Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-16 / 46. szám

DUNANTOll NAPLÖ 3 Drága, de legalább nem szép Kerítések, garázsok, betonfalak Néhány helyütt Pécsett olyan érzésé támad az embernek, hogy újgazdagék alakították ki házuk körül a képet, a maguk ízlése és anyagi lehetőségeik s rint Annak idején elismerően r tüntettem: lám, az egyetemi mekklinika körül milyen szerűen oldották meg a ést! Alacsony betonpad, nőén érvényesül mögötte a I gyep, szépen illeszkedik * a Heim Pál szobor. Előre ndeztem, hogy az egyetem man létesített elméleti bje előtt micsoda szép park ■ , aztán gyanús lett minden, szőr megépült a betonpad, zomorúan láthatta minden- i hogy a lyukak előre bele- t rtva megvannak. Fel is húz­ta* a csodálatos vaskerítést — hogy miért, azt úgy vélem, senki emberfia nem tudja megmagya­rázni. Legalábbis elfogadha­tó an. Védik valamitől az elméleti tömböt? Netán az elméleteket? Ki tudja. Egy biztos: drága megoldás, de legalább nem Úiabb 60 lakás Szigetváron A múlt évben nem sike­rült az 1973. évre tervezett valamennyi lakást megépí­teni Szigetváron. A lema­radást úgy igyekszik behoz­ni a Városi Tanács, hogy újabb, beépítésre alkalmas területet derít fel és jelöl ki iNen célra. A közművesí­tett Sánc utcában szanál­ják az 1, 3, és az 5-ös szá- j mű házat. A régi épületek j helyén három, egyenként I húszlakásos ház épül. A ■ j négyemeletes OTP-házak- ban kétszobás, villanybojle- res melegvíz-szolgáltatású lakások készülnek. A sza­nált lakások „visszapótlá­sára” az Alkotmány téren épül négy földszintes sor­ház. A beruházási progra­mot a BARANYATERV már elkészítette, a kivitelezéssel pedig a Szigetvári Építő Szövetkezetét bízzák meg. Az érintett Sánc utcai épü­leteket még a nyár folya­mán lebontják és megkez­dődhet az építkezés. Tíz év m kritikus idő Túl fiatal — a házasságra... Küszöbön az ú| családjogi törvény Kétszázan neme? mondtak Biológiailag már nem gyer­mek, társadalmilag még nem felnőtt — ez a nagy alapigaz­ság érvényes a húsz év körüli­ekre. És ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem ajánlatos eb­ben o korban — pláne ennél fiatalabban — házasságot köt­ni. Felmérték Pécs város mind­három kerületében, hogy tíz év­vel ezelőtt hány fiatalkorú kö­tött házasságot, és mi lett e házasságok vége. Tiz év bizo­nyul ezek szerint a kritikus idő­nek, ho eddig ugyanis nem vál tak el, ezután már aligha. A j felmérés szomorú eredménnyel zárult. Négy óv alatt, 19Ó0—64 között 457 fiatalkorú kötött há­zasságot, ezekből 155-öt bon­tottak fel. Ez a házasságok 33,9 százaléka. A felnőtt-korúak 4954 házasságából csak 931 végződött a bontóperes bíró előtt, ez viszont csak a megkö­tött házasságoknak 18,5 száza léka. Polgári perek a bíróságon Az életkori megoszlás is fel­tár bizonyos összefüggésedét. Ott, ahol a vőlegény — egye­dül csak ö — a fiatalkorú, minden esetben válással végző­dött a házasság. A tizenhat éven aluli menyasszonyok há­zasságkötéseinek 57,4 százalé­kát bontották fel. Tizenhat-ti­zenhét éves ara százhuszon'nét esetben járult az anyakönywe- zető elé, ezeknek a házassá­goknak már csak 32,5 százalé­kát bontották fel. A tizenhét­tizennyolc éves kislányok há­zasságkötéseinek már ennél is kisebb, 30,2 százalékát. Minél fiatalabb korban kötnek