Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-14 / 44. szám

DUNÄNTÜL! NAPIÓ *974. február t«. Visszanyertük éhség által, j 285 évvel ezelőtt szabadult tel Szígetvá' a török uralom alól 1566. szeptember 7-e szomorú gyásznap Szigetvár történeté­ben. Zrínyi Miklós és hőt társai mártírhalálával ezen a napon esett e| a vár, és kezdő­dött meg a hosszú török ura­lom. A város felszabadítására több kísérlet is történt, ezek kö­zül a figyelemreméltóbb a köl­tő Zrínyi Miklósé, aki éppen 290 évvel ezelőtt ezekben a napok­ban fejezte be zseniális fegy­vertényét, híres téli hajdjáratót. Bár o hadjáratnak közvetlen célja nem Szigetvár felszabadí­tása volt, hanem felderítés, a török katonai erők nyugtalaní- tása és az eszéki hadi híd fel­égetése, Zrínyi két alkalommal is (1664. január 26-án és feb­ruár 9-én) elvezette hadseregét Szigetvár alá. Stratégiai meg­fontolások alapján nem veszte­gethetett hosszabb időt a szi­geti vár megostromlására. Szigetvár végülis két éves kí- éheztetéssel 1689-ben szabadult fel a török uralom alól. 1939- ben volt a,< 250. évfordulója an­nak, hogy az utolsó törökök a több mint 122 évig tartó meg­szállás utón kitakarodtak Sri-' getvárbóil. E nevezetes évfordu­ló alkalmával a város lakói em­léktáblát helyeztek el a város­háza főhomlokzatán, amelyet azóta — Vörösmarty szavaival élve — „a bús feledékenység koszorútlan alakja” lebegett kö­rül. Érdekes és elgondolkodtató, hogy Szigetváron a város eles- tének a napja városi ünneppé vált, szabadsága visszanyerésé nek időpontjáról pedig annyi ra megfeledkeztek, hogy még az éve, napja is elbizonytalanodott. Szigetvár főterén áll Ali pasa dzsámija, amelynek török ku­poláját az európai hírű Dorf- melster Istvánnak hatalmas ba- roWr freskója díszíti. A művész a kupáid nyugati oldalán azt a jelenetet örökítette meg. amikor az utolsó szigetvári bég a vá­rat ostromzór alatt tartó Vecchl Gábor ezredes előtt térdre bo­Bogykapeteidi falukép. * I Erb János felvétele. Szüret, fonó, busó Új életre kelnek a népszokások Mohácson i * régi hagyományok, a haj­I doni népszokások tárháza szín- j te kimeríthetetlen. A délszláv j népi kultúra gazdagsága egye- | nesen ámulatba ejtő. Számos | ősi haqyomány és népszokás — i a mohácsi délszláv klub tagjo- ! Inak hallatlan lelkesedése és szorgalma folytán — ma is él, í sőt mondhatni azt, hogy rene- ! szanszát éli. A szunnyadó, az j éppen pislákoló, vagy az elfe­lejtettnek vélt népszokások, az j ehhez párosuló tréfás játékok, a vért pezsdító tambura zene, a fergeteges táncok, a vidám dalok most újra életre kelnek, felelevenednek. Egy az egyben úgy, ahogyan azt ötven vagy száz évvel ezelőtt csinálták. Pa­zarnak ígérkező közel két órát betöltő új műsort mutat be a mohácsi délszláv klub o busójá. rás napján, február 24-én este a Bartók Béla -művelődési köz­pontban. Aki keres, kutat, oz lel! Az új műsor összeállítását lázas rulva átadja a vár kulcsait. J jelenet alatt a következő kro nosztichon olvasható: reVInDICata faMe jVre Ve téri eXVLtaVerat Magyar fordításban, ősi jogoi az éhség által visszanyert (vá ros) örvendezett. A kiemelt betűk római szám jegyértéküknek megfelelő ősz szegezésben 1688-at adnak, c város visszavételének az évszá mát. (5 + 1 + 500 + 1 + 100 + 100< +'5+5+1-1-10+5+ 50 + = 1688) Ezek szerint Szigetvár 1688 bon szabadult fel a török ura­lom alól. Az elmúlt hónapbar a Kossuth rádió is megemléke­zett erről a jelentős évforduló­ról. Karsai Elek szerint Szigetvái 1689. január 26-ón szabadul: meg a törököktől. A városháza falában elhelye­zett emléktábla szerint: 1689 február 13-án adta fel a várai utolsó török bégje, Hasszán. Az biztos, hogy Dorfmeístei kronosztichonja pár hónapot té­ved a város felszabadításának időpontjában. Tény, hogy Lipól császár Bécsben 