy ahol nincs patkány, ott nem irtandó és közöltük a másik okot is, ha a polgármester veje nem irt, akkor miért irtson a csóró. Kicsit még ordibált, hogy nem a mi dolgunk a rendelet ismertetése és érezzük magunkat kirúgva. Mi megnyugtattuk: — Kirúgni?! Azt lehet! De az egészet lelkesen megírjuk egy akkor hírhedt zsaroló lapnak. — Ott a bátyám a főszerkesztő! — ordított. — Ez nem okvetlen befolyásol bennünket! — és megnyugtattuk, hogy nem ragaszkodunk egyik laphoz sem. — Van másik is. — Bár sose találkoztam volna magukkal! — ez kétségtelenül őszinte óhaj volt, de mit tehetett mást, minthogy megtűrt bennünket és fizette naponta a három pengőket. Mi meg jelentettük esténként a két és fél kilót, ahol patkányt találtunk. A patkónyirtó szert nem mi hordtuk ki. A szer közönséges' katonai komiszkenyér volt, száraz, ami a raktárakban megmaradt és be volt kenve valami barna micsodával. Gondolom patkány tápszer lehetett, a csontjaikat erősítette. mert hivatalos adatok szerint három döglött patkányt talállak. pedig ennél több végelgyengülésben is elhullhatott Ami miatt ezt az állást a szerencsétlen állások között említem, az hamar kiderült. Mert ugyan ütötte némi pénz a markunkat. de két hét alatt befejeződött a patkányirtás és utána mi lettünk a fekete bárányok, akik ínségmunkára sem kellettünk. A negyedik állásom története rendkívül rövid. Ide behívóval hívtak be, koszt, lakás, ruha biztosítva volt és egy hónapos megszakítással hat évig tartott. De ez mór vezető állás volt, Űrvezető! Szőflősy Kálmán