tehát házasságot, annál nagyobb a valószínűsége, hogy bíróságon végződik a dolog. De ez nem ilyen egyszerű. Nem jó érzelmi útravaló egy ilyen fiatal gye­reknek a válás, gyakran igen rosszul határozza meg és be­folyásolja a további életvitelü­ket. A felmérést kérdőíves mód­szerrel végezte a Városi Tanács Igazgatási Osztálya. A három oldalas kérdőív utolsó kérdése a következő: „Engedné-e gyer­mekét ilyen fiatalon házassá­got kötni?" Erre a kérdésre csaknem kétszázan egyértelmű nem-mel válaszoltak. Mintegy százan azt felették, hogy min­denképpen megpróbálnák le­szép. Az Építők útján, az 506-os Szakmunkásképző Intézet előtti kis téren kőhalmok tornyosod­nak. Van ott egy szobor, körü­lötte egy kis park-féle. Egé­szen jól nézett ki, most, úgy hírlik, kerítést készülnek építeni oda. Rend a lelke mindennek, no és különben is valamire el kell költeni a pénzeket. Szegény szobor, az éneklő munkás, rács tmögött szomorkodhot, ha meg­épül az o kerítés. Reméljük, hogy nem. Érthetetlen, hogy ki­nek ártott az a kevéske szabad terület — talán az intézet akar­ja kizárólagos tulajdonjogát ér­vényesíteni? Inkább tegyenek (ki egy táblát, hogy ez a füves terület a miénk. Van aztán a város más ré­szein — elég sokfelé — a sze­méttároló edények elé — vagy mögé — épített helyes kis be­tonfalak. Praktikus célt szolgál­nak, szélfogók, nem borulnak fel a kuka-edények, ésatöbbi. Igen ám, de a szemlélődő azon­nal felfedez két sarkalatos hi­bát Ai egyik, hogy nincs min­den szemetes edény előtt — *agy mögött — ilyen fal. Egyi­kük a fal védelmét élvezi, mel­lette a másik — szabadon elő­vezetve ... A másik az, hogy ezek a kis betonfalok igen kü­lönbözők. Szürke is van körtük, látszik rajtuk a zsaluzás nyoma, «im a másik színes, sót, néme­lyiken egészen művészi figurá­kat is lelhetünk. Ügy látszik, rém egyetlen kéz műve volt ez c különben jószándékú műve­let, itt Is érvényesült a törvény, o különböző ízlések és lehető­ségek szigorú törvénye. Jó len­re, ha az efféle apró dolgok­nál is érvényesülne az a vas­következetesség, amellyel a hatóságok a loggia-beépítések dolgában jártak el. A garázsokról csak egy rövid cimeíuttatást kockáztatok meg — kellenek, a biztonság és az állampolgári vagyonvédelem je­gyében. Ojmecsekalján majd minden tömb-belsőben ott ék­tol ankedik a garázssor, ez van, ezt kell szeretni. Sajnos, mert csak elferdült ízlés állíthatja azt, hogy ezek az uniformizált vityiliók szépek. Nem szépek. Amiért mégis érdemes elgon­dolkodni ezen: most épül Kert­város. új városrészünk. Még az eredeti elképzelések szerint néz k minden, de, ha nem vigyá­zunk rá, igen könnyen elkez­dődhet ugyanaz a folyamat, ami a város más részein már bekövetkezett: az első tenyérnyi „szabad” helyen garázs emel­kedik, s aztán sorban jön a többi, a „hogyha annak szabad volt, nekem miért ne lenne az?” alapon. Őrizzük meg Kertvárost olvannak, amilyennek tervezői elképzelték. Apró dolgok ezek, mégis lé­nyegesek. Környezetünk szépsé­ge — ha csak másodsorban is, de fontos. Nekünk az. — kampis — Ai alábbiakban a Pécsi Járásbíróság polgári peres ítéleteiből néhány közérdek­lődésre is számot tartó ügyet köziünk. A különböző „té­mák” nemcsak érdekességük miatt kívánkoznak publiká­lásra, hanem tanulságul is szolgálnak. Sz. Mihály