1689. január 26-án írta aló a kiéheztetett Szigetvár átadásáról-átvételéről szóló jegyzőkönyvet, amelyben feltűnően humánus feltételeket szabott a vár török őrségének. Valószínűnek látszik tehát, hogy a február 13-i dátum a török tényleges kivonulásának az idő­pontja, ezért, került ez a dátum az emléktáblára. A Szigetvári Várbaráti Kör az 1939-ben elhelyezett emléktáb­lát, amelynek a szövege már ol­vashatatlan volt, társadalmi munkával renováltatta, és feb­ruár 13-án, détl 12 órakor, a tö­röktől való felszabadulás 285. évfordulóján meghitt ünnepség keretei között megkoszorúzta. Molnár Imre Nők a porondon Mútavarnő A műlovarnő tökéletes mu­tatványaival ámított el ben­nünket, de amikor ugrásai már az ötödik percben is tö­kéletesek és magabiztosan precízek voltak: lóról le, lóra fel, úgy találtuk, hogy amit láttunk, természetes. A lónak körbe kell szaladnia, azért cirkuszi Iá, és ezért kapja o dupla abrakot A műlovarnő­nek pedig, nos, ő egyébként valószínűleg így született ilyen szép, arányos testűnek és ügyesnek. Egy szép dupla szaltó a ló hátán, de ebben nincs semmi vicc, olyan egy­szerű, én is meg tudnám csi­nálni. — Leesett a néni! — kiált­ja a fiam. Valóban, a Iá rosszul moz­dult és egy kiszámított, tolón évekig gyakorolt mozdulat nem sikerült A „néni" a szép fiatal lány,: nem ütötte meg magát, csak egyszerűen kijött a tökéletes ritmusból. Ez az újságírásban: sajtóhiba: baki. Az aréna, persze, hallgat együttérez, szemet huny. A lány korrigál. Bizonyít hogy amit csinál, az semmi, csupán könnyed játék. Az aréna viszont már tudja, hir­telen megtanulta: amit lót, az nehéz munka, a dupla szaltó valóban kunszt Un^rmann Az Untermann — alsóem­ber. Az, aki a legerősebb, aki tartja társait vagy aki fenn a magasban a lengő trapéz­ról elkapja a légtornászt. Mert ó, ugye nem légtornász, ó csak alsóember, Untermann. Kijött a porondra két nő. Bocsánat: kilibbent. Azaz, hogy az egyik habkönnyű tüll ruhájában valóban kilibbent. Mosolygó arc, a karok gració- zus, hattyú mozgása. Alakja tökéletes, ilyenről álmodik a kamasz. A másik nő rendes, mindent takaró, fekete se­lyemruhában — jön. Megle­hetősen vaskos, 6 Is tesz egy mozdulatot a nagyérdemű publikum felé. A taps hal­kabb. Kulcscsontja fölé, vala­hol a nyak és a váll találko­zásánál elhelyez egy tízméte­res alumínium rudat. A tüll- ruhós pillanatok alatt a tete jére kúszik. Fent csinál egy „zászlót”, és Ismét kezének finom mozgatásával jelzi, hogy ezzel a mutatvánnyal kész. Bejön a vastapsi Már tíz perce dolgozik fenn. Visz- szafoitott lélegzettel figyeljük. Csodálatos! — Hány kiló lehet a néni? Nem érdemes ezzel a gye­rekkel sehova menni! Az ám, hány kiló lehet? ötven-ötven- hat? Nézem a tartó nőt, mo­solyog. És figyel, apró jelek­kel Irányít Már tíz perce tartja és mosolyog. És én a hétéves fiamat, ha valahol el­alszik, alig tudom hazavinni. És nem Is mosolygok. — Voilal — mondja fino­man a tüllruhás és keze Ismét hullámzik. Vastops. Mindket­ten méghaiolnak. A tornász­ná csókot hint, az Untermann szerényen, egy lépéssel hát­rább áll .és a fiatal nőre mu­tat: 6 érdemli a tapsot. Oroszának ról házra járva a város terüle­tén és c szigeten. Kérdések az ismerősökhöz, a rokonokhoz, kö­zülük is elsősorban az öregek­hez, a nagyszülőkhöz. És ők meséltek. Elmesélték, hogy ber- bq (szüret) idején milyen szo­kásokkal tették vidámmá a munkát. Mivel, hogyan töltötték e| idejüket a „prelo”-ban (fo­nóban). És hogy hogyan ját­szottak, mókáztak a maszkos buse (busók) poklada Idején, azaz farsangkor. Berba — preló — buse, erre épül tehát a színpompós, vál­tozatokban és meglepetésekben bővelkedő nagy műsor, ügyesen megfogalmazott, törés nélküli, sima áthajtásokkal megoldott összekötő szöveget mond a mű­sorközlő: Rafailovics Nikola. Megszakítás