nyugdíjasnak Pécs közelében takaros kis családi háza volt. Házasságából gyer­mek nem származott, a felesége ! meghalt. Az idős ember úgy | gondolta, hogy egy asszonnyal — aki ugyancsak nyugdíjas j voit — „együttélést létesít”. Házasságra azért nem került sor, mert ebben az esetben az 1 asszony a nyugdíját elveszti, a férfi nyugdíja pedig kettőjük megélhetéséhez nem lett volna elégséges. Sz. Mihály jónéhány év múlva megbetegedett kór­házi gyógykezelésre is szorult Ebben az időben többször is hangoztatta, hogy élettársa ja­vára kíván végrendelkezni. Vé­gül el is készítette végrendele­tét, amelyet sajátkezűleg írt: halála után minden ingó és in­gatlan vagyonát élettársára hagyta. Kifejezetten megjelölte, hogy ez a végakarata. A vég­rendeletet aláírta, majd egy közjegyzőnél zárt bontékbon letétbe helyezte. A végrendelkező meghalt. A hagyatéki tárgyaláson sor került a közjegyzőnél lévő végrendelet felolvasására. Itt állapították meg: hiányzik a végrendeletből a keltezés és a hely. Azt is megállapították, hogy hagyaté­kot képez — 91 000 forint érték­ben — az ingatlan, valamint 14 000 forint betétet tartalmazó tokorék betétkönyv. Jelentkezett az örökhagyó testvére — aki kereseti kére­lemmel fordult a bírósághoz —, o végrendelet érvénytelenségé­nek megállapítását kérte. Az asszony a kereset elutasítását kérte. Elmondotta, hogy az örökhagyó a végrendelet elké­szítésekor azt o tájékoztatást kapta, hogy a végrendelet jó. A pert és ezzel az örökséget Sz. Mihály testvére nyerte meg. A Járásbíróság az ítélet indok­lásában kimondta: „...az írás­beli magánvégrendelet érvé­nyes,^ ha annak végrendeleti minősége, keltének helye és ideje az okiratból kitűnik. A perbeli végrendelet minősége az okiratból valóban megálla­pítható, de az okirat keltének VILLANYSZERELŐT ÉS LAKATOS-HEGESZTŐT felvesz A KÖBANYA V., KOMLŐ, Hiányzott a költözés — érvénytelen a végrendelet Porbon a főbérlő és az albérlő Pomyortos a tormolőszÖYOtkozot tagja beszélni... Egyszóval maguk is rájöttek. — kp — helye és ideje hiányzik. A tör­vény határozott előírása az, hogy a végrendelet keltezve legyen és a kelet helye magá­ból az okiratból kitűnjön ... Ugyancsak nem teszi érvényes­sé az okiratot — még beigazo­lódása esetén sem az, hogy a hiányosság téves tanácsadáson alapszik...“ Tanulság: a jogszabály szi­gorú formai kellékhez köti a végrendeletet Helyes, ha a végrendelkező a végrendelet elkészítése ejött közjegyzőhöz, vagy ügyvédhez fordul. Pécsett, a Rákóczi úton ház­ingatlan került kisajátításra. A kisajátítás annak rendje és módja szerint történt, a lakó új lakásba költözött A költözkö­déskor nemcsak a lakás bútor­zatát kellett az új helyre átszál­lítani, hanem egy teljes orvosi rendelő felszerelését, valamint mintegy 60 mázsa tüzelőt is. Kétségtelen, hogy az állomigaz­gatási hatóság „egyéb költsé­gek" címén összesen 2070 forint kártalanítást fizetett ki. A lakó (felperes) a törvényes határidőn belül keresetet indí­tott és az el nem ismert csoma­golási költségek volomint a tüzelőanyag lehordása fejében összesen 2700 forint többlet- kárto+anítás megfizetésére kérte kötelezni a kisajátítót (az alpe­rest). Az alperes keresetében a felperes kérelmének elutasítá­sát kérte. A 13/1965. Komi. számú ren­delet 45. §-a szerint költségek címén meg kell téríteni a kisa­játítás folytán felmerült költöz­ködést költséget is. A térítési kötelezettség jogalapját nem, csupán annak összegszerűségét vitatta oz alperes. A felperes számlával igazolta a költözkö déssel kapcsolatos költségeket. A bíróság a felperes kerese­tének helyt adott és (a számlák­kal is igazolt) 2700 forint több- letkártalanitás megfizetésére kötelezte az alperest. Mint a bíróság megállapítot­ta, a felmondás azért nem ala­pos, mert a fóbérlő családi kö­rülményeiben változás nem állt be. Az alperes kiskorú gyerme­keinek odahozatalávai kapcso­latban pedig a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a gyer­mekek odahozatala a szerződés feltétele volt. Az ítélet Indok­lásában a bíróság hangsúlyoz­ta: «... a gyermekek befoga dósa csak rendeltetés-ellenes használatnak minősülhet, amely­re a felmondási jogot csak ak­kor lehet alapozni, ha a fel­mondást megelőző felszólítás (Írásban) eredménytelen. Fel­szólítás adott esetben nem volt, ezért a felmondás alaptalan." Egy termelőszövetkezet Ingja a háztáji gazdaságával kapcso­latban került peres útra. A ter­melőszövetkezet 1964 óta rend­szeresen kimérte részére a ház­táji földterületet, — illetve 1962-ben 26 sor kukoricát, míg 1970-ben csak 20 sort. A ku­korica törése után, 1973 októ­ber végén a termelőszövetkezeti tag panaszt tett, mert csak 20 sor kukoricát mértek ki részére és így mindössze 23 mázsa kukori­cája termett a korábbi évek 46 mázsa termésével szemben. In­doklásában elmonaotta: „olyan területet mértek ki részére, ahol a kukorica kelése hiányos volt és árnyékolás is csökkentette a terméseredményt”. Kérte, hogy a szövetkezet pótolja a termés hiányát. A termelőszö­vetkezet döntőbizottsága a ké­résnek részben helytadott és kötelezte a termelőszövetkezetet 3 mázsa csövestengeri kiadá­sára. A termelőszövetkezet kerese­tében ké.te a döntőbizottság határozatának megváltoztatá­sát. A bíróság o termelőszövetke­zet keresetét alaptulannak ta­lálta. Az indoklásban kimon­dotta többek között: „...a háztáji gazdaságok a tagok kisegítő gazdaságai, amelynek célja többek között a tagok és a családtagok háztartási igé­nyeinek kielégítése is. A közös gazdaság és a háztáji közötti együttműködést úgy kell kiala­kítani, hogy a tagok és a ter­melőszövetkezet érdekel össz­hangban legyenek. A háztáji terület kimérésénél — mint ez bizonyítást nyert, — már látha tó volt a keléshiány és az erdő- sávi árnyékolás, — ezért a ter­melőszövetkezeti tag tiltakozott is..." A pert a szövetkezet tag­ja nyerte meg. <-y) A KULTURÁLT, BIZTONSÁGOS KÖZLEKEDÉSÉRT Idén is lesz dicsérő-lap a Yolcm-nái A Volán Tröszt idén is meg­indítja az évek óta sikeres di- csérő-lap mozgalmat. Azok a Volán-gépkocsivezetők, akik pél­damutatásukkal, udvariasságuk­kal, fegyelmezettségükkel segí­tik a közlekedés biztonságát, a közlekedési morált, dicsérő la­pot kapnak a foigaiomban résztvevő megbízottaktól. A Volán Tröszt ilymódon fokozott elismerésben kívánja részesíteni azokat a gépkocsivezetőket, akik követésre méltó magatar­tást tanúsítanak oz utakon. A dicsérő lapokat november 15-ig adhatják a megbízottak, azt kővetően decemberben ke­rül sor arra o jutalomsorsolás­ra, amelyen minden dicsérő lap­pal rendelkező Volán