nélkül pereg a mű­sor. néhányszor változik a szín, de ezt a néző észre sem veszi. .. .veselu proslost .. .veselu berbu ... omiljeno prelo I vese- lile pokládé... a közönséghez többek között ezekkel a sza­vakkal szól bevezetőjében a műsorközlő. Mogyorul, arról be­szél, hogy a mai estén mit szándékoznak bemutatni... a nagyon vidám hagyományokat ... g vidám szüretet ... a kedves fonókat és az an­nál ig vidámabb farsangot. Nemsokára újabb vendégek | érkeznek. Legények.. Nosza j megy a csipkelődés, a trófólko- ! Z''s é' a csalogató. A házigazda 1 biztatására az ének táncba csap át hiszen amúgy Is már bizse­regtek a talpak a tamburaszó hallatán. Es pörög a pöndő, dobbant a láb... tánc. Leány­táncot járnak a lányok, a legé­nyek pedig a kecses táncot rop­ják. Eleget táncoltunk, szó! a házi­gazda, játsszatok el valami Jó tréfát! Ezután egy igazán szív­derítő, kacagtató tréfás jelenet következik. Lényege az, hogy az egyik gazda elhatározza: bármilyen áron is, de ő világot akar látni. Fj.hez persze sok pénz kell. Meg is lesz, ha el­adja kutyáját, tehenét no és szemrevaló, szép feleségét. Ha­mar kap is vevőt egy agglegény személyében. A termetes me­nyecske ára kilónként 4 dinár. Folyik az alku. Végül 500 diná­rért el Vél az asszony, aki mit sem sejt ura álnokságáról. Per­patvar kerekedik, mert hát a vevő vinné a „portékát”. A férj már bánja tettét. De az asszony hűségével és nem kevés fur- fangjával kihúzza a csávából. Marad az asszony és marad d pénz is. Hát kell ennél jobb csattanó? Buse Jönnek a busók! Zsivaj, lár­ma. Mór itt is vannak az „elő­hírnökök”. Bort, pálinkát készít­senek. kiáltják a házigazdának. A busók már elindultak a szom- szedházból. Betyárác dalokat énekelnek, kurjongatással, be­váltásokkal fűszerezve. Előtop- Dan egy félelmetes maszkos ! busó: Zapivajte momcí cure, kaka néma nigde, a bandasi zasvirajte pokládé su stigle. A vers arra biztatja a lányo­kat és a legényeket, hogy úgy énekeljenek, mulassanak, aho­gyan azt sehol máshol nem te­szik, a zenészek pedig penges­sék hangszereiket, mert megér­kezett a farsang. Fergeteges tánc következik, a valpovo. S miután kimulatták magukat a farsangolók, a térre vonulnak, ahol már lobog a nagy tábor­tűz. Riadalom támad a tűz körül. Megjelent a vilel A lányok az ördög elől fehér lepedőbe rej­tik magukat A vilevezetó seprű­jével próbálja elhessegetni az ördögöt De az szedi áldozatait A busók „közelharcot" vívnak minden egyes lányért az ördög­gel. A közönséget ez a Jelenet bizonyára harsány kacagásra ingerli majd. És végül diadalt aratnak a busák. Elűzik a gonosz ördögöt A győzelem örömét pazar kóló váltja fel. Ezzel a tánccal patta­násig feszül a légkör. Ferge­teges zárás... Mikfósvéry Tibor Néma csend. A szemekben félelemmel vegyes csodálat A porondon vasrács; belülről állatok, medvék és oroszlá­nok. És egy szép, nyúlánk, fe­kete nő. Ű az idomár. Nehe­zebbnél nehezebb, veszélye- ’ sebb mutatványok. Az állat­szelídítő felbosszantja az oroszlánokat, azután a dühös állat ordító szájába teszi a kezét, majd ráfekszik a dög­re. Az aréna felszisszen. Ez már sok! De még ezután jön a java, a tüzes karika. És az oroszlánok ugrálnak. Pattog a háromméteres oítor, s arti- kulátlan bőgőssel ugrik az oroszlán. Az idegfeszítő produkció után szünet következik. Ott hátul, a két cirkuszi kocsi kö­zött elszívok egy cigarettát. Közben veszekedésre leszek figyelmes. Egy szót sem értek. Románul beszélnek, de látom érzem —- veszekednek. Egy nő és egy férfi. Az állatszelí­dítő >tő még előbbi kosztüm jében és egy artista férfi. A nő nyelve pereg, a fiú meg­unja. vál'at rándít, s otthagy jal Szátában hanyagul lóq a cigaretta. Viqyorog. Végtére, ő nem oroszlán, akit szelídí­teni lehet. Suha Andor Berba A színen egy jellegzetes sző­lőhegyi