járműve­zető részt vesz. Több. mint negyedmillió forint értékben ki­sorsolnak, többek között, egy személygépkocsit, öt külföldi társasutazást, tv-készülékeket. hűtőgépeket, s több más, érté­kes nyereménytárgyot. Á társadalmi összefogás eredménye r Uj óvoda épül Szigetváron A főbérlő—albérlő pereske­dés is eléggé gyakori. Valószí­nű, hogy q most példaként leírt pereskedés és annak végered­ménye is tapasztalatul szolgál­hat. Az albérlő havi 250 forin­tért vette ki a szobát. A beköl­tözés után egy-két hónappal magával hozta két kiskorú gyer­mekét. A főbérlő (felperes) az albérlőnek felmondott egyrészt azért, mert két kiskorú gyerme- j két is magával hozta, másrészt, : mert családi körülményeiben | változás történt. A bíróság a felperes keresetét I elutasította. Jelenleg a következőképp fest a szigetvári óvodahelyzet: 237 óvodai férőhelyen 293 gyermekkel fpglalkoznak az óvónők. A 124 százalékos telí­tettség nem vészes, a helyzet riasztó voltát azonban akkor érzékelhetjük igazán, ha azt is tudjuk, hogy a város óvodás­korú gyermekeinek mindössze 66,1 százaléka kerülhetett óvo­dába. Az igény évről évre nö­vekedik, a 88—90 százalékos „beóvodázásért” tehát sürgősen tenni kell. Ebben az évben száz­zal kell növelni az óvodai he­lyek számát! Az óvodai elhelyezés iránti igény tehát — mint minden városban — Szigetvárt is feszí­tőén jelentkezik, jóllehet a fej­lesztés az utóbbi években nagy lendületet vett. A felszabadulás­tól 1971 elejéig a városban ösz- szesen 133 hely létesült, 1971- től napjainkig pedig (éppen a napokban lépett be a legújabb, 25 helyes bővítés) 104 helyet adtak át. A továbblépést szolgálta a szigetvári Városi Pártbizottság decemberi felhívása, amelyben a lakossághoz fordult, segítsé­get kérve az óvodaépítéshez. A felhívás óta 387 ezer forintot ajánlottak fel a szigetváriak. A társadalmi segítségnek ha­gyománya van már Szigetváron. A gyár és a város együttműkö­désével jött létre pl. 1972-ben a konzervgyári óvoda, ahol je­lenleg 51 gyermekről gondos­kodnak. Ugyancsak társadalmi összefogással bővítették tavaly a Zrínyi téri óvodát. Itt a bővítés oroszlánrészét a eipőgyáriok vállalták, de közreműködtek a DÉDÁSZ, az Építő Ktsz, a Víz­mű, a Városgazdálkodási Vál­lalat, a Konzervgyár, a Faipari Ktsz, c kétújfalui költségvetési j üzem szocialista brigádjai és a j Városi Tanács kiszesei, s az ál- | táluk végzett társadalmi munka I értéke meghaladta a 167 ezer forintot Az egyezség szerint minden 10 ezer forinttal egy ovodai helyre való jogot sze­rezhettek üzemüknek a szocia­lista brigádok. A mostani akció tehát nem előzmény nélküli, célja pedig a Radovan téri óvoda felépítése. Erre most azért gondolhatott a város, mert az új lakótelepre tervezett ABC áruház építését a teljes kiviteli költséggel a Szigetvári ÁFÉSZ vállalta. A városnak 2,5 millió forintja sza­badult fel, ezt most óvodaépí­tésre fordítják az Idei eszközök­ből hozzápótolt kilencszazezer forinttal együtt. Az új óvodát 50 férőhelyesként indítják, de valamennyi kiszolgáló helyiségét 100 férőhelyesre építik. A lakos­sági hozzájárulásból és a fel­ajánlott társadalmi munkából valósul meg a másik 50 hely, így az év végére egy új, 100 személyes óvodával lesz gaz­dagabb Szigetváz. I

Next

/
Thumbnails
Contents