szüreti kép jelenik meg. Vidám leánysereg szedi a sző­lőt. A szó szoros értelmében. Mert valódi szőlőtőkék állnak majd sorjában a pódiumon, aszalt szőlőfürtökkel. Puttonyos legények vegyülnek el a lányok között. Incselkednek. Eközben a nézőre akarva, akaratlanul igazi szüreti han­gulat „ragad”. A szedők dalá­tól hangos a ..táj”, A leányok nyelve csípős. A legények vála­szul ugratnak, tréfálkoznak. A környezetből nem hiányoznak a szürethez szükséges kellékek és eszközök sem. a daráló, a prés, a hordók és a dézsák. A dallal és táncjátékokkal tarkí­tott szüreti jelenet a szedéstől a kóstoláson át egészen a mű­velésig azaz a kapálásig tart ...planlna se smlrilo vrljeme je za prelo ... hallatszik ismét a műsorközlő hangja. Lefordít­va: a szőlőhegy elcsendesedett, elérkezett a fonó ideje ... : Patikamúzeum ? Anyag van bőven * Pécsváradon volt az e/s© Prelo i i Egy pillanat és máris a fonó­ban vagyunk. Sokcc ízlés szerint berendezett nagy szoba, szem­beötlő búboskemencével. A ló­cákon félkörben ülnek a fonó vendégei A lányok tűt forgat­nak. A pöndőre varrják a csip­kéi. Pörög a rokka orsója, fon­jak a gyapjúfonalat. A legénvek is foglalatoskodnak, vesszőből fonják a kosarakat. Persze á dal 'rnen sem hiányzik. És miről is szólhat o lányok dala, ha nem c szerelemről. Ki hitte volna, hogy őseinknek a honfoglalás után alig 150 esztendővel arra is volt gond­juk, hogy megalapítsák a Kár­pát-medence első gyógyszer­tárát. Külön érd^kesséq, hogy ez a patiko éppen Pécsvára­don működött az 1030-as évek­ben. E kuriózum szómba me­nő tényt a készülő baranyai és pécsi gyógyszerészi és gyógyszertár történetéből rá­gódtuk ki. A közelmúltban országos mozgalom indult a magyar gyógyszerészeti hagyományok felkutatására. A többi megyé­hez hasonlóan Pécsett és Ba­ranyában is néhány historikus hajlamú és kedvű gyógysze­rész, fgy többek között Bara­nyai Aurél és Larencz László, pécsi gyógyszerészek láttok e munkához. Úttörő jellegű fel­adatot jelent-e történeti fel- dolgozása a gvógyszerészet- nek, hisz történeti közlemény alig jelent meg e tárgykörben. Az anyag gyűjtése aprólékos levéltári kutatást igényei, azok feldolgozása pedig beható tör­téneti ismereteket feltételez az íróktól. Nem véletlen, hogy La­rencz László elvégezte a kö­zelmúltban a Semmelweis Or­vostörténeti Múzeum rendezte történeti szaktanfolyamot. Van mit kutatniuk a pécs- baranyal gyógyszerészet histo­rikusainak. mert ezen a tálon komoly hagyományokkal ren­delkezik e szakma és tud»- mány. Mint említettük már az 1030-as években volt patikája Pécsváradnak. Az eddig feltárt dokumentumok szerint az első dél-dunántúli nyilvános pati­kát Pécsett alapították meg 1697-ben. Ez a patika még ma is fennáll a Geisler Eta utca sarkán: Szerecsen, vagy Si- pőtz patika néven isméét Si- pőtz, a későbbi tulajdonos a gyógyszertár fennállásának 200 éves Jubileuma alkalmá­ból újította fel ezt a felbecsül­hetetlen értékű gyógyszertárat A második pécsi gyógyszertár az 1700-as években nyílt meg, ez volt az Arany Sas. A har­madik 1793-ban, a Gránátal­mához címzetű patika az !r- galmcsoké,'a Széchenyi tér és a Munkácsy Mihály utca ke­reszteződésében. Az első mo­hácsi gyógyszertárat H. Lajos­ról nevezték el, mely valaha a mai Török presszótól nyugatra eső épületben volt A gyógyszerészek történeti kutató munkája párosul egy pécsi gyógyszerészeti múzeum létrehozásával, hisz a Janus Pannonius Múzeum raktárai­ban számos olyan egyedülálló gyógyszerész-könyvtári, pati­ka-berendezési anyag van, amely megérné, hogy köz- kinccsé tegyék. A legalkalma­sabb helynek erre a Sipőtz patika kínálkozna. (Mécs.) I (Szüret a szőlőhegyen —* Asszonyt árulnak .. kilónként — Ördögűzés a tűz körül Bemutató a busóiarás napián Berba, prelo, buse

Next

/
Thumbnails
Contents